Észak-Magyarország, 1979. július (35. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-17 / 165. szám

1979. július 17., kedd «' ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Száz vagon gyapjú a tal jiiszalokliú Kegyvsnkéintülió tégla Solymárról A Budai Tégla- és Cserépipari Vállalat solymári II. siámú gyá. rának dolgozói az első féléves termelési tervüké^ százötvenezer darabbal túlteljesítették. Az üzemben jelenleg Alfa-falazóblokko­kat és hat centiméteres válaszfal téglát gyártanak. A képen: ke­mencébe rakják a méretre vágott nyers téglát. Iparban és mezőgazdaságban fi legpijjébb láncszem Két esztendeje valamivel több, mint tlü vagon, tavaly már 90 vagonnál is több gyapjút vásárolt fel megyénk juhászataiból a Gyapjú- és Textil nyersanyag-forgalmi Vállalat miskolci kirendelt­sége. És nagyrészt az előbb­ibe hozott nyírás, a gyapjút „termelő” juhok gondosabb kezelése, az odafigyelés azt is eredményezte, hogy tex­tiliparunk fontos, nélkülöz­hetetlen nyersanyagából nemcsak többet, hanem job­bat is adtak a juhászatok. A ió és a rossz, gyenge minő­ségű gyapjú felvásárlási ára között kilónként 30—40 fo­rint is lehet a különbség. Azaz egyetlen birkagyapjú „árbevételénél” ez 120—100 forint. A gyenge gyapjú ön­költsége pedig ugyanannyi, mint az értékesé. Sőt drá­gább. mert hisz a juhászok tudják legjobban, hogy a gyenge, koszos gyapjút „vi­selő” jószág maga is gyenge. — Ami á gyapjú minősé­gét illeti, az idén nem volt további előrelépés — tudjuk meg Agócs Bélától, a kiren­deltség vezetőjétől. — A hosszú tél, a hodályban töl­tött hosszabb idti, majd a kora tavaszi, a nyírás előtti időjárás sem kedvezett a gyapjúnak. Az odafigyelés eredménye, hogy a kedve­zőtlen körülmények ellené­re nem is romlott a gyapjú minősége. Ezt bizonyítja a Nyáron és ősszel, amikor megkezdődik és gőzerővel folyik a mezőgazdasági be­takarítás, gyakran panasz­kodnak a szénbányáknál a nem megfelelő vagonellátás­ra. Megismétlődött ez a ked­vezőtlen helyzet az elmúlt hetekben is, s ez érzékeny veszteséget okozott az ak­náknak, az üzemeknek. A közelmúltban megtartott bri- gádvezetők küldőt tértekezle­Gesztelybcn a fejlődés új követelményekkel lép fel. A földszintes helyett emeletes új iskola kelleti, most az emberpalánták számára óvo­dára van szükség. Ez a Bor­sod megyei Tanácsi Építő­ipari Vállalat jóvoltából való­sul meg. — Az óvodát a nemzetkö­zi gyermekév alkalmából határidő elölt, egy hónappal, augusztus 20-án adják át — mondja Sípos János műve­zető. — Az időjárás időn­ként ugyan beleszól a mun­ka végzésébe, de jól hala­dunk. Szemán András tanácséi- • nők is elégedett az építők munkájával« Az időjárás, kü­lönösen januárban, február­ban próbára tette az építő­ket, csákánnyal, szinte for­gácsokat. hasogatva tudták készíteni az alapot. Demkó Gyula kőműves brigádjának tagjai minden elismerést megérdemelnek. Az 50 sze­mélyes óvoda falai, tetőszer­kezete, ablakai a helyén van­nak, jól haladnak a belső munkával. A vállalat más devRózáival együtt több száz órai társadalmi munkával elvégzik a kerítés beton­munkáit, elkészítik a kapu­kat, felállítják az acélosz­lopokat, a CSIV kerítés­anyagot ad, s a helybeliek társadalmi munkában azt elkészítik. A tanácsi vállalat asztalosai egy sor játékot, kisautót, villamost is készí­tenek. — Van elég igénylő az óvodára? — Meg sem épült, máris kicsi. ötvenszemélyes az óvoda, de százötven az igénylő — válaszol a tanács­elnök. kilónként átlagosan kifize­tett, közel 98 forintos, a ta­valyival majdnem azonos egységár. Ugyanakkor a Bor­sodban nyírt gyapjú meny- nyisége örvendetesen, ismét növekedett. A gyapjút — a termelők örömére — mintegy 95 szá­zalékban a „termőhelyen”, azaz a gazdaságokban minő­sítették, vásárolták tel a vál-' lalat szakemberei. Annak el­lenére, hogy az időjárás hát­ráltatta, lassította a birka­nyírást, már hetekkel ez­előtt sikerült befejezni a gyapjú felvásárlását. A bor­sodi juhászatok összesen 91 vagon gyapjút értékesítettek. Ennyi volt tavaly az év vé­géig felvásárolt mennyiség. Az idei „végösszeg” meg fog­ja- közelíteni a száz vagont. Ugyanis idényen túl is adó­dik még értékesíthető „bun­da”. Például az, amit az él­ve exportált több tízezer vá- gójuhról nyírnak még le. És ami a juhászatok „főtermé- két”, a zömmel exportra szállított húst illeti; jó irán­ta a kereslet, folyamatos a szállítás. A vállalat kiren­deltsége július közepéig több pecsenyebárányt, hízott ju­hot vásárolt fel exportcé­lokra, mint az elmúlt egész esztendőben. tén Monos János, a Borsodi Szénbányák igazgatója el­mondta, hogy vagonhiány miatt 60 ezer tonna szenet nem tudtak kitermelni. A felszínre küldött szén sem jutott el mindenkor a ren­deltetési helyére, hiszen 100 ezer tonnát a földre kellett deponálni. A szén törése, porlódása további árbevételi veszteséget okozott megyénk Bennem csak egy kérdés kering: vajon az igénylők szülei ott lesznek-e a társa­dalmi munkát végzők kö­zött? A Centrum Áruházzal szemben síneken mozgó to­ronydaru nyúlik a magasba. Ifjú ember, Tóth Barnabás a kezelője. — Kevés emberrel jól ha­ladunk — jellemzi tömören a húsáruház építését. — A főutcai nagy forgalom? Ele­inte nagyon zavart, de már megszoktam. Ennyit moríd, többre nincs ideje. 1 Jól megtermett kőműves, a Szirmán lakó Czinke Sán­dor, a Csirmaz-brigád tagja érkezik vaskos aktatáskával. Délutános, van még ideje, de láthatólag nagyon húzza a munka. — Itt kezdtünk a zsaluval dolgozni, szeretem csinálni. Hogyan fog kinézni az épü­let? Magam is kíváncsi va­gyok rá. Egyre gyorsul a tempó. Az én munkaidőm fél tizenegyig tart, de a múlt héten volt olyan eset, hogy haza sem tudtam aznap menni, hajnali fél egy volt, mire idejött a beton. Csirrpaz István brigádjá­ban 12 embert számlálnak. Ebből délelőtt öt ember sze­rel, délután a többi betonoz, csiszol. A brigádvezető; — Amikor kezdtük, há­rom csatornát sem állítot­tunk be. Az ember rájött a módjára, most már napi 14 —15-nél tartunk. Kevés a harminc, jó lenne, ha leg­Tréfálkozva „csikó”-bri_ gádnak neveznek egy kis kollektívát az Ózdi Kohásza­ti Üzemek acélművében.-r A brigád tagjai ugyan­is erősek, szilajok, s arány­lag fiatalok, mint a csi­kók ... — mondják róluk az acélmű öntőcsannokában, s a megjegyzés egyáltalán nem bántó. — Pedig lassan már kitö­rünk a „csikó’-korból — hallottuk egyiküktől. Luchs István öntőtől, aki 34 évével már j,öregnek” számítja ma­gát a brigádvezetó Gyirászi Endre és a 35 éves Jónás Károly után. Hat éve dolgoznak együtt, de a tények szerint hiába telnék fölöttük az évek, fia­talos energiájukat, munka­kedvüket nem koptatja az idő. Most 13 tagú a brigád, amely Petőfi Sándor nevé­vel négy müszakba-n áll helyt az acélműben. S az alább ötven zsaluelem len­ne. A mai munkával készen vagyunk, holnap rabolni kell kielé, hogy megint be tud­juk lőni. — Egymást hajtjuk — mondja Kiss József ácsbri- gádvezető —, a munkafolya­matok szorosan kapcsolód­nak egybe, ha az egyik le- mavad, akkor megakad a többi munkája is. Érdekes, hogy az acélzsa- lus építést ki csatornának, kürtnek, ki alagútnak neve­zi, s belekeverik a „kirabol­ni” bányász szakkifejezést is. Bármennyire is új számuk­ra az alagútzsalus technoló­gia, tudnak vele bánni. De­cemberben kezdték meg az alapozást, s a két részből álló épület egyik felénél négy szinttel készen vannak, a másik rész elkészítéséhez is, csak pár nap kell és ki­vonulnak Tapolcára, ahol MOTEL-t építenek. Putnok felé közeledve, messziről szemünkbe „szök­ken” a toronydaru úgy, mintha valami szép dolgot szeretne tudatni. A torony­daru néma, de az alkotások „tolmács” nélkül is beszél­nek. A vállalat először Sá­rospatakon kezdte el a há­zakat alagútzsalus technoló­giával építeni. Sok fizikai munkát és időt takaríthat­nak meg vele. Eredménye­ként öt év helyett három év alatt végeztek el egy nagy feladatot, így vált lehetővé, hogy Putnokon is hamarabb elkészülhetnek a bányászla­ugyancsak nagy fizikai igénybevételt követelő mű­szak után (amely alatt egy- egy munkás 12 liter szóda­vizet is elfogyaszt védőital­ként) még szívesen segíte­nek másfajta munkáknál is. A gyárban a társadalmi munkákban élen járóként em­legetik őket; a vasgyűjtés­sel, udvarrendezéssel min­dig törődnek. Gyáron kívül pedig; patronálják az ózdi Hámán Kató utcai Általános Iskolát. A nyári szünetben a festés, vakolás, javítgatás a „program”. S a munkákon kívül gyakran közös a pihe­nésük, kikapcsolódásuk is. Az idén például már kirán­dultak Berekfürdőre, Debre­cenbe, Egerbe. Jövőbeli ter­veiket szinte természetsze­rűen a szocialista cím hár­mas követelményei írek meg­felelően határozzák meg. S ehhez még sokáig meg akar­ják őrizni szilajosságukat, fiatalos energiájukat. Kíván­juk, hogy úgy legyen . _ kasok. Kiss Sándor, a válla­lat igazgatója ezt mondja: — Putnokon tavaly má­jusban kezdtük meg a fel­vonulást, a betonkeverő, a darupálya építését. Az év közepén megkezdtük az ön­tést, az "első üzemmel 190 la­kás építésének szerkezeti munkáival jóformán elké­szültünk. A hónap második felében megkezdjük a má­sodik ütem munkáit, s az év végéig készen leszünk újabb 100 lakás szerkezeti építésé­vel. Az új bányásztelepülésen alig 80 építő van. Parály Bé­la 12 tagú zsaluzóbrigádja Sárospatakon tette le a mes­tervizsgát. Nagy gyakorlat­tal, millimóternyi pontos­sággal állítja össze az alag- útzsalut. Tóth József bri­gádjával este fél hétkor kez­di meg az öntés*. Tévedni ebben sem szabad, a vasbe­ton váznak másnapra már bírnia kell az acélzsalutes- teket. Lenkei Endre építésvezető jóleső érzéssel közlicsúszás nincs, jó ütemben haladunk. Az első, az ötvennégy la­kásos háznál a homlokzat kiképzéséhez felállították az állványokat, megkezdték a falak műanyaggal való bur­kolását, amelyré szintetikus kötőanyag kerül. Munkához látnak a festők, a mázolok, következik a tapétázás is, a műanyag padló ragasztása, s az év végén várhatóan be­költöznek a lakók is. Csorba Barnabás Kezdjük egy sokat emle­getett adattal: hazánkban csaknem minden ötödik dol­goz«) anyagmozgató. Az any- nyi mint egymillió ember. Folytassuk egy „rejtélyes” felirattal, amely efgy Korvin Ottó utcai bérház garázsából kialak it ott üzlet helyiségnek homlokzatán található. Ez a név csupa nagybetűvel így hangzik: ÁCSI. Ha elárulom, hogy a talányos cégjelzés es a fenti, adat között összefüg­gés van, akkor aki járatos a rejtvényfejtésben, talán rá­jöhet: a cégjelzés, a felirat az Anyagmozgatási és Cso­magolási Intézet rövidítése. Vidéken másodikként Molnár Gyula főmérnök, a tanácsadó szolgálat vezetője: — Vidéken, Szeged után második városként Miskolcon hozta létre intézetünk a te­rületi tanácsadó szolgálatot. Feladatunk? Szeretnénk el­érni, hogy az anyagmozgatás ne a leggyengébb láncszem legyen, hanem egyenrangú, sőt rendszerszerű társa a töb­bi technológiai folyamatnak. Persze, a gyakorlat, a min­dennapok, egész más képet mutatnak. Csak az új beru­házásokban veszik komolyan ezt a kérdést Megyénk ipartetepAés szem­pontjából közismerten egyik legjobban iparosodott me­gyéje az országnak. Határain belül 82 olyan vállalat van, amelynek létszáma több mint 300 fő. És az egyik legfon­tosabb gazdaságossági kér­désben, az anyagmozgatás­ban ez a tény vajon kitű- nik-e? A válasz tömör- — Bor­sodban nem jobb, nem ro6Z- szabb az anyagmozgatás hely­zete, mint aa. ország más tej rületern. Nem mertem rákérdezni, hogy ez lcritika-e? Inkább maradjunk a tényéknél: — Lényegében a mi ki« szolgáltató szervezetünk 125 Borsod és Heves megyei üzemmel áll kapcsolatban. Két éve már, hogy megala­kultunk, nemrég költöztünk az egyetemről ide. A célunk továbbra is ugyanaz: segítség az üzemeknek, hogy a szál­lítás, a rakodás, a raktározás kérdését úgy oldják meg, hogy a technológiai folya­matban semmi szűk kereszt- metszet, semmi akadály ne legyen. Magamban gondolkozom azon, hogy mit is jelent ez. Nehéz megfogalmazni, de se­gítséggel könnyebben megy. Veszünk, vásárolunk egy nagy teljesítményű gépet. Amit ki kellene használni. Magya­rán, ne legyen üresjárat. Eh­hez pedig rendszerszerű rak­tározási, anyagmozgatási fo­lyamat, mármint gépre irá­nyuló folyamat szükséges. Ami díjtalan, s ami hasznos Nos, ilyenkor olyan példát illendő felmutatni, amely a szolgáltatás lényegéi érinti. Nem tudom, ki ismeri a tar­goncák ügyét. Megelőzve a kérdést, csak a következte­téseket említeném. Megyénk­ben évente 40—50 millió fo­rintot fordítanak üzemeink targonca vásárlására. Kilenc ország 75-féle típusát szerez­hetik be. A felmért 104 me­gyei üzemben 1648 targoncát tartanak nyilván. Eddig az adatok. És most a javaslat.; — Jó lenne, ha a nagyja­vításokhoz szervizüzemel lé­tesítenénk. (Eddig ilyen az országban még nincs.) A tar­gon cakezel est szak mást’ tani kellene. Mivel nagy értékű gép, élettartama jelentősen növelhető. Jelenleg általában gondatlanul kezelik, túlhaj­szolják a gépeket. Felül kel­lene vizsgálni az alkatrész- ellátást. s lehetőleg minimá­lisra csökkenteni a típusokat. Ezek a javaslatok, amelye­ket a tanácsadó szolgálat kért. Díjtalan munkáért, díjtalan felmérésért, Sokan kérdez­hetnék: mi ebben az új? A válasz: lehet, hogy a forma éppen nem újdonság. Sok vállalat négy targoncát azért vesz, mert amíg kettő üze­mel, addig a másik 'kettő jó „alkatrészraktárnak*. Az anyagbeszerzők pedig napo­kig ünnepelik magukat, ami­kor egy hiánycikkhez valahol hozzájutnak. A harmadik tény sem újdonság. Olcsóbb megvenni egy targoncát, mint nagyjavítani (persze, ha van hol?). Ezek után elmondhat­juk. hogy két megyében ké­szült el ez a teljes felmérés, amiből az országos adatokat viszonyították. És a szakér­tők minden egyes gépet fel­mértek. Sok ilyen felmérés készült, például az állami gazdaságokban, vagy a ko­hászatban, de mindegyik cél­ja ugyanaz, az anyagmozga­tás segítése. Rapiszton Molnár Gyula: — Ha iwmt magánembert kérdez, akkor elmond Iratom, hogy mivel a szaktanácsadás, s a tervezés ingyenes, szerintem sok üzem azért veszi igénybe, mert pontos felmérést kap saját anyagmozgatásinak helyze­téről. Ez nem baj, sót előny. Az üzemek, vállalatok vezetői tudni fogják, hol a 1 baj. És talán intézkedni is fognak. Persze csak akkor, ha anyagi lehetőségeik engedik. Mert a legtöbb gond jelenleg itt van. Az igény még nem találko­zik az anyagi' lehetőségekkel. A szakvezetők nincsenek pénzügyileg érdekeltté téve, hogy a jobbat el is fogadják. Keserűen hangzik? Ez lenne a legkisebb baj. Sajnos, így is van. Az új beruházásokat kivéve, az anyagmozgatást nehéz rendszerszerűvé tenni. De egyáltalán fontos rend­szerszerűvé tenni? A jelen­legi kedvezőtlen népgazdasá­gi - helyzet ezt igényelné. De nincs meg a szabályozó- rendszer, ami erre ösztönöz­ne, kötelezne. Pedig prospek­tusokban az anyagmozgatás, csomagolás helyzete szépen mutat. Gyártjuk a megvásá­rolt Dexion-licenc alapján a DS-Reek kapcsolható áll­ványrendszert, vagy az akár kilométer hosszan alkalmaz­ható görgős pályát, a Rapisz- tont. De alkalmazásuktól, egy-két példától eltekintve, messze állunk. Pedig sokat hangoztatott kívánalmaink, a hatékonyság növelése, a mun­kaerő-intenzitás. a gépkihasz­nálás, a takarékosság már a mában elképzelhetetlen nél­külük. — kármán — \ Akadozik a vaganelátás . szenbanyaszatanak. Óvodától a bányászlakásokig Brigád az acéiiita

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents