Észak-Magyarország, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-07 / 157. szám

1979. július 7., szombat ÉSZAK-MAGYARORS2AG 3 (Folytatás az 1. oldalról) repel tölt be a háború meg. akadályozásában, a nemzet­közi biztonság megszilárdí­tásában és az enyhülési fo­lyamat további előrevitelé- ben.' Egyöntetűen . kijelentették, hogy a bécsi legfelsőbb szin­tű szovjet—amerikai 'tárgya­lások, a Szovjetunió és az Egyesült Államok szerződése a hadászati támadó fegyver- rendszerek korlátozásáról fon­tos lépés a különböző társa­dalmi rendszerű államok kö­zötti békés egymás mellett élés, valamint az enyhülés megszilárdításának útján. Hangsúlyozták, hogy a Szov­jetunió Kommunista Pártja, a szovjet állam és személy szerint Leonyid lljies Brezs- nyev elvtárs jelentősen hoz­zájárult e szerződés előké­szítéséhez és megkötéséhez. A tanácskozáson megálla­pították: a bécsi szerződés maradéktalan megvalósítása új távlatokat nyit korunk olyan elsődleges fontosságú feladatainak megoldása- előtt, mint a fegyverkezési hajsza megfékezése, majd a leszere­lés, amely megóvná az embe­riséget az újabb háború ve­szélyétől. A tanácskozáson aláhúzták annak jelentőségét, hogy a szocialista országok a helsin­ki záróokmány szellemében konkrét és következetes lé­péseket tesznek az európai béke és biztonság megszilár­dítására. Megállapították, hogy építő jellegűek azok a javaslatok és kezdeményezé­sek, amelyeket a Varsói Szer­ződés tagállamai Politikai Ta­nácskozó Testületének buka­resti és moszkvai értekezle­tén. valamint ugyanezen or­szágok külügyminiszteri bi­zottságának budapesti ülésén terjesztettek elő. Rámutat­tak, hogy rendkívül fontos az európai biztonsági és együttműködési értekezleten részt vett államok madridi találkozójának sikeres előké­szítése és lefolytatása. A tanácskozáson .hangsú­lyozták : tevékenyen szembe kell szállni az imperializmus agresszív köreinek és más re­akciós erőknek minden olyan kísérletével, hogy a fegyver­kezési hajsza tokozásával, a szocialista országokat támadó kampányokkal, a népek kö­zötti ellenségeskedések szítá­sával, valanjint számos or­szágban a revansisla, milita­rista, neofasiszta és neonáci szervezetek és áramlatok ak­tivizálásával aláássák az enyhülési folyamatot. Ezért — a politikai és a diplomáciai erőfeszítések mcl*- lett — intenzív ideológiai te­vékenységet kell kifejteni, hogy megértessük a világ közvéleményével: a fegyver­kezési hajszáért az imperia­lizmus és a NATO militaris­ta körei a felelősek, amelyek teljesen indokolatlanul pró­bálják ezzel a szocializmust vádolni. Ismeretes, hogy a szocialista országok a fegy­verkezési hajsza beszüntetése és a leszerelés mellett száll­nak síkra. Rendkívül fontos, hogy a közvélemény részletes tájé­koztatást kapjon a szocialis­ta közösség országainak bé­kés kezdeményezéseiről, ar­ról, hogy mind nagyobb mér­tékben járulnak hozzá ko­runk globális, az egész embe­riséget érintő problémáinak megoldásához. Ä második vi­lágháború kitörésének 40. évfordulója nem halványuló érvénnyel arra figyelmezteti a népeket, hogy fokozni kell a harcot a tartós békéért, az újabb háborús katasztrófa el­hárításáért. A tanácskozás részvevői megállapították, hogy a tesl- vérpártok közös ideológiai munkájának egyik legfonto­sabb iránya a szocializmus gazdasági, tudományos-mű- .» szaki, szociális, politikai és kulturális vívmányainak nép­szerűsítése, mert ezek a vív­mányok igazolják a szocia­lizmus életerejét, s feltárják az új rendszer hatalmas al­kotó lehetőségen, A szocia­lista \ országok fejlődésében, nemzetközi pozícióinak erősí­tésében fontos a közöltük ki­alakult barátság és szolida­ritás szilárdítása, a kölcsö­nösen előnyös, sokoldalú egy ülljn üködés kiszél es í t ése és elmélyítése, fokozott rész­vételük az anyagi és a szel­lemi értékek nemzetközi cse­réjében. A KGST három év­tizede rávilágított a tagálla­mok hatalmas társadalmi- gazdasági eredményeire, a szervezet keretében megvaló­suló együttműködés sikerei­re, .további fejlesztésének és el mély í lésének tá via tai ra. Rámutattak arra is, hogy a modern társadalmi élet di­namizmusát, az új társada­lom építői kulturális színvo­nalának emelkedését és szel­lemi igényeinek számottevő növekedését figyelembe véve, időszerű az eszmei nevelő­inunkában és annak állandó tökéletesítésében szerzett ta­pasztalatok cseréje. Megálla­pították, hogy jelentősek a kommunista mozgalom álta­lánosan elfogadóit normáival Heiiíiiesili ípfeezei a veszteségek-pótlásáért (Folytatás az 1. oldalról) Ha valamelyik tehergépkocsi után „csurgásl” találunk, az kizáró ok a premizálásból. A ..sok kicsi, sokra megy” alapján mindenre odafigyel­nek, amivel takarékoskodni lehel. — Nem elég „általánosan” takarékoskodni, hanem az ágazatra, vagy éppen az adott munkaműveletre jellemző módon kell a költségeket mérsékelni — mondja az igazgató. — Azaz mindent, így üzemanyagot, munkabért, ráfordított munkát, szállítást, alkatrészeket és-sok minden mást, csak a nélkülözhetetlen mértékben szabad felhasznál­ni. Persze szó sincs a gazdál­kodás szakmai igényeihez szükséges feltételek megvo­násáról, hanem komplex, ál- fogó, a termelést összefüggé­seiben néző szemléletről. Az „apró”, de összességé­ben sokat jelentő takarékos­kodások néhány példája: úgy aratták a repcét, hogy ne kelljen mesterségesen szárí­tani: az egy műszakban dol­gozó, kisebb erőgépek fel­tankolását nem reggeli kez­déskor, hanem eslc, munka­időn túl végzik, mert igy a tankolás) veszteségidő kiikta­tásával két erőgépet nyer­nek. Azaz az eddigi reggeli tankolás következtében 15 ilyen erőgépből — a veszle- ségidök miatt •»— csak 13 gép napi teljesítményével lehelen számolni. Márpedig a többletmun­kák miatt most minden gépi erőre nagy szükség van. A korai tarlókba ugyanis mi­nél több másodvetést tervez­nek. — Rendkívül nagy szüksé­günk van a másodvetések­re — mondja az igazgató. — Nagy állatállományunk siló­szükséglete legalább ezer in­gón. Ebből minél többet kell a tarlókon megtermelnünk, hogy ..kiválthassuk” a silóku­koricát. Ebből ugyanis 300 hektárunk van úgy vetve, hogyha kedvező lesz az idő­járás, akkor ennek nagy ré­szén szeretnénk magtermést fogni. Öntözési lehetőségünk alig van, de ebből a szinte semmiből is a volt kavics­bányák, felduzzasztolt pata­kok mentén legalább 120 hektár kukoricát és 50 hek­tár napraforgót részesítünk alapos, mesterséges esözte- tésben. <p. *.) összhangban folytatott pár­beszédek, véleménycserék, nemzetközi elméleti konfe­renciák, amelyeken széleskö­rűen képviseltetik magukat a testvérpártok. Mindez ha­tékony módszer arra, hogy közösen vitassuk meg a for­radalmi világmozgalom alap­vető kérdéseit. ! A tanácskozás részvevői az európai kommunista és munkáspártok három éve Berlinben tartott konferen­ciáján elfogadott elvek szel­lemében méltatták a kom­munista és munkáspártok, minden forradalmi, haladó és anliimperialista erők kö­zötti együttműködés és szo­lidaritás megszilárdításának jelentőségét és időszerűsé­gét. Kifejezték pártjaik el­tökéltségéi. hogy határozot­tan támogatják azt a har­col, amelyet a népek a sza­badságért és a függetlensé­gért, azért az elidegeníthe­tetlen jogukért folytatnak, hogy. minden külső beavat­kozástól mentesen maguk ha­tározhassák meg sorsukat. Segítik azt a küzdelmet, amelyet a népek az imperia­lista, a kolonialista és a neo- kolonialista politika, a faj­gyűlölet és a faji megkülön­böztetés ellen, az elmara­dottság felszámolásáért, a nemzetközi gazdasági kap­csolatok demokratikus ala­pokon történő átalakításáért, és az új világgazdasági rend létrehozásáért,' a békéért, va­lamint a nemzetek barátsá­gáért, a haladásért vívnak. A tanácskozás részvevői hangsúlyozták: igen jelen­tős az el nem kötelezett or­szágok állam- és kormány­főinek’ küszöbönálló VI. ha­vannai konferenciája. Kife­jezlek azt a meggyőződésü­ket. hogy e konferencia ered­ményei elősegítik az el nem kötelezett országok népei egységének és szolidaritásá­nak erősödését az imperia­lizmus és a kolonializmus el­len. az önálló társadalmi és gazdasági fejlődésért, a nem­zetközi enyhülésért és együtt­működésért vívott küzdelem­ben. A tanácskozás részvevői a baráti együttműködés és az Internacionalista szolidaritás szellemében, tárgyszerűen vi­tatták meg az érinteti kérdé­seket. lyiEatkezat az inlemacioiialísla szoííÉritásrel Bulgária, Csehszlovákia, Kuba, Laosz, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, a Német Demokratikus Köztár­saság, a Szovjetunió és Viet­nam kommunista ' és mun­káspártjainak küldöttségei a nemzetközi és ideológiai kér­désekkel foglalkozó központi bizottsági titkárok berlini ta­nácskozásán ismételten hang­súlyozták pártjaik eltökélt­ségét, hogy a marxizmus— leninizmus, a proletár inter­nacionalizmus elvei alapján erősítik szolidaritásukat az imperializmus, a reakció el­len küzdő valamennyi néppel. Kifejezték meggyőződésüket, hogy a létező szocializmus vívmányai hozzájárulnak a béke, a demokrácia, a nem­zetek szabadsága és a tár­sadalmi haladás ügyének újabb sikereihez. A részvevők pártjaik ne­vében feltétlen támogatásuk­ról biztosították Vietnam né­pét, amely keményen vissza­verte a kínai agressziót. Tá­mogatják a vietnami nép harcát a békéért, a nemzeti függetlenségért, országa te­rületének sérthetetlenségéért, a szocializmusért. Szükséges­nek tartják a további erőfe­szítéseket annak érdekében, hogy mind hatékonyabb kampány bontakozzék ki a vietnami nép sokoldalú tá­mogatására. Kifejezték szo­lidaritásukat a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság­gal. amely harcol az , impe­rialista, reakciós erők mes­terkedései, provokációs akna­munkája ellen, és nagy erő­feszítéseket tesz, hogy mély­reható politikai és társadal­mi változásokat hajtson vég­re a szocializmus építésének érdekében. Üdvözölték az új Kambodzsát, amelynek népe az egyetlen törvényes kor­mány, a Kambodzsai Népi Forradalmi Tanács vezetésé­vel megdöntötte a zsarnoki Pol Pot-rendszert. és hozzá­kezdett hazájának valóban demokratikus alapokon tör­ténő felvirágoztatásához. A pái'tok képviselői alá­húzták. hogy Peking nagy­hatalmi hegemonista törek­vései, amelyeket a nemzetkö­zi imperializmus kihasznál a szocializmus elleni harcában, súlyosan veszélyeztetik min­den népnek, legfőképpen pe­dig Délkelet-Ázsia népeinek biztonságát, és ellentétesek a kínai nép érdekeivel is. A lestvérpártolc kifejezték szolidaritásukat a szocialista fejlődés irányába haladó ázsiai és afrikai’ országokkal, s aláhúzták, hogy határozot­tan fellépnek az imperialis­ta, gyarmatosító köröknek ezen országokkal szemben folytatott provokációi ellen. A részvevők hangsúlyoz­ták. hogy szolidárisak Nica­ragua népének az elnyomó rendszer ellen, hazája sza­badságáért és függetlenségé­ért vívott harcával: szem- beszállnak az imperializmus minden olyan kísérletével, hogy Nicaraguában katonai intervenciót hajtson végre: ez a békés egymás mellett élés elveinek durva megsértését jelentené, és ellentmondana az enyhülés érdekeinek. A tanácskozás részvevői megerősítették: változatlanul támogatják az arab "népeket, s különösen a palesztinai arab népet: méltatták az arab országok többségének fellépését a Washington köz­reműködésével megkötött egyiptomi—izraeli különalku- val szemben. Szolidaritásuk­ról biztosították Namíbia, Zimbabwe és Dél-Afrika né­peit az imperializmus ellen, a nemzeti jogok biztosításá­ért és védelméért, a békéért és.a társadalmi haladásért ví­vott küzdelmükben. A Diósgyőri Gépgyár méréstechnikai ositályán üzemi vizsgálatát végzi az univerzál mérőasztalon. Menczel Béla műszaki ellenőr az ampermérők Fotó: Fojtán László fitiisí hónapok a vasútnál A nagy szerelőcsarnok a Tiszai pályaudvar keleti ré­szében fekszik. A benne le­vő sínpárokon személykocsik várnak javításra. Egyik ko­csi teste a magasban, forgó­váza fölé három ember haj­lik nagy figyelemmel. Egyi­kük, Dombóvári László mű­vezető közli a „diagnózist”: az 1-es és a 7-es keréken élképződés van. Köszörüljék le, ha készen vagytok, szól­jatok. Aztán fordul hozzám, s az első két szó után, már tudja jövetelem okát.' — Beszéljek magamról? Ez olyan önéletrajzféle... ' — Én inkább azt mon­dom. az életútjára vagyok kíváncsi, ami egy kicsit a vasút története is. A jól megtermett, szimpa­tikus, intelligens férfi ezzel kezdi: — A négy polgári után az egykori Hercz Gépgyárban tanultam az esztergályos szakmát. 1939-ben szabadul­tam. Engem ott a munka nem fogott, a vasúthoz vágy­tam, itt több lehetőséget lál- tam. A családi hagyomány is vonzott; apám kazánko­vács volt a fütőházban, bá­tyám lakatos és abban az időben fontos szempont volt a nyugdíjas állás is. 1 — Igaz, volt protekcióm, mégis nehezen jutottam be. 1940 januárjában eljutottam oda, hogy behívtak próba­munkára a járműjavítóba. Két bekezdéses laposmenetet kellett vágnom. Nagyon iz­gultam. a munka sikerült, de még tíz hónapba került, amíg bejutottam. — 1945-ben — ekkor lép­tem be a pártba — apám nyomdokain, a fűtőházba kerültem. Keserves évek voltak! Nem volt vasút, szinte méteres sínekből épít­tettük újjá. Nem volt va­gon, 4—5 roncskocsiból csi­náltunk egyet, olyat, ame­lyet ma pályára se enged­nének. Éheztünk, de szívből csináltuk. — Az én életelemem az örök mozgás. Nem bírtam • egy helyben állva dolgozni a gép rhellett. Kocsivizsgáló - lettem. Bajomra. 1948-ban két kocsi közé szorultam, az ülköző összenyomta a jobb karomat, nézze, most is lát­szik a nyoma. Könnyebb munkára helyeztek, előbb a fütőházban voltam irodista, majd előadó lettem az igaz­gatóságon. Nem bírtam az íróasztalt, olyannak éreztem magam, mint a megláncolt rab. — 1958-ban művezetőként kerültem vissza a fűtőház­hoz a személykocsi-javító műhelybe. Ez akkor ott volt. a Tiszai felvételi épületével szemben. Ma már elképzel­hetetlen, ahogy akkor dol­goztunk a „csillaggarázsban.'’ A szabad ég alatt dolgoztunk hóban, sárban, hőségben, la­tyakban. Gyakori volt, \hog}’ a szerelő keze a mínusz 20— 25 fokos hidegben odafagyott a hordrúgóhoz. Együtt verej­tékeztem, fagyoskodtam az emberekkel. Ha kellett, ma­gam is nékifeszültem a mun­kának. Láttam, hogy társam kínlódik a himbarugó-felsze- reléssel, magam is mellégúg- goltam, s fel se emelked­tünk, amíg nem végeztünk. Na, de hát itt is előfordul, hogyha a csapszegböl le kell egy kicsit forgácsolni, az esz­tergagép mellé állok. — Ezt. a korszerű csarno­kot 1975-ben adták át. A munka, a körülmény a ré­givel összehasonlítva, a föld és az ég. Negyvenegy em­berrel dolgozom. Sok a ki­tűnő szakember. A l'utómü- javitás specialistája Tóth Jó­zsef és brigádja, az úgyne­vezett közbeeső javításban meg Gálái István és brigád­ja érti jól a munkát. Volt egy KlSZ-brigádunk is. de ennek tagjai, részben túllép­ték az ifjúsági korhatárt, részben elmentek mozdony­vezetőnek, kocsirendezőnek. Kicsit most „átjáróház” a miénk, jönnek az érettségi­zett fiatalok. gyakorlatot szereznek, aztán sokan to­vábblépnek előre. Ez tör­vényszerű, de hát többlet­munkát. jelent a mi szá­munkra. — .Milyen a viszonyom az emberekkel? Jónak tartom. A sok éves jóban-rosszban való együttműködés során a munkakapcsolat többek kö­zött Sz.ilvási Lajossal, Tóth Sándorral és Józseffel. Bár­sony Andrással barátivá fej­lődött. Milyen a művezetői élet? Az emberekkel való bánásmódhoz a szakmai’ tu­dás, a politikai érettség mel­lett: szív is kell. Meg kell érleni a másikat, sohase sza­bad elfelejteni: te is így kezd- ted. Nekem a legbizalma­sabb családi gondokat is el­mondják, még akkor is, ha tudják, hogy jo tanácson kí­vül másban nem tudok se­gíteni. De látom, érzem, aki megoszthatja velem gondjait, mintha megszabadulna az eleiét nyomasztó tehertől. Az érem másik oldalaként soha nem nézek el senkinek semmit, a hiba elkövetőjét néha le is teremtem, de ha jól csinálja, már mondom is; ez jó, kösz’! — Életerős ember vagyok ? Ez egy kicsit látszat. Egy évig betegeskedtem. Jaj. de hiányzott a munka! Néha ki-kijöttem ide a miskolci lakásomról, beszélgettem az emberekkel, aztán napokig megnyugodtam. Most meg ? Az utolsó hónapokat mor- zsolgatom, s december 9-én vége a vasúti szolgálatnak. Jó érzés tudni: hogy az em­ber az élete pályáját űgy- ahogy betöltötte, de kegyet­lenül rossz érzés megválni a munkától — mégha az idegfeszitö is —, s megválni a dolgozó társaktól. — Mi a programom a nyugdíjas évekre? Van egy hobbim, a vadászat. Szere­tem az erdőt járni. Nem a lövések kedvéért. A messzi- látón órákon át el tudok gyönyörködni a békésen le­gelésző őzikékben, a kisgida első bizonytalan lépteiben, gyors fejlődésében, s aho­gyan riaszt a bak. Löttem-e özet?! Ugyan! Soha. A szerelők időközben el­készülnek, újból előkerül a talpmérő, minden rendben. Dobsi Sándor átvevő ezt lei mészelesnek tartja: jó m nőségi munkát végeznek, csarnokiak hibájából bales sohase volt. Ez Dombóvá László érdeme is. méltt kapja meg a vasutasnapra Kiváló Vasutas kitüntétét Csorba Barnabás

Next

/
Thumbnails
Contents