Észak-Magyarország, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-07 / 183. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZ AG 4 1979. augusztus 7., kedd A képernyő eiött Ma, meg kilencven éve K“t uj tévéjátékot, illetve tévéfilmet láttunk az elmúlt mű- so.héten. Mindkettő a hazai próza egy-egy jeles művelőjé­nek alkotására alapult, az egyik egy napjainkban élő és mindennapjaink életrezdüléseire igen érzékenyen reagáló íróéra, a másik a századforduló és e század első évtizedei ! kiemelkedő mesteréért. Vészi Endre és Bródy Sándor a for­rások. a két mű születése, illetve történé.si ideje közölt meg vagy nyolc évtized a távolság. Mindkettőt egyazon drama­turg — Szanlo Erika — gondolta. Időben elsőként a Vészi-eioeszélésre épült L>ruga jótevőnk j pergett a képernyőn. 'Karinthy Marion rendezésében. Nap­jainknak egy meglehetősen szélsőséges esetéből bontakozik ki az igen eles. szatirikus vonásokkal felrajzolt kép egv szá­mában talán nem jelentős, de nem is figyelmen kívül hagy­ható társadalmi rétegről, meg olyan emberi magatartás- és életformáról, amely más, merőben másként élő és gondolko­dó emberek sorsál is érinti, vagy akár meg is változtathatja. Augusztus Antal csendes munkósember. színesfém-öntő szakmunkás, aki az éjszakai műszak után fáradtan óillamo- suzik haza elárvult otthonába, ahonnan a felesége régen el­szökött valakivel, s öt csak a reménytelenül epekedő sógornő várja. A villamoson azonban szokatlan dolog történik: egy beszédes kedvű ismeretlen útitárs rosszul lesz. csak annyi ereje es ideje marad mielőtt meghal, hogy zsebóráját Au­gusztus Antalra bízza, vigye el a családjához. S mert ő meg­bízatásának becsülettel eleget tesz. megismerkedik egy olyan, számára eddig ismeretien világgal, amely körülfonja, teljesen? behálózza öl, végül alighanem maradéktalanul ma­gába is olvasztja. Az Utolsó kockákon már nem azt az Au­gusztus Antalt látjuk, akit a történet kezdetén megismer­tünk: a gyanús egzisztenciák világa, az ingyenélők — az öz­vegy és lányai Csiky Gergely Szederváry Kamilláját és kör­nyezetét idézik —. a volt és leendő börlöntöltelék társaság. amely mintha napjainknak valami titkos összefogását is je­lezné, valósággal kiszippantja ezt a jóhiszemű embert a be­csületes társadalomból, s táján holnap már csak beszélni tud veszélyes üzemi munkájáról. A • fémöntő lakásának puri­tán egyszerűsége és az özvegy túlcicomázott kispolgári ott­hona. a két. nő emberi tartásának ellentmondásai már eleve két eltérő, idegén világot éreztetnek meg. de az özvegy ráme- nőrége. az elhunyt, körének agresszív gátlástalansága, a já­ték halotti tőrből menyegzőbe váltó, tobzódó végkifejlete a maga kurikaturiszlikus túlrajzoltságában is mellbe vág: tár­sadalmunkban még vannak erők. vannak tudatos, vagy má­soktól mozgatott csoportocskák. amelyek ilyen-olyan megfon­tolásokból hálójukba keríthetnek a naivitásig tisztességes em­bereket. S lehet, hogy adott esetben nemcsak egy fémöntő szakmunkást. Ezt a társadalom alatti világból kitörő bitzös- szcnnycs fuvallatot éreztette meg igen markánsan a játék, s a nagyszámú szereplőgárdából elsősorban lglódi István ja téka. * A mull század vége legtöbbünknek már történelmi múlt- idő. Mégis, néhány képsor után máris otthon éreztük magun­kat a Bródy Sándor 1891-ből való, Szincszvér című regénye nyomán. Bíró Zsuzsa átdolgozásában és Málnay Levente rendezésében született Napforduló világában. Hála a múlt század végét oly érzékletesen megörökítő íróknak, köztük ép­pen Bródynak. meg a nyomukban született színházi és film­ábrázolásoknak, a vidékről a fővárosba költöző és elvei fel­adása árán karriert csináló újságíró figurája már olyan is­merős, hogy 'szinte alig érdekel. A Színészvér Bródy élet­művében nem éppen a legértékesebb darabok között talál­ható. Az író úgynevezett karrierregényei fcözijl időrendben az első. s mint egy értékes tanulmány megállapítja- róla: „egy nagy reményekre jogosító novellista és kezdő regényíró te­hetségre valló, de egyenetlen és felületes, nemegyszer olcsó históriája”. Vajon miért ihlette meg ez a mű a tévéalkotókat? A Napfordulóvá lett tévéváltozatban Eesedi István újságíró lett. az abszolút főszereplő, karrierjének a filmben látott fel­ívelő szakasza sok hasonló történet és film ismeretében már- ntár közhelyes, a tévéfeldolgozás nem tudott a kitűnő író kevéssé jó regényének porrétege alól új értékeket felragyog­tatok A záró jelenet meg már eg.yene.sen giccsközelinek ér­ződött. Változatlanul értékes azonban a kor hangulatának, a szerkesztőségi, kávéházi levegőnek megragadóan hiteles meg­teremtése. a korra jellemző figurák — legkisebb epizódokban is — remeklő megjelenítése. Kár, hogy éppen a központi hős nem tudott közelebb férkőzni hozzánk, a fentebb már jelzett módon ismerősnek tűnő figuráját a szereplő sem tudta ér­demben gazdagítani. Benedek Miklós A magyar anyanyelvi mozgalomról Hétfőn délelőtt a budapesti Europa Szállóban megkezdő­dött az anyanyelvi konferen­cia védnökségének kibővített ülése, amely a magyar anya­nyelvi mozgalom nemzetközi helyzetének, eredményeinek felmérésére hivatott. Négy­napos programja Van a ta­nácskozásnak. amelyet Bog­nár József akadémikus, a Magyarok V ilagszövetségének elnöke nyitott meg. Az ese­mény mintegy 80 külföldi és 50 hazai résztvevője anya­nyelvi mozgalmunk kiemel­kedő személyiségei. A plená­ris megnyitó ülésen az elnök­ség tagjai között foglalt he­lyet Nagy János külügymi­niszter-helyettes. Marczali László kulturális miniszter­helyettes és Illyés Gyula Kossuth-díjas író. Számítógép és T. Tóth Gyula mindennapjaiban Kazincbarcikán él és dolgozik, a Borsodi Vegvikombinát számítógép-műszerésze. Mig hétköznap­jait, illetve munkaidejét a legkorszerűbb technikával való fogla­latoskodás tölti ki, szabad idejében, nemes kedvteléssel a kerá­mia készítésének hódol. Mint a képen láthatjuk, figyelmet érdemlő munkák kerülnek ki a keze alól. Több alkalommal vett már részt amatőr képzőművészek nyári táborozásán, jelenleg Göncön van, az encsi járási képzőművészeti táborban, ott dolgozik az agyag­táblákon, hogy azokból értékes, Ízléses falikép váljék. (Fotó: Laczó József) agya* V Érdekes, figyelmet érdemlő kiskönyvet olvastam Móricz Zsigmondról, Egyikét azok­nak a kiadványoknak, ame­lyek az író századik születés­napja alkalmából tiszteleg­tek géniusza elölt. A köny­vecske címe: Móricz Zsig- mopd nyomában. írta. illetve összeállította dr. Kováts Da­niel. A kötet nagy részét ki­tevő bevezető tanulmányban — Móricz Zsigmond me­gyénkben a címe — dr. Ko­váts Dániel többek között azt fejtegeti, mit jelentett Móricz életében és majdan életmű­vében az a két mai borsod- beli település — Prügy és Sá- rospatal; —. ahol ifjúkora je­lentős részét töltötte, miként hatott rá a kis taktaközi fa­lu, majd a diákkora egy ré­szét jelentő Bodrog-parti Athén. „A hely szelleme erő­sebb oil. ahol egykor meg- 1,apó személyiség a maga testi valójában is élt, meg­jelent: igazi kisugárzó hatá­sa azonban az alkotónak van, al:i műveivel mindenkihez el­juthat. Amikor must e lapo­kon Móricz Zsigmond sza­vait olvashatjuk Prügyröl, Sárospatakról, Miskolcról’, ...és, hogy volt a% Tibor bácsi? — Milyen most Tibor? — érdeklődőt! . felvillanyozódéa O. J. szerkesztőségi kollégám, mikor átadtam neki egykori munkatársa Takács Tibor író üdvözletét. Elhízott? Meg­őszült? — Dehogy! Rendkívül stramm fiatalember, nem hittem volna, hogy már 52 esztendős, s felnőtt fiúk apja. Csak a lába fáj kicsit, de azért nincs magaslat, aminek neki ne indulna.- Nemegy­szer megjárta Árva várát, az. ifjú Thököly sasfészkét, s el­zarándokolt még Törökor­szágba is, .,A kaftános feje­delem" nyomait kutatva. Mindezt az írótól tudom, aki a bogácsi tábor gyümölcs­fái alatt csaknem két órán át mesélt a kisiskolásoknak. Takács Tibor ismeri a tit­kot. Ami tulajdonképpen csak némely rossz pedagógus szá­mára’ titok, hiszen mesélő nagyanyáink, lágy dalokkal álomba ringató anyáink, s legjobb nevelőink ugyancsak ismerték. És persze ismerték az- apák is. Például az a móravárosi villanyszerelő, aki — csak­nem lel évszázaddal ezelőtt — vasárnaponként mindig ma­ga mellé vette kisfiát, s men­tek a szép Szegeden várost nézni, beszélgetni, vágy eset­lég valamilyen apróbb mun­kára. A villanyszerelőt min­denütt ismerték a városban; a cirkuszban,, színházban, mo­ziban nem kellett fizetnie. A fiú büszke volt az apjá­ra, s máig is emlékszik mi­csoda izgalommal ült a Mars téri' nagy cirkuszsátorban, ahol egyszerre négy(!) poron­don folyt a játék. De a mú­zeumot ugyancsak szerette. — Nekem most is az a ked­venc játékom — mondta Ta­kács Tibor (mert természete­sen ő az’ egykori móravárosi kisfiú), hogyha régi tárgya­kat, várakat, vagy hajdani vitézek csontjait Iá,lom, akkor megpróbálom elképzelni azt a világot, melyben még, for­gattak ezeket a múzeumba került fegyvereket, harci ri­adót rikoltottak' a kürtök, a sarkantyúk a lovak oldalába vágódtak, mikor még eleven szív dobogott a mostani hor­padt bordájú csontvázak keb­lében — Kisgyerekként is .erről ábrándoztam. Egyszer a sze­gedi múzeum előcsarnokában apám megállt beszélgetni egy kedves ősz bácsival. Én csak néztem föl a kél felnőttre és nagyon unatkoztam. Aztán végre — kezet rázva — el­búcsúzlak egymástól. A bácsi kedvesen egy barackot nyo­mott a fejemre. Nem tudhat­tam akkor — hiszen még is­kolába se jártam —, hogy ő Móra Ferenc! Mikor aztán' kezembe ke­rült a ..Betűország virágos- kertje" apám figyelmeztetett: ezl ’a szép könyvet az a bá­csi írta, akivel ott a múze­umban találkoztunk. Felírom a jegyzetfüzetem­be: Az ember sorsát az dönti el. hogy mikor, milyen bá­csikkal találkozik. Aztán át­húzom az egészet, mert leír­va túl bombasztikus. Az író egyébként tovább mesél; 12 könyvéről, hang- játékairól. Lankadó figyelem­mel hallgatom. Minlha a gye­rekek is fáradnának. A tá­borvezető tanító néni java­solja, hogy frissítésül énekel­jenek/ egyet. A száz gyerek rázendít: A napkorong az égről . .. Közben elcsennek néhány szem félig érett szil­vát a fáról, Ezalatt az olvasó­tábor programját böngészem. Tik nap együttlét a Hór völgye csodálatos környe­zetében. Játékok, vetélkedők, ki rándulások, számháborúk, úszás. A tábor költségvetésé­nek végösszege: 35 900 forint. A minisztérium 10 000 forinl támogatást adott. Egyszerre egy név üti meg a fülemet. Ézt a nevet itt senki nem ismeri csak én. — Mi Vicsay tanár úr miatt tanultuk a magyart és a tör­ténelmet — mondja Takács Tibor. De akár én is mond­hatnám. hiszen 30 évvel ez­előtt, Vicsav Lajos osztály- főrtököm volt a szegedi gya­korló iskolában. Kicsi a világ . .. De, hogy erre a világra szemet nyitot­tam. abban nagy része van Lajos bácsinak. Szikár em­ber volt. Az überme.nseh-el- méletröl beszéli nekünk, s az arca rángatózott. Nem tar­tottuk komikusnak. Vicsay (tanár úr háborús sérülése nap mint nap fontos dolgok­ra figyelmeztetett bennünket akkor,' a háború után éledő Szegedén. Takács bevallja, hogy soha nem tudta elnyerni a legjobb dolgozatért járó öt pengős pályadíjat (Vicsay saját pén­ze volt) a polgáriban. De azért az ö dolgozatait is ju­talmazta a tanár űr, s per­sze felolvasták az osztály előtti Majdnem kimondom: .az én egyik dolgozatom is felol- vasiatott I Éri-e ma a diákot ekkora megtiszteltetés? Meri mi an­nak tartottuk! S eszembe jut: mi mindig olyan meghitt hangulatban voltunk együtt legjobb taná­rainkkal. 'mint most itt Bo­gácson a táborlakó gyerekek a nevelőkkel, vagy az író- vendéggel. Lassan vége a vakációnak. De jó is volna, megőrizni a táborok sok felvillanó fé­nyéi' és melegét. A köiskolák zártsága, ridegsége kísért egy pillanatra. Remélem, oktala­nul ... A gyerekek Takács Tibor vöröskatona édesapjáról kér­deznek. majd a most elké­szült regényből — miként rejtették el Szemere Bertala­néin, törökországi bújdosásba indulva, Orsovánál a szent koronát — tudunk meg rész­leteket. — Es. hogy volt az Tibor bácsi? Milyen érzés egy író-, nak, ha kiadják a könyvét? Nem lehetne például a tévé­ben ... Tulajdonképpen, hogy kezdődött, mikor izé ... szó­val. hogy van az. mikor az. ember csak úgy írni kezd? — Tudjátok egyszer egye­dül voltam otthon, aztán hir­telen áramszünet lelt. Előke­restem a gyertyát, a gyufát... Gyertyát kell gyújtani! — írom fel a jegyzetfüzetembe. De azt nem húzom ál. (gyarmati) Móriczról vagy Mezőkövesdről, nem fe­ledhetjük: nem elsősorban az a fontos nekünk, honnan jöt­tek a szép megformált sorol;, milyen élményből fakadna!: a gondolatok, hanem az, hogy mit hirdetnek, hogy milyen visszhangot veritek bennünk, az olvasókban”, — olvashat­juk a tanulmány záró gon­dolatában. majd szemelvé­nyeket találunk Móricz Prügyröl, Sárospatakról. Mis­kolcról — benne a híres meg­állapítás: „Miskolc a legna­gyobb jövőjű magyar város” —. valamint Mezőkövesdről szóló írásaiból. A kis kötet, amelyet több fotó is gazdagít, igazán ér­tékes. közfigyelmet érdemlő publikáció, s kár. hogy mon­dandója csak kevesekhez jut­hat el, azok is nehezen ol­vassák. Ugyanis mindössze 450 példányban készült mi- nialürkönyv formájában je­leni meg. a Miskolci Mihia- tűrkönvv Gyűjtők, Klubja gondozásában. Kovács Mihály szerkesztésében és kiadásá­ban. Szabadfalvi József lek­torálásával. Szmandray György, Szász Szabolcs, Sze­gedi Imrénc. Daru Béláné, Terebesi Zsuzsa és Vitlcó László dicséretes könyvmivesi munkájának eredményeként. Tartalmát tekintve megérde­melte volna, hogy ne csak gyűjtök újabb szerzeménye, hanem nagyobb érdeklődő tö­megekhez eljutó könyv le­gyen. (bm) Na<*y (Tileklíidés, nany siker GJ uépláuclalálkozó Mezőkövesden második al­kalommal rendezték meg az, elmúlt hét végén a matyólöl- di néptánctalálkozót. A vá­rosi tanács, az OK1SZ és a KISZÜV közös kulturális se­regszemléjére ezúttal 10 együttes •’érkezeti: a hazaiak mellett hét csoport, szövet­kezeti együttes vett részi a kétnapos találkozón, melyre Szlovákiából' is érkezett két vendégcsoport. A néptáncősok szombaton előbb szakmai bemutatón vettek részt, majd — este — a mezőkövesdi Hőfürdőn, Bo­gácson, Szen’tistvánban ' és Tiszakeszin adtak műsort; Másnap, vasárnap délelőtt rendezték meg a város főut­cáján a menettáncversenyt, melynek győztese a nyíregy­házi Nyírség együttes 1 lett. Este 7 órától gálaesten mu­tatkoztak be a malyóíöldi néptánctalálkozó résztvevői a városi-járási művelődési köz­pont színháztermében, zsú­folt nézőtér előtt, v Á nagy sikerű bemutatót követően az együttesek tag­jait — közel ötszáz résztve­vője volt az idei találkozó­nak — a városi tanács vb- titkára. dr. Váradi •László,kö- szön lőtte. Ugyanebben az időben, az együttesek vezetői részére adott fogadást Juhász Péter, a városi-járási pártbi­zottság első titkára. 1 A találkozó résztvevői a két év múlva esedékes viszontlá­tás reményében búcsúzlak a házi ga zdáktól. Mezőkövesd tői. Augusztus 8-án megnyitjuk a Borsodi Iparcikk Kisker. Vállalat mezőgazdasági szakboltját (kerteszkedök boltját) OZDÜN, a Néphadsereg útján (a volt TÜZÉP-telep helyén) / Nagy választékban kaphatók: műtrágyák, kerti szerszámok, növényvédő szerek, kisgépek VARJUK KEDVES VÁSÁRLÓINKAT! \

Next

/
Thumbnails
Contents