Észak-Magyarország, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-08 / 132. szám

1979, június 8,, péntek

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3

Maps, lie reális követelmények

Párttagfelvételi munka a Nehézipari Műszaki Egyetemen

A Központi Bizottság Titkársága a múlt év végén megvizsgálta az egyetemi e.s főiskolai hallgatók közötti tagfelvételi munkát. A határozat egyik fontos megállapítása, hogy a kedvező feltételek és a párt alapvető politikai érdeke ellenére a körükben v’égzett tagfelvétel elmarad a lehetőségektől és a reális elvárásoktól. Milyen a hallgatók közölt végzett tag- jelvételi munka a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen, érvényesek-e rájuk a titkársági határozat bizonyos vonatkozásban elmarasztaló megállapításai? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk az egyetemi pártbizottság néhány tisztségviselőjével:

— A felsőbb pártszervek határozatai alapján már régen kidolgoztuk a hallgatói pártépítés egységes követelményrendszerét — tájékoztatott dr. Romvári Pál, az egyetemi pártbizottság titkára. A nevelési listákra felvett jelöltekkel szemben következetesen érvényesítjük a párttagsággal járó magasabb követelményeket, illetve az ajánlókkal szemben a személyes felelősséget.

— Hogyan alakult az utóbbi években a tagfelvétel?

Dr. Csutor Tivadar, a párt- bizottság szervező titkára:

— 1975-ben 21, a következő évben 23, majd 19, 1978. ban 32 hallgatót vettünk fel, az idén 27 felvételt tervezünk. Pártszervezetünk taglétszáma csaknem 500, ebből. 00 körül van az utóbbi években a hallgatók száma.

— Az egyetemen több mint 2000 hallgató van, akik majdnem mind KISZ-tagok, ehhez képest, de a párttagság taglétszámához viszonyítva is elég kevés az egyetemista párttag.

— Elegendőnek tartjuk, a körülményeket, a hallgatókat ismerve, nem tartanánk helyesnek, hogy többet vegyünk fel — mondotta dr. Romvári Pál.

— Nem magasak a követelmények? Sokakat talán ez tart vissza attól, hogy jelentkezzenek a. pártba.

Dr. Romvári Pál: — Igen magasak, de ebből nem engedünk, reálisnak tartjuk azokat a feltételeket, amelyeket a tanulmányi munkához, a közösséghez, a társadalmi és politikai munkához való viszony kapcsán elvárunk.

— Ez mindig igy volt?

— Egyre inkább így van. Az. elmúlt években nálunk is volt példa a szakmai beleié fordulásra, előfordult — a párttagot ajánló KlSZ-szer- vezetnél és a felvételt tárgyaló pártalapszervezetnél egyaránt —, hogy irreálisán magasra állították a mércét. Voltuk a párttagságra alkalmas hallgatók, akik idegenkedtek a pártfegyelemtől, de az is előfordult, hogy az illető félt a karrierizmus vádjától. amely' esetleg egyes társaitól érte volna. Ma már ritkán fordulnak elő ezek a jelenségek.

— Kik az ajánlók?

— Egyik t ajánló szinte minden esetben a KISZ-tag- gyűlés, a másik ajánló általában egy-egy KlSZ-patro- náló tanár, osztályfőnök, vagy kollégiumi nevelőtanár — válaszolta Orosz László adjunktus, a párt-vb. ifjúsági felelőse. Azok az . oktatók, akik legjobban ismerik a felvételét kérő hallgatót.

— Az új jelvételisek többsége bizonyára nem a „gólyák’’ közül kerül ki?

— Nem, mert általában a

II. és a III. évfolyamon kérik — és főleg kezdeményezzük — a felvételt, amely sokszor elhúzódik. Még mindig sok azoknak az egyetemistáknak a száma, akiket a tanulmányaik befejezése előtt, az V. évben vészünkül.

— Korábban már említettük, hogy az egyetemistáknak majdnem 100 százaléka KISZ-iay. A középiskolákból magukkal hozzák minősítésüket, amelyben benne van, hogy milyen közösségi munkát végeztek, hogyan tanultak. Ez nem jelent elégséges alapot a pártépítő munkához, az egyetemen mindent újra kell kezdeni, újra kell bizonyítani?

— Igen, részben újra kell bizonyítani a tanulás, de a politikai munka terén is — válaszolt dr. Romvári Pál. Másrészt, igaz, már az elmúlt egy-két évben is akartuk, s ezután még inkább szeretnénk növelni a párttagok arányát az alsó évfolyamokban. Nehéz feladat, hiszen az első-másodéves egyetemistának „meg kell ragadnia” az egyetemen, szinte minden idejét a tanulásra fordítva, így nem tud érdemleges politikai, társadalmi . munkát végezni a IÍISZ-ben, vagy akár a pártban. Az úgynevezett „nulladik” évfolyamos hallgatók tagfelvételével eredményesen foglalkoznak a hadseregben, pedig csak egy évet töltenek ott. Ez is arra ösztönöz minket, hogy nagyobb figyelmet fordítsunk az alsó évfolyamokra és a nőkre, hiszen a tavaly felvett 32 párttag között csak 3 nő volt.

— Milyen változást jelent egy egyetemista életében, ha felveszik a pártba?

— Valamelyik hallgatói pártcsoport és egy kari pártszervezet tagjaként részben új közösségbe kerül — válaszolt dr. Csutor Tivadar. Pártmegbízatásuk továbbra is a KISZ-hez köti őket: sokféle, konkrét megbízatásuk van; politikai vitakört vezetnek, vezetőségi tagok, és egyéb, más politikai munkát végeznek.

— Van valamilyen korlátozás a hallgatók tagfelvételében?

Dr. Romvári Pál: — Nincs, de nem engedünk a magas követelményekből: akit felveszünk, az biztos, hogy ér. demes a párttagságra. Az elmúlt évek tapasztalatai azt igazolják, hogy ha az egyetemről végzett mérnökök 10 százaléka párttag, akkor megfelelően végeztük a pártépítést.

— A titkársági határozat alapján mit terveznek a jövőben a párttaggá nevelő munka javítására?

— Az elkövetkezendő időben igyekszünk javítani a felvételek tervszerűségén, az ütemességen és alaposabban körülnézünk az alsó évfolyamokon és a női hallgatók között Nem élünk a statisztikai és a számok bűvöletében. A nevelő és az ajánló munka javításával az a célunk,- amit a határozat is megfogalmazott, hogy „a párttagságra alkalmas fiatalok — tanulmányi idejük alatt — lehetőségei kapjanak a párttagjelvételre.”

Az egyetemi pártbizottság vezetői tudják, hogy ennek nagy jelentősége van mind az egyetemen, mind a hallgatók jövendő munkahelye szempontjából. Hp a politikailag és egyéb szempontból alkalmas egyetemista valamilyen okból nem lett párttag az egyetemen, akkor az új munkahelyén hasonló problémákkal találja magát szemben, mint első-másodéves korában. Ehhez társulnak még általában a pályakezdés, a beilleszkedés, a családalapítás gondjai: általában kevesebb idő, energia jut társadalmi-politikai munkára; újra kell várni egy-két, esetleg több évet. Ezért is fontos az elkövetkezendő időben fokozni a párttaggá nevelő munka tervszerűségét a miskolci egyetemen.

Van rá öt év

A papírgyárban

Ez a diósgyőri papírgyári kép is azt mutatja, hogy nem !<öny- nyü jó minőségű papirt előállítani, a folyamat bonyolult, különösen ebben az üzemben, ahol pénz- és értékpapírokat és a könyvnyomtatáshoz ofszet- papirt gyártanak.

(Fotó: Szabados)

Üjabb mesterséges vadita- iókat alakítanak ki a Duna— Tisza közén, a homoki erdőkben, A korai kánikula ugyanis kiapasztotta a vízlelőhelyeket. A folyóktól távol eső, több ezer hektáros fiatal erdőségekben az utóbbi időben meghonosodtak a nemesvadak, a hajósi akácerdökben például gímszarvasok tanyáznak, másutt pedig szépen elszaporodtak az őzek és a dámvadak. Fennmaradásuk nem kis mértékben függ attól, hogy elegendő ivóvízhez jutnak-e ezekben a napokban. A vadászok több mint 800 itatót töltenek fel rendszeresen, s mélyítik a talajvizes árkokat is.

— Hogy éppen miért Bástya a neve? Ami igaz, igaz, meglehetősen furcsa neve van a termelőszövetkezetnek. De talán van benne valami, hiszen kint vagyunk a végeken.

Közel és távol

Krasznolcvajdához ameny. nvire közel fekszik az országhatár. legalább annyira vannak távol azok a lehetőségek, amelyeket kedvezőnek lehetne nevezni. Messze a vasút, hosszúak a szállítási utak, gyenge termőké- pességűek a földek, zordabb az éghajlat. Sokak szerint a végletek vidéke ez. Nagy László — a szövetkezet elnöke — szerint:

— Most különösen az. Az elmúlt esztendőben 7,2 millió forintos veszteséggel zártuk az évet. Ebből 1,3 millió a mérleg szerinti veszteség, a többi, a nagyobb hányad alaphiányból származott.

Szójáték: a véglet azt is jelentheti, hogy a termelésnek vége lett. Sokan a krasz. nokvajdaihoz hasonló adottságú gazdaságok vezetői közül, akik valami csekélyke eredményt tudtak a mérlegben az elmúlt év végén felmutatni, nem kis kárörömmel magyarázták az eseményt: — pedig modell- üzem.

Az elnök rábólint: — Az. Ami annyit jelent, hogy az utóbbi években kiemelt támogatásban részesültünk. A tervek szerint 50 millió forintos ráfordítással a Cserehát adottságai között, egy eredményesen dolgozó üzemet lehetett volna létrehozni.

— Ezek szerint ez nem történt meg?

A válasz nyílt: — Eddig még nem.

A kérdés adódna és még. sem teszem fel. Mert. mi értelme lenne a szónókiassá- gán kívül egy olyan feltevésnek, hogy későbbiekben talán igen? Az elnök különben is már ezt taglalja:

— Hathatós támogatást kapunk továbbra is a megyei tanácstól. Enélkül nem boldogulhatnánk, de elrontott, vagy ki nem használt dolgainkat, csak mi tehetjük rendbe. Másképpen az alaphiány ötmillió forintját, amelyet hitelezlek nekünk, nem

tudjuk visszafizetni. Pedig azt 1984-től öt egyenlő részletben rendezni kell.

Az elnök nemrég került ide. A szakvezetők többsége is. Ezért illik a távlati célok általánossága helyett, pontos, gyakorlati feladatokra rákérdezni:

— Ügy ítéltük meg. hogy a veszteség jelentős részét a növénytermesztés alacsony szintje okozta. A drága takarmányok pedig az állattenyésztés . gazdaságosságát kérdőjelezték meg. Az egészet még bonyolítja, hogy messze környéken, a mi gépi ellátottságunk a legjobb.

Gondok,

feladatok

Ha ezek a hibák, ezek a feladatok is. Az elnök rögtön félbeszakított:

— Ez csak az egyik oldal. Mert a vetésszerkezet további egyszerűsítésével, a kalászosokra. évelő pillangósokra, s a két ütemben, 60° hektáron telepítendő gyepr® támaszkodva. a juhászat és a szabadtartásos marhatartás fejlesztésével, legfeljebb a pénzügyi egyensúlyt tudjuk megteremteni. Később talán valami nyereséget is tudunk majd felmutatni, de ahhoz kevesen hogy a szanálás ös?- szegét vissza tudjuk fizetni

Az alaphiányt — az elnök szerint. — a beruházások túlzott erőltetése idézte elő. Az állami támogatáshoz szükséges alapéról, ötmillió forintot, hitelből biztosított a szövetkezet. Így épült fel 20 millió forintért a lucerna. liszt-szárító üzem, s két öt- venvagonos magtár. És csak később derült ki, hogy ezt az összeget pénzügyileg nem bírta fedezni a szövetkezet. Nagy László erre mondta:

Megkezdték működésüket a tokaj-hegyaljai borvidéken a peronoszpóra-előrejelző állomások. A Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát és a fez-ele szőlőiben több mint 30 megfigyelőhelyet alakítottak ki. A meteorológiai adatokat naponta

— Nyilvánvaló, ha a beruházások jelentik a legtöbb gondot, akkor a mo. deliüzem fejlesztési tervét nem szabad merev sémának tekinteni. Egyrészt a mai építőipari árakon a kezdeti tervek ötvenmilliója már kevés. Ma már az összes elképzelés kivitelezése 80 millió forintba kerülne. Ezért, ami nem lényeges, azt. elhagyjuk. Nem építünk újabb magtárt, a 600 hektárra tervezett rendszerkukorica gépesítése is elmarad. Már csak azért is. mert ennek a vidéknek adottságai alkalmatlanok a kukorica termesztésére.

Tehát, pár mondatban ösz- szefoglalva: a beruházások csökkentésével, tájba illő vetésszerkezet kialakításával, szabadtartásra alapozott állattenyésztéssel a termelést, jövedelmezővé lehet tenni. Ha az időjárás nem szól közbe — akár egy év alatt is. De a legégetőbb kérdés még mindig megmarad: hogyan lehet öt év alatt olyan magas szintre kerülni, hogy az ötmillió forintot vissza tudja a szövetkezet, fizetni? Az elnök:

Tervek...

— Egyetlen út mutatkozik. A melléküzemágak fejlesztése. A parkettüzemünk árbevételi tervét ötmillió forint, ról megemeltük 7 millióra. Most éppen szőlőkarókat gyártunk a borkombinátnak. A fővárosban szeretnénk létrehozni szolgáltató tevékenységet. amely megint hozna a konyhára másfél milliót. És így, ha már a mezőgazdasági termelés is jövedelmező lesz, nem lesznek bajok a visszafizetéssel.

feljegj'zik, és. szükség esetén tájékoztatják 'a gazdaságokat — a kistermelőket is — ha peronoszpóra. vagy más veszély fenyegeti a termést; egyben tanácsot is adnak, hogy az adott helyzetben, milyen összetételű vegyszerrel célszerű permetezni.

— karmán —

PeroüflszDóra-elöreiElzD állomás

Aj; irodájában nehezen találtam meg , Mogyorósi. Károlyt, az Észak-magyar- i országi Állami Építőipari Vállalat szb_ I titkárát. Sokáig kerestem, amíg be- i szélgetésünk időpontjában megálla- J podhattunk. És amikor végül talál- i koztunk, napbarnított bőre elárulta: 1 munkaidejének túlnyomó részét kint ! tölti az építkezéseken, a munkások i között.

i Kézszoritásában benne van a haj. 1 dani vasszerkezeti lakatos, vasszerke- i zeti szerelő ereje. Arca határozottság- i ról és mély emberségről árulkodik. | Homlokán és a szeme körül 58 év i gondjai és örömei húztak barázdákat. [ Mogyorósi Károly élete a felszabadu- i lásig nem sokban különbözött a sze- 1 gény emberek túlnyomó többségének J életétől. Szülei gazdasági cselédek i voltak és a napi robot mellett hét J gyermek felneveléséről is gondoskod- i niuk kellett. Így esett:

— Tizenhárom éves koromtól egé- i szén 1942-ig báró Harkányi uradal- J mán dolgoztam, s még abban az év. i ben bevonultam katonának. A felsza- t badulás után 1951-ig a taktaharkányi [ péküzemben dolgoztam. Innen kerül- • lem át a MÁV Miskolci Járműjavitó- | jába átképzős lakatosnak. Nem bán- i tam meg... Jó év múlva már a 1 BÁÉV jogelődjénél lettem vasszerke- i zeti lakatos és nemsokára brigádve.

1 zető.

i

1 — Szakszervezeti munkát rendszer

i résén 1952-től végeztem. Először tár- ' sadalmi munkában, majd 1954-től ál- J kerülve az ÉÁEV elődjéhez — a Boj- i sód megyei Mélyépítő Vállalathoz —

Mogyorósi Károly (képünkön balra)

függetlenített szb-elnök, illetve -titkár lettem.

Élete további története két szóban összegezhető: munka és tanulás. Jól tudta, hogy kellő tudás nélkül — úgy ahogy szeretné — munkáját nem tudja ellátni. Szb-titkári iskolán vett részt, majd pártiskolán tanult tovább. 1962-ben az Építők Szakszervezete országos elnökségének főiskoláján képezte magát. Ám úgy látszik, még ez sem volt elég, mert ezt követően a közgazdasági egyetemen folytatott stúdiumokat.

— A közgazdasági egyetem az egyik legtöbb segítséget adta munkámhoz — mondja.

A szakma szeretete viszont arra , ösztönözte, hogy művezetői taníolya- ' mot is elvégezzen. És közben a mun- ] ka. ■ - Taktaharkányból Miskolcra jár i naponta dolgozni. Reggel jön és este J a 8 órás vagy a 10 órás vonattal uta_ i zik haza. Sokszor még táskájában 1 duzzad az elvégzésre váró munka jó i része. Hazafelé a vonaton is ott ül a i munkások között... Hosszú az út hazáig, és a kártyacsaták között még i arra is van idő, hogy az szb-titkár j útitársainak tanácsokat adjon. i

A sok munkának és a sok tanulás- i nak sorra-rendre beértek a gyümöl. j csei. Kétszer kapta meg az Építőipar , Kiváló Dolgozója miniszteri kitünte- • tés címet, 1962-ben a Munka Érdem- [

rend bronz fokozatával ismerték el i jó munkáját. Kétszer tüntették ki az } MHSZ ezüst fokozatával, átvehette u i Szakszervezeti Munkáért kitüntetés ' arany fokozatát is. Az elmúlt évben j a Munka Érdemrend arany fokozatát i kapta meg, és az idén. május elsején [ jubileumi emléklappal tisztelték meg. i

i

Ügy tűnik, most erre a legbüszkébb, i hisz az emléklap felirata arról tanús- ] kodik, hogy azt a SZOT elnökségétől i a munkásmozgalomban függetlenített J politikai munkásként végzett 25 éves , tevékenysége elismeréseként kapta. |

Életének két fókusza: a közösség és j

a család. Egy év múlva nyugdíjba vo. ■ nul. Tevékeny, munkás nyugdíjba. J

mert: i

f

— Talán el is pusztulnék, ha vala- * mivel nem foglalkoznék. A jövő jú- | niusi—júliusi választásokon még ooa i

szeretnék állni az emberek elé és be- J

számolni a végzett munkáról. i

i

Ha igy várja, — bátran megteheti! i

i

i

Muciiért Miklós

Petra József

Mesterséges vilik

Huszonöt esztendő polltiai munkában