Észak-Magyarország, 1979. szeptember (35. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-02 / 205. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 1979. szeptember 2„ vasárnap Borsodivánka, Négyes, Tiszavalk. A három szomszéd falu lakóinak száma összesen nem éri el a kétezret. Sándor István, a közös tanács elnöke: — Az itt élők többsége n helybeli termelőszövetkezetben dolgozik. Négyezer- ötszúz hektáron gazdálkodunk. Korpás Mihályné, varrodavezető: — Május elsején indult a négyesi üzem, a termelőszövetkezet szervezte. Most hatvanötén dolgozunk, de néhány hónap múlva már százhúsz asszonynak biztosít a varroda munkát. Tari Józsefné, volt növénytermesztő: — Leánykoromtól kezdve dohányt törtem, répát kapáltam. Most háromszálas összevarró és tisztázógépen dolgozom. — Csak az idegent tudja becsapni a táj szelídsége, nyugalma. Az itteni emberek úgy szeretik ezt a vidéket, hogy tudják azt is: szikes, kemény, kötött a talaj. Nem engedi át a vizet. Sok vetés kipusztult már az évek során. — A három falu közös tanácsának elnöke tárgyilagos. Idetarto-’ zását nem tudja, nem is akarja rejteni. — A mezőgazdasággal foglalkozók, az itt élők mégis vállalják e vidéket. Vállalta a termelőszövetkezet a megújulás próbáját is. Gazdálkodásában jelenleg a szarvasmarha-tenyésztés, a juhászat játssza a főszerepet. — A mezőgazdaság határozza meg az emberek mindennapjait mindhárom községbe’" — Valóban, a háztáji árutermelést is ennek összehangolása céljából segíti a téesz, az ái'ész. A szakcsoportok tevékenysége 14—16 millió forintot „hoz a konyhára” évente. A sertéstenyésztők száma meghaladja a négyszázat, de a zöldségtermelők kiskertjeiből is jelentős értékű áru kerül a túrajáratok teherautóira. Ám Borsodivánka, Tiszavalk, Négyes saját boltjainak, a íalubéli családoknak is megtermeli az aim vető élelmiszerek jórészét. Ahogyan Sándor István tanácselnök mondta: önellátó e három szomszéd falu. A táj nemcsak az idegeneket gyönyörködteti, fantáziát lelnek benne mégis az itteni gazdák is, de a szomszédos megyék szakemberei is. Még évekkel ezelőtt, pontosabban a Tisza II. vízlépcső tervének készítésekor fogalmazódott meg az ötlet: kialakítanának e vidéken egy horgásztanyát, vagy hétvégi pihenést biztosító víkendt.elepet. Az ország különböző részéről több mint száznyolcvan telekigénylőt jegyeztek fel eddig a közös tanácson. Nemcsak a Borsod megyeiek, hanem a dunántúliak, az Alföldön élők is szívesen építenének itt. — A jelenlegi ötéves terv idején még nem dőlt el a terület sorsa. A tervek szerint a Madártani Kutató Intézet is megfigyelőbázist építene Tiszavalkon. A Hortobágyi Nemzeti Park védett területté nyilvánítaná a tájat. A közös tanácsnak egyelőre nincs pénze a Tisza-part fejlesztésére ... A községek gyarapítására évente mintegy 180 ezer forint jut. Tiszavalkon közel másfél kilométer hosszú belterületi utat korszerűsítettek az idén, Borsodiván- kán belvízrendezési munkáltat végeztek, a járdát újították fel. A négyesi öregek napközi otthonára 250 ezer forintot adott a tanács: új bútor, felszerelés került a helyiségekbe. Az itteni falvak — lakói bár jobbára idősek — mégsem a csendesedő, veszteglő települések életének jellemzőit viselik. A Kossuth Termelőszövetkezet nyolcszáz tagja közül, négyszázhuszonöt az „aktív”. Az idézőjelet az is indokolja, hogy éveik múltával az emberek nem süllyednek passzivitásba. Otthon is ellátják becsülettel a házkörüli teendőket, részt vállalnak a szakcsoportok tevékenységében. E mozgalmas ténykedésre milyen lehetőségük kínálkozik? Például az idén megalakult négyesi nyugdíjasklub — a termelőszövetkezet, a népfront, a közös tanács karöltve szervezte meg —, amely kirándulásokat. dalosköri találkozókat, előadásokat rendez. Az évek során a közelmúlt hozott változást a lakosság összetételének változásában. A termelőszövetkezet központi szerelőműhelyének fejlesztése és a négyesi varroda kezdte meg a fiatalok visszacsalogatását. Nincs fél éve, hogy a régi terményraktár falára felkerült a tábla. A Kossuth Termelőszövetkezet varrodájában május elejétől készít bérmunkát a hatvanöt nő a Váci Kötöttáru- gyárnak. Női pamutblúzokat, kék, sárga tréningruhákat varrnak. Kiszabva érkezik az anyag, az asszonyok varrják készre. Az idén ötvenezer normaórára szerződtek le — kétmillió forintot hoz ez a termelő- szövetkezetnek. A volt terményraktár mellett most az oszlopnak támasztott kerékpárokból lehetne vágni a rendet. De nem egy asszony van, aki motorral, autóval érkezik a műszak kezdetére. A falusi portákon a tehénistálló mellé sorra épülnek a garázsok. Borsodivánka, Négyes, Tiszavalk hétköznapjainak, az itt élő emberek életének változása, újulása egyik je? leként. Mikes Márta l I I I n : Űj autójában ült, és nézte a szélvédőn át a csillogó motorháztetőt. Sokszor elképzelte ezt a pillanatot. A mozdulatok sorrendje már rég belevésődött: óvatosan nyúlt a slusszkulcshoz, finoman elfordította, beletaposott a kuplungba, majd rálépett a gázpedálra. Mikor a kocsi kellemesen megremegett, egyes sebességbe kapcsolt. A gép mozdult, engedelmesen követte parancsait. Megborzongott, érezte bőrén a boldogság feszítő erejét. Hagyta gurulni a Ladát, élvezte a puha billegést, majd hirtelen ötlettel megmarkolta a sebességváltót és a negyedikig le sem vette róla a kezét. Nyomta a gázpedált. Harminchét évét röpítette a csillogón, pompás masina, az ő gépkocsija. Eddigi élete, régi bányásznapok emléke suhant át gondolatain. —oOo— Milyen izgalmas volt reggelenként azt számolgatni, mennyi van még hátra, hányat kell aludni a nagy ünnepig. Szeptember első vasárnapja előtt a bányatelep hangulata megváltozott. A várakozás és készülődés hol édes, hol fanyar ízei keveredtek a mindennapok nyugalmával és feszültségével. A hűségjutalom-osztás napja egyre közeledett. Simábbak lettek az arcok, hosszabbak a ter- vezgetések, hangosabbak a veszekedések. Jól emlékszik arra a napra, amikor beköltöztek az új bányászlakásba. Hatalmasnak tűnt a konyha és a két szoba, mert alig volt valamijük. A család boldog volt, az anyjuk sírt, s ők azt hitték, az örömtől. Attól is. De hát a szomszédok is elvesztek a nagy lakásban. A két szülő éjszakákon át osztotta, íillérez- te a hűségjutalmat. Zsebpénzt kapott, egy igazi, ropogós ötvenest. Az anyja elment az apja után az ünnepségre, mert kitüntetést kapott az üreg. A telep lakói ott tolongtak a művelődési ház előtt, hangszórón hallgatták az igazgató beszédét és őszinte örömmel tapsolták meg a legjobban dolgozókat. De sok büszke szülő, feleség és testvér igyekezett titkolni örömkönnyeit. Ök kelten sétálni indultak. Az ünnepeltek, a rokonok és az ismerősök jókedvű tömegében elvesztek ugyan, mégis úgy érezték, hogy mindenki őket figyeli. Ott álltak a lökdösődő, kíváncsiskodó áradat kellős közepén, a sok gyönyörűség előtt, és ő zavartan megkérdezte: — Melyiket választód? A kislány elpirulva mutatott a láncra, amely egy szívet tartott, szét lehetett nyitni a medáliáját, és egy picike fénykép is belefért. Fájdalmasan szép emlék, mert rég volt. —oOo— Bőkezű volt a bánya, mikor négy évre kapott hűségjutalmat. Volt pénz, volt kedv is bőven! Féltucat sátorban mérték a mámort, és kétszer annyi cigánybanda muzsikált. A szesz-tömény levegőjű éjszakában a vidám muzsikusok órák alatt kerestek annyit, mint a mulatozók hetek alatt lenn, a keménykötésű szénfalaknál. De hát. kit érdeke) ez?! — harsogta három napig. A szénporos verejtékkel nemcsak az erős testet és akaratot igénylő munka ivódott beléje, hanem a bányászvirtus is. Hamar megtanulta a bányásznapi „jelszavakat”, és a régi haverokkal versenybe kiabálták. — Száz pohár sört! — talán nem is volt annyi pohár. — Egy decit a barátaimnak! — s hu tízen voltuk, akkor tízen kérték vissza. — Mindenki a vendégem! — és mivel bányásznap volt, mindenki mindenki vendége volt, Csak azt nem vették észre, hogy egyre kevesebben dobták be a közös kasszába a kötelező százasokat, Kellett másra, bútorra, ruhára, lemezjátszóra. A következő hétköznapok erőltetett nyugalomban teltek el. — Kétezret elvertem? Na és! — próbált fölényesen mosolyogni, de bántotta a hiányzó pénz. Be tudott volna fizetni egy televízióra, és egy évre rá kifizette volna a részletet is. Jött a szégyenkező kopogtatás ide. je a szomszédoknál. —oOo— Nem tudta mióta ült a duruzsoló autóban. Leállította a motort, kiszáll, óvatosan becsapta az ajtót, lezárta az autót és elindult hazafelé. Arra gondolt, hogy mennyivel csendesebbek a mai bányásznapok. Talán már túl csendesek is; Csak néhány zászló és egy-két plakát hívta fel a telep lakóinak figyelmét: vasárnap bányásznap. Az üzemi ünnepségre csak meghívóval lehetett bemenni, s minden évben majdnem ugyanaz a negyven ember képviselte a közel kétezer dolgozót. Az idén nem kellett gondolkodni, hová tegyék a pénzt, mert kilencezer hiányzott csak a kocsi árából. Hét évig gyűjtöttek rá, és most itt van. Holnap felavatják, elmennek egy rövid kirándulásra. Ezért aztán nem is ihat. Igaz, már négy-öt éve csak szemlélője a bányásznapoknak. Néhány pohár sör, vagy bor a brigáddal, azután virslit esznek az asszonnyal és a gyerekekkel. Fónagy István Ma van az iskolai szünidő utolsó vasárnapjá. Amikor e jegyzetsorokat írom, nem. tudhatom, mily. n lesz az időjárás. Egy ^bizonyos: ma még teljes ifjúi pompájukban gyönyörködtetnek a szebbnél szebb serdülő lányok, ma még — jó időben — merész alig- bikiniben süttetik magukat la .strandokon, vagy csábosán vonzó, elegáns szirénekként vonzzák a tekinteteket az utcán, a szórakozóhelyeken. És holnap, amikor tanévnyitóra hív- J nak az iskolai csengők, szo- jlid matrózblúzba, egyéb is- 3 kólái formaruhába rejtet- í ten vonulnak a lányok, s aJig-ulig ismerjük fel az iskolaruhában a minapi csábos tündéreket. Tegnap még tekintetünket fogva tartó csinibabák, kacér nőígéretek, vagy éppen érett, anyányi lányifjak, ma diáklányok, tanulók, szigorú órarenddel korlátozott életet élő, a jövőre készülő fiatalok. Holnaptól! Mert ez a változás, ez a metamorfózis minden szeptemberben eljön. De ma még mint a tarka lepkék, a pillangók szabadok ... (b) Aki nem tudja, hogy ebben a komor homlokzatú épületben, itt a Szinva partján, a Kun Béla utcai hídtól pár méterre mozi működik, bizony észre se veszi, mert semmiféle felirat, reklám nem hirdeti mibenlétét, Közel egy éve kezdtek a tatarozáshoz, azóta a jó szerencsére bízzák, felfedezi-e a filmre- vagyó a műélvezet forrását. Persze, ez a „műélvezet forrása” sokaknak gúnyolódásnak tetszhet, pedig nem annak szántam. Nagy- múltú kismozi ez. Miskolc keleti részén, a Szemere utca—Szentpéteri kapu vonaltól keletfelé számolva egyetlen mozi. Valamikor igen frekventált kulturálódási hely, nagytömegű kisemberek mozija. A huszonéves fiatal, mosolygós. igen kedves üzemvezetőtől. Boldizsár Ágnes- - tői kérdezem, mit tud a mozi múltjáról. Nem sokkal többet, mint más hasonló korúak: — Viola-mozi, bol- hásmozi, cigánymozi.. így emlegették. Csaknem ötven éve, a harmincas évek legelején alakíttatta át Viola István gépszerelő az egyik autóbuszgarázsát és nyitotta meg a nagyon hamar népszerűvé lett Corso mozit. Az említett városrészben akkor sem volt más mozi. A hangosfilm beköszöntővel roppant látogatott hely lett. Viola igen ügyes szervező, remek propagandista volt. A harsány, de eredményes reklám nem maradt hatástalan. Például, árúikor a Hindu lándzsás című filmet adták, a harmincas évek derekán, az egész környéken hindu harcosoknak öltöztetett, olcsón bérelt legények terelték a forgalmat a mozi felé. A Borcsa Amerikában című magyar film bemutatása idején, a főszereplő, Dajka Margit autóbusszal rótta a miskolci utcákat, s a reklámfeliratokkal teli kocsi ablakából személyesen 'hívogatta a közönséget. A legkülönbözőbb bérletrendszerek, ked- vezményfogások csalogatták ide a kispénzű nézőt. Az akkori időknek megfelelően, igen jó filmválaszték, hangulatos télikert, nagyon jó büfé fogadta őket. A felszabadulást követően az ötvenes évek »végéig lassan kezdett elfogyni a mozi közönsége. Volt egy időszak, amikor valóban többségben a vasúton-túli, azóta nagyrészt már felszámolt nyomortelepek, meg a mostani belváros helyén volt mellékutcák lakói képezték a látogatók zömét. De most megváltozott a nézők ösz- szetétele. Ez a nézőréteg a lakások szanálásával együtt nagyrészt eltűnt. De nem jött a helyére más! — Addig legalább volt közönségünk — mondják a mozi alkalmazottai és a fiatal vezető —, de most nincs törzsgárda. Tíz-lizenkét emberre tehető az állandó látogatók száma. Hétfőn estefelé jártam ott. Tévémentes napon. Az első előadásnak már vége volt, a másodikra alig-alig gyülekeztek, talán tizenöten nézték meg az éppen vetített NDK-filmet. A késő esti előadásban bíztak a mozisok, mert hétfőn esténként filmklub jellegű előadás van, és most a Casanova szerepelt a programban. Ilyenkor általában 80 százalékos a látogatottság. A közönséget az ilyesfajta filmek vonzzák csak ide. Pedig a mozi dolgozói mindent megtesznek a nagyobb látogatottságért. Öt iskolával tartanak kapcsolatot. Legjobb a kapcsolatuk a 14-es számú Martintelepivel. De mintha műsorosztásban is kicsit hátrányban lennének a hasonló kategóriákba sorolt más kismo- zikkal szemben. És az emberek szívesebben néznek frissebb filmeket. Valahogy olyan szomorú ez a mozi. Elárvultabb a környék, rideg az előcsarnok jóllehet a technikai felszereltsége a mozinak kifogástalan, mégis valahogy a köztudatban még mindig afféle bolhásmoziként szerepel. És a köztudat, a beidegződés igen nagy úr. Egy éve Boldizsár Ágnes az üzemvezető. Korábban elég nagy volt itt a vezető fluktuáció és talán ezért is bizalmatlanok még a szerződő iskolák is. <A fiatal lány nagy elhatározásokkal és tettvággyal jött ide. Előtte egy évig a Kossuth moziban volt gépész. Bár miskolci születésű, de Deb-' recenben nevelkedett, ott végzett üzemvezetői és gé- pésztanfolyamot és jegyezte el magát a moziszakmával. Emlegeti kitűnő mesterét, debreceni mozisok nesztorát, Varga Bélát, aki arra tanította őket, hogy „aki a gépészi, meg az üzemvezetői tanfolyamot elvégzi és megszereti ezt a szakmát, soha nem fog a mozitól megszabadulni. Mert vérévé válik, életelemévé lesz a filmforgalmazás”. Ágnes egyébként is kötődik a filmhez más oldalról: az amatőrfilmezés a kedvenc időtöltése, a Vasas Amatőrfilmklub tagja. A szomorú kismoziban derűs ellenpont a mindig mosolygó üzemvezető. Együtt latolgatjuk, mit lehetne tenni, hogy a Fáklya mozi látogatottabb legyen, hogy a Fáklya mozit a közönség jobban megszeresse, ez az alsóvárosi mozi, sőt az alsóváros messze környékének egyetlen mozija teljesíthesse közművelődési feladatait. Mindenekelőtt szemléletváltozás kellene a közönségnél. Tudomásul kellene venni hogy ez már nem a régi bolhásmozi. Le kellene küzdeni valahogy ezt a rossz beidegződést, előítételetet. Különösen fontos ez, hiszen a belvárosi lakótelep szélső házai lassan elérik a mozit, és a sok ezer új lakónak ez kellene, hogy legyen a mozija. Persze, kellene jobb mű- sorosztás, feltétlenül kellene jobb propaganda (valamit talán tanulni kellene a hajdani tulajdonostól, Viola úrtól!) és valamivel blick- fangosubb, vonzóbb program. Hogy necsak a nagymozikban megnézni elfelejtett filmekért jöjjenek esetleg ide az emberek. Van szó mesemozi szervezéséről, élőbbé teendő filmklubról, de ez eddig mind csak terv. Jó lenne az amatőr filmkluboknak is az emeleten helvet adni. valami módon élővé, vidámabbá tenni ennek a mozinak a mindennapjait. A Fáklya mozi a maga háromszázegy néhány férőhelyes mivoltában a köz- művelődés, a kulturált szórakozás igen fontos bázisa lehetne és kellene, hogy legyen. Most valahogy mostohagyereknek tűnik, mindenki mostohájának. És a csupa optimizmus üzemvezető minden jószándéka, a törzsgárda dolgozók fáradozása ellenére mégis valahogy olyan szomorú kismozi. S ez annyira ellentétes a hivatásával... Benedek Miklós
