Észak-Magyarország, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-29 / 74. szám

ÉSZAK-MAGYARQRSZÁG 4 T979, március 29., csütörtök Film levél Három magyar alkotás koprodukcióban készült Kentau­Megyei diáknapok után — Sárospatak előtt A Bodrog partján a deák lesz a módi tűk meg az eredményt. Igye­A magyar—szovjet—csehszlovák rok egyik kockája. Szokatlan módon három vj magijai• film kerül egy­szerre a miskolci premier- . mozik vásznára. Közülük kettő teljesen új, egy pedig néhány héttel korábban már szerepeit a programban, de technikai okok miatt itt csak most találkozhat a kö­zönséggel. Ezzel kezdjük. A címe: CSALÁDI TŰZFÉSZEK és egyik „ismertetőjele”, hogy januárban elnyerte a magyar filmkritikusok állal odaítélt, a legjobb első fil­mes rendezőnek jaró jdíjat. A film a Balázs Béla Stú­dióban készült, nem tudni pontosan, miért vártak a bemutatásával, hiszen a nagy hírű Filmregénnyel egyidőben született. Ha kés­ve is, de igen nagy siker­rel találkozott a közönség­gel. A Családi tűzfészek, Tarr Béla alkotása, sajátos hang­vételű mai történet. Sze­replői civilek. Olyan embe­rek, akikkel a filmbeli tör­ténet kisebb-nagyobb ha­sonlósággal megesett. Arról szól ez a film, hogy egy' csa­lád, egy igen nagy számú család él együtt a szűkös, komfort nélküli lakásban, s e többgenerációs együttélés mennyire tűzfészket jelent. Ezek az emberek kényszerű közelségükben egymást mar­ják, vádolják, lehetetlenné teszik egymás életét. Tor­zsalkodásuk végül is egy fia­tal pár házasságának fel­bomlásához vezet, s ezzel tulajdonképpen semmi sem oldódik' meg. Ügy tűnik, ezek az emberek olyanok, akik talán kevésbé rossz la­kásviszonyok közt is nehe­zen férnének meg egymás­sal. A történet így összefog­lalva semmitmondó. De aho­gyan ezt a civil szereplők megjelenítik, ahogyan mint­egy önmagukat adják és nem alakítják, rendkívül emberi, hiteles, oly mérték­ben tükrözi a hasonló kö­rülmények között 'élő csalá­dok életét, azok minden po­zitív és negatív vonásával együtt, hogy szinte ott érez­zük magunkat mindvégigen­nek az otthonnak fojtogató légkörében. Az atmoszféra­teremtés a legnagyobb eré­nye ennek a filmnek, annak a légkörnek az érzékelteté­se. amelyben ezek az embe­rek élnek és így élnek. Nem könnyed szórakozás, de igen iartal más, gondolatgazdag alkotás. Magyar, szovjet, csehszlo­vák filmesek fogtak össze a KENTAUROK című kétrészes film 'megal­kotására. A film rendezője Vitául a sz Zs ala kjavicsu sz szovjet-észt rendező, a sze­replők a három résztvevő nemzet művészeiből valók. A magyarokat elsősorban Lukács Margit. Benkö Gyu­la. Siiiö Irén, Tánczos Tibor képviseli. A történet ugyan nem mondja ki határozot­tan az események színhe­lyét, de lehetetlen nem ész­revenni az azonosságot az 1973. szeptemberi chilei ese­ményekkel, A film tulajdon­képpen a chilei reakciós ' erők összeesküvését, és Al- lende elnök kormányának megdöntését ábrázolja igen sok eredeti dokumentum felhasználásával, meglehetős precizitással nyomon követ­ve a valós történelmi ese­ményeket. Mindezt azonban nagyon érdekes, fordulatos, izgalmas játékfilmkeretbe ágyazva. Egy bizonyos Or­lando nevű nyomozóhivatali vezető, az elnök bizalmasa áll a történet előterében, il­letve annak egy gazdag arisztokrata lányhoz fűződő kapcsolata. A demokratikus kormány vezető hivatalnoka és a reakciós világhoz tar­tozó család lányának szerel­me igen sajátos kapocs a két világ között, de a fi­gyelmünket nem is ez köti le elsősorban, hanem a törté­nelemből Ismert események nagyon érdekes visszaadása, az elnöki palota ostroma, s az elnök halála. Közelmúlt történelmi esemény érdekes művészi megidézése ez a film. TÍZ ÉV MÚLVA a címe a Lányi András ren­dezte filmnek, amelyet a íilmbaráti körök hálózatá­ban láthatnak a íilmkülön- iegességeket vágyó nézők. Lányi . korábban Segesvár című filmjével már érdeklő­dést keltett, mostani filmje alighanem érdekes filmmű­vészeti viták forrása lesz. A filmhez kiadott ismertető füzetben az ismeretlen szer­ző előre megjósolja a vár­ható kritikákat. Többek kö­zött azt is, hogy megkérdő­jelezik esetleg államunk me- cénási tevékenységét: szük­séges\-e minden kísérletet támogatni. Még a filmha­landzsa szó is felmerül ezekben a megjósolt, fiktív kritikákban. Nos. a Tiz év múlva fogadtatása bizonyá­ra nagyon megoszlik majd, teljes egyetértés aligha fo­gadja bárhol is az erősen kísérleti jellegű művet. Egy televíziós tömegműsor kere­tébe ágyazva, a dilettantiz­mus kérdéséről mondja el gondolatait a szerző — egy tíz évvel korábban már ama­tőr filmben szerepelt nőnek a televíziós műsorban törté­nő esetleges újraszerepelle- tése körüli beszélgetésekben — meglehetősen bonyolul­tan, kuszán, többszörös átté- talezéssel. Alighanem a film helyes értelmezése lesz a várható viták sarkpontja. A filmbarát! körök mozijai­nak programjába a vetíté­sen felül e viták is belefér­hetnek.. Benedek Miklós A közelmúltban rendezték meg Miskolcon, a megyei di­áknapok művészeti bemuta­tóit. — e héten kapják meg az iskolák a meghívókat a sárospataki diáknapokra: eb­ből az alkalomból beszélget­tünk a KISZ megyei bizott­ságán Lajtos Ilona titkárral, aki elmondta, hogy már a tanév kezdetétől folyt az is­kolákban a készülődés a se­regszemlére. — Az volt a törekvésünk, hogy az iskolák is rendezze­nek diáknapot, hogy helybéli bemutatókon felmérjék és láthatóvá tegyék azt a mun­kát, mely az öntevékeny mű­vészeti mozgalomba irányít­ja a fiatalokat, s egyben rep­rezentálja a művészetre ne­velést. Elmondhatom, hogy nem arattunk teljes sikert e szándékunkkal, de az tény: ahol komolyan vették ezt, onnan „jött a színvonal” is a megyei bemutatóra. — Ügy tudom, a me­gyei diáknapok szervezése és rendezése; az eseménysorozat jellege is átformálódott... — A sárospataki találkozót, most, második alkalom­mal, már fesztiválként rendezzük, a minősítés a me­gyei diáknapokon történik. Az volt tehát a célunk, hogy ennek az eseménynek is meg­adjuk azt a hangulatot, azt a közösségi varázst, mely eddig elsikkadt. Az idén először tartottuk a művészeti szem­lét egy városban, két és fél napon át egyfolytában, har­minchat iskola 1200 diákjá­nak részvételével. — A tapasztalatok? — A megnyitó még nem talált olyan érdeklődésre, mint amilyenre számítottunk, talán még hiányzott a meg- szokottság... A záróünnepély már igazán jó légkörű, diák­napos hangulatú volt. Ehhez persze hozzájárult az „érde­keltség” is, hiszen itt tudhat­A gyermekév alkalmából a Gárdonyi Géza Művelődési Ház olyan 11 napos komp­lex programsorozatot szer­vez, amely biztosítja a ta­vaszi “szünet idejére a gyer­mekek kulturált színvonalas foglalkoztatását, szórakozá­sát. nem az ünneplés. Elhárítja ezt a lap márciusi számában írt „A Szerkesztőség”-gel szignált cikk is. Magát a „Forrás-modellt” tartjuk iz­galmasnak, azt az utat és módot, ahogyan egy humán egyetemmel, főiskolával nem rendelkező város fokról fokra lépve kialakította, építette a maga folyóiratát, illetve aho­gyan ezt az országos tekin­télyre is szert tevő folyóira­tot megteremtette, a maga sajátos irodalmi életét, Kecs­kemét és a Forrás a hátrány­ból csikarta ki azt az előnyt, amit néhány év óta irigyel­nek és tisztelnék országszerte. Idézünk a fentebb említett cikkből: „Hiányzott tehát a szellem folytonos jelenlété­ben és munkálkodásában ki­teljesedő előzmény. Ismere­tes az is, hogy Kecskemét, s vele együtt a tágabb Duna— Tisza köze máig sem nyújt otthont egyetemi képzésnek. Gyakorlati — irodalomtörté­net által is rögzített tapasz­talat, hogy a magas szintű humán oktatás nagymérték­ben serkentője az irodalmi műhelyek létrejöttének és felvirágzásának: elegendő itt Szeged és Debrecen példájára utalni. Az induláskor az kéziünk .a közbeeső időre is folyamatos programot bizto­sítani, hogy a szereplés után ne árvuljanak el u gyerekek. Azt azonban megfontoljuk, hogy máskor is ennyi hely­színre — öt volt — szervez­zük a bemutatókat. Úgy vél­jük: hasznosabb lesz egy helyre koncentrálni ezeket, s talán külön napra kellene a szólistákat és az együttese­ket beosztanunk, hogy elke­rüljük a rohanásokat. Egy- egy jó képességű diák ugyanis az egyéni, illetve a csoportversenyben egyaránt érdekelt.... — Eddig jórészt formai dolgokról ejtettünk szói. Ho­gyan állunk a lényeggel, a tartalommal? — Röviden azt mondha­tom: hullámzó volt a színvo­nal. Ami talán a zsűrit is meglepte: a szólóénekesek nagy száma és az előadások egységesen jó színvonala. Ugyanígy örvendetes volt a szólóhangszeresek szereplése, az a tény, hogy a nem zenei iskolákban tanulók nagyon jól zárkóztak a „profikhoz” . .. Az irodalmi színpadok bemu­tatóit eléggé gyengének talál­ta a zsűri, sok esetben volt érezhető, hogy alkalmi cso­portok jöttek el; s gondok voltak a téma- és műsorvá­lasztással is. Hasonlókat je­gyezhettünk fel a népi tánco­sokról, azzal a megjegyzés­sel, hogy ismét kiderült: azok igazán jók, akik olyan helyből valók,, ahol megvan­nak hagyományok, működnek felnőtt csoportok. A versmon­dók mindenekelőtt nagy lét­számukkal hívták fel maguk­ra a figyelmet, a folk- és a pol-beatesekről pedig az a vélemény, hogy gyengébbek voltak a korábbiaknál. Az énekkarok az „Éneklő ifjúság” mozgalom keretében kapcso­lódtak a megyei diáknapok rendezvén3'sörozatába, na­A 11. sz. Általános Iskola (Miskolc, Dankó P. u. 11.) aulájában a 30 éves Állami Bábszínház anyagából kiállí­tást rendeznek, melyet ápri­lis 5-én délután 15 órakor dr. Szilágyi Dezső, a báb­színház igazgatója nyit meg. Ezt követően kezdődik a na­írócsoport sem szűkölködött még, hivatalosan csak két év múlva alakult meg.” Hogyan sikerült az iro­dalomnak gyökeret verni a homokban? A válasz ma már egyszerűnek fűnlk: két ügyet vállalt fel, amely azonban a lényeget tekintve egy. Ha a tartalom, a mondanivaló fe­lől közelítjük meg, akkor az alföldi parasztság (lásd pél­dául a tanyák!) sajátos tra­dícióit és mai gondjait ta­láljuk meg a lapban; ha a műfaját akarjuk megnevezni ezeknek az írásoknak, akkor az a szociográfia Vallja és következetesen meg is való­sítja a lap. hogy a valóság megismerése a legelemibb érdeke a szocialista társa­dalomnak. Ez a markáns szerkesztői koncepció von­zotta oda az ország távolabbi részeiről (a fővárosból is!) azokat az írókat, szociográ- fusokal (pl. Zám Tibort, Bu­da Ferencet. Kun Szabó Fe­rencet, Pintér Lajost, Ko­vács Istvánt slb.), akik cse­lekvőén részt akarnak venni gyón jó színvonalú volt a versengésük, a résztvevők több mint fele „Arany”-ok- levelet kapott... Bár iskolákat nem minősí­tettek, — mint Lajtos Ilona megjegyezte, ez nem is cél­juk —,’ néhányan azért ran­got vívtak ki maguknak eredményeikkel. Mint a mis­kolciak közül a Földes, a Kos­suth és a Zrínyi, vagy a sá­toraljaújhelyi és sárospataki gimnázium,, s a kazincbar­cikai Óvónőképző, illetve Egészségügj'i Szakközépisko­la ... (A miskolci kossutho- sokat mindezen felül a szer­vező és rendező munka jó teljesítése is dicséri.) — Nem győzzük hangsú­lyozni — mondta a KISZ me­gyei bizottságának titkára —, hogy ezeknek a megyei diák­napi rendezvényeknek nem az a célja, hogy egyszeri, alkal­mi társulások, csoportok a verseny kedvéért összeállja- nak és bemutatkozzanak. A cél az, hogy a folyamatos ön­tevékeny művészeti munká­nak, a művészetre nevelés­nek a kétévenkénti számve­tését közösen elvégezzük. Er­re lehetőséget adjunk. * Hogy végül is kik jutnak el a jubileumi X. sárospataki diáknapokra, — április 29. és május 2. között rendezik meg —, e héten az iskolákba kül­dött meghívókból kiderül. Mint Lajtos Ilona elmondta, a diáknapi fesztiválra más­fél ezernél több diákot, ven­déget várnak. Megyénkén kí­vül a budapestiek hat kerü­lettel képviseltetik magukat, s jönnek Nógrád, és Szaboics- Szatmár fiataljai is. A sárospataki diáknapok központja a Kákóczi-vár lesz, a fesztivál keretének közpon­ti gondolái a pedig a felvilá­gosodás korabeli deákélet, annak romantikája. De erről majd külön ... (tenagy) ponta új meglepetéseket tar­togató műsorprogram; báb­előadások, rajzversenyek, rajzfilmanimációs filmvetíté­sek, zenés-verses szórakozta­tó gyermekműsorok, játékos bábkészítés bábművész irá­nyításával. A kiállítás április 5-től lö- ig tekinthető meg, naponta délelőtt 9-töl este 7 óráig. A gyermekek, illetve az érdek­lődők naponként válogathat­a magyar vidék feltérképe­zésében. Erdei Ferenc, Veres Péter. Darvas József. Németh László és Féja Géza nyom­dokain haladnak ezek az írók, s ez a névsor egyaránt feltételezi, az erkölcsi-poli­tikai bátorságot is, elkötele­zettséget is. A szociográfia ugyanis korántsem „hálás” műfaj, mint ahogyan ezt Mo­csár Gábor is kifejti Hatvani Dánielnek adott interjújá­ban Az interjú — egy soro­zat részeként — a szociográ­fia műfaji gondjait elemzi, amelyek nem mások, mint magának a társadalomnak a gondjai. Mocsár Gábor nem lelkendezik, nem hiszi, hogy l—2 könyv megváltoztatja a valóságot, de azt igen, hogy serkentheti, inspirálhatja. Berzeviczy Gergelyt idézi: „Egy helyen azt írja: tudom, sokaknak nem tetszik az írá­som. nekem sem tetszik min­den olvasó, mert én nem tet­szeni hanem használni aka­rok.” Ennél pontosabban nem is lehet megfogalmazni a szociográfia szándékát. Június 25—30: IX. veszprémi Kilencedik alkalommal ren­dezi meg az idén, június 25-e és 30-a között a Magyar Film- és Tévéművészek Szö­vetsége, a Magyar Televízió és Veszprém megye, valamint város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága a televízió drámai műveinek éves számvetéséi, a IX. veszprémi tévétalálkozót. Ennek keretében — a kiala­kult hagyományok szerint — az előző évek tévédrámai terméséből válogatott művek kerülnek a versenyprogram­ba. Szám szerint huszonkét film látható majd, összesen több mint huszonöt órányi időtartamban, két alkalom­mal bemutatót tartanak nem­zetközi fesztiválokon díjat nyert tévéfilmekből, és ősbe­mutatókat rendeznek. Két szakmai tanácskozás is kap­csolódik a sorozathoz: az egyiken az opera televíziós jelentkezését, a másikon a küzönségigény és a tévédrá­ma képernyőn történő talál­kozását vitatják meg. Mint minden évben, a találkozóval párhuzamosan rendezik meg a telemeelinget, a tévéalku- tások kereskedelmi .jellegű bemutatását, amelyen a leg­jelentősebb külföldi televízi­ós szervezetek megbízottai vesznek részt. A találkozó jú­nius 30-án este ünnepélyes díjkiosztással zárul. Április 2-től a Mini Galériában fisszonvi Tamás és Jávor Piroska tárlata A miskolci Művészeti és Propaganda Iroda Mini Galé­riájában új kiállítás nyílik április 2-án, hétfőn délután 5 órakor: Asszonyi Tamás szobrászművész és Jávor Pi­roska festőművész munkáit láthatja az érdeklődő közön­ség május 5-ig. A megnyi­táskor Flach Antal, a Művé­szeti és Propaganda Iroda vezetője ajánlja a tárlatot a közönség figyelmébe. A Mocsár-interjút csak példaként, emeltük ki, mint­egy a cseppet a tengerből. Ez: a szociográfia az, amely­re a többi rovat is épülhet. A lapnak kitűnő kapcsolatai vannak a szomszédos orszá­gok magyar és nem ma­gyar irodalmával is: Erdély - lyel. a Vajdasággal. A szel­lemi horizont tehát közép- európai, kötődése népi-nem­zeti gyökerű. Értelemszerű­en következik ebből, hogy számos publikáció jelenik meg néprajzosok és történé­szek tollából is. Ebben a számban például Berkovits György közöl interjúmon­tázst Mozgalmi emlékek cí­men olyan munkásoktól, akik valamilyen módon bekapcso­lódtak a munkásmozgalomba. A Forrás-modell nem min­ta. amit másolni kell. Egy lehetséges és tarható út a sok közül Példaszerű az a szellemi erőfeszítés, ahogyan a kecskeméti íróstudók. szer­kesztők mintegy tükröt tar­tanak a táj elé, a problémák felvetésével elemzésével ins- oirálják,. és ugyanakkor a közölt Ismeretekkel segítik is a közéletet, a politikai cse­lekvést. Uorpácsi Sándor Bábelőadások, rajzversenyek' A gyermekek kedvére nak a programok közül. A folyóiratrecenzió célja /~T‘ ! f T—1 / 1 izeves a rorras

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents