Észak-Magyarország, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-21 / 169. szám
1979. július 21.. szombat ESZAK-MAGYARORSZÁG 3 Küzdelem az egyensúlyért A perkupái tsz modell- üzem. Ami annyit jelent, hogy a környék gazdaságainak a Dózsa Termelőszövetkezetről kellene példát venni. Elvégre ezért kapott éveken át kiemelt állami támogatást, ezért rendezhette át gazdaságát, vetésszerkezetét, hogy megmutassa itt íent északon, a kedvezőtlen adottságok hazájában mit szabad, és mit lehet eredményesen tenni. Sok pletyka kering manapság megyénk legnagyobb modell üzeméről. Ezek alapja egy mondat. Bíró Sándor, az elnök is ezzel kezdte: — Az elmúlt esztendőt 16 millió forintos pénzügyi hiánnyal zárta a szövetkezet. A szanálás megtörtént. Több mint ötmillió forint az, amit nem kell visszafizetnünk. Hatmillió forintot, az idei év fejlesztési alapjait bevontuk a veszteség kiegyenlítésébe. Hárommilliót öt év alatt, öt részletben kell majd visz- szafizetnünk. Az adósság többi része tőlünk függ. Ha nem lesz veszteséges a szövetkezet, altkor elengedik. ★ Ezek után minden magyarázat helyett, a múlt év egyetlenegy (igaz, a legrosszabb) termelési adata: a kukorica hozama nem érte el a hektáronkénti egy mázsát, s így előállítása 5825 forintba került. Azt hiszem, mindkét szám páratlan csúcs ennél a növénynél. Ilonka Sándor föagronó- mus: — Hivatkozhatnánk sok mindenre, belvízre, fagyra, mert voltak, de nem tesszük. Megfogadtuk, hogy a múltat elfelejtjük, s tiszta lappal indulunk. Szépen hangzik ez így, de mit tesznek a mínusz 16 millióval? Mármint a vonzatúval, az adósságokkal, s azzal a fenyegető helyzettel, hogy idén nem tudnak semmit sem fejleszteni? — Hála a megye és a járási szervek hozzáállásának, idén már több mint hétmillió forintot kaptunk, hogy gépeket, állatokat vásároljunk, beruházásokat fejezzünk be, s növeljük a kőbányánk termelését. Csúnya kérdés fogalmazódott meg bennem: — Ezek nélkül, megint veszteség lett volna Várható? — A főagronómus nyelt egyet: — Azért annyira nem. ★ És miért nem? Két válasz a kérdésre: Vidáné Dús Piroska üzemgazdász: — A múlt nem annyira sötét, mint amennyire biztató a jelen. Én ezért maradok itt. —. Nem túl nagy szavak ezek ? Kérdés vissza: — Ügy beszéltem? Lehet, de tavalyhoz képest a költségekben már kétmillió forintot takarítottunk meg. Példát akart, nem? Bene Lajos faüzemi brigád vezető: — Másfél évvel ezelőtt elmentem innen. Most visszajöttem. Miért? Megkaptuk a buszt. Nem kell tíz kilométert gyalogolni. — Csak ennyi az ok? — Ennyi is lehetne! De inkább az, hogy rendet tettek az új vezetők a fejekben. Nincs veszekedés, nincs betartás. Nálunk az egyik brigád a másik ellen dolgozott. Ha már termelni nem tudott, hát gondoskodott arról, hogy a másik se tudjon. Es körös-körül hegyek. Annyi, hogy megszámolni sem lehet. Ez a szövetkezet tíz község határát birtokolja. Pontosan 7683 hektárt, »melyből csak 1270 hektár a szántó, a többi olyan meredek, hogy a gép felborulna rajtuk. A tükör, amely a gazdálkodás helyzetét ábrázolja, ezért torz, görbe, mert az emberi akarat és változtatni vágyás szembekerül a természet erőivel. Láttam művelt szántókat, ahol a régebbi vízrendezésnek, a beleöli millióknak már látszata sincs, nemhogy eredménye. ★ Az elnök: — Először úgy számoltuk, hogy a két fő- ágazat, az állattenyésztés és a növénytermesztés valami csekély nyereséget hozhat év végére. Azután ezt a tervet elvetettük, mint meg- valósithatatlaht, mert a legelemibb költségeket figyelembe véve, már kétmillió forintos veszteség mutatkozott. Így a melléküzemágakra helyeztük a hangsúlyt: Némedi István elnökhelyettes : — A remény túl vérmes volt. Azt hittük, hogy a faüzem, a szállítóüzem és a kőbánya hárommillió forint nyereséget megtermel. Tévedtünk, rosszul becsültük fel a lehetőségeinket, s így nincs más választásunk, mint a két főágazatban elkerülni a veszteséget. Az első fél év eredményeit vizsgálva, úgy érezzük, sikerül. (Amit még hozzá szeretnék fűzni az eddigiekhez: Perkupán az eredményesség nemcsak az új vezetés ke- ménykezűségének, fegyelmet szilárdító intézkedéseinek a függvénye. Akármennyire nem szeretnek beszélni róla, a múlt kísért. Nem jó a vetésszerkezet, jóformán nincs pillangós, s riasztóan nugy területet foglal el a kukorica. Ez a növény, e tájon, az utóbbi években szeptember elején mindig megfagyott. Kiváltani, mással helyettesíteni, a vegyszerhatás miatt, egyelőre nem lehet. A beruházások kihasználtsága rossz. Kevés a juh, sok a szarvasmarha. Természetesen ezeket a hibákat látja az új vezetés, de az „elődök” hibáinak orvoslásához egy év kevés. És közben a pénzügyi helyzet fenyegető.) ★ Az elnök: — Jelenleg nincs pénzünk. Csak adósságunk. De, ha az évet kihúzzuk, jövőre már tudunk fejleszteni, s így a hibákat orvosolni. Az évet kihúzni... És utána? Még jobban figyelembe venni az északi adottságot. Hogy is mondta Bódi István, a bacsó? — Ide fű kell, lucerna kell, és juh kell. Ami pénzt hoz. Ha én 12 ezer liter helyett ötezerrel többet fejek, az már 70 ezer forinttal többet jelent. És ott van még akkor a gyapjú, a hús. És ehhez csak fű keli, és lucerna kell .. Befejezésül az elnök szavai : — A modellüzemre szükség van. Hol tartanánk, ha nem kaptuk volna meg az állami támogatásokat. Lenne pár istállónk, néhány nyájunk, pár marhánk, és semmi több. Ha megerősödünk, akkor itt 20 ezer anyajuh fog legelni, s több mint ezer szarvasmarhát tartunk majd. És megpróbálunk melléküzemágakat teremteni, hogy szilárdan álljunk meg a saját lábunkon, s ugyanakkor minden tagnak munkát adjunk. Hogy túl általános fejlesztési tervek ezek? A válasz egyértelmű: igen. De, ha megvalósítják — s miért ne valósítanák meg —, akkor a mínusz 16 millió rossz álom lesz csupán. — kármán — I Korszerű eszközökkel A juh je jós gépesítése Fotó: L. J. If' z r • f • rr\ llju gépi lejok megyei versenye Az elmúlt három esztendő - jó tapasztalatai alapján az idén is megrendezik megyénkben a gépi fejők megyei versenyét. A rendező szervek a napokban juttatták el felhívásukat a megye tejtermelő mezőgazdasági nagyüzemeihez, hogy a fiatal gépi fejők szakmai és politikai ismereteinek gyarapítása, a korszerű technikai, technológiai módszerek elsajátítása, a minőségi munka, a hatékonyság és termelékenység fokozása, a tejtermelés javítása érdekében, legkésőbben július 25-ig az idén is nevezzék be legjobb gépi fejőiket e vetélkedőre. Annál -is inkább, mert az év első felében korántsem kielégítőek a nagyüzemek tej termelési eredményei, s a versenyre való felkészülés, majd magának a vetélkedőnek széles körű szakmai tapasztalatcsere lehetőségei is jelentős segítséget nyújthatnak a javuláshoz, az előbbre lépéshez. A megyei döntőre minden tehenészettel rendelkező gazdaság korlátozás nélkül benevezheti legjobb fejőit. A csapatversenyben egy-egy csapat két gépi fejőből és a felkészítőből áll. A versenyt Alfa-Laval „B” fejőgéppel bonyolítják le. Mind a csapat-, mind az egyéni versenyben a termelőszövetkezeti kategóriában a tíz, míg az állami gazdasági kategóriában a három legjobbat értékes jutalmakban részesítik. A legjobb hat, illetve három felkészítőt is jutalmazzák. Az ifjú gépi fejők szakmai-politikai vetélkedőjének negyedik megyei döntőjét augusztus 8—8-én Sárospatakon rendezik meg a Bodrogközi Állami Gazdaságban és a sárospataki Kossuth Tsz- ben. Mivel évente hasonló országos verseny megrendezésére is sor kerül, a megyei győztesek jogosullak az azon való részvételre. Érdemes megemlíteni, hogy a tavalyi országos vetélkedőn nagy sikert arattak a borsodi versenyzők : Kékedi Lajos (Me- zőnagymihályi Állami Gazdaság) volt az egyéni verseny győztese, aki Kábái Zoltánnal (Nagymiskolci Állami Gazdaság) az oldalán a csapatverseny egyik első helyezését is elnyerte. Juhok a „fejökombinótban”. Ügy mondják, minden tájnak megvan a régóta kialakult hasznos állatfajtája. Így vélekednek erről a megye északi részén fekvő Csereháton is, ahol szinte minden községben nagy hagyománya van a juhtartásnak. Ez az igénytelen állatfajta nemcsak arra alkalmas, hogy kiválóan hasznosítsa más kultúrnövények termesztésére alkalmatlan rétek és legelők szálas takarmányát, de jól alkalmazkodik a táj erdős, dombos területeihez is. Noha tartása már korábban is elterjedt voll, sohasem dicsekedhettünk azzal, hogy a juhhúsfogyasztásban megközelítettük a világszínvonalat. Az inkább egy-egy sajátos alkalomra, főleg szüretekre, vagy esetenként lakodalmakra korlátozódott. A helyzet az elmúlt évek során sem változott számottevően, hiszen hazánkban papjainkban sem éri el a . juhhúsfogyasztás éves szinten az egy főre eső 2 kilogrammot. A juh tartása és tenyésztése ennek ellenére országosan és megyei szinten az utóbbi időben fellendült. A növekedés elsősorban annak következménye, hogy a világpiacon a juhhúst mindinkább keresik, s a juhtenyésztéssel foglalkozó közös gazdaságok számára egyre kedvezőbb értékesítési lehetőségek nyíltak meg. A megnövekedett kereslet, a versenyképesség megtartása tovább növelte a juhtenyésztéssel foglalkozó gazdaságok felelősségét. A legjobb adottságokkal rendelkező egyedek kialakítása mellett tovább kellett lépni a tartástechnológiában, a minőség javításában. A gyapjú- és hústermelés, valamint ennek értékesítése mellett, nagyobb gondot kellett fordítani a tejtermelés fokozására és gazdaságos hasznosítására. Nagyon sok gazdaságban egyre nehezebb volt a megfelelő munkaerőt biztosítani az igencsak kémén}’ fizikai erőt igénylő kézi fejéshez. A Szikszói Állami Gazdaság, amely eddig is több mint 130 ezer liter juhtejet adott ál évente feldolgozásra, most egy új lehetőséget teremtett a juh- tejtermelés növelésére. A gazdaság gagyvendégi kerületében mintegy. 1 millió 600 ezer forintot érő juhfejő berendezést állított be. Korszerű ALFA—LAVAL karusszelrendszerű, svéd gy á r tmáhyú fej oberen dezés megvásárlásával a nagyüzemi fejesre alkalmas gépsort üzemeltek be. Összehasonlításként elmondható, hogy amíg a kézi fejősnél 300 darab juh megfejéséhez több mint 2 és fél óra kellett, addig a gép óránként több mint 600 darab juh megíejésére képes. A berendezés előnye a nagy teljesítmény, a kevés kézimunkáéi ö-igénv. s nem utolsósorban az anyaállatok kíméletes, biztonságos fejése. A fejőállás egy kör alakú forgószerkezet, állásonként egy-egy fejőkészülékkel. Teljesen automatizált, kézi és végálláskapcsolók biztosítják a problémamentes munkavégzési. A juhokat a fe.iés ideje alatt a nyakzár tartja helyükön, amely a fej és után automatikusan kinyílik és elengedi az állatokat. A kifejt tej egy zárt rendszerű csővezetéken a vákuumoldó- ba. majd a hütötarlályba folyik, tehát tökéletes a higiénia. A tejtermelés növelésének a gépi fejes bevezetése azonban csak az egyik teltétele. Megvalósulásához mindenekelőtt szükséges a kis bárányok mesterséges táplálása. Ennek megvalósítása érdekében a gazdaság tej pótló szerrel neveli egynapos koruktól a bárányokat A mesterséges báránynevelés előnye, hogy a kevés tejet adó, vág}’ tőgyhibás anyák bárányainak, valamint az ikerel- lésű bárányok egészséges felnevelésének nagyobb a lehetősége. Ráadásul az anyát az elles után már második napon beállíthatják a gépi fejésre. Bár az eddig végzett kísérletek még nem szolgálnak teljes biztonsággal az eredményességet és a költségvonzatot illetően, az máris megállapítható, hogy az így beállított bárányok napi súly- gyarapodása meghaladja a 250—300 grammot naponta. Ugyanakkor a fejésre fogott anyajuhok tejtermelése a.nevelés időszaka alatt is jelentősen megnövekedett. A kísérlet után a gazdaság bízik abban, hogy több juhtartó közös gazdaságban is sikeresen alkalmazhatják a módszert és ezzel országosan is növelhető a tejtermelés mennyisége. V. M. fiz egyik emel, a másik fu — Elszakadt a szál! — kiált Lőréi József, s fut a kemence végéhez. Őszintén szólva számomra rejtély, ezt most hogy’ vette észre. A December 4. Drólművek hőkezelő üzemében az 1-es kemencénél nem látom a hibát, a szálak egyenletesen haladnak egymás mellett. Fodor Lajos a hosszú, kam- pós slangéval benyúl a kemencetérbe. Itt történt a szakadás. — Told előrébb a 8-ast, még egy kicsit! A szál kibújik, a kemence- kisegítő egy hatalmas fogóval elkapja, s hurkot kanya- rit a végére. Közben a csé- ve viszi a szakadt szálat, arra is hurok, összeakasztja a kettőt, és kész is. Minden rendben. Kérdem Lövet Józsefet, hogyan látta meg a szakadást. — Nem ügy. Gyakorlat kell hozzá. A szálak feszességéből különben, azonnal látszik. Mikor a szálnak felfelé íve van, belül a kemencében szakadt el. A munkások a csévékról lehúzzák a kész kötegeket. Kemény munka. Egy köteg két-három mázsa is lehet. Most tízet vettek le, jó lendülettel, fogásokkal könnyítve a munkát. A vékony drótot, amellyel átkötik a szálakat, ha lefelé fordítják, akkor a minőség rendben. Ha felfelé, s rajta a cédula, zászlósán jelzi, megadja magát, selejt, illetve még kezelés alá kell venni, öt köte- gen zászló... — Hogy van igazgató úr? Ezt kérdezte tőlem az egyik vezetőnk a gyárkapuban — nevet Szász Sándor kőműves, akit egyszer az üzemvezető arra kért, üljön be a helyére, mert mindent el tud intézni. Káposzta Sándornak nem, de neki pillanatok alatt sikerült szereznie hegesztőket, hogy megcsináljanak egy sürgős munkát. — Szabad ember vagyok, szeretnek — huncutul csillog a szeme, csupa élet, csupa tűz ez az apró ember. Mesélik, dicsekedett egy munkás, hogy milyen jól dolgozik ő. Szász Sándor ott állt mellette, kezében vízzel telt vödör. Épp te? — kérdezte, s kissé megbillentette a vödröt, majd ráförmedt: — Látod, izegsz-mozogsz, s csak eláztatod magad! A szálak látszólag egyenletesen haladnak egymás mellett. Az a hír járja, hogy a hőkezelőben jó a munkahelyi légkör. A Béke szocialista brigád 20 tagja évek óla kiemelkedő munkát végez a hármas jelszó szellemében. Lázár József brigád- vezetővel körbejárjuk ‘az üzemet, elmagyarázza a technológiai folyamatot, mire kell vigyázni, hogyan lehet javítani a minőséget. Hogyan? Munkafegyelemmel, a sebességek és hőmérsékletek pontos betartásával, a holtidők csökkentésével. Az újításokban is élen járnak, jelenleg urhnykoszorúsok. Idén megpályázták a Vállalat Kiváló Brigádja címet. — Fiatalok és öregek? Ki mennyit bír! Korábban nem volt mese, alig kímélték egymást az emberek. Most erőnk szerint. Szólok a vékony- dongájú fiúnak, öcsém, állj csak félre, majd én. Aztán idővel vagy megszokja, vagy nem. Jut itt munka mindenkinek bőven. A brigádon belül nincs olyan, hogy aki többet emel, az többet is követelhet a borítékba. Egyszerűen azért, mert az úgynevezett könnyebb munkával a kemence mellett szalad eleget. Ügy szoktuk mondani, az egyik emel, a másik fut. A kötélüzem a hőkezelőtől függ. Ott kíméletlen minőségi követelmények vannak, amelyeknek eleget kell tenni, s érthetően nem mindég}’ a mennyiség sem, az egyenletes kiszállítás lényeges lenne. A munkások elmondták, hogy ez akadozik, s az alapanyaggal is sok bajuk van. A hőkezelés kihozza az anyag- hibát, s a hengerlési rendellenességeket. — Nem akarok a múlttal előhozakodni, talán a tanulság miatt érdemes — mondja a brigádvezető. — Egyik alapító tagunk műszaki állományban volt, a másik szintén műszakiban, nyugdíj előtt egy évvel. A vállalat, kiváló brigádja akartunk lenni, s lettünk oklevelesek, mert az új versenyszabályzat tiltotta, hogy műszaki is a brigádhoz tartozzon. Mi erről akkor értesültünk. Az elbírálás nem volt következetes, a vállalatnál igen magas kitüntetést kapott az a brigád, amelyiknek éppen a vezetője volt műszaki. Aznap a brigád összeült, s úgy határoztunk, hogy a sérelem ellenére megmutatjuk... Az üzemvezető arra kért, maradjunk benn, sürgős társadalmi munkára. Senki nem húzódzkodott. Ez azért mutat valamit a hozzáállásunkból, az összetartásunkból, nem? A szálak egyenletesen haladnak egymás mellett. A kádak fölött remeg a meleg levegő. Most három kemence áll átépítés alatt. A berendezések elavultak, nem bírják a terhelést. A villamos kemencék, három ilyen van, talán a jövő fejlesztését idézik. Karosi linn
