Észak-Magyarország, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-30 / 202. szám

1979. augusztus 30., csütörtök

ESZAK-WAGYARORSZÁG 3

Nyereséggel termelni, versenyben maradni

:ia az ÉMV-ben

Napjainkban gyakorta esik szó a gazdálkodás változó körülményeiről, a magasabb követelményekről, a szigorú mércéről, a feltételekről, a lehetőségekről, a sürgető tennivalókról. Kétségtelen, hogy egy magasabb mércéhez, a világszínvonal mércéjéhez kell, vagy kellene igazodnia minden gazdálkodó egységnek, minden vállalatnak; s ebből következően: amelyik vállalat a külföldi piacon nem versenyképes, az a belföldi piacon sem érhet el magasabb jövedelmezőséget. A fejlesztéshez, a korszerűsítéshez viszont pénz kell, éz utóbbihoz pedig nyereséget kel! elérni. A dolog természetéből következően, az a vállalat, amelyik ennek a követelménynek nem tud eleget tenni, nem képes nyereséggel termelni, nem maradhat versenyben, s előbb, vagy utóbb, de számolnia kell a felszámolás, a szanálás elkeserítő lehetőségével, tényével.

Megyénk egyik vegyipari gyárában,, az Észak magyar- országi Vegyiművekben, a közelmúltban megtartott, az első fél esztendő gazdálkodását összegző műszaki, gazdasági konferencián is szó esett mindezekről. E nagymúltú vegyipari üzemben sem kezdődött a legjobb előjelekkel az esztendő. A megváltozott körülmények-itt is éreztették hatásukat, s a vállalati termelési és értékes!-' tési programot a piaci igények és a termelési erőforrások figyelembevételével tervezték meg. Az ez évié szóló térv- és gazdálkodási prbgramban 2 milliárd 75 millió forint társadalmi termék létrehozását tűzték •ki célul, s ebből az első fél -évben 1 milliárd 72 millió forintot állítottak elő. Az eredmény jónak mondható, az üzemek többsége teljesítette a tervben előirt feladatokat, de amint arról Fekete Gábor, gazdasági igazgatóhelyet les is beszélt a műszaki konferencián, több egységben a konkrét, céltudatos termelőmunka helyett a „kiskapukat” keresték. Igaz ugyan, hogy a szállítási szerződések teljesítésére kedvezőtlenül halott a tőkés piacokon mutatkozó áruhiány, amit tovább súlyosbított az importanyagok beszerzésének hosszadalmas behozatali engedélye is. Így. például a po- liuretán-gyártáshoz szükséges alapanyagokat sem tudták időben beszerezni, ezért mintegy 40 millió forint értékű megrendelést nem tudtak kielégíteni. A behozatali engedélyek késedelmes kiadása miatt több növényvédő szer gyártásához nem állt rendelkezésre elegendő mieny- nviségű alapanyag. Mindezek kétségtelen tények — mondotta az igazgatóhelyettes —, de mégsem lehet ezzel indokolni a termelőmunkában mutatkozó lemaradást. Sok helyütt ugyanis még most is a világgazdaságban végbemenő változásokkal magyarázták az alapanyaghiányt, ahelyett, hogy kellő hatékonysággal, belső átszervezéssel, körültekintő, megfelelő piaci munkával keresnék a megoldás lehetőségét.

A gazdasági igazgatóhelyettes szólt az éves e„xportterv alakulásáról is. Elmondotta, hogy az első fél évben csaknem 2 millió rubel értékű terméket exportáltak, jóval1 többet a tervezett mennyiségnél.. Kedvezően alakult a dollárelszámolásé kivitel is, ami mintegy 24 százalékkal volt több a tervezettnél. A továbbiakban az igazgatóhelyettes a vállalati nyereség alakulásáról számolt be. Utalt rá, hogy a tervezett 300 millió forintos nyereségből az első fél évben több mint 1113 millió forint valósult meg. Kedve-, zően alakult a közvetlen anyagfelhasználás költsége is, több üzemben jelentős megtakarítást értek el a termelésben.

A rendkívül részletes, a vállalat első fél évben végzett munkáját összegző beszámolóban, szó esett a mind sürgetőbb tennivalókról. Ide sorolható például a készlet- gazdálkodás megszigorítása is. Bár e tekintetben a közelmúltban végzett felmérés szerint, kedvezően alakultak a számok, hiszen az első fél évben ténylegesen 3111 millió forint volt a készletek átlagos értéke, mintegy 22 millió forinttal kevesebb, mint az elmúlt év első felében. A készletgazdá 1 kodás f el ü 1 v i zs - gálata során mégis több hiányosságot tapasztaltak. Egyebek között több millió forint értékű, már évek óta elfekvő készletei tártak fel mind az anyagok, mind a befejezetlen termelés, illetve a késztermékek területén. A készletgazdálkodás hiányosságai mögött a termelés, a kereskedelem, az irányítás, és általában a gazdálkodás negatívumai húzódnak meg. A vizsgálat több millió forint, úgynevezett nem mozgó készletet tárt fel, sőt előfordult az is. hogy a készárukészleteknél mintegy egymillió forint értékű, lejárt szavatosságú és minőséghibás termék kötötte le a készleteket, a raktárkapacitást.

Arra van szükség — mondotta az igazgatóhelyettes. —, hogy a gazdálkodó egységekben maradéktalanul végrehajtsák azt az intézkedési tervet, amelyet az esztendő elején dolgozott ki a vállalat vezetősége a készletgazdálkodás javítására. Az intézkedési terv ugyanis meghatározza azokat a konkrét tennivalókat, amelyek nemcsak ebben az évben, de hosszabb távon is megalapozzák a készletgazdálkodás javítását, a készletek normalizálását, a tervszerű, a körültekintő munkát.

S/„ B.

............. ■■■■'■

O

íveiiEzer tornával lü szén

Ha nem is nagy arányban, de 50 000 tonnával túlteljesítették a felemelt évi termelési előirányzatuk időarányos részét a hazai szénbányászok. Ugyancsak teljesítették a minőséget jelző hőmennyiségi tervet is, bár ez nincs arányban a túltermeléssel. A szénbányászat eredeti, 24,5 millió tonnás idei tervét 10 szabadnapi termelés beiktatásával, és 280 000 tonnával felemelték. Jóllehet, a pihenőnapok feláldozása egymagában is jelentős többletmunkát kíván a bányászoktól, mégis arra vállalkoztak, hogy ezt is túlszárnyalják: az év végéig összesen 25,5 millió tonna szenet küldenek a felszínre.

Hatszáz anyajuli

• A megyei tanács végrehajtó bizottsága a rakacai Üj Dolgozó Termelőszövetkezet részére már korábban 945 ezer forint fejlesztési támogatást juttatott építés- beruházási célra. A tsz a pénzből a szarvasmarha- állomány gyarapítását, biztonságát szolgáló létesítményt kívánt megépíteni, a pénzt azonban most már egy másik, ugyancsak fontos ágazatnak, a juhászainak a fejlesztésére fordítják.

Az állami támogatás átcsoportosítását. a megyei tanács vb legutóbbi ülésén engedélyezte. Az összegből a tsz 600 férőhelyes juhhodályt épít meg, ezenkívül a2 anyajuhállományt 600 'darabbal köteles g.vat'tfíHtöai.

Amit érdemes

Aligha dicsekednek a nyári betakarítás eredményeivel idén Szalonnán. Az összegzésnek ugyancsak nekikeseredett Szekeres.. István, a Tókörnyéke Termelőszövetkezet íőagronómusa:

— Amolyan arcul ülés ez az év is. A búza 13 mázsát adott hektáronként, az árpa 26 mázsát. Tudom, hogy az utóbbi nem is olyan rossz, de sajnos az volt 15 hektáron, s a kenyérgabona pedig 220 hektáron. Az időjárás, főleg a tavasz ellenünk esküdött, mert a 113 hektár napraforgó felét jó, ha be tudjuk takarítani.

Ügy tűnik,’ a növénytermesztés sorsa az Idén megpecsételődött. De azt is hozzá illik tenni, ez már több éve, kisebb-nagyobb különbséggel megismétlődik. Az agronómusolt, vagy egyszerűen az itt dolgozó ember szinte előre meg tudja jósolni azokat a táblákat, amelyek majd károkat szenvednek. Ügy is lehet fogai-1 mázni, hogy a biztosan rosz- szak. Adódik rögtön a kérdés: hogy érdemes-e ilyen adottságok között évről évre erőltetni a vetést? Szaniszló Bálint, a tavasszal megválasztott elnök mondta:

— Nyilvánvaló, hogy nem. A több mint 3000 hektárt birtokló szövetkezetünkben csak 1200 hektár a szántó területe. De még ez is sok. Józan számítások szerint; adottságok, szabályzók figyelembevételével legalább 600 hektáron nem szabad árunövényt termelni.

Tehát művelési ág változással , 300 hektárt szükséges gyepesíteni, s legalább ugyanannyi területen kellene évelő pillangóst telepíteni. Mivel így a szántóterület fele esik ki, érződik, mennyire fontos, hogy a szövetkezet a szerkezetváltással valamit elérjen. Lényegében három kérdésre, illetve azok megválaszolására törekszenek. Mennyire érdemes?. Miért nem? És ha nem, rrp legyen helyette? A feleletet egy-egy kultúra gazdaságos- sági számítása adja.

— Persze, ez még a jövő — mondta erre az elnök. — Idén nem lehet más feladatunk, mint felkészülni az őszi munkacsúcsra, s főleg a tavaszra. Tavaly még bőven maradt hóolvadás utánra is szántatlan terület. Idén erről szó sem lehet. Az őszi' búza vetésére is gondosabban készülünk fel. Emeltük a műtrágya-hatóanyagot, s a fajtaösszetételt is úgy állítottuk össze, hogy az elvetett búza jobban bírja a fagyokat, a telet.

Hogy elegendőek-e ezek az intézkedések, a nyereséges évhez, azt csak a jövő dönti el. Egy biztos, hogy a kalászosok termelését érdemes erőltetni (ha arányát meg lehet kérdőjelezni is), hiszen a hasonló adottságú szomszéd termelőszövetkezetek példája mutatja, hogy 30 mázsás termést el lehet érni ezen a tájon is. Más a kérdés a kukoricával, hiszen egy mázsáját 500 forint körül tudják előállítani. Vagyis olcsóbb megvenni, mini megtermelni. A húszmázsás, vagy az alatti hozamoknak nincs lét jogo,sulis águk. '

Ai Ózd Béke-telepi új lakóházak.

Minden város, község szeretne egyre szebb lenni. Nem elsősorban az odalátogató bel- és külföldi vendégek, hanem önmaga miatt: hogy a jobb, kényelmesebb lakásokban mind korszerűbben élhessenek a mai lakosok, és a következő nemzedékek. Innen eredt, hogy helyenként szabadjára engedték a fantáziát, úgy gondolták, hogy a 15 ■ éves lakásfejlesztési

program végrehajtása során sokemeletes toronyházak épülhetnek mindenütt.

A végrehajtás — mi tagadás — szárnyát szegte a csapongó képzeletnek. Három ötéves tervidőszak alatt — 1975—1990 között — egymillió-kétszázezer lakást kell felépíteni az országban. Mégpedig a takarékosság szem előtt tartásával. Ami korántsem jelenti azt, hogy* a korszerűségről, a kényelemről le kell mondani.

Még mindig a mennyiségi igények kielégítése áll előtérben. Világszerte elismerést vívott ki az eddig elért eredmény: 1960-ban száz lakásra 361 fő jutott, 1978- ban már csak 284. S ha a 15 éves lakásfej lesztésd tervet sikerrel teljesítjük, elérjük, vagy legalább megközelítjük, hogy száz lakásra 250 fő jut országosan.

Az igényeket és a lehetőségeket mindenütt a helyi tanácsok ismerik legjobban. 1 Elkészítették az általános rendezési terveket, és most — a végrehajtás éveiben — a részletes terveket is. Rajtuk múlik, hogy milyen lesz az új lakóházak összetétele: melyik városrészben épülnek tanácsi, szövetkezeti vagy öröklakások, hol mekkora lesz az átlagos lakásnagyság, milyen a komfortfokozat. Ám a lakásépítésre szánt

beruházási keret előre meghatározón, azt nem szabad túllépni.

Kétségtelen, hogy ez most, és a közeljövőben sok gondot okoz a helyi és a megyei tanácsok építési és — talán még inkább — pénzügyi szakembereinek. Nagyon szigorú beosztással kell élni — és minden korábbinál jobban igénybe i'enni a társadalmi forrásokat. Országos és helyi érdek egyszerre, hogy minél több lakás épüljön — de az. is, hogy a pénzügyi kereteket senki sehol ne lépje túl,

A túl nagyra méretezett új városrészek további gondokat is hoznának magukkal: az úgynevezett járulékos beruházások velük növekednének. Pénz azonban erre is csak annyi van, ameny- nvi az eredeti terv végrehajtásához kell. S ugyan kinek állna érdekében, hogy egy új lakónegyedbe úgy költözzenek be a lakók, hogy ne jusson hely minden gyermeknek a bölcsődében, óvodában, iskolában. Jogos az az igény is, hogy legyen e városrészben megfelelő nagyságú és jól felszerelt bolthálózat, művelődési ház. Nem is szólva a legelemibb szükségletekről: a villany-, gáz-, távfűtővezetékekről, a közlekedésről.

Kisebb városokban és várossá fejlődő nagyközségekben a 15 éves lakásfejlesztési program megvalósítása során a legjárhatóbb út: a meglevő közösségi létesítmények növelése, bővítése. Sokkal olcsóbb egy iskola vagy óvoda bővítése — akár kétszeres befogadóképességűvé is—, mint egy-két új intézmény építése.

Nem is szólva arról, hogy az új — állami, társas, vagy

családi házakból álló — lakónegyedben élőknek mindenképpen jobb, ha megmaradnak a város megszokott vérkeringésében. A korszerűbb lakásba költözés örömét nemegyszer megróni ja a régi környezel, ismerősök, szomszédok iránti nosztalgia. Ahol lehetőség van rá, érdemesebb olyan helyre építeni az új házakat, ahol megmarad az állandó kapcsolat a város — vagy leendő v áros

— többi részével és lakosával

Értendő ez. úgy is. hogy a jövő. söl a közeljövő lakásainak olyanoknak kell lenniük. hogy együtt maradhassanak bennük az. egymást követő nemzedékek. Családi otthon a fiatalabbaknak és

— közvetlenül mellette, vele egybeépítve, esetleg változtatható falakkal — garzon- lakás az. egyedül maradt szülőnek. Vagy más változatban. ahogyan az élet megkívánja. Ez már túlmutat a mennyiségi gyarapodáson, a laká-sszükségíet minőségi kielégítése a cél.

Mindehhez helyi társadalmi összefogás is szükséges. Kisebb helyen, ahol szinte mindenki ismeri egymást, éppen nem elképzelhetetlen, hogy a lakásépítési terv végrehajtásába bekapcsolódnak személy szerint vagy családtagjaik révén érdekelt szakemberek, olcsóbban végeznek el egy-égy munkát, azért, hogy annyival több jusson további ' lakások építésére.

Segíti a tanácsokat az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, hogy a lakásépítés ezernyi gondja- haja között eligazodjanak. Két füzetet adtak ki: „Módszertan a VI. ötéves tervidőszak lakásépítési területeinek kiválasztásához és a közmüszükségletek felméréséhez”, továbbá „Irányelvek a lakásépítés VI. ötéves tervidőszakra szóló programjának műszaki-gazdasági előkészítéséhez” címmel. Természetesen mindez csak ajánlás, sok hasznos tanácscsal. A végrehajtás a helyiek feladata és felelőssége.

A Tipustervező Intézet a tervezésben segít. Remélhetőleg a következő években sikerül megszüntetni azt a rossz gyakorlatot, bogy a sokféle típusból mindössze kettőt-hármat. alkalmazták, egyhangúvá téve a családi házHS épületcsoportokat, amelyek pedig nagyon alkalmasak lennének arra. hogy színesebbé, változatosabbá tegyék a városképet.

Sok múlik tehát a tanácsokon, hogy valósággá váljék a terv, uz ország legnagyobb beruházása, amely közel ötmillió embernek hivatott új otthont adni.

V. 10.

A Tiszai Vegyikombinát üzemeiben

A célkitűzés 9,2 milliárd

Az országos felhívást, követően Leninvárosban, a Tiszai Vegyikombinátban a 312 szocialista és munkabrigád vezetői küldöttértekezleten csatlakoztak a pártunk XII. kongresszusa és hazánk lei- szabadulásának 35. évfordulója tiszteletére kezdeményezett szocialista munkaversenyhez.

A kollektívák elhatározták: a megnövekedett feladatokat csökkenő létszámmal, műszaki, munka- és üzemszervezési intézkedésekkel, valamint belső átcsoportosításokkal oldják meg. A tőkés export növelésével, az import csökkentésével, az anyag, és energiatakarékossággal 432 millió forinttal növelik a kombinát 1979. évi, árbevételét, ezzel 9,2 milliárd forintra növekszik a teljes termelési érték.

Az olefingyár kollektívája pót felajánlásában vállalta, hogy 10 000 tonnával növelik az etiléntermelést, ami 200 millió forint többlet árbevételt jelent. Izoprénböl 1,2 millió dollár értékben, 4000 tonnával többet állítanak elq a tervezettnél. A vegyipari benzinből 26 000 tonnával csökkentik a felhasználást, •gy 47,2 millió forint értékű anyagot takaríthatnak meg. Benzolból 8000 tonnával teljesítik túl a tervet, ami 60 millió forint többlet árbevételt jelenthet a kombinátnak.

A polietiléngyári szocialista brigádok 600 tonna polietilén granulátum többlet- termelésével 12.2 millió forint értékű, tőkés import kiváltását teszik lehetővé. A fajlagos etilénfelhasználás »okkentésével pedig 4,7

millió forint értékű anyagot takarítanak meg. A műanyaggyáriak vállalták, hogy 15 százalékkal. 2 millió forint értékben túlteljesítik a nem rubelelszámolású ex- porttervükel, az új. nagy teljesítményű aglomeráló gépsor folyamatos üzemeltetésével pedig 54 millió forint értékben. 2500 tonna műanyag- hulladékot hasznosítanak, amellyel tőkés importot váltanak ki.

A festékgyáriak tőkés im- portmegtakaritása 12,7 millió forintot tesz ki. a műtrágyagyár pedig 3000 tonna ammónia többlettermelésével. tőkés exportjával. 18 millió forinttal növeli a Tiszai Vegyikombinál 1979. évi termelési értékét,

V. Gy.