Észak-Magyarország, 1979. szeptember (35. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-04 / 206. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1979. szeptember 4., kedd A képernyő előtt Vtoíonlé— Gyerekjáték Van képünk... Róbert László korábbi külföldi riportfilmjeinek ismeretében felfokozott érdeklődéssel ültem szerdán este a készülék elé — és gondolom, velem együtt még sok tízezren hasonlóképpen —, hogy a Volonlé című, negyvenperees portrétilmből mind több új isme’relet kapjak, mind több új vonást, ismerjek meg a kitűnő olasz színész. Cián Maria Volonlé emberi-művészi el­képzeléseiről, bitéről, tartásáról.. Igen sok filmből ismertem, kitűnő szerepmegoldások emlékét őrzöm, széles skálán sora­koznak előttem i’ilmalakjai Vanzettitől a Todo-modo Moro- alakjáig. Matteottitól A munkásosztály a paradicsomba megy életigenlő munkásáig. Tudtam róla, hogy az Olasz Kommu­nista Párt tagja, tevékeny mozgalmi munkás is. A riport­film nem elégítette lei várakozásomat, jóllehet. Róbert mel­lett még Flórián Endre is közreműködött szerkesztő-ripor­terként, Pedig e riport is a korábbi nagy sikerű Róberl-fil- mek módszereivel készült. De úgy látszik, Volonlé kemé­nyebb dió. zárlcózottabb egyéniség, nem tárulkozott fel. sze­mélyes vallomásaiból, nem sokkal többet tudtunk meg róla, mint amit az itthon elérhető monográfiák, egyéb, szakmai kö­rökben ismeretes publikációk már elárultak. A riport mégsem volt haszontalan, mert azt a kis csalódást, amit Volonlé zár­kózottsága okozott, némileg ellensúlyozta néhány „kiegészí­tő’’ részlet, valamint egy helyszíni riport a Krisztus megállt Ebolitban eimű film forgatásáról. Eit a filmet, amely most nyert kimagasló díjazást a moszkvai nemzetközi filmfeszti­válon, hazai mozibemutatásra átvettük. Akik szerdán este megnézték a Nyulak a ruhatárban című magyar filmet, amely Polgár András hajdan igen nagy hul­lámokat kavart, Apuka című regénye egyes motívumainak felhasználásával készült, és másnap a Gyerekjáték című té­véfilmhez nyitották ki készülékeiket, ugyancsak elcsodál­kozhattak egyazon író eltérő munkáin. Nyolc év lelt el a két mű között. Szólnunk most csak a Gyerekjátékról érdemes. A Hahóra Mária dramaturgi közreműködésével, Gaál Albert rendezésében készült film — mint nem is olyan regen egy másik tévéfilm — a családban élésre vá­gyé fiatalokról szólt, kicsit hosszadalmasai!, sok mellékszál­lal. de igen sok jó részlettel, gondolatébresztő motívumok­kal. Adva van egy Káté becenévre hallgató, rokonszenves fiú, aki azért van nevelőintézetben, mert anyja magányos, nem tudja hazavinni. Nem tudunk róla, hogy bűnöző, rossz útra tért tiú lenne. Megcsillan elölte a remény, hogy elhagy­hatja az intézetet, ahol igencsak emberséges nevelőket lá­tunk, s anyja is megtalálja a boldogulását — vele együtt. Aztán ez a remény is szertefoszlik. Káté keserű tapaszta­latokkal tér vissza az intézetbe. Olt találja-c meg majd a melegítő emberi közösségei, vagy onnan megválva, később valahol? Ezt nem tudhatjuk, mert kényszerű visszatérésekor elbúcsúzunk tóle. A tiszta, világos történet közérthető, vilá­gos tálalásban pergett előttünk, de olyan momentumokkal dúsult, amelyek arra utalnak, hogy az alkotók sokkal többet akarlak elmondani a témáról, mint amit végül is megjele­níteni tudtak, sok mondandó csak a felvillantásig, a jelzésig jutott — például a jószívű benzinkutas, a kacér szomszéd­asszony —. mások kitűnő karakteralakításra adtak módot — a bejárónő —, elvarratlan szálak is feltűntek. Amit ez a film mondott, amit képsoraiban bemutatott, mind. mind fel­lelhető mai életünkben és a csonka családok életére, gyer­mekeinek 'fejlődésére, gondolkodásuk, emberi tartásuk formá­lódására jellemző, minden valódinak érződött, egyenetlensé­gei miatt mégsem volt eléggé meggyőző. A szereplők közül elsősorban Fazekas István tiszta tekintetű, eszköztelen Káté­ja érdemel kiemelést. Változatlanul nagy érdeklődéssel nézem a Van képünk hozzá! vetélkedőt. Jól szerkesztett műsor, mert a- játék iz- galmasságán túl már feledésbe merült tévéélmények újra megismerésének örömét is adja. De mégis elsősorban vetél­kedő, verseny. Elkerülhetetlen az ilyenfajta versenyeken, hogy a kérdések között ne akadjon szokatlanul nehéz, vagy szokatlanul könnyű, a legutóbbi adásba mégis feltűnő volt két feladat egymásmellettiségc: 1. egv zenei műsor felvéte­lénél mennyi u napi norma?. 2. hosszú premier plánban való bemutatás után fel kellett ismerni Németh Lászlót. Aki Né­meth Lászlót nem ismeri fel. annak semmiféle szellemi versenyen nem lehet sok keresnivalója, de egy ennyire belső technikai szabályozást, mint a müsorfelvételek hasznos per­ceinek napi normája, még a legádázabb tévénéző is vajon honnan tudhatna. Arra viszont ió volt ez a kérdés, hogv a néző kóstolót kapjon belőle, milyen hosszú munka rejlik egy-egy, a képernyőn látható műsor percei mögött. Benedek Miklós A Városgazdálkodási Vállalat Lcninváros, Tisza u. II). felvételre keres főmérnöki és főépítésvezetői munkakörbe legalább 5 éves gyakorlattal, cpítö-, vagy építész- mérnöki, illetve üzemmérnöki végzettséggel rendel­kező személyeket. Jelentkezni lehet: írásban, vagy személyesen, részletes önéletrajzzal, a vállalat igazgatójánál. Lcninváros, Tisza u. 19­Tanévnyitó iskolaátadással Tizenkét tantermes új általános iskolában tartották tanévnyitó ünnepségüket Kazincbarcikán, az Új-Kazinc városrész diákjai. Korszerűen leiszerelt tantermei, szép napközis szobái, s a jól berendezett tornaterem a Borsod megyei Állami építőipari Vál­lalat dolgozóit is dicsérik — akik az új tanév első tanítási nap­jára teljes egészében átadták az iskolát. Kazincbarcika legújabb iskolájának tanévnyitó ünnepségén dr. Vékony Ernő, a Kazinc­barcikai városi Pártbizottság első titkára mondott ünnepi beszé­det. (Az új iskolával rövidesen közelebbről is megismerkedünk.) Az augusztusi Napjaink Páskándj Géza Történelmi invokáció, történelmi nosz­talgiák (Sliluspsziehulógiui adalékok egy légi ügyben) című írásával „nyit” a Nap­jaink augusztus^ száma. Ha­sonló műfajú — esszészei'ű közlést — olvashatunk a lapban Ördögh Szilveszter­től is, aki Móricz ürügyén elmélkedik az emlékiratról, mint műalkotásról (..'Bevé­geztem életem regényét”). Húsz évvel ezelőtt győze­delmeskedett a kubai forra­dalom; Salvador Bueno: A forradalmi Kuba ifjú költé­szete című írásában ezeket olvashatjuk: ,.A forradalom győzelmének huszadik év­fordulója számvetésre és vá­logatásra egyaránt alkalmas pillanat. Mérlegünk sokat ígérő: költőink népünkkel közös feladatok megvalósí­tására törekednek, az új társadalom • megszilárdításá­ra. ahol az ember kizsák­mányolástól. megalázástól és igazságtalanságoktól mente­sen, szabadon élhet”.... A Napjaink az évforduló kap­csán kubai költők és elbe­szélők alkotásaiból ad ízelí­tőt és interjút közöl Forra­dalmi irodalom, irodalmi forradalom címmel. Gabriel Garcia Márcjuezzcl (Barát József). És egy egész világot meg-' próbáló. szomorú emlékű évfordulóra is emlékezik „a Napjaink augusztusi száma. La szí István a II. világhá­ború kitörésének negyvene­dik évfordulója alkalmából A lengyel kérdés Ma­gyarországon a második vi­lágháború éveiben címmel közölt írásából idézzük az utolsó sorokat: ,.A gon­dol;,. nehézségek leküzdése sok erőt,, kitartást igé­nyelt. Az azonban bizonyos, hogy a lengyel menekültek olyan országban élhettek, ahol szabadon használhatták anyanyelvűket, ahol a len­gyel gyerekek lengyel anya­nyelvű iskolában tanulhat­tak, ahonnan :J0 ezer len­gyel katona és önkéntes nyugatra távozhatott, a ka­tonai személyek olyan kato­nai táborokban voltak in­ternálva, ahol a fehér-piros színű lengyel nemzeti lobo­gót szabadon lengethette a szél. Olyan országban él­hettek, ahol a »lengyel*« szó­nak a kiejtésénél az embe­rek szive kinyílt, ahol tisz­telték és szerették a len­gyeleket” ... A lap a mai magyar va­lóságból kél anyagot közöl e számában. Kapusi Imre iro­dalmi forgatókönyvének el­ső részét — Emberek a ta­nyákon — és Horváth Pé­ter elbeszélését, Vörös kis­kakas címmel. A szokásos kritikai anya­gok, lírai közlések mellett Máger Ágnes rajzai teszik teljessé a Napjaink augusz­tusi számát. (t. n. j.) Nyúlfarknyi káosz • Amilyen kicsi, illetve rö­vid a miskolci Munkácsy utca — hiszen az egykori Szinva-hídnál már véget is ér —, olyan kaotikus néha benne a közlekedés. A meg­hökkentően keskeny és vá­roshoz ■ méltatlanul rossz ál­lapotban levő utca páros ol­dalának mindkét végén táb­la .jelzi, hogy megállni ti­los, a páratlan oldalon pe­dig. hogy tartózkodni tilos! Egyik tilalmat sem szokták figyelembe venni. A párat­lan oldalon nem is nagyon lehet. Közületi elosztó is működik ott. néha több te­herautó is sorakozik elölte, máris kész a dugó. Az út kátyú«. a járdaszegély mind­két oldalon letöredezell, sok kilós szegélykövek veszé­lyeztetik a közlekedést, a járdák hepehupásak, gödrö­sek. Csapadékos időben a legnagyobb óvatosság mel­lett is embermagússágúra csap a kátyúkból a sár és a víz. Nagyon nehéz ebben a kétirányú utcában közle­kedni, akkor is, ha betart­ják az. előírásokat, Hál még ha nem tartják, be^ Ez az utca egyébként a belvárosi lakótelep befejezése idejére bizonyára átépítésre kerül. De addig is közlekednek rajta! Sőt, a Korvin Ottó utca egyirányú forgalma mi­att itt van. egy nagy autó­parkoló bejárata is. Ne vár­juk meg a rendbehozatalá­val a belvárosi építkezés befejezését! Jön az ősz, jön­nek a latyakos napok. Es akkor is szeretnének embe­rek baj nélkül közlekedni ezen az utcán. <W Gyereknyitás Akár statisztikailag is ér­demes lenné ’ bizonyítani, hogy az idén mennyivel in­kább figyeltünk a gyerekek nyarára, mint korábban. Ol­vasótáborok. nyári napkö­zik (köztük több szakirá­nyú) nyíltak. Kirándulások, vetélkedők gazdagítottak az általános iskolások, de a na­gyobb gyerekek élményvilá­gát is. Mos1 mindennek vége, hi­szen vége a nyárnak; kez­dődik a tanítás. . Ami ter­mészetesen egészen más mi­nőségű elfoglaltságot jelent diáknak, tanárnak. De csakugyan így kell-e ennek lennie? Tudom, hogy már a kérdés is sokakat bosszússá tesz. Véleményük szerint csak az. kérdezhet ilyet, aki nem ismeri a tan­tervi követelményeket, az értékelés és az osztályozás rendjét, az iskola kötöttsé­geit. Tudom: az oktatás fo­lyamatában aligha játszha­tók a nyári játékok — az olvasótáborok „bírósági tár­gyalásai”, nem lehel vízi­malmot építeni, „hazugjág- versenyt” rendezni, s meg­álmodni, hogy miként élnek majd a műi gyerekek 2000- ben. A ..játszótársak'’ sem írók. .könyvtárosok, képző­művészek, • zenészek lesznek. Mindemellett jó volna, ha az iskola — szellemében — némiképp hasonlítana a nyá­ri táborokra. Ha például kí­váncsibbak volnának a ne­velők a gyerekek személyi­ségére; jobban építenének öntevékenységükre, s vál­lalnák — a hagyományos — tanár—diák viszony helyett a munkatársi, vagy uram bocsa’, a játszótársi kapcso­latot, Óvakodjúnk a túlzások­tól! — mondhatják erre. Természetesen én sem sze­retnék túlozni. De miután a tantervek is nagyobb sza­badságot (ami persze na­gyobb felelősség is) bizto­sítanak a nevelőknek, ké­zenfekvő, hogy átvegyék az olvasótáborok legjobb ta­pasztalatait. Különösen azo­kat, melyek az önállóságra való nevelést szolgálják, s a tantárgyi koncentrációra, in­tegrációra ösztönöznek. Ez a szemlélet egyébként korántsem idegen az isko­láktól. Igaztalanok lennénk, ha azt állítanánk, hogy az olvasótáborokban feltalállak valamit, aminek eddig nyo­ma sem volt oktatási intéz­ményeinkben. Nem erről van szó. Sokkal inkább ar­ról, hogy az iskolák legjobb kezdeményezései viragozhat­tuk ki — kedvezőbb körül­mények közölt — az olva­sótáborok. nyári napközik gyakorlatában.. S ha már a napköziket említettük, akkor kimond­juk: az új — alkotóbb jel­legű — légkör megteremté­sét éppen a napközi ottho­noktól várjuk. A lélekölő szilenciutTiok. u délelőtti tan­teremben semmiképpen sem szolgálhatják a korszerű ne­velés céljait. Igaz ugyan-, hogy nem építhetünk klub­hoz, könyvtárhoz, játékte­remhez hasonló létesítmé­nyeket, ez azonban még nem jelenti azt, hogy megeléged­jünk a — legtöbbször — ri­deg tantermekkel. Az ott­hon. a szellemi műhely lég­körét kellene, hogy sugá­rozzák napközi otthonaink. S ez elsősorban nem pénz kérdése. Ügyszeretetre, ötle­tekre, a gyerekek fantáziá­ját felgyújtó foglalkozási formákra van szükség első­sorban. A. fiatal nevelők sokszor afféle kényszer fog­lalkoztatásnak, az idősebbek a pálya utolsó — immár pi­hentető — állomásának te­kintik a napközit. (Ezúttal is tisztelet a kivételeknek!) Ez alapvető hiba. A fiata­lok ugyanis éppen a napkö­zi otthonok oldottabb lég­körében szerezhetnek nél­külözhetetlen nevelői ta­pasztalatokat, az idősebbek pedig ebben a közegben ka­matoztathatják ismereteiket. Persze csak akkor, ha nem elégszenek meg a felügye­lői, gyermekmegőrzői sze­reppel. Az iskola változásaival természetesen változnia kell az ifjúsági szervezetnek is. Sőt a kisdobosok és az út­törők foglalkozásai (ha azok valóban izgalmasak, színe­se!;. érdekesek) inspirál­hatják leginkább a gyereke­ket; tehetik őket cselekvöb- bé, önállóbbá. Ennélfogva ki kell szűrni a mozgalomból a formalizmust, az ünnepsé­gek kincstári uniformizált-' ságát; érzelemmel és érte­lemmel kell megtölteni az együttléleket. Nem kis moz- gulmárokra van szükség, akik frázisokat idézgetnek, hanem önállóan gondolko­dó. korszerűen gondolkodó, népüket, nemzetüket őszin­tén becsülő és szerető, ha­ladó hagyományainkra büsz­ke Hókra és lányokra. Akik­nek világnézetét, történe­lemszemléletét (természete­sen az életkori sajátossá­goknak megfelelően) nagy körültekintéssel kell for­málnunk. Minderre kísérletet tettek! az olvasótáborok, s az ered­mények nem lebecsülendők. Mint ahogyan az esztétikai nevelés érdekében lett erő­feszítések is azt mutatják, hogy nyitottabbá váltak gyermekeink. Ezt a nyitottságot kell ki­használni és lehetőleg fo­kozni a tanév folyamán, Ami természetesen nemcsak az- iskola feladata, hanem a. művelődési intézményeké — könyvtáraké, múzeumoké, képtáraké, művelődési há­zuké is. Amiből következik, hogy a közművelődés és a művé­szeti élet szakemberei, kép­viselői a tanév folyamán sem szakadhatnak el az is­koláktól. De nemcsak ..szol­gáltatókként” kell részt ven­niük a nevelő munkában (vagyis kinyitni a különbö­ző intézményeket a tanuló- ifjúság előtt), hanem aktív részvételt kell vállalniuk a tudatformálásban, az eszté­tikai nevelésben; a szemé­lyiség fejlesztésében. Ez a törekvés kell. hogy meghatározza az oktatási intézmények és az Iskolák kapcsolatát. Egyszer s min­denkorra felejtsük cl azokat a módszereket, melyek az iskolák tanulóira csak sta­tisztikát szépítő tömegként számítottak. De a zárt Isko­lák gyakorlatát is, mely sze­rint csak a falakon belül épülhet a gyerek; másutt már fellazítják. Nos, a nyári táborokban valóban „fellazultak” — a kifejezést nem ptejoratív ér­telemben használom — gye­rekeink. Vagyis: csökkenlek gátlásaik, megtanullak ön­álló véleményt formálni, szabadabban mozogni, kí­váncsibb szemmel figyelni, tartalmasabban élni. A la­borok bezártuk, d: a gyere­kek nem záródhatnak be ... * (gyarmati) MISKOLCON A BELVÁROSBAN, 435 négyzetméter területen, felelős őrzés melleit bértárolásra szabad kapacitást felajánlunk Érdeklődni hivatalos idő ciláit a 34-328-as, 18-632-es. vagy a 17-869-os sz, telefonon,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents