Észak-Magyarország, 1979. szeptember (35. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-26 / 225. szám

*^ZÄK.RÄ0fÄR0RSZÄ© 3

T979. szítom Bef 26.', saerdiei

lUMLJUljifcäMll

(folytatás u 2. oldWrlrdT;')

sadalmi vívmányokra tettek szert, amelyeknek a kapitalista országokban még a csírái sincsenek meg. Ezekből a vívmányokból népeink nem fognak engedni! Mi így, ezzel az eltökéltséggel dolgozunk az enyhülésért, a béke megszilárdításáért és tartóssá tételéért.

— Bizonyos szempontból a

nemzetközi helyzet új tényezője az el nem kötelezett országok mozgalma, amely a közelmúltban, Havannában tartotta értekezletét. A tanácskozást eredményesnek tartjuk: Egyetértünk az el nem kötelezett országok óriási többségével a béke, az enyhülés, a népek önrendelkezése kérdésében, s ezért üdvözöljük mozgalmukat.

— Minden országnak vannak sajátos érdekei, vannak azonban a világon olyan érdekek is, amelyek alapvetően fontosak minden nép, minden ország számára — függetlenül attól, hogy valamelyik szövetségi rendszerhez vagy az el nem kötelezett országok mozgalmához tartozik. A béke általánossá és tartóssá tétele . mellett ilyen fontos kérdés a világ nyersanyag- és energiaproblémáinak megoldása, a természeti környezet védelme. Ha ezekben a kérdésekben nem alakul ki mielőbb nemzetközi méretekben általános egyetértés, akkor a világ iparosodott része hovatovább már tiszta vízhez sem juthat és még'az oxigént is palackban fogják árulni. Múlhatatlanul fontos a legfejlettebb és a legelmaradottabb országok életkörülményeinek közelítése, amihez a fegyverkezési verseny lefékezésével olyan anyagi eszkör nőket lehetne felszabadítani, hogy a legszegényebb országok is segítséghez juthatnának.

— Külpolitikánk eddig is

eredményes volt, növelte a Magyar Népköztársaság nemzetközi becsületét és tekintélyét. Ezt' a politikát követjük a jövőben is. Szövetségi rendszerünkön belül hű szövetségesek, a fejlődő országoknak szolidáris és segítőkész barátai leszünk, a fejlett kapitalista országokkal pedig — ha megvan rá a kölcsönös szendék — korrekt part n erekként dől gozunk

együtt minden kérdésben, amelyben lehetséges.

Kádár János ezután belpolitikai kérdésekről szólt.

— A Magyar Népköztársaság belpolitikai helyzete kiegyensúlyozott. Szocialista rendszerünk szilárd, a párt egységes, magáénak vallja és követi a marxista—leninista ideológiát, politikája következetes. Hazánkban — és még kevésbé pártunkban — ma nincsenek olyan irányzatok. amelyek a hajdanvolt személyi kultusz vagy az 1956-os revizionizmus vonalát támogatnák. A több mint két évtizeddel ezelőtt meghirdetett ■ kétfrontos harc azonban bizonyos értelemben mindig érvényes: szocialista elveinkkel szemben soha ne engedjünk teret sem a dog- matizmusnak, a szektafia- nizmusnak, sem a revizio- nizmusnak, a megalkuvásnak.

Pártunk népünk érdekeit képviseli

Amikor azt mondjuk, hogy politikánk nem lehet dogmatikus, akkor nemcsak valamilyen régi- — mondjuk 195'2-es — dogmára gondolunk. A világ halad, pártunk élő pórt, s nekünk arra is vigyáznunk kell. hogy a saját. mondjuk 15 évvel ezelőtti megállapításunk se válhasson dogmává, s hogy állásfoglalásunk mindig megfelelően kövesse a körülmények változását.

— Pártunk a munkásosztály pártja, de történelmi felelősségünk úgy alakult, hogy immár az egész népért,

nemzetünkért vagyunk felelősek, és eszerint kell megoldanunk az előttünk álló feladatokat. A Magyar Szocialista Munkáspárt egész

népünk érdekeit képviseli.

Nem nevezheti ki senki magát a munkásérdekek, vagy a parasztérdekelt kijelölt képviselőjének.

— Ilyen-olyan nézetek

azonban nálunk is szép számmal akadnak. Egyesek azt mondják, hogy minek nekünk a nyugattal kereskedni, hiszen a tőkés piacon mindig csak értékesítési problémáink vannak, nő az infláció. Csukjuk be az ajtót, és egyszeriben megszűnik minden gondunk. Vannak

azután halkabb hangok,

hogy minek nekünk a szocialista országokkal kereskedni,? Nem véletlenül mondom tehát, hogy marxista—leninista elveink tisztasága fölött őrködni a mindennapok gyakorlatában nél- k ü lözbe tetlen kötél ességü n k. Ha pedig szektás, dogmatikus vagy revizionista felfogással. szocialista elveinkben megalkuvással találkozunk, azonnal, következetesen szálljunk vele szembe.

A XII. kongresszus megerősíti pártunk politikáját

— Belpolitikai helyzetünk szilárdságának nagyon fontos tényezője, hogy a párt vezető szerepe megfelelően érvényesül, tömegkapcsolatai élőek, fejlődnek. Munkásosztályunk, parasztságunk, értelmiségünk, népünk becsülettel helytáll kötelességei teljesítésében. És mindennek eredményeként hazánkban a munkásosztály, a nép hatalma erős. A szocialista demokrácia fejlődik, a szocialista nemzeti összefogás és egység évről évre erősödik. Bízunk abban, hogy pártunk általános politikai vonalát a párt XII. kongresz- szusa megerősíti, továbbfejleszti, s az töretlenül folytatódik.

— A szocialista építés a gazdasági, a kulturális és minden egyéb területen eredményesen 'halad. Most nagy nyomatékül kapott a gazdasági munka, hiszen ettől függ az összes többi terület fejlődése is. Ez adja az anyagi alapot a kulturális, a szociális fejlesztéshez és valameny- nvi más tevékenységünkhöz. Most nehezebb a gazdasági munka, mint néhány évvel ezelőtt. Ennek okát az állam szempontjából világosan meg tudjuk jelölni az 1973—74- ben bekövetkezett világpiaci árrobbanásban. Ez döntő ok, hiszen emiatt nehezebb feltételek között dolgozunk. Ha az árrobbanás nem következik be, nemzetközi kereskedelmi mérlegünk valószínűleg egyensúlyban lenne, s most nem kellene 20 százalékkal több árut exportálnunk ugyanannyi importért, mint 1973-ban.

— A nehézségeknek természetesen egyéb okai is vannak: saját munkánk gyöngéi és bizonyos örökölt elmaradottságok. amelyet 35 év alatt sem tudtunk, teljesen felszámolni. De iiiába szidjuk a régi burzsoá földesúri osztályt, hogy ilyen örökséget hagyott népünkre. Hiába ostorozzuk a később elkövetett hibákat, vagy akár a jelenlegi világgazdasági helyzetet, ez kevés az üdvösséghez. Előre akkor mehetünk, ha tartós tényezőként számolunk a jelenlegi nemzetközi gazdasági viszonyokkal, ha szembenézünk a munkánkban fellelhető gyengeségekkel és felszámoljuk azokat.

— A világgazdaságtól nem tudjuk függetleníteni magunkat, mert népgazdaságunk nyitott gazdaság. Termelésünkhöz, fejlődésünkhöz importálnunk kell. termékeket szocialista országokból, fejlődő államokból és fejlett kapitalista országokból is, mert élni, dolgozni, fejlődni icsak így tudunk. Az importért

természetesen fizetni is kell, ezért van szükség exportra.

•— Ezzel függ össze a termelői és bizonyos értelemben a fogyasztói arak kérdése is. A magyar népgazdaságnak arra kell törekednie, hogy a termelői árak minél jobban összhangba kerüljenek a világpiaci árakkal, különben képtelenek vagyunk reális gazdasági számvetéseket készíteni. Ismeretes, hogy ennek érdekében a termelői árak rendezése napirenden van, Sajnos elkerülhetetlen, hogy a változások bizonyos mértékig a fogyasztói árakban is érvényesüljenek. Természetesen ezen kívül jobb munkára, takarékosságra is szükség van. Ésszerűen kell gazdálkodni mindenekelőtt az anyaggal, az energiával, a munkaerővel, a pénzzel és az idővel is. Mindennel takarékoskodni kell! Ha valaki megkérdezi, hogy kinek kell takarékoskodnia, azt válaszolhatjuk. hogy a termelőüzemeknek, az intézményeknek, az apparátusoknak, a családoknak. Mindenkinek meg kell tanulnia okosan gazdálkodva élni.

— Amikor értékarányos árról, hatékonyságról és egyéb hasonló fogalmakról beszélünk, a kapitalisták azt mondják, hogy lám, bár szocialisták vagyunk, kínunkban a kapitalista gazdálkodás módszereit alkalmazzuk. Itt megint félreértésről van szó. A 'szocialista társadalomban is van pénz, van árutermelés, a piacnak a ’szocialista társadalomban is megvannak a maga törvényei. Mi a szocialista gazdaság törvényszerűségeiből kiindulva, szocialista módon foglalkozunk ezekkel a kérdésekkel. Társadalmunk magasabb rendű, mint a kapitalizmus, s ezért a mi rendszerünkben még hatékonyabban kell dolgozni, mint a kapitalista rendszerben, mert itt a nép javát szolgáljuk és nem a kizsákmányoló osztályokét. Még takarékosabban kell bánni az anyaggal, az energiával és minden egyébbel, ha becsülettel eleget akarunk tenni a munkásosztály, a nép iránti kötelezettségünknek.

— Gazdasági nehézségeinkről sokat beszélünk, de ne felejtsük el, hogy sok minden épült hazánkban a XI. pártkongresszus óta. 1976-ban, 1977-ben és 1978- ban húsz nagyberyházás lépett üzembe. Túlnyomórészt bővítésekről van szó, bár néhol a bővített rész nagyobb. mint az alapgyár, s kapacitása, technológiája is különb annál. Általában ezek a legésszerűbb beruházások. Megkezdte termelését például a Péti Műtrágyagyár, a

Dunamenli Hőerőmű, a He- jőcsabai Cementgyár, valamint az Ózdi Kohászati Üzemek, a Székesfehérvári Könnyűfémmű igen jelentős új részlege. Üzembe lépett a Miskolci Húskombinát, a Zalaegerszegi Hűtőház. a Kiskunhalasi Kötöttárugyár, a solti középhullámú rádióadó és így tovább. Ebben az évben tíz nagyberuházás, köztük például a Borsodi Vegyikombinát új pvc-gyára, a Hajdúsági Cukorgyár készül gl. Bővül a Gyulai Húskombinát, a Győri Műszaki Főiskola, a Semmelweis Orvos- tudományi Egyetem. Méhes elvtárs részletesen szólt arról, hogy fejlődött, sok új létesítménnyel gazdagodott Budapest: is.

— Melyek gazdasági feladataink?, A szavak ismerősek: nagyobb hatékonyság, korszerűbb áruszerkezet, jobb minőség, a munkaerővel való ésszerű gazdálkodás. Rendszerünk egyik vívmánya a teljes foglalkoztatottság. Ez így lesz a szocializmus egész történelmi korszakában, és a kommunizmusban is. Ugyanakkor elkerülhetetlen a munkaerő ésszerű átcsoportosítása. A gazdaságos termelés bővítése, fejlesztése, a nem gazdaságos tevékenység csökkentése és végül leépítése megköveteli a munkaerő megfelelő átcsoportosítását. Nekünk, kommunistáknak ezt kell képviselnünk. vállalva a nehezebb feladatokat is, mert ez a nép, a munkások, végső soron az érintett emberek érdekeinek is becsületes szolgálata. Ha nincs rendben, ha . nem szilárd az ország gazdasága, az végül a családok egzisztenciáját is veszélyezteti.

— Az I979-es terv feladatainak megoldásához érezhetően jobban kezdtünk hozzá, mint korábban. Ügy látszik, most már az irányító szervekben és a vállalatok vezetésében is komolyabban veszik a helyzetét, felelősebb a hozzáállás, s bizonyos javuló tendenciák tapasztalhatók. Az ipar fejlődése a jelek szerint megfelelőbb irányba terelődött, a korábban égés zség felen ül felduzzadt készletek csökkentek, az im- pórt növekedésének üteme valamelyest mérséklődött, és az export emelkedett. Az év azonban még sok munkát ad. A mezőgazdaság helyzete az idén nem a legszerencsésebben alakult, jóval kevesebb búza termett a tervezettnél. A mezőgazdaság dolgozói általában helytálltak, jól dolgoztak. Pótlólagos 1 er m el essél, más od v e t éssel

igyekeztek hozzásegíteni az országot ahhoz, hogy a mezőgazdasági termelés — . a

■<V C V-, ;

•• • <••• V

búza egy részének kiesése ellenére is .— összességében megközelítse a -tervezettet. És megvan a szándék a további jó munkára is.

Alapkérdés a terv teljesítése

— Megemlítem, hogy az év hátralevő részében nagy feladat vár a közlekedés dolgozóira, az ő helytállásukra is számítunk .az őszi nagy munkák idején.

— Ahogy itt is elhangzott, a XII. pártkongresszus előkészítésének alapkérdése az idei terv minél jobb teljesítése, az 1980-as terv megfelelő kidolgozása és beindítása. Mély meggyőződésem, hogy ha mindenki megfelelően teljesíti kötelességét, eredményesen fogjuk megoldani feladatainkat.

— Nagy erőforrás a KGST- inlegrációban rejlő lehetőségek jobb kihasználása. Az eddigi eredményekre is büszkék lehetünk: a Vinnyica— Albertirsa közötti távvezeték, a Szövetség-gázvezeték, az Us z t y-11 i ms zk i Ce 11 u 1 óz kom - binát és számos létesítmény a gyümölcsöző együttműködés eredménye. Nagy örömmel és megelégedéssel szólhatok a Központi Bizottság nevében arról, hogy ezekben a közös szocialista nemzetközi vállalkozásokban részt vett magyar dolgozók, köztük például a Kun Béla ifjúsági brigád is, amely a cellulózkombinát építésében jeleskedett, derekasan végezték m unka j u kát, megbecsülést vívtak ki maguknak. Ügy tűnik, mintha külföldön mindenki kicsit jobb hazafi lenne, többet adná a nemzeti becsületre, mint itthon, saját háza táján.

— Ami a KGST-t illeti, még óriási lehetőségek vannak az integrációban, a szakosításban. a kooperációban.

— Olyan értelemben is jelen kell lennünk a nemzetközi gazdasági életben, hogy megfelelőén dolgozunk a fejlődő országok és a fejlett kapitalista államok irányában is. Enéikül. a népgazdaság nem működhet kellő eredményességgel.

Ezután Kádár János hangsúlyozta: — A XI. kongresz- szus óla erősödtek társadalmunk szocialista vonásai, nőtt, a párttagság, a tömegszervezetek és a népfront- mozgalomban tömörült szövetségeseink aktivitása, társadalmi felelőssége. Hozzáteszem: az egyházak is felelősséget éreznek a közügyek, az országos ügyek iránt, s ez is fontos.

— Az. állami, a tanácsi tisztviselők, egész köztisztviselői kárunk is becsületesen, a korábbinál nagyobb felelősséggel és hozzáértéssel teszi a dolgát. A tanácsok dolgozóin óriási terhek vannak, s akiknek ügye lassan vagy kedvezőtlenül intéződik el, mind őket szidja. De azt hiszem. sok irigyük nem lehet. Ugyanígy lehetne még számos más rétegről — például az • orvosokról, az egészség- ügyiekről — szólni. Az utóbbiak területét is érik kritikai hangok, nem is mindig alaptalanul. De. ha figyelembe vesszük. hogy az egészségügyi dolgozók az elmúlt években a technikai eszközök aránylag minimális gyarapodása mellett milyen óriási feladatokat vállaltak, becsülni és értékelni kell munkájukat. S társadalmunk szocialista vonásainak erősödéséi példázzák a kommunista szombatok, a népi ellenőrök. a szocialista brigádok erőfeszítései, a párt XII. kongresszusának, a felszabadulásunk 35. évfordulója tiszteletre indított szocialista munkaverseny nemes felajánlásai.

— Pár nap múlva emlékezünk meg a. fegyveres erők napjáról. Illő formában kifejezésre juttatva, hogy néphadseregünk- becsülettel ellátja feladatát és hozzájárul ahhoz, hogy biztonságban és békében élünk, dolgozunk. Ritkán- emlegetjük a belügyi

dolgozókat, a határőröket, akik szintén jól ellátják feladataikat, gondoskodnak * közbiztonságról, a rendről. Példamutatóan teljesítik ön-' ként vállalt kötelezettségeiket munkásőreínk is.

Kádár János ezután arról szólt, hogy nagy ereje szocialista társadalmunknak az a fajta magatartás, az a tiszteletre méltó fegyelmezettség is, amellyel közvéleményünk, azon belül párttagságunk fogadta az áremelést. A politikánk iránti bizalom is kifejezésre jutott abban, hogy az emberek megértették: kényszerű és szükséges intézkedésről volt: szó.

— Erre a bizalomra és támogatásra a jövőben is számú hatunk. Ezzel élhetünk és élnünk is kell, de visszaélnünk soha, semmi szín alatt nem szabad! Azt is üdvözölnünk kell, hogy a fórumokon, ahol ezt az. intézkedést tárgyalták •— a pártbizottsági üléseken, az' aktívákon, a dolgozók legszélesebb köreiben — szinte többet foglalkoztak a termelés kérdéseivel, mint a fogyasztói áremelkedéssel. Ugyanakkor elhangzott sok kritikai észrevétel is. Ezek — lényegüket tekintve és az alapkérdésekben — hajszálra azonosak a Központi Bizottság kritikai észrevételeivel, teljesen egy - beesnek azokkal. Mi is rugalmasabb, rá termettebb, jobb vezetést, jobb munkaszervezést és jobb munkafeltételek megteremtését igényeljük a vállalatvezetőktől, az irányító szervektől, mindenkitől. Ez igazságos, jogos igény es követelmény a dolgozó tömegek részéről is.

— Amikor kivettem ***- badságomat. találkoztam egy kertészbrigáddal, amelyet régebbről ismerek. Ez pár nappal az áremelés után roit. Megkérdeztem vezetőjüket»: „Hogy vannak?” Egészségükről érdeklődtem, de a válae-z egész másról szólt, mint arrai- re számítottam. Azt mond*»: „Köszönjük, aki dolgozik, *z boldogul ’. Ezt a választ akár jelszónak is el lehetne fogadni. Megmondhatjuk mres- den munkaképes embernek, hogy aki dolgozik, az —; írsómt eddig — a jövőben is boldogulni fog.

A munkafegyelem nélkülözhetetlen

— Ehhez kapcsolódik, hog>r a szocialista társadalom néhány elemi normájára az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítanunk. Arra, hogy a közérdek elsődleges, a munkahelyet és a munkát meg kell becsülni, a munka- fegyelem nélkülözhetetlen. Ez azt is jelenti, hogy aki elvállalt egy munkát, becsülettel végezze el, és csak azután van joga előállni igényekkel, panaszokkal.

— A teljesítmények mérésével és a bérezéssel kapcsolatban számolni kell azzal, hogy a jövőben differenciáltabbak lesznek a keresetek. Ez a fejlődés tendenciája. A normáknak valóban normáknak kell lenniük és a teljesítménybérezést maximálisan ki kell terjeszteni. A dolgozók elemi érdeke, hogy a bér. a jutatom, a részesedés a teljesítményhez kapcsolódjék. Önök tudják, hogy milyen a helyzete a kötött munkabérű, illetve a teljesítménybéres dolgozónak. A teljesítménybérben dolgozó ha „ráhajt”. egy kicsit többet kereshet. Annak a szülőnek van igaza, aki olyan pályát ajánl gyermekének, ahol teljesítménybér van, mert még sokáig azé a jövő. Meggyőződésem. hogy a dolgozók maguk is felismerik ezt.

— Ugyancsak elemi társadalmi normánk a köztulajdon védelme és „yarapitása. A takarékosság, s mindjárt tegyük hozzá, az ésszerű takarékosság, mert. értelmetlen és ostoba takarékosságra nincs szükség. Sok mindent jobban meg kell becsülnünk és más(Folytatás a 4, oldalon.)

Kádár János beszéde a csepeli kommunista páriaktíván