Észak-Magyarország, 1979. május (35. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-06 / 104. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 1979. május 6., vasárnap Állványok veszik körül Sárospatakon a Dobó Fe­renc utca elején levő Mó- rlcz-házat, amelyet 1893- ban a nagy író apja, az ács-kőműves iparigazol­vánnyal rendelkező Móricz Bálint maga épített népes családja számára. Azóta több gazdája volt a ház­nak, jelenleg is magántu­lajdonban van, nemegyszer különféle átalakításokat vé­geztek, ajtókat, ablakokat cseréltek rajta. Móricz Zsigmond szüle­tésének 100. évfordulója alkalmára a városi tanács műszaki osztálya eredeti formájában igyekszik hely­reállíttatni a Móricz-házat. Felújítják a még meglevő ajtókat, ablakokat, a hi­ányzóknak elkészítik a má­sát, s visszahelyezik a Mó­ricz Bálint készítette haj­dani faragványokat is. Jelenleg Igen szerény emléktábla hirdeti a há­zon, hogy ebben lakott pa­taki diák korában: 1894—96 között Móricz Zsigmond. A városi tanács és a város­szépítő egyesület megren­delésére Anarássy Kúria János szobrászművész, aki­nek ez lesz Sárospatakon a Móricz Zsigmondról készí­tett harmadik alkotása, kő­be faragta a nagy író dom­borműves emléktábláját. A ház renoválásának befejez­tével, május 13-án vasár­nap délelőtt 9 órai kezdet­tel ünnepélyes külsőségek között fogják felavatni. Utána 10 órakor irodalmi emlékműsort rendeznek az író nevét viselő általános iskolai diákotthon nagy­termében. A városi tanács közeli terveiben szerepel, hogy a házat megvásárolják, és a Móricz-család emlékhelyé­vé avatják. Benne gyűjtik össze nemcsak az íróra, hanem a csalód valameny- nyi tagjára: a szülőkre és a hét Móricz gyermekre vonatkozó írásos és tárgyi emlékeket. (h. j.) Mi bizony versmondó­nemzet lettünk. Az orszá­gos versenyek során meg­csodált, felfedezett, sőt megszeretett tehetségek mellett azonban olyan elő­adókkal is találkoztunk, akik ... Nos, ismerjenek meg közülük néhányat. Bögyös Bea és a többiek LUSTA LENKE Két évig töprengett azon, mejyik verset válassza. A verseny előtti napon dön­tött úgy, hogy a bírhatót nem adja el álompénzen, az Anyám tyúkját szavalta, mint már annyiszor. Még óvodáskorában meg­tanulta, praktikus versnek bizonyult. El lehetett azt sütni a húsvéti ünnepeken (a tojás szó miatt), anyák napján, a tyúk és a kutya barátságáról szóló előadás- sorozaton, sőt — a kiski­rály és a cseléd szó miatt — még történelemórákon is. Most azonban rosszul számított. Már a cím el­hangzása után közölték, hogy baj van a versválasz­tásával. — Kérem, ez nem Petőfi —, hanem József Attila­szavalóverseny! — dörögte a zsűri elnöke. — Hát aztán! — vonta meg a vállát, művészi át­éléséből teljesen kizökkent­ve, Lenke. — József Attilá­nak talán nem volt anyja? — De tyúkja nem volt! — üvöltött az elnök. — Honnan tetszik tudni? — nyelvelt vissza az ajtó­ból, miközben az utána ha­jított, díszletként alkalma­zott Morzsa kutya vicsorog­va húzott el mellette. Tanulság: Aki karriert akar csinálni, legalább két verset tanuljon meg az óvodában! NAGYMAMA CSILLAGA Három hölgy kísérte el a versenyre: az anyucikája, a keresztmamikája és a nagymamukája. Anyuciká­ja a fodrocskáit igazgatta, keresztmamika az Y kiejté­sét gyakoroltatta, nagyma­muka nyers tojásért vere­kedett a büfében. Végre elérkezett a fellépés pilla­nata. Nagymama csillaga, X-lábával megállt, szemét egy U-szögre meresztette, majd darálni kezdte a Tol- di-trilógiát. Annyira átadta magát Toldinak, no meg a kedves kis közönségének, (anyuci­kénak, keresztmamikának és nagymamukának), hogy közben észre sem vette: a zsűri elnöke már a díjakat is kiosztotta, külön megkö­szönve a Tehetséges Teré­zia által tolmácsolt, kétso­ros, spártai sírfeliratot. Tűnődés: Ezek szerint a mű hosszúsága nem pótolja a tehetséget?! BÖGYÖS BEA Napok óta csak a fellé­pésre gondolt. Erősen kon­centrált, mit vegyen fel, és mit vegyen le. A nagy napon aztán fel­kent egy kiló pingyuszkát, felragasztott egy vég mű- szempillát, eltávolította a gombokat, lehúzta a cipzá­rakat. A pódiumra lépés pillanatában még a haris­nyájából is kilépett, majd gyakorlott mozdulattal, a zsürielnök nyaka köré te­kerte. Aztán megállt, pon­tosabban beállt, kidöntötte az ‘előnyöket, behúzta a hátrányokat Bűvölni kezd­te az elnököt. Az rekedt hangon, izzadt homlokát a harisnyával törölgetve megadta a jelt a kezdésre: — Tessék. Bögyös Bea, nem értette. Mivel azonban a bűvölés áhítatából kizökkentették, megkérdezte: — Tessék?! — Szavaljon! — rebegte az elnök. — Szavaljak? Én?! Aki szavak és ruha nélkül is magam vagyok a művé­szet? Soha! — vonult ki meg nem értetten Bea, mi­után művészete fontos kel­lékét, a harisnyáját, már visszaszerezte. Tanulság: Ha kívül nincs, az nem, de ha belül sincs semmi, az mór baj! Bagi Aranka Három Cassavetes-film Három filmet kínál a májusi program a stúdió- mozik hálózatában. Érde­kesség, hogy mindhárom egy amerikai rendező, John Cassavetes alkotása. A ren­dező egy korábbi nyilatko­zatából érdemes idézni: „Filozófiám ez: ne engedd, hogy megvásároljanak, fő­ként akkor, ha eladhatod magad. Nagyon örülök, hogy filmjeim nem arat­nak nagy sikert. Mert, ek­kor — noha azt hiszed, hogy szabadabb vágj’ — sokkal inkább gúzsba köt­nek ... Azt hiszem, inkább azon leszek, hogy továbbra is elismert, de anyagilag sikertelen filmek rendező­je maradjak.” Ez az alkotói ars poetica még inkább érthetővé válik filmjei is­meretében, különösen, ha összevetjük azokat a hiva­talos Amerikával. A május­ban bemutatásra kerülő filmjei közül időrendben elsőként — XO-én — a New York árnyai című látható. Ez valójában felújitás, 1960-ban készült, a hatva­nas években már játszot­ták a hazai mozik, de ma is élő, eleven, valós a kép, amit az ötvenes évekről rajzol, három fivér életén keresztül. Május 17-én a Premier című filmje kerül vászonra, amely egy híres színésznő önvizsgálatának tükrében, a színházról és az öregedésről beszél. Végül harmadikként — május 31- től — látható az Egy hatás alatt álló nő című filmje, egy keményen dolgozó fi­zikai munkás (a Colombo- sorozaiból ismeri: Peter Falk alakítja), és semmit­tevő, unalmában sokféle hatás alá kerülő felesége házasságának válságáról. Cseh Illés, a hatalmas tükör előtt ^ ácsorgott. Ódivatúan hosszú zakójá­nak válltömése megtört, szárnysze­getten lógott alá. Finom szálú haja, me­lyet hetenként samponnal mosott, most csapzott, s gondozatlan volt. Egyik kezé­ben pálinkás poharat tartott, a másikban egy üveg sört. A tükörből pillantotta meg Mártont és a húgát. Gyorsan lehajtotta a pálinkát, utá­naeresztette a sört. Vastag ujjai ráfeszül­tek az üvegre. Az üres poharat és az üve­get a söntéspult szélére tette. Áttört az ácsorgók tömegén. Márton átfogta a lány vállát, s közelebb húzta magához. Cseh Illés abban a pillanatban lépett melléjük. Szó nélkül levette Márton kezét a húga válláról. Nem goromba, de figyel­meztető mozdulattal. A lány arcán kigyúlt az ijedtség. Márton felnézett. Nem lepődött meg, mintha felkészült volna erre a mozdulatra. Ez nem az a szem, amivel régen nézett rám, állapította meg magában. Megpróbált mosolyogni, de halvány, tartalmatlan mo­solya volt. Visszatette a kezét a lány vál­lára. Cseh Illés elsápadt. — Vedd le onnan! — mondta. Mártonban egy pillanatra felrémlett, hogy engedelmeskedik a felszólításnak,.de a keze jól érezte magát a lány vállán. — Azt mondtam, hogy vedd le a koszos mancsodat a húgomról! — kiáltotta Cseh Illés, móst már fenyegetően. Márton nem válaszolt. Nem is vette le a kezét. Cseh Illés bicskát húzott, elő a zsebéből, és mielőtt bárki közbeléphetett volna, a mulató- és középső ujj közötti inas árok­nál, beledöfött Márton kezébe. Márton meg se rezzent. A sikoltás után a vérre figyelt föl, amely vékonyan szivá­rogni kezdett a sebből, majd lecsurrant. A bicska pengéje nem hatolt át a kezén, el­akadt az inakban. A kezét a lány vállán hagyta. Zavar támadt. Körülvették őket. A fal­fehérré vált Cseh Illés kezéből kicsavarták a bicskát, bevezették a söntés kéziraktárá­ba. egy üres sörösládára ültették. Kijóza­nodva. segélytkérően pillantott ki a kam- taszerű helyiségből. A lány válla mágnes-, . _ _ - _ : rv-v PÁRHUZAMOSOK ként tapadt Márton kezéhez. Ügy látszott, hogy a lány jól tartja magát, valójában oly bénultan állt, hogy mozdulni sem tu­dott. Rosszullét fogta el. Kitámogatták a levegőre. Egy szőkefürtös fiatalember furakodott a sebesülthöz. Márton idegenül pillantott rá, de a puszta tekintetével nem tudta ér­zékeltetni, hogy felesleges itt. Ez mindig láb előtt van, gondolta ingerülten. A teg­napi estére gondolt, amikor a szőkefürtös felült az ágyon, félrelolta a keresztrejt­vényt, hátát a falnak támasztotta. Kibámult a szállás ablakán, mint aki nem mer a másik szemébe nézni, úgy mondta Márton­nak: — Már húsvétkor is meg akartalak hívni hozzánk, de akkor beteg voltál. De most nincs kifogás. Jó falu a mienk, meg­látod. Egy-két napot ki lehet bírni. Disz­nót vágunk az ünnepre, az biztos. A lá­nyokat meg az italt én garantálom. A jég is meghízik addigra a tavon, hogy már el­bír bennünket... A szökefürtös óvatosan fölemelte Márton vérző kezét. — Jól elintézett a tahó! — mondta dü­hösen. Megérkezett á ruhatáros. Kinyújtott kéz­zel tolta szét maga előtt a bámészkodókat. — Mi történik itt, kérem? Mi történik itt, kérem? — Egy marha belevágta a bicskát a ba- rátóm kezébe — válaszolt a szőkefürtös. A ruhatáros orra elé tartotta Márton kezét. A ruhatáros nem telte fel a szemüvegét, hanem mint a nagyítólencséi, a seb fölé tartotta. — Ki a tettes? — kérdezte. A szőkefürtös, a raktár felé mutatott. — Ott ül benti A ruhatáros futó pillantást vetett Cseh Illésre, majd eltette a szemüveget — A bűnjel hol van? — nézett körül. — A bicskát eltette a csapos — szólalt meg Márton mögött egy idegen hang. — Ki kell hívni a rendőrséget — hatá­rozott a ruhatáros. — Ügy van! Hívja csak őket minél előbb! — helyeselt a szőkefürtös. — Hagyja a fenébe a rendőröket —szólt közbe Márton. — Inkább kötszert hozzon, meg fertőtlenítőt. — Be fogjuk kötni — nyugtatta meg a ruhatáros Mártont —, de a rendőrséget is értesíteni kell. Márton türelmetlenül félbeszakította. — Mondom, hogy hagyja a rendőrséget! Nem érti? — Miért hagynám? — Azért, hogy ne erőltesse magát. A ruhatáros gyanakodva pillantott kö­rül. — összejátszanak itt? — Egy házban lakunk azzal, mit akar? — intett Márton, Cseh Illés felé. — Mégis megszúrta! — Nem érti, hogy ne ártsa bele magát? A ruhatáros áthatóan nézett Mártonra. — Maguk, bűntársak? A szőkefürtös figyelmeztetően meglökte az öreg karját. — Ne fantáziáljon, hanem hozza már a kötszert! — Legközelebb, a belüket fogja kionta­ni ... A szőkefürtös, most már a vállával nyomta arrébb a ruhatárost. — Nem látja, hogy elvérzik a barátom? Akkor aztán majd adnak magának a rendőrök! A ruhatáros előkereste a vöröskeresztes dobozt, és abban a sorrendben, ahogy az elsősegélynyújtó tanfolyamon lanulta: seb­fertőtlenítés, pólyabontás, stb. — hozzá­kezdett a kötözéshez. — Nem férnek a bőrükbe, míg rá nem fizetnek — morogta közben. A csődület szétoszlott, csak azok ma­radtak néhányan, akik semmit sem akar­Domborműves emÉHa a patali iricz-liázon

Next

/
Thumbnails
Contents