Észak-Magyarország, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-07 / 81. szám

1979. április 7., szombat ESZAJC-MAGYARORSZÁG 5 Küldöttgyűlés a sátoraljaújhelyi áfésznél róíalvak ellátása Az 1976-os és az 1977-es munkája alapján Kiváló Szö­vetkezet címet nyert a Sá­toraljaújhely és Vidéke Ál­talános Fogyasztási és Érté­kesítési Szövetkezet. S mivel j sikerült a pálházi áíésszel történő egyesülés után istar- 'tani a színvonalat — az i egyesülések legtöbb esetben visszahatnak egy-egy gaz­dálkodási egység munkájúra —, az 1077. évi munka alap­ján elnyerték a SZOT vörös vándorászlaját. A napokban | tartott küldöttgyűlésen el­hangzottak azt látszanak iga­zolni, hogy a szövetkezet fej­lődése töretlen, feladataikat a múlt évben is sikeresen tel­jesítették. A szövetkezet legfontosabb feladatának tekinti a körze­téhez. tartozó 30 település la- 1 kóinak ellátását, valamint a járási székhely, Sátoraljaúj- rt hely kereskedelmének szö­vetkezeti termékekkel törté­nő színesítését. A szövetké­nt összes forgalmának 73 százalékát a bolti kiskeres- , kedelem adja. Ennek java ré­sze az élelmiszer-forgalma­zásból származik. Sokat bő­vült a múlt évben a hűtőka­pacitás, így a hűtött élelmi­szerek részaránya. Jó volt a tőkehúsellátás: 2630 darab sertést vágott és értékesített a szövetkezet. Nagy gondot fordítottak az újfajta árucik­kek propagálására, jó néhány bemutatót szerveztek a fal­vakban ... A ruházati kereskedelem forgalmát a saját kezdemé­nyezésű vásárokkal igyekez­tek előmozdítani. Többek kö­zött bundavásárt és méter- áruvásárt rendeztek — szép sikerrel. Az iparcikk szakma tavaly is hiánycikklistával küszködött. Kevés volt a boj­ler, a villanytűzhely, az olaj­kályha, a hengerelt-húzott áru, az idomacél, a vízveze­ték-szerelvény és a központi fűtés tartozékaiból sem volt elég. Mindezek pedig olyan árucikkek, amelyek a falusi életkörülmények változásai­hoz nélkülözhetetlenek. Jó volt viszont az ellátás bar- kácsholmikból, szívesen is 1SZ védoőfcségi munkaverseny A KISZ 'Védnökséggel épü­lő Tiszai Kőolajipari Válla­lat I. ütemének beruházása a befejező szakaszába érke­zett. A TIFÓ pártbizottsága az elmúlt év végén intézke­dési tervet fogadott el, amelyben meghatározta a védnökségi munka főbb ten­nivalóit is. A fontosabb ha­táridők tartása érdekében a vállalat KISZ-bizottsága a beruházás hátralévő kiemelt feladatainak megvalósítására védnöks égi m unka vers en y t hirdetett meg a beruházáson dolgozó KlSZ-alapszerveze- tek és ifjúsági brigádok ré­szére. A védnökségi munkaver- senyben részt vevő brigádok a versenyfelhívás témaja­vaslatában és a KlSZ-szer- vezetek 1979—80. évi akció- programjában meghatározott feladatok alapján telték meg vállalásaikat. A munkaver­senybe 11 KlSZ-alápszerve- zet és 15 ifjúsági brigád ne­vezett, mintegy 500 fővel. A kollektívák önértékelés for­májában számolnak be a vállalt feladatok teljesítésé­ről, majd az illetékes gaz­dasági vezetők és a védnök­ségi operatív csoport előter­jesztése alapján a TIFÓ KISZ-bizottsága értékeli a versenyt 1980 márciusában, illetve októberében. A ki­emelkedő munkát végzett kollektívák és egyének em­lékplakettet és pénzjutalmai kapnak. es Jagypk” kis kisemberek siaiy utódai Saumel Pisar a kelet— nyugati kapcsolatok lelkes híve, a nemzetközi jog Vi­lághírű szakembere, isme­retlen zsidó család gyer­mekeként került a kon­centrációs táborba, amikor a németek megszállták Lengyelországot. Életben- maradását — állítólag — anyja zseniális ötletének köszönhette: a kisfiúra hosszú nadrágot húzott, igy idősebbnek, dolgoztat- hatónak gondolták a nácik, ezért nem gázosították el mint „életre alkalmatlant”. Samuel túlélte a lágert és onnan szabadulva Fran­ciaországba került, ott ta­nult, majd az USA-ba ment, aztán mint nemzet­közi jogász, ismét Párizs­ban telepedett le. Giscard elnököt gyakran kíséri el „tárca nélküli tanácsadó­ként” külföldi útjaira, a legutóbbi moszkvai látoga­tásra is elment az elnök­kel. elvégre ö a kelet—nyu­gati kapcsolatok pozitív hőse a nyugati világban. (Eleget ironizál róla a kap­csolatok ellenzője, Ray­mond Aaron.) Mint egyko­ri lágerlakó, minden erejé­vel küzd az atom-láger el­len (az ő szavai) és ,.A re­mény vére” című (heve­nyészett fordítás) könyvé­ben éppen az alomgeUóból való kiszabadulás érdeké­ben szól a kelet—nyugati jó kapcsolatok mellett. A varsói kisemberek nagy fia után a „nagy” Giscard elnök „kisfiát.” is láthatjuk a Paris Match fényképén (Pisar is ott sze­repel), amint gyűlésre ké­szül, mert választáson akar győzni. Aztán látható egy választója lakásában, ahol az elnök-papa képe alatt beszélgetnek. Ö jobb kö­rülmények között, kényel­mesebben nőtt fel, mint Pisar, nem ismerte a ne­hézségeket. Vajon megér­ti-e másokét? Eden, az egykori „szép Anthony”, Anglia negyven­évvel ezelőtti legfiatalabb külügyminisztere, később kormányfője, fiáról, a Schweitzer Illustrierte köz­li azt a képet, amelyen je­lenlegi munkakörét tölti be: étteremvezető London­ban. A Fullham Road jól menő vendéglőjéből néha „átugrik” . a parlamentbe, mert apja rangját örököl­ve.- taeia a Lordok Házá­nak. Mint konzervatív, óit ..befűt”, a munkáspárti kormánynak. aztán siet haza sajái konyhájába be- Ttleni, mert legjobban olt v'zi magát. Máté Iván vásárolták a különféle szer­számokul, kisgépeket; a bar- kácsbolt forgalma egy, év alatt 43 százalékkal növeke­dett. Folyamatos volt az el­látás pb-gázból, fűtőolajból, ám takarmányból és tápból — főleg u választék hiánya miatt — nem tudták kielé­gíteni az igényeket. Az áfész vendéglát óipari forgalma a bázisnál és a tervezettnél is nagyobb volt tavaly. Bár növekedett az ételforgalom, mégsem elége­dettek az aránnyal a szö­vetkezet vezetői. A vidéki egységek zöme italbolt, s to­vábbra is kevés a melegbü­fé. Programot dolgoztak ki a hegyközi turistaszezon idejé­re, egyes, boltokat például hosszabbított nyitva tartással üzemelteinek a hétvégeken. A szövetkezet másik fontos tevékenysége a felvásárlás, amely azonban nem érte el tavaly a kívánt mértéket. Kevés zöldség és gyümölcs termett a területen, szilvából például mindössze 6 mázsát tudtak felvásárolni a tavaly­előtti 926 mázsával szemben. A mák felvásárlási ára egy év alatt 100 forintról 23 fo­rintra csökkent, így a terme­lők lemondtak az értékesí­tésről. A naposbaromfi-íclvá- sárlási tervét sem tudta tel­jesíteni a szövetkezet, mivel a múlt tavaszon igen kevés naposcsibét juttatott a kör­zetbe a baromfikeltető vál­lalat. A szövetkezet ipari tevé­kenysége a termelés 5,5 százalékát alkotta. Ide sorol­ják a szikvíz, a hüsi és a száraztészta gyártását, vala­mint a zsirsütést, a szeszfö- zést a tv-rádió szervizt, a fodrászatot, a házilagos ipari karbantartó munkát, a szál­lítást. Némelyik ipari tevé­kenység eredménye nem érte el a kívánt mértéket. Sokat fejlődött viszont a sertéste. nyésztő és -hizlaló, a nyúlle- nyészlő szakcsoport. Nem si­került ellenben a tojáster­melő és a méhész szakcsoport múlt éve, az itteni gondokra megoldást keres a szövetke­zet. A -500 tagot számláló szö­vetkezet a múlt évben 286 millió 519 ezer forintot for­galmazott, több mint 5 millió forinttal többet, mint a bá­zisévben. A küldöttgyűlés az 1979. évi tervek ismeretében valamennyi tevékenység színvonalának javítására sza­vazott. Mindehhez pedig a munkaverseny és a szocialis­ta brigádmozgalom nyújtja a biztosítékot. 1. KT­Jelentés az Avas-délről Lakásavatón ■** J :■ A házgyári épületek között, ugyancsak házgyári technológiával épül a 2000 adagos báziskonyha. A jelenlegi tervek szerint ez év augusztusában fejezik be építését. (Vagyunk egymás mellett.. .) Abban a bizonyos svédor­szági városban kedvükre ál­modhattak a tervezők. Pénz, energia nem számított. A la­kótelepet a várostól távolra képzelték, messze a zajtól, füsttől, tömegtől. A modern kolóniát gyorsvasúttal köze­líthették meg a lakók, samíg eljutottak az összkomfortos lakásokig, boltok, szolgáltató- üzletek sokasága várta őket; Am a telep mégsem élt. Az emberek nem érezték jól ma­gukat a csillogó, villogó, tel­jesen berendezett otthonok­ban, s néhány hónap múlva, aki csak tehette, máshová költözött. Példázatunkkal egy régi igazságot szerettünk volna bizonyítani. Ha néha jó is bezárkózni, magunkra ma­radni, elzártan mégsem sze­relünk élni. Hogyan kerül ez ide? Az avasi lakótelepen ugyan­úgy, mint a többi új tele­pen. nehezen kötnek barátsá­gokat az emberek. Sok helyütt leírták már, s tudom, hogy ismétlés, mégis idekívánko­zik: elképzelhetetlennek tar­tom, hogy megszorulván be­csengessenek a szomszédba egy késhegynyi sóért, papri­káért. Lépcsőházunkból egyetlen szomszédunkat is­merem, az alattunk, fölöt­tünk, mellettünk lakónak még a nevét sem tudom. Pe­dig mindennapos életük, ko­pogásuk, sőt. néha lélegzetük zaját is hallom. Mindannyian egy új életformába kerül­tünk, ahol még nem alakul­tak ki a szokások, az írott és íratlan törvények. Va­gyunk egymás mellett.., (Lakásavatón) Pedig lakáshoz jutni. b«v költözni, avatót tartani olyan öröm, amely csak egyszer juthat nagyon sokunknak osztályrészül. A napokban számoltunk be arról, hogy az avasi lakótelepen átadták a tízezredik szövetkezeti la­kást. Az avatóra tisztességgel egybegyűltünk. Szokásos for­mulánkkal ezt így kellene ír­ni: megjelentek a város párt-, állami, társadalmi szerveze­teinek képviselői. A proto­koll, a funkciók, s a beosztá­sok ezúttal valahogy mégis teljesen elmosódtak. Az or­szággyűlési képviselő, a me­gyei pártbizottság osztályve­zetője, a városi tanács egyik vezetője ugyanúgy viselke­dett, mint a lakás újdonsült gazdája. A küszöböt átlépve tanácstalanul toporog az elő­szobában, fél átlépni a leg­nagyobb szoba padlószőnye­gére. Szemével s később a kezével a falakat, a tapétát, ajtókat, ablakokat vizsgáztat­ja. Vajon jól sikerült-e a .ra­gasztás, nem vetemedett-e meg a „nyílászáró” nem csö­pög-e a vízcsap .., Kipróbál­juk a kilátást, bár volt róla szó, nem vettük le a cipőn­ket, mégis a lehető legóva- tosabban illetjük a gyönyö­rű, vörös padlöszönyeget. Mintha mi költöznénk be pár nap múlva, mintha egy ki­csit mindnyájunké is lenne ez a két és fél szoba ..: Az új lakás új tulajdonosa, Kecskeméti István annak a vállalatnak főművezetője, amelynek munkadohogása ide, a kilencedik emeletre is fel hallatszik. Összeszámoljuk, vajon hány otthon felépíté­sében volt ott a keze nyoma, míg feleségével s két gyer­mekével önálló tulajdonos lett. Nyolcezernél abbahagy­juk ... Elhangzanak a köszöntő «zavak, a MÉSZÖV elnöké­nek ünnepi beszédei átadják a kulcsot, koccannak a poha­rak, s az oldottabb hangulat­ban ismét a gyerekek talál­ják meg önmagukat először, s végle gesen az új otthon­ban. Bújócskáznak. játsza­nak. elfelejtik a sok ide­gent. Nekik — ha felnőnek — biztosan nem kell majd tíz éyet várniuk, mint szüleik­nek. (Az Avas és az avasiak) Ünnep után — ünnepron­tás. Pár órával később agy­aiig másfél éves lépcsőház szépséghibáit veszem akarva- akaratlanul is észre. Bár a házmester egy haialmas sző­nyeget terített a bejárat mö­gé, lábtörlő is van, a lépcső egészen a negyedik emeletig sáros. A falakat '(miért nem látjuk a bűnöst sohasem meg) valaki összekariskolta. a lift is „rossz” kezek nyomát őrzi. Itt már régen vége a beköltözés örömének. Oda. bent a lakásban minden biz­tos a helyére került, s ha a tulajdonos átlépi a küszöböl, az első dolga cipőjét levenni; Ami az ajtón túl van? ■ Más országokban — igaz, ott is csak kísérletképpen — a lakótelep építésébe bevon­ják a majdani lakókat, A szakiparosok nem ragasztják fel például a tapétát — csu­pán tükörsimára glettelik a falakat —, s a leendő tulaj­donos maga választja ki a padlószőnyeget, ö helyezi el a beépített szekrényeket. A füvesítésbe parkosításba, fá­sításba, a játszóterek kiala­kításába bevonják a telepie­ket. akik idővel hasonlatossá válnak azokhoz az öregembe­rekhez, akik legutolsó ere­jükkel is reparálják, építge­tik házukat. Ettől mi még nagyon mesz- sze vagyunk. De annak a la­kásnak, amit egész életünk­re kapunk, s egész életünk­ben fizetünk, otthonunkká kell válnia, különben úgy já­runk, mint az említett svéd telep lakói. Vonz és riaszt egy ilyen lakótelep. Talán évtizedek múlva sem lesz olyan han­gulatos, mint egy kisváros girbe-görbe, napfényes utcá­ja. Nem szeretjük a tömeget, de mégis egymáshoz kell szoknunk, meg kell tanul­nunk lépcsőház-, épület- éS telepközösségben élni. Ezt nem a szép szavak mondatják befejezésként ve­lem az avasiaknak. így a szükséges, mert különben a sok ember között is elmagá- nyosodnak. Udvardy József (Vege) Az Edelényi nagyközségi Pártbizottság, a tanács és a Hazafias Népfront nagyközsé­gi bizottsága — csatlakozván a fóti felhíváshoz — progra­mot dolgozott ki a gyermek­évre. Ezt, a programot össze­kapcsolják a „Fiatalok Ede- lényért, Edelény a fiatalo­kért” akcióval. A nagyközség ipari és mezőgazdasági üzemei, vala­mint a lakosság összefogásá­val augusztus 20-ra elkészül egy 2 millió forint értékű fe­dett üsző-tanmedence, vala­mint egy 30-szór 14 méter alapterületű tornaterem a szükséges zuhanyozókkal és öltözőkkel. E nagyszerű lé­tesítmény építéséből kiveszik részüket az úttörők és a KtSZ-es fiatalok is, akik a következő hónapokban 60 ezer forint értékű hasznos hulladékot gyűjtenek es ér­tékesítenek. Lehetőségük nyí­lik a támogatásra azoknak a lakóknak is, akik valamilyen oknál fogva nem tudnak részt venni az építkezésen, részük­re 10 ezer darab 50 forintos téglajegyet értékesítenek. Tervezik továbbá, hogy felújítják a nagyközség öt játszókertjét, valamint újabb hat játszókertet építenek a tanév végéig. Gondolnak a pihenni vágyó felnőttekre is, a közös tanácshoz tartozó társközségekben hat emlék­parkot alakítanak ki. Ede- lényben felújítják, megszépí­tik a szabadtéri színpadot és annak környékét, amely mindenkor kedvelt szórako­zóhelye volt az edelényi gye­rekeknek. A nagyközség egyik büsz­kesége az új ifjúsági ház, ám a környéke ma még nem szép. Az itteni parképítés ne héz és nagy munka lesz, így csak jövőre, a tanácsok meg­alakulásának 30. évfordulójá­ra készül el. A parképítéssel egyidejűleg felszabadulási emlékművet helyeznek el a Bódva partján, az ifjúsági intézmény közpunt parkjában. A parképítések sorún lehető­vé teszik a nagyközség fel­nőtt lakossága számára, hogy 20 ezer, a gyermekek számá­ra pedig, hogy 5 ezer facse­metét ültessenek. Korábban egy 75 szemé­lyes óvoda építését tervezték ' a nagyközségben, ám kide­rült, hogy ez kicsi lenne. Az ipari és mezőgazdasági üze­mek 3 millió forintos támo­gatást ajánlottak fel az óvo­da építéséhez, igy lehetővé vált. hogy egy nagyon szép, 150 személyes óvoda épüljön. Az új gyermekintézmény építését már megkezdték. Korszerűsítik a regi óvodákat is, az 1. sz. óvoda konyháját felújítják, máshová új be­rendezési tárgyakat, játéko­kat vásárolnak. Erre a célra kommunista műszakot vál­laltak az üzemek munkásai. Ugyancsak az üzemek szer­vezik több száz gyerek nya­ralását is. Külföldi cserepart­nereket keresnek, így az ede­lényi gyerekek: közül sokan megismerkedhetnek a szom­szédos országokkal is. A gyermekév programjai is érdekesnek ígérkeznek Ede- lényben. Lesz gálaest, lesznek üzemlátogatások, amelyek el­sősorban a pályaválasztó fia­taloknak segítenek. Az „Egy iskola, egy üzem” mozgalom mellett megszervezik az „Egy osztály (úttörőraj), egy szo­cialista brigád” mozgalmat; Az iskolák között honvédel­mi verseny kezdődik május­ban, a tanács a győztesek számára ezüstserleget alapít. A könyvek szerelmesei pe­dig a járási olvasótáborban tölthetnek szép heteket:.

Next

/
Thumbnails
Contents