Észak-Magyarország, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-04 / 53. szám

1979. március 4., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZAG 3 A hamis hímzés sikerének titka Matyi hímzés 100 milíis forintért A néprajzkutatók 1850-ig tudják visszavezetni a matyó hímzés eredetét. Az ország ennél később, az 1896-os mil­lenniumi kiállításon ügyelt fel páratlan szépségére, érté­kére. Eztán gyors karrier kö­vetkezett. Százak, ezrek vá­sárolták a matyó hímzéses ruhadarabokat, lakástextíliá­kat. Az ideálisnál nagyobb érdeklődés kis híján tönkre tette a matyó asszonyok mű­vészeiét: vagy húsz éven ke­resztül a vásárlók „extra” kívánságainak engedve, giccs- be hajlott a mezőkövesdi hímzés. Szerencsére a művé­szet kerekedett felül, és mai napig ebből a tiszta forrás­ból táplálkozik Matyóföld háziipara. A Matyó Népművészeti és Háziipari Szövetkezet elnöki irodáját eredeti darabok dí­szítik. A i'alvédö több éve megvan, a vitrin egy darab­ja a közelmúltban készült. Az „eredeti” jelző Mezőkö­vesden, Tardon és Szentist- vánban nem azonos a régi­vel, itt élő népművészetről beszélünk, /tz eredetit az kü­lönbözteti meg a gyártmány­tól, hogy a hímzés nem hol­mi divatps tárgyra, hanem a régen is használatos holmik­ra kerül. Pólik Mihályné, a szövetkezet elnöke örömmel újságolja, hogy egymillió fo­rint értékű valódi holmit ké­szítettek az elmúlt hónapok­ban. A 472 darabból álló készletet a Fővárosi Művelő­dési Központban mutatják be a nyári hónapokban. Az országos érdeklődésre számí­tó kiállítástól erkölcsi sikert vár a szövetkezel. Egyúttal kötelességüknek, kultúrpoliti­kai feladatuknak tartják, hogy valamennyi magyar táj lakóit, valamennyi generá­ciót beavassanak a matyók művészetébe. A budapesti ki­állítás egyébként igen gaz­dagnak és reprezentatívnak ígérkezik. Lesz bútorbemuta­tó, amelynek tárgyait Kovács András népi iparművész ké­szíti. Eredeti környezetben mutatják be a matyók nép­viseletét. „Felvonultatják” a Matyó HISZ babagyűjtemé­nyét is. Ez a 35 tagú baba­parádé egyébként a legfél­tettebb kincsek közé tartozik. A mai fiatalok már csak úgy tudják elkészíteni a babákat, ha a régi, nagy öregek mun­káit veszik mintául. Nagy szeretettel beszél az elnök Kovács mamáról, aki havon­ta — nyugdíjasként — három babát készít. S ha mór a babákról esik szó. el kell mondani, hogy világszerte egyre nagyobb irántuk az érdeklődés. Ismét divatba jöttek a matyó ba­bák, mint lakásdiszek. Ta­valy 73 ezer babát gyártot­tak, az idén ennél tízezerrel többet szándékoznak. Ennél is több kellene, amire azon­ban egyelőre nincs lehetőség. Az új. üzemépület elkészülte után — 1980 második felé­ben — korszerűbb, egészsége­sebb körülmények között dolgozhatnak majd a mun­kásnők. Az üzemépület egy teljes emeletét a babakészi- —. lök kapják. A festett tányé­rokkal is hasonló a helyzet. Harmincezer darabot készí­tenek az idén, de ez kevés, legalább a duplája fogyna. Igen érdekes, ahogyan év­ről évre változik a szövetke­zet termékválasztéka. A di­vat rendkívül gyors helyzet- felismerést követel a szövet­kezettől. Néhány éve úgy tűnt, hogy kiszorultak a mo­dern lakásokból a matyó­mintás térítők, falvédők. Ak­koriban a ruházati cikkeken keresték a matyó rózsát itt­hon és külföldön. A szövet­kezet gyorsan reagált. Ta­valy még 140 ezer darab hímzett blúzt varrtak. Most meg a blúzok, a táskák iránt csökken az érdeklődés, ellen­ben mindenki a térítőkét, a i'alvédőket keresi. A termékösszetétel változik tehát, a termelés volumene meg évente nő. 1977-ben 92 millió 500 ezer forint értékű terméket állítottak elő. Ta­valy egész évben ott lebegett a szemük előtt a bűvös szám: a százmillió. Es sike­rült. A' tavalyi termelési ér­ték 105 millió 924 ezer íó- rintra rúgott, ez csaknem öt százalékkal volt több a terve­zettől és csaknem 15 száza­lékkal a bázistól. Nagy volt az öröm. A nyereség is 34 százalékkal növekedett a bá­zishoz viszonyítva. Az export­tal is elégedettek a szövet­kezet asszonyai. Ötvennégy­millió 600 ezer forint az 1978- as export árbevétel, ennek nagy többsége — 51 millió — tőkés piacról származik. A múlt évihez hasonló „nagy ugrásra” az idén nem számítanak. Tervüket 111 millió forintban állapították ■ meg. Az idén legyártandó termékek felét tőkés orszá­gokba szánják. Az első két hónap kissé nyugtalanító ugyan, mert mind ez idáig' nem érkezett meg a specifi­káció. Nem tudják tehát, hogy miből mennyit igényel­nek a külföldi megrendelők. Ennélfogva alig-alig készült még exportáru a szövetke­zetben. Az elnökasszony el­mondja, hogy a helyzet csak nyugtalanságra ad okol, ide­gességre, kapkodásra nem. A nyugtalanság azért van, mert a szövetkezet 2600 bedolgozó­ja a téli hónapokban tudott volna több, igényes munkát vállalni. A tavasz a bedolgo­zókat a kiskertekbe csalogat­ja, kevesebb időt tudnak töl­teni a hímzőasztal mellett. Idegeskedésre viszont azért nincs okuk, mert az első hó­napokat is jól kihasználták, nagy mennyiségű árut gyár­tottak a belkereskedelem szá­mára. Ha megérkezik a spe­cifikációs igény, azon nyom­ban megkezdhetik az export­munkát. Beszélgetünk a minőségről is. A Matyó Népművészeti és Háziipari Szövetkezet, minden terméke első osztályú. Nyu­godtak lehetnének hát, s hogy mégsem azok. az az előrelátás­ról tanúskodik. Sajnos, egy­re több hamisításról tudnak, jó néhány helyen próbálják másolni a matyó kézimunkát. És sajnos, fogynak is ezek a hamisítványok. A hamisítók sikerének titka az, hogy kor­szerű, igen szép anyagokkal dolgoznak, s a himzőgépek is tökéletesek. Nálunk sajnos, egyetlen gyár sem vállalko­zik arra, hogy ideális, a népi hímzés számára igazán jó anyagot gyártson. A krisztina minősége nem a legjobb, a siíon, a kanavászon, a lenvá­szon kezelésére meg nem vállalkoznak a nyugati vá­sárlók. A kövesdieknek éven­te 370—380 ezer méter jó anyag kellene... Valami olyan, amely a jó minőségű magyar filchez hasonlóan, a matyó hímzés alapanyagát is a kuriózumok közé emelné. Lcvay Györgyi A kócnak álcázott tanksapka esete A fiélfsriites ügy A hét forint ügye kavarta a vihart. Mégpedig jókorát, nehezen elülőt. A termet be­töltötte az éles női hang: — Ilyen alacsony órabé­rért nem érdemes dolgozni. Ha nem hiszik, akkor jöjje­nek el hozzánk a vezetők, s fogják meg a kapát óránként hél forintért. Nehéz a helyeslés ellen be­szélni. Nehéz a meg nem ér­tés hangzavara ellen megér­tést kérni. És mégis, íme: — Vegyék tudomásul, hogy órabéremelés nem lesz. A hang kemény. A pilla­natnyi csend is. De aki fel­állt. elérte azt, amit akart, figyelni kezdtek rá: — Gondolkoztak már azon, hogy az önök ágazata meny­nyi hasznot hoz a gazdaság­nak? Vagy azon, hogy az önök ágazatát azért / hoztuk léire, hogy maguknak mun­kát biztosítsunk? Hivatkoz­hatnék arra, hogy a népgaz­daság nehéz helyzetben van, és ezért nem bírunk az óra­béreken emelni. De nem te­szem. Mert a jövőben meg­szüntetjük az órabéreket. A béreket a munka fogja dik­tálni. Ha az ágazat eredmé­nyes lesz, ha a munka nem látszat lesz, hanem tényleges, kézzel fogható, akkor • a 15 forint is meglesz óránként, de nem a csak eltöltött órá­ért. hanem az elvégzett mun­káért. Ez világos volt. Az asszo­nyok összenéztek, s nem szól­tak többet. Különösen az­után. amikor névsor szerint felolvasták, hogy ki meny­nyit. keresett. Kiderült, hogy az óránkénti hét forint leg­többször tíz-tizenkét forint. Szatmári Dezső, a takta- harkányi Petőfi Termelőszö­vetkezet elnökhelyettese: — Nagyon begurultam. Hozták a kimutatást a költségekről. Egyik évről a másikra 40 forinttal került többe a bú­za mázsája, miközben 53 má­zsára emeltük a hektáron­kénti hozamot. És sikerüli csökkentenénk a műlrágya- és növény védőszer-f elhasz­nálásunkat is. Ugyancsak össze kellett dugni a fejün­ket, hogy rájöjjünk, mitől drágult meg a termelés. Első hallásra, a hétforin­tos órabér ügye és a költség­drágulás között nincs össze­függés, Pedig van. mert ha elméletben azl jelöljük meg célnak, hogy a költségek csökkenését ösztönözzük bér­rel. akkor abból... — Mindenkinek haszna van. Pontosabban haszna le­hel. Nálunk ebben az évben elrendeltük az üzemanyag- normák bevezetését. Ha a traktoros gázolajat takarít meg. akkor a megtakarított üzemanyag árának fele az övé. Reméljük, ezzel meg­szüntetjük a pazarlást. Nem lesz több kóccal betömött tank, inkább kiírat a raktár­ból egy tanksapkát, nem lesz munka közben eltört cső, mert leszáll és kijavítja. Hogy mit lehet ilyen in­tézkedéssel elérni? Évente 200 ezer forint megtakarí­tást. Ebből 100 ezer a szövet­kezeté, százezer a traktoroso­ké. Mondanák rá, hogy fel­fújt ügy. Egy dühös trakto­ros ezt nyár' meg is jegyezte. Mert ahol milliókat fordíta­nak a termelésre, mit számit százezer forint? ! Erre ez a válasz: hány ilyen semminek tűnő százezer forint van! De a lényeg az marad, hogy’ egy-egy ilyen intézkedésnek van egy kevésbé észlelt elő­nye. Mivel zsebre megy a játék, a dolgozó pénztárcáját érinti, lassan, de átalakíthat­ja a szemléletét. A minőségi munka irányába. Hogyan? Az elnökhelyettes válasza: — A műhelyben lehet, hogy sértődést szül, de az évi bérfejlesztés összege le­lett a műhelyvezető és az ágazatvezető fog dönteni, mégpedig differenciáltan. Az kap többet, aki többet is dol­gozik. Számunkra az olyan ember az értékes, aki hajt, aki eredményesen, jól mun­kálkodik. Igaz, nem bérként, hanem mozgóbérként, prémi­umként kapja a pénzét, a m unkája többletfori ntjait. A hadászatban a kellő pil­lanatban bevezetett tartalék csatát nyerhet meg. Hogy ezt miért vetjük fel? Mert Szat­mári Dezső így érvelt: — A mi gazdálkodásunk szintjén eget-föklet. rázó költségcsökkentésre nem le­het számítani. Nem szabad A Sütőipari Kutatóintézet munkája A Sütőipari Kutatóintézet munkatársai az alapkutatá­sokon kívül az új termé­kek, receptúrák és techno­lógiájuk kidolgozásán, illet­ve az iparba való bevezeté­sükön dolgoznak. Feladatuk 1 még a termesztett búzafaj­ták, illetve fajtajelöltek sü­tőipari szempontból törté­nő minősítése. Minősítik az új termesztésű gabonákat is. évente mintegy 1500— 1600 lisztminlát vizsgálnak meg. A képen: új burgo- nyapehely-mintát vizsgál­nak, hogy alkalmas-e a burgonyás kenyér készíté­séhez. ■■T" r Téma az energia Kapcsolataink a külvilággal Együttműködési szerződést kötött a közelmúltban az MTESZ és a TIT Borsod me­gyei Szervezete. Az együtt­működés lényege, hogy együt­tesen színvonalasabb, szerte­ágazóbb programokat szer­vezzenek és elkerüljék a ren­dezvények témáinak esetle­ges ismétlődését. Az első kö­zös programsorozat március 6-án kezdődik és mintegy há­rom hétig tart. A két szerve­zet napjaink egyik legidősze­rűbb tárgyköréből, az ener­giagazdálkodási és energia­takarékossági feladatokból szervez sokakat érdeklő ren­dezvényeket. A megye városaiban és a jelentős ipari, mezőgazdasági, közlekedési vállalatoknál sor­ra kerülő előadásokra, anké­tokra, kerekasztal-koníeren- ciákra elsősorban azokat a szakembereket várják, akik munkájuk során sokat tehet­nek az energiával való jobb gazdálkodásért és az energia­takarékosságért, ám szívesen látnak minden érdeklődőt. A rendezvénysorozat után az MTESZ Borsod megyei Szer­vezetének elnöksége összegzi és értékeli a tapasztalatokat. átesni a ló másik oldalára, hogy már a termelés, a ho­zamok rovására takarékosko­dunk. A legtöbb tartalékunk az emberi szemléletben, hoz­záállásban van. Ha jól válto­zik. s minden bizonnyal jól változik, hisz teljesítményben többet keres, akkor a dolgo­zó fogja a takarékosság út­ját keresni. Azt az utat, amelyik járható. És itt akár be is fejezhet­nénk. És, hogy miért nem fejezzük be? Hajdú István ágazatvezetö mondta: — Ilyen jó évünk ritkán adódik. Szinte minden növé­nyünk terven felül jött. A taktaharkányi Petöti Termelőszövetkezet négymil­lió forint nyereséggel zárta az ével. A gépesítés költsé­gei viszont egy év alatt négy­millió . forintot emelkedtek. És ebből kétmillióról tudják, hogy hol úszott el. És ez fi­gyelmeztető! Az elnökhelyet­tes: — Ha meg akarok venni egy egyszerű alkatrészt, mondjuk egy kardántengelyt, akkor meg kell vennem egy egész első hidat. Ha eltörik egy fogaskerék a sebesség­váltóban, meg kell vennem az egész sebességváltót. Nyolcezer forintos alkatrész helyett 80 ezer forintost. Al­katrész helyett komplett hajtóműveket. Volt időnk ki­számolni. hogy kétmillió fo­rinttal fizettünk alkatrésze­kért többet, mint amire tény­legesen szükség lett volna. Ezek után egy megjegy­zés : a költségcsökkentés nemcsak a mezőgazdaság fel­adata. — kármán — Az európai szocialista or­szágokkal folytatott külke­reskedelmünk az elmúlt esz­tendőben tervszerűen alakult, a különböző országokkal alá­írt. megállapodások kellő ala­pul szolgáltak a kölcsönös szállítások hiánytalan telje­sítésére — mondta a minap Bíró József külkereskedelmi miniszter. Sőt, néhány. ország esetében, mint például az NDK és Csehszlovákia, a be­hozatal nagyságrendje maga­sabb volt a tervben előirt értéknél. Különösen gyors volt a gépipari termékek kölcsönös szállításainak nö­vekedése: 1977-hez képest a gépexport 4. míg a gépim­port 17 százalékkal volt ma­gasabb. Tavaly a kölcsönös gép­szállítósokon bélül, tovább emelkedett az olyan termékek forgalma, amelyek két- vagy többoldalú szakosítási és kooperációs egyezményeken alapulnak. Ezek aránya meg­közelítette a gépkereskede­lem egyharmadát. Gépkivite­lünk egyik legdinamikusabb területe a gépjárműipari ter­mékek exportja. Például csuklós autóbuszexportunk új piaccal bővült: megindul­tak a szállítások Lengyelor­szágba is. A járműiparban szinte minden szocialista országgal kiterjedt együttműködés ala­kult ki. Teljes gépexportunk mintegy egyötödét a jármű­ipar biztosítja. Tavaly a Szovjetunióba 6 ezer külön­féle típusú Ikarus-autóbuszt, több mint 30 ezer autóbusz és trolibusz hátsó hidat, 94 millió rubel értékű autóbusz tartalék alkatrészt, a Lada személygépkocsikhoz 410 ezer készletet, illetve részegysé­get, 100 portál- és uszoda rut és mintegy 100 millió rubel értékű híradástechnikai ter­méket exportáltunk. A gépipari behozatalban az utóbbi egy év során ugyancsak fejlődés követke­zett be, számos új termék importja kezdődött meg. Egyebek között csehszlovák villamosok és lengyel kom­bájnok vásárlására kötöttünk szerződést. Ugyanakkor gyors ütemben folytatódott a szo­cialista országok közreműkö­désével épülő létesítmények, mint például a paksi atom­erőmű, a budapesti szemét­égető, a kábái cukorgyár stb. megvalósítása. Pozitív jelen­ség az is. hogy tavaly az or­szág anyagimportjában 'nein következtek be olyan mérvű elmaradások, mint egy évvel korábban. A fejlett tőkés országokkal kialakított kapcsolatunkban változat lapul arra töreked­tünk. hogy' érvényesítsük alapvető kereskedelempoliti­kai elveinket, elsősorban a legnagyobb kedvezmény elvét és a diszkrimináció­mentességet. Kiemelkedő je­lentőségű az Amerikai Egye­sült Államokkal kötött új megállapodás, amely a leg­nagyobb kedvezményre épül, és ezzel új fejezet nyílt a két ország gazdasági kapcso­lataiban. Ennek nyomán már az első évben mutatkoztak bizonyos piacbővítő hatások, amelyek a jövőben várható­an tovább erősödnek. Létre­jött a hazánk és az EGK közötti textilmegállapodás is. Ez négy évre szóló biztonsá­got és évente növekvő eladá­si lehetőséget jelent textil­iparunk számára. Említésre méltó továbbá, hogy GATT- lagságunk eredményeképpen szabályoztuk a magyar acél­ipari termékeknek a Közös Piacon történő elhelyezését. Ez megfelelő kereteket te­remtett hengerelt áruink ex­portjához, amire igen nagy- szükség van, hiszen az acél­ipar válsága miatt az EGK 1977 végén különböző pro­tekcionista intézkedéseket hozott, s amelyek, mind a mai napig érvényben van­nak, és természetesen érez­tetik kedvezőtlen hatásukat. Ami hazánk és a fejlődő országok gazdasági kapcsola­tát illeti, több partnerünket gyors politikai és gazdasági változások érték, amelyek­ben külső erők is jelentős szerepet játszottak. Ennek következtében együttműködé­sünket a harmadik világ or­szágaival a korábbinál bo­nyolultabb politikai és gaz­dasági feltételek közepette kellett biztosítani. Áruexpor­tunkat illetően a legdinami­kusabban a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek ki­vitele növekedett: az emel­kedés az előző esztendőhöz képest, mintegy 25 százalék­ra tehető. Az ipari fogyasz­tási cikkek kivitele mérsé­kelten. mintegy 1,5 százalék­kal, míg a gép jellegű fo­gyasztási cikkek exportja erőteljesebben, 16 százalék­kal bővült. A fejlődő országokból szár­mazó közvetlen importunk lényegében a belső szükség­leteknek megfelelően alakult. Legnagyobb mértékben, meg­közelítőleg 25 százalékkal a fogyasztási cikkek behozatala emelkedett. Növeltük exportunkat Irak­ba, Líbiába. Indonéziába, Brazíliába. Ecuadorba. Mexi­kóba. Kivitelünkben tovább fokozódott az afrikai orszá­gok szerepe. Érdekes, hogy importunknak — a fejlődő országok eset óben — csak­nem a fele Latin-Amerikából származik. S a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy .a leg­főbb exportpiacot számunkra a hazánkhoz közelebb fekvő, fizetőképes és gazdaságilag gyorsan fejlődő országok je­lentik. L. U

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents