Észak-Magyarország, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-10 / 134. szám
1979. június 10., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Fénykép szondával vagy fegyelmi pénzbírsággal? Előjáték a nagy,jelenet előtt. Hangok a villáskulcsok felett: mondtam én. hogy megcsendesül. Lejjebb adta a fiú. Na majd fejjel megy a falnak választás elölt. Kellenek a szavazatok, ugye'.' begyei mik, ugyan már? A múltkor azt se akarta észrevenni, hogy ... A válasz tíz nap múlva volt. Egy csendes nap, csendes délelőttjén, egy dühös ember lizkilús kalapáccsal kezdte verni a műhely falát. A puffanásokra ijedt tekintetek rebbentek. Izzik a ki nem mondott kérdés: — Mit akar ez? Az elnöki szék várományosa izzadt homlokkal* dobja a sarokba a kalapácsot, s gúnyosan körbenéz, mielőtt távozik. Csodálkozás marad utána: Vajon honnan tudta meg? Es mit akarhat ezzel a fene nagy lyukkal? De tényleg. miért veri egy termelőszövetkezet elnöke a falut Uzkilós kalapáccsal? Tiszta kéz, piszkos kéz Mielőtt válaszolnánk, tegyünk egy kis kitérőt. Megéri, mert tisztába lehelünk Szádvári Gyulának, a bukta kéki - Szá ráz völgy > Termelőszövetkezet elnökének munkafegyelmet meghatározó véleményével. Ez különben világos, s rendkívül tömör. Íme: A munkaidő azért munkaidő. hogy ledolgozzak. Mégpedig annyi órát, amennyiért fizetünk. Tehát, akii ittasan kapunk el, az fegyelmit kap. Ha ntaszekol dolga helyett, azért is fegyelmit kap. Ha lóg, ismét fegyelmit kap. S ha történetesen lop, pláne fegyelmit kap. Előttem a vaskos, jól meghízott dosszié a pár év alatt, megtörtént fegyelmi vétségekről. A súlyára ítélve, azt hiszem, az elnök tartja a szavát. Különben mondja is: — Azt kérdezte, hogy csak nálunk ilyen kedvezőtlen a helyzet? Szerintem nem, csak én nem szégyellem, s nálunk senki sem szégyellj, hogy sajnos, ilyenek is vannak. A múltkor társaságban voltam szakemberek között, s mindenki nevetett azon a.gyári műszak vezetőn, aki állítólag úgy akar megbizonyosodni arról, hogy munkásai ledolgozzák-e a munkaidői, hogy lél órával a dudafújás elölt megnézi a kezüket. Akié nem piszkos, az bizlos már hazafelé készült. Nos, akkor én nem nevettem. Egy eredeti ötlet Kidolgozott viszont az elnök egy eredeti ellenőrzési módszert. Észrevétlen érkezik, s a nyakán lógó teleob- jektíves fényképezőgépei időnként elkattintja. G. D. egyike volt az első „áldozatoknak”: — Kombájnoltunk. Az elnök meg kiszúrta, hogy ittam egy keveset. Megfújatla velem a szondát. s az amikor elszínezö- dött, lefényképezett. Másnap meg kirakta ide a műhely elé, arra a hirdető táblára. Az elnök: — Hogy kinevették-e? Nem hiszem. De azt tudom, hogy azóta nem i*zik. Bizlos- többen felszi.ssz.en- tek (kezdetben én is), hogy micsoda naiv öllel ez. Engem például diákkorom tanári noteszának piros és tekele pontjaira emlékeztet, de aztán belegondoltam magam a reggeli pálinkái éppen bóbiskolva felejtő traktoros helyzetébe, aki másnap meglátja tegnapját két dimenzióban a szénaboglya ^Íjában, hál . . ? Biztos szégyelleném magam. Az elnök: — A tények önmagukért beszélnek. A fénykép többet használ az ügv- nek, mint a fegyelmi, a tíz- vágy húszszázalékos bérmegvonás. Egy furcsa ügy Tyukodi Lászlóról azt írja az elnökhelyettes, hogy léleimet nem Ismerő ember. De ez nem bók. Mégcsuk nem is elismerés. Mert. ha csak egyszer rúgniI be? Igaz., akkor is elkapták, de azt még megúszta. Nemrég épült a háza. sok a tartozása, nehéz lehet most a családjának. Igazán emberséges határozat volt. Erre tel Tyukodi László három nap alatt háromszor illasodott le. Az első nap hazaküldtek, a harmadikon .felvette a munkát, (akkor még józan voll), de nemsokára a kéki italboltban bukkanlak rá a határ . helyett. Az elnökhelyettes nem kegyelmezett: hat hónapon át Húszszázalékos bércsök- kenléssel járó fegyelmi büntetési kapo’lt. Az ügy a döntőbizottság elé kerüli, amely megállapította, hogy a nevezett egy régebbi fegyelmijének tárgyalásán sem jelent meg, mert..., nos akkor is ittas volt. Tehát az ügy súlyosbodott. Vagy mégsem? Figyeljük csak az indoklást: Mivel házat veit. OTP-lör- lesztést fizet, a fegyelmi büntetést a bizottság három hónapon át tartó tízszázalékos bércsökkenésre mérsékli. Es egyben felhívja a tsz vezetőségét, hogy a traktorost háztáji munkára ne ossza be mert nem tud a felkínált italnak ellenállni. Az elnök: — Sokszor olyan érzésem volt, hogy ilyen mérséklés után kinevetlelik a szakvezetőket. Ez az ember mást sem csinált, csak bajt, azzal kérkedett, hogy nem léi senki fiától, cirkuszt cirkuszra halmozott, s erre fel ... Polelkó József nemrég került a döntőbizottságba. Az ö érvei, sem utolsók: — Mi igazságosak akarunk lenni. De kérem, nagyon megnehezíti dolgunkul' az a tény, hogy faluról van szó. kiterjedt rokonságról, s hogy a döntőbizottság javarészt fizikai dolgozókból áll. Es bizony traktoros ítélkezik trakHatósági ellenőrzést tartottak tegnapelőtt, június 7-én az erdöbényei gyöngyknva- földet égető üzemben. Mivel a szakemberek mindent rendben találtak: így megadták az engedélyt az üzemszerű termelés beindítására Ahogyan azt az Országos Ere- és Ástoros felett. Barát a barát felelt. Talán jobb volna a fegyelmik ügyét a szakvezetőkre bízni. Nekik csak a termelés az érdekük . .. Az' ügyészség utasította a döntőbizottságot, hogy ne hozzanak ennyi enyhe határozatot. mért már a munkafegyelem rovására megy. A foncsorüveg- akció Az elnök ebben a harcban sokszor magára maradi. A miértek a múltban gyökereznek. amikor még megengedték. hogy a traktoros reggel bekapja a féldecit, s félrenéztek. amikor a tag műtrágyát lopott. Persze sorolhatnánk még az ügyeket, a maszekolásról, a társadalmi tulajdon ellen elkövetett vétségekről. De a tény ettől fontosabb. Hogy a fegyelem nem a fegyelmezés kérdésé. Inkább a szemlélet átalakításáé. Az elnök módszereiről lehet vitatkozni, de csak pártosan, kiállással ügye mellett. Nem akarok szól csépelni, hogy mennyi forintban kifejezhető kárt okozhat a munkafegyelem megsértése. Én is tudom, az elnök is tudja, a társak is tudják és ö maga is tudja, aki elkövet te. Es most térjünk vissza a műhely falun ütőit lyukra. Hadd legyen ez a kis történél hosszúra sikerült kitérőnk vége. Az elnök: — A fülembe jutott, hogy arról beszélnek, azért nincs fegyelmi, mert itt az elnök- választás, s én akarok kerülni az elnöki székbe. Őszinte leszek, bepipullam. Lerohantam. lyukat ütöttem a falba, összekötöttem az irodát a műhellyel, s be akartam építeni oda egy foncsorüveget. Amelynek csak egyik feléről nyílik kilátás. A művezető felöl. Hogy jobban lehessen ellenőrizni a munkásokat. — És akkor miért került oda sima üveg? Vállat vont: — Letettem róla. Egy kicsit elvesztettem az ítélőképességemet. Van becsület is a világon, s tagjaink. alkalmazottaink döntő többsége becsületes, s ezt az érzést az ember oktalanul, igazlalanul ne' sértse meg. Négy óra. Kitárul a műhely kapu, mindenki indul haza. Sem elölte egy perccel, sem utána: — Na — mondom — ez már siker, nem? Hazafelé menet megáitok az épülő postánál, amit a tsz brigádja épít. Megállók, hiszen itt még dolgoznak. Egy ember áll, a többi tényleg dolgozik is. Gondolkodom, aztán rákérdezek. Glánci Bertalan segédmunkás: — ú, csak cigarettaszünet. Itt lógni. Pont út mellett? Na,-viszlát! — kármán — ványbányák Hegyaljai Műve igazgatója. Hajdú Gyula elmondta. jelenleg 35 tonna gyöngy kova földet állítanak elő naponta az üzemben. A későbbiekben, teljes felfutás esetén ezt a mennyiséget 50— 00 tonnára akarják növelni. Megkezdődött a termelés Erdöbényén Szabó Lajos: „Húsz éve dolgozunk együtt." Eke László: „Megszoktam már a magasságot." r Ózdi otthonteremtők — Hat éve építek házakat a városban — feleli Kus- miczki Mihály. — Másfél évtizede munkáltatóm a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat — így Boros Tibor. — A vállalatnál voltam tanuló is. Nyolc éve ad kenyeret nekem és a családomnak az ózdi építkezés. — És tudják-e, mennyi lakást építették összesen ? Tanácskoznak, számolgatnak. hiába. Ki tartja azt fejben?! Nézzek szét Özdon, úgyszólván valamennyi paneles ház az ő kezük munkája. Megyünk lefelé az épületről. elérkezett az ebédidő. — Hová mennek ebédelni? — kiáltok utánuk. — A Zöldfába — hangzik a válasz. Két pótkocsit vontató tehergépkocsi robog be az „udvarra”, nyomában porfelhő kerekedik. Amíg a hatalmas karú daruval leemelgetik a betonelemeket a gépjárműről, ismerkedem a gépTizenegy színi, szintenként húsz lépcső. Mire felérek a tetőre, a torkomban dobog a szivem, kapkodva szedem a levegőt, s izzadság-erecskék indulnak lefelé az arcomon, hátamon. — Nézzen , ránk — mutat a társaira Dudás Ferenc —, mindannyian fiatalok vagyunk. Idősebbek nem bírják tüdővel, lábbal a műszakonként! kel-háromezer lépcsőt megmászni. A panoráma csodálatos. Alattunk nyújtózkodik Űzd. Rálátni a portól szürketetős házakra, a méltóságteljesen elterpeszkedő kohászati üzemekre. Az ezüstös tényben csillogó műúton emberek, gépjármüvek áradata hömpölyög. A várost körülölelő hegyek. mint óriási elefántok hála emelkednek, egyre szűkítve, majd lezárva a kilátást. — Az idén 376 lakást építünk itt, a Vörös Hadsereg utón. — Gál Barnabas művezető rövid szünetet tart, úgy folytatja: — Ebből az első fél évben lí)8-al kell átadnunk: most kezdtük el az utolsó két lakás összerakását Az építők napjára tettük a felajánlást, s altjuk szavunkat. — Jutalmul tizenhárom ezer forintot kaptok — mondja Fehér László föépitésveze- tö. — Az elosztás természetesen differenciált lesz — fordul felém . .. — Nem szédül? A fiatalember, aki az épület szélén áll, s hosszú vasrúddal műanyag tömítőanyagot rak a betonelemek közé. nemet int a fejével: — Megszoktam már a magasságot — magyarázza Eke László. — Amikor kohász voltam, olykor 85 méterrel a föld felelt dolgoztam. Az építők munkahelyének teteje ma is a csillagos égből t. — Idefent mostanában 35 Celsius-fok is előfordul — jegyzi meg Mogyorósi József. — A beton magába szívja, elraktározza. s összegyűjtve sugározza ki a meleget. A fehérre meszelt betonelemről, mint tükörről verődik vissza a napfény, kápráztatja, égeti a szemet. Zömök, napbarnított arcú munkás érkezik, a brigádvezető. — Huszonhármán vagyunk — válaszolja kérdésemre Tűrök József —, úgynevezett komplexbrigád. Minden szűk. séges munkához értünk. A, szakmánk kőműves, lakatos, hegesztő, vasbetonszerelő, s van köztünk természetesen segédmunkás is. — Milyen brigádéremmel büszkélkedhetnek ? — Mindössze januártól dolgozunk együtt. De azt hiszem. jó brigád leszünk. Odajönnek a munkatársak, hallgatják, miről beszélgetünk. Kérdezgetem őket, ki, mióta Ózd építője? kocsivezetővel. — Csányi András vagyok — mutatkozik be a „pilóta”. — Nyolc éve fuvarozom a paneleket Ozdra, az alsózsol- cai házgyárból. Ha minden rendben megy', hármat fordulok műszakonként. Egyszerre 12 elem fér fel a 20 tonnás kocsira. — Húsz éve dolgozunk együtt — szól le a kocsiról Szabó Lajos kötöző. —Együtt, szállítottuk a paneleket a bodorogesányi építkezéshez is. Boros Géza darusnak emlékezetes lesz az idei építők napja. Éppen tíz éve dolgozik a BÁÉV-nél. Ezeket mondja: — A barátokkal, családje inkkal szórakozunk majd : Csanvikban. S hétfőn fel vesszük a munkát. Embe reknek építünk otthont. Kolaj László Boros Góró: „S Hétfőn felvesszük a munkát." Fotó: Kozma Istvá* s \ Andrészki László: „Műszakonként 2000-3000 lépcsőt mászunk."
