Észak-Magyarország, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-12 / 188. szám

1979, augusztus 12., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZAG 5 interjú dr. Zsögön Éva államtitkárral A nemzetközi gyermekév alkalmából arra kértük eh1. Zsögön Éva egészségügyi ál­lamtitkárt, vázolja: milyen helyet toglal el a gyermek­egészségügy hazánk egész­ségügyi politikájában? — Magyarországon az anya- és gyermekvédelem a felszabadulás óla folyamato­san az egészségügy kiemeli feladata. Különösen előtérbe állította az lSJ73-as népese­déspolitikai kormányhatáro­zat, illetve annak végrehaj­tása. Egyben hosszú távra meghatározta a gyermek­egészségügy fejlesztésének irányait is. megteremtette annak feltételeit. A nemzet­közi gyermekév így termé­szetszerűleg nem hozhatott alapvetően újat, erőtejesebbé vált viszont a korábban is megnyilvánuló társadalmi segítés, társadalmi összefo­gás. A szociálpolitikai intéz­kedések és részben a szülő­képes korúak viszonylag ma­gasabb száma miatt 1973 és 197(5 között erősen megnőtt iá születések száma. (Sajnos, azóta újból csökkent.) A fel- szabadulás óta nagy szellemi és anyagi erőket fordítottunk a csecsemőhalálozás elleni ■ küzdelemre. A fejlődést, az eredményeket jól mutatják .fáz adatok: 1938-ban 131, tíz\ évvel később 94, 1987-ben 37, 1978-ban pedig 24 ezrelékes ■volt a csecsemőhalálozás. Je- 1 lentős különbségek vannak a megyék között. A legjobb eredményt Komárom megye érte el 1(5.8 ezrelékkel, s a sorban Vas megye 17,3, va­lamint Nógrád megye 18.7 (.ezrelékkel következik. Saj- \nös, néhány helyütt még .magasak az arányok. Sza- bólcs-Szatmúr megyében 30,7, •Somogy megyében 29.1. Tol­nia megyében 28,5 és a fő­városban 27,2 ezrelék. A kü­lönbségek a további javulás dehetőségét jól mutatják. Az 4,—14 éves gyermekhalálozá­■ s.unk nemzetközi összehason­lításban a jók között van, ■-bem éri el a 0,5 ezreléket. /Az anyai halálozás területén is sikerült jelentős eredmé­nyeket elérni, hogy csak • az utóbbi évelíre utaljak, 1974- ben 3(5, 1978-ban már 19 .százezrelék volt. Ennek elle­■ nére mindent Tneg kell ten­gnünk, hogy gyerekszülésben .lehetőleg egy anya se ve­szítse életét. — Ugyancsak . elismert ■ terhes- és cseesemőgondo­■ zó-liálózatunk magas sziv- 7 vonalú munkája. Miként vélekedne erről és a továb­bl feladatokról? — 1948-ban az anyák alig .egyharmada szült intézetben, s ma már gyakorlatilag min­den újszülött szülőotthonban. , kórházban jön a világra. Az ötvenes években építettük ki á szülőotthoni hálózatot, megszerveztük az anyalej- gyűjtést és általánossá tettük a terhes- és csecsemogondo- zást, már akkor is ingyene­sen. Nagy előrelépést jelen­tett. a hatvanas években ki­alakított körzeti gyermekor­vosi szolgálat, amely ma a gyermekek 51 százalékát lát­ja el, elsősorban a. városok­ban. Más településeken a gyermekek megfelelő színvo­nalú ellátását a körzeti or­vosok, védőnők, illetve a munkájukat támogató moz­gó-szakorvosi szolgálatok biztosítják. A hatvanas évek­ben kiépült kórházi hálózat keretében korszerű gyer­mekosztályok .jöttek létre, s ma átlagban tízezer lakosra nyolc gyermekágy jut. ami nemzetközi viszonylatban is nagyon jó eredmény. A leg­újabb ellátási formák közül, a család- és nővédelmi ta­nácsadó-hálózatot emelném ki. A szükségletnek megfelelő egyéni anya- és gyermek- gondozásra kell mind na­gyobb súlyt fektetnünk. Az eddiginél hatékonyabb gon­dozásra törekszünk, mert az a cél, hogy lehetőleg minden esetben időben ismerjék fel az orvosok az esetleges kó­ros folyamatokat, s így el­hárításukra időben tegyék meg a szükséges intézkedé­seket. Jelenleg több mint ezer szervezett gyermekor­vosi körzetünk van mint említettem túlnyomó több­ségben a városokban. Ma még sok esetben jobbnak tartjuk a községek körzeti orvosaira bízni ezt a fel­adatot a védőnők közremű­ködésével. Ezzel párhuzamo­san fejlesztjük és erősítjük a mozgó-szakorvosi szolgá­latot. Azt szeretnénk, hogy legalább kéthetenként min­den .községbe eljusson a gyermeksza'korvos. s konzul­tatív segítséget nyújtson a körzeti orvosnak, a védőnő­nek. — Magyarországon az is­kola-egészségügynek elis­merésre méltó múltja van. De milyen a jelétté és fő­képp a jövője? — A hatvanas évektől a körzeti gyermekorvosok lát­ták el az általános iskolák iskolaorvosi feladatait. 1975- ben pedig sor került a kér­dés általános rendelésére. Az óvodákat és általános is­kolákat ellátó hálózat jól szervezett, részt vesznek ben­ne a gyermek körzeti orvo­sok és a falusi körzeti orvo­sok egyaránt. A középiskolá­sokat ellátó iskolaorvosi há­lózat kialakítása azonban nem haladt kielégítően. Bu­dapesten és a megyei váro­sokban sikerült létrehozni a megfelelő létszámú hálózatot, de á többi városban több­ségben részfoglalkozású or­vosok látják el ezt a mun­kát. Az ellátás színvonalá­nak emelkedését akadályoz­za: hogy az ehhez szükséges ismereteket az e feladatra irányított orvosok . és védő­nők nem ismerik kellőkép­pen. Az iskolákban még sok­helyütt nincsenek meg a fel­tételek és a szakigazgatási szervek is többel tehetnének, főleg az ellenőrző munkájuk nem kielégítő. A nemzetkö­zi gyermekév alkalmából több testület vizsgálta az is­kolaegészségügy helyzetét, észrevételeikkel segítik az egészségügy munkáját. Re­mélhető. hogy a következő években számottevő lesz a javulás. Ezt a. véleménye­met alátámasztja, hogy az országgyűlés egészségügyi és szociális bizottsága és az Állami Ifjúsági Bizottság is foglalkozott ezzel a kérdéssel és rendszeresen segíti törek­véseinket az Oktatási Mi­nisztérium is. Úgy vélem, ide kívánkozik néhány- gon­dolat az iskolaérettségi vizs­gálatokról. amelynek fontos­ságát az általános tankötele­zettség, valamint az általános iskolák oktatási színvonalá­nak növekedése is aláhúzta. Ma orvosok, pedagógusok és pszichológusok összehangolt munkával igyekeznek reáli­san megállapítani a tunköte- leskorú gyermek fejlettségét és biztosítani, hogy minden gyermek akkor és oda ke­rüljön oktatásra, amikor és ahol képességeit a legjobban ki tudja bontakoztatni. Sze­retném megjegyezni, hogy az iskolaérettségi vizsgálatokat tulajdonképpen nélkülözni lehetne, ha a gyermek szü­letésétől kezdve mindenkor figyelnének az életkorának megfelelő fejlettségére. így az iskolake;-.és időpontjában csupán csak nyilatkozni kel­lene az iskolaérettségről, a rendelkezésre álló adatok alapján. E cél eléréséhez még hosszú utat kell megten­nünk. lényegesen emelnünk kell a gyermekgondozás szakmai színvonalát, javíta­ni kell az orvosok, védőnők és a szülők együttműködését és sokkal jobban ki kell használni az óvodák adta le­hetőséget. Az ehhez vezető út újabb állomása lesz, hogy már 5 éves korban szerve­zetten kezdjük meg a fej­lettségi vizsgálatokat. — Hogyan fogalmazna meg a gyermekegészségügyi ellátás célját, s ehhez a követendő utat? — Orvosok, pedagógusok és szülők’ közös célja, hogy mind egészségesebb, erősebb, jobban képzett ifjú generá­ciót neveljünk, s ez rendkí­vül komplex feladat. Ahogy az Egészségügyi Törvény is megállapítja, az egészségvé­delem minden állampolgár kötelessége, s a társadalom minden rétegének van e te­rületen feladata. Ha vissza­nézünk az elmúlt évtizedek­re, azelőtt elképzelhetetlen fejlődést és eredményeket láthatunk. Ha tennivalóinkat nézzük, rendkívüli erőfeszí­tések szükségességét mutat­ja a kép. De azt is látnunk kell. hogy társadalmunk ki­emelt feladatnak tartja gyer­mekeink mind jobb fejlődé­sét. Az egészségügy minden­kor kiemelt feladata: a gyer­mekegészségügy fejlesztése. n. g. Genovai dupla függöny Akik .a 37-es műúton — még ha gépkocsin is — né­zelődve haladnak Sátoralja­újhely felé, okvetlenül, sze­mükbe tűnik, hogy Módnál, Bodrogkeresztúrnál, Tolcsvá- nál és Sátoraljaújhelynél egyik-másik borkombináti táblán, az általánostól elté­rő, huzalos szőlőkordonok láthatók. Ezeknek az a sajá­tosságuk, hogy magasabbak a szokásosnál, és a venyigék a szőlőlörzs két oldalán ..fut­nak” a huzalokon. Kísérleti táblákról van szó. A borkombinát ugyanis a termelés minél teljesebb gé­pesítését igyekszik megvaló­sítani, ehhez' pedig a jelen­leginél nagyobb teljesítő ké­pességű gépekre van szük­ség. Ezenkívül a nagyon sok kézi munkál igénylő szüret gépesítését is szeretnék meg­oldani, vagyis rátérni a kor­szerű gépi szünetelésre. A tavaly elkezdett új ter­melési módszer is ezt a célt szolgálja. A sortávolságot az eddigi 241) cm helyett 480 em-re növelik, a szőlötörzset 40 cm-rel magasabbra, azaz 175 cm-re felviszik. Kereszt­be tett lecek segítségével két oldalt vezetik a huzalokat, s ezeken ..kúszlatják” a fur­mint-, hárslevelű és musko­tályszőlők venyigéit, hajtá­sait s így a hosszú fürtök szabadon csüngnek alá. Ezt az új termesztési mó­dot az angol kezdő betűkről GDC-rendszernek nevezik, ami magyarul „genovai dup­la függönyt” jelent. A mód­szer ezek szerint Olaszor­szágból terjedt el. s a dupla függöny elnevezés a két ol­dalt futó venyigék, illetve a 175 cm magasból alácsüngő fürtök „függönyére’’ utal. Előnye, hogy így alkalmas­sá válnak a párhuzamosan futó magas kordonok a gépi szüretelésre. De van egy má­sik haszna is. nevezetesen az, hogy a hajtásokat nem kell — mint a közönséges kordonoknál —. a huzalok köze igazítani, amivel szá­mottevő kézi munkát, lehet megtakarítani. S az is sokat jeleni — főképp a minőségi termelés érdekében —, hogy a magasban „szabadon” kú­szó és szétterülő hajtások, s a róluk lecsüngő hosszú für­tök árnyékolás nélkül, hábo­rítatlanul fürödhetnek a nap­fényben. <h. j.) Az óvodában (Előzmények) Kérésem meglehetősen szo­katlan. furcsa volt. Teljesí­teni pedig egy kicsit kényel­metlen: -rendhagyó módon egy olyan brigáddal szeret­tem volna megismerkedni, amely úgymond „nem jeles­kedik", nem jár élen a mun­kában. Középszerűségével a mindennapok átlagát képvi­seli, gondjaik, örömeik min­dennapjainkat tükrözik. Mert — s ezt biztosan te is tudod —, nem lehet mindig,- mindenki első. Az újságok 'hasábjain, a rádióban, s a televízió képernyőjén leg- többnyire csak ők szerepel­nek. mintha mindenütt, min­dig nagyon jól dolgoznának. Tehát a kérdés kényelmet­len volt. de a Borsod megyei Kézműipari Vállalat köz­pontjában. Kazincbarcikán megértették a lényegét, s nem húzódoztak teljesíteni. Némi gondolkodás után. meg is találták a megfelelő kö­zösséget. a koníekcióüzem Augusztus 20. brigádját, amely még néhány hónapja is a jobbak közé tartozott. Most jó. ha 80—85 százalék körül mozog g teljesítmé­nyük. Pedig tevékenységük rendkívül fontos: munkaru­hákat készítenek nyugati megrendelésre, valutáért. Feszengő, kínos beszélge­tésre számítottam, ám Pin­tér Katalin, a fiatal, 28 éves brigádvezető készséggel so­rolta azokat az indokokat, a személyi, műszaki és egyéb gondokat, bajokat, amelyek­nek „eredménye” a 80 szá­zalék. Szerepelt közöttük a gyakorlatlanság, a bizonyta­lanság az új munkában, s az is. hogy talán a normával sincs minden rendben. Az­előtt megszokták, hogy tu­lajdonképpen csak a meny- nyiséggel kell törődni, a mi­nőség másodlagos volt. de most éppen visszájára for­dultak a követelmények. A meó soha nem tapasztalt szi­gorúsággal ellenőrzi a melles farmernadrágokat — a mun­karuhát —. ha csak már egy öltés nincs, a megfelelő he­lyen. „visszavetik” javítani. Természetesen ez időkiesést, s ezzel arányosan fizetéski­esési jelent. — Ennek persze nem na­gyon örülünk — mondta —. de majdcsak megszokjuk, „átváltunk", hiszen a har­minc tag zöme fiatal, házas, akiknek minden fillér számít. Csakhogy — tette hozzá még —. vannak közöttük olyanok is. akiknek mindegy, mennyi a pénz. (Közbevetés) Hitetlenkedtem, bár nem először találkoztam ezzel a jelenséggel, s nem is én írok róla első alkalommal. A volt, s megint újjáéledt íróasztal- mánia jutott eszembe, jó pát­erét tségizö osztálytársnőm, akiknek szintén mindegy volt a boríték vastagsága, csak valami „nyugis” helyre ke­rülhessenek. ahol nem „hajt­ják” okét. túlságosan, jut idő manikűrözgetni. a hivatal számlájára órák hosszat te- lefoncseverészbi azzal, akit éppen megtalálnak a vonal túlsó végén. A vékonyka bo­ríték ellenére sem hiányzott soha semmijük. Mindig a legdivatosabb cuccot viselték, a fürdőszobában csak Fa. Atlantic. Rexona. Green Apple. Givenchy és hasonló kozmetikai készítményekkel hajlandók testüket illetni, s gőgös lenézéssel viseltettek azok iránt, akiknek ez a szü­lök pénztárcájából nem ada­tott. meg. s a nagyobb bér reményében olyan helyre kényszerültek, ahol nem a szépen lakkozott köröm és bájos esivitelés' volt a mun­ka mércéje. (A találkozás) A brigádvezető segítségé­vel aztán találkoztam veled, és 18 éved teljes életfilozó­fiájával. Elmondtad, hogy tényleg gyorsabban kellene dolgoznod, és tudnál is. de ez. attól függ. hogyan éb­redsz. És- különben is ... Nem túl érdekes számodra ez az egész. Nem sikerült a terved a továbbtanulásnál, abba az iskolába nem vet­tek fel, valamit csak kellelt csinálnod, ide kerültél. Egy barátnőd már itt dolgozott, ö hozott ide. Monoton, egy­síkú. egyhangú munkának tartod az ..aljazást”, s ezért nem is akarsz sokáig itt ma­radni. Fizetésed hazaadod, édes­anyád oszt be mindent he­lyetted. semmiben sem szen­vedsz hiányt. Söl! Még alig nyílott lei a szemed a világ­ra. máris vőlegényed van, akinek legújabb Skodájával (márkáját pontosan tudtad), barangoljátok az országot, utazgattok, amikor lehet. Ta­lán az idén. vagy. jövőre meglesz az esküvő, s beirat­kozol estire eladótanulónak. Az biztosan jobb. érdekesebb lesz. addig meg majdcsak ki­bírod valahogy ... A találkozás talán tíz per­cig. negyedóráig tartott. Röppentek a pár szavas, kér­dések, ugyanúgy vissza rá a válaszok. Néha megvontad a vállad. néha csak annyit mondtál: nem tudom. Aztán felálltál. udvariasan moso­lyogtál. es visszamentéi az üzembe, a varrodába. A mű- szálas, kék, farmerszerü anya­gok. a zakatoló varrógépek, a szalagmunka világába. Az első munkahelyedre. . (jó ez, vagy sem?) Jó tíz éve, a tanácsi épj- tőnél az iskolaév végén vagy ; télszázan tolongtunk egy aj­tó előtt, amelyre • „munka­erő-gazdálkodás’' volt kiírva, i Nyári munkát akartunk mindannyian, s egyaránt al- tói féltünk: nem jut • mar hely. Négy és négy-ötven. kö­zött mozgott az órabér.,„s természetesen mindenki a valamivel nehezebb, de órán­ként ötven fillérrel többet. 1 fizető munkát akarta magú­nak. Nem volt mindegy, mennyi lesz a pénz. Akkori mértékkel mérve, nekünk el­érhetetlen álmokra kellett, kerékpárra. táskarádióra, esetleg lemezjátszóra-, de vol - lak olyanok is. akiknek; >i nyári kereset fedezte a diva­tosabb ruhát, a jobb cipói, a tanszereket. ? Most nincs tolongás, s jó pár olyan tizenévest ismerek a környezetemben is. akik inkább csavarognak, unat­koznak. semmint hogy az en­gedélyezett egy hónapra be­lülről megnéznének egy gyá­rát. vagy üzemet. Egyszerű­en nincs szükségük arra a másfél-kétezer forintra, vagy ha lenne is. a mai diákkör- tudat már nem respektálja túlságosan a nyári munkát. Nem sikk, nem divat, nem „menő”. Jó. vagy rossz-e az, hogy a gyermekeknek, tizenéve­seknek a világ minden erő­feszítés nélkül, egyszerűén csak az ölükbe hull? S to­vább folytatva: jó-e. ha már hús/on-ha rmi ncévesen is egyre többen vannak olya­nok, akiknek — s mée ió ha van munkahelyük —. telje­sen mindegy a boríték vas­tagsága? Nem, ez nem jó. Nem lehet jo. (Végül) Megnéztük a szalagot, a már említett munkahelyi vi­lágot. Pintér Katalin nem kísért el teljesen végig. El­beszélgettük az idői. s mu­száj volt gépéhez ülni. hogy behozza a lemaradást. Neki nem mindegy, mennyi lesz a pénz. s azt sem szereli na­gyon. ha érdemtelenül veszi fel. Persze eddig neki min­denért meg kellett dolgozni, talán kétszeresen is, mert soha semmit sem kapott in­gyen. Ö ilyen. S ami jó: nincs egyedül. Udvardy József Miskolcon, a belvárosi lakótelepi óvoda udvarán

Next

/
Thumbnails
Contents