Észak-Magyarország, 1979. május (35. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-27 / 122. szám
ÉSZAK-MAGYARCRSZÁG 4 1979. május 27., vasárnap A könyv ünnepe elé 1 y / 1 .O. Q f'ú I T TiQ O <0 O ^•O Ul V óíödio I »»óricz Zsigmond gon- j|| dolatait idézve megállapíthatjuk: a könyv | ünnepei voltaképpen nem ; is ünnepek. Móricz ezt mondja: A könyv része az életnek. Ma már a könyvek ; nélkül nem lehet az életet vizsgálni. A könyvekben lefektetett életanyag bizto- . sabb mérték, mint az elfolyó. eltűnő valóságos élet... * Ha nincs is teljes igaz- : »ága ennek a mondásnak — hiszen minden aforizma önmaga ellen is fordítha. * tó —, annyi bizonyos: a j teljesebb élet nem képzel- í hető el a könyvek és az ol- ; vasás nélkül. Mindig az el_ i folyó és a valóságos élet a i legfontosabb az ember szá_ j- mára, és az, hogy megtanuljon élni. Mert a jólét nem egyenlő az élni tudás- | 6al. A könyvnek a min- j dennapi léthez kell kapcso_ : lódnia. a létezés értelméhez, : érzelmeihez, indulataihoz. Aki nem szereti a köny- i Vet, ismeretlen erők sodrá- } ba kerülhet. A munka és a í közösség dolgaiban napon- '• ta tájékozódni kell, és meg kell vívni a változó dolgod * és összefüggések megisme- ' rését l A könyv felnyitásakor va* lami egészen sajátos han- j gúlát érződik, és a vélt t vagy valódi könyvbeli igaz- j Ságok újra és újra fölemel, í nek, megtisztítanak, gondolkodni tanítanak. A közelmúltban nem is a j könyvet, hanem az olvasást ünnepeltük. Harminc éve l hozták létre Mezőszent- l györgyön az első falusi * népkönyvtárat, s tíz éve ( ugyanitt hirdették meg az ' olvasó népért mozgalmat. ; E jelentős közművelődés- : történeti évforduló alkaL í mából megemlékezést tar- i tottak, de nem ünnepeltek. * A tanácskozáson több hoz* zászóló elemezte a könyv ? és az olvasó viszonyát. M.it * tehetnek az Írók. a kritiku- í sok, a könyvterjesztők, a { könyvtárosok, a könyvki. * adók azért, hogy ez a moz- t galom tovább éljen, ne csak felülről irányítsák, minél többet kezdeményezzenek a könyvtárak is? Az is fontos, hogy ez a mozgalom ne csak formális akciókat hirdessen meg. Ma már köztudomású, hogy a cél nem az, hogy gondolkodás és átélés nélkül minél több könyvet olvassunk el. Ha már olvasunk, olvasni is meg kell tanulni. Egy elgondolás szerint az átlagosnál is műveltebb ember számára elegendő száz könyv elolvasása. Csakhogy nem mindegy, melyik száz művet veszi kézbe. Az is igaz. hogy ezen könyvek megértéséhez viszont más, ennél sokkal több mű elolvasására is szükség van. A közeljövőben megkezdődnek az ünnepi könyvhét rendezvényei. S ha ezt ünnepnek nevezzük is, sem- , miképpen nem valamiféle merev ünnepi tartásról van szó. Nem felköszöntők sorozatáról és nem díszruháról. A fő tennivaló újra az ] olvasók táborának szélesí. tése. fokozott gondot fordítva társadalmunk azon rétegeire, ahol még nem általános igény az olvasás, a művelődés. A könyvhét alkalmat teremt a könyvvel való találkozásra. De ez í nemcsak a könyvhét feladata, hanem folyamatos, szorgalmas munkát kívánó tettek sorozata. Ezért vélünk felfedezni némi ellentmondást az évről évre ismétlő- dő látványos eseménysorozatban: hiszen a könyv és az olvasó négyszemközti, személyes kapcsolata tárulkozik a nyilvánosság elé. z azonban csak látszó- \ lagos, Hiszen az iro- » dalom — különösen a magyar irodalom harvomá- nyai szerint — nem magánügy, hanem az élet, a tár- ] sadalmi életnek a szerves része. Vaderna József Június 11-én Lotte — Ruttkai Éva Most. már hagyományosan számíthatunk rá, hogy a he- jőcsabai Gárdonyi Géza Művelődési Ház minden színházi évadban megajándékoz bennünket sikeres fővárosi előadások és színészi teljesítmények láthatásával. Legközelebb június 11-én, hétfőn este 19 órakor újabb — és mindén bizonnyal nagy sikerű — előadásnak lehetünk részesei a Miskolci Nemzeti Színházban. Ruttkai Évát láthatjuk Peter Hacks: Lotte (Beszélgetés a Stein- házban a távollevő von Goethe úrról) című monodrámájában. (Rendező: Valló Péter.) A Gárdonyi Géza Művelődési Ház szervezésében bemutatásra kerülő előadásra június elsejétől lehet jegyet váltani a színház elővételi pénztárában. • Tamperébe indulnak az Egressv Béni Zeneiskola gyermekdalosai „Egy ország zenekultúráját nem egyes zenészek csinálják, hanem az egész nép. Minden ország zeneszerzése — ha eredeti — a maga népe dalain alapul. Ezért kell azokat állandóan ügyelni, tanulni, énekelni. Kodály Zoltán.” Egy vastag, filcborítású emlékkönyv első lapjáról való a fenti idézet. Nagy zeneszerzőnk abból az alkalomból írta e sorokat a miskolci Egressy Béni Zeneiskola gyermekkórusának emlékkönyvébe. hogy a kórus 1963 júliusában első helyet ért el, s aranyérmet nyert az úttörő nagykórusok országos fesztiválján. Dr. Farbaky Gézáné, a kórus vezetője ma is meghatódva emlékezik vissza Kodály kitüntető kedvességére, aki a miskolciakat még egyszer megénekeltette, mert- a versenyműsorban nem hallotta teljes programjukat. Elmondta azt is, hogy amikor 1952- oen megszerveződött a kórus is átvette az irányítását, a ■;órus és az ő karvezetői el- ;ő szereplése is épp Kodály Zoltán jelenlétébe _ történt. Hosszú és sikerekben gazdag utat jártak azóta végig. Hazai és külföldi elismerések egész sora szegélyezi ezt az utat. S most a legfrissebb — különösen nagy öröm számukra. Kiemelkedő szereplésük elismeréseként ugyanis a Magyar Rádió Éneklő Ifjúság kórusversenyének egyik nagy. díját nyerték el. Mint a kórus vezetője elmondja, harmadik finnországi vendég- szereplésük — először 1972- ben, másodszor 1975-ben léptek fel Tamperében és más finn városokban osztatlan sikerrel — előtt jó előjelnek és biztonságérzetet adó sikernek tekintik ezt a nagy- díjat. Május 30-án indulunk Tamperébe — mondja befejezésül dr. Farbaky Gézáné — s június 1-én már koncertet adunk. Június 2-án kezdődik a Tampere alapításának 200. évfordulója tiszteletére rendezendő nemzetközi Sávéi- kórusverseny, amelyen a világ minden részéből mintegy 40 kórus szerepel. Magyarországot a mi kórusunk képvi. seli ebben a rangos mezőnyben. Érezzük felelősségünket, s nagyon szerelnénk olyan eredményt elérni, hogy büszkék legyenek ránk itthon, Miskolcon is. ppl Közművelődési szemlélet és vállalati szellem A moziváííalat kommunistáinak számvetéséről Termelőüzemeknél, vállalatoknál a ler- melési osztályok, vagy áruforgalmi* osztályok, illetve azok tevékenysége jelentik a vállalati munka gerincét, a Borsod megyei Moziüzemi Vállalatnál csakúgy, mint más mozivállalatoknál. a műsorosztályok képezik ezt a munkagerincet. Jóllehet, a termelést helyettesítő filmbemutatás a moziüzemekben folyik, azonban a műsorok elosztása, egyáltalán a mozik műsorrendjének megszabása, az egyes filmek propagálása ,a műsorosztálynak a feladata. Ennek az osztálynak a tevékenységétől függ, miként tudják végezni a maguk munkáját a moziüzemek. Tekintettel ennek a munkának fontosságára, igen jól választott a Borsod megyei Moziüzemi Vállalat MSZMP-alapszervezete, amikor legutóbbi taggyűlésén éppen ennek az osztálynak a munkáját tette mérlegre, és ennek tükrében vizsgálta meg igen sokrétűen a vállalat közművelődés-politikai tevékenységét. Nem szükségtelen tudni azt sem, hogy a Borsod megyei Moziüzemi Vállalatnál éppen a műsorosztály munkája volt a legtöbb vita témája az elmúlt időszakban — nem érdemes már kutatni, miért, kinek a hibájából —, és rövid nyolc hónappal ezelőtt új ember került az osztály élére. Mint a taggyűlésen elhangzott, tulajdonképpen új életet kezdett ez a lcis kollektíva. Jóllehet, a munka folyamatos, de a mérlegelésnél ezt az időhatárt nem lehetett figyelmen kívül hagyni. A taggyűlés rendkívül élénk volt. A jelenvol- takiiak csaknem a fele véleményt nyilvánított, hozzászólt a témához, s mert a felszólalók üzemvezetők, szervezők, műsorosztók voltak többségben. valójában a gyakorlati munka szakembereitől jöttek az észrevételek, javaslatok. Nehéz volna azt állítani, hogy a taggyűlés tükrében már valami ragyogó eredményekről lehet beszélni. Erről nincs szó, de mint ahogyan azt a vállalat igazgatója mondta felszólalásában, jó indulásról igen, és két fontos célkitűzés a megvalósulás útján van. Ez a két követelmény pedig, hogy a mozihálózat és a film teljesítse közművelődési feladatait, másrészt pedig, hogy a műsor- osztály jó kapcsolatokat és együttműködést teremtsen, részben az osztály csoportjai között, részben a vállalat más munkaterületeivel, nem utolsósorban a bázismozikkal. A műsorosztály vezetőjének tömör, de az egész munkát átfogóan érintő beszámolója adta meg a vitaalapot. Jó a műsorosztály munkájában, hogy alapvető céljai között szerepel a magyar filmművészet és a társadalom kapcsolatának erősítése, a rövidfilmek forgalmazásának javítása, adott esetben mozin kívüli' bemutatók szervezésével is, a társadalmi forgaljut wtm* sr * .¥■ mazás szervezése, kiemelt feladatként kezelik az ifjúság filmellátását, a munkások számára a jobb műsorosztást, a munkások és a film jobb közelítését, például az üzemi bérletrendszer javításával is, nem utolsósorban a baráti országok filmjeinek kiemelt kezelését. A müsorosztály kapcsolatrendszerének javításában jónak mutatkozik, hogy a vállalaton belüli együttműködést követően elsősorban a filmszínházak üzemvezetőivel keresi a kapcsolatot, és igen nagy reményekkel lehet a bázismozik üzemvezetői munkaközösségének működése elé tekinteni. Ez még kezdeti stádiumban levő szervezet, de ígéretes lehet a munkája. Sajnálatosan nehézkes a propagandamunkában történő előrelépés, részben személyi, részben tárgyi okok miatt, s ezeket, elsősorban a személyieket igen sürgősen, vállalaton belül kell megoldani. A tárgyi feltételek javítása csak részben oldható meg helyileg, hiszen a propagandaanyag országos elosztású, és annak gondjai egyben országos gondot is jelentenek. Ugyanakkor a propaganda- munkában a legnagyobb pozitívum a közművelődési szemlélet erősödése, amit különböző ankétók, rendezvények, az egyszerű filmbemutatást meghaladó forgaL mazói akciók igazolnak. Nem célja és feladata ennek a cikknek a beszámoló közreadása, csak néhány gondolatot ragadtunk ki belőle, azokat is inkább kommentálva, és elsősorban azért, hogy érzékeltessük, mire épült a sokszínű vita. Az a vita, amely messze túllépett már témaköreiben a műsorosztály ügyrendszerű feladatain, és az egész moziüzemi vállalati munkát mérlegelte, a műsorosztás, illetve a közönség, és a film kapcsolata szempontjából. Érdemes néhány gondolatcsoportot kiragadni. Több felszólaló tette szóvá az iskolai filmszervezéseket. Sajnálatosan elmarasztaló hangon szóltak arról, hogy a pedagógusi segítség többnyire jegyeladási tevékenységgé változik, ritkább a tartalmi munka, illetve e közvetítő tevékenység közművelődési töltése. Pedig a tanulóifjúság részére roppant kedvezményekkel biztosítják a filmek megtekintését — szélsőséges példa erre, hogy olykor a diákbérlet mellé kapott ajándék drágább, mint a jegy ára (golyóstoll, labda stb.j —, ennek ellenére sok a visszaélés a bérletekkel, máskor a bérleti kötöttségek is gátat szabnak az if júság és a mozi jobb kapcsolatának. De alapvető hiba, hogy sok filmet nem értenek meg a fiatalok, mert a kísérő pedagógus részéről is kevés a felkészítés, vagy éppen maga is néhezebben érti, vagy próbálja érteni. Különösen bántó ez a magyar filmeknél, amelyet nem ismernek eléggé, vagy úgy nyilatkoznak róla, hogy meg sem próbálják ismerni. A magyar filmről szólva, bár ez vonatkozott más filmekre is, hangot kapott az a vélemény, hogy jobb egyensúlyt kellene biztosítani az átlagnéző és a tartalmasabb filmek bemutatása között, s felmerült az a javaslat, hogy a magyar filmeknél fokozottabban kellene törekedni a rétegszervezésre. Konkrét példaként említette egy üzemvezető; nem mindegy, hogy a Szabadíts meg a gonosztól, vagy az Angi Vera, esetleg az Októberi vasárnap előadásaira szervezünk, különösen, ha a fiatalságról- van szó. Ez a rétegek szerinti szervezés igen megszívlelendő gondolat! Mind a magyar film, mind más filmek kapcsán többször szóba került a „jó film” fogalma. Sokan jó filmnek azt tartják, amelyhez dől a közönség minden különösebb propaganda nélkül. Jó, hogy elhangzott az az ellenvélemény, amely szerint a mozisoknak tudni kell, mi az igazán jó, s amellé kell kiállni, még ha az nehezebben is adható el. Ez a feladata a szervezésnek. Ha csupa Piedone-filmeket vetítenének, nem kellene szervezés. Igen komoly gondot jelent a falusi mozik kulturálatlan- sáea, olykor riasztó külleme, valamint a falusi tanácsok és a mozik hiányos kapcsolata. Igaz, ez kétoldalú dolog. Tagadhatatlan, hogy kevés helyen tekintik még a falusi mozikat a helyi közművelődés tényezőjének, de a mozisok, különösképpen a vállalat is keveset tesznek ennek érdekében. Erről igen keményen esett szó a vitában. Akármerről indultak el a hozzászólások, többször szóba került egy ellentmondás, nevezetesen. az, hogy a moz.v üzemeknek közművelődési feladataik vannak, ugyanakkor bevételköteles vállalat tervét kell teljesíteniük. Már. pedig a közművelődési szemlélet és a vállalati szellem-- igen sokszor szül ellentmondásokat, ráadásul a mozivállalati dolgozóknak zsebbe vágó ellentmondásokat. És e gondolatkörhöz tartozik a taggyűlés egyik hiányossága, nevezetesen, hogy kevés szó esett a mozialkalmazottak hozzáállásáról, az ő közművelődési szemléletükről, arról, ‘ hogy személyes ízlésüktől függetlenül miként kell egyes művek mellé odaállni. És arról is kevés ízó esett, hogy a közönség előbb találkozik a pénztárossal és a jegyszedővel, mint a film rendezőjével, ezek a mozidolgozók a filmkultúra közművelődési előőrsei. A taggyűlés azt igazolta, hogy az új élet■ re kelt műsorosztály már megkezdett valamit, amit jó indulásnak lehet tartani, de feladatainak megoldásához igen sok segítségre van szüksége. Elsősorban a mozivállalat minden beosztású dolgozója részéről. Hiába a jó műsorosztás, ha a közművelődési szemlélet nem érvényesül eléggé más vállalati ágazatokban, vagy a moziüzemek dolgozóinál. Hogy ez a szemlélet áthassa az egész vállalati munkát, abban kell segíteniük a párt- szervezet tagjainak, és ennek a munkának a hiányosságaira világított rá — s ezzel egyben a feladatokat is körvonalazta — a minapi taggyűlés. Benedek Miklós Csizmadiaműhely a skanzenba Révész Napsugár rajza : V.-.r. -•!*- • , * Teljesen felszerelt csizmadiaműhelyre bukkantak Győrött. A Festő utcában a múzeum kutatói véletlenül benéztek egy lakatlan ház ablakán és nyomban látták, hogy egy múlt századi csizmadiaműhely hiteles tárgyi anyaga van előttük. Kiderült, hogy az utolsó itt dolgozó csizmadia fia a közelben lakik.- A tulajdonossal történt megállapodás alapján az itt talált anyaggal rendezik be Győrben az új városi skanzen műhelyét. Az avasi harangtorony Fotó: Laczó József
