Észak-Magyarország, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-27 / 97. szám

ÉSZAK-MAGYAROR5ZÁG 2 1979. április 27., pántéi: Éljen korunk legyőzhetetlen eszméje, a marxizmus-Ieninizmus! Kádár János íoiaáta Herbert Miest Kádár János, az MSZMP KB első titkára csütörtökön fogadta Herbert Miest, a Német Kommunista Párt elnökét. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára csütörtökön délután fogadta Herbert Miest, a Né­met Kommunista Párt elnö­két, valamint Kari Heinz Schrödert, az NKP KB tit­kárságának tagját, a KB tag­ját. A. szívélyes, elvtársi lég­körű megbeszélésen véle­ménycserét folytattak a két párt helyzetével és tevékeny­ségével, valamint a nemzet­közi élettel, a kommunista és munkásmozgalommal össze­függő egyes időszerű kérdé­sekről. A találkozón részt vett Gyenes András, a Köz­ponti Bizottság titkára és Horn Gyula, a KB külügyi osztályának helyettes vezető­je. Befejeződött a Varsói Szer­ződés tagállamai egyesített fegyveres erői katonai taná­csának április 23—26. között 'íVixröókrnv mcgUipfcott--üláí,c, amelyen Viktor Kuli­kov, a Szovjetunió marsallja, a Varsói Szerződés tagálla­mai egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka el­nökölt. A tanácskozás mun­kájában részt vetlek a Bol­gár, a Csehszlovák, a Len­gyel, á Magyar Néphadsereg, továbbá a Német Demokrati­kus Köztársaság Nemzeti Néphadserege, a Román Szo­cialista Köztársaság hadse­rege és a Szovjet Hadsereg képviselői. A katonai ta­nács" megvizsgálta az egyesí­tett fegyveres erők tevé­kenységének időszerű kérdé­seit, és egyeztetett ajánláso­kat fogadott el. Az ülés a barátság és a szoros együtt­működés jegyében zajlott le. A katonai tanács ülésének magyar résztvevői Csémi Károly vezérezredes, honvé­delmi minisztériumi állam­titkárral az élen csütörtökön hazaérkeztek. ­Afganisztán egy éve Tervek és küzdelmek Egy éve immár, hogy Af­ganisztánban új történelem formálásához kezdtek: 1978. április 27-én kiáltották ki az Afganisztáni Demokratikus Köztársaságot, célul tűzve ki a félfeudális ország átalakí­tását. A hatalomra került Afgán . Népi Demokratikus Párt és államfővé kineve­zett . vezetője, Nur Moham­med Taraki alapvető fel­adatként jelölte meg azok­nak a hala'dó reformoknak haladéktalan végrehajtását, -amelyeket a megbuktatott államfő, Daud hosszú éve­ken át csalc ígért. Első helyen a földreform szerepelt: a lakosság 85—90 százaléka a mezőgazdaság­ban dolgozik, ä családok egy- harmadának viszont talpa­latnyi földje sincs. A nem­kapitalista fejlődés jegyében határoztak a független nép­gazdaság létrehozásáról, az iparosításról, a közélet de­mokratizálásáról. Széles kö­rű munkába kezdtek az anal­fabétizmus felszámolására. (A 16 milliós országban a la­kosság több mint 90 százalé­ka írástudatlan!) A nemzeti­ségi problémákat demokra­tikus eszközökkel akarják megoldani. s Afganisztán külpolitikájának alapjává az cl nem kötelezettséget, s az aktív semlegességet tették.- Ennyiből is látszik: több nemzedékre váró, megfeszí­tett munka _ szükséges a tár­sadalom átalakításának, az életszínvonal emelésének íeL ada Iához. Az eltelt egy év e tevékenység kezdetét jelenti csupán, amelyet ráadásul a korlátozott erőforrásoknak, a múlt visszahúzó szokásainak koloncá nehezít. Annál érté­kesebbek azok az eredmé­nyek, amelyeket mégis sike­rült elérni. Az ország szá­mos körzetében hozzákezd­tek a földosztáshoz: a ma­ximumként kijelölt 30 dzse- rib (6 hektár) fölötti több­letföldet a szegényparasz- tóknak és a feles bérlőknek adják. Ugyanakkor védik a kistulajdont és ösztönzik a szövetkezetek megalakítását. Kötelezővé -tették az oktatást a 7 éven felüli gyerekek szá­mára. Megszüntették, illetve névleges összegűre csökken­tették az eddig komoly ter­het jelentő menyasszony­pénzt és tiltják a gyermek- házasságot. Megkezdődött a szakszervezetek létrehozása is. Afganisztán eddig is tá­maszkodott és a jövőben is számíthat a szocialista or­szágok támogatására — így mindenekelőtt azokra a szov­jet szakértőkre, akik az egészségügyi és oktatási há­lózatban dolgoznak, vagy a tervezésben segítenek. A Szovjetuniónak az új kabuli vezetéssel vállalt szolidari­tását jelezte az a barátsági, jószomszédsági és együttmű­ködési szerződés, amelyet a kél: ország szoros kapcsola­tainak kifejezéseképpen a múlt év decemberében kö- tötteöc Káliár (Folytatás az 1. oldalról.) Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára — Méhes Lajosnak, w Központi Bizottság tagjának, a Budapesti Pártbizottság el­ső titkárának társaságában — a közelgő május 1-e, a munka ünnepe alkalmából csütörtökön ellátogatott An­gyalföldre. A vendégeket a XIII. kerületi Pártbizottság székházában a párt- és ta­nácsi vezetők fogadták. Ko­vács Károly, a kerületi párt- bizottság első titkára tájé­koztatást adott a kerület gyárainak, üzemeinek éleié­ről, . a munkáskollektívák eredményeiről, és Angyal­föld dolgozóinak május 1-i ünnepi felkészüléséről. A látogatás a 38-as számú országgyűlési választókerü­letben folytatódott, ahol a házigazdák Kádár Jánost, mint képviselőjüket is, a Gyöngyösi út környéki ház­sorokhoz kalauzolták. Felke­reste a Babér utcai 100 sze­mélyes óvodát, majd az új lakótelep építkezését szem­lélte meg. A Gyöngyösi útba torkolló utcák Városképe — néhány magasodó házzal — azt jelzi: a kerület itteni ré­szén is megújulás kezdődik —, lebontják a régi épülete­ket, amelyek helyén újakat emelnek. A tervek ígéretes fejlődést tükröznek: Angyal-' földön az esztendő végéig 2000 új otthont hoznak tető alá, amelyből csaknem hal­száz munkáslakás-építési ak­cióban valósul meg. A meg­tekintett Faludi utcai két magasház is vállalati támo­gatással készült, 128 hajó­gyári munkáscsaládnak. Az itt lakó Répa László, a Ha­jó- és Darugyár csőszerelője új otthonukba invitálta Ká­dár Jánost. A családias lég­körben a vendégek és a ven­déglátók a kétgyermekes fiatal munkáscsalád életéről, mindennapjairól beszélgettek. Ezt követően a Központi Bizottság első titkára felke­reste a Kiváló Vállalat cí­met most elnyert Hajó- és Darugyárat, ahol Katói lka Lajos, a pártbizottság titká­ra és Szép János vezérigaz­gató köszöntötte. A gyár párt-, gazdasági és tömeg- szervezeti vezetőivel, a szo­cialista brigádok képviselői­vel folytatott közvetlen han­gulatú eszmecserén Kádár János tájékoztatót hallgatott meg a tízezer fős kollektíva eredményeiről. Az idén több mint 4 milliárd forint ter­melési érteket létrehozó gyár hajói és úszódarui iránt Eu­rópában és a kontinensen túl, egyaránt nagy a keres­let. Bizonyítja ezt, hogy ex­portjuk évről cvre nő. A gyárban az idén technológiai rekonstrukció kezdődik, amelynek megvalósításával egyidejűleg a belső tartalé­kok feltárásával is igyekez­nek eleget tenni a növekvő feladatoknak. Jobb, hatéko­nyabb munkát tűztek célul, mert — amint a helyi veze­tők hangsúlyozták — a kö­vetkező években csak így tudják maradéktalanul vég­rehajtani a cselekvési prog­ramot, amelyet a Központi Bizottság határozatai alap­ján készítettek. Kádár János ezután a KGM és a vasasszakszerve­zet oklevelével kitüntetett Láng Gépgyárba látogatott, útja a turbinák szereldéjébe vezetett. Szabó István, a pártbizottság titkára és Ka- soly József vezérigazgató örömmel számolt be arról, hogy az elmúlt hónapokban fejeződött be a gépgyári fej­lesztés. Új, nagy teljesítmé­nyű gépsort helyeztek üzem­be, amellyel az eddiginél hatékonyabb termelést érnek el. A csarnokban Kádár János nagy érdeklődéssel szemlélte a munkafolyamatokat és az itt dolgozók tevékenységét. A velük folytatott beszélge­tés alapján meggyőződését fejezte ki, hogy a kijzel­műm múltban elhatározott fejlesz­tést, a nehézvegyipari készü­lékek üzemrészének megva­lósítását sikerrel oldják meg. Kádár János gépgyári látogatását az „Újító” szo­cialista brigád naplójába jegyzett sorai őrzik. A Köz­ponti Bizottság első titkára ezután a gyári' vezetőkkel és a munkáskollektíva képvise­lőivel találkozott. Kádár János Angyalföld mindkét nagy múltú gyárá­ban átadta a Központi Bi­zottság üdvözletét, gratulált a kitüntetésekhez, kifejezte elismeréséi a jó! végzett munkáért és további sok si­kert kívánt, Szólt azokról a tennivalókról, amelyek a ke­rület gyáraiban, üzemeiben a dolgozó kollektívákra is na­gyobb feladatokat rónak. Hangsúlyozta: a kitűzött cé­lok csak akkor érhetők el, ha a munkahelyeken — ki­ki saját posztján — komo­lyabban, fegyelmezettebben dolgoznak, mert szigorúbbak a követelmények. Kifejezte meggyőződését, hogy az or­szág előtt álló feladatok tel­jesítésében, a XI. pártkong­resszus határozatainak vég­rehajtásában a párt a, jövő­ben is számíthat Angyalföld munkásaira, dolgozóira, akik ugyanúgy, mint eddig, a jö­vőben is eleget tesznek kö­telességüknek. (Folytatás az 1. oldalról) technikai jellegű kérdések, még akkor sem, ha csupán a szorosan vett kétoldalú kap­csolatokról van szó. A poli­tikai, gazdasági, tudományos és kulturális téren megvaló­suló szovjet—francia együtt­működés eredményeit az egész világ figyelemmel kí­séri, s ez az érdeklődés tel­jességgel jogosult. A szovjet —francia kapcsolatok dina­mikusan fejlődnek, s bizo­nyos értelemben az enyhülés barométeréül szolgálnak. A Szovjetunió és Francia- ország a hetvenes években elősegítette azt, hogy fordulat következzék be az enyhülés irányában. A nyolcvanas évek­ben még nagyobb jelentőségű kérdés áll előttünk: vissza­fordíthatatlanná kell tennünk az enyhülés győzelmét, s ki kell terjesztenünk azt a világ minden részére. Ha az enyhülés megerősödik, a béke is szilárdabb lesz. Ha Európát vesszük példa­ként, megállapíthatjuk: rend­kívül nagy fontosságú fejle­mények következtek be, s a földrész népei, amelyek oly sok véres háborút, balsorsot, nyomorúságot ismertek meg, ma mind a jelenlegi nemze­dék, mind a jövő nemzedé­kei számára békés jövőre számíthatnak. Ez adja meg a Helsinkiben aláírt záróok­mányban foglaltak történelmi jellegét. A világ jelenleg megráz­kódtatáson megy keresztül, egy nagyhatalom fegyvert ra­gadott, behatolt egy szom­szédos országba, cinikusan azt bizonygatva, hogy meg- leckézteli ezt az országot. Bár ez a kaland kudarccal végződött, következményei mégis igen súlyosak. Mi az önuralom, a megfon­tolt lépések hívei vagyunk, de ugyanakkor állást foglalunk amellett, hogy az agresszióra, ha ez szükséges, határozottan kell válaszolni. Ez volt a Szovjetunió álláspontja abban az időszakban, amikor fenn­állt a háborús fenyegetés, s ez az álláspontunk ma is. Ugyanígy meggyőződésünk, hogy a fegyverkezési ver­seny megszüntetése, a lesze­relés és a katonai enyhülés — beleértve a bizalomkeltő intézkedések kiszélesítését — mindenki számára közös ügy. Készek vagyunk arra, hogy teljes komolysággal vizsgál­junk meg minden konkrét javaslatot, amely a létfon­tosságú nagy kérdések rende­zését célozza. Ezen a téren is nagy fontossága van. an­nak, hogy a Szovjetunió és Franciaország kölcsönösen ismertesse egymással állás­pontját, s erőfeszítéseket te­gyen az eltérő nézetek köze­lítésére. A közös jóindulat, véleményünk szerint, meg­nyitja ezt a lehetőséget előt­tünk. Általában véve a legmaga­sabb szintű szovjet—francia találkozók érezhető, jó ered­ményeket hoznak. Bizonyos, vagyok abban, hogy jelenlegi megbeszéléseink is lényegbe­vágónk, gyümölcsözőek lesz­nek. — Az ön egészségére, El­nök Ür! — A baráti Franciaország felvirágzására! — Jó együttműködésünkre! ☆ ☆ ☆ Elnök Úr! Mindénekeiőlt szerelnék köszönetét mondani a szívé­lyes' fogadtatásért, szerelném biztosítani Önt, hogy szavait mélyen átérzem. Magapi is bizonyos vagyok abban, hogy jelenlegi talál­kozónk, épp úgy, mint az azt megelőzőek, hozzájárul az országaink közötti megértés ügyéhez, az enyhüléshez és a békéhez Európában és az egész világon. A Francia Köztársaság el­nökeként most másodízben látogatok el Önökhöz, ez ne­gyedik, sőt, ha számításba vesszük azt a megbeszélést, amelyet Helsinkiben a biz­tonsági konferencián foly­tattunk, már ötödik találko­zásunk. így nem jelent hát elszigetelt eseményt a fran­cia—szovjet kapcsolatokban, már a hagyományok közé tartozik. Az az új mérföldkő, amelyet a mostani találkozó jelent, az eddig meglett úttal mérhető, jelentőségét majd a jövő mutatja meg. amelynek előkészítéséi: szolgálja. Ez a mérföldkő a folyamatosságot jelenti, s egyúttal az előre­haladást jelzi. Kormányaink immár csak­nem tizenöt éve alkalmazzák ezt az irányvonalat, s ez volt a mozgatóerő kapcsolataink minden szakaszában. Időről időre az ellenszéllel szemben is szilárdan tartották magu­kat ehhez az irányhoz, s így ma elégedetten gyűjthetik be erőfeszítéseik első gyümöl­cseit. Európa 1 nyugodtabbá vált, államai jobban megér­tik , egymást," népeik jobban bízhatnak a béke jövőjében, mint bármikor a második vi­lágháború befejezése óta. Bár a világban másutt voltak is konfliktusok, fennáll bizo­nyos feszültség, a konfliktu­sok szerencsére körülhatárol­lak rháradtak. Szeretném ezt az alkalmat is felhasználni arra, hogy ismételten kije­lentsem: Franciaország nagy­ra értékelte azt az önural­mat, amelyet a Szovjetunió a jelenlegi délkelet-ázsiai ese­ményekkel kapcsolatban ta­núsított. Ezek az eredmények, El- • nők Űr, amelyek az ön sze­mélyes erőfeszítéseinek is eredményei, biztatásul szol­gálnak számunkra ahhoz, hogy folytassuk a megkez­dett utat Most elérkezett az ideje annak, hogy új sza­kaszba lépjünk. Franciaország helyesli, hogy bővítsük ki párbeszé­dünket és együttműködésün­ket, növeljük az enyhülés és a béke érdekében kifejtett erőfeszítéseinket. Ami az enyhülés és a bé­ke érdekében kifejtett erőfe­szítéseinket illeti, ezek előtt hatalmas lehetőségek nyíltak meg. A magam részéről azt javaslom, hogy három fő irányvonalra összpontosít­suk azokat. Az első feladat az enyhü­lés megszilárdítása Európá­ban. amelyet meg kell valósíta­nunk világméretű felelőssé­günk érvényesítésében az, hogy az enyhülés szellemének és elveinek a világ minden feszültséggócára, minden tér­ségére ki kell terjednie. A harmadik irányvonal a tényleges leszerelés irányvo­nala, Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy meg kell talál­ni az eszközöket annak a ha­talmas és veszélyes fegyver- mennyiségnek csökkentésére, amely Európában felhalmo­zódott, arra, hogy a fegy­verzetet fokozatosan olyan szintre csökkentsük, amely megfelel az egyes államok biztonsága jogos érdekeinek. Franciaország e térén elké­szítette javaslatát, amely sok vonatkozásban megfelel a Szovjetunió által előterjesz­tett javaslatnak. Szeretném, ha megbeszéléseink utat .nyitnának a leszerelés érde­kében megvalósítandó foko­zatos és konkrét intézkedé­seknek. Ezek azok a távlatok, El­nök Ür, amelyeket látogatá­som megnyithat a francia— szovjet kapcsolatokban. Ami­kor most, itt, kifejtettem el­gondol ásaima t, k i je le ntem: magam is csatlakozom az Ön gondolataihoz, mert ezek egyaránt megfelelnék a szov­jet nép és a francia nép bé­kés törekvéseinek. , Abban a meggyőződésben emelem poharam, hogy meg­beszéléseink eréd m éh y esek lesznek, országaink együtt­működése tovább fejlődik. Az Ön egészségére, Elnök Űr! A Szovjetunió népeire, amelyeknek békét, boldogsá­got, felvirágzást kívánok! Franciaország és a Szov­jetuniói barátságára! A második irányvonal, Púja Frigyes Púja Frigyes külügyminisz. tér csütörtökön Bukarestbe érkezett. Az Otopeni repülőtéren a magyar külügyminisztert ven­déglátója, Stefan Andrei kül­ügyminiszter fogadta. Az ér­Bukarestben kezesnél olt voll Rajnai Sándor, hazánk bukaresti nagykövete is. A két külügyminiszter csü­törtökön megkezdte hivata­los tárgyalásait. Beíeieziilt a varsói tanácskozás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents