Észak-Magyarország, 1979. május (35. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-27 / 122. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 10 1979. május 27., vasárnap Anya és gyermeke Nemzetközi gyermeknap 79 Gyermekeinké ez a nap, süssön hát fényessége. Dobjon örömcsóvát a gyermek- kocsira, amelyben a ki- j csíny élet szuszog, a játszótérre, aiz aprók közé, hegyre, parkba, a nagyobbak, nak. Vigye nekik örömfé- : nyeinket is, szeretetünket, mert amikor őket ünnepeljük: az életet köszöntjük. Nemzetközi gyermekév. Kitágította, és naptár sze- : rint is gazdagabbá tette esztendőnket az, hogy ebben az évben különlegesen sokszor és különleges hangsúllyal esik szó világszerte a gyermekekről. Jogaikról ír a nemzetközi sajtó, pontokba szedett, emberiségméretű kívánságokat összegezett korábban az ENSZ Gyermeki Jogok Bizottsága. Olyan jogokat és a gyermekeknek kijáró juttatásokat, amelyeknek hallatára a szocialista társadalomban élők, a mélységesen humanista célú társadalmunk úgyszintén csak regisztrálni tudja — újból felfedezni kevésbé —, mit is adunk, mit is teremtünk meg a gyermekeknek ? Hogy joguk van a kenyérhez és a játékhoz? Beleszületik ebbe a mi országunkban, társadalmunkban a gyermek. Hogy joga van a gyermekkor gondtalanságára. arra. hogy ne legyen időnap előtt munkára kényszerítve, hogy jusson kenyér és tiszta ágy? De hiszen ezért élünk és dolgozunk, immár második nemzedéke felszabad lás óta a mi népünknek. Oly természetesek nekünk a gyermek jogai, mint az asztalon a kenyér, földben a mag. Ha anya vagy. kedves olvasó, önnön sorsodból tudod, mit jelent életet adni és életet nevelni. Ha apa vagy, felmérted ezerszer, mit jelent családodban a gyermek. Érte van elsősorban küszködésed és gyarapodásod. Neki dolgozol elsősorban, érte formálod otthonod, az ő sorsa vonalát tervezed magad vonásaiban is. Aki gyermeket nevel, tudja: a sorsa teljességét kapta. Mellette minden csak kiegészítő, csak egységbe foglaló. Ha társadalmunk adományait mérlegeljük, most, abban az esztendőben, amely „hivatalosan” is a gyermekeké, észlelhetjük, mily temérdek a mérleg serpenyőjében a már megkapott —' és mennyi még az ezután adandó juttatás gyermekeinknek. Nem szólva most a gyermekév számtalan ajándékáról — a szép és. hasznos rendezvényekről, akciókról, szerte az országban —, ezekkel együtt is bőséges még a teendők sora. Építeni kell az újabb és újabb bölcsődéket, óvodákat és iskolákat. Szükség van újabb parkokra, játszóterekre, sportcsarnokokra. Sose számoljuk: mibe kerül mindez, hiszen természetes velejárója az ilyenfajta gyarapodás és gyarapítás szocializmust építő országunknak. Teli serpenyőket akarunk, azt, hogy a mérleg nyelve minél teljesebben billenjen a gyermekeink felé. Ami kérdés mégis: menynyit adunk önmagunkból, apák és anyák a gyermekeinknek? Szakemberek bizonygatják, hogy a női foglalkoztatás teljesebbé válása sok-sok nevelési feladatot hárít át az iskolákra, a gyermekintézményekre. Képzett nevelők bizonyítják ugyanakkor — és méltán —, hogy a családi nevelésben még sok fehér folt tapasztalható. Vannak adósságaink, s ezekkel nemcsak szembe kell néznünk, hanem fokról fokra törlesztenünk is kell belőlük. Nem adunk any- nyit önmagunkból a gyermekeinknek, amennyit kellene. Nem vesszük észre, vagy legalábbis nem eléggé vesszük észre, hogy az élet régen eldöntött minden nevelés körüli vitát. A gyermekeink formálása, nevelése, jellemük alakítása, emberségük kibontása ma is és ezután is alapjaiban a családé kell, hogy maradjon. Miért mondjuk ezt most, gyermeknapi ünnepi köszöntő mellé? tízért, mert sem szép méltatás, sem gazdag ajándék, vagy egyszeri, de akár sokszori, egész évi figyelem és program nem helyettesítheti a szülők állandó szoros, érzelmi és értelmi kapcsolatát gyermekeikkel. És semmiféle elfoglaltság, legjobb gyarapodási, szerzési szándék sem ment fel senkit — egyetlen apát, anyát sem — az alól, hogy gyermekét nevelje, formálja, idejét, jó szavát, tanácsát bőséggel adja neki. Nincs az a szép holmi és látványos külső program, ami egy jóízű családi beszélgetést helyettesítene. Nincs az az ajándék. amely pótol anya és 6erdülő lánya között soksok őszinteségen, megértésen. családi együttlétben születő kapcsolatot. És nincs vagyon, amely felmentést adna az apának, aki nem nyújtja legjobb énjét a családnak, nem akar legjobb példakép lenni, nem tud szót érteni fiával, leányával Mi mindnyájan, szerte a hazában, ennek a társadalomnak a felnőttjei,, nagy- nagy többségben iparkodunk termi — és ele^ get tenni — a gyermekeinkért, akár a gyermeki jogok évében vagyunk, akár nem. Együtt és külön-kü- lön is ezért dolgozunk, küszködünk. Amikor mégis elégedetlenek vagyunk önmagunkkal: ezt is a gyermekeinkért érezzük. így. Sok-sok milliárddal tudjuk csak számolni azoknak a közös javaknak az értékét, amelyeket nekik teremt az ország, s erre büszkék vagyunk. Amit még hozzá akarunk mindehhez adni: azoknak az óráknak és perceknek gazdagabbá, tartalmasabbá tétele, amelyeket nekik és körükben tölthetünk. önmagunkkal nem takarékoskodva. Ahogyan nem takarékoskodunk a nekik szerzendő javakkal, a nekik teremtendő és tovább gyarapodó társadalmi értékek egészével sem, V. M. Parkway Village, New York, USA: Gyermekek a világ minden részéről, az ENSZ nemzetközi iskolájának udvarán. Brnóban új pedagógiai módszerekkel tanítják a gyerekeket Ismerkedés az ábécével moszkvai iskolában: Vera Vaszüjevna Mizina tanítónő Szabad időben... Csónakázók Miskolc-Tapolcán Kétmillió forintos segítség Úttörőtábor *r ttílllill ÜHÍálS A napok óta tartó meleg időjárás sokunkat vonz fo_ lyók, tavak mellé, az erdőkbe, a strandokra. Aki teheti, menekül a kora délelőttre már átforrósodó betonrengetegből, lei a szabadba. Akadnak azonban szép számmal olyanok is, akik a hét végi pihenést is munkával töltik. Rokonok, ismerősök segédkeznek . saját vagy mások házának, víkendházának építésénél, kertjének művelésénél. Megint mások társadalmi munkára jelentkeznek. Így van ez hosszú hetek óta Bükkszentkereszten is, a völgyben épülő új úttörőtábornál, ahol főkép’p a Miskolc járási KLSZ-bizottság- hoz tartozó fiatalok segédkeznek a munkában. —- Négy évvel ezelőtt, a járási úttörőparlamenten ígéretet kaptunk a helyi tanács vezetőitől, hogy biztosítanak területet a majdan épülő úttörőtáborhoz — mondja Király László, a Miskolc járási KlSZ-bizottság titkára. — Ezzel kezdődött minden. Az ígéretből csakhamar valóság lett, úttörőink mintegy háromezer négyszögölnyi területet kaptak a bükkszentke- reszti tanácstól. Büszkén mondhatjuk el, hogy a tábor építése szinte teljes egészében társadalmi munkában történik. Dicséret illeti érte a járási KISZ-fiatalokat. akik szombat-vasárnaponként szép számmal jelennek meg, és sokat tesznek azért, hogy a táborozás mielőbb meginduljon. Valóban így van, hiszen a látottak is ezt igazolják, ölt- jártunkkor is sok-sok fiatal szorgoskodott az árkok ásásánál, az ebédlő és a kiszolgálóhelyiségek építésénél, a tereprendezésnél. Vannak, akik családosán jönnek ide, A férjek ásnak, betonoznak, az asszonyok főznek, a gyerekek pedig kis csoportokba verődve, hamar megbarátkozva egymással, járják az erdőt a tábor közelében. Hasznos kirándulás, amelynek eredményét, a táborozás örömét. Idővel ezek a gyerekek is élvezik majd. — Még ugyanabban az évben — 1975-ben — megkezdődött egy közei kétezer méteres útszakasz kiépítése — folytatja a beszámolóját a KISZ-titkár. — Sokat segítettek ebben a termelőszövetkezetek és a Lenin Kohászati Művek dolgozói. Több mint ezer tonna mészkőzúzalékot kellett elplanírozni az utakon. Lelkes fiataljainkon kívül számos segítséget kap. tunk néhány nagyvállalattól, üzemtől. így például az Észak-magyarországi Áram. szolgáltató Vállalattól, a munkásőrölctől, a nyéki Mezőpaneltől az Északmagyarországi Vegyiművektől, a TI- GÁZ-tól és a Vízügyi Igazgatóságtól, hogy csak néhányat említsek. Ennek az összefogásnak köszönhető, hogy méa ebben az esztendőben — terv szerint június végén — beindulhat a táborozás itt B ükk- szentkereszten. Az új létesítményben egyszerre száz úttörőt táborozhatnak majd sátrakban, ugyancsak száz férőhelyes lesz a már befejezéséhez közeledő étterem is. A főépületben kap helyet — az ebédlőn kívül — a stúdiószoba, a főzőkonyha, a mosogató, a raktár, a fürdő és még néhány elengedhetetlenül szükséges kiszolgálóhelyiség. Ennek az épületnek megépítéséhez mintegy másfél millió forintra volt szükség, — A legnehezebb feladat a vízvezeték kiépítése volt — mondja Király László. — Körülbelül kétszázötven méter hosszúságban kellett kiásni az árkot és nem egy helyen szikla állta az utat. Ez lényegesen lassította és nehezítette a fiatalok munkáját, akik azonban ebben is katonásan helytálltak. Jelenleg az elvégzett munka értéke megközelítőleg három és fél millió forint. Ennek alapján elmondható, hogy fiataljaink a társadalmi munkával majdnem kétmillió forintot takarítottak meg. Ehhez 1ön még a kilencszázezer forintos kommunista műszak. Számításaink szerint, a mai nappal meghaladtuk a huszonöt- ezer óra társadalmi munkát. Amelyért igazán köszönet iL leti fiataljainkat. Monos Márta
