Észak-Magyarország, 1979. augusztus (35. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-18 / 193. szám
ÉSZAfí-MAGYARORSZ&G 4 1979. augusztus ?®., szombat A háromnapos miskolci gyermekünnep utolsó estjén (csütörtökön) legalább 1500 néző népesítette be a diósgyőri , várat. De az előző napokon sem voltak kevesebben. Ebből a tényből több következtetést is levonhatunk. Elsősorban azt, hogy a Borsodi Fiatal Művészek Társaságának, illetve az Új Zenei Műhelynek nem maradt visszhangtalanul a vállalkozása. Továbbá: az esztétikai nevelést — ilyen sokoldalúan, mint ahogyan az elmúlt három nap folyamán láthattuk — gyermekkorban kell kezdeni, s a gyermekeken keresztül hódíthatunk meg új közönségrétegeket is. S még valami: a fiatal művészek közössége rendkívül nagy szellemi erőt képvisel. Tevékenységüket — mindannyiunk gazdagítására — integrálni kell a város művészeti életébe, amelynek bizony szüksége van vérfrissítésre ... S3 SS Egy jó órával az előadás megkezdése előtt igyekszem magamnak helyet biztosítani. Legtöbben így tesznek. Kezdésre — a játéktéren kívül — talpalatnyi hely sem marad. Nemcsak a székeket, hanem a dobogók szélét, s a falmaradványokat is elfoglalják a nézők. Sok gyerek a földre telepszik. Szinte minden korosztály képviselői itt vannak. A legfiatalabb néző még tipegő korú, a legidősebbek nagymamák, nagyapák. Sokaknak — és ez nagyon fontos — legszemélyesebb ügye ez a produkció. Hiszen természetes, hogy itt vannak a 160 karénekes gyerek, a szólisták és a zenészek hozzátartozói, sőt barátai, ismerősei is. És természetesen itt vannak a Fiatal Művészek Társaságának tagjai. S nemcsak mint szemlélők, hanem, mint aktív résztvevők. A társaság tevékenységét a legjobb értelemben vett demokratizmus jellemzi; az örömmel vállalt közös munka — és persze a magas fokú szakértelem — hozhat csak létre ilyen produkciót, mint a Noé bárkája. S ha már itt tartunk, talán nem árt elmondani, hogy a különböző művészeti műhelyek eredményes működéséhez nemcsak pénz kell! Legalább ennyire fontos — sőt fontosabb! — az azonos célra szövetkezettek áldozatkészsége, tehetsége, szorgalma. A fiatal művészek — akik egész magatartásukkal ellentmondanak mindenféle arisztokratizmusnak — az úgynevezett „szegény színház” lehetőségei és keretei között teremtettek új esztétikai minőséget. Persze ez „csalt” a végeredmény, aminek nagyon izgalmas előzményei vannak. Kétségtelen, hogy az Új Zenei Műhely létrehívása nélkül gondolni sem lehetett volna Britten művének bemutatására. S persze akkor sem, ha nem egyesítik a zenészek, építészek, képzőművészek, irodalmárok stb. erejét. A fentiekből következik, hogy sok nevet kell említenem. Elsősorban persze az előadást vezénylő és rendező Selmeczi György zeneszerzőét, akinek nem kevésbé avatott munkatársai voltak, mint Reményi János, Nagy Ferenc, Fehér György, Bodonyi Csaba, Ferencz István, Máger Ágnes, Szakái Edit, hogy csak a produkcióban közvetlenül részt vevőket említsem. Britten művéről tudni kell. hogy mindeddig csak két alkalommal mutatták be a vi- 1 lágon, a magyarországi ősbemutató tehát mindenképpen jelentős tett. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a gyermekopera nem kevésbé rangos helyen szólalt meg ezt megelőzően, mint a milánói Scaía. Egyébként a mű megszerzése az Űj Zenei Műhelynek otthont adó megyei könyvtárnak köszönhető. Britten a Noé-legenda chesteri váltó- zatát használta fel. A szöveget Virág Erzsébet. Szend- rei Lőrinc és Selmeczi György ültette át magyarra. A biblikus ismeretekkel nem rendelkezőknek elmondjuk, hogy az Űr vízözönt bo csat a bűnös^ emberiségre, de Noénak és családjának meg kegyelmez, mondván: építs bárkát. A darab — melynek tulajdonképpen kevés a cselekménye, s ezért például rádióváltozata, vagy oratórikus előadása is sikerre számíthat — a bárkaépítés, a „behajózás”, majd a vihar képeit és a megmenekülés fölött érzett hála mozzanatait örökíti meg. A mű rendkívül ötletes szcenírozásban került színre. A játéktér a vár belső udvara. A cselekmény színhelyét, tehát körülülik a nézők. Hevesi szavaival élve: a dráma a közönség szívében játszódik. A bárka — melynek csak kötélváza feszül kezdetben — a szemünk előtt épül; lécbordáit a szereplők illesztik helyükre, majd ők is bontják el a vízözön után. Ezek a mozzanatok, valamink a vihar képeinek megjelenítése, dinamikussá teszik az előadást, melynek fő erénye természetesen nem a színészi munka, hanem a zene és az ének. Erről — nyári zenei eseményeink taglalásakor — még lesz alkalmunk érdemben szólni. Egyelőre csak annyit, hogy a szereplők — bár kvalitásaik nagyon különböznek — valamennyien nagy muzikalitással bírnak; igen jó a kórusmunka, s dicséret illeti a tér- szervezést, illetve az egész előadás koreográfiáját. Az előadás — koroktól függetlenül — hirdeti-az ember erejét, rhelyet megsokszoroz az összefogás, s a Föld sze- retetét. A Földét, mely éltetőnk, s mely — a nagy viharok után — mindig megtenni számunkra a maga olajágát. De nem bocsátkozom didaktikus magyarázatokba. A közönség jól értette, érezte a művet. Ennek/ hatása alatt mondom: bárkaépítő nagy munkánk közepette bizton számíthatunk fiatal művészeinkre. Gyarmati Béla Augusztus 24—26: Borsodi Fonó Miskolcon Az idei nyár már az ötödik, mely alkalmat ad a miskolciaknak, hogy „helyben” találkozzanak, ismerkedjenek megyénk folklórcsoportjainak reprezentánsaival, nép- művészeti hagyományunk őrzőivel és továbbéltetőivel. A hejőcsabai Gárdonyi Géza Művelődési Ház vállalta annak idején' a feladatot, hogy szervezi és rendezi a Borsodi Fonó elnevezésű rendezvénysorozatot. Az évek múltával egyre bővült segítőik köre, s gyarapodott a folklórnapok programja; a formai változásokkal mindig együtt járt a tartalmi gazdagodás is. Az elmúlt évben először vállalkoztak arra, hogy három egymást követő napon vonultassák fel a népdal, a népzene és néptánc mai műveiőinek képviselőit, s először rendeztek egész napos, nagyszabású népművészeti vásárt is. A tapasztalat bizonyította az elképzelés helyességét; a művelődési ház ■— és ifjúsági parkja — valóságos otthonává lett a folklórnak. Remélhetőleg az lesz az idei — augusztus 24-én kezdődő — rendezvénysorozatnak is. A pénteki megnyitó után az encsi járás művészeti cső- portiai mutatkoznak be, maid az Ózdi Kohász táncegyüt- tes ad műsort. A szombat délelőtt a gyerekeké, délután és este folytatódik a folklóregyüttesek vendégszereplése. Vasárnap ismét egész napos népművészeti vásár lesz, egész napos műsorral. E napon több együttes érkezik megyén túlról is. A vásárok elmaradhatatlan „komédiás hangulatát” hozzák majd a debreceni, a lcisvárdai és a nyíregyházi színpadok. Újra találkozhatnak a vásár vendégei Pápai Istvánná mesemondóval, Bagó Erzsébettel, a kalocsai pin- . gálóasszonnyal és Pólyák Ferenccel, a matkópusztai „baltás. faragóval’’... A kora esti színpadi műsorban is lesz egy „vendégszereplő” csoport: a gyöngyösi Vid- róczki együttes. Az előkészületek — mint azt Szabó Imre, a Gárdonyi Géza Művelődési Ház előadója elmondta — megtörténtek, a „folklórfogadásra” minden készen áll. Néhány további jó hírről is értesültünk tőle: a művelődési ház ifjúsági parkja megújult, „esőbiztos” színpaddal fogadja a csoportokat; az együttesele bemutatkozása után minden este táncházat rendeznek, nem lesz tehát tétlen szemlélődésre ítélve senki. A folklórnapok rendezvényeit valamennyi 14 éven aluli látogató belépődíj nélkül tekintheti meg. (Az „idősebbek1’ naponta válthatnak belépőjegyet a helyszínen). Az utcákon már olvashatóit az idei Borsodi Fonóba invitáló propagandaanyagok, ám aki nem szokott figyelni ezekre az írott „csalogatók- ra”, bizonyára találkozik majd mégis a szíves invitálással: a nyitó nap délelőttjén művészeti csoportok képviselői, szombaton pedig a cigándi gyermekcsoport tagjai vállalkoztak a hírverésre a város különböző pontjain ... Aki olvassa, hallja, látja: adja át.... H. n. j.) Régi modern anyagokból Kilencszázkilenc néprajzi írás Két évtizeddel ezelőtt jelent meg először Borsod me-, gyéről szóló néprajzi publikációkat ismertető néprajzi bibliográfia. Majd ezt követően egy évtizeddel, 1970- ben jelent meg ennek a második kötete, mindkettő Bod- gál Ferenc, azóta elhunyt néprajzkutató-muzeológus szerkesztésében. A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványainak sorozatában, annak kilencedik köteteként, most jelent meg a Borsod megye néprajzi irodalma, III. című összeállítás dr. Fügedi Márta és Viga Gyula néprajzkutató-muzeológusok munkájaként. A kötetben 909 néprajzi témájú publikációt ismertetnek az 1968—1978 közötti esztendők terméséből. E nagy ) szám is azt jelzi, hogy Borsod megye területén tovább erősödött a néprajzi érdeklődés, és a hivatásos kutatók mellett, igen értékes munkát végeznek az önkéntes gyűjtők is, akik számára ugyancsak több publikációs lehetőség nyílt. A bibliográfia 26 témacsoportba sorolva tárgyalja a jelzett tíz esztendő alatt megjelent publikációkat, azokat negyvennél több forrásból válogatva. Ez a tematikai csoportosítás — mint a kötet szerkesztői, az előszóban már jelzik is — eleve képet ad arról, hogy mely témakörök a frekven- táltabbak, melyekkel foglalkoztak legtöbbet kutatók, illetve, mely területek várnak intenzívebb felderítésre és feldolgozásra. * A kötet végén található földrajzi mutató ugyancsak sok következtetést enged levonni, mert míg egyes községeket szinte tucatnyi néprajzi munka mutat be, vagy legalábbis említ, igen jelentékeny hányadot képviselnek azok a borsodi községek is, amelyeknek a neve sem fordul elő a 909 publikációban. Egyszerűen azért, mert ott nem folyt olyan kutatás, amelynek eredményét már az adott időszakban publikálták volna. Hosszú lenne itt felsorolni ezeket a településeket és lehetetlen elhinni, hogy ott ne lenne érdemes kutatni. Ez a földrajzi mutató egyben tanács is a néprajzi gyűjtőknek, hol találhatók a fehér foltok, hol érdemes kutatniuk. A szerzők, illetve a kötet szerkesztői bevallottan ezzel a céllal is készítették a mutatót -r nagyon helyesen. A 909 publikáció címeit, szerzőit, megjelenési helyeit böngészgetve, csak igazat adhatunk az előszóban jelzett megállapításnak, hogy megyénk területén tovább erősödött a néprajzi érdeklődés, mert ez a sok hivatkozott tanulmány, cikk, egyéb dolgozat igen érzékletesen bizonyítja a téma iránti nagyarányú érdeklődést, sőt a legszélesebb olvasórétegek ilyen irányú igényét is. A kötetet a gyűjtők számára, illetve a honismereti munkában foglalatoskodók részére segédkönyvnek szánták. Alighanem mások is érdeklődéssel és haszonnal forgathatják. (bm) A fadíajlyuki bányatelep akácerdövel övezett úttörőparadicsomában augusztus 9-től az eperjesi pionírokkal együtt pihennek az ózdi általános iskolások. A résztvevők Szitíner Andrea és Sárközi Ágnes ifjú népművészek vezetésével, hagyományos technikával, korszerű anyagokból készítették „nagymamáink játékait”. A színes rongybabák, kócbábok, sárkányok és tarka pókok készítéséhez felhasználtak egy zsák rongyot, egy ölnyi akácgaly- lycit, több csomcg vattát, ragasztót és néhány matring cérnát. Alkotásaikból kiállítási rendeztek. Dobosy László felvétele Kiállítás Patakon Ember és tenger címmel augusztus 19-én, vasárnap délután 6 órakor lengyel képzőművészeti kiállítás nyílik a barátságfesztivál programjában Sárospatakon, a Petőfi Általános Iskola termeiben. Megnyitót mond Romuald Klimczewski festőművész, közreműködik a Krakkói Népművészeti Szövetkezet zenekara. Hirdetmény A gázszállító vezeték éves nagykarbantartása miatt Miskolcon (az Eszperantó tértől keletre, belváros, Szentpéteri kapu, Csabai kapu, Selyemrét) 1979. augusztus 22-cn 0 órától 22-án 12 óráig A korlátozás csak a nagyüzemi fogyasztókat érinti. Hejőcsabai és tapolcai gázfogyasztóinkat a korlátozás nem érinti. Kérjük háztartási és kommunális gázfogyasztóinkat, hogy készülékeiket csak felügyelet mellett használják. Bármilyen rendellenességet éjjel-nappal a 14-443-as telefonszámra szíveskedjenek azonnal bejelenteni. Felvilágosítás ügyében is készséggel állunk rendelkezésükre. T. Gázfogyasztóink megértését és munkánk elősegítését kérjük TIGÄZ Miskolci Üzemegysége AUGUSZTUS 17-ÉN MEGNYÍLT! IskoEci ipari kiállítás '•'».ÍUCUSHO* »»*’* A MISKOLCI SPORTCSARNOKBAN NYITVA: AUGUSZTUS 18—26-IG 10-20 ÓRÁIG
