Észak-Magyarország, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-18 / 193. szám

1979. augusztus 18,, szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Utasok, ellenőrök, gépkocsivezetők Gyakran utazom a Volán, s főleg az MKV autóbusza­in. Meglehetősen bő tapasz­talatom vau az örök bará­tok, s örök „ellenfelek”: az utasok és a pilóták, jegyel­lenőrök viselkedéséről. A legrégebbi feljegyzésem a CC IKi-Til -es rendszámú autóbusz vezetőjéről szól. Geszlelyböl jöttem haza Miskolcra. A község harma­dik megállójában felszáll minden utas, a jól megter­mett, pirospozsgás arcú, ősz hajú ifjú gépkocsivezető gázt ad, a kerekek forogni kez­denek. Ekkor látom, hogy a Hernád-hid felel kél fiatal- asszony fut felénk, látható riadlsággal. Drukkoltam ne­kik, hiszen vasárnap lévén, jó másfél, két óra múlva in­dul a legközelebbi járat. — A pilóta — bosszanko­dom magamban — pár má­sodpercet még válhatna! Minden rendben. A kocsi megáll, ismét szétnyílik az ajtó, jegyváltás, pénzkezelés, s a két asszony az első ülés­re huppan. — Rendes cég .ez a Volán,, ha nem vár meg, kutyagol­hattunk volna gyalog, vagy ácsoróghaltunk volna. — Ismeri a gépkocsiveze­tőt? — foidulok a mellettem ülő, zömök fiatalemberhez. — Nagyon rendes ember. — Meg is mondja a nevét, de bennem csak az István keresztnév tapad meg, a többit a figyelmeztetés ki­metszi. —- Ha jót akar neki, ne írja meg! — Miért? Udvarias, fi­gyelmes volt, s jó hatást váltott ki bennem, s ahugyt látom, másokban is. — Igaz, de kérdés, bogy „bent” ezt hogyan nézik. Tudja, én is ilyen géppel jártam. A faluban lakom, minden . embert , ismerek, s.. azok "is ''■engem. Egyszer hé-, teg.'éíuber jött haza á kór­házból. Alig bírt vánszorog­ni. Mi ujiitam a háza elölt... — Ezért dicséretet érde­mel. — Várja meg a következ­ményét. Másnap már ram­szóllak, ill is, ill is állj meg. Nem lettem. Vihart kavar­tak a kocsiban, hogy bezzeg kivételeket teszek, meri .. . Éppen ott volt az ellenőr. Mit mondjak. A pilóta, aki a faluban lakik, .kicsit ki van szolgáltatva az utasok­nak. Volt, aki veréssel lé­nyégéit, mert,, nem álltam meg a háza előli. — .No. .azért vannak olya­nok, akik ..kényúrnak" érzik magukat, úgy. mintha az au­tóbusz a sajátjuk lenne. Ma­gam is találkoztam már ilyen nel. Az cselei, mint jó példát elmondom a Volán egyik vezetőjének. A válasz? Igen, a figyelem addig dicséretes, amíg a vezető esetleg pár másodpercei vár, s ez eset­ben is, ha az autóbusz mar kiért volna a :i7-es műútra — sajnos, nem dicséret leli volna belőle. A menetrendet be kell •tartani, anarchia len­ne a közlekedésben, ha az autóbusz 'lepton-nyomon meg­állhalna. A név és a rendszám is­meretlen, csak a pilóta vé­kony, fiatal alakjára, figyel­mes pillantására emlékszem. Az 1-essel meglehetősen gyorsan indult a Majális- parkból. — No — gondoltam —, egy vádul háj ló gépkocsi­vezetői fogtam ki. Hamar megváltozón • a vé­leményem. Az. egyik meg­állóban — Diósgyőrön — egy idősebb férfi, s majd­nem félig béna asszony ka­paszkodik a kocsiba. Az em­berpár már a szabad ülé­sekhez ér. A tükörre nézve látom, lipgy a fiatal vezető minden mozdulatukat figye­li, aztán kihajlik az ülésből, látja, hogy az asszony lete­lepedett, s csak aztán indít, beszálláskor felpatlinlom a fülke a.ilá.iál, az ifjú kíván­csian néz rám. vajon ki va­gyok, s mit akarhatok. — ..Vezér”, nagyon ren­des volt, hogy még arra is ügyelt, leüljön a félig béna asszony. — Kérem — mondta né­mi zavarral —, ez a mi fel­adatunk. vigyázni kell az utas testi épségére. Sok utast ismerek, tudom ki. mikor indul a Bükkbe. a víkendtelekre.* .Jul ismerem azt a kövér, örökké dühös férfit, aki az Ady-hídnál száll fel. Előretörtek ez a hely, az se jó. oda se fi­gyel. hogy a nagy csórna-, gokkal kövelö nejének vagy gyermekkel utazó anyának jut vagy sem ülőhely. Le­szálláskor ez a szavajárása: :— Ne álljon elém! Nem látja, hogy le akarok száll­ni?! Láthatóan sokan ismerik, mert válaszra se méltatják. A 101-es, Miskolcra befe­lé halad. Nagyon csinos, elegáns asszony huppan mellém. Jön az ellenőr. Fel­mutatja 2 forintos jegyét. A stadion táján előrenyújt egy másikat, hogy kezeljék mai­lé. Jön vissza az ellenőr. — Miért csak pont tőlem kéri a jegyet? — Mert ön. csak egy két­forintost kezelt az előbb. — Igen, de meggondoltam magam, továbbutazóm. Baji? — Köszönöm — kezeli je­gyét az ellenőr, s utastár­sam felém fordul. — Látja, milyenek? Fel­tételezik rólam, hogy blic­celek. Maga. mit szól hozzá? — Ne szidja — nyugtatom —. az ellenőr a hivatását teljesíti. Ne higgye, hogy passzióból hagyja vasárnap délben magára a családját. Ismét a lUl-es; Mis­kolcról a Majális-park felé halad. Két idősebb férfi mo­rog. — Négy forintba kerül, hu az. ember- ki. akar utazni a llükkbo! — Sok. Pesten olcsóbb. Bennem sorakoznak az ér­vek. Jobb ezt nem „frics- kázni”, 19(1(1 óta változatlan a jegyek ára, s hogy én, mondjuk villamoson uta­zom 1 forintért, ahhoz az állam — legalábbis eddig így volt — 1 forint UO fil­lért telt hozzá. No. és az energiaárak... Egyik is­merősöm Bécsben járt. Be­vallotta. hogy egyetlen jegy­gyei ..bliccelt”. Ott egy vil­lamosjegy ára 10 schilling, az. nagyjából 27 (!) forint. Mégsem szólok. A mérgelő­dök nyugdijasbérlettel utaz­nak. Úttörőkre lapad a pillan­tásom. Egyikük nagyon kor­dában tartja őket. Szigorú: — Két jegyet kezelj! Ne rontsd az iskola becsületét! A mellettem levő hely fel­szabadul, a „vezér” mellém telepszik. — Melyik iskolából vagy­tok ? — A Kun Béla , utcaiból. Versenyre készülünk, s jö­vünk a Csanyikba edzésre. Fehér blüzos jegyellenőr kéri a jegyeket. Az előttem ülő ősz hajú asszony szörnyen izgatott. — Nem találom! — néz rémülten az ellenőrre és a vele utazó férfira. — Csak nyugodtan tessék keresni — csillapítja az el- lenörnö. s ha otthon felej­tette. nem nagy baj, felírom az adatait és holnap be tet­szik mutatni a bérletei. A Bükkben az MKV Rá­kóczi brigádjával találko­zom össze, vidám kirándu­lást szervezlek. Nos, ha én is ismerek néhányat, ők az­tán igazán sok utast ismer­nek, úgy, mint jó barátot. A reggeli órákban tudják, hogy ki, mikor megy műszakba, s vele együtt izgulnak, hogy időben az üzembe, a válla­lathoz érjen. — Az utasok 99 százaléka rendes ember, de ... Akad néhány, aki kárt okoz, felhasítja az üléshuza­tot, eszébe se jut, hogy ö is azon fog utazni. Az egyik pilóta rászólt egy hőzöngő- re, ne rongálja a kocsit. Hárman elkísérték a végál­lomásig, kiráncigálták az ülésről, s ha a közeli gyár rendészei nem lépnek köz­be. alaposan helybenhagy­ják. Pár nappal ezelőtt gyorsí­tóit eljárással hoztak bírósá­gi ítéletet a nyékládházi V. Ferenc ügyében. Az ok? Ö és vele utazó nőismeröse ..el­felejtette” kezelni a villa­mosjegyet:. Az ellenőr az 50 forintos pótdij megfizetését, majd mivel azt megtagad­ták, a személyi igazolványt kérle az adatok felvétele végett. V. Ferenc fejbe ver­te. arcul ütötte az ellenör- nöf. Sokszor szóvá tesszük, hogy miért tűrik az ilyet az útilársak. Most csak elisme­réssel lehet szólni, mert két férfi utas — egyik T. T., a Miskolci Mélyépítő Vállalat kőművese — közbelépett. Az incidensnek végül is kél rend­őr beavatkozása vetett vé­get. Az ítélet: 4 hónapi jog­erős szabadságvesztés — kel évi felfüggesztéssel. (esb) Munkában a tetőfedők A MIK ebben at évben több mint 234 millió forintot költ lakóhózak javításóra. Ebből az összegből 111 millió forintot fordítanak 412 lakás felújítására, A vállalat a saját dolgo­zóin kívül a Miskolci Építőipari Vállalattal szerződést kötött a nagy munkák pontos és gyors elvégzése érdekében. Képünkön: A Bajcsy-Zsilinszky úton megújul az egyik bérház teteje. Szabados Gyöigy felvétele Érettségi nélkül a főiskolán A Minisztertanács 1974- ben hozta azt a határoza­tot, melynek értelmében az érettségivel nem rendelke­ző, szakmunkás-képesítésű fizikai dolgozók továbbtanu­lására is lehetőség nyílt, felsőfokú oktatási intézmény­ben. Az azóta minden évben meghirdetett pályázatra azok a harminc éven alóli fiata­lok jelentkezhetnek, akik ka­tonai szolgálatukat teljesí­tették. és kedvet éreznek felsőfokú tanulmányokhoz. A pályázók tanulmányajk megkezdése előtt előkészítő tanfolyamon vesznek, részi, melynek időtartama egy fv. A Borsodi Szénbányák tör­ténetében először végzett fő­iskolán kél fiatalember, akik szakmunkásként kerül­tek a felsőoktatási intéz­mény hallgatói sorába. Kriston Iván. a Központi Osztályozó, Szállítási és Gépjavító Özem dolgozója. Másfél-két hónap van még halra a hegyaljai szü­retig. hiszen itt kezdik ha­zánkban legkésőbb a szőlő szedését, de azért az előké­születeket a jó gazda gon­dosságával mór megkezd­ték. A borkombinát szakem­berei u termelő- és szakszö­vetkezetek képviselőivel be­járva a szőlőföldeket, a szokásosnak megfelelően az első tájékozódó becslést megejtették. Eszerint Tokuj- Hegyalju 7209 hektár szőlő­ül tel vényeiről mintegy 350 ezer mázsányi termés vár­ható. A borkombinát és a Szőlészeti Kutató Intézet táblái 100 ezer. a termelő­szövetkezetek földjei 71 ezer, a szakszövetkezetek közös területei 23 ezer. a háztáji, tagsági és az egyéni par­cellák 156 ezer mázsa sző­lőt ígérnek. Ez az ígéret mennyiség tekintetében átlagosnak, közepesnek mondható. A termelők azonban erősen bizakodnak ez idén a ki­váló minőségben. Az időjá­rás ugyanis — bár a me­zőgazdaságnak általában • I. nem kedvezett — a szölő- üllelvényeket kegyeibe to- gadla. Különösen a májusi, június eleji nyári meleg se­gített sokai a venyigéken, s mintegy 2—3 heles előnyt szerzett a vegetációnak. Így mostanára a fürtök nem­csak tökéletesen kifejlőd­tek, hanem puhulni is kez­denek. Csak a Hegyalján oly szükséges hosszú ősz legyen száraz, meleg, ak­kor remény van arra. hogy megindul — a bogyók ki- csuttanúsa után — az aszú- sodás, és többségében első kategóriába tartozó minő­ségi termést fognak a gaz­dák szüretelni. Ennek „fogadására” jó ütemben halad a szüreti készülődés. Mossák, kéne­zik a kádakat, hordókat, szüretelő edényeket. Rend­behozzák, kijavítják a gé­peket, szállítóeszközöket, takarítják a pincéket, prés­házukat. Különösen a bor­kombinát telepein folyik szorgos előkészítő munka, ami érthető, hiszen a fel­vásárlásra felajánlott ter­mést, szőlőben és mustban ez a vállalat veszi át. Tá­rolótérben nem lesz hiány, mert a sziklába vájt 200 pincéjében mintegy félmil­lió hektoliter mustot, bort tudnak tárolni. A korábbi években a szőlő feldolgozásában oly­kor még előfordultak ki­sebb zökkenők. Ezt ez idén sikerül elhárítani, mivel megoldották a tolcsvai sző­lőfeldolgozó üzem rekonst­rukcióját. A borkombinát ugyanis a tolcsvai Békehar­cos és a bekecs) Hegyalja Termelőszövetkezettel koo­perálva, oly mértékbeli kor­szerűsítette és bővítette az üzemet, hogy Tolcsván az eddigi 2000 mázsa helyeit naponta 4000 mázsa szőlői tudnak majd feldolgozni. A must átvétele az előző évekhez hasonlóan — Sá­toraljaújhelytől Tokajig és Abaújszántóig arányosan elosztva — 12 felvásárló pincészetnél és átvevőhe­lyen történik. (h. j.) A szakmunkásképző intézet elvégzése után egy évvel ke­rült a kazincbarcikai üzem­be, karosszérialakatosként. 1975-ben jelentkezett az elő­készítőre és miután a selej­tezőn továbbjutott, elhatá­rozta. hogy kitartóan tanul. A győri Közlekedési. Táv- . közlési és Műszaki Főisko­lán szerzett üzemmérnöki oklevelet, autógépész sza­kon. H us/.ti CSaba, a Putnoki Bányaüzemben dolgozott géplakatosként, amikor je­lentkezett az előkészítőre. A kazincbarciai Műszaki és Automatizálási Főiskola gyárszerelő szakát végezte el. üzemmérnök lett. Hogy milyen volt a négy év tanulás, beszélgetésünk során azt is elmondták. Mindketten nappali tagoza­ton végezték a főiskolái, a munkás hétköznapokból visz- szacsöppentek a diákévekbe. Egyáltalán nem éreztették diáktársaik és tanáraik, hogy nincs érettségijük és így kerültek a főiskolára. Nem volt kisebbségérzésük sem. Noha. az alapozó, el­méleti tárgyak kezdetben gondot okoztak és korrepe­tálásra szorultak, gyakorlati ismereteik nagyobbak vol­tak, mint érettségizett diák­társaiknak. Voltak nehéz időszakok, kezdeti bizonyta­lankodások, de a szorgalom, akarat és kitartás legyőzte a problémákat! Az iskolai évek alatt ösz­töndíjasok voltak. A tanul­mányok megkezdése előtti év átlagkeresetének Hl) szá­zalékát, és a tanulmányi eredménytől függően plusz öt-öl százalékot kaptak. Milyen lesz ismét a beil­leszkedés? Nehéz válaszolni! Szeretnék megőrizni régi én­jüket! Akikkel együtt dol­goztak szakmunkásként és akik biztatásaikkal önbizal­mat ébresztettek a nehéz időszakokban, most beosz­tottaik lesznek. Végül is sikerült! Szak­munkásból üzemmérnökké lettek. Bebizonyították, hogy érettségi nélkül is elvégez­hető a főiskola, vagy egye­lem. El kel! azonban mon­danunk, hogy annak idején nem ketten kezdtek, de a kemény tanulás sokakat meghátrálásra kényszerítőt l. Mindketten régi munkahe­lyükön hasznosítják a főis­kolán szerzett ismereteiket. Kriston Iván művezetői, Iluszti Csaba gyakorló gé­pész üzemmérnöki beosztás­ba került. Az lenne a helyes út. ha a jövőben minél többen él­nének a továbbtanulás ilyen lehetőségével es az akadá­lyokat leküzdve elvégeznék a kiválasztott főiskolát, vagy egyetemet, minél jobb ered­ménnyel. Nagy János Ünnepséget tartottak teg­nap Miskolcon, a Hazafias Népfront Borsod megyei Bi­zottságának hivatali helyisé­gében. Kiváló munkájáért megyénk nyolc népfront- tisztségviselője kapóit kitün­tetést. Amriskó Gusztáv, a HNF megyei titkára elismerését fejezte ki a jelenlevőknek, akik több ezer aktivista közül is kiemelkedő, önzetlen mun­kát végeztek. Majd átnyúj­totta a Hazafias Népfront Országos Tanácsa által ado­mányozott kitüntetéseket. A Népfront Munkáért ki­tüntető jelvényt kapta ár. Fövenyessy József, az Álla­mi Biztosiló megyei igazga­tója, Fuller Tibor. - Arló nagyközség népfront-elnöke, Hajnal Imre, a HNF Kéked községi titkára. Kapossi Já­nos. Gönc népfront-elnöke, Makár György né, a HNF' Ózd városi titkára. Molnár József, a népfront megyei bizottságának és elnökségé­nek tagja, valamint Rtisz János. Miskolc III. kerületi népfront-bizottságának tit­kára. B ollók József né. a Ma­tyó Háziipari Szövetkezet osztályvezetője ugyancsak tegnap, Budapesten vette át a kitüntetést.

Next

/
Thumbnails
Contents