Észak-Magyarország, 1979. május (35. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-27 / 122. szám

■irnfriin.il llaplili követelmények - következetesebti káder és személyzeti munka a DIGÉP-ben nSXf-RAGTÄROKSZÄÖ 3 Cigándi szőttesek Tóth Károlyné keze nyomán szép szőttesek kerülnek le az öreg szövőszékről Fotó: Szabados György Az ajtó mellett az esz- vála, akár lakásdisz is le­hetne. Sőt az is. hiszen té- lan-nyáron ott áll össze­szerelve. De túl a lakást díszítő szerepén, elsőrendű funkciója mégis csak az, ami nagyanyáink, déd­anyáink korában volt. Legalább is itt Cigándon, a Rekesz utcában Tóth Károlynénál még az. Sőt ebben a bodrogközi köz­ségben még legalább ötven családnál hasonló céllal állnak ezek az öreg szer­kentyűk. Szőnek rajtuk vásznat, falvédőket., térítő­két, szőnyegeket. Szép mintájúakat, olyanokat, amelyekért a külföldi, de a mi városi népünk is igen­csak bolondul. Persze, nem csoda, múltba menekítő, ősi hangulatot árasztó, ugyanakkor rendkívül prak­tikus dolgok kerülnek le ezekről a jó öreg eszváták- ról. A legnagyobb érdem természetesen azo'ké, akik nem felejtették el őseik szép tevékenységét. Mint már említettem. Tóth Ká­rolyné egy a cigándi ha­gyományőrzők közül. — Tizenkét éves voltam, amikor először szőttem. Azóta nem szakadtam el az eszvátától. Most ötvenöt éves vagyok. Gondolhatja, azóta hány méter szövet jött le erről a jó öreg szö­vőszékről. Bizony jó öreg, mert a korára vonatkozóan csak annyit tudok meg. hogy már a nagymama is ezen készítette a környéken oly híres cigándi szőtteseket. Most. a látogatásunkkor szép mintájú, pirosból, fe­hérből építkező falisző­nyeg bontakozik ki Tóth néni kezemunká.ia nyomán, — Mi, cigándi szövök, valamennyien a Nyíregy­házi Háziipari Szövetkezet bedolgozói vagyunk. Meg­rendelés alapján készítjük a szőtteseket. Az anyagot, a mintát a szövetkezet ad.ia. Bejövetelünkkor volt al­kalmam szétnézni az ud­varon is. Rengeteg aprólék, hátul pedig kert. Nem res­telltem megkérdezni: mind­ezek mellett a szövésre mikor marad idő. — Ilyenkor nyáron ter­mészetesen kevesebbet szö­vök. Télen jobban van rá idő. Esténként azért, most a dologidőben is mindig leülök a szövőszék mellé, ha csak rövid időre is. Szereti csinálni — mint mondja — nem csupán a pénz miatt. Amit csinál, nemcsak a vevőknek tet­szik. Ö maga is gyakran elgyönyörködik benne. (ha) Hatvan éve történt Néhány szó Reisinger Ferencről Az elmúlt másfél évben — nem kis részben a gyár kom- minisláinak véleménye, jel­zései alapján — a Diósgyőri Gépgyárban nagyobb figyel­met fordítanak a káder- és személyzeti munka javításá­ra. A vállalat vezető poszt­jain jelentős kádercseréket hajtottak végre, s ezek a cse­rék elősegítették az egységes szemléletet és cselekvésmódot, amely már egyre kézenfog- liatóbban mutatkozik meg a vállalat eredményeiben. Ter­mészetesen a vállalat jövője nem csak és nem elsősorban kádercseréken, az egyre ma­gasabb színvonalú káder- és személyzeti munkán múlik; de a jövő sikereinek egyik forrása mindenképpen itt van. Az elmúlt évek tanulságai és a vállalat előtt álló egy­re növekvő és bonyolultabb feladatok szükségszerűen megkövetelik a vezetőkkel szemben támasztott hármas követelményrendszer követ­kezetes érvényesítését. E cél érdekében a vállalat vezér­igazgatója a napokban uta­sításban szabályozza a válla­lati kinevezési hatáskörbe tartozó vezetők képesítési kö- velelményi rendszerét. Móniit Antalt, a gépgyár személy­zeti és szociális igazgatóját kérdeztük az új rendszerről: — A képesítési követel­ményrendszer célja és fel­adata, hogy növelje a vezetői állomány képzettségi szintjét ■—. mondotta az igazgató. Se­gítse elő az üzemi demokrá­cia továbbfejlesztésével ösz- szefüggő szocialista vezetői szemlélet, magatartás és cse­lekvés kialakítását; követke­zetesen juttassa érvényre a már megszerzett politikai, szakmai és vezetési ismere­teket; biztosítsa a tudomá­nyos-technikai haladás követ­kezményeként az egyes ve­zetői munkaterületek sajátos­ságaihoz szükséges korszerű műszaki, közgazdasági, jogi és idegennyelvt ismeretek megszerzését és magasabb szinten történő elsajátítását. — Ezek a követelmények ina mór természetes igények egy vezetővel szemben. A DlGŰP-nél ezeket miért csak Borsod megyében 1976- ban önálló szakszervezeti alapszerveket hozlak létre 59 termelőszövetkezetben az al­kalmazotti dolgozók részére. Az alapszervezelckben elis­merésre méltó a szervezeti élet. a tagdíjfizetési készség, a költségvetés szerinti pénz- gazdálkodás. Közben bizo­nyos csökkenés következett be az alapszérvezetek számát illetően, mert csökkent az al­kalmazottak száma, miután az alkalmazotti dolgozók tsz- taggá váltak és ez a folya­mat is felgyorsult. Egyébként a szakszervezeti alapszerve­zetek többségének helyzete stabilizálódott, létjogosultsá­gukat a gazdasági vezetők is elismerik és ennek megfele­lően igyekeznek jó kapcsola­tot kialakítani az szb-kel. Egymás hatáskörét és jogait tiszteletben tartják, az alap­szervezel képviselete ott van n tsz-vezetőségi üléseken, ren­dezvényeken. A szakszerveze­ti rendezvényeken viszont olt találjuk a gazdasági vezetés képviselőit A tsz-ben dolgozó szb-k munkájára jellemző, hogy munkatervvel rendelkeznek, a működési szabályzat szerint dolgoznak, ismerik jogaikat és mindennapos tevékenysé­gükkel a szövetkezeti demok­rácia kiszélesítését segítik. Fórumaikon, rendezvényei­ken napirendre tűzik a gpz­most fogalmazták meg Hűen formában? — A követelmények való­ban nem újak, végső soron egy 1974-es minisztertanácsi és azt egy elég későn követő 1978-as kohó- és gépipari mi­niszteri utasítás végrehajtá­sáról van szó. Természetesen mi eddig is e követelmények alapján végeztük a káder- és személyzeti munkát, de ilyen konkrétan, pontosan és rész­letesen — a KGM utasítása nyomán — csak most fogal­maztuk meg. Eddig csak eléggé általánosan, vezetői szintekre írtuk elő a követel­ményeket: csak az volt elő­írva, hogy egy főosztályveze­tőnek, üzemvezetőnek stb. milyen iskolai és egyéb vég­zettséggel kell rendelkeznie. — A mostani rendelkezés­ben mi a leglényegesebb vál­tozás, mi az ami új? — Nem általában, hanem konkrétan mintegy száz ve­zetői beosztásra előírtuk, hogy milyen egyetemi, főis­kolai, s emellett milyen szak­tanfolyami és politikai isko­lai végzettséggel kell rendel­keznie, és beosztásához mi­lyen idegen nyelv ismerete szükséges. Differenciáltan, hi­szen adott esetben természe­tes, hogy más-más felsőfokú végzettséget igényel egy gyár­egység műszaki vezetői és egy pénzügyi osztályvezetői beosztás, vagy más szaktan- folyamot kell elvégeznie egy szállítási és megint mást, egy külkereskedelmi szakember­nek. — Tehát az « vezető, oki megfelel a követelmények­nek, nyugodtan végezheti a munkáját a megszerzett ok­levelek és bizonyítványok birtokában. — Törekszünk a megfele­lően dolgozó vezetők politi­kai és erkölcsi biztonsági ér­zetének erősítésére, de az új képesítési rendszeren túl egyéb követelményeket is előírhatunk, valamint az új rendelkezésben foglaltak nem érintik az egyes munkakörök­re más jogszabályokban elő­írt speciális képesítési és to­vábbképzési kötelezettsége­daságí munkával, az érdek- védelemmel, a politikai és kulturális nevelőtevékenység­gel, a tömegsporttal kapcso­latos kérdéseket. Hatékonyan segítik a törvényességi hely­zet javítását, a munkaver- seny és brigádmozgalom szer­ket, mint például a külön­féle szakviiagák, tanfolyamok és a vezetőtovábbképzés. Az igazgató elmondotta, hogy az utasítás hatálybalé­pése előtt kinevezett vezetők az előírt szakmai iskolai végzettség hiányában csak 1980 végéig foglalkoztathatók, ezután csak az, aki az előírt képesítést biztosító iskolai ta­nulmányokat 1980. december 31-ig megkezdi, és mindaddig, amíg tanulmányait folytatja, illetve befejezi. Adott eset­ben felmentést kaphatnak a 40. évüket betöltött női, il­letve a 45. évüket betöltött íérfivezetők. A politikai ké­pesítési követelmény alól fel­mentés nem adható. Hosszú időn át végzett szakmai, ve­zetői munka esetén az illeté­kes szakigazgató rendkívüli, kivételes esetben felmentést adhat. — Az új képesítési rend­szer alapján milyen a jelen­legi helyzet a vállalatnál? — A személyzeti főosztály megvizsgálta a helyzetet, ja­vaslatot tettek az illetékes rzak igazgatók nak az egyes vezetőknél hiányzó követel­mények megszerzésének mód­jára és határidejére. Minden érintettel írásban közöljük az előírásokat. A felmérések alapján a vállalat vezetőinek döntő többsége megfelel a kö­vetelményeknek. Azt a veze­tőt, aki az előírt követelmé­nyeket a megjelölt határidő­re saját hibájából nem szer­zi meg, képesítésének megfe­lelő munkakörbe helyezzük. Az új képesítési rendszer segíti megoldani azoknak a belső gondoknak egy részét, amelyek akadályozzák az eredményesebb munkát a vállalatnál. A helyzet nem készlet senkit borúlátásra, hiszen a DIGÉP-ben olyan munkás és vezetői gárda dol­gozik. amely felkészültségben, hagyományaiban biztosítékot jelent a rajtuk múló problé­mák megoldására. A maga­sabb követelmények követke­zetesebb munkát igényelnek, ők ma ezt így csinálják, a vezetők új képesítési rend­szere része ennek a munká­nak. Petr» József vezését, irányítását, a mun­kavédelmi és szociálpolitikai feladatok végzését. A szakszervezeti munka a mezőgazdaságban fejlődőben van, egyes helyeken elisme­résre méltó eredményeket ér­tek el. A történetíró megáll egy pillanatra. Szükségesnek látszik irtai ni néhány megjegyzésre, melyet írásban, de főleg szóban kö­zöltek velünk, kiegészítve a hatvan év előtti eseményeket. Érdekes a hozzánk eljut­tatott miskolci színházi köz. löny 1919. áprilisából, mely közli Győrv Nagy Lajos nyílt levelét Kun Bélához, amely­ben azt javasolja, hogy a kö­zelgő világforradalom, a ^Világproletár-öntudat” nö­velése érdekében hozzá kell kezdeni egy közösen érthető világnyelv elsajátításához. Györy Nagy az eszperantó nyelv használhatóságára hív­ja fel Kun Béla figyelmét. Több személyes élményt közölt Sass József (Miskolc) az intervenciós csapatok tá­madásáról és a Bánréve kör. nyéki harcokról, s felhívta a figyelmet, hogy a támadó csapatok élén egy ..jól fel­szerelt olasz légionista zász­lóalj” halad, aláhúzva az in­tervenció nemzetközi jellegét. A legtöbb kérdés, megjegy­zés mégis a Tanácsköztársa­ság miskolci vezető személyi­ségéről, Reisinger Ferencről érkezett hozzánk. Tagadha­tatlan. hogy személye, azs eseményekre való befolyása nélkül nem tudhatjuk a mis. • kolci eseményeket jól megér­teni. Hozzátehetjük, hogy Reisinger jól példázza a tör­ténelmi folyamatok és a sze­mélyiségek közötti szoros összefüggést. Reisingert végül is a századelő történelmi fej­lődése emelte Miskolc város, ban a munkásmozgalom élé­re, s mint ilyen — ezt köve­tően — lényeges befolyást gyakorolt az események me­netére. Reisinger Ferenc útja, éle­te nem tekinthető jellemző proletársorsnak. Sarud köz­ségben született (Heves me­gye) és Mezőkövesden volt asztalos tanonc. Helyzetére rávilágít, hogy elölte beirat­kozott a gimnáziumba, s an­nak egy osztályát el is vé­gezte. Faipari szakiskolát végzett és bejárta — az ak­kori szokások szerint — a fővárost és az ország számos vidékét. Közben bekapcsoló­dott a szociáldemokrata mun­kásmozgalomba. Az 1900-as év.ek elején jött Miskolcra és ik a oetegsegélyező pénztár tisztviselője lett. Rövidesen a szociáldemokrata párt titkára és legtekintélyesebb vezető­je. 1914-ben megszervezte a Húsipari Szövetkezetei, és ennek igazgatója lett. Az el­ső világháború alatt ebből szervezik meg a város köz- élelmezési üzemét, ami nagy­ban hozzájárult a város pél­dás közellátásának megszer­vezéséhez. (Nagy Ferenc pol­gármestert ennek elismeré­seként nevezték ki előbb ál­lamtitkárnak, majd pedig miniszternek.) Reisingert a háború meg­indulása után behívták ka­tonának, 1917-ben szakasz- vezetőként szerelt le. 1918- ban, a létrehozott városi munkáközvelitő hivatal veze­tője, egyben az SZDP titkára. Az előzőekből látható, hogy Reisinger az utolsó évtized­ben már nem munkásként, hanem tisztviselőként dolgo­zott. A városi mukaközvetí- tö hivatal vezetése pedig je­lentős városi rangot jelentett. Egyáltalán nem csodálhat­juk, ha szoros kapcsolatai alakulta)? ki a város vezetői­vel, különösen Szentpáli Ist­ván polgármesterrel, aki egyébként valóban demokra­tikus gondolkodású ember volt. különösen, ha a mo­narchia reakciós -politikai rendszerét vesszük figyelem­be. Reisinger azon kevés em­berek közé tartozott, aki megőrizte tekintélyét a mun. kások között, miközben — ezzel párhuzamosan — igen jó kapcsolatai voltak a pol­gársággal is. Kimondhatjuk; a polgárság partnerként fo­gadta el Reisingert. amit elő­segített. hogy az értelmiség egv jelentős részének gon­dolkodására a változtatás igénye, a reakciós rendszer felszámolásának törekvése nyomta rá bélyegét. Termé­szetes tehát, hogy 1918. októ­berében a polgári demokra­tikus forradalom idején eb­ből az összefogásból alakult ki a forradalom miskolci ve­zérkara: és ennek Szentpáli és Reisinger a két vezér­alakja. Kettejük álláspontja sokban hasonlított egymásra. Amikor pedig 1918 decembe­rében Reisinger lelt Miskolc város főispánja, pozícióját még tovább növelte. A proletárforradalom létre­jötte ezt a folyamatot meg­szakította. Reisinger a cent­rista szociáldemokrata veze­tők közé sorolható (az orszá­gos vezetők közül legköze­lebb all talán Kunfihoz), s amikor választani kellett, a proletárforradalom mellé állt, bár jobban szerette vol­na, ha szociáldemokrata ve­zetés alatt mentek volna to­vább az ügyek. Politikájára végig ez jellemző: részt vesz vezető személyiségként a proletárdiktatúra megszerve­zésében. de mindvégig kitart centrista szociáldemokrata álláspontja mellett. Ez teszi opportunistává, mert, hiszen a forradalmi fejlődést min­dig a polgársággal való meg­békélés irányába igyekszik befolyásolni. Érdeme-e Reisingernek, hogy az intervenciós támadás nem tett kárt Miskolcon? Ez az érdem felér egy árulás­sal: mert nem tett meg min­den tőle telhetőt, hogy a vá­rost megőrizze a proletárha­talomnak. Túlságosan is könnyen beleegyezett az „el­kerülhetetlenbe”, a város fel­adásába. Bizonyos értelemben ter­mészetellenes, hogy az inter­venciósok kiverése után meg­maradt a vezetésben. Maga ismerte be. hogy sokáig gon­dolkodott, hogy nem kellene-e távoznia az intervenciós csa­patokkal ? Landler Miskolc visszafoglalása után éles kri­tikát gyakorolt a miskolci ve­zetés opportunizmusa felett és következetes forradalmi politikát követelt. Reisinger beismerte, hogy' sok kérdés­ben következetlen politikát alkalmazlak, miután azonban a viszonyok rendeződlek és Landleréi? az Északi hadjá­rat megindulásával eltávoz­tak Miskolcról, Reisinger személyes befolyását újra ar­ra használja fel, hogy a „lo­jális politikát” érvényesítsék. Mindent összevetve: a Ta­nácsköztársaság idején a pro­letárhatalom felső vezetésé­ben is mindvégig harc dúlt a következetes forradalmi erők, a centrista és opportu­nista volt szociáldemokrata vezetők között. Réisinger centrista magatartása és ve­le a miskolci események — végsősoron az országos ve­zetésben levő opportunista erőket segítették. Fő vonásaiban így ítél bili­jük meg a miskolci ese­ményben legnagyobb szere­pel játszó Reisinger Ferenc személyét Dr. Lehoezky Alfred Római vízvezeték feltárása Budapesten, a Fővárosi Tanács döntése alapján ar Mll-cs út építése körben feltárják a római kari virvereték tartópillérét. A ró­mai kori virvereték tartópilléreiből néhányat restauráltak, s igy eredeti formájukban láthatók, mór idén sreptemberben. lÉsmiú oiiiRka 3 mezőgazdaságban

Next

/
Thumbnails
Contents