Észak-Magyarország, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-03 / 128. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1979. június 3., vasárnap TT1 ? í% 1 . .o 1» r 1 s pfTl o /o t \r7f-x ? 1 Qt-'U.afi ,o l*- i JL vx JUlC*, Jx<&L JL Jló C v. ^íivl\; J Magyarországi ősbemutató Miskolcon A nagyszebeni grófné (Holl Zsuzsa) és Mátyás király (Kuna Károly). Évadzáró darabjának bemutatóját tartotta pénteken taté a Miskolci Nemzeti Színház. Magyarországi ősbemutató keretében hozta színre Ödön von Horváth vígjátékát Férfiakat Szelistyének! címmel. A szerző müvei miskolci színpadról kevéssé lehetnek ismertek. Életművéről a most bemutatott vígjáték jóformán semmit nem mond, érdemi következtetést levonni nem enged. Ödön von Horváth ugyanis az „örök kívülálló”, aki a sokajkú Osztrák—Magyar Monarchia közhivatalnokának gyermekeként Fiúméban született, de életét nagyobbrészt német nyelv- területen élte, magányos különc volt a baloldali értelmiség körében, nemesi származása ellenére kiszorult az arisztokráciából, a dzsentrivilágból, külföldön magyar volt, a magyarok között meg kozmopolita. Életművének kiemelkedő darabjai „Volks- stück”-jei, a nyárspolgári idill leleplezői, környezetének éles bírálói. A nácizmus uralomra jutása idején talajvesztett ember lett. Ekkor próbálkozott meg a vígjátékírással is, ennek eredménye a most Miskolcon színre hozott — 1935-ből való — Férfiakat Szelistyének! Sajnos, elöljáróban el kell mondanunk: nem éppen túl sikerült vígjátékot eredményezett a szerző múltba tévedő témakeresése, műfaji kísérlete. Drámáinak gyűjteményes kötetében, amelyet 1976-ban adtak nálunk közre, e darab élén ez olvasható: „Ez a vígjáték nem Mikszáth Kálmán, a nagy magyar regényíró A szelistyei asszonyok című regényének dramatizálása, csupán kísérlet arra, hogy a regény néhány motívumából vígjátékot írnak. A darab szereplői nem azonosak a regény alakjaival.” Ha megnézzük az előadást, kiderül, hogy ez a kijelentés nem teljesen helytálló, bár tagadhatatlan, hogy a szerző a mikszáthi történet alapvonalába új szálat is szőtt, a nagyszebeni gróf és felesége házasságának már-már tragédiával fenyegető vonulatát, s meg kell mondani, amennyire ez a beleszövés megkülönbözteti a színdarabot a mikszáthi regénytől. maga a motívum annyira idegen is a vígjátékban. A Miskolci Nemzeti Színház Gáli József fordításában hozta színre a darabot, Orbán Tibor rendezésében. Hidas Frigyes reneszánsz kort idéző összekötő zenéjével (zenei munkatárs Kalmár Péter). Vészi Éva nagyon ötletes, szűkszavú, célszerű, eg /es bútordarabjaival különösen érdekes díszletei között, Ék Erzsébet — döntő többségben a kort és a szereplőket jó) jellemző — kosztümjeivel. A történetet szükségtelen akár a legkisebb mértékben is elmesélni. Nem több, mint egy a Mátyás királyt övező sok anekdotából, amelyben a nagyszebeni gróf megpróbálja becsapni a fiatal Mátyás királyt, hogy ingyen munkásokhoz jusson, de a csel kiderül, s Mátyáá igazságot tesz. A „szelistyei asszonyok” állnak itt is a történet .tengelyében, de az eredeti játékos, könnyed mese itt a nagyszebeni gróf és felesége kettőseivel, valami nehezebb, drámai nyomatékot is kap, s az egy-két alkalommal szinte felbillenteni látszik a vígjátéki egyensúlyt; kizökken derűs hangulatából a játék sodra. Rosszkedvűen, kísérletképpen, menekülésszerűen írt vígjáték a Férfiakat Szelistyének!, felemás munka. Igen nehéz feladatra vállalkozott a színház, amikor évadzárásra, mintegy búcsúzóul, a nézőnek jó ízek adása szándéy kával ezt a darabot tűzte műsorára. Nem is lehet sikeres a vállalkozás. Legalábbis nem lehet teljes siker. A rendező híven követte a darabot, becsülettel, viszonylag kevés harsánysággal keltette életre a szituációkat. (Szembetűnő változás talán csak egy apró közjáték, amikor a darabbeli komédiások „nóta bené”-znek s ezen a színház bennfentesei jót derülhetnek.) A hét képre osztott játékot a forgószínpad jó felhasználásával, a forgás közbeni átkötő zenékkel igyekezett a rendező folyamatossá tenni, de a képeken belül nem ritkák az üresjáratok, leállások. Különösebben emlékezetes rendezési ötlet nem tűnik szemünkbe, sokkal inkább a becsületes, tisztes munka szándéka jellemzi az előadás rendezői oldalát. Amivel itt- ott vitázni lehetne, részben szerzői okokra is visszavezethető — például a tudatos anakronizmus —, másrészt kosztümtervezési gond, vajon a fiatal Mátyás királynak volt-e már fekete serege, s ha volt, miért jártak mostani sky-nadrágban (esetleg jóval későbbi erőszakszervezetek előfutárai?), de ez nem történelmi dráma, apró kis korhűtlenségek nem zavarhatnak. Annál inkább egyikmásik szereplő. Nem tudni, mi indokolta, hogy Mátyás király __pére a színház a még főiskolai hallgató Kuna Károlyt (a televízió 1975-ös Felelet-soroza- , tóban ismertük meg) hívja meg. Az a puszta tény. hogy trónra lépésekor Mátyás király fiatal volt, nem zárja ki, hogy alakjának akár ilyen vígjátéki keretek közötti megjelenítése is ne kívánna sokkal érettebb színészt; olyat, aki a mesterségnek már jobban a birtokában van. és nemcsak a korra még fiatal embert tudja megjeleníteni Mátyásban, hanem az eljövendő nagy király bölcsességéből. igazságosságából, zsenijéből is megéreztet már valamit. Kuna Károly nem tudott c.„ el a szereppel megbirkózni. Bizonyára tehetséges színész lesz, de ebben a szerepben ezt még nem bizonyíthatta. A nagyszebeni gróf alakjában a színház új tagja, Körtvélyessy Zsolt mutatkozott be. Hisszük, fog még olyan szerepet is játszani, amelyben hírnevének, valami t filmekből is ismert alakításainak inkább megfelelő feladatot kap, mert ez az egysíkú figura kevés módot adhatott illő bemutatkozásra, mindössze precízen „hozhatta” a gróf alakját. Az eredetileg nádor szerepet itt kancellárrá változ tatva Fehér Tibor formálta meg, derűkeltően érzékeltetve e főúr korruptságát. Vitéz László játszotta a kamarást, öt néhány év óta már lát tűk Miskolcon jobb szerepek sikeresebb formálójaként. Mint több más szereplőnél nála is ez a szerep csak a becsülendöen lisztes alakítás■ ra nyújtott módot, egyébre nem. Hasonlókat lehet elmondani M. Szilágyi Lajos Fürdős-megformálásáról, hozzátéve, hogy ez több színű figura volt, és Szilágyi jó mértékkel és jó eszközökkel mutatta fel e puhány gátlástalanságát és nyüszítő félelmét. Matus György ügyefo gyottan szerelmes vőlegénye kedves, emlékezetesen jó színfoltja az előadásnak, akárcsak Varga Gyula, aki több alakban is hatásosan szórakoztatott. A három nőalakot, a három „szelistyei asszonyt” Holl Zsuzsa, Pólyák Zsuzsa és Bános Ágota formálta, Holl Zsuzsa — a nagyszebeni gí^jfné — két jelenetben a méltánytalanul mostohán kezelt, több megbecsülésre érdemes asszony őszinteségét és tisztaságát éreztette meg, a másik kettő alakításairól — a helyenkénti kulisszahasogató har- sányságon kívül — nehéz lenne valami emlékezeteset feljegyezni. Az említetteken kívül még további tizenöt szereplő volt színpadon. A szórakoztató évadzárás szándékával bemutatott Férfiakat Szelistyének! eleve nem ígérhetett teljes sikert, ésf az ab ovo gyengéket a rendezés, az előadás nem győzte le. A produkció viszont — a szokatlanul hosszú szünetet is beleszámítva — nem tart két és fél óránál tovább. (Bár ez nem értékmérő.) Még akkor sem, ha a végtelenül elnyújtott, szinte a játék nyolcadik képét jelentő, agyonszervezett, tapscsiholó jellegű „tapsrendet” is hozzászámítjuk! Benedek Miklós „...ha este leültünk egy kicsit, anya már szaladt a konyhába” És A pedagógusok segítői Az oktatásügy fejlődésével évről évre nagyobb szerep, hez jutnak a nevelő-oktató munkában a nem pedagógusok: többek között a techni. kusok. a laboránsok, az audiovizuális szemléltetőeszközöket kezelők, a gazdasági szakemberek, a fizikai dől. gőzök. Az említettek valamint a konyhai dolgozók, takarítók, a fűtők, a hivatalsegédek, a dajkák, a gondozónők, az élelmezésvezetők, és sokan mások lelkiismeretes munkája nélkül aligha folyhatna zökkenőmentesen az oktatás. , Kapcsolatukat az intézmény vezetőivel, és a legtöbb iskolában a pedagógusokkal a kölcsönös megbecsülés jellemzi. A diákok többsége is értékeli és becsüli a munkájukat. Az elnökség mégis úgy Ítélte meg: a pedagógusoknak az eddigieknél jobban kell figyelniük arra, hogy az ifjúság nevelésében mindenütt társaik legyenek a fizikai dolgozók, és a fiatalok az ő tevékenységükön keresztül ’ is tanulják meg jobban becsülni a fizikai munkát. etveg ' Volt, amikor papírra . vetették, volt, amikor EÍLyí> lerajzolták a gyerekek, hogy mit szeretnének, s hogy valójában mit csináltak a dupla hét végén. A miskolci Vologda lakótelepi, 13-as számú Általános Iskolában — köszönet az együttműködésért — egy tanéven keresztül így kerestük arra a választ, hogy a szabad szombatot miképpen használja ki együttlétre a család? — Apukámmal elkészítem az akváriumot, már van hozzá elég halam, épp ma vettem két darab vitorláshalat. Nagyon szépek! Most ez a hobbim. Apukám és anyukám sokat dolgozik ... Szorgalmasan segítek nekik, amit tudok. Nagyon szeretik egymást, és én a kistestvéremmel, aki négyéves. (J. P.) — Nem csináltunk semmit, nem terveztünk semmit. (I. M.) — Szombaton főztünk, mostunk, tévét néztünk, játszottunk. Vasárnap tévét néztünk és tanultunk. (M. T.) — Terv: Szombaton Le- ninvárosba megyünk. Vasárnap otthon ülünk. Megvalósulás: szombaton otthon ültünk, vasárnap délelőtt otthon ültünk, délután látogatóba mentünk a kórházba. (Á. É.) — Amikor a testvérem megszületett, maradt minden a régiben. Anyuci, ha nem volt fáradt, mindig mosolygott rám, játszottunk, ha csak tehettük, elmentünk valahová. (Anya is!) De ahogy az öcsém nőtt, és már olyan nagy volt, hogy fegyelmezni tudta volna magát, csak nyafogott és sírt, veszekedett, s mindezért anyáék szemében én voltam a hibás. Azzal lehet magyarázni, hogy még kiesig és nem tudja, hogy mit lehet és mit nem. Szerintem ez nem így van, elég nagy már... Szóval a szüleim hangulata megváltozott. Anyának ' gyakrabban fáj a feje, már( nem mosolyog olyan kedvesen. Ha apuci elvitt bennünket valahová, édesanyának nem volt kedve. Ha este leültünk egy kicsit, anya már szaladt a konyhába. De ha jókedvű anya és apa, tréfálkozunk, mesélünk, néha elmegyünk kirándulni. (K. G.) Néhány kiragadott vallomás és mégis mennyi öröm, bánat, csalódás. Hiába, azt is tanulnunk kell, hogy hogyan használjuk okosan a megnő- vekedetl szabad időt. Szent- imrei Ernöné, a IV/A tanítónője a gyerekek beszámolói alapján így összegezett: — Szabad szombaton otthon főznek, mosnak, takarítanak az anyukák. Programot vasárnapra terveznek, de ritka eset, hogy kikérik a gyerekek véleményét. Pénteken a gyerek általában még nem tudja, hogy mivel tölti el a két napját. De ha tudja is, a terv csak ritkán valósul meg. Ebben a 36 tanulós osztályban hárman voltak, akiknek soha nem volt semmiféle programjuk, tizenkét tanulónak volt tudomása a tervekről, s egy év alatt mindössze egyetlen tanuló egyetlenegyszer ment képtárba. Lovas Sándorné második osztályos tanítónő osztályából 7—Í1 gyerek csak az utcán él. Tizenhatan a telekre járnak, többségüknek van kint külön kis parcellájuk, s a játék mellett feladatokat is kapnak. Telek, rokonlátogatás, mozi, .séta, ritkábban kirándulás (de főleg az autós családoknál) szerepel a programban, a jobbára csak anyukák által végzett hét végi nagytakarítás mellett. A gyerekek többnyire felmentést kapnak a házi munka alól. Ha nagyobb) csinálhat külön programot, ha kisebb, játszik az udvaron. Bár az első „B”- osztály tanítónője szerint, mióta figyelik, úgy tapasztalják, a szülő—gyerek viszony javult. Talán az is magyarázat rá, hogy fiatalok az anyukák és az apukák, s hogy ha lassan is, de megtanulnak gazdálkodni a hosz- szú hétvégekkel. Ebben az iskolában a tanulók 63 százalékánál egy- beesi k a gyerekek és a szülők szabad szombatja. De a tényleges egyült.lét a családoknak csak igen csekély részében valósul meg. Máycr Józsefné és pedagógustársai próbálnak pótolni ott, ahol a család keveset ad. De a szabad szombat mégsem az iskola gondja kellene, hogy legyen! A művelődési intézmények még mindig keveset tettek (elképzelhető lenne több játékfoglalkozás, szervezett program), s ma még csak fehér holló az olyan, mint a Tokaj presszó kólabárja. S uram bocsá’ rossz propaganda a tévé is. amely épp a tavaszi-őszi hétvégekre programozza az izgalmas sorozatokat, s’ köti némán a készülék elé a családokat. Kupecz László hetedikes osztályfőnök, s egyszersmind testnevelő tanár, elkényel- mesedelt gyerekekről és szülőkről beszélt. A hatszáz méterre levő sportpályára, közfelkiáltással, villamossal mennének a gyerekek! Nem kétséges, hogy a tévé vagy a kirándulás közül melyiket választják. Szerencsére van már ellenpélda is. Az évek óta egyedül horgászó apukát, újabban elkíséri a mama meg a gyerek is. Olykor egy-egy vállalkozó szellemű papa biciklitúrára viszi fia őrsét, azokat is, akiknek szülei dolgoznak. S az egyik hátrányos helyzetű család csemetéje időnként valamelyik osztálytárs családjával megy kirándulni. És év végére azért szaporodtak az olyan beszámolók is, hogy: „amíg segítettem anyukának, jól elbeszélgettünk”. Az idő. reméljük, a gyerekeknek dolgozik. Csutovás Annamária v
