Észak-Magyarország, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-08 / 158. szám

ÉSZAK MAGYARORSZÁG 6 * - «

1979. július 8., vasárnap

*«í*4vp»r-;rr-V

UÚXmíímMMUC- .L *.v . ‘JSÄ»'.\£.

mMKL'Uftasuiir'»# . . ú ;

Egyedülálló egri medicina

A fürdő, amelyet Arnaut pasa építtetett a XVII. század elején Egerben, néhány napja ismét régi fényében pompázik a strand és a reumakórház szomszédságában. Modernizálva, korszerű berendezéssel felszerelve persze, hogy megfeleljen a ma és a holnap igényeinek is. Ezért költött rá mintegy 30 millió forintot a Heves megyei Tanács.

Egy 1448-ból származó, középkori oklevél már említi a „Balneum Carthusien- sium”-ot, vagyis a Karthauzi fürdőt. Ez a fürdő — amely néma karthauzi barátokról kapta a nevét — a mai Eger központjában állt, az Eger patak mentén.

A XV. század végén már javítottak, mai kifejezéssel élve, felújítottak Egerben egy fürdőt. Balcócz Tamás egri püspök udvartartásának számadáskönyve tanúsítja: „1495-ben, a melegvíz épületére és tetőzetére, és a többi munkáira összesen 9 forintot" fizettek ki. S mert az egri nép gyakran még ma is „melegvíznek" mondja a termálvizet, bizonyosra vehető, hogy fürdőházról tudósít a püspöki okirat. Mintahogy az is bizonyos: 1508-ban a püspöki fürdőben már „Magister balnei”, azaz fürdőmester tevékenykedett.

A XVI. Század elején tehát már főúri igényeket is kielégítő fürdőépület volt Egerben. Amikor a dúsgazdag, reneszánszbeli egri püspök, Estei Hippolit előkelő kísérettel vadászni érkezett Egerbe, az olasz idegenek megcsodálták a melegvizet, a nagy melegvizű tavat, — amely a kemény télben sem fagyott be, — majd a vízen menedéket talált zárnyasokra „pompás sólyomvadászatot is rendezett a társaság". Mátyás király is szívesen vadászott Eger környékén, így feltételezhető, ő is „megkóstolta” az egri fürdőt.

Az első ilidzsát, vagyis a mohamedán felfogás szerinti gyógyfürdőt Arnaut pasa építtettee 1610 és 17 között. A fürdők gyógyhatásúról először Evlia Cselebi tudósított. Az 1664- és 65- ben Egerben járt híres török utazó megírta: Egernek „... három hévízfürdője

van: egyik a férfiak, a másik az asszonyok, a harmadik az állatok számára...” A következő sorok pedig az első gyógyászati adatnak tekinthetők: „... .némi tekintetben hasznosnak bizonyultak a rühespég, és a frengi („francos”, vérbajos) megbetegedéseket gyógyítják ...”

A Török fürdő megépítését két gőzfürdő létesítése követte: egy a várfalakon belül, a férfiak, egy pedig a falakon kívül, a nők részére. Ez utóbbi a Valide Szultána nevet viselte, s a romjai ma is láthatók.

A török uralom után is fennmaradtak a gyógyfürdők. Jelentőségüket az is bizonyítja, hogy amikor 1659- ben az egri püspök szerződésben rögzítette a várossal kapcsolatos földesúri jogait, akkor minden fenntar. tás nélkül, saját tulajdonául kötötte ki a melegvizű forrásokat. Az egri népnek csak a szabad ég alatti mosás jutott. Jól illusztrálja a korabeli viszonyokat, hogy már az 1710-es esztendőben a „Méltóságom úr fürdőjének" nevezték az Arnaut pasa ilidzsáját.

Markóth Ferenc, aki korának kimagasló tudású és képességű orvosa volt, 1758- ban, került Egerbe, s mint Heves és Külső-Szolnok vármegyék tisztiorvosa leírta, és elsőként vegyelemezte az egri termálvizet. Különösen jó hatásúnak találta, s máig is érvényes eredetiséggel jellemeze rendkívül üdítő, frissítő ha. tását: jó az a napi kemény munkában megjáradtakriak, mert felüdíti őket, de jó a lustáknak is, mert azokat meg munkára serkenti.

Lépjük most át az évszázadokat. hiszen még inkább tapasztalhatjuk a fejlődést napjainkban, amikor befejeződött Arnaut pasa fürdőjének műemléki vonatkozásban is jelentős átépítése. Hogy mit jelent a Török fürdő felújítása az egészségügy számára, arról dr. Agyagási Dezső, az egri me. gyei kórház reuma osztályának főorvosa beszél. /

— Lassan népbetegségnek is mondhatjuk a reumát, s annak külörjböző válfajait, vagyis a mozgás- szervi bántalmakat.

Az influenza és a baleseti sérülések után, gyakoriságban bizony országosan a harmadik helyen áll. 48 ágyas reuma osztályunkon ezer beteg; feküdt az elmúlt évben, s 67 ezer járóbeteget kezeltek a megyében. Érthető: sokat várunk a Török fürdőtől. Egyelőre napi nyolc órában üzemel a fürdő, amelynek különböző összetételű és hatású vizeit —hat medencéje van, legnagyobb a nyolcszögletű, amelynek rádióaktív tártál.

mú vize 32 fokos — reggel a kórház, majd a rendelő- intézet betegei használják. A higiéniát ügyes körforgás és a medencék elrendezése biztosítja. A 32 fokos tükörfürdő közvetlenül a forrás fülé épült, ezért vize állandóan bugyog, így ez a természetes pezsgőfürdő szinte egyedülálló egri medicina lesz.

— Majd félezer éve ismeretes az egri termálvíz. Vajon kell-e még tovább bizonyítani a víz gyógyító ha. tását? — kérdezem a főor• vost.

— Bár termálvizeink gyógyhatásút a betegek és a szakemberek egyaránt elismerik. bizonyítani mindig kell. Igaz, ma már sokkal többet tudunk a víz összetételéről-, mint a korábbi években. A Központi Fizikái Kutató Intézet, valamint a Bányászati Kutató szakemberei vizsgálják vizeinket, s korszerű technikájukkal, műszereikkel az egy liter vízben levő kémiai elem egyetlen grammjának egymilliomod részét is kimutatják.

Most már a Török fürdő is hozzájárul a bizonyításhoz, hiszen medencéiben na. ponta mintegy háromszázan kaphatnak kezelést, s nemcsak a passzív, hanem az aktív fürdőzést is biztosítani tudjuk.

— Végül egy nyugtalanító kérdés: Vajon lesz-e elegendő gyógyvíz? Mert olykor már most is kevésnek látszik, s félő, hogy a strand gyógymedencéjébe nem jut víz.

— Sajnos, megisszuk a gyógyvizet — válaszolja a főorvos. — Legalábbis annak egy jelentős részét. Ha ehelyett más vizet találnánk, és azt kötnénk a hálózatra, akkor több termálvíz jutna a gyógyításra.

Ritka kincs bizony az egri gyógyvíz, védelméről érdemes lenne módszeresebben gondoskodni. Az országos rang, amelyre a gyógyhely felemelkedett, kötelez. Ennek jegyében épült kel, pompázik az aranykupolás Török fürdő is. Amelynek gyógyító vizében jólesne megmártózni az egészségeseknek, a városba érkező turistáknak is. Prevencióként.

Márkusz László

Osztojkán Béla:

ff

■■ v"" : -VY.;; ;

* í

Az öregember, mint mindig, most is ott állt a pályaudvari hirdetőtábla előtt. Mellette középkorú férfi böngészte a hirdetéseket. Odamerészkedett hozzá és megszólította:

— Bocsánatot kérek, tisztelt uram — mondta neki félénken. — Külnbejáratú szobát ajánlanék. Szinte semmiért.

A férfi végigmérte az öreget. Emez láthatóan minden ok nélkül — vagy talán a hideg miatt —, köny- nyezett. Arca és szakálla piszkos volt. üreg télika- bátját spárgával fogta ösz- sze a derekán, remegő kézé. ben gyűrt kalapját szorongatta. A férfi megcsóválta a fejét, aztán ezt mondta:

— Sajnálom. Nincs szük- . ségem szobára.

Az öregember elfordult. Ahogy pislogott, szemeiből könnyek potyogtak. Maga elé meredt. Amióta felesége magára hagyta, rendszeresen látni a hirdetőtábláknál. Nemrég valahogy sikerült kiadnia az oly sokszor és sokaknak kínált szobát. Valami házaspár-féle költözött hozzá. Nem szeretlek fizetni. Pár hónap után aztán ők is leléptek. Naphosz- szat. ólálkodott és ajánlgat. ta kiilönbejáratú szobáját, de senki sem hitte el neki.

Amíg a felesége élt, egyszerűbb volt. Az asszony varrogatott, olcsón, és talán szépen is. Megéltek. Ám a váratlan haláleset után megváltozott minden. Azt tanácsolták neki, költözzön az öregek otthonába. Hagyja abba a munkát. S bár az öregember nem akart ráállni, másnap egy másik nyugdíjast állítottak a helyére. Űjra kérték, foglaljad helyét az otthonban. Nem lesz egyedül. Mindent megkap, amire szüksége lehet. Hosszas unszolásra végül beleegyezett. összecsomagolt, elindult. Ütközben azonban meggondolta magát, és visz. szafordult. Mindenáron ki akarta adni a szobát. Megél! — gondolta. A kevés’ t

ke nyugdíj, meg amit a: szobáért kap, elég lesz hoz.; zá. Remélte, talál majd va-! lami rendesebb emberpárt,;: akik hajlandók lesznek vele egy fedél alatt élni, meg-; osztani közösségüket. Ám. a lakbérrel legutóbb angolosan távozó házaspár óta nem akadtak új szobaigénylők.; Volt. akinek távol esett a munkahelyétől. Volt. akik szűknek, piszkosnak, lakhatatlannak ítélték. Mások; meg, látva az öregembert, íj meg se nézték az általa kínált szobát.

Most, hogy ott állt a járdán, a hirdetőtábla előtt, jj gondolataival és szomorúsá-j, gával, észre sem vette, hogy? minduntalan fel akarják! lökni. Nem bosszankodott. J Hidegtől könnyező szemeit! a járókelőkre szegezte, érez.: te, szédül. De nem tágított/ Elhatározta, nem adja fel. Nekitámadt a legelső köze-;: ledő párnak. Szája kinyílt.!’ arca érthetetlenül, furcsáns görcsbe rándult. Hangot1: azonban nem adott.

— Vigyázz! — sikoltottí halkan, arcán rémülettel a nő. — Ez részeg!

A férfi, akit a nő el akart cibálni, visszanézett,

— Várj szívem — mondta. — Ez nem részeg! Mindjárt összeesik.

Az öregember széttárta karjait, néhányszor megpör. dűlt maga körül, aztán el- váqódott.

Perceken belül tömeg vette körül. Arcra bukva feküdt a járdán. Nem mozdult.

Senki sem tudta, mi történt. Igazából nem is érdekelt ez senkit. Egy vénembert láttak, egy mozdulatlan öregembert, aki talán jól leitta magát, s aki bűnös is, mert nem gondolt idejekorán arra, mi lesz, ha megöregszik?

A mentő azért megérkezett. Szirénájától nem dőltek össze a környező házak.

Patakiak...

1!. ha találkoznak, lett légyen szó az ország bármely vidékéről — „úgy megörülnek egymásnak, mint ha honi' utazó valamely idegen országban földivel találkozik”.

A fenti gondolattal kezdte mondandóját beszélgetésünkkor Sárospatakon Bertha Zoltán, a gimnázium volt tanára — jelenleg nyugdíjas —, amikor a pataki öregdiákok találkozóiról beszélgettünk. És hogy nincs túlzás a mondottakban, bizonyíthatják a Patakon végzett, s onnan elkerült diákok. Baráti társaságuk Budapesten! Debrecenben és Miskolcon rendszeresen szervez évközi találkozókat, összejöveteleket. Néhány éve, a fővárosban született kezdeménvezésre, ezek a találkozások kibővültek, s tartalmkuban is gazdagodtak: ez a szellemi többet-igén.ylés lehetőséget teremtett arra, hogy a pataki „öregdiákok” ez alkalmakon bemutatkozzanak egymásnak, beszéljenek munkájukról, bemutassák alkotótevékenységük produktumait.

A hatvanas évek közepétől a hagyományos érettsé- . gi találkozókat egy időpontban tartják Sárospatakon, s ez lehetőséget ad itt is a fiatal és az. idős ..öregdiákok” •gyüttlétére. A korábban

meghatározott „menetrendnek” megfelelően az elmúlt két hétvégén fogadta az iskolaváros volt diákjait.

A gimnazisták, a képzősök találkozói mellett helyet ad a „Bodrog-parti Athén” azoknak a népfőiskolásoknak is, akik a harmincas és negyvenes években ugyancsak ebben a városban, a pataki iskolában kaptak lehetőséget szellemi épülésük megalapozására, ök az- elmúlt hét végén ta- találkoztak, mintegy nyolc- vanan. Mint dr. Űjszászy Kálmán professzor, a Sárospataki Nagykönyvtár igazgatója megjegyezte, a pataki iskola éppúgy mindig magáénak tudta ezeket a népfőiskolásokat, mint ahogyan ők is „patakinak” vallják magukat. S talán, egyszer eljön az idő, amikor valamennyien együtt tölthetik el a találkozás két napját a pataki öregdiákok nagy közösségével.

Az idei találkozók, a „szervezettek” programja már véget ért. Mégis, szinte bizonyos: Patakon egy nap se múlik el a nyár folyamán — hogy meg ne fordulna ott diák; volt diák, aki itt kapott, aki innen vitt magával szellemi útravalót a munkás életbe ...

, (t. n. í.)

N. Teréz kilenc óra negyven perckor, az úgynevezett nagyszünetben a többiekkel együtt kiment az osztályból.

Már reggel, tanítás kezdete előtt észrevette, hogy a hálójuk ajtaja nyitva van. A tantermek és a háló egyazon folyosón sorakoztak egymás mellett, ebben az intézetben.

N. Teréz tizenhárom éves állami gondozott, magyar állampolgár minduntalan a nyitva felejtett hálóajtóra, egy, ágyának szivacsmatraca alatt napok óta őrzött levélre és az otthoni látogatás alkalmával elcsent borotvapengére gondolt.

A „nagyszünet” előtt már végképp nem tudott uralkodni magán.

Egész óra alatt a padján rendezgette füzeteit, könyveit, ceruzákat, golyóstollat. Állandóan „rá kellett szólni”.

Biológiaóra volt a „nagyszünet” előtt.

Amikor kilenc negyvenkor N. Teréz becsukta maga mögött a háló ajtaját, senki nem ment utána.

Ágyához sietett, kihúzta a levelet a szivacsmatrac alól, a címzés nélküli borítékból kirázta a borotvapengét, és az ágyáfa leülve, kapkodva, esetlenül belenyisszantott a bal, majd a jobb alkarjába csuklója és könyöke között. Nem érzett fájdalmat, csak apró tűszúrásnyit.

Győrífy László:

Pár másodpercig vérző karját nézte, aztán vízszintesen lefeküdt ágyára. A címzés nélküli borítékba dugott levele az ágy mellett, a földön hevert.

„Kedves Apu!

Ne haragudj, hogy ezzel a hosszú levelemmel megzavarlak, de sok minden olyasmi összegyűlt, amit közölni akarok veled, őszintén megmondom, vagyis írom, hogy nem örülök annak, hogy levelet kell írnom neked. De muszáj. Hiába, sok minden van, amit az ember nem úgy szeretne, de aztán mégis kénytelen megcsinálni. Ugye, neked is ez a véleményed? És kíváncsi vagyok, hogy a többi dologra hogy fogsz nekem felelni, mert észrevettem már, hogy te is sokszor furcsán és hidegen viselkedsz velem. Hogy te is, magyarosan, már tojsz a fejemre. Csak azt árulnád el, mi adott erre okot? Mert azért sose haragudtam volna meg, ha el tudtad volna mondani bizonyos dolgok okát. Nem azt mondom, hogy én nem bántottalak meg soha, de azért utána abbahagytam.

Ti, anyuval levélben úgy írtok nekem, mintha a kap_ carongyotok volnék. Ha én néha rossz vagy durva voltam, repült érte a pofon. Ti meg jó nagy durvaságot adtok nekem. Csak az nem biztos, hogy egy gyereknek ezt tűrni kell, mert ő kisebb, mint egy felnőtt. A gyereknél sem egészen úgy megy ez!!! Mert, ha egy szülő olyan a gyerekével, ahogy ti csináljátok velem, akkor azért annyi joga neki is van, hogy visszaadja, akár a rosszat, akár a jót. Csak a mai világban úgy van, hogy ha a szülőnek egy gyereke van, az már terhére van, de egy másik ezért mégis kéne neki. Aztán azzal is később azt csinálja, amit az elsővel. Hát igen, a legkönnyebb vjlágra hozni: utána bevágni az intézetbe, aztán 5—6 évig feléje se nézni. Én is ugyanebben a sorsban vettem részt. És azt is észrevettem, hogy ha egy intézeti gyereket hazavisznek, és otthon csendes, nem szól semmit, akkor rögtön ráordít az apja, hogy miért nem szólsz? Mintha éppenséggel ő tehetne arról, hogy elszokott az otthontól. Sajnos, ez is a szülők hibája. Mert csak létrehozza, intézetbe idja, és egyszer egy hónapban hazaviszi. Azt hiszik, hogy íg^ már a szüleihez is hozzászokik az a gyerek. De ez se így, van!!! Most már térjünk a lényegre. Szóval, nem tetszik a hazugságotok, és ezért nem írtam közben, ha már van képetek megkérdezni ebben az utolsó levélben, miért nem írtam. Innen is látszik, milyen kétszínű vagy!!! Azt is érzem még, hogy szeretnétek megtudni, miért nem örülök annak, hogy testvérem lesz. Egyrészt azért nem örülök neki, mert engem úgy elhanyagoltatok, és akkor azzal a gyerekkel is mi lesz?... Másodszor, meri terhetekre vagyok. Harmadszor. meg azért, mert ő is intézetbe lesz vágva, és majd neki is az lesz mondva, sokszor már úgy örülök, hogy visszaviszlek.

Szerintem felesleges ilyen apát meg anyát megismerni. Annak n csecsemőnek is, aki majd megszületik. 0