Észak-Magyarország, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-26 / 173. szám
1‘979. július 26., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Az árintézkedések nyomában (3.) Az árrendszer változása Búzakeresztek Mesébe illenek ők így ketten. Mint minden, ami csak egyszer volt, hol nem volt. Azazhogy ... Errefelé lassabban fordul a változás kereke. A kasza még minden nyáron rendet suhint, s az asszonvi karok ölelik a konkollyal szúró búzát. Idefenn, az úgy elrejtett viszlói határban a búzakeresztekben összefolyik múlt és jelen. Sőt, mig ők élnek, addig a jövő is. Meddig? Ezekből a forró nyarakon vágott búzákból már megették kenyerük javát. Jut-e még nekik sokszor a mindennapiból ? Tűnődni késztet a látvány, a domboktól szelíden vigyázott Iái búzakeresztjei. a kifent kasza csendből ébresztő zenéje, s ők, ők ketten a tényleg kenyérért dolgozók. Szikár, vékony, csont-bőr a férfi, asszonya sem menyecske már. — Hervadunk — mond ki bölcs, de mégis keserű igazságot; betegséget, éveket sűrítve e virágnyilás- ra pontot tevő szóban. „Eldanolta-e” hajdan: vagyok olyan legény, mint te, vágok olyan rendet, mint te? Ma már nem. Se dal, se olyan rend. Akik még csinálják, úgy. mint ő és úgy, mint azelőtt mindig, azok már minden újabb napnak, egy-egy jó falatnak is igen örülnek. Délután van itt a viszlói Cigányháton, csendes, nem bántó melegű délután. Az idő órája a 63 éves Barakonyi Jánosnak ugyancsak délutánt mutat. Ügy meséli. 12 évesen volt kasza először kezében. A kapa mellett ez lett, ez volt mind ez ideig az állandó társa. Búza, búza. silány búza, nemigen hoztál kalászt! Sü- hint beletörődve; 6 mázsa talán mégiscsak meglesz ezen a szűk magyar holdon. — Ki kellett volna szántani — vallja be most már, hogy még sem tette, okát nem mondja. — Orosz búza, a nevét nem tudom. Tavaly akkor sikerült, de most ... A tél az oká. Az volt nehéz. Suhint; s a társ hajol, ölel, kötöz. Csirke az alsó kéve, pap meg a teteje. Annus néni 18 öleléséből kereszt épül. S benne a szem. Ott a kalászban. ott a kévében. Hány szem lehet 6 mázsa búza ? Adjál búza, jó kenyeret! Sokat dolgoztak veled! — Jövőre? Csak csinálom, amíg élek. Suhint újra és újra. (hajdú) Fotó: Szabados fuvarozás liSÉÉlSÉÍI Tardi asszonyok Az árak tájékoztatnak, a döntésekben befolyásolnak. Az árak helyes irányba akkor befolyásolnak bennünket, ha a termék tényleg annyiba kerül, és annyit is ér, mint amennyit fizetünk érte. A jelenlegi termelői ár és a szabályozórendszer — a támogatásokkal, az engedményekkel együtt — elismeri a vállalatok tényleges költségeit. Az energia és az anyag drágulása például nem kényszeríti ki a takarékosságot, mivel annak terheit a költségvetés viseli-. VILÁGPIACI ÁRMÉRCÉVEL A jövedelmezőséget ezért függővé kell tenni a vállalati tevékenység nemzetközi mércével mért hatékonyságától. Olyan korszerű árrendszer szükséges, amely az átlagos hazai ráfordításokat és a zavartalan fejlődéshez nélkülözhetetlen nyereséget csak azoknak a vállalatoknak biztosítja, amelyek helytállnak a nemzetközi versenyben. Így a vállalatok — a világpiaci ármérce következetes alkalmazása révén — a versenyképesség fokozására, 'a termelési szerkezet korszerűsítésére, jobb piaci munkára, az előnyösebb export- és importárak elérésére, rugalmas alkalmazkodásra kényszerülnek. A világpiac üzenetét viszonylag egyszerűen továbbíthatják a felhasznált: nyersanyagok és az energiahordozók árui, ha azokat a mindenkori nemzetközi árfolyamon kapják meg a vállalatok. E reális árak már kellően ösztönözhetik a takarékosságot. Gondoskodni kell azért grról. hogy az időleges — konjunkturális — áringadozások a belső árakra ne hassanak, a vállalati árkockázati alapokból kiegyenlítésre kerüljenek. De hogyan „világpiacosít- sák” a késztermékek árát? Nincs egységes (pl. tőzsdei) árfolyam. Az exportár erősen függ a termék, az eladó hírnevétől, a piaci munkától stb. Azt lehetne mondani, hogy a vállalatok idehaza sem adhatják drágábban termékeiket, mint a legigényesebb külföldi piacokon. Ám ha ezt egy az egyben érvényesítenénk, a késztermék hazai árszínvonalát olyan mértékben kellene csökkenteni, hogy a termelő vállalatok 40 százaléka ráfizetésessé válna. TÜRELMI IDŐ A hazai üzemek nemzetközi mércével mért alacsony hatékonyságának szó szerint meg kell fizetnünk az árát. Nem tehetjük ugyanis működésképtelenné egyik napról a másikra az üzemek nagy számát. A hazai ellátás védelme szintén kompromisszumokra késztet az árszínvonal kialakításában. (A kiegyensúlyozott, töretlen ellátást importversennyel sem lehet garantálni. Az import lehetőségei a szocialista országokból az árukínálat, a tőkés piacokról pedig az ország ismert devizahelyzete miatt korlátozott.) Ezért a belföldi késztermékárak az átmeneti türelmi időben rendszerint meghaladják majd a tőkés exportárakat, de nem nyújthatnak fedezetet a külpiaci veszteségek fedezésére. Sőt. határozott különbséget tesznek élen járó, közepes és elmaradott szín-, vonalú munka között. Minél jövedelmezőbb az export, annál magasabb nyereséget tartalmazhatnak a belföldi értékesítés árai is. És fordítva : a rossz hatásfokú export esetén a belföldi nyereség nem teszi lehetővé a szükséges fejlődést, a nyugodt megélhetést sem. Az esetleges többlétköltségeket pedig csak akkor számolhatják el a belföldi árakban, ha azt a külföldi vevő is elismeri, megfizeti. AZ A LEGDRÁGÁBB, AMI NEM KAPHATÓ A jövő évtől fokozatosan bővül a szabadáras termékek köre Ennek célja az árrendszer rugalmasságának növelése. Ha az árrendszer rugalmasságának növeléséről lemondanánk. az ármechanizmust nem fejlesztenénk, akkor a konkrét árkiigazítások idővel óhatatlanul elavulnának, s ismételt lépésekkel — újabb és újabb feszültségvállalással — tudnának csak a változó követelményekkel, feltételekkel lépést tartani. A fogyasztás minél inkább túllép a létminimumon, és mind összetettebbé, sokrétűbbé válik, annál inkább megköveteli az árrendszer rugalmasságát. Ha ezt a vezetés nem ismeri fel időben, akkor az ellátásban zavarok keletkeznek, s növekszik a hiánycikkek száma. Még az áremelkedés veszélyét is vállalni kell a jó és minél zavartalanabb áruellátás érdekében. Mert az a termék a legdrágább, amit nem lehet kapni. Az áruhiány a társadalmi méretű pazarlás egyik forrása. Ha nincs tartalék alkatrész és miatta áll a drága gép, vagy háztartási készülék, a veszteség nyilvánvaló. Hasonlóképpen aránytalanul nagy kárt okoznak a hiány szülte készletfelhalmozások, a vég nélküli sorbanállások. Tapasztalatból tudjuk, hogy a lakosság nagyra értékeli, politikai vívmánynak tekinti a kiegyensúlyozott és zavartalan áruellátást. MEGFELELŐ GARANCIÁK A rugalmas- árrendszer megfelelő garanciákat tartalmaz, védi a fogyasztói érdekeket. Továbbra is rögzített hatósági ára lesz az alapvető élelmiszernek, a lakbér, a kommunális szolgáltatások, a tömegközlekedés díjtételei szintén csak központi döntés alapján változtathatók. De a szabadáraknál sem .szabad a vásár. A vállalat köteles betartani az árképzés, a kalkuláció szabályait, s a fontosabb termékeknél áremelési szándékát köteles előre jelezni az árhatóságoknak. Az ellenőrzés és szabálysértés esetén a felelősségre vonás (gazdasági bírság, fegyelmi, vagy büntetőeljárás) szintén az indokolatlan -áremelések megelőzéséi szolgálja. Vajon a rugalmas árrendszer nem vezet-e az áremelkedések felgyorsulására? Ha kielégítő ütemben emelkedik a munka termelékenysége, takarékoskodnak az energiával. az. anyaggal, a termelőeszközökkel. korszerűsödik a termelés szerkezete, javul az export jövedelmezősége, az árak stabilizálódhatnak, a kiugró eredmények esetén még csökkenhetnek is. Ha viszont a munka, a gazdálkodás minősége nem javul kellően, vagy esetleg külső okok mi- att romlik, ez óhatatlanul áremelkedésben, inflációs gondokban tükröződik vissza. Vagyis az életbe lépő ármechanizmusban a legfőbb ár- stabilizátorrá a termelés hatékonyságának növelése válik. FOGADJUK EL A KIHÍVÁST Különösen fontos, hogy legalább a külpiaci' versenytársak fejlődésével tartsunk lépést, s eredményes munkával ellensúlyozzuk, kivédjük a csefea’rányromlás hatásait. A cserearányromlás egy oldalról nézve külső és objektív hatás. De felfoghatjuk olyan kihívásnak is, amelynek elfogadása, közömbösítése tőlünk függ. Tegyünk tehát róla, hogy soha ne hasson bénítólag, elemi erővel. Ha ugyanis elkerüljük a cserearányromlást, a tőkés világpiaci infláció hazai hatását rugalmas árfolyampolitikával egyszerűen ellensúlyozhatjuk. A belső árstabilitás szempontjából oly fontos exporthatékonyság ezért vált az árképzés alapjává a feldolgozóiparban. Tudjuk, hogy az áremelés, mint a javak újraelosztása, feszültségekkel, konfliktusokkal jár, a gazdasági előreha-, ladás érdekében mégis vállaljuk. Ugyanígy vállalnunk kell a vállalatok és dolgozók közötti differenciálással, az egyes tevékenységek visszafejlesztésével járó hálátlan feladatokat is. Az árpolitika hozzásegít bennünket ahhoz, hogy a megváltozott, az új külső és belső viszonyokhoz rugalmasabban, jobban alkalmazkodjunk, de döntő szerepe, gazdaságformáló ereje az eredményesebb, jobb munkának van. Kovács József (Vége) Jobb együttműködésre van szükség a kiskonténeres áru- szállítás fejlesztésében ahhoz, hogy gyorsuljon a konténerek üzemi töltése. Jelenleg több mint 1500 nagy élelmiszerüzletbe és áruházba szállítanak árul, évi 200 ezer tonnát. Konténerekben kedvezők az eredmények a sör, a cukor, a liszt, a zöldséggyümölcs fuvarozásban, de fejlődött a gyors, korszerű szállítás az iparcikk-kereskedelemben is. A tejipar, amely szintén megpróbálkozott a hűtőkonténeres szállítással, megszüntette, mert gazdaságtalannak találta. Most a tej úgynevezett rolikocsis szállításának bevezetését mérlegelik. Bevezették a kenyér kiskonténeres fuvarozását. Több városban az üzletekben a kemencékből mindjárt csővázas konténerekbe rakják a forró kenyeret, amely azután már érintés nélkül kerül a boltokba. A jövő év végéig 1200 üzletben vezetik be a kiskonténeres áruutánpótlást. A nyitott ablakban, a párkányon ébresztőóra figyelmeztet a gyorsan múló időre. A szobában, a villanyvarrógépek mellett serényen dolgozó asszonyok. Nagy Jó- zsefné, Ficzere Andrásné, Da- ragó Andrásné, Tóth János- • né, Hajdú Andrásné és Bara- nyi Jánosné örül is, meg nem is a vendégnek. Az óra konok ketyegéssel mutatja a múló időt. Nem nagyon érnek rá beszélgetni, hiszen dolgozniuk kell. Tardon kevés a munkalehetőség, ők pedig már februártól bedolgozói a Miskolci Háziipari Szövetkezetnek. Munkájuk változatos: blúzokat, férfiköntösöket, és különféle ruhaneműket varrnak. — Megszerveztük mi a munkánkat, nem szabad lemaradnunk attól, amit kitűztünk magunk elé — mondja Nagy Józsefné, a kis munkacsoport vezetője. — Nekünk az a célunk, hogy keressünk, igv aztán nem érünk rá „elmismásol- ni” az időt. Február 1-től dolgozunk a szövetkézéinél, három hónapig otthon végeztük a munkánkat, május 1-től pedig itt, a közös műhelyben. A közös műhely Nagy Józsefné egyik szobája, ahol éppen elférnek a gépek, és amely így is, vagy talán épp ezért hangulatos. — Hát, azért nem szó nélkül ülünk itt — mondja Hajdú Andrásné —, énekelgetni is szoktunk, hogy jobb kedvünk legyen. De a jelszó nálunk: '— dolgozzunk! Jól megvagyunk itt. jobb is egvütt dolgozni, mint egyedül, nem engedünk lemaradást senkinek. A munka is szaporább. Az asszonyok mar régóta keresik a kenyerüket varrással; — Férfiingeket varrtunk hét évig a Budapesti Fehérnemű Szövetkezetnek Azonban a fizetségünk lecsökkent. a kezdeti 6 forint 10 fillér helyett, utóbb már csak 3 forint 90 fillért fizet- ' tek az ingekért a szövetkezetnél. Arra az elhatározásra jutottunk, hogy új munkahelyet keresünk, így kerültünk jelenlegi munkaadónkhoz. Most örülünk a jó munkahelynek és a rendezett körülményeknek — vonja le a végkövetkeztetést Nagy Józsefné. — A férjeink eljárnak dolgozni, egyikük dolgozik csak itthon a helyi téeszben. Bizony, nem nagyon örültek eleinte, hogyha sürgős munka volt. De hát az volt a fontosabb. Még a múltkor is előfordult, hogy az egész napi munka után, este nyolckor megint összejöttünk, és reggel három-négy óráig dolgoztunk. Mikor elfáradtunk, úgy éjfél körül énekelgettünk, hogy ne legyen olyan nehéz a munka, és dolgoztunk tovább. Aztán másnap ugyanúgy dolgoztunk, mihlha mi sem történt volna. Persze, azért ilyen nem sokszor adódik. Az asszonyok örömmel beszélnek az otthon segítő gyerekeikről, a mindennapok örömeiről, egy-egy vasárnapi kirándulásról, de mindig a munkára térnek vissza. — Jól kell dolgozni, .ez a lényeg. Az, hogy kölcsönösen megelégedettek vagyunk a szövetkezettel, külön öröm. A mi fiatalkori körülményeink nem nagyon engedtek más munkalehetőséget, mint az otthoni munka és a varrás. Nem bántuk meg. Akik most együtt vagyunk, tudjuk, hogyan kell együtt dolgozni. Még az eleién sokkal többen kezdtük, de aki nem akart rendesen dolgozni, az úgyis lemaradt. Egy sürgős rendelésre például tizenkét nap alatt 300 férfiköntöst varrtunk. ami nem kis munka. Nem csinálunk különlegeset: dolgozunk egy közösségben és családunkkal együtt élvezzük munkánk gyümölcsét — mondja Nagy Józsefné. Az órára pillantottam, és gyorsan elbúcsúztam. Majd’ egy órát beszélgettünk, és az asszonyoknak ezt be kell pótolniuk, ha nem akarnak lemaradni a megszokott man- katervüMől. És nem akarnak. Köpiiczi Edit Susztig Miklós, a DlcifcP prototípus és kísérleti üzem elö- rajzoló szokinunkásu a DFL— 0,1 N folyamatos lágyitógép ajtajúnak előrajzolását végzi, párhuzamos rajztüállvánnyal. A szakmunkás többszörös kiváló dolgozó, s vezetője a Malinovszkij nevét viselő MSZBT szocialista brigádnak, mely négyszer nyerte el az aranyjelvény kitüntetést. S talán amire a legbüszkébb a brigádjával együtt az, hogy az MSZBT országos központja díszoklevelet adományozott a Malinovszkij brigádnak a magyar—szovjet barátság elmélyítése érdekében végzett kimagasló munk-th,. kért.
