Észak-Magyarország, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-11 / 187. szám

1979. augusztus 11., szombat A vezetés hatékonyságáról Nem elég az evezősök igye­kezete, a kormányosnak is helyén kell állni. Az eve­zősök hiába lapátolják hatal­mas igyekezettel „vadul” a vizet, ha a kormányos rossz, ’ a hajó nem a kívánt irányba halad, vagy könnyen zátony­ra fut. A kormányosok, az­az a vezetők felelőssége te­hát nem kevésbé fontos a veze tettekénél. Jut-e idő a vezetésre? Mostanában, amikor sűrűn beszélünk a változtatás fon­tosságáról, a lazaságokról, a pazarló gazdálkodásról, az üzem- és munkaszervezésről, figyelembe kell néha azt is venni, hogy az éremnek két oldala van. Ezekről az is­mert hiányosságokról nem­csak például az anyaghiány miatt álldogáló munkások, „az evezősök” tehetnek, a túlóráknak, a hó végi hajrák­nak, a termékszerkezet hiá­nyosságainak, szintén nem­csak ők az okai. Elismert dolog ez, ám' nem árt néha felfrissíteni a memóriát. Szerte a világon sok szó esik napjainkban á vezetési munkáról. Adódik ez abból is, hogy az irányítási-ve­zetési feladatok a gazdasági feladatokkal párhuzamosan, sőt annál nagyobb mértékben nőnek. A vezetési és ezen belül a döntési feladatok, a kooperációs kapcsolatok bő­vülése, a minőségi tényezők fokozódása, az energiagazdál­kodás problémái, a nyers­anyagkészletek csökkenése miatt egyre bonyolultabbak. Az irányítási feladatok szá. mának növekedése . egyúttal azt is jelenti, hogy nem jut elég idő a szakirodalom ta­nulmányozására, a körülmé­nyek vizsgálatára és feldol­gozására, a döntés átgondo­lására — egyszóval magára az ésszerű, megalapozott dön­tésre. A tájékozódást, az in- formálódást, a kapott infor­mációk ellenőrzését tehát ne­hezíti a vezető időhiánya. Még jobban érzékelhető ez a döntéseknél, — ami lehet jó, de lehet elhibázott is — és ami az egész vezetési tevé­kenység sarkpontja. A sorra felmerülő nehézsé­gek leküzdésében nyújtanak segítséget a különböző veze- ’ töképzési formák. A vezetés hatékonyságát — hiszen itt végsősoron arról van szó — a vezetőképzés hatékonysá­gának növelésével is emelni lehet. Módszeres vezetőképzés A módszeres vezetőképzés éppen ezt a célt szolgálja. A módszerest külön hangsúlyoz­ni kell. Hiszen nagyon sokan, amikor vezetőképzésről szól­nak, elsősorban rövidtávú tanfolyamokra és kampány- szerű programokra gondol­nak. A szervezett és folya­matos vezetőképzésben mind a beosztottnak, mind a felet­tesnek fontos szerepe van. A felettesnek értékelni kell a beosztottakat, a munkatár­saknak pedig át kell venni a vezető ismereteit, tapaszta­latait. A helyes vezetőképzés gya­korlata arra irányul, hogy az átfogó vállalati vizsgálatból kiindulva meghatározza az elérendő szervezeti célt, a termékválasztékot, a meg­célzott piacot és mindezek figyelembevételével megszün­tesse a jelenlegi vezetőállo­mány adottságai, és a kívánt teljesítmény eléréséhez szük­séges vezetési teljesítmény közötti különbséget. Általános vezetőképzési program fgen rossz tapasztalat, hogy. a vezetőképzések után az azokban ■ résztvevők gyakran nem részesülnek munkahe­lyükre visszatérve „lelkes” fogadtatásban. Sokszor még a felső vezetés sem támogat­ja kellően a korszerű veze­tés módszereit, elveit alkal­mazni akaró dolgozókat. Ezért az új módszer és az ehhez tartozó korszerű veze­tés elveinek elsajátítása, is csak ajckor lehet hatékony, ha az „felülről-lefelé” indul el. Nem egy esetben az is gondot okozhat, hogy az egyes vezetőképzési progra­mok elég általánosak. Ezek­nek többnyire nincsen konk­rét céljuk, ami azért kedve­zőtlen, mert a tanfolyam so­rán megszerzett tudás így a levegőben lóg, alkalmazás, il­letve konkrét alkalmazható­ság híján értéke nincs, de a szerzett ismeretanyag is ha­mar kipárolog a frissen fel- töltött fejből. A vezetőképzés tehát csak akkor válhat sikeressé, ha mérhető célkitűzés elérésére szervezik. Ehhez kell igazí­tani a képzés megfelelő for­máját is. Ezért nem az a jó vezetőképzés, ahol a résztve­vők „okos előadásokat” hall­gatnak, brosúrákat olvasgat­nak, sokkal inkább az mond­ható eredményesnek, amikor a résztvevők tanulmányaikat munkaköri tapasztalataikkal kapcsolják egybe. Aki ígéretes tehetség Olyan körülmények kö­zött élünk, amikor a vál­lalatoknak egyre élesedő versenyben kell helytáll­niuk. Keményen kell dol­gozni azért, hogy fennma­radhassanak, és minden erő­forrást mozgósítani kell azért, hogy nyereségesek le­gyenek. Ilyen körülmények között nem engedhetjük meg magunknak azt a fényűzést, hogy a vezetőkészségelí ki­bontakozását csak az időre bízzuk. A korszerű vállala­toknak , segíteniük kell ab­ban, hogy a dolgozóié rejtett vezetői, szervezői készségei kibontakozzanak. Ez egyfelől gazdasági kényszer, másfelől politikai szükségszerűség is. Az MSZMP IX. kongresszusa így fogalmazta meg a veze­tőkkel szemben támasztott igényeket: „A feladatokra való alkalmasság társadal­munk minden vezető tisztsé­gében a szocializmus iránti odaadást, a szakmai felké­szültséget, és a vezetőkész­séget egyaránt együttesen kö­veteli meg.” Mindhárom pontban lehet és kell is javítanunk, előre­lépnünk. A vezetőképzés so­rán ügyelnünk kell arra is, hogy a válogatás olyan em­berekre essen, olyan dolgo­zókra, akik nem elsősorban és nemcsak a ma nyújtott jó teljesítményükkel tűnnek ki, hanem akik igen jó képes­séggel rendelkeznek, akik ígéretes tehetségek. És ez nemcsak személyze­ti munka, hanem politikai­gazdasági kérdés is. Ha úgy tetszik, az „evezősökkel” szembeni kötelezettség. Buciiért Miklós A Cserehát északi részén, s megyénk más dombvidékein is megtalálhatók még a gépekkel szinte művelhetetlen domboldalakon a képen is láhaió nadrágszíjparcellák. Az itt élők szorgalma termést csikar ki a domboldalakból is. (Fotó: Szabados György) ÉSZAKyMAOYARORSZÁG 3 A szénbányák szakszervezeti bizottsága előtt inka taaaszialatai Hazánk egyre növekvő energiaigénye mind nagyobb feladat elé állítja a szénbá­nya-vállalatokat. Tekintettel arra, hogy a Borsodi Szén­bányák az ország legnagyobb mélyművelésű vállalata, az ott dolgozói* helytállása meg­határozója a magyarországi széntermelés alakulásának. Megyénk bányászaira min­dig lehetett számítani. Jog­gal lehetnek büszkék eddigi eredményeikre, hiszen az ötö­dik ötéves tervidőszak eddig eltelt éveiben 1 millió tonná­val több szenet adtak a nép­gazdaságnak, mint ami a terv­ben szerepelt. Nem véletlen tehát — joggal rá is szol­gáltak —, hogy az említett időszakban két esetben a Kiváló Vállalat címet, egy alkalommal pedig a Bányász Szakszervezet és a Nehéz­ipari Miniszter Dicsérő Ok­levelét érdemelték ki. A szocialista kollektívák­ban dolgozók, a munkabri­gádok tagjai és a műszaki vezetők mellett a sikereknek részesei voltak a szakszerve­zeti mozgalomban tevékeny­kedő aktívák és a választott tisztségviselők, így a bizal­miak is. A közelmúltban en­nek tudatában vizsgálta az elmúlt évi- tevékenységüket a vállalat szakszervezeti bizott­sága. Az írásos jelentés töb­bek között megfogalmazta, hogy a pártbizottsággal egyeztetett tevékenység az utóbbi időszakban nagy fej­lődésen ment keresztül. Hoz­zájárult mindehhez a fel­sőbb irányító szervek — BDSZ, SZMT — támogatása, és az, hogy a vállalati párt- bizottság rendszeresen szá­mon kérte a szakszervezet­ben tevékenykedő kommu­nisták munkáját. Jelentős eredményként ér­tékelte a szakszervezeti bi­zottság azt is, hogy a párt­szervek segítségét igénybe véve, zömében olyan szemé- lj-ek kerültek be a vezetés­be, akiknek elkötelezettsége egyben biztosítékul szolgált a szervezett dolgozókkal va­ló kapcsolattartásra, és meg­álltak helyüket a kettős funkciójukban. Ugyanakkor az oktatási terv gondos el­készítése — szinte személy szerinti bontásban tartalmaz­ta a legfontosabb tennivaló­kat, figyelembe véve a gaz­dasági feladatokat is — nö­velte a bizalmi munka szak- szerűségét és mozgósító tar­talmát. Bizonyíték erre a vállalatnak az ötödik ötéves középtávú terv eddigi évei­ben elért gazdasági eredmé­nye, a több mint 18 millió tonna szén kitermelése. Mind­ez elképzelhetetlen lett vol­na a pártban és a szakszer­vezeti szervekben munkálko­dó tisztségviselők agitációs, mozgósító és szervező tevé­kenysége nélkül. A tanácskozás további ré­szében a függetlenített tiszt­ségviselők felkészültsége és munkája került napirendre. Megállapították, hogy tovább erősödött a kollektív vezetés gyakorlata és megnövekedett a személyes »felelősségválla­lás a döntések végrehajtásá­ban. Nem kisebb hangsúllyal vizsgálták a bizalmiak fel­készítését, mivel jelentősen megnövekedett jog- és ha­táskörük. A bizalmiak köré­ben a gazdaságpolitikai és politikai ismeretek erősödése lehetővé tette, hogy a kül­döttek vállalati szinten is egyre nagyobb felelősséggel vesznek részt az állásfogla­lások és határozatok kialakí­tásában. És ami ennél is fontosabb: a végrehajtás megértésében és segítésében is sokat fejlődött aktivitá­suk. A vitában többen felszó­laltak, mondták el vélemé­nyüket és tettek értékes ja­vaslatokat. Kezdeményezték a főbizalmi rendszer vissza­állítását, mert mint elhang­zott: a mindennapi élet egy­értelműen bizonyította élet- képességét. A tanácskozás résztvevőinek egyre növekvő felelősségtudatát bizonyította az is. hogy nem siklottak el a hiányosságok felett sem. önkritikát gyakorolva szól­tak a gondokról. Többek kö­zött elmondották: meg kell szüntetni a funkcióhalmo­zást, mert az az ember, alti négy-öt, vagy még ennél is több területen lát el külön­böző megbízatást, annak ere­je elaprózódik, és előbb- utóbb „zsákutcába” kerül. A felszólalásokban többször szóba került a fiatalítás »szükségessége is, amely egy­ben a káderutánpótlást is eredményesen szolgálja. Csákó Gyula r ÜJ BÜZAL1SZT- l HELYETTESÍTŐ A Milo-gabona egy ke­mény magvú, tápláló cirokfé­leség, amelyet az USA szá­mos vidékén széles körben termesztenek. Mivel súlyo­sabb szemeket hoz, mint a búza. vagy a kukorica, ter­mesztése legalább 30 száza­lékkal kifizetődőbb, mint e hagyományos gabonafajtáké. Ugyanakkor keserű íze és pi­ros pettyes színárnyalata miatt a Milo-gabonát étkezé­si célokra eddig sosem hasz­nálták az USA-ban. A világ számos országában azonban már elfogadóit emberi táplá­lékként tartják számon. A 25 millió tonnás évi amerikai termelés zömét állati takar­mányként, egy részét pedig iparilag, gipszkötő anyagként hasznosítják. Most sikerült egy új technológiát kifejlesz­teni. amelynek segítségével a Milo-ból értékes búzaliszt- belvellesítő terméket lehet előállítani. A sütőipar az új ■ lisztet a kovásztalan kényéi­től egészen a palacsinták ké­szítéséig hasznosíthatja. Ez év elejétől már működik az első Milo-liszlkésítítő malom. KORSZERŰBB dohányszárítás' A dohány minősége nagy­mértékben függ a levelek szárításától. A folyamathoz szükséges legkhdvezöbb kö­rül menyek megteremtésére Bulgáriában, korszerű szárító­bázis létesült, amely tovább bővül és korszerűsödik. Ho­gyan optimalizálható a do­hány szárítási folyamata? A kérdésre a plovdivi dohány­termesztési intézet tudomá­nyos kollektívája adott vá­laszt: automatizált készüléket szerkesztettek, amelynek se­gítségével a nyersdohány szá­rítását a kamrákba beépített szerkezet ellenőrzi az egész szárítási időszak alatt. Ily -módún nem fordulhatnak elő olyan hibák, amelyek tönkre­teszik a nyersanyagot. Az új műszer segítségével a szárító- kapacitás jobban kihasznál­ható. termelékenysége pedig körülbelül 20 százalékkal nö­vekszik, s jelentős tüzelő­anyag-megtakarítást tesz le­hetővé. keherje 1AHULLADEKBÓL A Szovjetunióban a Pensa kerületben lévő egyik fa- kombinát dolgozói új lehető­séget dolgoztak ki a fafor­gács, a fűrészpor és a faágak ésszerű hasznosítására. A vá­gásierek mellett olyan bioké­miai üzemet rendeztek be, amely a fahulladékot takar- mányéleszlővé dolgozza fel. A takarmány élesztő felhaszná­lásával a környező kolhozok és szov hozok nagy mennyi­ségű értékes takarmányt ta­karítanak meg. A pensai ke­rületben a fahulladékból ké­szült takarmányélesztő fel- használásával évente 240 tonna sertéshúst. 1200 tonna baromfihúst és 8 millió to­jást állítanak már elő. A la- kombinát dolgozóinak eddig több, mint 4 millió rubel tiszta nyereséget hozott a biokémiai részleg. A szakem­berek azt javasolják, hogy a Szovjetunió erdős vidékein hozzák létre az ilyen feldol­gozók hálózatát. AUTOMATIKUS BURGONYAVÁLOGATÓ i A moszkvai Mezőgazdasági Műszaki Főiskola és a Bur­gonyakutató Intézet közös munkával olyan berendezést fejlesztett ki, amely a kiülte­tés előtt automatikus úton kiválasztja a beteg burgonyá­kat. Az egészséges és a rot­hadásnak induló gumók bio­fizikai—kémiai szerkezetének vizsgálata alapján megállapí­tották azokat az ismérveket, amelyek a legjobban kifeje­zik a gumók minőségét. Az analízis során kitűnt, hogy ezeket az ismérveket az inf­ravörös spektroszkópia segít­ségével. mérni is lehet. En­nek felhasználásával szer­kesztették meg az új beren­dezést. amellyel bármilyen méretű és alakú gumót mér­ni. illetve vizsgálni lehet. A legkisebb rothadó felületet is észleli a berendezés. Ki le­het válogatni segítségével a nedves rothadás, a rhizocto- nia. a varasodás. vagy más betegség állal megtámadott gumókat. A berendezés pon­tosságát még a vékony ta­lajréteg sem befolyásolja.

Next

/
Thumbnails
Contents