Észak-Magyarország, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-07 / 157. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1979. július 7., szombat A szegedi szabadtéri színpadon Miskolciak a Yásár-ban... A Fiú: Serfőző György; a leány: Richvalszky Zsuzsanna. Aki találkozott már a szegedi szabadtéri játékok plakátjával, s valamelyest ismerős a miskolci Avas Tánc- együttes háza táján, jóleső érzéssel veszi tudomásul: a július 22-i és ,24-i színpadi játékban — VÁIjÁR, avagy nemzetközi, sokadalom Szegeden — szerepet kaptak, s nem is akármilyet az Avas képviselői. Ezt olvashatjuk a plakáton: Koreográfus: Stoller Antal (az együttes művészeti vezetője); s a szerepek között: Fiú: Ser főző György; Leány: Richvalszky Zsuzsanna. (Az együttes tagjai.) ... Hármukkal még itthon, egy esti próbán beszélgettünk. Stoller Antal: — Július 11-én indulunk Szegedre az együttessel, hogy kilenc külföldi és négy magyar csoport társaságában részt vegyünk a hetedik nemzetközi szakszervezeti néptáncfesztiválon. Az ünnepélyes megnyitó 14-én lesz, majd három estén, az újszegedi szabadtéri színpadon mutatják be az együttesek huszonöt perces folklórműsorukat. Tekintettel arra, hogy mi az előző két fesztiválon is részt vettünk, kilencven százalékban új számokkal készülünk. Ez a f esztiválf el adatunk. — Szokássá lett e találkozókon, hogy a fesztiváli gálaesten mindig előre megfogalmazott, közös gondolat szövetébe ágyazottan jelennek meg a különböző népek táncai. így, volt már Lakodalom, Tavaszköszöntő, Szüret... Most nemzetközi Vásár lesz. A vásárban pedig mindig ott voltak a komédiások is. Ennek a gálának tehát a vásárban levő „komédiás sátor” szerepét kell felvállalnia. A pályázatra én is elküldtem a forgatókönyvet, így kaptam megbízást arra, hogy készítsem el a koreográfiákat, állítsam színpadra a „produkciót”. A külföldiek már egy évvel ezelőtt tájékozódhattak a tervről, s hogy ebben milyen szerep vár rájuk. A későbbiekben — asszisztenseimmel — személyesen is meglátogattuk az együtteseket. A gálaesten kétórás táncos-zenés produkciót láthatnak majd a nézők, az együttesekre tehát kemény munka vár majd Szegeden a fesztivál programon kívül is; hiszen a táncokat még tanítani kell, tanulni kell, „összedolgozni” a Vásár-t... Amelyben majd elmesélik két fiatal, egy fiú és egy Lázár Ervin írásának — Simí történetei — főhőse a valóság és a képzelet határterületén él: a józan felnőttélet díszletei veszik körül, felesége, gyermeke van, úgynevezett „berendezett élete”, de egy szempillantás alatt mindez eltűnik, s ő már együtt vágtat Strego- váccal, a vitézzel. Simf konf1-án y „szomorú szerelmi történetét”. Nem minden okulás nélküli lesz e játék, amint azt majd a Kikiáltó — Jobba Gabi — elmondja a nagyérdeműnek ... De ne vágjunk a dolgok végébe; előbb majd ezt mondja: „Jön a leány, lába lebben f Szellő sem jár nála szebben, / Jön a leány, szíve dobban / Haj, ki tudja, mi van abban”. A Leány, Richvalszky Zsuzsanna: — Hogy milyen érzés? Mit jelent az egész? így elmondani nem lehet... ilyen még nem volt. A választás talán azért esett rám, mert itt táncolok az Avasban.... most még előzetesen, a készülésben valóban, csak a nagy megtiszteltetés az, amit az ember érez... A Fiú, Serfőző György: — Nincs időnk még „felfogni”, mit is jelent igazán a feladat, a megbízás; egyelőre a nagy munka van. Tanulunk, hétvégeken Pestre és Szegedre járunk, ismerkedünk a magyar együttelíktusai nagyon is hétköznapiak és ismerősek, de ö érti a gyerekek és a csodák világát is. A történetből most Sólyom András rendezésében televíziófilm készül Vajda László, Piróth Gyula, Bessenyei Emma és Koltay Róbert főszereplésével. A forgatást megkezdték. sekkel, partnerekkel. Ami új lesz és több, mint az eddigi együttesi produkciókban, az, hogy többet kell adni a táncnál ... szóval hem csak táncolni kell, hanem játszani, eljátszani a szerepet... Ami azért igen nagy feladat és egyben megtiszteltetés is: a szabadtéri játékokon, csak ezen az estén állnak majd amatőrök a színpadra... Hát, persze, valamit „köny- nyít” majd a szerepjátszásban, hogy ez a Fiú tudja: milyen ő, s mit akar: „Mint a gólya a kéményre, / Mint a vitorla a szélre, / Mint a kisbiró az észre / — vágyik a lány szerelmére”... A Vásár-ban, természetesen egymásra talál majd a Fiú és a Leány; kívánjuk, hogy ez a játék, s a játszók közt . a miskolciak: találják meg a közönség elismerését is ... (lénagy) Fotó: Laező József Emlékkönyv Széki Jánosról A Nehézipari Műszaki Egyetemen a közelmúltban emlékkiállítással tisztelegtek az éppen száz éve született dr. Széki János professzor emléke előtt. Széki proíesz- szor harminckilenc éven át vezette a Fémkohászattani Tanszéket előbb Selmecbányán, majd Sopronban, s 1949-től volt de facto a Nehézipari Műszaki Egyetem professzora. 1952-ben hunyt el, szobra az egyetem kertjében és az épületében látható. Az Egyetemtörténeti Bizottság a századik születésnapra emlékkiállítást rendezett, valamint előkészített egy emlékkötetet, amely a Nehézipari Műszaki Egyetem Közleményei II. sorozat Kohászat 24. kötet, 2. füzet sorszám alatt, dr. Horváth Zoltán professzor szerkesztésében most jelent meg. A kötet közli az emlékkiállítást megnyitó beszédet, Széki professzor életrajzi adatait, a sírjánál elhangzott búcsúbeszédet, majd kilenc beszéd, illetve tanulmány ismerteti, a professzor munkásságát, egy további írás pedig' bemutatja egy nevét viselő, tudományos kutatókból álló szocialista brigád életét, Már közhelynek hat annak megállapítása, hogy hazánkban igen megnövekedett az érdeklődés a népművészet iránt. Már túl vagyunk azon a korszakon, amikor falusi ismerőseink padlásait végigkutattuk, és modern lakásokba — részben nosztalgiától indíttatva, részben valamifajta ellenpontként — falusi használati tárgyakat, népművészeti motívumokkal ékesített eszközöket raktunk, de a népművészet kultusza erősebb, mint valaha. Ebben semmi kivetnivaló nincs, hiszen mit becsüljünk jobban, ha nem azt a népművészeti kincset, amely valóban népi lelkületet tükröz, népünk történelméből fakad. A pásztorfaragások, a parasztember által önmaga használatára készített és önmaga kedvére díszített eszközök előttünk való generációk üzenetei is egyben. Nagyon -jól megférnek ezek a valódi népművészeti darabok a mai életünket keretező korszerű tárgyakkal. Ami szót kíván, az a népművészeti témák agyonnyúzása, a népművészettel való • kufárkodás, és a nem ritka hamisítás, vagy legalábbis azzal egyenértékű sokféle torzulás. A XX. század utolsó negyedében természetszerűen kevesebb olyan tárgy születik, amelyet a klasszikus értelemben vett népművészeti alkotásnak tekinthetünk. Aligha akad ma már parasztember, aki bizonyos használati tárgyakat maga készít és nem a boltban vásárol, megszűnt az olyanfajta önellátás, amikor a földdel, állattal dolgozó ember csak magára volt utalva, és a magakészítette dolgokat önmaga álomvilágának kive- títődő motívumaival ékítette. De ezek a motívumok továbbélnek és rákerülnek részben a gyári készítésű tárgyakra, részben pedig a népművészet mestereinek jóvoltából, egyedi darabok születnek újra, meg újra. Jól ápolják helyenként ezt a hagyományt egyes szövetkezetek, bár sokfelé a nagyipari termelés torzulásokat is jelent, és igen sokfelé érezhetők a kereskedelmi érdeklődés nyomán születő, a népművészetet enyhén, vagy kevéssé enyhén hamisító jelenségek. A különböző díszítőművészeti szakkörök többségben jó ápolói a nemes hagyományoknak. Ahol jó a vezetés, valóban a népi hagyományokat folytatják, de nem kevés helyen találkozhatunk kisebb-nagyobb kisiklással. a szakkörben elsajátított, vagy továbbfejlesztett készséget, nem kevesen már .afféle háziiparként. folytatják, és a. keresletnek megfelelően, átalakit- ják a szakkörben megismert népművészeti motívumkincset. Igen sokfelé látni már dúsan hímzett térítőkét, egyebeket, amelyeken keveredik a kalocsai és a matyó-minta, meg az ország más tájegységének hímző művészete. Ezek a virág- és egyéb minták, felkerülnek a ruházaton kívül faliképekre, sőt érettségi tablóra és sok egyéb helyre, ahol korábban nem szerepeltek, s főleg nem tájegységi keveredésben. Igen gyakran találkozunk jó szándékú emberek készítette munkákkal, amelyek valójában innen- onnan ellesett népművészeti motívumkincset vegyítenek. Például látni még kiállításon is olyan kerámiakészítményt, amely két-há- rom helyről való elemet is hordoz és negyedik-ötödik elemként, a festésében sejthetünk meg újabb népművészeti tájegységeket. Ám, ezeknél sokkal veszélyesebb az a tevékenység, amit ügyeskedő emberek kezdeményeztek és folytatnak, meglovagolva a jó szándékú, ám a «népművészetben kevéssé járatos emberek nép- művészeti értékekre vágyását. Például a tömegével vásárolt, olcsó kommersz, tányérokra a közvetítő kereskedő kívánsága szerinti motívumok kerülnek, s változn rtak így „valódi népművészeti souvenir”-vé, ajándékboltok keresett tárgyaivá. Így kerülnek népművészeti himzésmolívumok a legkülönbözőbb viseleti darabokra, sok esetben olyan formában és környezetben, ahogyan az, amíg a népművészet népművészet volt, sehol elő nem fordult. Díszes hímzésminták kerülnek a húsvéti tojásra fedölakk alá. olyan tájegységeken, ahol soha ilyen húsvéti tojást nem festettek, amíg élelmes üzletszerzők rá nem jöttek, mennyivel drágábban lehet így eladni. Hosszan lehetne sorolni a példákat, hol, merre találkozunk a népművészeti motívumok helytelen alkalmazásával és ebből adódó szándékolt, vagy vétlen hamisítással, hogyan vált a népművészet sok tekintetben kereskedelmi áruvá. A népművészet hagyományainak jó ápolásával, párhuzamosan folyik valamiféle ellenmunka is. Ezt sokfelé különböző ideológiákkal alá is támasztják, mondván, a tiszta népművészet napjainkban már nem állhat meg, viszont hagyományainak tovább folytatása,v motívumainak értő felhasználása a népművészet reneszánszát jelentheti. Népművészeket tömörítő szövetkezetek, díszítőművészeti szakkörök, a formakincset jól felhasználó iparművészek, általában, korszerű életkereteinket a népművészet hagyományaival értőn, művészien gazdagítok mellett azonban, sajnos, jelen vannak a visszaélők, a gátlástalanul kufárkodók, a nagy tömegekben gyártók, illetve gyáriatok, hímzéseket, kerámiákat, ál-népi tantorokat (faragotta! és festettet), kifejezetten kereskedelmi céllal fabrikálok w. Es nem mindig tudunk határvonalat húzni a művészi értékű népi darab, meg az élelmes emberek barkácsolta produktumok között. Benedek Miklós évvel ezelőtti táborozok nap- | jaíhoz. Vigasztalanul zuhog 1 az eső. A gyerekek a kiadós ebéd után beszorultak a házikókba. Bár meg kell hagyni, nincs rossz dolguk. Az erkélyes faházakban Icé- | nyel-mes heverők, lakályos | berendezés. Napjaink gyfer- I mekei éppen nem úttörődalokat énekelnek, ahogyan mi, ma már túlkoros úttörők annak idején tettük; a szoba közepén kazettás mag- 1 nó, a talpalávalót külföldi l együttesek szolgáltatják. : — Szavazzatok! Hogy jobb J a táborozás, sátorban vagy faházakban? — Sátorban! — szól a v taktaharkányi úttörők dön- j, tése, mindössze két ellen- t szavazattal. De a Mákvirág \ és a Leopárd őrs rövid vita , ], után egyetért abban, hogy a ] számháború és az akadály- l: verseny „kárpótol a kénye- i< lemért”. f S hogy mindent együtt- I véve, remek szórakozás ez 1 az egy hét, azt az egymást t túlkiabáló élménybeszámoló a igazolta. Túróczi Magdi, Ma- a darasi Mari, meg a többi 1kislány a kirándulásokat, a s túrákat részesítette előnyben, a fiúk — köztük Tóth ,, János, Suga Sándor és Ko- bolák Gabi — pedig a foci- meccseket. n MÉG EGY-KÉT NAP, és e a záró tábortűzzel búcsúz- 8 nak. hogy helyüket a járás újabb, száz úttörője foglal- ^ ja el. , j (mikes) 1j * 1, * TOKAJ ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ Erdőbénye községben üzemelő kétszemélyes VAS-MÜSZAKI BOLTJÁBA boltvezetői keres HÁZASPÁR ELŐNYBEN! Jelentkezni lehet: Tokaj, Áfész központjában. Tokaj, Bethlen Gábor utca 5. szám alatt. Tábor a völgyben RÉSZLET a tábori krónikából, 1978 júliusában: „Első nap: érkezés a táborba, 9 órakor. Első feladatunk a sátrak berendezése, a fekvőhelyek kijelölése volt. Sajnos, délután megeredt az eső ...” A szemtanúk szerint azonban az újdonság örömét nem tudta elmosni. A simái úttörőtábor fé- szekrakói — pontosan egy évvel ezelőtt — a tállyai, a monoki gyerekek voltak. Mi változott azóta? Nos, a gyönyörű környezet, a táborozok jó hangulata a régi. Az akkori sátrak helyébe azonban kétszintes, alpesi tetős faházak nőttek. A hosszú kőépületben hideg-melegvizes zuhanyozók, mosdók, a reggeli ébresztőhöz a stúdió hangszóróiból árad a friss zene. Az idén nyáron Simán, már a szerencsi járás úttörő- és KISZ-vezetőképző tábora fogadja a gyerekeket és a fiatalokat. Az ünnepélyes átadást néhány nappal ezelőtt tartották. A magasba szökő táborzászlót nemzetiségi dalokkal, üveges és molnártánccal köszöntötték a rátkai úttörők. Ám, a Szerencsi Állami Gazdaság autója Taklaliarkányból és Tállyáról is hozott pajtásokat. Teljes a létszám: a száz úttörőt egy hét múltán újabb gyerekcsapat váltja. — Ki mindenkinek köszönhető, hogy készen álla tábor? — Elsősorban a házigazdáknak, a Szerencsi járási Hivatalnak,, a járási úttörőelnökségnek és KlSZ-bizott- ságnak — mondja Kalina István, a rátkai úttörőcsapat vezetője. — De a váltótábor építéséhez hozzájárult a járás összes tanácsa, a csobaji, a prügyi termelőszövetkezet és a bodrogszegi szakszövetkezet is. KISZ- fiatalok, úttörők dolgoztak társadalmi munkában, segítettek a Szerencsi Községgazdálkodási Vállalat dolgozói. Horváth Borbála tanárnő a taktaharkányi gyerekeket kísérte el a váltótáborba: — Az idén új ebédlő fogadott minket. A falu régi iskoláját alakították át e célra. A tábor legnépszerűbb lakóit, a szakácsnéniket az úttörőcsapatok hozzák magukkal. — A gyerekek jutalomból tölthetik itt napjaikat? — Feltétlenül a legjobb közösségi munkát végzők jutnak el Simára. Valameny- nyien egészségügyi, baleset- védelmi oktatáson vesznek részt az utazás előtt. A programot igyekeztünk változatosan összeállítani. A soksok játék mellett fürdési lehetőség is van, Abaújszán- tón. EGY VALAMI azonban kísértetiesen hasonlít az egy Simf történetei Hagyó many ápolás és hagyománybarkácsolás
