Észak-Magyarország, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-07 / 55. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 T979. március 7., szerda Például a baráti körök L ,..kct Vfr enkey Zoltán rajza A beszélgetés témája Serfőző riportkötete Ügy adódóit, hogy a na­pokban rendezett Vasas sza- valóverseny után továbbra is együtt maradt a társaság: a szavalok, a vendégek és a zsűrit alkotó szakemberek. Természetesen a versekről beszélgettünk. Először csak az elhangzott produkciókról, aztán más versekről is. Az idő telt — annyira jól telt, hogy senki sem vette észre, milyen messzire jutottunk már a tulajdonképpeni ver­senytől, a díjaktól, a szte­reotip szakmai tanácsoktól és jókívánságoktól. Napjainkban sok a ver­seny, a versenyszerű bemu­tató, de tulajdonképpen na­gyon kevés (még a rendsze­resen dolgozó művészeti cso­portok körében is) a jóízű beszélgetés. Ennek köszönhe­tő, hogy a különböző alkal­mi, vagy állandónak nevez­hető közösségek tagjainak személyisége — a valódi ér­deklődése — rejtve marad. Sok a szakkör, a művészeti csoport, de voltaképpen na­gyon kevés az azonos gon­dolkodású, érdeklődésű (tehát egymással szívesen vitatko­zó) baráti társaság. Ha netán szerveznek ilyeneket, a fenntartó intézmény rendsze­rint kész programmal áll elő; a tagoknak nincs más dolguk, mint a részvétel, a passzív befogadás. Az említett szavalóverseny azért jelentett szokatlan él­ményt, mert a résztvevők korántsem előadóművészi kvalitásaikat akarták muto­gatni, csupán arra vállalkoz­tak, hogy a Tanácsköztársa­ság közelgő évfordulója al­kalmából megpróbálják azo­kat a verseket elmondani, melyek különösen közel áll­nak hozzájuk, melyekkel :már évek óta együtt élnek. Érdekes, hogy nem jöttek er­re a versenyre, sem a ver­set könnyen tanuló alkalmi szavalok, sem rutinos (már- már modoros) előadók. A munkások, akik felléptek, nem erre az alkalomra ta­nulták meg a verseket, de most kínálkozott jó alkal­muk. hogy elmondhassák — azonosulva a költői igazság­A Camera Obscura rejtel­meivel és Leonardo fénytani kísérletéivel ismerkednek a Hónai Sándor Művelődési Központ alapfokú fotótanfo­lyamának hallgatói. A há­romhónapos tanulmányok után aztán, kinek-kinek tö­rekvései szerint, elindulhat­nak a fotográfia kifejező le­hetőségeinek keresése felé. A Miskolci Fotóklubba in­kább azok járnak szívesen, akiket a valóság ésszerű le­képezésén túl. az összefüggé­sek felvázolása is érdekel. Tagjai közül többen tulajdo­nosai a Szocialista Kultúráért címnek, hárman pedig a Fo­tóművészek Szövetségében te­vékenykednek. A klub több mint húszéves múltja, ma is újabb módszerek keresésére ösztönzi tagjait. Városunkban ugyanis egyre több az elvi. művészi irányítás nélkül céltalanul fényképezgető ki­sebb fotókör, de sokan van­nak azok is. akik magányo­san próbálnak utat találni a különböző fotómüíajok út­vesztőjében. Ezért határozta el még az év első napjaiban a Miskol­ci Fotóklub vezetősége, hogy tudatos szervező munkával, egy-egy klubest határainak ••élesítésével, segítséget nyújt gal — azt, ami őket régeb­ben foglalkoztatja. Nem szü­lettek látványos produkciók, de valamiféle őszinte és igazi találkozásnak lehettünk ta­núi. Ilj'en találkozásoknak — akár irodalom, akár képző­művészet, vagy zene kedve­lőiről van szó — nap mint nap tanúi lehetnénk ... Per­sze,' ehhez meg kellene te­remteni azokat a (nem ver- /senyszerű, nem produkció­központú) találkozási alkal­makat, amelyeken ki-ki sza­badon megnyilatkozhatna. Egyszóval a művészetbará­toknak valamiféle önképző­köreit is létre kellene hozni, a különböző együttesek és művészeti csoportok mellett. Ezek a körök nem működ­nének látványosan, de an­nál hasznosabb, gazdagabb lenne belső munkájuk. Tag­jaik közül kerülhetne ki az az értő közönség, mely a leg­fogékonyabb a különböző művészi megnyilvánulásokra; az esztétikai élményre. Miskolcon a Vasas Ifjúsági Klubban már működik egy baráti kör; a tagjai olyan tiatalok. akik korunk szín­házművészete iránt érdeklőd­nek. Az eddigiek folyamán azonban jobbára csak előadá­sokat hallgattak; igazán iz­galmas, termékeny vita nem alakulhatott ki. Pedig ezek­nek a köröknek éppen az lenne a legfőbb hasznuk, hogy a találkozásaikon ven­dégként (előadóként) meg­forduló szakemberek is kap­janak visszajelzéseket, in­formációkat. ismereteket. Magyarán: a közművelődés olyan fórumait igényeljük, amelyeken nem nevelő és nevelt áll egymással szem­ben, hanem beszélgető part­nerek, akik kölcsönösen ké­pesek' gazdagítani egymást. Mert a szereplésnél — és nagyon jó volna, ha ezt vég­re megértenék művelődési in­tézményeinkben — sokkal fontosabb és hasznosabb a termékenyítő együttlét. (gyarmati) a szárnypróbálgató fiatalok­nak. A februárban megren­dezett első nyilvános diave­télkedőn például külön ér­tékelték a klubtagság és a közönség alkotásait! A ven­dég-fotósok színes képei meglepően jó technikai szín­vonalon készült, önálló látás­módot tükröző próbálkozá­sokról adtak számot. Tavasszal egyébként a ha­tárainkon túl igen népszerű csehszlovák fotográfiai törek­vésekkel ismerkedhet váro­sunk közönsége. A kassai Cassovia Fotóklub önálló ki­állítással mutatkozik be a miskolci fotósok meghívásá­ra a Rónai Sándor Művelő­dési Központban Ezt köve­tően látogat Kassára a Mis­kolci Fotóklub. ahol a több mint húszéves tevékenységük legjobb alkotásait mutatták be. retrospektív kiállítás ke­retében. A kfé1’"-sok, a nyilvános berni a vi­zuális kultúra leg alásosabb nevelőmódszerei, és tegyük hozzá — talán a legnépsze­rűbbek is. Egy-egy fotókiál­lítás több ezer látogatót vonz. s közülük nem kevés azoknak a száma sem. akik­ben valóságos, örömet szerző vizuális élmény keletkezik. Innen pedig már csak egy fiira A közelmúlt napokban újí­tották, illetve kötötték meg az Ózdi Kohászati Üzemek szocialista brigádjai és a vál­lalat műszaki könyvtára az ez évre szóló szerződéseket. Jó néhány éves hagyomány már ez Ózdon. Ezekben a szerződésekben a brigádok kötelezettséget vállalnak, hogy gyarapítják műszaki is­mereteiket, a műszaki könyv­tár és a dokumentációs iro­da pedig a szükséges szak- irodalmat teszi mindenki számára hozzáférhetővé. Tavaly az egyéni olvasók mellett tizenkét szocialista brigád látogatta rendszeresen a könyvtárat. A beiratkozott több mint kétezer olvasó egynegyede fizikai dolgozó volt, s a szákkönyvek je­lentős része a vasasszalcma legfrissebb ismereteit tartal­mazta. Még egy sokatmon­dó adat: 1978-ban az ÓKÜ dolgozóinak tíz százalékkal több könyvet, szakfolyóira­tot kölcsönöztek, mint egy évvel korábban. lépés az önálló kifejezési szándék megvalósulása. A reklámfotó szinte vala­mennyiünk kedvence, már klasszikusnak mondott, ki­váló plakátjaink is vannak. Ki ne emlékezne szívesen például az ízléses, kitűnő színvonalon elkészített Fa- bulon-plakátokra? Áprilisban nemcsak a kozmetikai cég híressé vált reklámfotóit, hanem a magyar reklámfotó­zás legjobb alkotásait is lát­hatjuk a Rónaiban. A fotó­klub ,,Mai vendégünk” soroza­tában pedig a kiállítás meg­nyitása után, az egyik leg­ismertebb hazai szakember, Gink Károly fotóművész ér­tékeli a bemutatót. Tíz évvel ezelőtt hirdetett pályázatot a Miskolci Fotó­klub az észak-magyarországi fotósok részére. így jött lét­re Borsod, Heves és Nógrad megye közös bemutatója. Eb­ben az évben Miskolcon, az évforduló ünneplésére, a leg­újabb művek mellett, tíz év legjobb alkotásait is bemu­tatják maid. Addig azonban a fiatal amatőr fotósok, a klub negyedéves pályázatán vehetnek részt legújabb al­kotásaikkal. Vada* Zsuzsa A Magyar írók Szövetsége észak-magyarországi csoport­jának puritán meghívója ar­ról tudatott, hogy március 5-én délután rendezik meg Serfőző Simon riporlköteté- nek vitáját, a miskolci Mű­vészklubban. A Miskolcon élő, Zagyvarékasról idegyöke- rezett költő riportjainak gyűjteménye — a szerző ne­gyedik köteteként — az el­múlt évi könyvhét előtt je­lent meg, tehát csaknem egy esztendeje. A borsodi iró- csoport régi mulasztást pó­tolt hát ezzel a beszélgetés­sel, még ha jókora késéssel is követte a kötetet — Amíg élünk a címe — sokoldalúan elemző kritikákat, amelyek mind a fővárosi, mind a vi­déki orgánumokban sorra- rendre megjelentek. A kötetet itt elemezni szükségtelen, megjelenése idején, 1978. május 30-1 szá­munkban részletesen méltat­tuk, és elismerő megállapítá­sainkat ma is fenntartjuk. A könyv megvitatása élénk gondolatcserét eredményezett, amelynek egyes szálai, vo­nulatai messze túl is léplek egy adott köteten. A Görömbci András deb­receni kritikus tartotta be­vezető, ..hangos gondolkodás” valójában az Amíg élünk című kötet és szerzője spk- oldalú méltatása volt, nem takarékoskodott az elismerés­sel és a kisebb-nagyobb ké­telyek, kifogások közreadá­sával sem. Érdemes mind a bevezetőnek, mind a vitának néhány gondolatára felfigyel­nünk. A nemzeti ludat zavarai igen gyakran jelentkeznek témaként mindennapi éle­tünkben, és éppen ennek „helyretétele” végett válik mai irodalmunk mind izmo- sodóbb szálává a hitelesebb valóságábrázolási megvaló­sító tényirodalom. A Serfőzó egykori alkotói körét jelentő Hetek igazságkeresése, való­ságvállalása is eredményez­hette, hogy az addig első­sorban lírai költőként ismert szerző hazament szülőföld­jére. Zagyvarékasra a való­ságot feltárni, e falu. e vi­dék változásait megörökíteni, ennek életében a magyar parasztság éleiének történel­mi fordulatait megjeleníteni. Arról is szó esett az előbbi gondolatot követően már a bevezetőben, hogy Serfözö nem a látványos változáso­kat. hanem a falu látszóla­gos mozdulatlanságát kíván­ta megragadni és a tárgy szerű pontossághoz való ra­gaszkodása a személyes él­ményeit szorítja háttérbe, szerénysége szinte fetisizálja az objektivitást. Kifogásként elhangzott például, hogy ép­pen emiatt nem egyes sze­mélyek maradnak az olvasó­ban. hanem az ábrázolt világ tárgyilagos rajza a maga tárgyi teljességében, holott a szubjektivitás vállalása to­vább mélyíthette volna a kö­tet értékeit. Volt olyan fel­szólalói nem is egy, aki a személyiség lágabb kitárul­kozását nem hiányolta. Megint más részvevő — most már túl a konkrét köteten — a „paraszti honfibú” irodal­munkban való jelenlétét kár­hoztatta. Többen szóltak a kötet műfaji keveredéséből, a riport és novella mezsgyé­jén álló írások kétféleségé- ből adódó zavarokról, s volt. aki azt kérdezte — mintegy egészséges türelmetlenségtől fűtötten —. vajon itt, Mis­kolcon miért vitázunk egy Szolnok megyei állapotokat felrajzoló műről, mikor szü­letik meg hasonló ripoTtkötct Miskolcról is. A fentiekben csak egy kis részét kívántuk kiragadni a sokszínű és sokrétű vitának. Nem célja ennek a néhány sornak az Amíg élünk újra­értékelése. a vitának sem le­hetett ez a célja és feladata. Arra mindenképpen kiváló­an alkalmas volt, hogy né­hány általánosabb témára felhívja a figyelmet, és újra emlékezetbe idézze azt a riportkötetet, amelyből a megjelenésének első évfor­dulója előtt már dráma is születik. A Miskolci Nemze­ti Színház hamarosan sorra kerülő új magyar ősbemuta­tójának, az Otthontalanok című drámának a szerzője ugyanis Serfőző Simon, a dráma, témája pedig a riport- kötet egyes darabjaival kö­zeli rokon, azok motívumaira és mozzanataira épül. Ez is mindenképpen indokolta a kötet minapi megbeszélését. (benedek) Középiskolások vetélkedése KI tud list a Szövjelióiól? A Ki tud többet a Szov­jetunióról? elnevezésű vetél­kedőt ötödik alkalommal ren­dezik meg a középfokú ok­tatási intézményekben tanuló diákok részére. A versenyt meghirdető szervek — az Oktatási Minisztérium. a KISZ KB. az MSZBT. a Lapkiadó Vállalat — és a Szovjetunió című folyóirat szerkesztősége ezáltal a 60. évforduló jegyében buzdítot­ták a középiskolásokat arra., hogy mind több és mélyebb ismeretet szerezzenek a szov­jet emberek életéről. Megyénkben — az elmúlt évekhez hasonlóan — ezúttal is nagy érdeklődés nyilvánult meg a vetélkedő iránt. Az úgynevezett házi (iskolai) versenyekre már a tanév kezdetétől készültek a diá­kok: 17 gimnázium. 10 szak­középiskola és 19 szakmun­kásképző intézet 8607 tanuló­ja vetélkedett egymással. A megyei döntőn — ezt Lenin- városban rendezik meg március 12-én, 13-án és 14-én — minden iskola legjobb (négyfős) csapatával képvi­selteti magát. A leninvárosi versenyen dől majd el, hogy március 23-án, a miskolci területi döntőn Hajdú-Bihar és Sza- bolcs-Szatmár megye közép­iskolásaival melyik kél bor­sodi csapat veheti fel ,,a küzdelmet”... Műsor apiwUii Himnusz a gyermekekért címmel Putnokon rendeztek ünnepi műsort a nemzetközi gyermekév tiszteletére, amelynek teljes bevételét be­fizették a nemzetközi gyer­meksegélyezési alapra. A kö­zel másfél órás műsorban — amelyet Kavalák Gyuláné, a bányász kultúrotthon könyv­tárosa szervezett meg — a község általános iskoláinak és a művelődési háznak a gyermek művészeti csoport­jai szórakoztatták a szép szá­mú közönséget. A kétezer forintos bevételhez Putnok- akna szocialista brigádjai is hozzájárultak. Értesítjük T. fuvaroztatóinkat, hogy a TEHERTAXI-ALLOMÁSUNKAT f. hó 7-tő] a Régiposta utcából a Kőris Kálmán utcába .(Ady-híd mellett) helyezzük át. Tel.: 13-281. Volán 3. sz. Vállalat, Miskolc Hirdetmény Értesítjük az érdekelteket, hogy a Mezőkövesdi városi Tanács 1979. március 19-től az eddigi járási hivatal épületében. Tanácsköztársaság u. 92. sz. alatt működik épületesére miatt. Leonardo kísérleteitől a reklámfotóig 7 ízéves az Észak-Magyar ország fotókiállítás A Kassai Fotóklub bemutatkozása

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents