Észak-Magyarország, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-04 / 53. szám
....ra ? 979. mércíös 4., *asárwop I i : ;; Miskolcnál szerencsésebb történetű magyar városok már a középkortól kezdve büszkélkedhetnek látképüket, legreprezentatívabb épületeiket megörökítő városképi ábrázolásokkal. Miskolcnak 1800-nál régebbi látképét nem ismerjük. A város 19. század eleji képe a miskolci céhek felszabadító leveleinek fejlécein maradt ránk. A legrégebbi nyomaton a kép bal sarkában ez a felirat olvasható: „Norkó János rajzolta”. Jobbra: „Találtatik Wé- ber Simon Péternél Poson- ban, Prixner Gottfried mettzette. Ao. 1800”. A rajMiskolc első városképi ábrázolása zoló Norkóról semmit sem tudunk. A metsző személye viszont ismert. Prixner Gottfried készítette Gvadá- nyi Peleskei nótáriusának első illusztrációit. Metszőnk ez idő tájt (1796—1803) Pesten dolgozott, tehát valószínű, hogy Miskolc látképét is itt metszette rézbe. Wéber Simon neve viszont a pozsonyi nyomdászat történetével kötődik össze. A céhleveleken, különféle ünnepélyes alkalmakra írt költemények lapjain túl Szrog Sámuel szülővárosát magasztaló, Miskolcnak a javai c. költeményének is keretéül szolgált. A mai városmagot ábrázoló lapon levő jelesebb épületek korabeli állapotából, meglétéből, vagy hiányából arra következtethetünk, hogy a metszetet az 1799. évben készítették. Városunknak ez a közkedvelt, sok célra használt népsze- X rű ábrázolása nemcsak az eredeti rézmetszetes forrná- j; ban, hanem az ezután készült fametszetes verzióban is fennmaradt. Szigethy i Mihály, Miskolc első nyomdásza az erősen megkopott dúcot kis eltérésekkel Husz- ka Lajossal fába metszette, s így még hosszú évtizedeken keresztül használták, terjesztették. Kárpáti László H/40/BÜ. Otthon — Hollóházán Ä hatalmas söröskor- só alján a következő „rejtjelezés” olvasható: H/40/BÜ. Vendéglátóm — aki olyan jóízűen kortyolja a friss vizet saját készítésű ivóedényéből, mintha valami márkás sör volna — megfejti a számunkra érthetetlen feliratot. A korsó a szakértők számára arról árulkodik, hogy Hollóházán készült, s ez a negyvenedik tervezett darabja Bükki Béla iparművésznek. A fiatal tervező, aki főiskolás korában Schrammel Imre tanítványaként építészeti kerámiával és térplasztikával foglalkozott, a Szilikátipari Főtanszak porcelán tanszékén, Hollóházára kerülve edényeket, félelmetes háromfejű sárkányfigurákat, s temetkezési urnákat tervez, illetve korszerűsít. Ismerkedésül végigvezet a gyáron, ahol ebben az esztendőben 59,4 millió termelési értékben készülnek a háztartási porcelánok és több mint 73 millió értékű díszművet készít az üzem. Voltaképpen ennél sokkal többre van kereslet. Ámbár — mi tagadás — keresve is nehéz találni igazán esztétikus alkotást a dísztárgyak között. Mikor ezt kimondom. Bükki Béla az üzem védelmére kel. Kiderül, hogy nem a fantázia, a tervezők alkotókészsége hiányzik, hanem a kereslet az a nagy úr, amelyhez alkalmazkodni kell. Elém tesz egy kimutatást, melyből kiderül, hogy a Hollóház! Porcelángyár nem kevesebb, mint 33 dísztárgyának a gyártását akarja megszüntetni. Ezek között van a jól ismert Csárdáskirálynő-figura, a mókus, a kutya, a Ludas Matyi, a prímás, a klarinétos, a harmonikás. a baltás fiú, a nvúlpár és sorolhatnánk tovább. Bizony, itt volna az ideje, hogy végleg eltűnjenek az üzletek polcairól ezek az édeskés figurák, erre azonban még sokáig kell várni, hiszen a kereslet semmit sem csökkent irántuk, s valószínű, hogy gyártásukat sem sikerül megszüntetni egyhamar. Ezek után apt, hinné az ember, hogy a tervezőművész rosszul, idegenül érzi magát ebben a környezetben. Bükki Béla ezt kereken tagadja. Azok közé tartozik, akik nem egy csapásra akarják megváltoztatni a világot (vagyis a közönség ízlését), hanem folyamatos, szívós munkával Aki jobban szétnéz az üzemben, láthatja — egyelőre főleg a háztartási porcelánok között —, hogy egyre inkább sikerül kiszorítani az avult formákat; korszerűbbek, szebbek, célszerűbbek lesznek háztartási porcelánjaink. Ezt bizonyítja — a többi között — az az 56 darabból álló étkészlet, melyet a tokaji borkombinát számára tervezett Bükki Béla, s melyet a frankfurti nemzetközi kiállításon is bemutatnak a hollóháziak. Korábban egy 72 darabból álló, úgynevezett vadászkészlettel aratott sikert a tervező, mely a vadászati világkiállításon öregbítette a hollóházi gyár jó hírét. Korszerűbb, szebb, célszerűbb — mondtuk az imént. Valóban ilyen tárgyakra van (volna) szükség. A tervezőnek azonban nagyon sok szempontot kell figyelembe vennie, mikor munkához lát. — Nem is borotvaélen, hanem /tűhegyen táncol az ember — mondja Bükki Bé’a, s tizenhat • kritériumot sorol fel csak úgy kapásból, melyek ismerete nélkül nem ülhet le az ember a tervezőasztalhoz. Ezek közüli csak néhány. Ismerni kell a vásárló ízlését, vagyis egész kultúráját, a rendelkezésre álló nyersanyagot, a technológiát, a tárgy felhasználási módját és így tovább. Szemléltetésül ismét felemeli a maga készítette söröskorsót. Ennél természetesen van esztétikusabb forma is, — hangsúlyozza —, de azt sokkal nehezebb tisztítani, mosogatni. Az ipari tervezőknek például erre is kell gondolniuk. Mert lehet, hogy valami kézbe illő és szemet gyönyörködtető, de nehéz tárolni. Vagy túlságosan könnyen törik. Aztán előfordul, hogy a gyártási funkciónak tökéletesen eleget teszünk, viszont nem lesznek szépek és praktikusak a tárgyak. A mi szakmánkban — szemben például a képzőművészekkel — azt hiszem nem szabad a közönséget meghökkenteni. Hiszen mindany- nyiunkban élnek' bizonyos emlékképek a bögréről, tányérról, a tálakról. Nem tervezhetek olyan ivóedényt (bár lehet, hogy nagyon érdekes lenne), amely egy egészen más rendeltetésű darab emlékképét idézi. Ugyanez vonatkozik a mintákra is. m n — Mintha az utóbbi időben, bizonyos ellenérzést tapasztalnánk (persze csak művészeti körökben) a porcelán iránt. Inkább a kerámia divatos, — Ez valószínűleg így van, ámbár mint anyag, a porcelán semmit sem vesztett népszerűségéből; felhasználásának korlátlan lehetőségei vannak. Én a XX. század nagyüzemi kerámiájának nevezném. Ahhoz persze, hogy ez legyen, tovább kell vallatni, mint ahogy vallatták már a kínaiak időszámításunk után 600-ban, s később mi európaiak is mindig meg tudtuk találni a legcélszerűbb felhasználási módjait. — Van-e ' a kísérletezésre lehetőség ebben az üzemben? — Természetesen, hiszen a tervezők mindig néhány lépéssel előbbre járnak, mint a gyártás. Remélhetőleg rövid időn belül megjelennek majd d matt — elefántcsonthatású porcelánfiguráink, egy újítás nyomán megkezdhetjük a mozaikgyártást és így tovább. Az itteni szakemberek egyre jobb körülmények között dolgoznak ... Búcsúzóul Bükki Béla meghív szomszédos szolgálati lakásába egy teára. Tizenkét ilyen 117 négyzetméteres alapterületű, kétszintes otthon biztosítja a gyár vezetőinek jó /életfeltételeit. Bükki 'Béla nyolc éve él itt. Hollóházán alapított családot, a gyárban is, a községben is otthon érzi magát. Mielőtt leülnénk a teához, felvezet a gyerekszobába, ahol a rengeteg játék, falikép, rajzolásra, alkalmas' fekete tábla környezetében két kis heverő fogad. Az egyiken a'hároméves Eszter alszik, a másik ... Nos, a másik még üres. Egyelőre... (gyarmati) Ahogyan én apáink munkáját látom H| r ^ Mpztöilénelein A központ: Rudabányán, az Érc- és Ásványbányászati Múzeum udvarán már magasodik az intézmény új épülete. Ha elkészül, s erre sor kerül még ez év őszén; nagymértékben megváltozik a múzeum élete, a későbbi építéssel — emeletet húznak a jelenlegi épületié — feloldódik a ma már szinte áttekinthetetlen zsúfoltság. Megújul a múzeum és megújul vele együtt az érc- és ásványbányászati múzeumi élet. Az 1965-ben alapított múzeum országos gyűjtőkörű intézmény. Feladata az érc- és ásványbányászat muzeális értékű emlékeinek és a szakág fejlődéstörténeti anyagának gyűjtése. Most szerveződik az országos érc- és ásványbányászati múzeumi hálózat, amelynek központja Rudabá- nya lesz. Ide tartozik Telkibánya, Recsk, Nagybörzsöny múzeuma, valamint a most szervezés alatt álló Pilisvö- rösvár, továbbá ezek bemutató-, illetve emlékhelyei, a földtani szempontból értékes telepek, körzetek. Kettős feladat vár hát a rudabányai múzeumra: a helyi múzeumi tudományos gyűjtő-, valamint közművelődési feladatok ellátása mellett az országos igazgatási és szakirányítási teendők is. Még az év elején vagyunk, de a rudabányai múzeum előjegyzési naptára márts igen sok látogatócsoport érkezéséről tudósít. Április, május, június szokott a leglátogatottabb időszak lenni,, s évente húszezernél többen fordulnak meg a múzeum termeiben. Az egész országban az elmúlt évben negyvenkilencezren látogatták az érc- és ásványbányászati múzeumokat. A rudabányai egyébként az egyetlen olyan múzeum Magyarországon, amely vendégházzal is rendelkezik, s ez külön vonzerő — a múzeum egyéb értékei mellett. A készülő új épületben kap helyet majd a Földvári Aladár kiállítóterem, amely a magyar földtani kutatás történetét és a Kárpát-medence feltárt ásványvagyonát mutatja be. A régi épület magasításával, illetve egy emelettel történő növelésével teljesen átrendeződik a múzeum kiállítási anyaga. A földszinten kap helyet egy foglalkoztatóterem, egy másik, meg egy további terem az időszaki kiállításoknak és az életmódot bemutató állandó tárlatnak biztosít majd helypt, míg az emeleten kap elhelyezést az ércbányászat történetét bemutató állandó kiállítás, amely most az épület földszintjén zsúfolódik, és ritka értékeinél fogva feltétlenül jobb, áttekinthetőbb elhelyezést kíván. A múzeum és a Nehézipari Műszaki Egyetem között eddig is jó volt a kapcsolat, de ezt megerősíti majd a közeljövőben megkötendő szerződés, amelynek értelmében a szeptemberben kezdődő új tanévtől fogva a múzeum az egyetemtől műszereket, egyéb, már múzeumi 'gyűjtőkörbe került felszereléseket kap, a múzeum pedig a régi bányaművelés megismertetésében nyújt sokirányú segítséget az egyetemnek, mérési lehetőséget biztosít a hozzá tartozó régi vágatokban, egyéb sajátos eszközökkel segíti a bányamérnökök képzését, ismereteinek bővítését. Külön szót érdemel a tervezett íoglalkoztatóterem, amely gyakorlatilag a múzeum közművelődési tevékenységének bázisa, s ahol igen sokféle népművelő, isRudabánya meretterjesztő munka végezhető. A gazdag történeti anyag, a mai földszinti teremben látható gyűjtemény — amely csak egyharmada a múzeum tényleges anyagának — az ércbányászat kezdeteitől ad rendkívül plasztikus képet ez iparág fejlődéstörténetéről, s ez mind az ipartörténeti, mind a munkásmozgalom-történeti, valamint az általános történelmi, nem utolsósorban a geológiai oktatásban és iskolán kívüli ismeretterjesztésben ezernyi módon hasznosítható. Az ű.i foglalkoztatóterem ezt a tevékenységet fogja majd kibővíteni. Érdekes darabjai a gyűjteménynek az a sok fafaragás, ami ugyan nem bányászati anyag, hanem az évente megrendezett bányászati fafaragó tábor résztvevőinek emléke. Ezt a tábort évről évre más bányánál rendezik meg, legutóbb két évvel ezelőtt volt Rudabányán, s a faragások igen érdekes művészi megközelítésben mutatják meg, miként látják a fafaragók az ércbákvászt, életét, munkáját. Nem kevéssé érdekes az évenként megrendezett országos ifjúsági pályázat sem. Ennek a címe: Ahogyan én apáink munkáiét látom. Az iskolások szöveges dolgozatokban és rajzokban vallanak róla, miként látják ők az ércbányász munkáját Roppant tanulságos e pályázat anyagának átböngészése. Az ércbányászati múzeum hálózati fejlesztése során érdemes megemlíteni, hogy a telkibányai, most kétszobás kiállítást nyolctermes, függetlenített kezelővel vezetett állandó kiállítással rendelkező múzeumi gyűjteménnyé fejlesztik ez év(őszére, a múzeumi hónapra. Itt a Zempléni-hegység bányászatát, és az itteni ásványok, egyebek feldolgozásának módozatait — például a keménycserép- gyártást, Hollóháza munkáját stb. — mutatják be, mintegy ötszáz kiállítási darabbal. Ugyancsak bemutatják a helyi bányász életmódot szemléltető gyűjteményt, és azon belül a hagyományos kendőket, amelyeket a házasulok hajdan az egyháznak ajándékoztak. Látható lesz az egykori ezüstbánya és néhány egyéb feltárt és a továbbiakban feltárandó régi bánya- járat. Nagybörzsönyben a kétnyelvű bányászok életét ismerheti meg a látogató, illetve a középkori ércbányászat szerszámai t, mérőeszközeit, ruházkodását; itt látható majd egy XVII. századi .érczúzó, valamint egy ötszázméteres bányavágat. Recsken a mátrai ércbányászat története tárul fel a múzeumban 1247-től a mai kutatásokig. Ezek a közeljövőben megvalósuló hálózatfejlesztési tervek. Pilisvörösvárott a nem fémtartalmú ipari ásványok bányászatának története kerül előtérbe, s ez lesz Európában az egyetlen ilyen jellegű ipart múzeum. Ez előreláthatóan 1982-re nyílik meg. Mindössze tizennégy esztendős a rudabányai Ere- és Ásványbányászati Múzeum, de már megszervezte a maga országos hálózatát is. Rudabányán kívül most már további három, nemsokára négy nelyen kínálja az ismeretek szerzését, gyűjti az iparág értékeit, kezeli a védett területeket. A Moi'vay László igazgató vezetésével, nyolc munkatársból álló kollektíváé az érdem az országosan figyelmet érdemlő értékes munkáért. Benedek Miklós Mohácsi Regős Ferenc rajza
