Észak-Magyarország, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-11 / 187. szám
ESZAK-MAGYARQRSZAG 4 1979. augusztus 11., szombat tf Judit, a gépházból Amikor Judit, a gépész reggel kilenc óra előtt előkészíti a vetítésre váró filmtekercseket, valójában mára második műszakját kezdi. Legalábbis minden harmadik héten. Egy-egy filmtekercsen közel hatszáz méternyi filmszalag van, egy film átlag öt-hat tekercsből áll. azt kell többször átie- kercselni, betűzni a vetítőgépbe, majd újabb vetítésre előkészíteni, az újonnan érkezetteket átvizsgálni stb. Nagy súlyok emelgetésével járó, kemény fizikai munka ez, ráadásul a vetítőkamra télen-nyáron forró levegője sem frissíti az embert. Amíg a gép pergeti a filmet, s kinn a nézőtéren feszült figyelem, vagy harsány hahota kíséri a vásznon megjelenő képsorokat, a gépész részben az ellenőrző ablakon a vetítést, a hangszórón a hangminőséget figyeli, részben pedig az újabb tekercseket kés’zíti elő. A. filmet csak a legritkább esetekben nézheti végig maradéktalan élvezettel. A délelőtti vetítés pedig azért második műszak Frank Juditnak, a miskolci Kossuth mozi mellékfoglalkozású ve- ; títőgépészének. mert főfog- í lalkozásban a Lenin Kohá- ! szati Művek nemesacél-hen- | gerművének á meósa, aki í folyamatos melegüzemi dol- j gozóként esetenként éjszakai i műszakból jön délelőtt vetíteni. Csinos, fiatal lány. diós- györ- vasgyári vasrpunkás- család gyermeke, aki maga is a Kohó- és Öntőipari Szakközépiskolában érettsé- • gizett, s szinte természetes,-1 hogy a kohászatban dolgozik. A négyműszakos, folyamatos üzemi munka erősen leköti. Például az aktív sportolást — kilenc évig kézilabdázóit j a DVTK-ban — is emiatt | kellett abbahagynia. Most | tett segédedzői vizsgát, a | gyárban sportkört vezet tár- ! -odaírni feladatként, a KISZ- j bizottság sporlaktivtfclája. Ezzel a szakmai elfoglalt- | Sággal és ezzel a sportos ij múlttal hogyan kerül a moil zi vetítőgépe mellé? — Kiskoromtól szereltem a filmet, meg az irodalmat. Elsősorban a film vonzott, igen sokat jártam moziba, nemegyszer olyan filmekhez is beszöktem, ami akkori koromban még tilalmas volt. A filmeken kívül érdekelni kezdett az a munkafolyamat is,. ahogyan a celluloidszalag művészeti élményt közvetít a nézőtéri vászonra. Néhány éve a Borsod megyei Moziüzemi Vállalat mozigépész tanfolyamot hirdetett. Ezt éreztem annak az alkalomnak, ahol közelebb kerülhetek a filmhez. Jelentkeztem. felvettek. A csoportunkban egyedül én voltam ' lány a negyven részvevő között. Az elméleti képzés mellett természetesen sok gyakorlati oktatásban is részesültünk. Én a Kossuth moziba jártam üzemi gyakorlatra. itt ismertem meg valójában a mozigépész munkáját. 1D77 végén sikeres vizsgát tettem, majd egy rövid év múltán ugyanitt lettem mellékfoglalkozású gépész. — Roppant fárasztó munkát végez a kohászatban, ráadásul váltott műszakban, éjszakai kötöttséggel. Nem nehéz még utána ez a munkakör? Meg nem nehéz az időegyeztetés? — Tagadhatatlanul nehéz •jól egyeztetni, de azt hiszem, jól bírom a fáradalmakat. A gyárban átlag havi 190 órát dolgozom, itt maximálisan .százat, dolgozhatok. De nem elsősorban az anyagiak vonzanak ide a gépházba. — Hanem mi? '— Banálisán hangzik: ennek a munkának a varázsa. Megmagyarázom. Bármilyen furcsa, régebben több filmet néztem meg. mint most. Most elsősorban a vetítés, a munka érdekel jobban. Az, hogy reggel átveszek egy csomó fémdobozt. sok-sok kilós filmtekercsekkel és az én munkám nyomán a' fal túlsó oldalán színes képekké változik a fénycsóva, a nézőtéren az emberek nevetnek, szórakoznak, vagy éppen unatkoznak, de arról már nem én tehetek. Amíg nem a moziban dolgoztam, igyekeztem mind több filmhez eljutni. Most meg a bőség zavarával küzdők olykor, aztán a gépházi munkám ritkán engedi meg, hogy átadjam magam a film élvezetének. Igaz, egyik-másik filmet harmadszor-negyedszer néz_ ni. bizony nem öröm. Sok filmet már csak egyszer nézek végig. Nem szeretem a filmen az erőszakot semmilyen formában, csodálkozom is sokszor, mennyi nézőnek tetszik a brutalitás. Szeretem a nevelést, szeretek magam is derülni, s természetesen szeretem az ilyen jellegű filmeket. Mint például nemrégen A nő illata, Vittorio Gasman filmje volt. Az ilyet, ha módom van, többször is megnézem, összekötöm munkámat a műélvezettel, vagy szabad időmben beülök a nézőtérre. (bencclek) Befejeződött az írótábor Milyen Miskolc kulturális arca? Mától Egerben: Fi lm mű vészeli nyári egyelem Az egri nyári rendezvények során immár hagyományosan tér vissza a filmművészeti nyári egyetem megrendezésé. Az idei nyári egyetem ma •nyílik és augusztus 20-ig tart. A tíznapos foglalkozások témája: Jancsó Miklós alkotói útja. A mai nyitáson részt vesz Jancsó Miklós filmrendező. Hernádi Gyula író. valamint számos külföldi filmszakember. A további napokon nemcsak Jancsó filmjeit mutatják be a részvevőknek, harie,m. más. új magyar filmeket is. valamint előadásokat és 'vitákat rendeznek, a hallgatók a jelenlevő rendezőkkel, kritikusokkal folytatnak gondolat- cseréket. Pusztuló műemlékeink nyomában Négyrészes dokumentum- fii m-sorozal forgatását fejezték be a tv munkatársai: Pusztuló műemlékeink nyomában címmel szeptember végén sugározza a televízió a sorozatot. Hazánkban jelenleg nyolc és lel ezer műemléket, ntii- emlékjeliegü objektumot védenek: feltárásuk, megóvásuk számtalan gondot jelent. A Ki a felelős? című epizód a gondatlanság, a nemtörődömség, a vandalizmus okozta veszteségek következményeit vizsgálja. Bemutatja a sorozat a múltunk megismerése szempontjából pótolhatatlan, ám lassú pusztulásra ítélt épületmaradványokat is. Romműemlék — műemlékrom a címe annak az epizódnak, amely azt kutatja: mi lesz a feltárt, konzervált romokkal. A felszabadulást követően csaknem 450 kastély került állami tulajdonba: ezek egy részét iskolaként, nevelőotthonként, üdülőként hasznosítják. Számos, igen jó állapotban levő kastély azonban ma is üresen áll. A műemlék gazdát keres! című epizód követésre méltó példát is bemutat. A nagycenki Széchenyi-kastélyt, amely múzeumként félmillió látogatót fogad évente. ' Az utolsó, epizód a műemléki szakemberek munkájával ismerteti meg a tv- nézökel. " — Jelen van-e, s ha igen, hogyan, Miskolc szellemi éledtében az egyetem? — Milyen feladatokat jelcint a város vezetése számúra az agglomeráció? ■— 'Elégséges, módon élnek-e az ide települt építészek tehetségével? — Van-e lehetőség a kötetlen véleménycserére a város vezetői és az itt élő művészek, tudós szakemberek között? — Az irodalom (jelen esetben a Napjaink) ad-e segítséget a város vezetőinek döntéseik meghozatalában? — Hogyan segítik a bejáró munkások művelődését? Csak néhány kérdést sorolunk te) azok közül, amelyeket a tokaji írútábor résztvevői lettek tel tegnap délelőtt Rázna Kálmánnal;, a vároij tanácselnökének és Sir Lászlónak, a városi , tanács művelődésügyi osztálya helyettes vezetőjének. A tokaji írótábor záró napján ugyanis a megyeszékhelyre látogattak el az írótábor résztvevői. Délelőtt a város vezetőivel találkoztak — ezep a találkozón részt vett Szűcs Ferencné, a Miskolci városi Pártbizottság munkatársa és Kiss Béla. az SZMT titkára is —, délután pedig, a hivatalos záróünnepséget megelőzően, szocialista brigádtagok társaságában hallgatták meg dr. Jócsilc Lajos „Móricz Szerkesztő Úr” című előadását. Talán nem elfogultság, ha a tegnapi nap programjából a délelőtti találkozót emeljük ki. Sír Lászlónak a város kulturális arculatát bemutató bevezetője — mint azt többek között Mód Ala- dárné is fejtegette hozzászólásában —, egy kötetlen eszmecsere. kölcsönös .tájékozódás lehetőségét teremtette meg. S ez a fajta lehetőség az, ami megadja az írótábor vonzerejét, értékét. Miskolc tulajdonképpen egy önmagával versenyt futó város, amelyben a magyar városok közül talán leginkább érhetjük tetten az életmód és az'életforma változásait. Kulturális öröksége csekély (ellentétben Debrecenével vagy Szegedével), így a fejlődést önmagához viszonyítva mérhetjük le igazán. De Miskoicnak tulajdonképpen nincs oka szégyenkeznie sem. Érdekés, hogy ezekre az értékekre, az elért eredményekre maguk az írótábor résztvevői mutattak rá elsősorban. Hiszen a kultúra fogalmába nemcsak a szellemi kultúra tartozik bele. hanem az anyagi kultúra, ha úgy tetszik, a környezetvédelem is. s ezen a téren igen sok minden történt a megyeszékhelyen és a megyében. Ugyanakkor azonban — mondták a város képviselői — a hagyományosan vett kulturális'' hálózat (intézményhálózat), az óvodákat és az iskolákat leszámítva, nem kielégítő, s még mindig szükség lenne szemléletváltoztatásra is. A bejáró dolgozókkal vató foglalkozás, az üzemi közművelődési tevékenység a megoldandó kérdések egész sorát veti még fel. A túlzott területcentrikus szemlélet olykor a közművelődési tevékenység gátjává válik. A kérdésekre válaszolva mondta el a város tanácselnöke: az egyetemen meglevő szellemi kapacitást sem használják ki még eléggé a város és a megye üzemei, de a szellemi . alkotóműhelyek sem. Vannak persze jó kezdeményezések. az építészeket például keramikus is segíti a jövőben-; s általában elmondható a munkában, az alkotó munka lehetőségének megteremtésében dói majd el. hogy tudunk-e élni a meglevő szellemi kapacitással. A beszélgetésen mindkét oldalról megfogalmazlak: Miskolc eredményei és gondjai megérdemlik a nagyobb publicitást, a nyilvánosságot. De azt is, hogy lakói jó patriótaként legyenek büszkék az eredményekre, s tartsak szívügyüknek a város műiden gondját, baját. Miskolc sajátos arculata egyébként az írótábor nagyobb érdeklődését is megérdemli: a tervek szerint a jövő évi találkozóból kél nap jut majd Borsod megye székhelyére. (esu torás) Variációk sípszóra i i Ha szépnek, jó hangzásúnak nem flp mondhatjuk is. nyári szavaink közül i a legkedveltebb, legkellemesebb érj /.eteket keltők egyike feltétlenül ez: stran- i dőlés. Aki strandol, az: „Strandra jár. 1 Strandon fürdik, napozik:” A strandfürdő , pedig: „Természeti környezetben létesített 1 i szabadtéri I'., uszoda.” Mint egyéb közösi J ségi helyen, természetszerűleg ill is vannak szabályok, kötöttségek: a kellemesség lehetőségei mellett tiltások is. És olyanok: ; I akik mit1 sem törődnek mindezzel. Jól tudom, semmi újat sem sikerült e i i bevezetővel mondanom; sőt „színeset” festenem sem a szavakkal, csak az ismeri dolgok szürkeségét. De hál nem bújhatok ki a bőrömből. A bőröm alatt egyébként is — miközben jólesően bizserget a nap melege i — most éppen a fenti gondolatok tartanak J „honfoglalást”. Miközben sípszók röppeni nek spét á levegőben . . . Mái', hogy régebben felfigyeltem -ezekre i a sípszókra, kialakult bennem a reflex: nem ugrok fel fektémből; s nem lámasz- i ködök feL lustán, ülő helyzetbe sem. Anélkül. hogy látnám, próbálom kitalálni: ismét, újra, ez alkalommal is: milyen szabályt ! szegett meg valaki? Talán ezt: „A medenj céhe lépés előtt a zuhany használata köi telező!”? — no. nem valószínű, hogy ezért 1 sípoltak ... mertjiogy ki tudná számontari tani. ha valaki nem így cselekszik: akkor 1 mindenki mellé kellene egy fehérruhás, st| po.s embert állítani?! Ez. ugye lehetetlen. i önmagára pedig senki sem hívja fel a fij gyeimet, ha ellene cselekszik valaminek. i Valaminek, ami ráadásul írva is vagyon ... Elvetve tehát ezt a lehetőséget, próbál- i kozom a másikkal: „A medence oldaláról 1 vízbe ugrani tilos!” — aha... ez marsokkal jobb; akarom mondani sokkal valószínűbb, hogy ezért szól ,a síp. Vagy csak egyszer-harsányan; máskor szaggatottan, esetenként meghallásra sürgető ingerültséggel. Számos variáció'lehetséges. És számos alkalom. Mert vannak, akik nemcsak a néma felirattal-tiltássai szemben „vannak beoltva” —. hanem a hangosan nekik „címzett” figyelmeztetéssel szemben is. S vannak megint, akik úgyis azt gondolják: nem nekik szól a síp, biztosan annak a másik embernek. Aztán olyanok is vannak, akik szerint a medencének nem minden oldala minősül „oldaláróP-nak. Hát hiszen, nem is vagyunk egyformák, szerencsére. De, abban már lehet valami meggondolandó, hogy az is jó-e. ha egyesek nem akarják elfogadni a .többség érdekében felgyülemlett íratlan és írott szabályokat. Hogy mindig vannak, akik a „soron kívül” mennek. Egy szó mint száz, így kezdtem el komolyan foglalkozni azon képességem kifejlesztésével. hogy látatlanban is kitaláljam: miért hangzik a strandon, a medence széléről. a sípszó — egyébként van ott figyelmeztető tábla még több is. mint például: „Mély víz, csak úszóknak!”... „A medencében étkezni, italozni, dohányozni, labdázni tilos!” —, mígnem, egysper, a véletlen felkínálta az apropót: a nyilvánosság előtt is szóljak minderről . . . ...szóval, bágyasztó meleg volt. Olt ült a fehérruhás ember a medence szélén, a pádon. Lehet, ő is átengedte magát a nap „boszorkányos” erejének, mert el-elbóbis- kolt kötelessége helyén, tudjuk azonban, hogy megvan és munkál az emberben valami természetfeletti -erő, melyet szokás lelkiismeretnek is nevezni. Csak így lehel, mert emberünk, íel-l’elrézzenve a szemekre csukódott nyugalomból, azonnal tudta kötelességéi. (Vagy érezte mulasztását?) Szóval felrezzenl — nekem úgy tűnt. mintha szabályos időközönként .—, s ilyenkor azonnal belelűjt sípjába ... ... nem tudom, vagy csak engem is a kánikulai meleg „varázsolt” el. vagy talán mégis jól láttam: ahányszor csak az idézett esetekben — t. i. az ébredés utáni pillanatokban t— felharsant a sípszó, mindig jogosan harsant; mert mindig volt valaki ott, a medence környékén, aki valamilyen íratlan vagy írott szabályt éppen megsértett. Hi hetet lenségében -álomszerűségében is volt valami teljesen „reális-szürke” ebben a szituációban. Minél inkább- törekedtem, hogy tudatosan figyeljem most már a szabály betartására hivatalból ügyelő és a szabálytalankodók effajta, együltlétét; tekintetem amint egyre jobban a konkrét eseménylánchoz tapadt —• gondolataim annál inkább messzire kalandoztak. El, ki most már az uszoda, a strand területéről . .. ... és olt álltam a személyvonat peronján, s hallottam, amint két hölgy beszélgetett. Az egyik éppen arról szólt, hogy J „égetnivaló” kél gyereke van. Már régen i bele is unt, hogy ha Valartii csínyt' követ- | nek el, megpróbálja kideríteni, melyikö- i jük volt a hibás. Ilyenkor aztán — mondta —, mind a kettőnek lekenek egy frászt, i és el van intézve... 1 i ...aztun meg ott találom mpgam író- i asztalomnál, egy olvasói levél fölött töp- renkedve;-mit legyek. Arra biztat a sorok i írója, hogy a szolgáltatások terén tapasz- [ talható visszásságokról, mindenekelőtt a i baksis, a borravaló elharapózásáról írjak. 1 Név nélkül is említ esetet I— „úgy se ismerné el az illető” —, konkrét példát is '■ hoz. Igen. töprenkedem a levél fölött, mert | érzem, mintha azt várná tőlem írója: én • i is „sípoljak” ... Nem akarom tovább szaporítani a szól i kalandozó gondolataim helyeire, csak a 1 strandra visszatérve, elmondom még egy ( látomásomat. Látom magam, amiül „lel- i rezzenve” a hallgatásból, éppen verem az J írógép billentyűit: mintha sípot fújnék i szakadatlan: a közösből egy kocsi sóder ismét magánterületre téríttetett; egy vent- i déglátóhefyen ismét verébnek nézték a J vendéget: a közbiztonság egyes helyeken j továbbra is csak otthonról megnyugtató: i egy művelődési munkatervben ismét „ka- J vicsokkal dobálják a madarat” — hát hr t az egyik eltalálja; egv ■ ... de már nem folytatom tovább. i ^ mert látom: kifutottam a terjede- | lemből... és kifutottam az időből is. < Amint, két sípszó között, az órára nézek itt, a strandon, látom: lejárt a munka- r időm. Mehetek zuhanyozni . . (ténagy) t i « Még egy két mozdulat, a filmszalag a helyére kerül, elsötétül a terem, kezdődik a vetítés. , (Fotó: Laczó j.)
