Észak-Magyarország, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-12 / 85. szám

1979. április 12., csütörtök ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Apró gondok, részproblémák ii törekvések rr r ■ _ ■ i nsésfcf Kizárólag exportra termelnek Nem volt teljesen felhőtlen az elmúlt hét esztendő a Minőségi Cipőgyár tiszakeszi üzemegységében. A munka­vállalóknak mindenekelőtt meg kellett tanulniuk az ipari munka rendjét, hiszen többségük a háztartási' mun­kát cserélte fel a cipőkészí­téssel. Aztán meg kellett ta­nulniuk a gépek működteté­sét, megismerniük a vegyi anyagok tulajdonságait, a pontos munkát. Egy időben igen magas volt a fluktuáció. Emellett még egy sor objek­tív ok is nehezítette a terme­lést. Éppen az okok miatt ér­demel dicséretet az üzemegy­ség munkásgárdája: a terme­lés grafikonja nem tökroki a zuvaró tényezőket. 1972- ben 169 ezer pár cipőfelső­részt készítettek, tavaly pe- . dig 1 millió 167 ezer párat. Ez azt jelenti, hogy hét év alatt 690 százalékos terme­lésnövekedést értek el. Idei tervük megcélozza a bűvös másfél millió párat. Ez 151 millió 200 ezer forint — anyaggal kalkulált — terme­lési értéket jelent. Az anyagot illetően nagy változásokat hozott a múlt év, júliustól' kizárólag valódi bőrből dolgoznak a tiszake- sziek. — Mit jelent, ez az üzem­egység számára? — A bőr jóval értékesebb a műbőrnél, jóval drágább, így jóval nagyobb veszteség származhat egy-egy vétség, hiba esetén. Ugyanakkor a bőr kényesebb anyag is, te­hát nagyobb szakértelmet igényel. A bőrt jobban meg kell muhkálni, ha minőségi és esztétikus árut akarunk gyártani — halljuk az üzem­egység vezetőjétől, Lü kő Gyulától. Selejt és szakismeret. En­nek a két fogalomnak igen nagy a jelentősége mostaná­ban Tiszakasziben. Tudnunk kell mindenekelőtt, hogy az üzemegység kizárólag export­ra termel, tehát a minőségi követelmények nagyok. Nem is volt baj mindeddig, a szov­jet kereskedelem elenyésző százalékú árut reklamált. Mégis, soha olyan rossz évet nem zártak selejtügyben; mint tavaly. 1975-ben mind­össze 170 ezer forint volt az üzemegység bruttó selejtkára, tavaly pedig már több mint 1 millió 316 ezer forint. Ez csak részben magyarázható azzal, hogy a második félév­től bőrrel dolgoznak. A tény­leges ok a gyár túlzott koo­perációs tevékenységében ke­resendő. — Túlságosan sok ez a két­száz kilométer is, amely Bu­dapest és Tiszakeszi között van — mondja Bencsik Mi­hály műszaki vezető. — Ha nálunk hiba csúszik a számí­tásokba, elrontunk valamit, az többnyire csak Pesten de­rül ki, ámikor készre ,.szere­lik” a cipőt. De amíg fény derül a hibára, addig mi itt nyugodtan gyártjuk a szériát és termeljük a selejtet. Túl hosszú az idő a hiba észlelé­se és a visszajelzés között. A vállalat egy alapos átszerve­zése segíthet csak ezen, s en­nek végrehajtását tervezi is \ a gyár.­Nem éppen küszöbönálló téma, de mindenképpen az lehel csak a cél, hogy a fél­kész termék gyártását a k*ész- termékgyárlás váltsa fel. A gazdasági számításokon kívül ezt indokolja az az alapvető emberi tulajdonság, hogy a késznek jobban örülünk, mint az alkatrésznek, a kész áru nagyobb örömei ad a mun­kásnak. Az üzemegység létszáma ma 636 fő. A szakmunkások aranya kicsi, noha ebben az évben harmincán szereztek képesítést. — Százkét fpvel indult a tanfolyam, ami tulajdonkép­pen igen szép szám, arányai­ban is jó. A felvétel követel­ménye a nyolc általános és négyéves munkaviszony volt. Végül is harmincán marad­tak a 102-ből. — Milyen indokkal ma­radtak ki az iskolából? — Családi okokkal, a ház­táji gazdaság okozta elfog­laltsággal magyarázkodtak a legtöbben, ám — vélemé­nyünk szerint — a legfőbb ok a felkészületlenség volt. Ehhez a tanfolyamhoz kevés­nek bizonyult az az ismeret- anyag, amelyet a gyorsított formában zajló 7—8. osztály­ban elsajátítottak. Az első év után negyvenen maradtak, aztán még ennyien sem ... Az üzemegység nem nyug­szik bele ebbe a kudarcba, ismét megkísérlik a „tobor­zást”, hiszen — mint említet­tük —, az új feladatok a mainál több, jól képzelt szak­embert igényelnek. — Hogy elkerüljük az újabb Kudarcot, felmérjük a jelentkezők képességeit, tesz­tet készítünk*. Reméljük, az új tanfolyam több sikert hoz. Szóltunk már az üzemegy­séget érintő objektív zavaró körülmények egy csoportjá­ról, ám nem beszéltünk még az anyaghiányból, az áram­szünetből, a gépállásokból, az átállásból és az egyéb okok­ból származó üres órákról. Nos: a tiszakeszi üzemegy­ségben a fent említett okok miatt 1977-ben 9 ezer 821, tavaly pedig 9 ezer 269 álló­órát voltak kénytelenek számlálni. A lajstromban az anyaghiány miatt kiesett órák dominálnak: tavaly 3 ezer 440 órát kellett állniuk azért, mert nem volt éppen anyag. — .Milyen anyagokkal dol­goznak? * — Ma már kitűnő magyar ragasztó anyagok vannak, ám a jó minőségű cérnát a fran­cia Revlon-cégtől importál­juk és a nyersbőrök egy, ré­sze argentin. A jelek arra utalnak, hogy mindinkább kiszorulnak a drága import­anyagok, amelyeket megfele­lő magyar anyagokkal tu­dunk helyettesíteni. A Minőségi Cipőgyár ti­szakeszi üzemegységének dolgozói kezdetben átlagosan havi 1305 forintot -kerestek. A mai átlagkereset 2623 fo­rint, tehát megduplázódott. Ez szép* és biztató,- de az anyagi ösztönzéssel mégsem lehetnek; teljes mértékben elégedettek a tiszakeszi cipő­gyártók. Mesélik, hogy mint­egy másfél évvel ezelőtt egy hat főből álló kis kollektíva, a karbantartók, ötletes újítási javaslatot nyújtottak be. Újí­tásukat elfogadták, sőt meg­kezdték a gyakorlati alkal- mázását is. Az újítás ered­ményeképpen egy bizonyos munkafázis termelékenysége a kétszeresére növekedett, te­hát az újítás a maximális eredményt hozta. A bökkenő ott van, hogy ez az újító kol­lektíva összesen 1200 forint újítói díjat kapott, ami sze­mélyenként 200. forintot je­lent! Nem volt tehát felhőtlen az el múlt hét év Tiszakeszi- ben és a kérdőjelek ma is ér­vényesek. A perspektívái: biztatóak, csak a részproblé­mák. az apró gondok megol­dásához .vár több segítséget ez a borsodi kisüzem. T.cvay Györgyi Késztermékek Elszállítja^ a megrendelők részére a vasúti kerékpárokat a Diós­győri Gépgyár C-gyáregységéböl. A világgazdaság hírei Késnek a tavaszi munkák Szovjet üzletkötések Jelentős szovjet üzletköté­sekről érkezett hír. Egyebek között az angol exporthitel­biztosító intézet 10 millió font kölcsönre vállalt kezes­séget: az összeget a Lloyds Bánik és a Moscow Narodny Bank nyújtja a Szovjetunió külkereskedelmi bankjának brit tőkejavak vásárlásához. A kanadai Dresser Indrustrie 34-» millió dollár meg­rendelést nyert a Szovjet­uniótól a szibériai olajmező­kön felállítandó levegő- és gázbefúvó berendezésekre. Az ottawai exportfejlesztési hivatal (EDC) 28,9 millió dolláros hitellel segíti az ügylet végrehajtását. Finn­országi cégektől három sark­vidéki olajfúró hajót rendelt a Szovjetunió, összesen mint­egy 225 millió dollárért., Az újfajta hajókat a Barents- tengeri olajkutatásban hasz­nálják majd. Fellendülés Hongkongiján A mindössze 1000 négyzet­kilométer kiterjedésű, 4,5 millió lakosú brit .korona- gyarmat, Hongkong gazdasá­ga az utóbbi években rend­kívül gyors ütemben fejlő­dött. Közvetítő szerepének eredményeképpen az ázsiai— csendes-óceáni térség keres­kedelmi és pénzügyi, ügyle­teinek megélénküléséből ez a parányi városállam nagy hasznot húzott. A gazdasági fellendüléséhez jelentősen hozzájárult Kína új gazda­ságpolitikája is, mert a /ha­talmas szomszéd számos tranzakcióját Hongkong köz­vetítésével bonyolítja le. A gyors fellendülés jele, hogy a fogyasztói kereslet és a magánlakás-építkezés követ­keztében a munkaerőpiacon túlkereslet jelentkezett. A reálbérek az elmúlt éyben becslések szerint 8—9 száza­lékkal emelkedtek. A fo­gyasztói árak 1977-ben 5,8 százalékkal növekedtek, s nagyjából hasonló volt az inflációs ráta az elmúlt esz­tendőben is. Yieíuarai olaj Négyévi szünet után újból megindult az olajkutatás Vi­etnam partjainál, amely az utolsó nagyobb, feltáratlan terület Ázsia vizein. Vietnam nehéz gazdasági helyzetében az ország számára oly élet­bevágóan szükséges olaj ku­tatási munkái azonban ne­hezen haladnak. Az első pró­bafúrás, amelynek munkáit egy kanadai konzorcium vé­gezte, eredménytelennek bi­zonyult. Azok s kanadai, olasz és NSZK-beli vállala­tok pedig, amelyek az elmúlt három év során szerződések alapján tenger alatti fúrá­sokra vállalkoztak, sok ne­hézséggel találták magukat szemben. A problémákat fő­lég adminisztratív nehézsé­gek és a nyersolajjal kap­csolatos szakismeretek hiá­nya okozza. Dörgés, villámlás,, zápor, zivatar, havas eső, fagy — egyszóval az időjárásnak csaknem minden meteoroló­giai valíaja jenlemezte ed­dig az idei tavaszt, csak ép­pen a napsütést, a meleget várták a gazdák hiába. Így aztán nem meglepő, hogy az állami és a szövetkezeti gaz­daságokat alaposan vissza­vetette a „kikelet'' a zemplé­ni tájon a mezei munkák­ban. Ezenkívül a hosszú, ke­mény tél miali tetemes fagy­kárt is szenvedtek a veté­sek, gyümölcsösök. Különö­sen a tokaj-hegyaljai szőlők­ben, aztán kisebb mértékben az őszibarackban, sőt még a kiskerti évelő virágokban, rózsatövekben is kisebb-na- gyobb kár esett. A kifagyott, összefüggő vetéseket kiszán l- ják és tavaszi árpával, kuko­ricával, silókukoricával vetik be a földeket. Rosszul indul tehát: a me­zőgazdaságban ez a tavasz. A tavaszi munkákra máskor oly kedvező időben: márci­usban jobbára csak az őszi­ek fejtrágyázását tudták el­végezni, de szántani, vetni alig valamit. Legfeljebb a kevés dombos, homokos te­rületen. Különösen nagy a lemaradás a lapos, mély fek­vésű Bodrogközben, ahol a Tiszán és a Bodrogon levo­nult három árhullám ugyan­Hagyományos résztvevője az évek óta megrendezésre kerülő AGROMASEXPO szakkiállításnak az Észak­magyarországi Vegyiművek. A sajóbábonyi vállalat e ran­gos, nemzetközi termékbemu­tatón mezőgazdasági üzemek számára szükséges növényvé­dőszereket és gyomirtókat ál­lít ki. A már közismert és széles körben alkalmazott termékein kívül az ÉMV minden esztendőben egy-egy új szerrel is megjelenik. így történt ez az idén is: az ASH—202 80 EC kukorica gyomirtószer mutatkozott, be az április 6-án megnyílt AG- ROMASEXPO-n/ Az első, széles körben történt „sze­replése” e terméknek sikeres volt, hiszen kategóriájában elnyerte az első díjat. Érde­mes megjegyezni, hogy a vál­lalat saját technológiájával, a fejlesztési alapjából létesí­tett kísérleti üzemben gyár­totta e gyomirtót. Tavaly 452 csak meg-megemel te a talaj­vizet, s emiatt a legtöbb ha­tárban rá sem tudnak men­ni a gépek a táblákra. Így több helyen még. a tavaszi árpa vetésével is elmarad­tak. Nagyon várják már a bod­rogköziek az igazi tavaszt, mert a munkáik összetorlód­nak, elhúzódnak. Ha egy-két napnyi meleg, száraz időjá­rás köszönt is olykor a vi­dékre, mire elkezdenék a munkát, újból eső, nemrit kán /.ápor veri végig a töl- deket, s a gépek, emberek vonulhatnak vissza — kény­szerpihenőre. Borsóból töb­bet. cukorrépából még ab; vethették valamit. Április közepétől — ha az idó en­gedi — a cukorrépa, majd a burgonya, kukorica követke­zik. Ez utóbbiból az eredetileg tervezettnél többet „kényte­lenek” termeszteni, hogy a fagykárt szenvedett és a víz borította földeket ilyen mó­don és majd silókukoricával hasznosíthassák. Szükség is van gok szemes és szálas ta­karmányra. hiszen a bodrog­közi termelőszövetkezetekben — a hagyományoknak meg­felelően — évről évre növek­vő jelentősége van a gazdál­kodásban az állattenyésztés­nek. tonnányi került ki az üzem­ből, s a felhasználók elisme­réssel nyilatkoztak róla. Mint azt Papp Anárámé, az ÉMV kereskedelmi igazgató­helyettese elmondotta, az idei tervben — a hazai igé­nyek ismeretében — már több ezer tonnát szeretnének előállítani ebből a termék­ből. Hogy ez a terv megvaló­suljon, s az ASH—202 80 EC gyártása „felfusson” — népgazdasági érdek is. Eddig ugyanis tőkés importból szár­mazott az a hatóanyag, amelynek egy részét —mint­egy 7 millió dollár értékben — most megtakaríthatja az ÉMV. A szakértőkből álló zsűri által a terméknek ítélt első díj egyébként garancia arra, hogy a növényvédő szer gyártásából eddig is nagy részt vállaló Északmagyaror­szági Vegyiművek jó hírét ez az új termék tovább öregbíti. Ói. j.) Az ÉMV sikere az AGROMASEXPO-n A frisseség jutalma A „fegyelmezetlen”, az őszi vetések óta sokat rákoncát- lankodó időjárással a küz­delmet — mégpedig a sike­res küzdelmet — csak a munkáját fegyelmezetten végző ember veheti fel. Ka­pálni József, a hejőpapi Üj Élet Termelőszövetkezet el­nöke legalábbis ezt vallja, s nyilván nem alaptalanul. Ebben a szóban, hogy fe­gyelmezett, ugyanis benne foglaltatnak olyan emberi tu­lajdonságok, mint pontos, lelkiismeretes, törődő, szor­galmas. Az idei tavaszon — ami masabb, mint az előző évi, egyesek szerint sokkal nehezebb — ilyen tulajdon­ságú emberekre volt, van és lesz szükség. Az elvégzen­dőknek szinte se vége, se hossza; s nem elég, hogy a röppenő napokkal versenyt kell futni, de még az időjá­rás is hétről hétre újabb •Akadályokát emel, újabb torsot tör az ember orra alá. Ezért hát Hejőpapiban, ahogy mondani szokták, az idén nem kukoricáznak. A fegyelmezetten, jól és gyor­san végzett munka érdeké­ben, ha kell, a fegyelmezés eszközétől sem riadnak visz- sza. Szerencsére erre nem­igen kerül sor, mert az em­berek zöme érti, ilyenkor nincs ünnep, nincs vasárnap, ha jó az idő, ha a föld en­gedi, embernek, gépnek mennie kell. Az a traktoros pedig, akit az egyik vasár­nap reggel „levettek” a gép­ről, nyilván tanult az eset­ből: nincs pótolhatatlan em­ber. De nyilván azt is a fe- jébé véste: egy ember fe­gyelmezetlenségének követ­kezményei előbb-utóbb a nagyközönség, a téesztagság érdekeit csorbítják. Mert az időben el nem vetett árpá­nak, a kellően elő nem ké­szített talajnak a negatívu­mai a zárszámadás véko­nyabb borítékaiban jelent­keznek. És ez már ugye, min­denkinél húsbavágó. Ügy érzem, a munkafe­gyelem reflektorfénybe való állításának következménye, hogy a hejőpapi és hejőbá- bai határban minden időjá­rás teremtette plusztenni­való ellenére, időarányosan állnak a tavaszi munkákkal. — A lehető legkorábban indultunk. A tagok néha pa­naszkodtak is: elnök elvtárs, csak tapossuk a földet, mi mégsem mondtunk álljt. A frisseség minket igazolt. A frisseség jutalma, hogy már­cius 20-ig földbe került a tervezett tavaszi árpa. de vé­geztünk a felülvelések nagy részével is és a vöröshere- telepítéssel. Felülvetésék;A tél, pontosabban a fagy. nem kí­mélte ezeket a déli fekvésű vetéseket sem. A háromszáz hektár repce totálkárös lett, és a hétszáz hektár őszi bú­zából is kifagyott háromszáz hektárnyi. A kipusztult terü­letelvre 450 hektáron tavaszi árpa került, a maradék 150 hektárba pedig majd napra­forgó. — Bár ősszel a vetésekkel október 22-ig végeztünk.' az ezt követő száraz időszak miatt azonban a kelés, a fej­lődés megkésett, s n búza elég gyenge kondícióban vár­ta a telet. Ehhez jött a ke­mény hideg, nem csoda hál. hogy ekkora a veszteségünk. Aggodalomra azonban úgy érzem, nincs ok, mert a ká­runkat részben téríti a biz­tosító, ezenkívül a felülve­tésü tavaszi árpáktól hektá­ronként harminc mázsa kö­rüli termést várunk. A búza tehát csalt rész­ben, az őszi árpa viszont szinte teljes mértékben el­lenállt a téli fagyoknak. A 200 hektár területnek legfel­jebb 10 százalékán tapasz­talható némi kar. A vetés­terv többi, még valóban ter­vezett növénye a kukorica, a silókukorica és a napraforgó. A- 600 hektár kukorica alá már előkészítették a talajt és megtörtént a napraforgó­vetést megelőző vegyszerezés, is. Jó volt tapasztalni itt. He­jőpapiban, hogy sem alkat­rész-. sem vegyszer-, sem műtrágyahiányra nem pa­naszkodtak. Mindez pedig azoknak a rendszereknek (IKR. GBBR) a dicsérete, amelyeknek tagja az Üj Élet Termelőszövetkezet, de egy­úttal dicséri azokat a helyi szakvezetőket is. akiknek fel­adata a termelési biztonság megteremtése. S ez utóbbi tény különösen megnyugta­tó, a jövőre nézve gedig egyenesen reménykeltő. Ha ugyanis a vezető munkája példa, a tagságnak is van mit követnie! A példa ösz­tönző és kényszerítő is egy­ben. És ami a leglényege­sebb: a jó példa jó munká­ra sarkall. (ha)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents