Észak-Magyarország, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-25 / 172. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 T979. július 25., szerda A nagyatádi művésztelepcn Immár ötödik alkalommal nyitotta ki kapuit a nagyatádi szob­rásztelep. A Hazai művészeken kívül az idén szovjet, román, len­gyel és csehszlovák szobrászművészek is meghívást kaptak az al­kotótáborba. A képen: Viktor Konecny csehszlovák szobrászmű­vész munka közben. Megyegyűlési teremből szoborgaléria Patakon \ cimadó mondatot a fiatal pszichológusnő mondta ki a tévé Csa­ládi kör című műsorának tanmeséje közepette. 1-Ia jól meggondoljuk, ezt mindenki érzi, csak kimondani nem tartjuk illendőnek. Rosszul értelmezve egy humánus tár­sadalom lényegét, igyekszünk úgy viselkedni (persze csak közösség előtti hivatalos megnyilvánulásainkban, ün­nepi beszédekben. Vezércik­kekben stb.), mintha ma­gunkhoz akarnánk ölelni az egész világot. Holott sokszor az asztalszomszédunk, vagy a lakótársunk jelenlétét is alig tudjuk elviselni Azt hiszem, ebből a látvá­nyos kincstári szereiéiből fa­kad az eléggé el nem ítél­hető egyenlősdi. amelynek veszélyeire politikai veze­tőink már számtalanszor fel­hívták a figyelmet. Pedig az elv világos és nagyon logi­kus: mindenki érdemei, tel­jesítménye szerint részesül­jön a megtermelt javakból. Vagyis: differenciálni kell, mind az anyagi, mind az er­kölcsi elismerésnél. Hogy ez — társadalmi méretekben — mennyire nem így van. azt ékesen bizonyítja, hogy a múlt esztendőben a hazai veszteséges vállalatok bérfej­lesztése alig maradt alatta a nyereséges vállalatok bérfej­lesztésének. De a kis munka­helyi közösségekben is egyen- iősdi uralkodik. Például a szocialista brigádok minden tagja egyenlően részesül a jutalmakból, holott az egyé­nek teljesítménye nagyon is különböző. így aztán — a társadalom számára különö­sen hasznos — nagy szelle­mi és fizikai energiával lét­rehozott teljesítmények csak átlagos ellenértékkel hono- ráitatnak. Amiből az követ­kezik, hogy a középszer vá­lik uralkodóvá. Vagyis (is­kolában. üzemben, sőt még a tudományos életben és a művészeti intézményekben is): a kontraszelekció érvé­nyesül. Ez a gyakorlat pedig aligha ösztönöz valakit • is nagyobb szellemi erőfeszíté­sekre. Ha mindenkit jutalma­zunk, akkor tulajdonképpen senkit sem jutalmazunk. Ha mindenkit szeretünk, akkor senkit sem szeretünk igazán. Persze a gyakorlatban nem ilyen egyszerű a dolog. Mert az értékméréshez az arra il­letékeseknek minősíteniük kell. Ami nagy körültekin­tést (ezalatt nem diplomáciai készség értendő), figyelmet, szakma- és emberismeretet igényel. S - ha netán egyik sem hiányzik, még akkor sem kerülhető el a vita. Csakhogy a vitától, a konf­liktustól félünk (pedig ez, végső fokon, a demokratiz­mus erősödéséhez, a valódi ertekek ki kristályosításához vezet), sokkal egyszerűbb az alhumanizmus szólamaival elandalitani a közösségeket. Végül is mindenkinek van mentsége, helyesebben min­denki számára lehet ment­ségét találni. Kivéve talán a ..nehéz em­bereket”, akiknek semmi Rideg Sándor regényének hősét, az égetnivalóan rossz kölyök Bendegúzt az anyja a baklerhoz adta szolgálni, hogy tisztességet tanuljon, meg némi kis pénzt is keres­sem A tizenkét éves. mezít­lábas, foltos gatyájú kis cse­léd váratlan ötleteivel, csín- jeivel rettegésben tartja az egesz környéket. Az életrajzi sem jó. akiknek mindig van­nak plánumaik: akik azzal, hogy gondolkodnak, másokat is gondolkodásra késztetnek, s kizökkentik őket kényel­mes és biztonságos állapo­tukból. Igaz. nem olyan nehéz el­lenük védekezni. Elég egy kis demagógia, s máris rá­juk süthetjük, hogy össze­férhetetlenek, sőt. hogy de­moralizálnak. Pedig csak ar­ról van szó. hogy nekik nem az állóvíz az életelemük. Egyszerűen: akarnak vala­mit — többet, jobbat! Sokszor bizony magukra maradnak, mert. a többhöz és jobbhoz jó gondolatokra, nagyobb teljesítményekre van szükség. Nem irodalmi kifejezéssel élve: csipkedni kell magunkat. Márpedig mennyivel kényelmesebb má­sokat csipkedni. Vagy egy­szerűen csak hallgatni. Ab­ból ugyebár nem lehet baj. Hallgassunk és szeressük egymást? Milyen szeretet a hallgatók szeretete? Az egy­más mellett, de nem egy­másért élők szeretete? S az egymásért élők hallgathat­nak-e? Az igazi barátságok, szö­vetségek kohéziós ereje so­ha nem a feltétlen egyetér­tés. hanem mindig az új eredményeket szülő vita. Mellesleg, ez teremti meg a kölcsönös ragaszkodás és a szeretet érzését is. De hát miért szeressem azt, aki annyira sem méltat, hogy magatartásomban, meg­nyilvánulásaimban fölfedezi és elém tárja az ellentmon­dásokat? Aki csak elfogad; aki mindenkit elfogad, min­denkit szeret. Nem érdektelen megkér­dezni, hogy miért teszi mind­ezt? Azért, mert elvárja, hogy őt is kritika nélkül fo­gadják el. Persze így is kialakul va­lamiféle szövetség. A „ne szólj, ne láss. ne hallj” jel- szavú emberek tábora. Igaz, ezt a megbélyegzést senki sem vállalja, tehát úgy tesz­nek (teszünk?), mintha lát­nánk. hallanánk és szólnánk. Magyarán: beszélünk, de semmit nem mondunk! Csak azt halljuk meg, amit aka­runk. látni pedig soha nem a lényeget látjuk. Gazdasági megszorításokra kényszerültünk! — El kell oltani a villanyokat, vagy kisebb égőket kell becsavar­ni! — mondják azonnal so­kan. Hogy új — éászerűbb — fogyasztási szokásokat kell meghonosítanunk-, hogy át kell alakítani a termék- szerkezetet stb., arra már nem figyelnek. { egyébként azt hiszem, nem a villanyokat kell eloltani, sőt sokkal na­gyobb világosságra van szük­ség. Nemcsak a munkahelye­ken — hogy végre jól lás­suk egymást —, hanem a fe­jekben is. Így aztán az is kiderül majd. hogy kit és miért kell szeretni, s főként: hogy mi­kor szeretünk jól! Gyarmati Béla motívumokkal átszőtt írás humoros, sajátos groteszk formában mutatja be az 1910- es évek cselédgyerekeinek sorsát. A regényből most Za- hora Mária dramaturgi köz­reműködésével, Mihálvfy Sándor rendezésével filmet készít a Magyar Televízió, amelynek forgatását napja­inkban kezdik. A Rákóezi-vár körüli mű­emléki negyed legrégibb épü­letei közé tartozik Sárospa­takon az úgynevezett Rozgo- nyi-ház. - Ebben a kora ba­rokk épületben a 17—18. szá­zad folyamán gyakran tar­tottak megyegyüléseket. majd a 18. század végétől Rozgonyi József filozófia­professzoré volt, aki több­ször is vendégül látta itt az ősi iskola két híres diákját: Csokonait és Kazinczyt. Oszlopokkal kellett megtá­mogatni az utóbbi években az öreg falakat, míg végre most „jóra fordul” az épü­let sorsa. Ugyanis valóra válhat a város vezetőinek Az .Eötvös Lóránd Tudo­mányegyetem és a Nemzeti Múzeum együttműködésének eredményeként rendhagyó építőtábort szerveztek. Egye­temista, főiskolás fiatalok, akik az ország minden ré­széből gyűlnek össze a Du- na-kanyar festői vidékére, vállalkoznak arra, hogy mun­kájukkal megmentsék a föld felszíne .alatt, húzódó értékes leleteket a pusztulástól. A régészeti leletmentő tábor működése elválaszthatatlanul összefonódott a nagymaros— gapcsikovói vízlépcsőrend­szer megépítésének terveivel. Már 1950 óla tervezik en­nek a létesítménynek a fel­állítását a magyar és cseh­szlovák szakemberek. 1977. szeptember 16-án írta alá mindkét részről az illetékes miniszterhelyettes az úgyne­vezett államközi szerződést, ami a vízlépcsőrendszer lét­rejöttére vonatkozik. Ennek a vízügyi létesít­ménynek több célja van. Egyrészt a dunai hajózás feltételeinek javítása, más­részt az energiatermelés. A nagymaros—gabcsikovói víz­lépcsőrendszernek a megépí­tése jelentősen megváltoztat­ja majd a táj arculatát, kül­sejét. A szakemberek terveik összehangolásával próbálják a Duna-kanyar festői szép­ségét megmenteni, s a jövő­ben is kedvelt üdülöbázisnak dédelgetett álma: a megyei tanács több millió forintos támogatásával, az Országos Műemléki Felügyelőség szak­mai irányításával megkezd­ték a Rozgonyi-ház restau­rálását. A munkálatok befejezése után szojjorgalériát fognak benne létrehozni, elsősorban Andrássy Kurta János szob­rászművésznek a város szá­mára adományozott szobrai­ból és kisplasztikáiból. Es ami az évről évre növekvő idegenforgalom szempontjá­ból is értékes gyarapodás, itt lesz Sárospatak harmadik állandó képzőművészeti ki­állítása. fenntartani. A Duna men­tén több kilométeres sávban, ahol a vízlépcsőrendszer fel­építésére sor kerül, fel nem tárt régészeti leletek húzód­nak, valamint itt található a római limes vonala is. Ezt a területet vízzel fogják el­árasztani, s hogy a leletek nagy része megmeneküljön, a Magyar Nemzeti Múzeúm és az Országos Vízügyi Hivatal megállapodást kötött a lelet- mentő munkák megindítására és elvégzésére. Az ország kü­lönböző pontjairól összesereg- lett fiatal önkéntes munka- vállalásával segíti a Pilisma­rót, szobi révnél folyó ré­gészeti ásatások gyors üte­mét. A nyár folyamán' négy turnusban váltják egymást az egyetemisták, főiskolá­sok, akik többek között réz- és bronzkori, valamint kö­zépkori telepeket mentenek meg a víz pusztulásától. Az építőtábor keretében megis­merkednek a táj műemlék- védelmének és természetvé­delmének problémáival, a Duna-kanyar közművelődési kérdéseivel, valamint beható tájékoztatást kapnak a jö­vőben épülő nagymaros— gabcsikovói vízlépcsőrend­szerrel kapcsolatban. H. A. Indul a bakterház RégészkedS fiatalok Rádió mellett Végül is van-e uborkaszezon? csökkentett színvonaláról, bár mások hangoztatták, hogy ilyenkor könnyed szó­rakozásokra vágynak az em­berek. Csak persze azt nem lehetett eldönteni, kinek mi jelenti a szórakozást. Cáfolhalatlanul kitűnt, hogy a nyári . hónapokban a kőszinházakban szünet van. Az ott alkalmazott színészek működnek a szabadtéri pro­dukciókban. Az is tény. hogy fennáll az ellentmondás: a dolgozó emberek többségé nyáron eeszi ki éves szabad­ságát. s talán több ideje jut­na, vagy igénye támadna a kulturális jellegű időtöltésre, ugyanakkor van azonban va­káció a színházakban, a mű­velődési házakban is. A mű­sorból kitűnően ennek elle­nére széles a kulturális kí­nálat. nem kielégítő viszont annak propagandája. És itt áthelyeződött a műsorhang- súlya a műsorpropagandára, a Pesti Műsor című hetilap birálgalására. az egész vita más mederbe térl. mint a címből és a bevezetőből kö­vetkeztetni lehetett. A kül­földről jelentkezett öt tudó­sítás is arról szólt, hogy oil, az adott fővárosban lehet kapni műsorújságot. Nálunk is lehet. Meg közük a prog­ramokai a napilapok, a me­gyeiek is, közli a rádió, a televízió. Van-e végül is nyári kul­turális uborkaszezon? Nem kaptam rá egyértelmű vá­laszt. A propagandái kell ugyan bírálni, elemezni, de mégiscsak maga a kínálat megteremtése, léte az elsőd­leges. S mert a műsor vá­lasza nem elégített ki. meg­próbáltam szűkebb pátriám­ban körültekinteni. Bizton ál­líthatom,-hogy a borsod— miskolci kulturális propa­ganda. a műsorokra történő figyelemfelhívás a különbö­ző havi kiadású füzetekben, újságban, rádióban, plakáto­kon, meghívókon messze fe­lülmúlja magát a nyári mű­sorkínálatot. Nálunk a nyári műsoroknak kell a propagan­dához felnőnie. És nem is keveset 1... (benedek) A VOLÁN 3. sz. Vállalat (Miskolc, József Attila u. 70. szám, bejárat a Tüzér utca felöl) az Autóközlekedési Tanintézetnél képez ki A költségeket a vállalat téríti. Jelentkezési feltétel: — betöltött 21 éves életkor, — legalább 8 általános iskolai végzettség, — „C" kategóriára érvényes vezetői engedély, — kétéves hivatásos igazolt tehergépjármű-vezetői gyakorlat, — büntetlen előélet. Jelentkezés folyamatosan a személyforgalmi üzemnél (földszint 13. szoba), z 1979. augusztus 2-ig. A Gondolatjel című mű­sor minapi egy óráját a nyá­ri kulturális uborkaszezon vizsgálatának szentelték. A stúdióban — Képes András mikrofonja mellett — Abody Béla író. főszerkesztő. Kato­na Ferenc, a Budapesti Sza­badtéri Színpadok igazgatója és dr. Malin Lívia, az IBUSZ vezér igazgató-helyet lese volt jelen. Bekapcsolódott külső ludósíló Prágából, London­ból. Moszkvából, Rómából, Varsóból, az utca ismeretlen emberei közül néhány, egy­két érintett szerv képviselő­je. A nagy apparátussal dol­gozó adásból szerettein volna megtudni, van-e nálunk vé­gül is nyáron kulturális uborkaszezon. Az ismeretlen járókelők válaszai nem iga­zítottak el. mert . volt köz­tük. aki azt mondta: télen is uborkaszezon van, egy másik csak a mozik csök­kentett igényű műsorkínála­tát kifogásolta (gondolatban kezet is szorítottam vele, mert már kötetnyit írtunk erről lapunkban), a stúdióban jelenlévő szakemberek meg váltig erősítgették, hogy szó sincs nyári kulturális ubor­kaszezonról. hiszen például tizennyolc szabadtéri színpad Van az országban, illetve eny- n.vi helyen vannak nyári já­tékok. abból hat a főváros­ban. Ha arra gondolok, hogy ezek között nem egy mind­össze három-négy napos je­lenlétet mutathat fel mind­össze, úgy ez bizony kevés. Ugyanakkor arra is gondol­tam, hogy ebben a számban aligha szerepel például a to­kaji nyári opera, meg né­hány hasonló. A telefonon jelentkező hallgatók kérdései, észrevé­telei nagyon vegyesek vol­tak. Nem egy esetben jókora tájékozatlanságról, nem ke­vés restségről, és olyan rész­letes és személyre szóló in­formáció elvárásáról tanús­kodtak, hogy szinte már- már szőrszálhasogató köle~ kedésnek éreztem. A FÖMO képviselője nem tudta Ifivé­deni a többször előkerült vá­dat a nyári moziműsorok Nem kell mindenkit szeretni

Next

/
Thumbnails
Contents