Észak-Magyarország, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-03 / 128. szám

1979. június 3., vasárnap

ÍSZAK-MAGYARORSZAG 5

Nem c|»|»cii ™;ly tal^;

nagyváros útjait úgy kiépi- iteni, hogy a centrumból nagy forgalmú sugárutak vehessenek kifelé és ezeket kisebb. majd egyre nagyobb távolságok megtétele után széles körutak kapcsoljak egymáshoz.

Ezeket, a jövő közlekedésének alappilléreit is magukban hordozó gondolatokat több, mint száz évvel ezelőtt jegyezhették le a tisztelt ház karzatán ülő tudósítók. Azóta a" növekvő, terebélyesedő nagyvárosok területren. dezései során nagyjából, vagy egészen ezt a modellt követnék, ez a szabályos pókháló- rajzolat fogja meg a szemet, hu repülőgépről tekintünk Szeged. Debrecen úthálózatára. Területvásárlásokkal, szanálásokkal érték el. hogy a sugárutak szétnyíló ollószárait nagyivá Kugárulakkal köthessék össze. Ismertek persze más, úgynevezett raszteres úthálózat rendszerek is, ahol nyoma sincs sugárutaknak, vagy széles grand bulvároknak, mert úgy épült a város, a terepviszonyokra való tekintet nélkül, hogy négyzet alakú tömbök közölt futnak a főbb és az összekötő utak is.

Mindezt miért is érdemes szoba hozni Miskolc úthálózatának fejlesztése, hagyományai, adottságai kapcsán? A földrajzi séma. a Bükk lába, a SzinVa futása kínálta az építkezéshez is a leglogiku- sabbnak tűnő megoldásokat. Sugárutaknak, körű laknak így nyoma sincs, de a már kétszázezer lakosnál is többet számláló Miskol cot a levegőből nézve a raszteres elrendeződést. úthálózatot sem fe_ dezhetjiik fel.

A forgalom növekedése, telítődése a belvárosban azonban lépéskényszerre szólitot. ta fel a tervezőket. Miért is kellene a szűk főutcán áthaladni minden járműnek, amelyik Kassa felé. vágy Ózd irányába, illetve Lillafüred vagy Sátoraljaújhely irányúba igyekszik?

Egyáltalán, meddig lehetett volna elodázni a belváros zsúfolt forgalmának szét. húzását? Voltuk törekvések korábban is a tehermentesítésre, így épült meg a Varga, hegyen átvezető déli terelőút. Azok, akik legalább időnként megfordulnak erre, tudják, hogy a forgalom errefelé meglehetősen ritka, a nagy teherszállítmányokkal érke. zök változatlanul bemennek a megyeszékhely centrumába, legfeljebb az Avas alatti, illetve a Kiss Ernő utcái választják. Azt azonban már

most tudják a közlekedést tervező, szervező szakembe. rek, hogy az épülő északi tehermentesítő út nem jut erre a sorva. Befejezéshez közelednek a majdan négysávos, zöld szigettel elválasztott korszerű út földmunkái. Egyelőre két sávon szolgálja majd a Petőfi tértől a Thököly utcáig vezető aszfalt- szalag a város gerincútjának tehermentesítését. Később tovább épül majd az út. amelyik kisebb emelkedőkkel, enyhe lankákkal készül, a diósgyőri városközpont irányába. „Gyorsaságát” az aluljárók és az út egyenes vonalvezetése garantálja, szemben a déli terelő sok éles kanyarulatával. erős emelkedőivel, amiért kerülik is a nagy teherkocsik vezetői.

Az ú( elején zárt betongyűrűk közé kerül a Pece, még áthelyeznek néhány fontos vezetéket — ipari víz, ivóvíz — és kezdődhet az út alapozása, építése. Olyan nagy vállalkozó az Űt-Vus- útépílő Vállalat, a munkák gazdája, hogy ha kell, erősítéssel. átcsoportosítással, a tervezett időre. átadja az északi tehermentesítő első szakaszának a Győri kapu felp eső első két sávját: 1981- beh. Addig újabb hátrálásra kényszerül és tovább rövidül az erdei kisvasút vonala.

Nemrég egy alig néhány száz méter hosszú, de a megyeszékhely közlekedése szempontjából nagy fontossá, gú útszakaszt adtak át, egyelőre éjjel-nappal villogó sárga jelzőlámpákkal, A mindenkori forgalomnak legjobban megfelelő időperiódusok megállapítása ugyanig még hátra van. Sokan úgy látják azok közül, akik naponta többször is belekényszerülnek járműveikkel a belváros forgalmába, hogy amíg eddig a kocsisort csak a Széchenyi kereszteződés fogta meg, most előtte még egy lámpás csatlakozás is megállítja, vagyis semmiképpen sem lett gyorsabb a jármüvek haladása, legfeljebb — és ez nem is akármilyen eredmény — lo- gikusabb, biztonságosabb, tehát megnyugtatóbb. A folytatást. a lámpás szabályozás premierjét kíváncsian várjuk, remélve, hogy nem lesznek tartósan, hetekig, hónapokig „sárgaságban”, üzemen kívül.

Sok panasz, megannyi level sürgeti: tegyenek rendet végre a hármas főút legkritikusabb szakaszán, a Kun Béla utca, a tapolcai elágazás és az avas! lakótelepi feljáró ördögi sokszögében, ahol a szélvédőtörés. a kisebb koccanás már csaknem mindennapossá vált a kölcsönös udvariaskodás és az udvariasságra fittyet hányó autósok miatt. Mert nincs rend, nincs' lámpa. Az Avason pedig mind többen laknak, és csaknem minden városba tartó jármű itt kanyarodna le a íőúlra.

Mint ahogy több pontján a varasnak, itt is a holnap hoz megoldást, illetve az, hogy elkészül itt a. hármas út új vonala, jobbra lefelé a Kun Béla utcai kereszteződéstől. Mivel a forgatóm nagy része így elkerüli majd az Avas elölj elvezető utat, a jelenleg „trombózissal” fenyegető szakasz csupán váVosi belső út Iá fokozódik.

Azok, akik néhány évvel ■ezelőtt jártak autóval Miskolcon, meglepetten veszik tudomásul a változásokat, a forgalom széthúzását, az új technikai megoldásokat már nagyvárosi szintűnek mond- x jak. Pedig ez még-"csak a kezdet. Szélesítik a hármas út hejőcsabai szakaszát, hogy kerszerü négysávossá változtassák, új áteresztő csomópont lesz a Petőfi téren, és a gyalogosforgalmat aluljáróval lebonyolító Búza téren. Ä Szemere utcát „áttöri” majd a Vörösmarty utca most átadott új szakasza, hogy kisebb ívekkel igazodva a Kiss Ernő utcára terelje a belváros forgalmát.

S ii«á r ii (a K a í, '^u^kis vagy nagy raszlerű út- sémát ezután sem talál majd a nyolcvanas évek autósa Miskolcon, mégis a lehető legrövidebb úton, szabályozott forgalomban juthat el a munkahelyére, onnan a lakására, vagy a város határában levő kirándulóhelyekre. A belváros utcáin pedig kényelmesen, gyalogosan sétálhatunk majd a kirakatuk elölt.

Nagy József

Ä pártfogó

Vidáman, huncutul csillogó szempár villan az arcból, melynek öregségét csak az ősz haj, és az ősz szakáll jelzi.

— Tudja, az az érzésem, csak az öreg, aki annak érzi magát. Én világéletemben optimista voltam, pedig néha igazán kévés okom lehetett rá. Hetvenöt éves vagyok, tapasztaltam és láttám már egyel s mást, mégis azt tudom mondani, hogy csak optimistának

i szabad lenni.

Dalnoky János búysi a gyermekvédelmi napok egyik rendezvényén nydlr- vunüt „társadalmi pártfogó” Uírsáva[ együtt kapta meg idén először az állami szervek elismerését, évek óta tartó, állami gondozott gyér. mekeket patronáló munkájáért.

— „Hivatalosan” húsz éve foglalkozom elhagyott gyerekekkel. de igazából szinte az egész életemet végigkísérik. Én „menhelyi” .gyermekként nőttem fel, a

saját sorsom is tükröződik uz ö életükben, de azért nekik , most már sokkal könnyebb. Hódmezővásárhelyen születtem, huszonhárom éve ' élek Leninvárosban, négy lányom, három fiam, tizenöt unokám, öt dédunokám van. Teljes az élelem. Nem tudom megtenni, hogy ne segítsek azoknak a gyerekeknek. akiket anyja, apja megtagadott, vagy árván maradtak.

üzemekben 1926-tól dolgozom, mindig,' mindenütt akadt egy-egy ott csellengő árva gyerek, akit elesettsé- gében még bántottak is, aki védelemre szorult. Hát így, kezdődött. Dalnoky bácsi eddigi életútja egyedülálló. Hatvanéves korában leérettségizett. 79 évesen számos mesterlevél tulajdonosa lett, marxista esti iskolába járt, amatör , csillagászként Houstonból és Csillagvárosból kapott munkájáért elismerést. Az általa, liléivé

tervei alapján készült távcső mai értéke tízmillió forint:.

— Tanulni sohasem késő és sohasem szégyen. Üzemeltető művezető voltam Palkonyán, amikor képzett törzsgárdát kellett szervezni az üzemben, ennek pedig feltétele volt a továbbtanulás. példaadás miatt belevágtam. Minden gyereket, akit valamilyen formában rám bíztak, igyekeztem rászoktatni a tanulás; a munka jó izére, és a legtöbbnél nekem lett igazam, be- ’sületes, dolgos emberekké váltak.

Dalnoky János bácsi elégedetten • fogalmazza bölcs élettapasztalatát, a sok munkával, gonddal, örömmel eltöltött évek beérését.

— Egy jótanácsot tudok adni, fogadja meg, ha leheti: soha ne mondja azt, hogy ..ezt nem lehet”! Mindig van út, mindenhez — csak meg kell találni. Hol nehezebb. Imi könnyebb, de van. Es ez a legfontosabb.

Köpöczi Edit

*

Ezeket a lakásokat is magyarok építették és használták Bogorodcsányiban.

Emlékezetes és szép marad minden résztvevő számára a Szövetség gJ. -.vezeték magyar építői tiszteletére rendezett Erkel színházi ünnepség. Dr. Szekér Gyulának, a Minisztertanács elnökhelyettesének, a gázvezeték-építési kormánybizottság elnökének ünnepi beszédébe.* kiemelt hangsúlyt kapott a KGST harminc évének méltatása. Hosszan beszélt az er 're erősödő integrációs törekvéseknek nagyszerű példáiról; a Testvériség földgázvezetékről, a Leninváros—Katus közötti éti lén vezetékről, a 759 kilovoltos vinnyica—albertirsai

elektromos távvezeték építéséről.

*

Itt készült a 4200-4800 kalóriás koszt.

Az összefogást méltatva Szekér Gyula foglalkozott az óriási mű — a Szövetség gázvezeték — műszaki adataival is: a-mintegy 1,7 millió tonna súlyú csővezetékkel, a 22 kompresszor-állomás 158 kompresszorával és a megvalósítás óriási nehézségeivel. Szinte már mindenki tudja, hogy a csaknem 2750 kilométer hosszúságú, 1429 milliméter átmérőjű csővezeték mintegy 179 folyón, víztározón, a vasutak alatt, a Kárpátok bércein halad át. Ilyen méretű vezeték építésével — figyelembe véve a rendkívül zord időjárási viszonyokat — megbirkózni óriási munka.

Ezért is volt meglepő, hogy amikor a munkában részt vevő vállalati kollektívák méltatására került sor, a Bükkvidéki Vendéglátó Vállalat említésénél — amelyik „csak” a magyar dolgozók komplex ellátását végezte — erősebben zúgott fel a taps. A másik meglepetés az volt, amikor a színház büféjében más magyei vállalatok képviselőivel, vezetőivel is találkoztam, akiket nem ért; ilyen megtiszteltetés, s akiknek munkája alig ismert a közvélemény elölt.

A miértre Kollai László, a Bükkvidéki Vendéglátó Vállalat igazgatója adott, /választ.

— Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium fordított sorrendben szervezte meg a munkát. Minden munkahelyre, illetve munkára más-más vállalatot jelölt ki. A Belkereskedelmi Minisztérium utasítása alapján a Bükkvidéki Vendéglátó Vállalat minden telephelyen ott volt. Így érthető, hogy az építésben közreműködő ötven magyar vállalat összlétszámúnak mintegy 29 százalékát a Bükkvidéki Vendéglátó ' Vállalat dolgozói adták. Közülük Kollai László a Munka Érdemrend arany fokozatát, K niyeressy Árpád, -az ivano-fi.mkovszki üzletigazgatóság vezetője a Munka Érdemutyid ezüst fokozatát kapta.

Vele beszélgettünk a több éves. munka tapasztalatairól, élményeiről. Kenyeressy Árpád eddigi élele — az Orenburg) munkát is beleértve — arra is jó példa, hogy az élet pályamódosításai, a rendszeres, szervezett tanulás milyen konvertálható, jól gyümölcsöztél helő képességeket fejleszt ki az emberekben. Kenyeressy Árpád ola.ibó- nyászmérnök szeretett volna lenni. A felvételi vizsga azonban nem sikerült, így lett. szinte gyerekfejjel — véletlenül —. Leninvárosban étteremvezető-helyettes. És hogy mennyire megszerette rövid idő alatt is ezt. a szakmát. azt jól mutatja az. hogy a következő évben már nem is jelentkezett a Nehézipari Műszaki Egyetemre. Elvégezte viszont a technikumot, később a vendéglátóipari főiskolát:. azt kővetően a köz- gazdasági egyetemet. Közben pályáján is. szépen haladt előre, olyannyira, hogy a Bükkvidéki Vendéglátó Vállalat szovjetunióbeli összes egységének vezetésével öt bízták meg.

f

— A munkahelyi vendéglátás különleges és külön ága a szakmának — mondja Kenyeressy Árpád. — Itt sokkal többet kell nyújtani a vendégeknek, mint egv nvílt vendéglátó egységben Igen fontos, hogy az étlapszerkesztés változatos legyen. Különösen fontos ez külföldi kiküldetés esetén, amikor tudományosan meghatározott táplálkozási feltételeket kell teljesíteni. Egy kicsit népnevelő, népművelő hatása is van a szakmának Hogy miben nyilvánul meg? Például abban, hogy amikor a munkások étkezni jöttek, étterembe lépés elölt, lemosták a csizmájukat és megmosták

a kezüket. (Nem mindenütt gyakori szokás ez.)

Az is ebbe a sorba tartozik. hogy a munkahelyi vendéglátástól elvárja a szakma: hogy a korszerű tápkil- kozási szokásokra nevelje a dolgozókat.

*

A magyar éttermek és a lakóházak 1979 májusára, júniusára, minden magyar kompresszorállomáson megnyíltak. Ez időtől lettek a vendégekből vendéglátók! Sorra bővült a szolgáltató létesítmények köre is. Stúdióbéren dezéseket szállítottak ki és helyezlek üzembe. Könyvtárak nyíltak és sporteszközök, játékok kiszállítására is sor került A környezeti kultúra, az életmód színvonalúnak emelésével párhuzamosan az itt dolgozók számára mind többet jelentett a szovjet környezet.

— Nemcsak ott dolgoztunk, ott is éltünk. Több mint száz házasságot kötöttek, a dolgozók. Tizenhat magyar gyerek járt szovjet iskolába, és ilyjic nem vegyes házasságból született gyerek járt óvodába. A nemzeti és nemzetközi ünnepeket május elsejét, november hetediket a szovjet dolgozókkal közösen tartottuk meg. A szocialista brigádok szovjet iskolákat patronáltak.

Egyszóval; a munkakapcsolatokon túlmenően, ezer szállal fonódtak, kötődtek személyi-baráti kapcsolatok. Ezek a barátságok, a közösen végzett munka, közös események, rendezvények a még hátralevő feladatok teljesítéséhez is jelentős segítséget nyújtanak, de összekötő erejük a végleges levonulás után is tovagyűrűzve és fokozottan éi tovább a hazatérő dolgozókban.

I

Buciiért Miklós ’

\