Észak-Magyarország, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-07 / 81. szám
ÉSZAK-MAGYAROR5ZÁG 4 1979. április 7., szombat Zaj tűk a világ szeme A jövőnek nevelünk A legtöbb szülőben él a vágy, hogy gyermeke különb legyen, mint ő, többet tudjon, mint ő, s jobban boldoguljon, mint ő. Társadalmunk szocialista közoktatáspolitikája, iskolarendszere biztosítja e fejlődés szervezett, társadalmi feltételeit, de a szülőknek is sokat kell tenniük e vágy teljesüléséért. A szülő nagymértékben felelős azért, hogy hogyan készül fel a gyermek az életre, jövendő feladatainak megoldására. Ű ismeri legjobban gyermekét, s így ő adhatja neki a legnagyobb segítséget ahhoz, hogy azzá fejlődjék, amivé adottságai alapján fejlődhet. Nem a szülői nagyratörő vágyak, hanem a gyermekben rejlő lehetőségek, hajlamok szolgáltathatnak szilárd alapot a helyes fejlesztéshez. Érdemes megjegyezni Selye János nagy orvos-kutató felhívását: „Ismerd el, hogy tökéletesség nem létezik, de mindenfajta teljesítményből van egy csúcsteljesítmény; elégedj meg azzal, hogy afelé törekszel!" Számtalan tény mutatja, hogy a tudományos-technikai forradalom napjainkban egyre gyorsabb ütemet diktál. Az emberiség tudományos kincse robbanásszerűen fejlődik, egyes kutatók szerint tízévenként megkétszereződik. Ugyanakkor ez azzal « a következménnyel is jár, hogy a szervezett, iskolai képzés keretében elsajátított ismeretek jó része viszonylag rövid időn belül túlhaladottá, elavulttá válik, s újabbal kell azt kicserélni. Ezért társadalmi követelmény és az egyén boldogulásának egyre fontosabb feltétele, s a jövőben még inkább az lesz, a folyamatos (permanens) tanulás. Általános tapasztalat, hogy már ma is egész életünkben újabb meg újabb ismereteket kell szereznünk, ha nem akarunk lemaradni a fejlődésben. Nagyon szépen fogalmazza meg s közérthetően indokolja mindezt ' Marx György egyetemi tanár egyik írásában: „Az ókorban a nagyapák fejében ugyanaz volt még, mint az unokákéban. A technika olyan észrevehetetlen lassúsággal kúszott előre, hogy a termelés simán követni tudta. Az ipari forradalom eredményezte, hogy az unoka fejében egész más világ tükröződött, mint a nagyapáéban. Ma pedig az apák már úgy nevelik fiaikat, hogy azok feje más legyen, azok keze más munkára álljon, mint amire az övék be van idegződve. A technika áttörte a nemzedékfalat, a termelés is azt ostromolja. A tudományos-technikai forradalom olyan kor küszöbére vitt, amelyben egy élet folyamán többször kellene fejet cserélni. Vállalni tudják-e a fiák, hogy többször is kijárják majd azt az iskolát, amelyet apáiknak csak egyszer, gyermekfővel kellett' elvégezniük?” — Gyermekeinket úgy kell felkészítenünk az életre, hogy majd vállalni tudják! Fentiek szerint az életben . való boldoguláshoz ma már nem elegendő az iskolás korban megszerzett ismeret vagy egy-egy szakma fogásainak elsajátítása. Gyermekeinket a korszerű ismeretek elsajátításával együtt arra is fel kell készítenünk, hogy folyamatos önképzéssel egész életükben képesek és készek legyenek tudásanyagukat megújítani, a tudomány fejlődésének újabb eredményeivel kiegészíteni. Ma már a gyermekben ki kell alakítani azt a készséget is, hogy „túléljék szakmák és tudományok forradalmát, sőt maguk legyenek e forradalmak harcosai és győztesei”. És bár az önálló tanulásra, az öntevékeny ismeretszerzésre való felkészítés iskolai feladat, eléréséért sokat tehet a' szülő, a társadalom. Tanulás ugyanis nemcsak az iskolában folyhat. Az iskola egyre inkább olyan művelődési központtá válik, amely integrálja a többi nevelési lehetőséget. A szocialista iskola társadalmunk igényének megfelelően arra törekszik, hogy sokoldalúan fejlessze a gyermek személyiségét. Ezen belül igyekszik megtanítani a gyermeket a helyes tanulásra, kialakítani benne az ismeretszerzés igényét, vágyát, s akaratot az öntevékeny ismeretszerzésre. A családnak erősítenie kell e tekintetben is az iskola törekvését, hatását: biztosítani kell otthon az önálló ismeretszerzés feltételeit, alkalmat teremteni' az öntevékeny ismeretszerzésre. Nem kényszerítéssel, büntetéssel kell elérni, hogy a gyermek tanuljon, figyeljen, hanem olyan helyzeteket kell teremtenie, az otthoni életet úgy kell ix-ányítania, hogy a gyermek képtelen legyen nem odafigyelni, s dolgozni. A pedagógiai lélektan ma nagyon fontos szerepet tulajdonít a gyermeki fejlődésben és tanulásban a tevékenységnek. A különböző személyiségvonások, képességek csak tevékenységgel fejleszthetők ki. Le kell kötni, el kell foglalni, tevékeny- kedtetni kell a gyermeket. A gyermek egyébként is nehezen viseli el, hogy más dolgozzék (helyette), s ő csak nézze. Ezért nem járul hozzá a gyermek értelmi képességeinek (gondolkodásának, emlékezetének, figyelmének stb.) a fejlesztéséhez az a házi feladat, amelyet a gyermek helyett a szülő vagy a nagyobb testvér old meg. A leckét a gyermeknek kell megtanulnia, s ha segítségre van szüksége valamilyen feladat megoldásához, a felnőtt ne oldja meg helyette, hanem demokratikus tanulási környezetben, hozzáértő segítő irányítás mellett a gyermek maga okoskodj a ki a helyes megoldást, s végezze is el a munkát. Vezessük rá a megoldási lehetőségekre vagy az esetleges hibákra, de úgy, hogy a gyér. mek azt érezze: ő találta meg a megoldást, s a hibát is ő javítsa ki. A tanulásnak, önképzésnek sokféle forrása van. A könyv, az újság, a folyóirat olvasására való ránevelés mellett nagyon fontos hozzászoktatni a gyermeket a rádió és televízió tervszerű hallgatásához, nézéséhez. A szülő ismerje gyermeke olvasmányait. A gyermekkel együtt figyelje a műsort, s utána rendszeresen beszéljék is meg az olvasmány, a műsor lényegét, problémáit, tanulságait. A könyv, újság olvasása mellett így lesz a gyermek öntevékeny ismeretszerzésének, későbbi önképzésének a rádió és tévé is fontos, hasznos eszköze, így tanulja meg a gyermek az ezekben rejlő lehetőségeket is eredményesen kihasználni. Szent-Györgyi Albert No- bel-díjas tudósunk szerint: „Az iskola dolga, hogy megtaníttassa velünk, hogyan kell tanulni; hogy felkeltse a tudás iránti étvágyunkat; hogy megtanítson bennünket a jól végzett munka örömére és az alkotás izgalmára; hogy megtanítson szeretni azt, amit csinálunk, és hogy segítsen megtalálni azt, amit szeretünk csinálni". — Nagy igazság ez! De a családi nevelésre is, sőt arra fokozottabb mértékben érvényes! Ködöböcz József főiskolai tanár Csongród város részére készít kubikos emlékművet Tóth Béla szobrászművész. Jelenleg a több mint háromméteres emlékmű gipszmintatervén dolgozik, ennek alapján készül majd a bronzöntvény. Szórakozástól a szóragozásig Hallom a panaszt' itt is, ott is, hogy jeles-neves előadónk az utolsó pillanatban — amikor már semmi nem tehető — lemondta a fellépést. (Vagy minden külön értesítés nélkül egyszerűen csak távolmai-adt.) Az érte- érdeklődőket ilyenkor, ott a helyszínen, haza kell külde. ni; s állni a szemrehányásokat, nyelni a keserűségcsep- peket, ott, helyben. Olvasom egy jelentésben, hogy megyénk egyik nagyüzemében — a nőnapon —• 2S4 dolgozó „csalódottan távozott a meghirdetett helyszínről, mivel a meghívott fővárosi színművészek nem jelentek meg időben, nem tartották meg vállalt műsorukat”. Ismerősöm szabadszájú, így hát le se írhatom szavait e lapokon; még bő időtávolban is az értetlenség dühe kavarja eggyé mondandóját arról a gyermekelőadásról, melyre az iskola tanulóit elvitték; ismerve a darabot, bízva a „művészbrigádban”... Viszont ha lenne tollam- nak-szavaimnak annyi tehetsége és értékeltető ereje, mint annak a fiatalembernek volt, aki elmesélte egyszer a kisvárosban járt cirkusz előadásának mozzanat- egész-sii’almasságát, nos, akkor most ideidézném keserűségen .már i'égen túljutott szarkasztikus mondatait. Ülök a nyári, szabadtéri szórakozóhelyen, eljöttem kikapcsolódni, szórakozni, megnézni-meghallgatni a fővárosi művészek műsorát. S van min töprengenem a szünetben ... Merthogy jó időt keü várni a „társulat” másik felére, akik itt csak a második felvonás lesznek, egy közeli községben viszont ők voltffk az első, ott majd a mieink lesznek a második . .. Ülünk tehát és vái-unk, hogy majd ha megérkeznek, tovább szórakoztassanak bennünket. Szórakozhatnék magam is tovább hasonlatos esetek összehordásával, ám több okból is abbahagyom: ... mert efféléket az utóbbi években, csak e lapban is, éppen elégszer olvashattak az olvasók ... ... mert esetleg az lenne a látszat, hogy csak a rosszat gyűjtöm, keresem és ismételgetem; mintha jó és hasznos példa nem lenpe... ... mei’t végül is magam sem tudok többet tenni, mint tovább „ragozni a témát”. És végül: mert mindenről összefoglaló megállapítást is közreadhatunk, mégpedig a megyei közművelődési bizottság egyik írásos anyagából: „A szórakoztató művészeteknél monopolhelyzetet élvez egy- egy közvetítő intézmény (pl. OKI), ez mind anyagilag, mind szervezésben nagy terheket ró intézményeinkre. A magánszervezők olcsóbbak ugyan, de megbízhatatlanok és pótolhatatlannak hiszik magukat. Az általuk szerve- zelt műsorok színvonaltalanok egy-egy jelentősebb, nevesebb, a közönség által kedvelt művész köré összegyűjti a műfaj teljesen ismeretlen és gyenge előadóit, ezáltal színvonaltalan, a művészethez gyakorlatilag nem is közelítő produkciót visznek közönség elé” __ B izakodom azért, hogy rend lesz egyszer közművelődésünk e tei'ületén is. A remény éppen onnan van, hogy a megyei közművelődési bizottság napirendre tűzte A szórakoztató tevékenység helyzete, művelődéspolitikai vonatkozásai című téma megtárgyalását. Ez persze jóval túlnövi az általam emlegetett esetjelenségek körét — de szerves részként magához tartozónak tudja. A bizottság legutóbbi ülésén már terítékre került a téma, azonban — mint kiderült — az előterjesztett vizsgálati anyag csak egy felvonásra volt elegendő tartalmú. (A téma exponálása.) Szükségeltetik most már a művelődési intézmények munkáján belüli szórakoztató tevékenység feltáx-ása. (A téma kibontása.) És végül, ami a legfontosabb: meg kell oldani, a közművelődés mindennapi gyakorlatában kell megoldani, a szórakoztató tevékenység ágas-bogas prob, lémáit. (A végkifejlet...) Bizakodom tehát, s abban, hogy a harmadik felvonás után nem kell már tovább ragoznunk ezt a témát sem. (ténagy) A mának, a máról... „— Itt vagyunk, mint a börtönben. Köszönünk egymásnak; ha köszönünk ...” „— A gyereket nem az árokparton kellene csinálni .. „— Harminc-negyven éves lesz az ember, mire fedelet tudhat a feje fölött...” Az olvasópróbán kiragadtam néhány mondatot Séi’fő- ző Simon drámájából. A fentiek más-más helyzetben, s különböző időpontban hangzanak el. De akár folyamatos dialógusként is olvashatjuk a három megszólalást. Amiből egyértelműen kitetszik, hogy emberek élnek kényszerű összezártságban, hogy nincs lehetőség a noi'- mális családi életre, hogy otthontalanok. Otthontalanok a dráma címe is. Tulajdonképpen kik ezek az emberek és hogyan váltak otthontalanokká? Valamennyien falusiak, akiket a nagy társadalmi változások kényszerítettek a váltósba, ahol szükség van a munkaerejükre, de ahol nem tudnak fészket rakni. Érdemes megvizsgálni, hogy milyen ‘természetű volt ez a „kényszer”? Nos, ahány ember, annyiféle a faluból való távozás indítóoka. Az öregebbek egyszerűen féltek — annak idején — a teVmelő- szövetkezetektől. S most már (pár hónappal vagy évvel a nyugdíj előtt) késő lenne visszamenni. De nincs is már helyük a mezőgazdaságban, hiszen a gépesítés következtében jóval kevesebb munkáskézre van szüksége a falunak, mint korábban. Másokat a készpénz vonzott. Ügy gondolkodtak, hogy ha a férj az. iparban, az hsszony a mezőgazdaságban dolgozik, gyorsabban tollasodhatnak. Aztán van, aki ipari szakmát tanult, mondván: „Ne legyek hátrányban azért, mert valahol az alföldi trágyadombok között születtem”. Ez a korszerű technológiához szokott szakember már nem akar hazatérni, hogy mellékhelyiségeket építsen falusi kőművesként. A legfiatalabbak pedig csak azéi-t jöttek föl a városba, mert itt mégiscsak más ... Valójában persze nem élnek a városban sem tai-tal- masabb életet. Nemigen keresnek többet, de a legnagyobb baj az, hogy talajta- lanok. „— Ti itt nem otthon vagytok, csak itt laktok” — mondja egyikük, mikor albérletben élő munkatársát meglátogatja. aki fiatal feleségével — a főbérlő kényének- kedvének kiszolgáltalva — draga pénzért bérel egy külvárosi szállást. Van-e kiút? Sei’főzö szerint nincs, hiszen visszatérni a szülőhelyre már nem lehet. Vagy azért, mert bomlóban a család, vagy azért, mert nincs megfelelő munkaalkalom, vagy azért, mert mit szólnának otthon, hogy nem sikerült megcsinálni a városban a szerencsét. Mert ezeknek az embereknek az erkölcse, a szokása még falusi. Előítéletek rabjai, őrzik „kivagyiságukat”. A falu előtt senki sem akarja bevallani kudarcát. Mindegy, hogy miként élnek, kínlódnak a városban: ami. ről otthon nem tudnak, azt nem kell szégyenleni. Csakhogy a város nem ad otthont, csak szállást. „— Mi vagyunk a városok cigányai!" — fakad ki az egyik ember, és nagy társadalmi igazságtalanságnak tartja, hogy míg ők a lakások ezreit építik másoknak, addig nekik nem jut családot befogadó otthon. Serfőző Simon tényfeltárása rendkívül izgalmas. Alakjai hús-vér figurák, öntörvényű emberek. Az írónak ahhoz is van ereje, hogy drámai helyzetekbe hozza őket. Mindemellett — legalábbis első hallásra — úgy éi-eztük, kevés a darabban az igazi (akciókban megvalósuló) drámai összecsapás. De hát véleményt mondani csak az előadás ismeretében lehet majd... A Miskolci Nemzeti Színház az új magyar drámáknak és a háziszerzőknek kijáró tisztelettel és lelkesedéssel kezdte meg a mű színrevitelét. A rendező:' Szűcs János. A szereposztás jó reményekre jogosít bennünket, hiszen Martin Márta, Csendes László, Csapó János, Somló Ferenc, Demeter Hedvig, Lenkey Edit. Hídvégi Elek és Győr- vári János közreműködésével valósul meg az előadás, amely a mának, a máról szóL Bemutató: ápi’ilis 27-én. (gyarmati) Kastélyból turistaszálló Turistaszállót avattak szei’- dán a Fertő tó partján, Fer- tőbozon. A szállót egy kastélyszerű épületben alakították ' ki, ablakaiból, kertjéből szép kilátás nyílik a Fertő tóra és a part menti dombsorra. Az épületben 11 kényelmes szoba, társalgó, büfé várja a vendégeket, akiknek a pótágyakkal együtt 44 hely áll rendelke- zésükre. Miután közel van Sopron, az új szálláshely a város szállodagondjam is enyhít. Agremasexpo NfMZf/KÖZI MEZŐGAZDASÁGI ÉLELMISZERIPARI GÉP ÉS MÜSZIRKIÁLLÍTÁS ■ Autoservice NEMZETKÖZI GÉPJÁRMŰFENNTARTÓ ts iaVITÖIPARi KIÁLLÍTÁS . B3fc5Hnspir®pBas$ NEMZETKÖZI MŰANYAGIPARI KIÁLLÍTÁS Limexpo NEmZÍIKÓZI könnyűipari gépkiállítás 4 KIÁLLÍTÁS 1 HELYEN. 1 IDŐBEN A BUDAPESTI NEMZETKÖZI VÁSÁRKÖZPONTBAN (X., Dobi István út 10.) 33%-os vasúti utazási kedvezmény. Rendezi: a
