Észak-Magyarország, 1979. május (35. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-06 / 104. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 1979. május 6., vasárnap Állványok veszik körül Sárospatakon a Dobó Ferenc utca elején levő Mó- rlcz-házat, amelyet 1893- ban a nagy író apja, az ács-kőműves iparigazolvánnyal rendelkező Móricz Bálint maga épített népes családja számára. Azóta több gazdája volt a háznak, jelenleg is magántulajdonban van, nemegyszer különféle átalakításokat végeztek, ajtókat, ablakokat cseréltek rajta. Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulója alkalmára a városi tanács műszaki osztálya eredeti formájában igyekszik helyreállíttatni a Móricz-házat. Felújítják a még meglevő ajtókat, ablakokat, a hiányzóknak elkészítik a mását, s visszahelyezik a Móricz Bálint készítette hajdani faragványokat is. Jelenleg Igen szerény emléktábla hirdeti a házon, hogy ebben lakott pataki diák korában: 1894—96 között Móricz Zsigmond. A városi tanács és a városszépítő egyesület megrendelésére Anarássy Kúria János szobrászművész, akinek ez lesz Sárospatakon a Móricz Zsigmondról készített harmadik alkotása, kőbe faragta a nagy író domborműves emléktábláját. A ház renoválásának befejeztével, május 13-án vasárnap délelőtt 9 órai kezdettel ünnepélyes külsőségek között fogják felavatni. Utána 10 órakor irodalmi emlékműsort rendeznek az író nevét viselő általános iskolai diákotthon nagytermében. A városi tanács közeli terveiben szerepel, hogy a házat megvásárolják, és a Móricz-család emlékhelyévé avatják. Benne gyűjtik össze nemcsak az íróra, hanem a csalód valameny- nyi tagjára: a szülőkre és a hét Móricz gyermekre vonatkozó írásos és tárgyi emlékeket. (h. j.) Mi bizony versmondónemzet lettünk. Az országos versenyek során megcsodált, felfedezett, sőt megszeretett tehetségek mellett azonban olyan előadókkal is találkoztunk, akik ... Nos, ismerjenek meg közülük néhányat. Bögyös Bea és a többiek LUSTA LENKE Két évig töprengett azon, mejyik verset válassza. A verseny előtti napon döntött úgy, hogy a bírhatót nem adja el álompénzen, az Anyám tyúkját szavalta, mint már annyiszor. Még óvodáskorában megtanulta, praktikus versnek bizonyult. El lehetett azt sütni a húsvéti ünnepeken (a tojás szó miatt), anyák napján, a tyúk és a kutya barátságáról szóló előadás- sorozaton, sőt — a kiskirály és a cseléd szó miatt — még történelemórákon is. Most azonban rosszul számított. Már a cím elhangzása után közölték, hogy baj van a versválasztásával. — Kérem, ez nem Petőfi —, hanem József Attilaszavalóverseny! — dörögte a zsűri elnöke. — Hát aztán! — vonta meg a vállát, művészi átéléséből teljesen kizökkentve, Lenke. — József Attilának talán nem volt anyja? — De tyúkja nem volt! — üvöltött az elnök. — Honnan tetszik tudni? — nyelvelt vissza az ajtóból, miközben az utána hajított, díszletként alkalmazott Morzsa kutya vicsorogva húzott el mellette. Tanulság: Aki karriert akar csinálni, legalább két verset tanuljon meg az óvodában! NAGYMAMA CSILLAGA Három hölgy kísérte el a versenyre: az anyucikája, a keresztmamikája és a nagymamukája. Anyucikája a fodrocskáit igazgatta, keresztmamika az Y kiejtését gyakoroltatta, nagymamuka nyers tojásért verekedett a büfében. Végre elérkezett a fellépés pillanata. Nagymama csillaga, X-lábával megállt, szemét egy U-szögre meresztette, majd darálni kezdte a Tol- di-trilógiát. Annyira átadta magát Toldinak, no meg a kedves kis közönségének, (anyucikénak, keresztmamikának és nagymamukának), hogy közben észre sem vette: a zsűri elnöke már a díjakat is kiosztotta, külön megköszönve a Tehetséges Terézia által tolmácsolt, kétsoros, spártai sírfeliratot. Tűnődés: Ezek szerint a mű hosszúsága nem pótolja a tehetséget?! BÖGYÖS BEA Napok óta csak a fellépésre gondolt. Erősen koncentrált, mit vegyen fel, és mit vegyen le. A nagy napon aztán felkent egy kiló pingyuszkát, felragasztott egy vég mű- szempillát, eltávolította a gombokat, lehúzta a cipzárakat. A pódiumra lépés pillanatában még a harisnyájából is kilépett, majd gyakorlott mozdulattal, a zsürielnök nyaka köré tekerte. Aztán megállt, pontosabban beállt, kidöntötte az ‘előnyöket, behúzta a hátrányokat Bűvölni kezdte az elnököt. Az rekedt hangon, izzadt homlokát a harisnyával törölgetve megadta a jelt a kezdésre: — Tessék. Bögyös Bea, nem értette. Mivel azonban a bűvölés áhítatából kizökkentették, megkérdezte: — Tessék?! — Szavaljon! — rebegte az elnök. — Szavaljak? Én?! Aki szavak és ruha nélkül is magam vagyok a művészet? Soha! — vonult ki meg nem értetten Bea, miután művészete fontos kellékét, a harisnyáját, már visszaszerezte. Tanulság: Ha kívül nincs, az nem, de ha belül sincs semmi, az mór baj! Bagi Aranka Három Cassavetes-film Három filmet kínál a májusi program a stúdió- mozik hálózatában. Érdekesség, hogy mindhárom egy amerikai rendező, John Cassavetes alkotása. A rendező egy korábbi nyilatkozatából érdemes idézni: „Filozófiám ez: ne engedd, hogy megvásároljanak, főként akkor, ha eladhatod magad. Nagyon örülök, hogy filmjeim nem aratnak nagy sikert. Mert, ekkor — noha azt hiszed, hogy szabadabb vágj’ — sokkal inkább gúzsba kötnek ... Azt hiszem, inkább azon leszek, hogy továbbra is elismert, de anyagilag sikertelen filmek rendezője maradjak.” Ez az alkotói ars poetica még inkább érthetővé válik filmjei ismeretében, különösen, ha összevetjük azokat a hivatalos Amerikával. A májusban bemutatásra kerülő filmjei közül időrendben elsőként — XO-én — a New York árnyai című látható. Ez valójában felújitás, 1960-ban készült, a hatvanas években már játszották a hazai mozik, de ma is élő, eleven, valós a kép, amit az ötvenes évekről rajzol, három fivér életén keresztül. Május 17-én a Premier című filmje kerül vászonra, amely egy híres színésznő önvizsgálatának tükrében, a színházról és az öregedésről beszél. Végül harmadikként — május 31- től — látható az Egy hatás alatt álló nő című filmje, egy keményen dolgozó fizikai munkás (a Colombo- sorozaiból ismeri: Peter Falk alakítja), és semmittevő, unalmában sokféle hatás alá kerülő felesége házasságának válságáról. Cseh Illés, a hatalmas tükör előtt ^ ácsorgott. Ódivatúan hosszú zakójának válltömése megtört, szárnyszegetten lógott alá. Finom szálú haja, melyet hetenként samponnal mosott, most csapzott, s gondozatlan volt. Egyik kezében pálinkás poharat tartott, a másikban egy üveg sört. A tükörből pillantotta meg Mártont és a húgát. Gyorsan lehajtotta a pálinkát, utánaeresztette a sört. Vastag ujjai ráfeszültek az üvegre. Az üres poharat és az üveget a söntéspult szélére tette. Áttört az ácsorgók tömegén. Márton átfogta a lány vállát, s közelebb húzta magához. Cseh Illés abban a pillanatban lépett melléjük. Szó nélkül levette Márton kezét a húga válláról. Nem goromba, de figyelmeztető mozdulattal. A lány arcán kigyúlt az ijedtség. Márton felnézett. Nem lepődött meg, mintha felkészült volna erre a mozdulatra. Ez nem az a szem, amivel régen nézett rám, állapította meg magában. Megpróbált mosolyogni, de halvány, tartalmatlan mosolya volt. Visszatette a kezét a lány vállára. Cseh Illés elsápadt. — Vedd le onnan! — mondta. Mártonban egy pillanatra felrémlett, hogy engedelmeskedik a felszólításnak,.de a keze jól érezte magát a lány vállán. — Azt mondtam, hogy vedd le a koszos mancsodat a húgomról! — kiáltotta Cseh Illés, móst már fenyegetően. Márton nem válaszolt. Nem is vette le a kezét. Cseh Illés bicskát húzott, elő a zsebéből, és mielőtt bárki közbeléphetett volna, a mulató- és középső ujj közötti inas ároknál, beledöfött Márton kezébe. Márton meg se rezzent. A sikoltás után a vérre figyelt föl, amely vékonyan szivárogni kezdett a sebből, majd lecsurrant. A bicska pengéje nem hatolt át a kezén, elakadt az inakban. A kezét a lány vállán hagyta. Zavar támadt. Körülvették őket. A falfehérré vált Cseh Illés kezéből kicsavarták a bicskát, bevezették a söntés kéziraktárába. egy üres sörösládára ültették. Kijózanodva. segélytkérően pillantott ki a kam- taszerű helyiségből. A lány válla mágnes-, . _ _ - _ : rv-v PÁRHUZAMOSOK ként tapadt Márton kezéhez. Ügy látszott, hogy a lány jól tartja magát, valójában oly bénultan állt, hogy mozdulni sem tudott. Rosszullét fogta el. Kitámogatták a levegőre. Egy szőkefürtös fiatalember furakodott a sebesülthöz. Márton idegenül pillantott rá, de a puszta tekintetével nem tudta érzékeltetni, hogy felesleges itt. Ez mindig láb előtt van, gondolta ingerülten. A tegnapi estére gondolt, amikor a szőkefürtös felült az ágyon, félrelolta a keresztrejtvényt, hátát a falnak támasztotta. Kibámult a szállás ablakán, mint aki nem mer a másik szemébe nézni, úgy mondta Mártonnak: — Már húsvétkor is meg akartalak hívni hozzánk, de akkor beteg voltál. De most nincs kifogás. Jó falu a mienk, meglátod. Egy-két napot ki lehet bírni. Disznót vágunk az ünnepre, az biztos. A lányokat meg az italt én garantálom. A jég is meghízik addigra a tavon, hogy már elbír bennünket... A szökefürtös óvatosan fölemelte Márton vérző kezét. — Jól elintézett a tahó! — mondta dühösen. Megérkezett á ruhatáros. Kinyújtott kézzel tolta szét maga előtt a bámészkodókat. — Mi történik itt, kérem? Mi történik itt, kérem? — Egy marha belevágta a bicskát a ba- rátóm kezébe — válaszolt a szőkefürtös. A ruhatáros orra elé tartotta Márton kezét. A ruhatáros nem telte fel a szemüvegét, hanem mint a nagyítólencséi, a seb fölé tartotta. — Ki a tettes? — kérdezte. A szőkefürtös, a raktár felé mutatott. — Ott ül benti A ruhatáros futó pillantást vetett Cseh Illésre, majd eltette a szemüveget — A bűnjel hol van? — nézett körül. — A bicskát eltette a csapos — szólalt meg Márton mögött egy idegen hang. — Ki kell hívni a rendőrséget — határozott a ruhatáros. — Ügy van! Hívja csak őket minél előbb! — helyeselt a szőkefürtös. — Hagyja a fenébe a rendőröket —szólt közbe Márton. — Inkább kötszert hozzon, meg fertőtlenítőt. — Be fogjuk kötni — nyugtatta meg a ruhatáros Mártont —, de a rendőrséget is értesíteni kell. Márton türelmetlenül félbeszakította. — Mondom, hogy hagyja a rendőrséget! Nem érti? — Miért hagynám? — Azért, hogy ne erőltesse magát. A ruhatáros gyanakodva pillantott körül. — összejátszanak itt? — Egy házban lakunk azzal, mit akar? — intett Márton, Cseh Illés felé. — Mégis megszúrta! — Nem érti, hogy ne ártsa bele magát? A ruhatáros áthatóan nézett Mártonra. — Maguk, bűntársak? A szőkefürtös figyelmeztetően meglökte az öreg karját. — Ne fantáziáljon, hanem hozza már a kötszert! — Legközelebb, a belüket fogja kiontani ... A szőkefürtös, most már a vállával nyomta arrébb a ruhatárost. — Nem látja, hogy elvérzik a barátom? Akkor aztán majd adnak magának a rendőrök! A ruhatáros előkereste a vöröskeresztes dobozt, és abban a sorrendben, ahogy az elsősegélynyújtó tanfolyamon lanulta: sebfertőtlenítés, pólyabontás, stb. — hozzákezdett a kötözéshez. — Nem férnek a bőrükbe, míg rá nem fizetnek — morogta közben. A csődület szétoszlott, csak azok maradtak néhányan, akik semmit sem akarDomborműves emÉHa a patali iricz-liázon
