Észak-Magyarország, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-13 / 86. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 T979. április 13., péntek Harmincöt hónap után Lukovszky László rajza Hakni-roham, hatszor... Rendbehozzák a Miskolci Galériát Vaskos füzetet töltenének már meg azok a cikkek, amelyeket a Miskolci Galéria Déryné utcai épületének használhatatlanságáról és kijavításának elodázásáról írtunk. Mint ismeretes, 1976. áprilisában szakadt be a Galéria kiállitótermének meny- nyezete, használhatatlanná vált az épület. Ennek harmincöt hónapja. Csaknem három “ve. A Galéria azóta társbérletben húzta meg magát a Művészeti és Propaganda Iroda helyiségeiben, szerepe, látogatottsága stagnált, sok tekintetben visszaesett. A Déryné utcai épület helyrehozatala — itt most már ne kutassuk, milyen okok miatt — mindig későbbre tolódott. Tervek születtek ugyan, de attól az eső és a hó akadály nélkül áztatta a termeket, a padlózatot, tovább romlott az épület állaga. Az elmúlt év decemberében igen komoly és súlyos következményekkel járó figyelmeztetés hangzott el: amennyiben a város 1979. december elejére, a X. országos grafil ai biennále nyitására nem tud megfelelő kiállítóhelyiségeket produkálni, e nagy jelentőségű tárlatot nem itt rendezik meg, elviszik Miskolcról, még akkor is, ha az ötlet innen származott. Tagadhatatlan, hogy voltak korábbi tervek, a tanácsi szervek többször próbálkoztak az újjáépítés elkezdésével, ez a figyelmeztetés azonban különös lendületet adott. Mert már utolsó figyelmeztetésnek lehetett tekinteni. Napjainkban már hozzákezdtek a Déryné utcai épület javításához. Mint Dusza Eva, a Miskolci Galéria igazgatója tájékoztatott: március 27-én átadták a munkaterületet, bezárt a Művészklub is, a megbízó részéről nincs akadálya a munkának. A Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat, Tóth István föépítésvezető irányította ■munkacsoportja pedig megkezdte a munkát. Még márciusban, pontosabban március 28-án egyeztető tárgyalást és helyszíni bejárást tartottak, álról ismételten regisztrálták, hogy a szerződés alapján, április elsejéig át kell adni a területet a BÁÉV-nak. így szerződött az építő a Miskolci Beruházási Vállalattal. Az ÉSZAKTERV elkészítette az épület födém- és tető- szerkezetének átalakítási terveit, a munkálatok műszaki ellenőrzését a beruházási vállalattal közösen látja el. Megtörtént a közlekedési út biztosítása is: a Patak utca felől géf garázst lebontottak, hogy meg lehessen közelíteni a Déryné utcai ház belső szárnyát; árarmalanították az épületet, lebontották a gáz- konvektorokat, kiürítették a termeket, leszerelték az álmennyezetet, Szerződést kötöttek továbbá villanyszerelő, parkettás, festő és mázoló, valamint kőműves kisiparosokkal. akik a tanács építési osztálya megbízása alapján, Menner László ellenőrzésével, illetve müvezetésével, minden belső munkát elvégeznek. mert a BÁÉV munkája csak a telő és a födém építésére vonatkozik. • Talán már mint tényről beszélhetünk az újjáépítésről. nemcsak mint tervről, és nem érdektelen már azt néznünk, milyen lesz a Mis- Kolci Galéria az átépítés után. Mindenképpen bővül a kiállítótér, mert a korábbi zenekari terem száznegyven négyzetméter alapterülettel most már állandóan kiállítási célokra áll rendelkezésre a hátai, kisebb helyiségek zsüriterem és műtárgy- raktár funkciót kapnak. Lesz fotólaboratórium is. Általában jelentősen javulnak a Galéria dolgozóinak munkakörülményei. A Miskolci Galériával egy fedél alatt van a Művészklub, amelynek utcai helyiségét ugyancsak felújítják, és azt a 1- llítási nagyteremtől elválasztó széles folyosót, a volt ..grafikai . folyosót” úgy építik át, hogy az kisebb létszámú rendezvényekre alkalmas legyen. Szeretnék az udvart is rendbehozni, hogy ott a nyári hónapokban szabadtéri klub működhessen, és a tárlatokhoz kapcsolódó különféle rendezvényeknek is legyen hangulatos otthona. A most elbontott garázsok helyén nyíló hátsó, új kapu a szállítást teszi majd könnyebbé. Az újjáépítéssel egyidőben már a Művészklub új programján is dolgoznak, s arra törekszenek, hogy ez az intézmény mindinkább visszatérjen eredeti hivatásához. A X. országos grafikai bi- ennálét — Miskolc felszabadulásának 35. évfordulójához kapcsolódva — decem-l bér 2-án nyitják meg. Ekkorra a Galéria épületének már olyan állapotban kell állni, hogy méltó keretet adhasson a jubileumi bienná- lénak. Egyébként az idén a Galéria kihelyezett anyaga látható majd a Képtárban is, ahol az előző biennálék nagydíjasai mutatják be munkáikat; a hagyományosan, minden évben meghívott baráti népek sorában ez alkalommal a szovjet grafikusok munkáit láthatjuk a Kossuth utcai kiállítóteremben, a Művészeti és Propaganda Irodában. A ti- ennálé anyagának zöme, illetve élő magyar anyagának egésze a Galéria újjászületett termeiben kerül a közönség elé, és ugyancsak itt látható majd — elkülönítve — a IX. országos grafikai biennále nagydíjasának, Somogyi Győzőnek gyűjteményes anyaga is. Decemberre tehát — a jelek szerint — lesz már újra Galériánk, visszaköltözhet otthonába a Miskolci Galéria. Örömmel fogadjuk, de a kérdés talán utólag sem haszontalan: miért kellett egy. a kezdetekben viszonylag nem nagy felújítási, hibakijavítási munka kezdésével egy hónap híján három esztendőt várni ? (benedek) Szerdán délután és este — alig 8 óra leforgása alatt — 6 előadásban láthatták a miskolciak Hofi Gézát és a közreműködőket. Nézzük, mit láthattunk, hallhattunk a Gárdonyi Géza Művelődési Házban, a délután öt órakor kezdődött műsorban: jött először is a műsorvezető — éneikül nem megy — és megtudhattuk tőle: „Van nekem egy sajátos magyar vonásom: kövér vagyok és tudom, hogy bele fogok dögleni. De akkor se fogok dolgozni”. A későbbiekben ehhez is tartotta magát ... Aztán jött égy gitáros művésznő, alti dalokat, népdalokat és világslágereket énekelt. Egyik dalában hallottuk tőle, hogy: „Gyorsan oda az önkontroll”. Azért még megpróbálta megénekeltetni a közönséget, de úgy tűnt, akik ezen az előadáson ott voltak, nem tanultak még a Kodály-módszer szerint; hát csendben maradtak, becsületükre legyen mondva... És aztán jött a bűvész, aki többet beszélt, mint mutatott, de ezt előre meg is mondta; tudhattuk, mire számíthat a tisztelt és mindig nagyrábécsült közönség: „Az én szándékom nem az, hogy egyik ámulatból a másikba ejtsem önöket”. Hát ennyit — a teljesség igénye nélkül — a közreműködőkről. Egyébként is, mindezt, ők mondták el, magukról. Persze, nem is ezekért az „apró falatokért” tódult a közönség erre a műsorra. Hanem — Hofi Gézáért.' Nos, hát tőle megtúdhattuk, hogy legújabban ismét felidegesítette Magát, sőt annyira, hogy rohamai vannak, így hát most is a „zárt osztályról” jön. Többek között — és főleg — a „felettes elvtársak” idegesítik Öt; akik mindig megsértődnek Rá, az igazságért. Meg idegesítik őt — s ettől is rohamai vannak — az újságok, meg egyáltalán minden, ami itt, ebben az országban rosszul megy. A közönség „természetesen” kacag, derül — bár mérsékelten — és Hofi nem is győzi hangsúlyozni, hogy ő „a mi emberünk”, a „nép szava”. Mondandója, keretjátéka — mint utaltam rá —, abból adódott, hogy „zárt osztályról” jött, „bíbelődött” hát kitartóan — mind a huszonnyolc percen át — a magával hozott madzaggal. Mert ő „elkötelezett’. Így hát azt is megengedhette magának, hogy „barom újságíró ... simán hülye...” kifejezéssel illessen egy szerinte hibát — netán bűnt? — elkövetett embert. Aztán Hofi Géza is az órájára nézett, nem jön-e még a mostanában szokásos „rohama”; aztán ennek is elérkezett az ideje. Rohanni kellett — a másik előadás helyszínére ... ★ Hatszor láthatták a miskolciak a szerdai műsort. Leginkább — érzésem szerint — a görömbölyi Budai Nagy Antal Művelődési Ház találta 'telibe a lényeget, amikor ezt írta ismertetőjében: „Jegyek a helyszínen és az élelmiszerboltokban” ... Tudom, a kényszer vihette rá őket, hogy az utóbbiban árusítsák a 40 forintos jegyeket, ám végül is kiderült: ismét megkaptuk egy hakni-brigádtól a „betevő falatot”. Sajnos, a baj onnan van, hogy a jegyre aztán mindenki azt kapta — amit adtak neki. És ezt ismét „meg kellett enni” ... (tenagy) Elment megint valaki. Valakivel megint szegényebbek lettünk. A magyar színházi és filmművészetet érte a csapás. Hosszan tartó, súlyos betegség után, 67 éves korában meghalt e két művészeti ág nemzetközi hírű „nagymestere”, a játék művésze, tudósa, a színész és rendező — Vár- konyi Zoltán. Szoros szálakkal kötődik a XX. századi magyar szellemi élethez. Apja, Várko- nyi Titusz, újságíró volt, ö maga 1934-ben végezte el a Színművészeti Akadémiát. Előbb a Nemzeti Színház ösztöndíjasa, majd rendes tagja lett. Innen számítva színdarabok, filmek százai jelzik-őrzik nagy értékű művészi emlékét. Szinte nincs olyan jelentős, nyomot hagyó, színházi vagy filmvállalkozás, amiben ne. lenne jelen akár, ha csak egy epizód- szerep erejéig is. Az 1934- es Meseautó-tól a mai tv- korszak filmsorozataiig mint színész és mint rendező, újra meg újra találkozunk vele. Most a fájdalmas összegezésnél ilyen megállapítások bukkannak fel bennünk: intellektuális művész volt. Markáns-mesterien tudott okos, gonosz, szóval negatív figurákat életre kelteni. Ugyanakkor tudunk róla, hogy a mesterség legigazibb, legmesleribb művelője. Gyakorlatból, a praxis alapján és elméletileg is. Éppen ezért művészi teljesítményeit mindig az alapos előkészítő munka, a fegyelmezett, precízen kidolgozott, lélektanilag megalapozott szituációteremtés határozta meg. Biztos technika, mondjuk most, de soha nem elégedett meg a figura egyszerű tükrözésével. Amíg az nem kelt színesen, érdekesen életre, addig nem hagyta abba a próba- teremtést. InlelleKíualitás, biztos technikai tudás, ez jellemezte és mégis ő volt, aki leginkább hajlamos élvonalbeli művészeink között megharcolni a tömegek művészi élményének, a szórakoztatás és színvonal ötvözetének megteremtésére. A Jókai-filmek, az Egri csillagok, nemcsak mint színész-rendezőt, de szellemi varázslójukat is őrzik, azt a művészt, aki kitalálta, hogy hogyan őrződik meg hitelesen a nagy irodalmi művek hatása a celluloid szalagon. Tudatosan vallotta, hogy a legtöbb, amit filmművész lehet, a jó közönségfilm megteremtése. Színész és rendező, de hangjátékot, forgatókönyvet is írt, színdarabokat fordított. Mindezt életműve természetes részeként, mert művész volt és ha kellett valami ahhoz, amit csinált, mert fölszikrázott benne a gondolat — hát megírta. És tanár volt, természetesen művésztanár, a Színház- és Filmművészeti Főiskola rektora, sok művészgeneráció alkotó nevelője. Most elment közülünk és mi szegényebbek lettünk vele. Hiába mondjuk: emlékét őrizni fogjuk. Hiába mondjuk: őrizni fogja alkotásait. a film, szegényebbek lettünk! Elment közülünk valaki, aki valami olyat tudott, amit más nem. És úgy, ahogy senki más. Véget ért Várkonyi Zoltán művészi pályafutása. Gyászoljuk őt! Költészet napja Miskolcon E napon az ország ■ népe József Attilára emlékezik, aki 1905. április 11-én látta meg a napvilágot. Városunk múltjában sok emlék fűződik hozzá. 1933 áprilisában, a Lillafüreden megrendezett írókongresszuson, a „csillámló sziklafalak” védelmében és bűvöletében alkotta, az Óda című költeményét, a lírai költészet remekművét. Ezekre az eseményekre utalt Popp Lajos költő, a Napjaink főszerkesztője, midőn bevezette azt az ünnepséget, melyet a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat KISL-íia- taljai rendeztek a Lillafüredi SZOT-üdülő társalgójában. Mislelné Mészáros Agnes ragadta meg azt a nagyon is kézenfekvő lehetőséget, hogy Lillafüreden, a József Al- tila-emléktábla szomszédságában illik és kell nekünk, miskolciaknak a költészet napjára emlékeznünk. Meghívták a város minden üzemi KISZ-titkárát és természetesen az ott üdülőket, a beutalt dolgozókat. Magas, művészi színvonalú műsort hallottunk attól az együttestől, amely egyre több fellépéssel. egyre népszerűbb lesz. Kiemelkedően szép volt. Kó- kai: Magyar rapszódiája (Kiss Ernő) és Sugár Rezső —Petőfi Sándor: Reszket a bokor... (Szívós Mária) című művének megszólaltatása. A KISZ-fiatalok itt döntötték el, hogy védnökséget vállalnak az emléktábla lelett, melynek betűi megkoptak, állapota nem sugallja a város megbecsülését a nagy' költő iránt. Bár igaz lenne, bár beváltanák szavukat! A Szép versek 1979 című kötet ott tornyosult egy asztalon ..., de nekem már nem jutott. Percek alatt széf'apkodták. s dedikáltat- ták Serfőző Simon költővel, kinek arcképe és versei jelentek meg az antológiában. Soha nem örültem annyira annak, hogy hoppon mar radtam: vegye meg előttem az ország népe a Szép verseket. szeresse a költészetet, mert így tölti be hivatásai a költészet napja, irodalmunk szent, pirosbetűs ünnepe. Gy. A. Húsvéti vásár a i füzesabonyi á fész-áruházban RUHÁZATI ÁRUHÁZUNKBAN BÚTORÁRUHÁZUNK VAS—MŰSZAKI ÁRUHÁZUNKBAN Tavaszi ruházati áruk ÜÜ BEMUTATÓTERMÉBEN állandó kiállítás és vásár HP JARMÜVÁSÁR — férfi-, női konfekciók — kötött—divat-, méteráruk ■ — komplett szobák — kárpitozott garnitúrák — kismotorok — női, férficipők — szóló bútorok — férfi-, női kerékpárok I Várkonyi Zoltán halálára
