Észak-Magyarország, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-07 / 157. szám
1979. július 7., siombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Tartalékosok között Töprengés Az eső csepereg. Nem pillén senki. Az egyhetes gyakorlat utolsó napján fáradtan, kialvutlanul, de mindenki pontosan teljesíti a feladatát. A sisakra hulló esti lecsurog a karimára, onnan a zubbonyra, ahol az izzadsággal 'együtt felszívódik. A napokban fejeződött be a hátországvédelem egyik egységének gyakorlata megyénkben. az itt élő és dolgozó tartalékos állomány, tisztek, tiszthelyettesek, lisztesek, honvédek, a megyében levő vállalatok, üzemek, gyárak járműveinek, munkagépeinek ' behívásával. A gyakorlaton részt vevők a hátországvédelmi feladatok egy fontos részéi gyakorolták feltételezett háborús viszonyok között. Feladatuk volt a lakosság, az élő erő és a legfontosabb népgazdasági objektumok védelmi feladatainak gyakorlása, méghozzá úgy, hogy felfrissítsék korábbi katonai ismereteiket, és új ismereteket is szerezzenek. A gyakorlatot követő értékelés szerint az egység a követelményeknek Hálországvédeimi gyakorlat Helikopterről szemlélték meg a gyakorlatot a katonai elöljárók. Szakszerűen és gyorsan hajtották végre a feltételezett atomcsapás utáni mentesítést. A tábori segélyhelyet korszerűen szerelték fel megfelelően hajtotta végre a *, törzsvezetési, szakharcászati, az összekovácsolási, a politikai és a kiképzési feladatokat. A gyakorlat bebizonyította, hogy a parancsnokok és a beosztottak képesek bármikor, rövid idő alatt kötelességük maradéktalan teljesítésére. Tudásuk legjavát adták, amelyben nem kis részük volt a pórt- és a KfSZ-tagok élenjáró példamutatásának. Mint az illetékesek megállapították, a gyakorlat nemcsak szakmai és politikai szempontból volt hasznos, hanem jól szolgálta a katonaközösségek kialakítását. továbbfejlesztését, a szocialista embertípus tulajdonságainak megformálását. I A gyakorlaton az egységnek számos nehéz feladatot kellett megoldani. A parancsnokok, az elöljárók megállapították, hogy mindezeket a fegyelem, a rend, a szervezettség, az odaadás és a lelkesedés jellemezte. Es a tartalékos állomány fizikai állóképesség szempontjából sem marad el a fiatalabb, a sorállománytól. Jellemző például, hogy a lövészetet kiemelkedően jó eredménnyel hajtották végre, annak ellenére, hogy sokan most fogták kezükbe ezeket a legkorszerűbb fegyvereket. A feltételezett atomcsapás utáni mentesítést szakszerűen és gyorsan hajtották végre, az élő erőket és a technikát beleértve, egyaránt. Az egység korszerű tábori segélyhellyel volt felszerelve, ahol képesek voltak rövid idő alatt hatásos egészségügyi ellátást biztosítani. A műszaki állomány a hidak, az utak építésében, helyreállításában jeleskedett. Az sem elhanyagolható, hogy az egység az edelényi gimnáziumban, a gyakorlat egész időtartama alatt, részt vett az uszoda és a tornaterem építésében. Mikor ott jártunk, eseti az eső, de a tartalékosok dolgoztak. A gyakorlatot megszemlélő katonai elöljárók terep- színűre festett helikoptereken érkeztek a repülőtérré „előléptetett” edelényi sportpályára. Ezt követően a levegőből és a földről is megtekintették a gyakorlat egy- egy mozzanatát. Az elöljárók is megbizonyosodhattak arról, hogy a Borsod megyei tartalékosok áldozatkészen és lelkesen oldották meg a legnehezebb feladataikat is. megbizonyosodhattak arról, hogy nem panaszkodtak a nehéz szolgálatra és arra sem. hogy a gyakorlat több mint egy hétig elválasztotta őket családjuktól . .. Az úf-. hídépítő alegység parancsnoka Gregovszki Miklós tartalékos hadnagy — a polgári életben a BÁÉV csoportvezetője — több kilométeres távolságba épített olyan utat. több helyen létesített olyan kisebb hidat, ahol nehéz járművek is közlekedhetnek. Büszke beosztottjaira, akik kissé fáradták, álmosak voltak, de egyáltalán nem panaszkodtak. A vegyi sugármentesítő állomás feladata sem volt könnyű. Itt kellett gondoskodni az egység személyi állománya és a technika teljes mentesítéséről, amelyet a körülményekhez mérten, a legjobban oldottak meg. Nem volt könnyű dolga a Kiéli József alhadnagy által vezetett tűzszerészeknek sem. akiknek a területmentesítési feladat aknafelszedéssel volt egyenlő. Az egység segélyhelyén dr. Istók Zoltán tartalékos alhadnagy — civilben a miskolci Semmelweis Kórház orvosa — a gyakorlaton az egészségügyi szolgálat főnöke fogadott bennünket. A korszerűen felszerelt tábori segélyhelyen bemutatták, miképpen lehet gyorsan és hatásosan ellátni a feltételezett sebesülteket. A gyakorlatozó katonákat csepergő eső áztatta. De lassan feláztak az utak is, s egyre sávosabbak lettek a bakancsok. A bakancsok, amelyek a civil életben nemigen használatosak, s amelyek egyébként is, és egy órára és egy napra is súlyosak, de egy hét alatt búvárok öltözékéhez tartozó ólomsúllyal bírnak. Láttam tartalékos katonát sántikál- ni a „surranóban”, s amikor megszólítottam és megkérdeztem, nem akar-e lábbelit cserélni, a fejét rázta cs elpirult, mert úgy gondolta, hogy szégyenkeznie kell. mert az. ő lábat feltörte a bakancs, a többiekét pedig nem. A bakancs az ember lábát, egv bakancs, egy ember lábát egyszer, hacsak egyetlen-egyszer is, de feltöri. Es ezért nincs szégyenkeznivaló. És inkább sánti- káljon az ember, mint hazudjon. A helikopterek ..fölvágtattak" a magasba, mi ottmaradtunk a földön. Nem messze tőlünk füvet kaszáltak, kukoricát, krumplit kapáltak az emberek. Senkit nem zavart a gyakorlat, csak kissé csodálkoztak az emberek. Katonákat láttak, gépjárműveket, fegyvereket, haditechnikát. S ez volt a hangulat azon a búcsúztató ünnepségen is. < ahol az MSZMP Edelényi járási Bizottságának első titkára, Józsa Imre mondott beszédet, búcsúztatta a gyakorlaton részt vevő tartalékos állományt és üdvözölte azok hozzátartozóit. Ezt követően a gyakorlat vezetője előléptetéseket, pénzjutalmakat, magasabb- és egységszintű dicséreteket, valamint emléklapokat adott át a gyakorlaton kiemelkedő telje- sí t ményt nyújtóknak. Szöveg: Oravcc János Kép: Laczó József A „gulyáságyúk” mindenhová követték a gyakorlatozó tartalékosokat Mit SZÓI a lelkiismeret?... M ármint a lelkiismeretlen ember lelkiismere- te. Mert neki is van, állítólag mindenkinek kell, hogy legyen. Tág fogalom persze a lelkiismeret, de általában azt értjük alatta, hogy a lelkiismeretes ember egyenes, teltrekész, emberségek. segítőkész, fegyelmezett. A lelkiismeretlen pedig pont. az ellenkezője. Ebből egyenesen következne, hogy a jó, — mármint lelkiismeretes, törekvő — embert mindenki dicséri, szemben is, háta mögött is. Azt pedig, aki nem lelkiismeretes, szapul- ják, elítélik, talán még maga magát is elítéli, — elítélné. ha volna neki lelkiismerete. ami pedig mindenkinek kell, hogy legyen. Bonyolult dolog ez. mert a valóságban sajnos gyakorta más a helyzet. S a miérten aztan lehet töprengeni. • Értetlenül, széttárt kezekkel magyarázza nekem az egyik igen jó ismerősöm, vezető beosztásban levő. már a nyugdíj felé közeledő ember, hogy „barátom; az utóbbi időben jöttem rá, hogy nem értem az embereket. Nem tudok hova sorolni egyeseket, akiket pedig mindeddig tudtam sorolni és jó. helyre sorolni”. S mondja az okot is: — Többször korán jövök, munkába, s később megyek hazafelé. A minap egy délutáni csevegő-partira történt meghívást is visszautasítot. tani, mondván; dolgom van gyerekek, ezt meg ezt kell a napokban sürgősen megváltoztam. most dolgozzuk ki az átszervezést. — Erre a kollégám, aki maga is több ember munkáját irányítja, a következőket válaszolja: — Mondd, Zolikám. Te teljesen meg vagy húzatva? Még két év. es mész pihenni. Minek kell úgy hajtani. Majd az utódod, a fiatalabbak. Zoltán barátomnak a keze ökölbe szorult, arca belepirult. ahogy emlékezetből idézte a történteket: — Hidd el, akkor szólni se tudtam. Legyintettem és mentem dolgomra. Azóta kevesebbszer keresnek meg hivogatással. Nem hiányzik. Csak egy dolgot nem tudok megérteni! Aki ma így vélekedik, éveken ál velem együtt húzott, jóban, rosszban. Osztoztunk sikerben, sikertelenségben. Megváltozott. A telek tette-e, ahol a lugasban, vagy a vi- tyilóban jól el lehet kár- tyázgatni?! A gépkocsi?! A jobblét tette, hogy változott. Pedig tudom, van baj náluk is. Kapcsolatban állunk az ő vállalatukkal, lenne mit tennie. Hogy bírja ezt el a lelkiismerete? Hogy változhatott meg, aki pedig sokszor a vaskemény' követelés és cselekedet oldalán állt... Nem találtunk választ. leg_ alábbis. • aligha találhattuk meg a kérdésre a pontos választ. Kényelem, fáradtság, apróbb sikertelenségek a hivatását. munkáját, környezetét szerető, egy adott, ügyért, az ügyért, mindent megtenni kész ember lendületét nem törheti meg. A kor, az eltelt évek legfeljebb a frisseséget, a mennyiséget, a tettek mennyiségét nyirbálhatják meg, az akaratot, a tenni- akarásl nem. A szinte már cinikus belenyugvást és visz- szavonulást valóban csak egyetlen jó kifejezéssel lehet jellemezni: a lelki ismeretlenséggel, a fogyó, elfogyó, lelkiismerettel. Ám e vonás a magát szocialistának valló embertől, mindenként idegen kell legyen. Igen. de ha ez a vonás így, egyre több em_ bérnél jeletkezne. vagy jelentkezik, akkor pontosan az forog veszélyben, amiről ma olyan sokat beszélünk, a még jobb, a még több megteremtése. Amiről M. Zoltán barátom így vélekedett eszmecserénk közepette: — Mondd meg. hát ki csinálja, ki szervezze a nem megfelelő, a nem elegendő helyett az újat, a jobbat, a többet, ha nem mi, akiknek van gyakorlatunk. Csak úgy felelőtlenül nem dobhatjuk oda a gyeplőt a fiatalabbaknak: mi ezt meg ezt meg nem a legjobban csináltuk, ti csináljátok jól. Csináljátok meg helyettünk. Ez már több is lenne a lelkiismeretlen, ségnél. Ez passzív visszavonulás. szinte büntetendő cselekmény lenne. Aki így gondolkodik. az ne cinikusan intsen, „meg vagy te húzatva”. hanem vallja be: ella- radtam, nem tudom csinálni, biztosan van jobb pálam. Ez utóbbit tenni már újra lelkiismeretes dolog. Egyenes, gerinces kimondása a valóságnak és vállalása következményének . -. A minap ismét visszatértünk a témára, egy a televízióban kiteregetett negatív ügy, visszaélés, mulasztás emlegetése kapcsán, s abban maradtunk: valahogy mintha szaporodnának némely felelőtlenségek. az amúgy „csak félvállról vett” dolgok. És sokszor nem magát a munkát veszik félvállról, hanem a mulasztás, a visszaélés lényére rándítanak vállat. S ez már a lelkiismeretlenség fogalmán belül is a veszélyesebb lépcsőfok. Nem csak fegyelmezetlenség. kényelmesség, hanem bűnös mulasztás, bún... Mennyi az olyan eset, — ezeket egyes munkahelyeken már csak mosolyogva mesélik —. hogy X- röl. vagy Y-ról előre lehet tudni, mikor lesz beteg. Mikor megy táppénzre. Mert ez a lényeg! A betegségnek persze van valamilyen valós kis alapja: a kor. gyenge gyomor, kis epefájás. Ezt, különösen az ülő. íróasztali munka mellett bent is el lehetne viselni. De a telken kötni kell. permetezni kell, érik a málna ... Ilyen körülmények között a „betegséget” már nem lehet a munkahelyen elviselni, csak kint a telken. Mert ott, ugye, frissebb a levegő, s az a kis mozgás ugye ... Nem árthat sokat... Esetleg jönne, jöhetne a leL kiismeretfurdalás. hogy: af- fene, most mások dolgoznak rám. De ilyenkor általában a lelkiismeret alszik. Elfáradt. A kapálásban, kötésben, ásásban ... Később azután az ilyen emberekben is felébred ani valami, sőt. fennhangon emlegetik a lelkiismeretet. Ez akkor következik be. ha év végén, ,a vállalat gyengébb teljesítménye miatt nincs elegendő, vagy egyáltalán nincs nyereségrészesedés. Ha nem jut elég pénz bérfejlesztésre, ha az általuk előállított — a hanyag, szervezetlen, lelkiismeretlen munka miatt drágábban előállított — fogyasztási cikk ára mondjuk az üzletekben drágább lesz, akkor azután mondják: E z azért már lelkiismeretlenség. Nem törődnek megfelelően az emberekkel. Hogy lehet ilyet tenni. Se jutalom, se semmi. Pedig... — Igen, a pedig! Éppen ezen van a lényeg. Mert: ha lelkiismeretesen állt volna és állna X is Y-is a posztján, pepiig, ha akkor szólalna és serkentene a tettre a lelkiismeret, amikor a saját tettekről van szó, akkor... Akkor nem kellene azon meditálni, hogy valami hi- bádzik, ma némely embernél. némelyikünknél, ha a lel_ kiismeretességről. a lelkiismeretes élet. munka ecsete- léséröl, mérlegeléséről van szó. Barcsa S.
