Észak-Magyarország, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-22 / 93. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6

1979. április 22., vasárnap

Lehetséges, hogy a járási hivatal elnöke indiszkréciónak bélyegzi majd az itt következő néhány sort, de mentségül szolgáljon, nehéz, az embernek magában tartani egy értesülést, melynek lényege: a legfontosabb iratok egy szemüvegtokban kapnak helyet! Ebből persze rögtön nyilvánvalóvá válik az is, hogy nem is annyira iratok ezek, hanem inkább apró feljegyzések, címszavak. Mert mi fér el egy szemiivegtokban? A , szemüveg. És belefér még egy kis cetli, azokkal a bizonyos rövid szavakkal.

Persze, hogy az igazi iratoknak ebben a hivatalban is van megfelelő dosszié, jól zárható szekrény, irattár és minden, ami szükséges! A tokba helyezett cetlire apró feljegyzések kerülnek egy-egy széles témakör jelölésére. Feltehetően a legfontosabb témák, tennivalók jelölésére. Hogy még véletlenül se feledkezzen meg róluk a szemüvegtok tulajdonosa. Nem is feledkezhet, hiszen a szemüveget mindennap használja, többször is előveszi, elteszi és akarva- akaratlan mindig látja a cetlit. Eléggé idegesítő lehet bizony az a cetli, amíg ott van,- amíg elintézésre vár a rövid szavakkal megjelölt kérdéscsoport, téma.

Néha meg az idegesítő, amikor már ki kell dobni, mert mást, többet már nem lehet tenni az ügyben. Mint például a Korlát községi kút ügye. Mert ez is ott volt a tokban látható feljegyzések között, hosszúhosszú ideig. Ügy kezdődött, hogy valaki megemlítette: régi írások szerint, valaha meleg vizű forrása volt Korlátnak. Meg kéne nézni,

hátha lehetne valamit kezdeni vele! Megnézték. Nem ment könnyen, mivel az ilyen megnézés — fúrás, mérés, geológusok tevékenysége —, pénzbe is kerül. Meg rábeszélésbe, meggyőzésbe, néhol talán egy kis furfangba is. A környékbeliek elsősorban strandra gondoltak, mert nem lenne bizony rossz egy kisebb, meleg vizű fürdő ezen a környéken sem! A forrás meg is van, ámbár nem olyan meleg, mint várták. A strand nincs meg, egyelőre remény sincs rá, hogy belátható időn belül meglesz. Ez a cetli kikerült a szemüvegtokból, egyelőre nincs mit tenni vele.

Megvan viszont a forrás, a kút, mely gyógyelemeket nem tartalmaz ugyan, de kitűnő ivóvíz! Ez pedig nem csekélység! És egyre inkább nem az, hiszen napjainkban az ivóvízről közismerten, mint a legdrágább nyersanyagról, vagy iparilag előállított termékA szemüvegtok belseje

ről beszélünk. Később pedig majd még inkább így beszélünk róla. Egyelőre mint ivóvíz is tartalékban van a korláti, de megvan. Akárcsak Göncruszkán is — igaz, ott már régebben —, az a bizonyos, szénsavas kút. Néhány idős ember semmi mással fel nem cserélné a vizét, igen tetszik nekik. Megvan ez is, jó tudni róla, számítani rá, figyelembe venni. Hiszen Göncruszkán sincs még mindenütt vezetékes ivóvíz, Korláton meg egyáltalán nincs.

Csak hát a pénz! A kapacitás! Mennyi mindenre kellene ebben a járásban is! Strandra, pláne strandokra nemigen futja. A cetli tehát kikerült a tokból, de a kút ügye, a kutak ügye megvan, átkerült má- süvé. Az elnök a homlokára mutat: oda került. Sok minden más ügy, más tennivaló közé.

(pt)

Csak vasárnap ne lenne

Átkozott új telep! Megeszi az embert a penész, így múlik el az egész nap. Szakadatlanul esik. Hogyan üssem agyon az időt? Fulladok: a szobától, a tájtól, mindentől, ami itt tart.

Még csak összevissza áll néhány ház, kívülről valamennyi vakolatlan. Egy-két látásból ismerős ember, de ránézésre egyik sem való barátnak. A nők meg ... ? Lenézik az emberről a ruhát, de a köszönést nem mindegyik fogadja. Aggaszt anyám nyöszörgése. Beteg szegény.

Már agglegénynek számítok, de neki csak „kicsi fi- • am” vagyok, az is maradok. Ha valamitől, hát az ő elvesztésétől nagyon félek. Babonásan félek a gondolattól is, hogy ez . előbb- utóbb bekövetkezik. Számolnom kellene vele, mert minél váratlanabbul ér, annál inkább lerobbant engem is. A tanyán boldogabb voltam. Ott egybe ment minden nap, semmi különbség nem volt. Egy lányról álmodoztam, az igazi nagy szerelemről. Már nem hiszek az igazi nagy szerelemben!

A gyárban már az ugratással is felhagytak. Tavaly a kollégák összehoztak a presszóban egy lánnyal. Olyan huszonöt éves lehetett. Nem tudtunk beszélgetni. A kollégák megszöktek, a lány a rémlátomásairól mesélt, valami repülőtér mellett laktak. Éjjel-nappal mentek a fejében a repülők. Én meg a csibekeltetéssel traktáltam, de nem érdekelte. Értelmes képet akart vágni, látszott rajta, hogy férjhez akart menni, de a nevetése végül már vicsorításnak hatott. Nem is kísértem haza. Néhányszor telefonált a gyárba, végül a művezetőm rázta le.

Fél- évig rajtam röhögtek. Párszor a fejükhöz vágtam, hogy félig használt csajt kerestem, nem bolondot. Aztán egy húsz évvel öregebb nővel akartak összeboronálni. mondván, ez éppen olyan, amilyel keresek. Harmincéves fejjel vegyek el egy olyan asszonyt, aki az anyám lehetne? Kinézek vagy negyvenévesnek,

mondják, s a fennmaradó tíz év nem számít. Bolondnak tartanak. Vagy inkább bunkónak. Nagyon fáj, de mit tehetek? Mindenem megvan. Csak éppen családom nincs. Hamarosan kijön a kocsi. Minek? Itt rohad szét a garázsban.

Már arra is gondoltam, ha anyám meghal, eladok mindent, veszek egy tanyát, és ott fogok gazdálkodni. Itt hagyom a gyárat, és a munkával teljesen leíogla- . lom magam.

A Zolit nagyon fogom sajnálni. Vele lehet beszélgetni. Ö beszélt rá, hogy végezzem el az általános iskolát. Nagyon röstelltem, hogy csak négy elemim van. Sokat beszélt nekem arról, hogy csak egyszer kell szégyellnem, ha rászánom magam, a jelentkezéskor.

Egyszer szerelmes is voltam. Marit az iskolában ismertem meg. Soha nem sikerült a közelébe férkőznöm. Egész esztendő alatt, semmi nem tudtam meg róla. Az évzárót a közeli vendéglőben ünnepeltük meg. Ez alkalomból a négy nő is eljött velünk. Sikerült úgy intéznem, hogy egymás mellé kerüljünk. Kiderült, tőlünk még messzebb lakik. Szerencsére elment az utolsó busz is. Így fel sem kellett ajánlanom a kíséretet, mert az utunk egy felé vitt. Ahogy oldalról nézegettem

a fáradt arcát, a konyak hatására egyre sűrűbben mosolygott. Egyre az járt a fejemben, milyen jó lenne ez a nő feleségnek. Tetszik nekem, egyszerűnek látszik, minden megtennék érte. Kellenék-e neki? Zakatolt a kérdés egyre erősebb visszhangot keltve bennem.

Az út elejét kevés beszéddel tettük meg. A ta-r nárokról esett néhány szó, és egyik-másik férfi feleségéről, akiket ő ismert. Megfogtam a kezét.

— Hagyd ezt. Másnak hittelek. Ügy látszik, mind egyformák vagytok. Férjem, gyerekeim vannak. Tőlük loptam el az időt, amit iskolába jártam.

— Azt hittem, szabad vagy. Ügy viselkedtél, mint akinek nem jutott kukoricaföld. Gondoltam, jó lennél nekem. Anyám betegen fekszik otthon. Rajta kívül nekem senkim sincs.

— Nem tudtam. Miért nem nősülsz meg?

— Régen megtettem volna, de a hozzám való lányokat lefoglalták régen. Tanyán laktunk, ott meg a közelben sem volt lány. Ha lett volna is..., ott a munkán járt az eszünk.

Csak vasárnap ne lenne! Anyám nagyon fullad. Szenvedésétől egyre gyengébb leszek. Milyen kicsi a keze. A két ökle sincs akkora, mint az egyik öklöm fele. Hogy bírt ezekkel a kezekkel annyit dolgozni? Felfoghatatlan. Milyen sápadt. Csak a halottak ilyen fehérek . .j.

F. I.

rl udományos előrejelzések

Robotok az üzemben

Szovjet akadémikusok a napokban ismertették tudományos előrejelzéseiket. 1985—1990 között megkezdik a termelést az első teljesen automatizált üzemek, ahol a robotok dolgoznak. 2005 körül várható a napenergia befogása félvezetős berendezések segítségével, energiatermelésre. Lehetőség nyílik a föld egyes övezeteiben a klíma befolyásolására, a fölmelegedés meg- gátlására. A kétezredik évtől elterjednek a szintetikus élelmiszerek. A biológia és az orvostudomány erőfeszítései révén a kétezredik évtől már megkezdődhet az emberi test sérült szerveinek regenerálása, olyan biológiai folyamat serkentése, amelyben például a sérült bőrizmok, csontok pótlása természetes úton, a sejtek regenerálásával történik.

A Föld körül keringő űrállomásokon a jövő század első évtizedében valódi ipa- e üzemek kezdik meg működésüket és a földi körülmények között lehetetlen műveleteket végeznek el. Olyan robotokat alkalmaznak, amelyek mesterséges intellektussal, önállóan végzik el feladataikat, korrekciókat képesek hozni emberi irányítás nélkül. 2020 körül már iparilag alkalmazható lesz az irányított termonukleáris fúzió, vagyis a gyakorlatilag kimeríthetetlen energiaforrás alkalmazása. Az energiaforrásokat bővíteni fogják a Föld mélyének hőjével is. A jövő század közepére a tudomány képes lesz megakadályozni a földrengéseket, mert az előrejelzések kifejlődésével ki lehet alakítani azokat a módszereket a beavatkozásra, amelyek révén a nagyszabású rezgéseket meg tudják akadályozni. Mikorra léphetünk kapcsolatba a Földön kívüli civilizációkkal? Erre még várni kell, mert az ilyen kapcsolatfelvétel csak 2180 utánra várható.

A főútvonalon suha- nó autóból nézem őket, ahogy a mellék- útón jó kilométernyire ballagnak a távolabb látható faluba. Hátitáska mind a hármukon, tehát kisdiákok. A főút másik oldalán fekvő kisebb településről igyekezhetnek az iskolába!

Szemlélgetve őket, egyszeriben azt a kisfiút látom, aki én voltam, immár fél évszázada, s az ország másik részében nap nap után hozzájuk hasonlóan gyalogoltam csiszoltatni az eszemet. S képzeletben végigjárom iskolás útjaimat.

★

Elsős nebulóként másfél hónapja koptattam márBa- konytamási r. k. elemi iskolájának egyik agyonfaragott padját, a négy kilométerrel odább fekvő Gicz- Hathalom puszta és a falu közötti országutakat, s egy hónapja már a csizmám talpát is. A teszéri vásáron ugyanis csizmát vásárolt nekem édesanyám, hogy a szeptemberi mezítlábas ku- tyagolás után, október elejétől március közepéig abban tegyem meg az iskoláig és vissza az utat.

A pusztáról kéttucatnyi- an jártunk iskolába. Vala- 'mennyien korán kelő gyerekek voltunk, apáink, akik hajnalok hajnalán indultak munkába, ébresztettek bennünket.

Szerettem a kora reggeleket. Sejtelmes ködfátyol lebegett a puszta és a falu határvonalát képező folyócska felett, s a Bakony nyúlványának erdőrengetegére égő pecsétetnyomott a felDiáktörténet

kelő nap. Mire elindult égi útjára, hármas-négyes csoportokban mi is úton voltunk az iskola felé.

Előbb földúton elmentünk a meggyilkolt Erzsébet királyné emlékére telepített, örzsébetnek nevezett erdőig, amelyben nyáron számos madárfészekből kiszedtük a tojásokat, s ott rátértünk a faluba vezető kövesútra. Jobbra és balra a széles határ, fel-felugró, majd eliramodó nyulakkal, s egyszer szarvascsordát is láttunk, amint a kukoricásból berobogott az erdő sűrűjébe.

Nem járt az eszünkben, hogy iskolába tartunk, hogy ott veszelődik el egész napunk, ahol délelőtt a kisebbekkel, ebédszünet után négy óráig pedig a nagyob- bakkal nyűglődik a tanító úr. Mind a hat osztály együtt járt, együtt is mehetett haza. s otthon már nem kellett tanulnunk. Az alsóbb osztályosok tudniillik még az iskolában délután, a felsősök pedig délelőtt megírták, bebiflázták a leckét. Bármennyire is bóklászva haladtunk, fél nyolckor már mind az iskolában nyüzsögtünk, s a tanítás megkezdéséig még meg- hánytuk-vetettük gyerekvilágunk fontosnak vélt dolgait az egymás után érkező falusi társainkkal.

Az első napokban alig . vártam a tanítás végét. Ismét miénk volt a határ, amely most más látnivalóval szolgált, mint reggel. A legelőn kolompszó mellett gulya készülődött hazafelé, s hal itt, hol ott parasztok dolgoztak a földeken. A nap az égboltozat ellenkező oldalán csúszott lefelé, — csak a nyulak iramodtak neki a szántásnak ugyanolyan riadalommal, mint reggel.

Szerettem hát a délutánt is — vagy egy hétig.

Akkor azonban a tanító úr megparancsolta: a falu végéig sorban kell mennünk, s hogy ebben semmi hiba ne legyen, Pontőr Karcsi lesz a vigyázónk. Nála megfelelőbbet nem lehetett volna erre a posztra állítani, véltük mi is. Két lánynyal együtt, már a hatodikba járt, s az egész iskolában ő volt a legerősebb. Az első nap nagyszil netében az udvaron úgy vágta földhöz a falusi fiúk legderekabbját is, hogy szinte nyekkent. Mi, pusztaiak ovációztunk a győzelmének, s most, hogy megkapta a vigyázó rangját, büszkén pillantgattunk rá.

A tanítás után kettős sorban, katonásan masíroztunk a házak előtt. Minden felnőttnek harsányan köszöntünk, akár fogadta, akár nem. Be nem állt a szánk, mert jóformán alig köszöntöttük az egyik szembe jövő járókelőt, vagy a kapuban ácsorgót, már jött, következett a másik. Mint végtelen pántlikát húztuk végig a főutcán az üdvözlő mondatot: „Di-csér-tessék a Jé-zus Krisz-tus!”

Karcsi láthatóan meg volt elégedve velünk, s önmagával is. Ahogy a sor mellett lépdelt, többször szigorúan végighúzta rajtunk a tekintetét, s inas nyakát is jócskán megnyitotta. Időnként pattogtatva diktálta az ütemet: „Egy, kettő,... egy, kettő,...”

Hanem aztán a falu végén megdermesztette bennünk a vért. — Egész hazáig sorban mentek! — jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon. — Még mi nem kéne? ! — szállt vele perbe a bögyös Simon Marcsa, az egyik hatodikos lány. — A tanító úr nekem négyszemközt külön mondta — válaszolta Karcsi, s hinni sem mertük, hogy hazudik. — Én vagyok a vezéretek! — tette még hozzá.

S mentünk rendben, kemény fegyelemben. Mi, kisebbek, még pillantást sem mertünk vetni a megannyi látnivalót kínáló határra. Másnap, legnagyobb megrökönyödésünkre. már karikás ostorral ügyelt a rendre Karcsi. Reggel eldugta a faluvégi híd alatt, s hazafelé elővette, hogy a sor végén haladva, odacserdítsen