Észak-Magyarország, 1979. szeptember (35. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-02 / 205. szám
1979,. szeptember 2., vasárnap CSZAK-MAGYAROK5ZÄG 7 B jé Élőn - Isi rassz lton A mozdony után kapcsolt nyitott kocsik már az induláskor zsúfolásig megteltek a LÁEV városi végállomásánál, Miskolcon a Medicor Müvek mögött. Kellemes, napsütéses hétköznap délután van. Nyár vége felé járunk, ilyenkor igyekszik mindenki kihasználni a még meleg napokat. A kocsikísérők azonnal munkához látnak. Bámulatos 'biztonsággal lépkednek a kocsik között, kívül a hosszú lépcsőkön. Az utazóközönség idősebb tagjainak figyelmét a városi szakaszon a szebbnél szebb családi házak, a gondosan művelt kertek szemlélése köti le. A gyerekek pedig — a szülői intelmek ellenére — igyekeznek leveleket leszedni egy-egy ablakon behajló ágról. A majláti megálló után eltűnnek a házak, a gondosan művelt kertek. Utunk a hegyekben folytatódik. Ide már nem hallatszik a/ autók dübörgése, a városi zaj, csupán a magát felfelé küzdő mozdony zakatolása zavarja meg a csendet, itt, a Bükk egyik legszebb részén. Előkerülnek a fényképezőgépek, a filmfelvevők az utasok csomagjaiból. Igyekeznek megőrizni maguknak a látottakat, amikor a fák sűrű lombjai utat engednek a gyönyörű panorámára. Az utóbbi években gyakran vitatott téma volt a kisvonat sorsa, léte. Végül úgy határoztak, továbbra is fenntartják, hiszen útvonala páratlan szépségű tájakon halad, s ha csak bizonyos időszakonként is,_ mégis sokan kedvelik és veszik igénybe a kis vicinálist; Ebben az esztendőben különösen megnövekedett a forgalom. Az eltelt nyolc hónap alatt, több mint hatezerrel többen utaztak a kisvonaton, mint tavaly ilyenkor. Talán annak is köszönhető e forgalomnövekedés, hogy • egyes üdülőkben — mint például a tapolcai honvédségi üdülőben és a lillafüredi SZOT- üdülőben — a vendégek programjai között bükki kirándulás is szerepel, kis- vonattal, amelyre szívesen jelentkeznek. Különösen az ország más területéről érkezők és a külföldiek. Ismeretes, hogy az elmúlt év májusában — a városi KISZ-bizottság kezdeményezésére — ünnepélyesen úttörővasúttá nyilvánították a kisvasutak Ez azt jelentette, hogy a hétvégeken — felügyelet mellett természetesen — úttörők irányították a forgalmat. Az úttörőket a MÁV KlSZ-fiataljai képezték ki, készítették fel és vizsgáztatták le a kötelező tudnivalókból. A lelkesedés eleinte megvolt, ebben az esztendőben azonban alig volt jelentkező az úttörők közül, akik szolgálatot vállaltak volna. Ügy látszik, ez a kezdeményezés nem vált be, s így az úttörővasút csupán nevében őr- 1 zi jellegét. A kisvonat sorsa tehát állandóan , fordul, alakul. Hol jó úton, jó „irányban”, hol meg rossz „irányban” halad a kisvonat. S a közeljövőben ennek az útnak a hosszúsága is megrövidül, mintegy négy kilométerrel. A városban levő jelenlegi végállomását áthelyezik a Kilián lakótelepre, a Dorottya utcához. Felszedik a. város szélén a síneket, ugyanis akadályozza a pálya az északi tehermentesítő út kiépítését. Jóllehet a városban létrehozott útvonalat eddig sem a festőién szép környezet miatt tartották fent, mégis sajnáljuk e rövidítést. Már csak azért is. mert így az utazni vágyókat kevésbé vonzza majd az eddiginél jóval távolabbról induló kisvonat, a varázsosan szép útvonal. Még akkor is, ha az utazási díj kevesebb lesz. (monos) Á Pl w ÄZ ti SO I Megijednünk ugyan nem szükséges, illő viszont mégis észrevennünk: már megint szeptember van. Pedig szinte még a bőrünkön érezzük a néhány hónappal korábbi aszály forró leheletét, majd az azt követő esős hetek borzongását, az időfrontok változásait, még a fülünkben cseng a pár nappal korábbi, júliushoz illő, hatalmas zivatar hangja, de még az is túlságosan közeli, amikor a legutóbbi szeptembert kellett tudomásul vennünk. És már ismét! Mert például Boldogkő váráról letekintve bámuló, pirosló bokrokat látni, a Bükk völgyeibe éjjelente kékes ködök óvakodnak, fönn a csillagok fényesednek, mind jobban ragyognak, a Rakaca-tó fölött napközben is ott lebeg valami halvány pára, a szalonnái kéményeken, villanypózná- kon a gólyák is fura töprengéssel állnak fészkükben, A piac viszont mindjobban színesedik. A szóló szőlő, csengő barack, mosolygó alma jegyében. Es sok minden másnak a jegyében, mit a nyár mégis megérlelt, az ősz pedig elibénk tálal. Lehet válogatni bőséggel. Kár, hogy a miskolci boltok némelyikére a zöldséget, gyümölcsöt illetően most sem lehet ezt elmondani. Miként1 nem lehetett tavaly és a korábbi években sem. Szinte érthetetlen, hogy főként a szövetkezeti boltokban a délutáni órákban általában nem tudnak sem paradicsomot, sem paprikát, sem dinnyét adni, Pedig „valahol” van. Miféle akadályai lehetnek a beszerzésnek? Időnként pedig olyan minőséget — silányságot — kínálnak, hogy az eladók is restellik. Nem véletlen, hogy a nénikéknek megéri a kiskertekből a boltok mellé gyerekkocsival, háti- kosárral, miegymással odafuvarozott zöldséggel letelepedni. Megéri, különbén nem jönnének oda. A boltok mellé. A magánkereskedő standja mellé nem mennek. Ott ugyanis minden van. Csak az árak láttán, az ember nappal is a fénylő csillagokat véli látni. Nem új jelenségek ezek, dehogyis újak! Csak ez a szeptember annyiban mégis különbözik az előzőektől, hogy most — bárhogy is forgatnánk a szót — kissé össze kell húznunk magunkon a nadrágszíjat. Nem csupán a saját házi, otthoni költségvetésünkre, gazdálkodásunkra, hanem a nagyobb méretűek re is. Mert a kettő szoros kapcsolatban áll egymással. A megyei tanács végrehajtó bizottsága pár napja tanácskozott az első félévi költségvetési. fejlesztési alappal való gazdálkodásról. Ezen a tanácskozáson ugyancsak szó esett a takarékosságról, erős hangsúllyal; Érezhető eredmények születtek meg e vonatkozásban is, de ezek az eredmények bizony, lehetnének jobbak is. A beruházásokat, építkezéseket illetően nem állunk rosszul, sőt, minden remény megvan rá. hogy az éves tervet teljesítsük, de ennek a reménynek a megvalósulá- •sáért év végéig nagyon sokat kell tennünk. Annak idején mindannyian nagyon örültünk például a miskolci északi tehermentesítő út építésének, de mostanában az arra járóknak inkább a nagy csend tűnik fel. A vb a tehermentesítő, valamint a hármas számú fő közlekedési úttal kapcsolatban is ütemesebb kivitelezés igényéről szólt. Jó lenne ütemesebb kivitelezést tapasztalni a miskolci derítömű építésénél is, de egyelőre a biológiai derítés technológiája is tisztázatlan. Községeinkben a gyermekintézmények és egyéb létesítmények nem épülnek a kellő ütemben. A községekben a kivitelezés lebonyolítása sokféle ok miatt még nehezebb ugyan, mint a városokban, a létesítményekre ugyanúgy szükség van, vagy lenne. Meglevő anyagi eszközeink felhasználása most .is nagy odaadást. lelkiismeretességet követel mindenütt, de a következő évben, években valószínűleg még nehezebb lesz ez a munka, még nagyobb figyelmet, mfegfonto» lásl. mérlegelést igényel. Ügy tudjuk: a mi megyénk abból a bizonyos nagy kalapból kiemelten részesedik. Mégis. nemegyszer tettük már szóvá, magas rangú fórumokon, tanácskozásokon elhangzottak alapján is, hogy érzésünk szerint nem eléggé kiemelten kapjuk a részesedést. Az elmúlt hónapok változásaiból következően vélhetjük: nem valószínű, hogy majd most már többet kapunk. bár szeretnénk. De maradjunk még ennél a szeptembernél, a jelenleginél, mely halvány ködös reggeleivel, hűvös éjszakáival, mindenféle változásaival együtt mégis derűsen érkezett. Napfénnyel, melegedő, sőt, meleg nappalokkal. Szüreti előkészületek sürgetésével, lekvárfözö üstök kitisztításának idejével, pincék, présházak takarításával. hordók kongatásával, beszerzésével, iskolatáskák sokaságával, gyülekező fecskehaddal és mindennel, mi szokása szeptembernek. Az Első Embernek. Nem sürgettük, nem hívtuk, várhatott volna még, de ha már itt van, itt van! Tud ő tisztességesen, szépen is viselkedni, inkább is a jókedv jellemzi, mint a morcosság. Köszöntsük hát az Első Embert mi is eszerint. PRISKA TIBOR Iirifűilásifira a tenger Kedves Barátom! Megszegve ígéretemet: nem képeslapot, hanem ezt a pár soros levelet küldöm el Neked. Te is tudod, hogy a képeslap éppen arról árul el legkevesebbet, amit ábrázolni igyekszik. Hiába a technika, a csoda-masinák; hamis marad a rögzített jel, akár a délibáb! A szem lencséje viszont millió felvételt képes készíteni, tárolni, hogy aztán az emlékezet sötétkamrájából azt és akkor hívja elő, amikor szükséges. Előlegként hadd hívjak elő Neked néhányat; betűjelekké alakítva. Ha zeneszerző lennék sem lene könnyebb a dolgom. Mert ki tudná, megkomponálni a Kárpátok sziklarepedéseiben dolgozó gyökerek sóhajtásait, amelyek a római kortól idáig hallatszanak? Ha f°stő lennék se lenne könnyű a dolgom. Mert ki tudná megfesteni a sziklákon dacoló fenyőfákat Herkules fürdő fölött? Ki tudná a kristály hangú, kengyelfutó hegyi patakok csodáit vagy a tenger végtelenségének tükrét elénk tartani? Nincs szín, nincs hangjegy, nincs szó; amely megnyugtató lenne. Csak maga a jelenlét. A rácsodálkozó. Pönt a hegyekben sikerült ellesnem valamit. Valamit abból a párhuzamból, amely a htegyi emberek és a természet között játszódik. Pontosabban azt, hogy milyen kevéske termőföldből boldogul mindegyik olt a sziklákon. Látom az EMBERT. amint kicsi, játéknyi kaszájával a legmeredekebb oldalakon is minden tenyérnyi területet legvőz. Szinte szálanként rakja — középen karóval erősített — karcsú petrencébe jószágai eleségét, megélhetésének egyetleií zálogát. 1-Ia nem is látom a FA gyökérzetét, mégis tudom, hogy ugyanolyan szívóssággal dolgozik a szikla repedésében. Meri mindegyik él é.s nemcsak él, de fölfelé tör a fény felé. Emlékszem még jól az iskolapadra. Nem múlt el szeptember, hogy ne Íratlak volna ilyen címmel házi feladatot: „Legkedvesebb nyári élményem”. Ha most lennék diák; bizonyára kioktatnám kedves tanítómat, hogy micsoda ostoba, milyen elérhetetlen, megfoghatatlan ez a cím? Milyen metafizikus?! Mert van-e legkedvesebb élmény? En nem hiszem. Számomra sok-sok apró élmény lélezik ... amelyben egyszer az egyik, másszor a másik kerekedik felül. Ha mégis, ezek után is megíratná tanítóm a házi feladatot, nem esnék kétségbe, ezt írnám a fehér papirosra: „Egyik sem és mindegyik”. Két lubickolás közben a parton hozott össze a véletlen I. B. Kolev bolgár gépkocsi vezetővel. Haliga 1 - va magyar , szavainkat, ő, szólított meg szintén magyarul, ám kissé akadó,zva. Kiderült, hogy a II. világháborúban nálunk is harcolt, Nagykanizsáig üldözte a ,,fasisztó”-kat. Társalgásunk hamarosan egy üveg bor mellett folytatódon, ha azt társalgásnak lehet nevezni. Előkerültek a több mint harmincéves, elsárgult dokumentumok a belső zsebből. Meghagyta memenlóként a szive fölötti zsebben. Elragadtatássa1 szólt Országházunkról, ahol a magyar kormánytól kitüntetést is átvehetett a hatvanas években. Természetesen dicsérte a tüzes magyar borokat és a még tüzesebb asszonyokat. Később föltette a búvárszemüvegét, eltűnt a Fekete-len- ger gyöngyöző hullámai közölt, hogy pár perc múlva meglephessen valamivel. ..Tessek,, kicsi ajándék má- gyárnak!” — így nyújtotta át azt a színes csigaházat, amelyet az én kedvemért hozott föl a tenger fenekéről. Nappal: fölrázott pezsgő, fürdés öröme, sója. Homok parazsa. Elérhetetlen, „bronzra süli” lányok, akik másokat tartanak elérhetetlennek. Alkalmi homok- szobrászok, kagylóvadászok, napimádók. De éjszaka! Mikor föl- alá szaladgáló hullámok járnak a partra meghalni. Meghalni, hogy elindulhasson helyettük valahol a végtelenből még több hullám. Ha elmégy a tengerhez; csak éjszaka időzz el a partján. Mert akkor igazmondó. Akkor teregeti ki a titkait. Félelmetes! Ami pedig félelmetes, az csodálatos is. Persze — figyeltem — mást jelent a tenger egy várnai embernek.: megélhetést, otthont, hazát. Nekem: akárhányszor-lépek a parijára, akárhányszor is fekszem méteres hullámaira, megmarad karnyújtásnyira. Mint képzeletemben, mint a mesékben. Ha átléped a magyar határt, úgy érzed, illetve csak akkor érzed úgy igazán, hogy az egyetlen biztos pontodat veszítetted el. Az anyanyelvedet. »Először még ringatnak az ismeretlen tájak, később elaltatnak. Azután arra ébredsz egy napon, hogy magadban beszélsz, akár a bolondok. Értetlenül állsz az újságos- pavilonok előtt. minden apró ablak becsukódik előtted. amely otthon még a világra tárult. Fölvebeted mentőövedet, ha hoztál magaddal. Elöhalászhalod úli- poggyásZod mélyéről Csokonait, Petőfit, József Attilát, Egyszerre édes lesz minden szó, mint gyermekkorod nyalókái, Talpra állhatsz. lesz egy pont, amire támaszkodhatsz. Az egyetlen! „Nem tudhatom. hogy másnak e tájék mit jelent.. Hosszú idő után szeretnék már mélyet szippantani a levegőből, mikor a határőr rányomja bélyegzőjét az amúgy szótlan útlevél lapjára: „Belépeti”. Baráti üdvözlettel: I’áikai Tivadar i
