Észak-Magyarország, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-26 / 173. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1979. július 26., csütörtök Nézőtéri meditáció meg Picire ÉM (Mozisai Ciancarlo Giannini, Visconti Az ártatlan című filmjének férfi fő­szereplője. A négy évvel ezelőtt el­hunyt Luchino Visconti hattyúdalának számítható a hozzánk most ért Az ártatlan gímű filmdráma, a világhírű rendező utolsó műve. Vis­conti neve szinte korszakot jelöl az egyetemes filmmű­vészetben. a ncorealizmus egyik atyja és a nálunk több­ször felújított liocco és fivé­rei, A párduc, a Közöny, a Halál Velencében és más al­kotásai az igazi művészetet kedvelők előtt hazánkban is ismertté tették munkásságát. Élete utolsó filmjében Gab- rrielc D'Annunzio regényét fogalmazta át a film nyel­veié, több forgatókönyvíró társaságában maga is társ­nőként dolgozott. Jóllehet, Az ártatlan jelle­gében messze eltér a Rocco és fivérei harcos napi ak­tualitásától. a ma társadal­ma gondjainak nyers feltá­rásától, valójában a múlt század végi olasz feudalisla világból meríti témáját, mondandója több áttétellel a mához is szól. közvetít vala­mi üzenetet. Mindezeken túl rendkívül éles képet rajzol arról az akkor már végnap­jait élő feudalizmusról, amelynek képviselői régen túlhaladottak voltak, és igen mesterien, egy olyan férfiban testesíti meg ezt a letünöben levő világot, aki sok vonat­kozásban, legalábbis ateiz­musában már nem abban a szellemvilágban él, e tekin­tetben gondolkodása előre mutató. Ugyanakkor, jólle­het, a XIX. század végén va­gyunk. középkori kényúrnak érzi magát, aki természetes­nek tartja, hogy szép fele­sége mellett szeretője le­gyen. más akaratot, más el­képzelést nem ismer, csak a sajátját, s bár a haladás és n férfi és női egyenjogúság hívének hirdeti magát, ami­kor felesége, akinek rend­szeresen beleegyezését kéri hosszabb kiruccanásaihoz, ugyancsak megcsalja, és még gyermekkel is megajándé­kozza, sértett hiúsága gyil­kosságba kergeti, megöli a piciny gyermeket. Ez a gyer­mek a címbeli ártatlan, aki semmiről nem tehet, mások vétkeiért fizet kis életével. De nem lenne igazi „úr” a hős, ha utána látványosan, szerelője előtt nem lőné szí­ven magát. A történet tagadhatatlanul melodramatikus. De átsüt rajta egy emberi magatartás elitéltetése. Ugyanakkor mindvégig leköt — még ak­kor is, ha a film meglehető­sen hosszú és lassú sodrú — Visconti rendezésének mes­teri mívessége, kidolgozottsá­ga, nem utolsósorban a ra­gyogó főszereplők elragadó játéka. Kicsit fárasztó, de értékes filmélmény. Néhány esztendeje a nyári kánikulánál, meg a zivata­ros időjárásnál pontosabban megérkezik, mint valami év­ről évre vissza-visszatérő is­tencsapás — igaz, nagyon sokaknak ellenállhatatlan öröm — Pierre Richard újabb, meg újabb filmje. E kétbalkezes és kétballábas író-színész-rendező, amióta mint „magas szőke férfi, fe­lemás cipőben” megjelent a magyar filmvásznon, évről évre blödebb és silányabb bolondozásokkal traktál. Na­gyon olcsó humorra épültek filmjei, a most látható Fé­lénk vagyok, de hódítani akarok című, a sok ismétlő­déstől már-már unaiomba fulladó bolondozások, primi­tiv viccelődések láncolata. A vékony történeti szál, amely­re e vicceket felaggatlák, ugyancsak gyatra fonálból készült. Ráadásul. eléggé öregecske is. Kasszasikernek szánták bizonyára. (benedek) fóliasátorként, talajtakaróként történő alkalmazása elősegíti a zöldség- és gyümölcstermesztést. — Vízálló. — vegyszerálló, — kiváló tényáteresztő, — 4.2 m. 8,5 m és lő m széles változatban készül. Vevőszolgálat: TVK Kereskedelmi Iroda. 1052 Budapest. Pilvax-köz 2—4. Tel.: 174-444. 174-275. Beszerezhető az átész-üzletekben. szakboltokban és a TVK-mintaboltokban. Miskolc. Petneházv utca 6. Leninvárps. üzletsor. Pécs. Kossuth Lajos utca 47. Budapest. ,V Pilvax-köz 2—4. flóra Fernere eiiilékezve Móra Ferenc íróra emlé­kezve. a Mezőcsáti járási Könyvtár az általános isko­lákkal közösen elhatározta, hogy irodalmi vetélkedősoro- zatot szervez a járás vala­mennyi IV. osztályos tanu­lója részére. A vetélkedőket mindenül! a (közművelődési könyvtárakban bonyolították le. Témája a ' ötelező iroda­lomra. a Kincskereső kisköd- mön című Móra-müre épült. A járási könyvtár gyer­mekrészlege a járás könyv­táraiban 10 vetélkedőt bo­nyolított 'le az általános is­kolai igazgatók, tanárok és a községi közművelődési könyvtárvezetők közreműkö­désével. A versenyeken 448 tanuló vett részt. A községi szinten kiemel­kedő teljesítményt elért ver­senyzők részére járási vetél- kedöt szervezlek. Itt. 0 csa­pat mérte össze tudását, amely Móra Ferenc ifjúsági műveinek ismeretét és Föl­des Anna: Így éli Móra Fe­renc című könyvében foglal­takat tartalmazta. A ver­senyző csapatok teljesítmé­nyük arányában könyvjuta­lomban részesültek. Az iga­zi érték azonban az élmény­hez kapcsolódó ismeret volt — ami tartós is marad. A versenyzők már 10 éves kor­ban megtanulták, hogyan kell értelmezni olvasás köz­ben az. olvasott művgt, megtanulták a lényeges cse­lekmények kiemelését. Kiss László, a Mezőcsáti járási Könyvtár igazgatója Muróli Lajos Vénassz.onyok nyara című művében három különböz.ő korú nő él, teljes elszigeteltségben egy lakás­ban: a nagymama, az. anya és harmincon túli lánya. Életük pontosan beosztott, rend és megszervezett har­mónia szerint folyik, ám ez a harmónia csak látszólagos: feszültség, gyűlölködés lap­pang mögötte. Ebben a kö­zegben a lány lázadása is csak tragikus kísérlet ma­radhat. A Vénasszonyok nya­rából most tévéfilm készül, Léner Péter rendezésében. A forgatást a napokban kez­dik. Drengubák János — az egyik híres drótos — munka közben. Lábujjhegyen lopakodunk a terembe, mert a foglalko­zás már megkezdődött. Petik Rezső nyugdíjas tanár a hegyközi drótosokról beszél a gyerekeknek. Az előadás any- nyira megragadó, hogy nem­csak a szlovák nemzetiségi olvasótábor 38 lakója, hanem a tábor könyvtáros tanárai is nagy érdeklődéssel hall­gatják. Mi, idősebbek még lát­tunk drótosokat, a három megyéből összehívott 12—13 éves fiúknak, lányoknak már csak régi felvételek, egykorú rajzok és festmények idézik fel a vándoriparosok alak­ját, akik forró nyárban és hideg télben járták az or­szágot. a 18—19. században, még jobbára cserépedényeket drótozva mesteri módon, ké­sőbb pedig bádoglábasokat, fazekakat foltozva. De ők vállalták az üvegezést is. Az óváios és az újváros találkozása Kaironanban, ahol ön­álló estet adott a Hegyalja. Fotó: Szabolcsi Mihály Felvonulás Tuniszban, a fesztivál nyitó napján. A sátoraljaújhelyi Hegyalja Népi Együt­tes képviselte hazán­kat a július 14—21. között megrendezett kari hágói nemzetközi néptáncfeszti- válon. Az együttes tagjai ■ nagy izgalommal keltek útra, hiszen először léptek ki kontinensünkről, s elő­zetesen úgy tudták, hogy verseny jelleggel rendezik meg á találkozót. — A verseny elmaradt — mondta a hazaérkezés után Rónay Ferenc, művé­szeli vezető. — A szervezők ugyanis úgy döntöttek, hogy ez évtől kétévenként rendezik meg a néptánc­fesztivált és csak bemu­tatójelleggel; a versenyt el­törölték. Természetesen így is végig igen izgalmas volt számunkra a tunéziai út. — Európa, Ázsia és Afri­ka olyan nagy hírű együt­teseivel — egyébként 24 or­szágból érkeztek folklór­csoportok — ismerkedhet­tünk meg, mint az Azer­bajdzsán! Állami Együttes, a í'ogói Népi Együttes vagy a Pekingi Balettkar... A fesztivál ‘ központi helye Karthágó volt, itt három alkalommal léptünk szín­padra a feszti válprogram keletében: önálló műsorral mutatkoztunk be Tunézia déli és középső országrészé­nek több városában. Egy alkalommal pedig igen nagy megtiszteltetésben volt részünk: Haliaméban libanoni és szovjet néptán­cosok társaságában álltunk színpadra, ezt a műsort a miniszterelnök is megtekin­tette. A Hegyalja Népi Együt­tes tagjai a hét elején ér­keztek haza. A sűrű prog­ram és .az utazás fáradal­mait azonban rövid idő alatt feledtette a sok él­mény; mint az együttes ve­zetője mondta, kevés sza­bad idejükben mindig al­kalmat találtak arra is, hogy a történelmi neveze­tességű helyekkel ismer­kedjenek, s Tunézia mai életéről tájékozódjanak. (ten agy) Hogyan éltek a drótosok, ki volt Hviezdoslav? Nemzetiségi Petik Rezső remek kis ta­nulmányt (Drolári z Hegy­közül irt életmódjukról, s mesterségükről. Jó lenne, ha a megyei könyvtár magyarul is megjelentetné. Ezúttal ta­lán csak annyit, hogy sző­kébb hazánkban, a Hegyköz három kis községében. Vá­gáson, Kis- és Nagyhután él­tek. A múlt idő talán nem is egészen helyénvaló, hiszen a nagyhutai Repka Gyula és a vágáshutái Szemón Imre még mindig a régi mester­séget űzi. Rezső bácsi összegyüjtöüe a drótosok tárgyi emlékeit is. A gyerekek — néhányan a hajdani drótosok unokái, dédunokái — kezükbe fog­hatják a különböző szerszá­mokat, a mesterien rnegfol- tozolt edényeket. Sőt mind­járt megtanulnak — termé­szetesen szlovákul — egy népdalt is. mely a drótos ne­héz életéről szól. „Kiskorom­tól vándorolok a világban ... Senki sem tud az én életem­ről ...” Egy tanítási óránál, jóval hosszabb ideig vagyunk együtt, de senki sem fáradt. Főleg a kedves tanár bácsi nem, aki hegedűvel, zongo­rával varázsolja elő a szép dallamokat, s egyik történe­tet a másik után mondja a vándorló drótosok éleiéről. Még izgalmas farkaskaland is van ezek között. olvasótábor De hál a július 19-én kez­dődött nemzetiségi olvasó­tábornak ez csak egy fog­lalkozása. Hagy Sándorné módszertani könyvtáros — a tábor vezetője — elmondta, hogy a borsodi, hevesi és sza­bolcsi gyerekekkel (akiknek egy része már tavalyról is­merős) nagy kirándulást tet­tek irodalmi emlékhelyein­ken. A széphalmi Kazinczy- kertben Hubay Ágnes beszélt a tábor lakóinak arról a gaz­dag irodalmi hagyatékról, mellyel Észak- és Ivelet-Ma- gyarország. büszkélkedhet. Járlak a gyerekek Hollóhá­zán. Füzérradványban és Lászlótanyán is. Annyira tetszik a tábori élet. hogy délutánra is Sá­toraljaújhelyen maradunk. A szabad időben jól megnéz­zük a szlovák iskolát, mely helyet adott a táborozóknak. Hires ház ez, itt látta ven­dégül Kazinczy Gábor 1842- ben Petőfit. Sajnos, az om­ladozó falukat, plafonokat már alá kellett dúeolni; a gyerekek leny.őoszlopok kö­zött járnak, játszanak. A kép bizony kicsit lehangoló: sze­rencsére épül már az új szlovák iskola . . S még valami épül. ha nem is látványosan: ennek a 38 gyereknek a személyisé­ge. Akik mindenekelőtt ar­ról győződhetnek meg, hogy' mi, rpagyarok, mennyire fontosnak tartjuk a szom­széd népek megbecsülését, s még jobb megismerését. Meg­tanulhatják — Bartók és Jó­zsef Attila példája nyomán, s a most 130 éve született Hviezdoslav (aki miskolci diák is volt) műveivel is­merkedve —, hogy kultú­ránknak közösek a gyökerei, hogy mindig is kölcsönösen gazdagítottuk egymást, s a jövőben is- ez a feladatunk. A gyerekek persze nem szá­raz. didaktikus előadásokat hallgatnak erről, hanem „csak” játszanak, énekelnek, olvasnak. Délután Tőlh Gyuláné (Éva néni) jóvoltából mi is megtanulunk jó néhány szlo­vák népi mondókát és dalt. Egy csúfolódó (a szlovák népköltés kis remeke) külö­nösen tetszik: .,— Enni, inni van csak kedvem, elmenni a táncba.” (Ezt a lányok ének­lik, a fiúk pedig így vála­szolnak): ..Bezzeg nem volt soha kedved szoknya ránco­láshoz .. .” A gyerekek, akik sajnos, kicsit elfelejtettek játszani, egyre jobban belemeleged­nek. Kiderül, hogy tudnak azért néhány szlovák kiszá­molót. s dalokat is hoztak magukkal. A tábor egyik célja éppen az. hogy elevenné tegyék — az új generáció éleiének szer­ves részévé — a megőrzésre érdemes népi hagyományo­kai Hél végén zár a tábor. Mégpedig szavalóversennyel. A gyerekek Hviezdoslav egy-egy versével készülnek. (gyarmati)

Next

/
Thumbnails
Contents