Észak-Magyarország, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-22 / 170. szám
T979. JúTíu-s 22., »osömop ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Ahol a lengyel ipar szíve dobban Katowicéi mozaik A Lengyel Népköztársasógban július 22-ike az újjászületés ünnepe, a népi Lengyelország megalakulásának immár 35. évfordulója. 1944 nyarán a felszabadító erők elérték Lengyelország keleti hatáiát, megkezdődött az ország megtisztítása a náciktól, s július 21-én megalakult a Lengyel Nemzeti Felszabadítás Bizottsága. Ez adta ki július 22-én kiáltványát, amely minden lengyel hazafit felszólított arra: egyesüljenek az ország teljes felszabadítására, űzzék ki a megszállókat, alakítsák át a lengyel társadalmat! Ez a nap azóta a Lengyel Népköztársaság legjelentősebb nemzeti ünnepe, Lengyelország újjászületésének évfordulója. Katowicéhez közeledve a vonat ablakából csodáltam a hajnali ködből kibontakozó ipari tájképet”, a sziléziai dombvidék völgyeit s fennsíkjainak szinte teljes területét uraló gyárkémények, üzemek, bányatelepek, aknatornyok és magasfeszültségű távvezetékek erdejét, amikor megszólalt lengyel utitársam, akiről a fárasztó éjszakai utazás nem nagyon beszédes alvás-szüneteiben csak any- nyit tudtam meg, hogy hazánkban járt katowicei mérnök : — Ugye ez is szép? A sok turista, aki csak a lengyel Tátra csúcsait, a Pieniny- hegység szikláit áttörő. Du- najec kanyarulatait, Krakkó évszázados, köcsipkés műemlékeit, a Mazuri tóvidéket, Varsót, vagy a Balti-tengerpart szépségeit, borostyános fövenyét jön el megtekinteni, az igazán nem ismeri meg Lengyelországot. Hazánk teljes képéhez hozzá tartozik ez a sok füstje, pernyéje ellenére számunkra oly kedves Szilézia, mert itt dobban a lengyel ipar szíve, amely fejlődésünk, életünk vérkeringését biztosítja. És amikor megtudta, hogy a magyar testvérvárosokból, Miskolcról Katowicébe, a testvérmegye: a Kalovicei vajdaság lapja, a „Trybuna Robolnicza” ünnepére, a lenyel újjászületés 35. évi'orulójával kapcsolatos egyik eseményére utazom, a szokásos „pán” (uram) megszólítás helyett először szólítva „1owarzysz”-nak (elvtársnak), lelkendezve így folytatta: — Akkor a legjobb helyre jött az elvtárs, hogy igazi, teljes képet kapjon hazánkról ... S olyan eseményre, ami meglátja, feledhetetlen lesz... ★ Katowice rengeteg vágányú pályaudvarán, tágas, de a hatalmas forgalom miatt a miskolcinál is zsúfoltabb, piros villamos, tarka autóbuszos utcáin, 15—20 emeletes modern és mégis szép épületek között, s nem kis meglepetésre a város szivében is emelkedő aknatornyok látványától kísérve, a szálloda felé haladva azon törtem a fejem. vajon mi teszi majd feledhetetlen élménnyé egy vajdasági (megyei) napilap Idén, az év első hat hónapja alatt több, mint 1 milliárd 68 millió forintos termelési értéket hozott létre az Északmagyarországi Vegyiművek kollektívája. A több, mint negyedszázados múltra visszatekintő vállalat fennállása óta. ez a legnagyobb gazdasági eredmény. Kédvezően alakult a nyereség is, hiszen az előzetes adatok szerint, az első féi évre tervezettel 17 százalékkal teljesítették túl. Az idei gazdálkodás egyik legfontosabb feladatának teünnepét? Vajon összehasonlíthatom e majd a tv tudósításokból jól ismert „L'Hu- manité”, vagy „Unita” napokkal? A Tryouna Robolnicza hagyományos ünnepeiről szinte semmit, a lapról annyit tudtam, hogy a vajdaság határain messze túl is olvasott, hétköznap 600—700 ezres, hétvégeken jóval millión felüli példányszámú, kitűnően szerkesztett, kommunista napilap. A baráti fogadtatás után, a háromnapos ünnepség eseményeit tartalmazó program- füzetet böngészve, a „Hotel Silesia” óriási halijában a szinte egész Európát, de talán a „fél világot” is képviselő újságíró vendégek — részben tolmácsok segítségével — vagy harminc nyelven beszélgető tömegében már éreztem, hogy nem túlzott az utitársam. Esemény eseményt, élmény élményt követett. Délelőtt, a lengyel és vendég újságírók tanácskozása a „szakma” legfontosabb hivatása, legszebb feladata, a béke, a haladás szolgálata melleit tett hitet. Es a fórumon ott volt többek között Zdlzislav Crudzi- cn, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Katowicei vajdasági Pártbizottság első titkára, Jerzy Lukasiewicz, a LEMP PB póttagja, a KB titkára, Andrzej Werblan, a LEMP KB titkára, a Politikai Főiskola igazgatója, s ott volt Miroslaw Hermaszcwski alezredes, az első lengyel kozmonauta is. ★ Délután a katowicei sport- csarnokból a tv útján is közvetített kétórás ünnepi műsor, majd két egész napon át. kora reggeltől, késő éjszakáig a 600 hektáros kultúr- parkban, a 120 ezres sport- stadionban, kiállítási csarnokokban, sőt az egykori bányák helyén hullámzó gyönyörű tavakon is összesen több mint két millió ember szórakozott, ünnepelt. Kiállítások egész sora tájékoztatott, gyönyörködtetett, egész Lengyelországból érkezett több tucat és külföldről jött több. mint tíz művészeti együttes, zenekar, tánccsoport, népi együttes szórakoztatta a milliós tömeget. Ezzel párhuzamosan, Katowice ... .íj,-. kintelle a vállalat, az exporttevékenység fokozását. A rubel elszámolású export árbevételi tervét csaknem három és félszeresére teljesítette az ÉMV. Ez azt jelenti, hogy a szocialista országokba a 19.9 millió forint érték helyett, csaknem 70 millió forint értékű terméket szállított a sajóbábonyi vállalat. A 32,5 millió forintos tőkés kiviteli előirányzatot 8.9 millióval sikerült túlteljesítenie az Északmagyar- országi Vegyiműveknek. és a vele szomszédos, szinte egybeépüli valóságos ..város- együttes”, az egész vajdaság, sót két szomszédos vajdaság v á rosa inak k u lt ű rh ázai ban, filmszínházaiban, klubjaiban, színházaiban előadások, vetítések. műsorok százai zajlottak három délutánon és estén ál a Trybuna Rubotni- cza ünnepe keretében. De nemcsak a méretek, a sokszínűség, a testvérlap népszerűségét bizonyító hatalmas tömeg, a vendéget elárasztó kedves figyelmesség, a magyarnak kijáró külön ölelések, kézszorongatások tették feledhetetlenné a katowicei napokat. ★ A szép tájakra, gyönyörű városokba, a lengyel művészet és kultúra forrásaihoz tett eddigi turistautak után Katowicében, ott, ahol a lengyel ipar szíve dobban, sikerült valóban teljesebb, az eddiginél luibb képet kapnom a 35 éve újjászületett Lengyelországról. íme egy dióhéjnyi, de sok mindent elmondó „százalék- sor” a Katowicei Vajdaságról: ez az iparvidék az ország területének 2 százaléka; ill él a lakosság 11 százaléka, itt termelik, állítják elő a nemzeti jövedelem 18, az export 25, az energia 40 százalékát; az ország legnagyobb kincsét képező nyersanyagának. az évente kitermelt 200 millió tonna, s ebből exportált 40 millió tonna szénnek mintegy 95 százalékát az illeni 69 bányából hozzák felszínre. Igen feledhetetlen élmény volt. És nem felejtem el azt sem, amit a város alatt húzódó öreg „Wujek” bánya idős vájárától, Jozef Urban- czyktól hallottam: — Én már sok mindent megéltem. Hittem, bíztam a lengyel nép szabadságában, boldogulásában azokban a szörnyű esztendőkben is, amikor hatmillió honfitársam esett a hitleri fasizmus áldozatául. Most, amikor az újjászületés, a népi Lengyelország 35-ik évfordulóját ünnepeljük, nagyon boldog ember vagyok. Munkánkkal, erőnkkel rengeteget teremtettünk, s van erűnk, lelkesedésünk — amint azt. párlla- punk ünnepén is láthatta — a további, még nagyobb feladatok megoldásához. ,t. Pozsonyi Sándor ■ ■ J Ha jói emelő . 11 Szemben a i Soroksári-Duna zsilipjével, ! a ..nagy” Duna jobb parl- i ján keskeny bejáratú öböl. J Belülről tágasnak tűnik, a i vége északnak mutat. A ■ partján zöldellő nyárfák ! között a kelenföldi lakóle■ lep házai látszanak. [ Az öböl szürke, olajfol- i tokkal, hulladékokkal tar- [ kitolt vizén hajók. Törté- i nelmet, életet, életformát ■ idéző,I technikai csodák. Gő- i zösök ... lebillenthető ké■ ményeikböl már nem száll ! fel a füst, leszerelték róluk ■ a vasárnapot, ünnepnapot | jelző-jelentő égőket, kihűl- i lek a kazánok, a kétoldalt j levő hatalmas lapálkereke- i ikkel úgy néznek ki. mint 1 megfáradt, öreg kotlósok. [ Hájótemelö... Itt töltik, ■ viselik még hátralevő ide- j. jükét a Magyar Hajózási i Részvénytársaság kivénliedl. J kiszolgált öreg hajói. A vég: i a lángvágó, a kohók örök- 1 ké ebes. tüzes gyomra. Pe- i dig... Pedig kivétel nélkül. ■ valamennyi muzeális darab! J Szinte valamennyi Duna Túlteljesítette exporttervét mim A házirend itt sályi rend Szőlők között vidám Szép a szőlő, hát még, aki gondozza! A képen a táborvezetőhelyettes, akinek elvesztettem a nevét. következésképp róluk komolyan írni nem is igen lehet. Elnézést hát mindazoktól, akik esetleg mást, mondjuk komoly riportot vártak az építőtáborban dolgozók nagyszerű helytállásáról. Igaz, a tábor — ahogy nevében is jelzik — építő, de a vidámság hasonlóképpen elválaszthatatlan jelzője. Kell, hogy az legyen! Ezért tehát a szállásuk bejárata fölött olvasható ákom-bákom feliratot, miszerint ,,az idő is rombol, de az ember még többet” most az egyszer nem szabad komolyan venni. ★ Az igazán mutatós Borsos Klári — aki egyébként született kun lány, még közelebbről kunhegyesi — ö 'mesélte, amikor megtudták, hogy Sályba jönnek, bizony elő kellett venni a térképet: mégis merre. Az itteni helyi térképen — Sály domborzati, távolsági viszonyait és nevezetességeit szemlélteti — viszont köny- nyű eligazodni. A lépték helyeit azonban praktikus tanácsot talál rajta a szemlélő: „lábra szerelhető kilométeróra a vezetőségnél beszerezhető". És, ha már idéztünk, folytassuk a eímbeni szereplő házi .... akarom mondani sályi rend egy részletével: „Fél hat — jól van, már kelek! című csoportjáték: Hat óra — reggeli. Ezért kellett ilyen korán felkelni?" No, no, ez azért túlzás! A kajára nem lehet panaszotok! Mondd csak meg, te egy szem borsodi, Tács Bóra: mi volt például a mai ebéd ? — A mai ebéd? Volt ugye zöldborsóleves, aztán fokhagymás hús burgonyával és savanyúság. — És ízlett? — Persze, itt mindig jó a kaja. \ — No ugye!. Kiderült a turpisság! Ki csinálta ezt a sályi rendet ? — Hát a ..., a táborveze- tö-helyettes. (Megjegyzés: a kipontozott rész az én hibám. Néni elkallódott a jegyzeteim között a laborvezető-helyettes neve! így soha nem tudja meg az olvasó, hogy ki tölti be ezt a posztot a sályi építőtáborban. Elnézésért esengek, mindkét félhez! Cserébe közöljük a fényképét. Hátha valaki felismeri.) — Szóval a táborvezetőhelyettes talál ki ilyeneket? Miért nem megy el inkább humoristának? — Az nem akar lenni, de volt, amikor újságírónak készült. „ Ezt megkaptam, de jól van ez így. Kellelt nekem ilyeneket kérdezni. Mindezek után végképp nem árt egy bővebb információ. No, lássuk csak ... igen, ez az... szóval ... a sályi Bükkálja Tsz-ben idén újra építőtábort szerveztek, ahol háromszor kétheti turnusban főiskolás fiatalok segítenek az időszerű mező- gazdasági munkákban. Ebben az első turnusban a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola, valamint a Trnavai Comeni- us Főiskola hallgatói vannak itt. A későbbi turnusokban érkeznek a Könnyűipari Műszaki Főiskoláról is fiatalok. Hogy mit csinálnak Sály- ban? A sályi rend szerint héttől 16 óráig: „Ide ess a kosaramba, te szemtelen barack". Biztosíthatom a kedves olvasókat, hogy ez nem igaz — majd adok én a láborve- zetö-helyeltesnek, csak találkozzam újra vele (bár találkozhatnék!) — nem is barackot szednek, hanem szólót csonkáznak. Egyetlen szólányok... val értékelve: igazán szakszerűen csinálják. (Elnézést, háromszavasra sikerült.) S tudják, hogy miért csinálják jól? Egyszerűen azért, mert betartják azt a parancsot. amelyik a szálláshelyük falát is díszíti: „Ne öld meg a sorstársadat! Akkor helyette is neked kell dolgozni!’’ Milyen igazság! ★ A táborvezető. A neve Kiss Ildikó. Ö is főiskolás, mint a többiek. Úgy emlékszem. azt mondta: bátaszé- ki. Kislányos arcú, én bevallom, marconább főnökre számítottam. Hiszen ez a kislány a légynek sem tud ártani! A termelőszövetkezet elnöke, dr. Nagy János megcáfolt: — Ez csak a látszat. Szigorú ám Ildikó, megköveteli a rendel. Most már végképp nem tudom, ki írhatta fel a falra: „Vigyázz! Isten nem ver bottal! Meg le is lehelsz laborvezető". ★ Egy reklámszatyor a szőlősorok között. Felirata ga- lárd módon a munkatempó mérséklésére biztat: „Kinek van erre energiája!? Kevesebb is elég lesz!" Az elegendő energia nézőpont kérdése — vallják a trnavai fiúk, axik csöppet sem bánják a kisebbeségben maradást. (A lányok lényegesen többen vannak.) Ahogy elnéztem Mosberger Idát, Borsos Klárit, Tanya Crig- lovát. Maria llavszkát, egy kicsit (vagy nagyon?) irigyeltem ezeket a srácokat. ★ — Négy óra után mi a programotok? — Tizenhattól tizennyolc óráig: ugyan, mitől lennék koszos? 18 órakor vacsora, avagy a harmadik adagból én is hagytam egy kicsit, utána kultúrprogram. — Például? — Például „Tudja a fene” címmel vetélkedő, meg ... A „meg-et” már komolyan ... egri. miskolci kirándulás, fürdés a Zsóriban, ismerkedési est, esténként disco ... És, amikor eljön a késő este? A költő után szabadon: este van, este van. ki-ki nyugalomban ... de egynéhányan még nem ... Újabb és egyben utolsó részlet a sályi rendből: „Huszonhárom óra. Szerinted érdemes még lefeküdni?’’ — Nem akarok rémisztgetni senkit, de már csak 6 és fél óra, és újra kezdődik a jól van, kelek már! című csoportjáték. No, jó éjszakát! Máskülönben további jó munkát, sok élményt, gyerekek ! Hajdú Imre Fotó: Laczó József menti ország rendelkezik már hajózási múzeummal. Mi nem, elsősorban anyagiak hiányában. Így, marad a lángvágó. Vagy pedig nagy ritkán egy-egy mecénás, aki zsebbe nyúl és fizet. Ügy, mint például az a bajor vállalkozó, aki megvette — természetesen valutáért — az Érsekcsa- nadot. a Duna talán egyik legszebb, volt. kétkéményes vontatóját, és aki Regens- burgban múzeumot rendez majd be a hajón. Ezután majd a magyarok is megcsodálhatják — valutáért. Ott található az öbölben a csaknem száz esztendős Deák Ferencz (így, cz-vel), amely egykoron ezer utast szállított Mohácstól Budapestig, Budapesttől Komáromig. majd működött SZOT- és IBÚSZ-üdiilőha.ió- ként is. Majdnem ikertestvére a hajdan volt kilenc- száz személyes Dunaföld- vár. Az a hajó, amelyik alapos nagyjavítás után, 1972 júniusában futott ki a MAHART újpesti hajójavító üzeméből és menetrend- szerű járatban közlekedett Budapest és Esztergom között. Vajon hogyan búcsúzott el, életet-kenveret adó hűséges társától Feri bácsi (sajnos, a vezetéknevét elhomályosította az évek múlása) a Kenézlöre való, idős, fedélzetmester? Vajon hűséges-e még a vízhez, a hajózáshoz a Szerencsről elszármazott fiatal gépész, az Erős fiú? Vajon hol, merre, milyen vizeken járnak most azok a borsodi fiatalemberek. akik az évtizedek során a Dunaföldvá- ron tanulták ki a hajós- mesterséget? i ■ Mi lesz a Dunaföldvár J sorsa? Akad-e egy olyan i mecénás, mint Szeged vá- 1 ros' Tanácsa? Ugyanis Sze- { ged a napokban megvásá- ■ roll a MAI-IART-tól egy J ilyen, öreg hajót, A már i meglevő, másik mellé. Szál- J Indának, a Tisza partjára, i Ügy tűnik, hogy nekik meg- 1 éri. Ha belegondolunk, [ hogy mennyibe kerül egy ■ kisebb szálloda építése, ak- J kor ésszerűnek tűnik a i szegediek hajószállodája. Nem lehetne ezt az ötle- i let nálunk, Borsodban is 1 felhasználni? Mondjuk. To- ! kajban. Igaz. hogy van szén ■ autóskemping, épül a mo- ] tel is. Az évről évre növek- i vő idegenforgalom mialt a [ meglevő szálláslehetőségek i — a fejlesztések ellenére ] — Tokajban továbbra is | szűkösek maradnak. így ■ hát. jól jönne egy. a szege- J diekéhez hasonló hajószál- i loda. Csak venni kellene J egyel. Olyat, mint például i a Dunaföldvár... i Felföldi György ■
