Észak-Magyarország, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-22 / 170. szám
aimmmammaUOmmMMtam ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1979. jűüus 22., vasárnap Mezőkövesd, Kőrisfa utca 27. Mezőgazdasági Gébek Múzs & T ü Különböző stabil erőgépok sora (Fotó: Valenl Ede) A friss deszkakerítés mögött, az udvar közepét betöltő kedves fenyőliget mellett, részben szín alatt, részben a szabadban mezőgazdasági erőgépek sorakoznak. Döntő többségüket már csak az idősebb generációk ismerhetik, vagy láthatták használatban. Ijesztő külsejű lokomobilok, szívógáz-motorok, olajüzemű gépek, különlJoző stabil motorok sorakoznak katonás rendben. Van, amelyik a századforduló előtt született, van, amelyik a húszas-harmincas évek fordulóján. Ösz- szességükben a század első felének, de mindenképpen első harmadának mezőgazdaságigép-történetét tükrözik. Van itt 1904-ből származó, a Clayton és Shuttleworth angol cég által gyártott öreg masina, a Ganz-gyár több terméke, a Mayer-féle szombathelyi motorgyár, a Schlick —Nicholson cég több gépe, a miskolci egykori Fried-féle , Gépgyár, meg Herz Jenő több masinája. Nagy hírű és elfeledett cégek termékeinek egész sora. Van már gép, amelyen HSCS felirat olvasható, azaz a Koffer—Sehrantz —Clayton—Shuttleworth egyesített részvénytársaság (később Vörös Csillag Traktorgyár) nagyon-nagyon régi terméke. A Bánki—Csonka szabadalom alapján készült Ganz-gyártmányok közül egy a századforduló előliről, egy 1904-ből, a hazai motorgyártás tizedik és tizenötödik évéből, és . a két gépen az eredeti, Bánki és Csonka szabadalmaztatta porlasztó található. Nehéz lenne felsorolni, mely gyár, milyen gyártmánnyal van jelen a közel hatvan erőgép gyűjteményében. Robusztus, köny- nyen vontatható lokomobilok és nehézkes, már-már ijesztő külsejű stabil gépek váltják egymást. Az erőgépeken kívül a kovács- és bognármesterség eszközei, motorok szerelvényei, kovácsmunkák, szekér- díszítések, mezőgazdasági szivattyúk, cséplőgép, szekér, daráló, vetőgép, rosta és ami csak előfordulhatott hajdan a mezőgazdaságban gép formájában, vágy szerszámként, az itt mind fellelhető. A gaz- g dag gyűjtemény már nem fér % az udvaron, fenyegeti a ke- J reteket, kevés a hely. Patkó álakban körülöleli a kis fenyőligetet, fiatal, lombos fák bátortalankodnak az öreg gépek között. Külön épületben a parasztság kéziszerszámai és mindenütt sok-sok népi emlék, például a gépszín homlokzatán a régi nádashá- ak vértelek díszei, azaz há romszögű oromzatai láthatók, E gazdag és Magyarországon egyedülálló gyűjtemény nőst került állami tulajdonba. Mint már az elmúlt év novemberében írtunk róla 'Hajdú Imre: Gépeink ősei. őseink gépei), a gépedet Haj- lu Ráfis János mezőkövesdi ’akos. a Kőrisfa utca 27. számú ház és telek gazdája gyűjtötte össze mintegy hobbiként, magánszorgalomból. Hajdú Ráfis János tősgyökeres mezőkövesdi, a szakmája autószerelő, utoljára a MEZŐGÉP Vállalat helyi gyáregységében volt meós. Gyűjtőszenvedélye nem új. Elhalt szülei tárgyi emlékeit, a mezőgazdasági művelés eszközeit, a paraszti háztartás és gazdálkodás mindennapos tárgyait már gyermekkorában kezdte gyűjteni, őrizgetni. A rokonság segítségével gyűlt össze egy igen jelentős néprajzi gyűjtemény. Gyűjtőmunkájának második lépéseként, a népi kovácsműves- ség iránti érdeklődéstől vezérelve kezdett kutatni, gyűjteni. Szerszámok, díszek, egyéb kovácsmunkák kerültek a gyűjteményébe. Ezzel egyben már lú is lépett a családi körön belül való gyűjtésből, túltekintett Mezőkövesden, és kovácsmunkák után kutatva figyelt fel a régi lokomobilokra és stabil gépekre. Ennek valami tíz esztendeje. Ettől kezdve most már tudatosan járta az országot, gépek után kutatott. Ahol talált ilyesmit, megpróbálta rnegvásáí’olni. Valamennyi gép magántulajdonból került ide. És nem is kis summáért. A gyermektelen házaspár minden keresetét erre a nemes hobbira költötte. Szenvedélyévé vált a régi mezőgazdasági motorok kutatása, tanulmányozás'a. Beszerezte az elérhető szak- irodalmi anyagokat. Tanult, képezte magát, hogy mindjobban megismerje ezt a területet. És ahogy tágult látóköre, bővült szakismerete, annál tudatosabban, célirányosabban fejlesztette gyűjteményét, kutatta fel az országban még fellelhető régi mezőgazdasági motorokat. Megjegyzendő, hogy ezeket a fajta gépeket egyetlenegy múzeum sem gyűjtötte, gyakorlatilag egy elhanyagolt múzeumi terület talált Hajdú Ráfis Jánosban igen lelkes és jó gazdára. Gyüjtőszenve- délyével végső soron múzeumot alapított. A gyűjteménynek elég hamar híre kelt és szinte már a kezdetektől, azaz tíz esztendeje keresik fel a látogatók Hajdú Ráfis | János udvarát. A közelmúltban alkotmányosan is múzeummá lett a mezőgazdasági gépek gyűjteménye. Hajdú Ráfis János az elmúlt év végén felajánlotta gyűjteményét az államnak, így került az a Borsod megyei Múzeumi Szervezet kezelésébe, lett belőle múzeumi anyag, a kiállításra felhasznált ingatlanrésszel együtt és Hajdú Ráfis János, valamint felesége, aki korábban a helyi könyvesboltban dolgozott, a megyei múzeumi szervezet munkavállalója lett. Hajdú Ráfis János a most már Mezőgazdasági Gépek Múzeuma nevű új intézménynek a vezetője, a felesége pedig gyűjteménykezelőként dolgozik. Így állami keretek között végezheti Hajdú Ráfis János azt a szép munkát, amit eddig szabad idejét feláldozva, nemes szenvedélytől hajtva és nem utolsósorban saját anyagi erőforrásaira támaszkodva végezhetett. Már készül az állandó kiállítás. Minden egyes öreg gépnek, szerszámnak, egyéb kiállítási tárgynak megtervezték a helyét, hogy a látogató a Kőrisfa utca 27. szám alatti udvart félkörben átsétálva kapjon képet a tovatűnt évtizedek mezőgazdasági gépeiről. Először a nagymotorokkal találkozik, majd a kisebbekkel, ezt követően a motorizáció előtti mezőgazda- sági gépekkel és egyéb eszközökkel. Az új kiállítás, illetve most már hivatalosan a Mezőgazdasági Gépek Múzeumának nyitása augusztus 4- ón, szombaton lesz, Kcnetlck Miklós A nyolcadik írótábor Beszélgetés Amriskó Gusztávval Borsodban kevés író él, s azt sem mondhatni, hogy sokan és sűrűn látogatják ezt az országrésznyi megyét a hazai irodalom jeles képviselői közül. Éppen ezért minden évben nagy várakozás előzi meg a tokaji írótábor megnyitását, annál is inkább, mert az elmúlt évek folyamán a tábor fontos társadalompolitikai fórummá vált. Az idén immár nyolcadik alkalommal gyűlnek össze Szerencsen, illetve Tokajban a megye íróvendégei, akikhez korábban eljutott az írótábor programja. Erről a programról érdeklődtünk most Amriskó Gusztávtól, a Hazafias Népfront Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Bizottságának titkárától. — Ügy gondolom, hogy az idei program is jól szolgálja majd az eredeti célkitűzést, nevezetesen a hagyományápolást, az intézményes irodalomfejlesztést,. a közéle- tiséget, s a szocialista demokrácia fejlesztését. Az írótábor központi tanácskozása tulajdonképpen a szocialista demokrácia témaköréhez tartozik. A vitaindító előadást Hankiss Elemér kandidátus „Információ a társadalomban, irodalomban” címmel tartja. A tábor résztvevői — ■ más-más megközelítésben — végig ezzel a témával foglalkoznak. Varga Csaba író a közelmúltban arról szólt, hogy a fiatal írók a mai magyar valóságot csak felületesen ismerik. Valóságos ismeretekre, tapasztalatokra van szükségük. Úgy gondoljuk, iróvendégeink, barátaink augusztus 5-től 10-ig sok hasznos tapasztalatot szerezhetnek megyénkben. — Az idei táborozás egybeesik Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulójával. Mint ismeretes, az író ß.940- ben részt vett a Tiszaladány- ban rendezett író—paraszt találkozón, s ezenkívül is sok szállal kötődött szükebb hazánkhoz. Munkásságát — gondolom — mindenképpen programja középpontjába helyezi majd a mostani írótábor is. — így van, hiszen a Móricz család Prügyön és Sárospatakon is lakott, s köztudott, hogy Miskolcról — mint a legdinamikusabban fejlődő városról — milyen jövendölést tett az író, Ezúttal Sárospatakon műsorral adózunk emlékének, s ellátogatunk Tiszacsécsére is, hogy tisztelegjünk Móricz Zsig- ,mond szülőházánál. ' — Visszatérve ä vendégek inj ormálódási lehetőségeire, megkérdezzük; milyen területeit ismerhetik meg ez alatt a néhány nap alatt megyénknek? — Borsod járásainak megismertetésében most az ede- lényi járás következik. Az ismerkedés és az információszerzés mellett Izsó Miklóshoz, Gvadálnyi Józsefhez, Petőfi Sándorhoz és Bartók Bélához kötődő emlékeinket is felelevenítjük. S az eddigieknél sokkal mélyebben szeretnénk láttatni megyeszékhelyünket, Miskolcot, ezt a dinamikusan, de ugyanakkor ellentmondásosan fejlődő nagyvárost. Vendégeink ismét találkozni fognak különböző szocialista brigádokkal, s ezenkívül alkalmuk lesz — mintegy folytatva a művészet- politikai aktívák vitáit — beszélgetni a város vezetőivel. Nyílt és őszinte vélemény- cserékre számítunk. — A programból kiderül, hogy az idén a Balázs Béla Stúdiót is bekapcsolták az írótábor munkájába. — Köztudomású, hogy a stúdió számos — társadalmi izgalmat rejtő — valóság- feltáró filmet készített. Eleknek megvitatása is hozzájárul majd bizonyos társadalmi tények sokoldalú vizsgálatához. — Milyen az érdeklődés az idei írótábor iránt? — Mostanáig több mint harminc író, 'irodalomtörténész, illetve kritikus jelentette be részvételét. A rendező szervek — a Hazafias Népfront megyei bizottsága, az írőszQvelség észak-magyarországi csoportja és a Napjaink Szerkesztősége — mindent megtettek a tábor jó előkészítése érdekében; bízunk a termékeny tanácskozásokban, s talán azt is remélhetjük, hogy előbb-utóbb az ide látogató írók műveibe is integrálódnak majd az itt szerzett ismeretek, élmények. (gyarmati) Egy öreg tanár úiravaSója Mennyi lehet egy tanár nyugdíja? — ez a kérdés motoszkál bennem, miközben olvasom Kun Pál levelét. Semmiképpen sem any- nyí, hogy ne lenne szüksége tartalékolt tízezer forintjára. Kun Pál azonban fogta a betétkönyveit, s elküldte a Miskolci városi Tanács művelődésügyi osztályára a következő szöveg kíséretében: „...az összeg évi kamatát minden évben az érettségi napján, egy jeles, vagy jó tanulmányi eredményt elért tanuló kapja. — olyan érettségiző diák, aki kiváló jellemű, és főképpen sokat és készségesen tevékenykedik iskolája közösségének érdekében .;.” it«ManriK ,V'c*f■Más***-'?**.# m «wr*. mat**#**» I A levél dátuma: 1979. május 21. Lehet, hogy az elhatározás már régóta érlelődött, a tettre azonban nem sokkal az érettségik megkezdése előtt került sor. Ebben az időszakban mindannyiunkban van némi nosztalgia; a tablók előtt álldogálva — szeretettel és aggodalommal — nézzük a 18 éveseket. Vajon mire lesznek képesek, mennyire vértezte fel őket az iskola? Egyszóval a jö- vőnkre vagyunk kíváncsiak. S persze, nekünk is eszünkbe jut a saját iskolánk; az a régi osztály, melynek közösségében — életünk legfogékonyabb időszakában — a legtöbbet gyarapodhattunk, nemcsak tárgyi ismeretekben, hanem erkölcsiekben is. Kun Pált — bár közéleti ténykedését tíz esztendeje figyelem — nem ismerem személyesen. De azt tudom, hogy tanévekben méri az idő múlását, s most is számon tartja egykori tanítványait. A katedrát már régen elhagyta; azóta emberi tartásával, példájával nevel. „Az a cél vezérel — írja —, hogy alapítványommal hozzájáruljak — még élelem befejezése után is —. az iskoláinkban folyó kitűnő oktató és nevelő munka eredményességéhez.” A maturandúsok manapság drága ékszereket, nagy ösz- szegű betétkönyveket kapnak érettségire családjuktól. Arról is hallottam már, hogy némely diákot autóval lepnek meg. Ezt az alapítványt azonban én többre becsülöm minden más ajándéknál. Mert egy öreg tanár üzenelét hordozza; erkölcsi útravaló is! Ezt az útravalót az idén a Földes Ferenc Gimnázium egyik tanulója, a miskolci Varga Mariann kapta, aki a 4. d. osztályban fejezte be tanulmányait. Hogy milyen eredménnyel, azt meg sem kérdeztem, hiszen Mariann felvételt nyert a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre. Szimfonikusaink új lemeze L v.-mw/ir'.Víra&aw w ■ Radios István: Hollókői utca Az újabb lemez (a második) még nem készült el. Csak felvételét tervezik. „Ehhez azonban szükséges — írja Mura 1Péter, a miskolci szimfonikusok művészeti vezetője — egy megfelelő méretű és elhelyezésű terem Miskolcon vagy kornyékén.” Tudjuk, hogy ilyen termet nem könnyű találni. A külföldi lemezgyárak általában jó akusztikájú templomokban készítik felvételeiket. Gondolom Miskolcon, vagy valamely közeli településünkön van ilyen. Fontos persze, hogy az utcazajok ne hatoljanak be. A Hanglemezgyár — melynek szakemberei akusztikai műszereikkel július 25-én érkeznek városunkba — béried díjat Is fizet, a zenekar pedig hangversennyel honorálná szívességét a vendéglátóknak. Talán még a lemezborítón is szerepelne a felvétel helye... Egyszóval — magunkénak érezve szimfonikusaink gondját — helyet keresünk új lemezük felvételéhez. Az esetleges vendégfogadók tájékoztatására megjegyezzük még, hogy a felvételek több napot vesznek igénybe, s n zenekar számára célszerű volna, ha Miskolcról nem kellene naponként 30 kilométernél többet utazni. A megfelelő teremmel rendelkezők jelentkezését várja a szimfonikus zenekar. Cí- fnük: Miskolci Szimfonikus Zenekar, Miskolc, Győri kapu 27. Schíick—Nicholson iokomobil 1921-bői
