Észak-Magyarország, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-22 / 170. szám

T979. JúTíu-s 22., »osömop ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Ahol a lengyel ipar szíve dobban Katowicéi mozaik A Lengyel Népköztársasógban július 22-ike az újjászületés ünnepe, a népi Lengyelország megalakulásának immár 35. év­fordulója. 1944 nyarán a felszabadító erők elérték Lengyelország keleti hatáiát, megkezdődött az ország megtisztítása a náciktól, s július 21-én megalakult a Lengyel Nemzeti Felszabadítás Bi­zottsága. Ez adta ki július 22-én kiáltványát, amely minden len­gyel hazafit felszólított arra: egyesüljenek az ország teljes fel­szabadítására, űzzék ki a megszállókat, alakítsák át a lengyel társadalmat! Ez a nap azóta a Lengyel Népköztársaság legje­lentősebb nemzeti ünnepe, Lengyelország újjászületésének év­fordulója. Katowicéhez közeledve a vonat ablakából csodáltam a hajnali ködből kibontakozó ipari tájképet”, a sziléziai dombvidék völgyeit s fenn­síkjainak szinte teljes terü­letét uraló gyárkémények, üzemek, bányatelepek, akna­tornyok és magasfeszültségű távvezetékek erdejét, amikor megszólalt lengyel utitársam, akiről a fárasztó éjszakai utazás nem nagyon beszédes alvás-szüneteiben csak any- nyit tudtam meg, hogy ha­zánkban járt katowicei mér­nök : — Ugye ez is szép? A sok turista, aki csak a lengyel Tátra csúcsait, a Pieniny- hegység szikláit áttörő. Du- najec kanyarulatait, Krakkó évszázados, köcsipkés műem­lékeit, a Mazuri tóvidéket, Varsót, vagy a Balti-tenger­part szépségeit, borostyános fövenyét jön el megtekinte­ni, az igazán nem ismeri meg Lengyelországot. Hazánk teljes képéhez hozzá tartozik ez a sok füstje, pernyéje el­lenére számunkra oly kedves Szilézia, mert itt dobban a lengyel ipar szíve, amely fej­lődésünk, életünk vérkerin­gését biztosítja. És amikor megtudta, hogy a magyar testvérvárosokból, Miskolcról Katowicébe, a testvérmegye: a Kalovicei vajdaság lapja, a „Trybuna Robolnicza” ünnepére, a len­yel újjászületés 35. évi'or­ulójával kapcsolatos egyik eseményére utazom, a szoká­sos „pán” (uram) megszólí­tás helyett először szólítva „1owarzysz”-nak (elvtársnak), lelkendezve így folytatta: — Akkor a legjobb helyre jött az elvtárs, hogy igazi, teljes képet kapjon hazánk­ról ... S olyan eseményre, ami meglátja, feledhetetlen lesz... ★ Katowice rengeteg vágányú pályaudvarán, tágas, de a hatalmas forgalom miatt a miskolcinál is zsúfoltabb, pi­ros villamos, tarka autóbu­szos utcáin, 15—20 emeletes modern és mégis szép épü­letek között, s nem kis meg­lepetésre a város szivében is emelkedő aknatornyok látvá­nyától kísérve, a szálloda fe­lé haladva azon törtem a fe­jem. vajon mi teszi majd fe­ledhetetlen élménnyé egy vajdasági (megyei) napilap Idén, az év első hat hó­napja alatt több, mint 1 mil­liárd 68 millió forintos ter­melési értéket hozott létre az Északmagyarországi Ve­gyiművek kollektívája. A több, mint negyedszázados múltra visszatekintő vállalat fennállása óta. ez a legna­gyobb gazdasági eredmény. Kédvezően alakult a nyere­ség is, hiszen az előzetes adatok szerint, az első féi évre tervezettel 17 százalék­kal teljesítették túl. Az idei gazdálkodás egyik legfontosabb feladatának te­ünnepét? Vajon összehason­líthatom e majd a tv tudó­sításokból jól ismert „L'Hu- manité”, vagy „Unita” napok­kal? A Tryouna Robolnicza hagyományos ünnepeiről szin­te semmit, a lapról annyit tudtam, hogy a vajdaság ha­tárain messze túl is olvasott, hétköznap 600—700 ezres, hétvégeken jóval millión fe­lüli példányszámú, kitűnően szerkesztett, kommunista na­pilap. A baráti fogadtatás után, a háromnapos ünnepség ese­ményeit tartalmazó program- füzetet böngészve, a „Hotel Silesia” óriási halijában a szinte egész Európát, de ta­lán a „fél világot” is képvi­selő újságíró vendégek — részben tolmácsok segítségé­vel — vagy harminc nyelven beszélgető tömegében már éreztem, hogy nem túlzott az utitársam. Esemény eseményt, élmény élményt követett. Délelőtt, a lengyel és vendég újságírók tanácskozása a „szakma” leg­fontosabb hivatása, legszebb feladata, a béke, a haladás szolgálata melleit tett hitet. Es a fórumon ott volt töb­bek között Zdlzislav Crudzi- cn, a Lengyel Egyesült Mun­káspárt Politikai Bizottságá­nak tagja, a Katowicei vaj­dasági Pártbizottság első tit­kára, Jerzy Lukasiewicz, a LEMP PB póttagja, a KB tit­kára, Andrzej Werblan, a LEMP KB titkára, a Politi­kai Főiskola igazgatója, s ott volt Miroslaw Hermaszcwski alezredes, az első lengyel kozmonauta is. ★ Délután a katowicei sport- csarnokból a tv útján is köz­vetített kétórás ünnepi mű­sor, majd két egész napon át. kora reggeltől, késő éjsza­káig a 600 hektáros kultúr- parkban, a 120 ezres sport- stadionban, kiállítási csarno­kokban, sőt az egykori bá­nyák helyén hullámzó gyö­nyörű tavakon is összesen több mint két millió ember szórakozott, ünnepelt. Kiál­lítások egész sora tájékozta­tott, gyönyörködtetett, egész Lengyelországból érkezett több tucat és külföldről jött több. mint tíz művészeti együttes, zenekar, tánccso­port, népi együttes szórakoz­tatta a milliós tömeget. Ez­zel párhuzamosan, Katowice ... .íj,-. kintelle a vállalat, az ex­porttevékenység fokozását. A rubel elszámolású export ár­bevételi tervét csaknem há­rom és félszeresére teljesí­tette az ÉMV. Ez azt jelen­ti, hogy a szocialista orszá­gokba a 19.9 millió forint érték helyett, csaknem 70 millió forint értékű termé­ket szállított a sajóbábonyi vállalat. A 32,5 millió forin­tos tőkés kiviteli előirányza­tot 8.9 millióval sikerült túl­teljesítenie az Északmagyar- országi Vegyiműveknek. és a vele szomszédos, szinte egybeépüli valóságos ..város- együttes”, az egész vajdaság, sót két szomszédos vajdaság v á rosa inak k u lt ű rh ázai ban, filmszínházaiban, klubjaiban, színházaiban előadások, vetí­tések. műsorok százai zajlot­tak három délutánon és es­tén ál a Trybuna Rubotni- cza ünnepe keretében. De nemcsak a méretek, a sokszínűség, a testvérlap nép­szerűségét bizonyító hatalmas tömeg, a vendéget elárasztó kedves figyelmesség, a ma­gyarnak kijáró külön ölelé­sek, kézszorongatások tették feledhetetlenné a katowicei napokat. ★ A szép tájakra, gyönyörű városokba, a lengyel művé­szet és kultúra forrásaihoz tett eddigi turistautak után Katowicében, ott, ahol a len­gyel ipar szíve dobban, si­került valóban teljesebb, az eddiginél luibb képet kap­nom a 35 éve újjászületett Lengyelországról. íme egy dióhéjnyi, de sok mindent elmondó „százalék- sor” a Katowicei Vajdaság­ról: ez az iparvidék az or­szág területének 2 százaléka; ill él a lakosság 11 százalé­ka, itt termelik, állítják elő a nemzeti jövedelem 18, az export 25, az energia 40 szá­zalékát; az ország legnagyobb kincsét képező nyersanyagá­nak. az évente kitermelt 200 millió tonna, s ebből expor­tált 40 millió tonna szénnek mintegy 95 százalékát az il­leni 69 bányából hozzák fel­színre. Igen feledhetetlen élmény volt. És nem felejtem el azt sem, amit a város alatt hú­zódó öreg „Wujek” bánya idős vájárától, Jozef Urban- czyktól hallottam: — Én már sok mindent megéltem. Hittem, bíztam a lengyel nép szabadságában, boldogulásában azokban a szörnyű esztendőkben is, amikor hatmillió honfitársam esett a hitleri fasizmus ál­dozatául. Most, amikor az új­jászületés, a népi Lengyelor­szág 35-ik évfordulóját ün­nepeljük, nagyon boldog em­ber vagyok. Munkánkkal, erőnkkel rengeteget teremtet­tünk, s van erűnk, lelkese­désünk — amint azt. párlla- punk ünnepén is láthatta — a további, még nagyobb fel­adatok megoldásához. ,t. Pozsonyi Sándor ■ ■ J Ha jói emelő . 11 Szemben a i Soroksári-Duna zsilipjével, ! a ..nagy” Duna jobb parl- i ján keskeny bejáratú öböl. J Belülről tágasnak tűnik, a i vége északnak mutat. A ■ partján zöldellő nyárfák ! között a kelenföldi lakóle­■ lep házai látszanak. [ Az öböl szürke, olajfol- i tokkal, hulladékokkal tar- [ kitolt vizén hajók. Törté- i nelmet, életet, életformát ■ idéző,I technikai csodák. Gő- i zösök ... lebillenthető ké­■ ményeikböl már nem száll ! fel a füst, leszerelték róluk ■ a vasárnapot, ünnepnapot | jelző-jelentő égőket, kihűl- i lek a kazánok, a kétoldalt j levő hatalmas lapálkereke- i ikkel úgy néznek ki. mint 1 megfáradt, öreg kotlósok. [ Hájótemelö... Itt töltik, ■ viselik még hátralevő ide- j. jükét a Magyar Hajózási i Részvénytársaság kivénliedl. J kiszolgált öreg hajói. A vég: i a lángvágó, a kohók örök- 1 ké ebes. tüzes gyomra. Pe- i dig... Pedig kivétel nélkül. ■ valamennyi muzeális darab! J Szinte valamennyi Duna Túlteljesítette exporttervét mim A házirend itt sályi rend Szőlők között vidám Szép a szőlő, hát még, aki gondozza! A képen a táborvezető­helyettes, akinek elvesztettem a nevét. következésképp róluk komolyan írni nem is igen lehet. Elnézést hát mindazok­tól, akik esetleg mást, mond­juk komoly riportot vártak az építőtáborban dolgozók nagyszerű helytállásáról. Igaz, a tábor — ahogy nevé­ben is jelzik — építő, de a vidámság hasonlóképpen el­választhatatlan jelzője. Kell, hogy az legyen! Ezért tehát a szállásuk bejárata fölött olvasható ákom-bákom fel­iratot, miszerint ,,az idő is rombol, de az ember még többet” most az egyszer nem szabad komolyan venni. ★ Az igazán mutatós Borsos Klári — aki egyébként szü­letett kun lány, még köze­lebbről kunhegyesi — ö 'me­sélte, amikor megtudták, hogy Sályba jönnek, bizony elő kellett venni a térképet: mégis merre. Az itteni helyi térképen — Sály domborzati, távolsági viszonyait és nevezetességeit szemlélteti — viszont köny- nyű eligazodni. A lépték he­lyeit azonban praktikus ta­nácsot talál rajta a szemlé­lő: „lábra szerelhető kilomé­teróra a vezetőségnél besze­rezhető". És, ha már idéztünk, foly­tassuk a eímbeni szereplő házi .... akarom mondani sá­lyi rend egy részletével: „Fél hat — jól van, már kelek! című csoportjáték: Hat óra — reggeli. Ezért kellett ilyen korán felkelni?" No, no, ez azért túlzás! A kajára nem lehet panaszo­tok! Mondd csak meg, te egy szem borsodi, Tács Bó­ra: mi volt például a mai ebéd ? — A mai ebéd? Volt ugye zöldborsóleves, aztán fok­hagymás hús burgonyával és savanyúság. — És ízlett? — Persze, itt mindig jó a kaja. \ — No ugye!. Kiderült a turpisság! Ki csinálta ezt a sályi rendet ? — Hát a ..., a táborveze- tö-helyettes. (Megjegyzés: a kipontozott rész az én hibám. Néni el­kallódott a jegyzeteim között a laborvezető-helyettes ne­ve! így soha nem tudja meg az olvasó, hogy ki tölti be ezt a posztot a sályi építő­táborban. Elnézésért esengek, mindkét félhez! Cserébe kö­zöljük a fényképét. Hátha valaki felismeri.) — Szóval a táborvezető­helyettes talál ki ilyeneket? Miért nem megy el inkább humoristának? — Az nem akar lenni, de volt, amikor újságírónak ké­szült. „ Ezt megkaptam, de jól van ez így. Kellelt nekem ilye­neket kérdezni. Mindezek után végképp nem árt egy bővebb infor­máció. No, lássuk csak ... igen, ez az... szóval ... a sályi Bükkálja Tsz-ben idén újra építőtábort szerveztek, ahol háromszor kétheti tur­nusban főiskolás fiatalok se­gítenek az időszerű mező- gazdasági munkákban. Eb­ben az első turnusban a Bárczi Gusztáv Gyógypeda­gógiai Tanárképző Főiskola, valamint a Trnavai Comeni- us Főiskola hallgatói vannak itt. A későbbi turnusokban érkeznek a Könnyűipari Mű­szaki Főiskoláról is fiatalok. Hogy mit csinálnak Sály- ban? A sályi rend szerint héttől 16 óráig: „Ide ess a kosaramba, te szemtelen ba­rack". Biztosíthatom a kedves ol­vasókat, hogy ez nem igaz — majd adok én a láborve- zetö-helyeltesnek, csak talál­kozzam újra vele (bár talál­kozhatnék!) — nem is ba­rackot szednek, hanem szó­lót csonkáznak. Egyetlen szó­lányok... val értékelve: igazán szak­szerűen csinálják. (Elnézést, háromszavasra sikerült.) S tudják, hogy miért csi­nálják jól? Egyszerűen azért, mert betartják azt a paran­csot. amelyik a szálláshelyük falát is díszíti: „Ne öld meg a sorstársadat! Akkor he­lyette is neked kell dolgoz­ni!’’ Milyen igazság! ★ A táborvezető. A neve Kiss Ildikó. Ö is főiskolás, mint a többiek. Úgy emlék­szem. azt mondta: bátaszé- ki. Kislányos arcú, én be­vallom, marconább főnökre számítottam. Hiszen ez a kislány a légynek sem tud ártani! A termelőszövetkezet elnö­ke, dr. Nagy János megcá­folt: — Ez csak a látszat. Szigorú ám Ildikó, megköve­teli a rendel. Most már végképp nem tudom, ki írhatta fel a fal­ra: „Vigyázz! Isten nem ver bottal! Meg le is lehelsz la­borvezető". ★ Egy reklámszatyor a sző­lősorok között. Felirata ga- lárd módon a munkatempó mérséklésére biztat: „Kinek van erre energiája!? Keve­sebb is elég lesz!" Az elegendő energia néző­pont kérdése — vallják a trnavai fiúk, axik csöppet sem bánják a kisebbeségben maradást. (A lányok lénye­gesen többen vannak.) Ahogy elnéztem Mosberger Idát, Borsos Klárit, Tanya Crig- lovát. Maria llavszkát, egy kicsit (vagy nagyon?) iri­gyeltem ezeket a srácokat. ★ — Négy óra után mi a programotok? — Tizenhattól tizennyolc óráig: ugyan, mitől lennék koszos? 18 órakor vacsora, avagy a harmadik adagból én is hagytam egy kicsit, utána kultúrprogram. — Például? — Például „Tudja a fe­ne” címmel vetélkedő, meg ... A „meg-et” már komolyan ... egri. miskolci kirándulás, fürdés a Zsóriban, ismerke­dési est, esténként disco ... És, amikor eljön a késő es­te? A költő után szabadon: este van, este van. ki-ki nyu­galomban ... de egynéhányan még nem ... Újabb és egy­ben utolsó részlet a sályi rendből: „Huszonhárom óra. Szerinted érdemes még lefe­küdni?’’ — Nem akarok rémisztget­ni senkit, de már csak 6 és fél óra, és újra kezdődik a jól van, kelek már! című csoportjáték. No, jó éjszakát! Máskülönben további jó munkát, sok élményt, gye­rekek ! Hajdú Imre Fotó: Laczó József menti ország rendelkezik már hajózási múzeummal. Mi nem, elsősorban anya­giak hiányában. Így, marad a lángvágó. Vagy pedig nagy ritkán egy-egy mecé­nás, aki zsebbe nyúl és fi­zet. Ügy, mint például az a bajor vállalkozó, aki megvette — természetesen valutáért — az Érsekcsa- nadot. a Duna talán egyik legszebb, volt. kétkéményes vontatóját, és aki Regens- burgban múzeumot rendez majd be a hajón. Ezután majd a magyarok is meg­csodálhatják — valutáért. Ott található az öbölben a csaknem száz esztendős Deák Ferencz (így, cz-vel), amely egykoron ezer utast szállított Mohácstól Buda­pestig, Budapesttől Komá­romig. majd működött SZOT- és IBÚSZ-üdiilőha.ió- ként is. Majdnem ikertest­vére a hajdan volt kilenc- száz személyes Dunaföld- vár. Az a hajó, amelyik alapos nagyjavítás után, 1972 júniusában futott ki a MAHART újpesti hajójaví­tó üzeméből és menetrend- szerű járatban közlekedett Budapest és Esztergom kö­zött. Vajon hogyan búcsúzott el, életet-kenveret adó hű­séges társától Feri bácsi (sajnos, a vezetéknevét el­homályosította az évek mú­lása) a Kenézlöre való, idős, fedélzetmester? Vajon hűséges-e még a vízhez, a hajózáshoz a Szerencsről elszármazott fiatal gépész, az Erős fiú? Vajon hol, merre, milyen vizeken jár­nak most azok a borsodi fi­atalemberek. akik az évti­zedek során a Dunaföldvá- ron tanulták ki a hajós- mesterséget? i ■ Mi lesz a Dunaföldvár J sorsa? Akad-e egy olyan i mecénás, mint Szeged vá- 1 ros' Tanácsa? Ugyanis Sze- { ged a napokban megvásá- ■ roll a MAI-IART-tól egy J ilyen, öreg hajót, A már i meglevő, másik mellé. Szál- J Indának, a Tisza partjára, i Ügy tűnik, hogy nekik meg- 1 éri. Ha belegondolunk, [ hogy mennyibe kerül egy ■ kisebb szálloda építése, ak- J kor ésszerűnek tűnik a i szegediek hajószállodája. Nem lehetne ezt az ötle- i let nálunk, Borsodban is 1 felhasználni? Mondjuk. To- ! kajban. Igaz. hogy van szén ■ autóskemping, épül a mo- ] tel is. Az évről évre növek- i vő idegenforgalom mialt a [ meglevő szálláslehetőségek i — a fejlesztések ellenére ] — Tokajban továbbra is | szűkösek maradnak. így ■ hát. jól jönne egy. a szege- J diekéhez hasonló hajószál- i loda. Csak venni kellene J egyel. Olyat, mint például i a Dunaföldvár... i Felföldi György ■

Next

/
Thumbnails
Contents