Észak-Magyarország, 1979. június (35. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-02 / 127. szám

1979. június 2., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 tárgyalások L. I. Breisnyev megtekintette Budapest XI. kerületének, Kelenföld­nek egyik modern óvodáját. Képünkön: l. I. Breisnyev és Kádár János, valamint kíséretüknek tagjai megérkeznek az óvodába. (Folytatás az 1. oldalról) A vendégek útja a szol- gáltalóházzal, művelődési ház­zal, ABC-nagyáruházzal, s a jövő év elejére elkészülő 600 személyes filmszínházzal, valamint pihenőparkkal büsz­kélkedő ■ városközponttól a Tétényi út és a Szukasits Árpád út találkozásához ve­zetett. Az itt felépült új óvoda bejáratánál a környék la­kóinak tapsa, éljenzése és Hargitai Antalné vezetőnő köszöntötte Leonyid Iljics Brezsnyevet. A verőfényben fürdő kertben pedig 140 ap­róság zászlócskákkal inte­getve fogadta az érkezőket. Kadlecsik Marci, Mayer Szil­vi és Zimmer Gyuszi kö­szöntő versikével kedveske­dett a kerti székekben helyet foglaló párt- és állami veze­tőknek. A „mind e kerek nagyvilágon, boldogságot, bé­két” kívánó szavak után a kicsinyek vörös szegtucsok- rokkal szaladtak a vendé­gekhez. Közben a nagycsor portosok dalba kezdtek, s a lányok, fiúk, akik Fekete Já- nosné óvónőtől tanulták a baráti ország verseit, dalait, a második strófától már oro­szul énekeltek a születésna­pi boldogságról. A gyerekar­cok, a kedvesen csengő han­gok mosolyt csaltak mindén arcra. Azután körbefogták a Leonyid Iljics Brezsnyevtől kapott nagy Misa mackót, a moszkvai olimpia jelképét, s kibontották a delegáció aján­dékait, a sok-sok- játékot rejtő dobozokat. A Szovjetunió párt- és kormányküldöttségének hi­vatalos baráti látogatása al­kalmából Leonyid Iljics Brezsnyev, az SZKP Köz­ponti Bizottságának főtitká­ra. a Legfelsőbb Tanács El­nökségének elnöke és Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára beszédet mondott a televí­zióban, illetve a rádióban. Leonyid Brezsnyev beszéde Végéhez ért a szovjet párt­ós kormányküldöttségnek a testvéri Magyarországon telt látogatása. A protokollnak megfelelően látogatásunkat hivatalosnak nevezik, de mindenféle formalitást azon­nal feloldott az a meleg és szívélyes fogadtatás, amely­ben bennünket részesítettek, Ez természetesen nem ártott ügyü nknelc. Ma Kádár János elvtárssal közös nyilatkozatot írtunk alá, amely tükrözi tárgyalá­saink eredményeit. Jó és gyümölcsöző megbeszélése­ket folytattunk. Azt monda­nám, hogy azok országaink együttműködésének új erő­forrásai. Ez a gazdaság olyannyira fontos területére is vonatko­zik. Kádár elvtárssa] együtt még tavasszal megjelöltük egy sor döntő fontosságú kérdés megoldásának útját. Ezt követően derekas mun­kát végeztek a miniszterta­nácsok elnökei. Most meg­győződéssel jelenthetjük ki, hogy a szovjet—magyar kap­csolatok hatékonysága dina- , mikusan növekedni, minősé­ge javulni fog. A látogatás politikai ered­ményei is jelentősek. A kommunizmus és a szocia­lizmus építésének folyama­tában mind mi, mind a ma­gyar kommunisták állandóan új jelenségekkel, új prob­lémákkal találjuk szemben magunkat. Éppcv.i ezért hasz­nos egyeztetni útvonalainkat, sőt, pontosabban szólva: kö­zös útvonalunkat. Ezt, meg­tettük, érdekes és hasznos munka volt. A nemzetközi politikai tennivalók megvitatását a teljes egyetértés jellemezte. Ugyanaz a gondolái irányítja lépteinket: megóvni és erő­síteni a békét, lehetővé ten­ni a világ népei számára, hogy erőfeszítéseiket és erő­forrásaikat teljes mértékben az alkotás céljaira összpon­tosíthassák. Akkor majd va­lóban széles távlatok nyíl­nak az emberiség társadalmi fejlődése előtt. A háborús veszélyt végér­vényesen elhárítani nehéz, nagyon nehéz. Tudatában vagyunk, hogy olyan felada­tot tűzünk ki, amely a vi­lágtörténelem egész folya­mán megoldatlan maradt. Maga a modern fegyverek jellege teszi halaszthatatlan­ná ezt a feladatot. Ám most új időket élünk, újak a le­hetőségek. A világban meg­szilárdult az enyhülés politi­kai irányzata. Ez pedig sok mindent magában rejt. Mi úgy értelmezzük, hogy ez nem egyszerűen készség a párbeszédre, hanem egyszer­smind következetes, reális lépések megtétele annak ér­dekében, hogy elhárítsuk mindazt, ami háborús tűz­vészt okozhat. Emlékezzenek vissza, mek­kora volt a kétkedők és kis- hitűek, száma, amikor tíz évvel ezelőtt itt. Budapesten, a - Varsói Szerződés tagorszá­gai az össz-európ.ai biztonsá­gi és együttműködési érte­kezlet előkészítésének sokol­dalú programjára tettek ja­vaslatot. Azt hangoztatták, hogy ebből semmi sem lesz. Mégis lett. Helsinkiig tövi­ses volt az út, s mi mégis végigjártuk. Napjainkban senki sem vitatja, hogy az értekezlet eredményeképpen megjavult az európai politi­kai légkör, s az együttmű­ködés különböző szféráiban létrejött az előrehaladás megbízható alapja. Szükségesnek tartjuk, hogy a záróokmányt féltő gonddal kezeljük, s mind teljesebb mértékben érvényre juttas­suk a gyakorlatban. Csákié így zárhatjuk le mindörökre az európai történelemnek a „hidegháborúhoz” kapcsoló­dó keserű fejezetét, s szilár­díthatjuk meg az enyhülést. A közelmúltban Budapest a szocialista országok új kezdeniényezésének szülővá­rosa lelt. Arra a javaslatra gondolok, hogy rendezzünk össz-európai értekezletet az Amerikai Egyesült Államok és Kanada részvételével. Mi úgy értelmezzük, hogy Euró­pa, amely annak idején elin­dította a politikai enyhülés folyamatát, képes és köteles példát mutatni a katonai iyhülés megvalósításában ris fegyverkezési hajsza meg-, fékezése érdekében valaha is tettek. Továbbá az a vélemé­nyünk, hogy az új, legmaga­sabb szintű szovjet—ameri­kai találkozó elősegítheti a két ország közötti általános kapcsolatok, és ezzel együtt az egész nemzetközi légkör javulását is. Erre a javulás­ra szükség van. Természetesen nemzetközi kérdésekről is lesz vélemény- csere. Vagyis úgy utazunk Bécsbe, hogy teljes mértékben készek vagyunk az aktív és konstruktív párbeszédre, s arra számítunk, hogy az ame­rikai fél álláspontja ugyanez lesz. A béke érdekei vitathatat­lanul megkövetelik, hogy az enyhülés globális jelleget öltsön, hogy az emberek a föld bármely sarkában élhes_ sene'k a béke gyümölcseivel, s szabadon alakíthassák éle­tüket. Ennek kapcsán lehe­tetlen említés nélkül hagyni annak az országnak a poli­tikáját, amely egyetlen al­kalmat sem mulaszt el. hogy szóval és tettel hátráltassa az enyhülést. Kínáról beszélek. Kínának napról napra nö­vekszenek a legkorszerűbb nyugati fegyverekre támasz­tott igényei. Peking hátat fordít minden kezdeménye­zésnek; amely a fegyverkezé­si hajsza korlátozására irá­nyul, Ráadásul Peking állan­dó felhívásokkal fordul a NATO tagországaihoz és Ja­pánhoz, hogy fegyverkezze­nek. fegyverkezzenek. Kína, amelynek életbevágóan szük­sége van sajtit belső felada­tai megoldása érdekében a békére, a háborús veszély komoly forrásává vált. Ez év áprilisában' a kínai vezetők bejelentették, hogy nem hajlandók meghosszab­bítani a szovjet—kínai szer­ződés hatályát. Ezzel egyide­jűleg Pekingben szükséges­nek tartották kifejezésre jut­tatni, hogy készek tárgyalá­sokat folytatni a Szovjetunió­val a kapcsolatok megjavítá­sáról. A szerződés elutasítása és a kapcsolatok megjavítá­sáról telt kijelentések nem­igen egyeztethetők össze. Ennek ellenére készek va­gyunk komolyan és pozití­van vizsgálni a szovjet—kí­nai tárgyalások felvételének kérdését. Mi a kínai félnek nemegyszer javasoltuk, hogy állapodjunk meg kapcsolata, ink normalizálásáról, és a jószomszédság medrébe terel­jük azokat. Érre mi most is készek vagyunk, ám magától értetődően nem harmadik országok érdekeinek rovásá­ra. Vagyis, lia a kínai léi va­lóban jó szándékot mutat, rajtunk nem fog múlni. Kedves elvtársak! Abban a szerencsében volt részem, hogy sokszor "járhattam a Magyar Népköz társaságban. És minden egyes látogatás arról győz meg. hogy az önök csodálatos országa tö­retlenül és lendületesen fej­lődik. A magyar vezetőkkel és az önökkel való találko­zások legjobb benyomásaival térünk vissza hazánkba. An­nak tudatában utazunk eh hogy a Szovjetunió és a né­pi Magyarország javát, az egész szocialista közösség ja­vát szolgáló közös, nagy fel­adatok várnak bennünket. Engedjék meg. hogy bé­két. boldogságot és boldogu­lási kívánjak önöknek. Minden jó.t, barátaim! Kádár János beszéde Köszöntőm a televíziónéző­kéi és a rádióhallgatókat. Örülök, hogy alkalmam nyi- • lik szólni a szovjet párt- és k ormány küldöttség 1 a t ogat á - sárói, amely kiemelkedő je­lentőségű politikai esemény hazánk éleiében. .Leonyid Iljics Brezsnyev elvtársnak, a szovjet párt- és kormány- küldöttség vezetőjének és a küldöttség tagjainak a sze­mélyében ismerősöket, bará­tokat. a nagy szovjet nép tisztelt képviselőit vártuk és fogadtuk. Népeinket baráti kapcsolatok tűzik össze, en­nek megfelelően mostani tárgyalásunk is barátok, küz. dötársak, testvérek találkozó­ja. Amikor a szovjet párt- és kormányküldöttséget hazánk­ban üdvözöljük, az első gon­dolat, ami eszünkbe jut: a felszabadulás. Annak a nép­nek a képviselőit köszöntjük körünkben, amely a II. vi­lágháború vérzivatara. a Hitler-fasiszta megszállás, a Horthy-fasiszta terror korsza­ka után elhozta számunkra, a sokat szenvedett magyar nép számára, a felszabadu­lást. Ezt soha nem felejtjük el! A magyar és a szovjet nép, pártjaink immár 34 eszten­deje, mind a mai napig, jó időben és rossz időben' együtt küzdöttek, együtt dolgoztak, s ez így lesz ezután is. Ezért mondhatjuk, hogy vendége­ink személyében küzdőtársa­inkat, testvéreinket és bará­tainkat köszöntjük. Nem a véletlen szeszélyé­ből, nem néhány ember el­határozásából. hanem azonos szocialista, kommunista el­veinkből és céljainkból, né­peink közös érdekeiből kö­vetkezik, hogy együtt hala­dunk. Az elmúlt évtizedek­ben sokoldalú, széles körű és mély kapcsolatok épültek ki pártjaink, országaink, né­peink között, Együttmüködé-( sünk a' társadalom életének minden fő területét átfogja, kiterjed a szocialista, a kom­munista társadalom építésé­nek' minden területére, a gazdasági munkára, a kultú­rára és nemzetközi tevékeny­ségünk minden fontos kér­désére. Számunkra fontos és hasznos, hogy ebben a szel­lemben rendszeresen találko-* zunk. megbeszéljük, egyez­tetjük harcunk tapasztalata­it. és véleményt cserélünk ar­ról, is. hogy miképpen halad­junk tovább. A népeink közötti barát­ság mélyen él a tömegek­ben; sokoldalú kapcsolataink­ban minden tekintetben ki­fejezésre jut a kölcsönösség. Ez mutatkozik meg abban is, hogy mi Magyarországon a Nagy Októberi Szocialista Forradalomról minden esz­tendőben állami ünnepként emlékezünk meg. s így ün­nepeltük — örvendő szívvel, bizakodással és reménységgel eltelve — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóját is. A közel­múltban viszont nemcsak mi emlékeztünk meg a magyar munkásosztály forradalmi pártja megalakulásának 60. évfordulójáról, valamint a dicső emlékű 1919-es Magyar Tanácsköztársaságról, hanem velünk együtt ünnepelt a ha­talmas, 260 milliós szovjet nép. az egész szovjet társa­dalom is. Nagyon örülünk, hogy az öntudatos csepeli dolgozók­nak a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 60. évfor­dulója tiszteletére indított munka verseny-mozgalma nemzetközi visszhangot kel­tett. A csepeli felhíváshoz egész népünk csatlakozott, és ebben szerepet játszott az az elismerés is. amellyel e kez­deményezést a Szovjetunió­ban1 fogadták. Brezsnyev elv­társnak a csepeliekhez, a magyar dolgozókhoz küldött személyes üdvözlete fellelke­sítette népünket, hatalmas arányokat öltött a szocialis­ta munkaverseny., Élve az alkalommal, ezúttal is köszö­netét mondunk azért a ma­gas kitüntetésért, amelyben a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának Elnöksége a kezdemé­nyező csepeli dolgozókat ré­szesítette, s amelyet Leonyid Iljics Brezsnyev elvlárs a mostani látogatás keretében adott át. Széles körű társadalmi érintkezésünknek — a közös politikai kérdéseken túlme­nően — nevezetes találkozá­r Az értekezlet természete­sen nem helyettesíti a lesze­relés kérdéseiről már folya­matban levő tárgyalásokat, ám kétségtelen, hogy'eleve­nebbé teheti azokat Meggyőződésünk, hogy a nemzetközi kérdésekben min­den esetben előtérbe kell ál­lítani - a leszerelés feladatait. Ez vezérel bennünket a Car­ter elnökkel két héi múlva megtartandó találkozó élőké-, szítésében. Mint ismeretes, úgy ler- vezzükf hogy e találkozó so­rán megerősítjük és aláírjuk a hadászati támadó fegyve­rek korlátozásáról szóló szov­jet—amerikai szerződést. Ez az okmány, amelyen ap utol­só simításokat végzik vitat­hatatlanul a legnagyobb lé­pés lesz, amelyet a muldeá­Kcpünk a nyilatkozat aláírását követő eseményről készült si pontjai, megnyilvánulása: vannak kulturális téren is. A magyar alkotóművészek — köztük az írók, a zene- és képzőművészek, s más mű­vészeti ágak képviselői — számára nagyon sokat jelent a szovjet közvélemény őszin­te érdeklődése, és a baráti fogadtatás. Hogy csak egy példát említsek a kultúra te­rületéről: a mostani színházi évadban 128 szovjet színház játszott magyar színdarabot, több magyar színházi társu­lat is szerepeli a Szovjetunió­ban, ahol nagy rokonszenv- vel, barátként fogadták őket. s produkciójuk — ezt meg­elégedéssel állapíthatjuk meg — nagy tetszést váltott ki. Áttérve a mostani látoga­tás keretében végzett érde­mi munkánkra: mint min­dig, ezúttal is őszintén, be­csületesen és híven tájékoz­tattuk szovjet barátainkat helyzetünkről, feladatainkról és gondjainkról. Elmondtuk, hogy népünk minden terüle­ten lelkiismeretesen, ponto­san és céltudatosan dolgozik a fejlett- szocialista társada­lom építésén. Ha visszatekintünk saját korábbi helyzetünkre, meg­állapíthatjuk, hogy eredmé-, nyeink hatalmasak, példátlan előrehaladást ért el népünk, amióta a szocializmus építé­sének útján jár. Az előreha­ladás, a fejlődés magasabb színvonala azonban új, ne­hezebb és bonyolultabb fel­adatokat, is elénk állít, külö­nösen a külgazdasági felté­telek számunkra kedvezőtlen változása nehezíti munkán­kat. De bizakodóak vagyunk:' megoldjuk feladatainkat. Fő erőforrásunk; népünk szocia­lista egysége, a nemzeti ösz- szefogás szocialista céljaink elérése érdekében. Arról is tájékoztattuk szov­jet. barátainkat, hogy a gaz­dasági, a kulturális építés terén minden lehetőségünket kihasználva, mozgósítjuk erőinket a további fejlődés érdekében. Bizakodásunkat elért eredményeinkre és né­pünknek arra a szilárd el­határozására alapozzuk, hogy tovább halad az eddigi úton. Nagy biztonságot és támaszt, jelent számunkra barátsá­gunk, együttműködésünk a szovjet néppel, s az a sok lehetőség, amely a magyar— szovjet együttműködés to­vábbfejlesztésében, a széles körű szocialista összefogás­ban rejlik. Tárgyalásaink nem ezek­ben a napokban kezdődtek. A folyamatos és rendszeres magyar-—szovjet kapcsolatok keretében a közelmúltban tárgyaltam Moszkvában Brezsnyev elvlárssal. majd miniszterelnökeink. Koszigin és Lázár elvtárs folytatott eszmecserét időszerű kérdé­sekről. Mostani megbeszélé­seinken is sorra vettük kö­zös tennivalóinkat, és bizo­nyos vagyok abban, hogy tárgyalásaink minden terüle­ten új lendületet adnak a magyar—szovjet együttmű­ködésnek. (Folytatás a i. oldalon) \

Next

/
Thumbnails
Contents