Észak-Magyarország, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-29 / 74. szám

1979. március 29., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 POSTÁN iI':'::, NEM LEHETETT VOLNA VÁRNI? Nem kis örömünkre készí­tette el a KPM Közúti igaz­gatóság 1977 évben a Bán­kúira vezető autóutak Meg­szűnt a sárral, jeges úttal való birkózás, hazánk egyik legszebb vidéke mindenki számára könnyen megköze­líthetővé vált. Ű,tömünk sajnos nem tar­tott sokáig. Az erdészet te­herautói ugyanis nem vették figyelembe, hogy ez az út csak személyforgalmat bír el, s akkor kezdték meg rajta a kivágott fa szállítását, ami­kor a föld fagya még éppen csak felengedett, s az út így több helyen személygépko­csival járhatatlan lett. Nem hittem a szememnek, amikor a napokban fel akartam jut­ni ezen az úton Bánkúira. Nem akartam elhinni, hogy a nehéz körülmények között megépített utat ennyire tönk­re lehet tenni. Egy kicsit kel­let volna csak várni és a kri­tikus három-négy hét alatt esetleg olyan helyről termel­ni ki a fát, aminek nincs ilyen szomorú következmé­nye. Így azonban sikerült el­rontani azt, amit millióért mások megcsináltak. Dr. .T. Gyula Miskolc KÖSZÖNJÜK GYEREKEK,.. Március 25-én, vasárnap, igazán szép, sétára csábító -ta­vaszi délelőtt volt. Én is ezt a kellemes szórakozást vá­lasztottam. s ahogy igyekez­tem felfelé az Avason, buz­gón dolgozó fiatalok csoport­jára lettem figyelmes. A 3-as sz. Ipari Szaközépiskola ta­nulói, 80 fiú és 30 lány szépí­tette az Avast már kora reg­geltől. Kupacokba gyűjtötték az ősszel lehullott faleveleket, gereblyézték a zöldellő füvet, tisztává, kellemessé varázsol­ták az avasi sétányokat. Kö­szönjük nekik az önként vál­lalt, lelkes társadalmi, mun­kájukat az Avason szívesen sétáló, sok-sok idős ember nevében is. K. P. Miskolc EMLÉKEST AZ ISKOLÁBAN A Magyar Tanácsköztársa­ság 00. évfordulója — és az iskola névadója tiszteletére március 24-én emlékestet tartottak a mezőkövesdi Mar­tos Ferenc ének-zenei tago­zatú Általános Iskolában. Elek Gyula iskolaigazgató ün­nepi beszédében szólt a Ta­nácsköztársaság dicső 133 napjáról, az akkor született igen jelentős határozatokról, intézkedésekről — külön részletesen is a Tanácsköztár­saság iskolapolitikájáról. A kegyelet hangján emlékezett meg az iskola névadójának, Martos Ferenc pedagógusnak küzdelmekkel teli életútjá- ról, harcos munkásságáról. A megemlékezést szavalat­tal. zeneszámokkal is színesí­tették, majd az iskola volt növendékei közül a -Hotzi- trió magas színvonalon elő­adott zeneszámaiban gyö­nyörködhetett a nagyszámú közönség. Ez alkalommal ke­rült sor az iskolaépület hom­lokzatán elhelyezett Martos Ferenc-emléktábla megkoszo­rúzására. Az emlékest kedves ven­dégei voltak Martos Ferenc hozzátartozói és a Tanács- köztársaság több veteránja is. A fennállásának 20. évfor­dulóját ünneplő iskola az em­lékest megrendezésével is tisztelgett a nagy évforduló és névadójuk előtt. Tusay Dénes Mezőkövesd AZ ILLETÉKESEK VÁLASZOLNAK LEVELEKBŐL — RÖVIDEN Kocsis Károly budapesti le- vélirönk „Keserves utazás igy..." című írását lapunk március 22-i számában kö­zöltük. Ebben az üdülésüket megkeserítő utazásuk körül­ményeiről tájékoztat, s a Lil­lafüreden üdülő SZOT-bc- utaltalc érdekében kéri. hogy biztosítsák a zavartalan köz­lekedést az üdülő és a vasút­állomás közölt. A levélre a Miskolci Közlekedési Vállalat igazgatója, Zimmermann Fe­renc válaszolt: „A vállalat a lillafüredi SZOT-üdülö meg­keresésére már a múlt év­ben közölte, hogy üdülővál­táskor a. Tiszai pályaudvar és Lillafüred közölt felmerülő szállítási igényt különjárati autóbuszokkal tudja, lebo­nyolítani, A SZOT-üdülő est a. javaslatot anyagi lehetőség hiányára hivatkozva nem tudta elfogadni. A panaszlevélben közölt időpont óta a Szakszerveze­tek Országos Tanácsa erede­ti álláspontját megváltoztatta és ma már biztosítja "■ kü­lönjárati szállítás költségét, A legutóbbi, március S-i üdü­lő váltáskor felmerülő utazási igényi a vállalat három kü­lönjárati autóbusszal — az üdülőbe érkező vendégek tel­jes megelégedésére, — lebo­nyolította. ■A különjárati szállítási módtól sohasem zárkózott el a vállalat, A lillafüredi SZOT-üdülővel kötött szóbeli megállapodás szerint ez a szállítási forma a továbbiak­ban is biztosítható, így ez pa­naszra a továbbiakban nem adhat okot.’’ * ..Mikor használhatjuk a lif­tet?” címmel március 1-i lap­számunkban közöltük 1-lajdu Miklós, Miskolc, Kun B. u. 1. szám alatti lakos levelét, amelyben arról ír, hogy több mint egy éve nem működik házukban a felvonó, s az idős emberek, kismamák helyzetét ez nagyon megne­hezíti. Kifogásolja, hogy még ma sem találtak megoldást a lift üzembe helyezésére. Panaszukat a Miskolci In­gatlankezelő Vállalat kivizs­gálta, és a következő tájé­koztatást adja: „A ház lakói­nak panasza ismert vállala­tunknál, azonban mint a ház lakói is tudják, a felvonó le­zárását múlt év február 27- én történt tragikus kimenete­lű baleset okozta. A'rendőr­ség vizsgálatát követően az ÉMI a berendezések üzemel­tetéséhez csak a felvonó fel­újítása után járul hozzá. Vállalatunk az elmúlt egy év alatt mindent elkövetett a felújítás, üzembe helyezés ér­dekében. sajnos azonban a nagyjavításra vonatkozó meg­rendeléseink mind ez ideig eredmény telellek maradtak. Az 1930-ban telepített, el­használódott, típusavult szer­kezetek felújítását ugyanis senki nem vállalta. A liftek használatát tehát nem a kar­bantartó hiánya akadályoz­za. Bár az Országos Építésügyi Szabvány szerint új felvonó telepítése a lakóházak eseté­ben a négy szintet meghala­dóan tizenhat méter felett szükséges. — a Kun Béla u. 1. szám alatti épület magas­sága pedig csak tizenkét mé­ter. — a házban lakó idős emberekre, kismamákra te­kintettel. mindent- elkövet­tünk, hogy a lifteket mielőbb igénybe tudiák venni. A Gép- és Felvonószerelő Vállalattól március 7-én ka­póit levél alapján bérlőink sajnos ismételten csak re­ménykedhetnek; a vállalat megbízott képviselői március hónapban helyszíni felmérési tartanak, s annak eredménye után nyilatkoznak megrende­lésünk elfogadásáról. Erről, s az esetleges további intézke­désekről értesíteni fogjuk bérlőinket.” — A Sátoraljaújhelyi. Váro­si Kórház és Rendelőintézeti egységben, három szakosz­tállyal — honvédelmi klubot hozott létre az MHSZ váro­si. vezetősége. Dr. Magyar •Iános. a kórház-rendelőintó- zeti egység igazgatója a hon­védelmi nevelő munka szük­ségességéről, Brösztl Gyula, az MHSZ városi titkára pe­dig arról szólt, hogy milyen nagy szükség van a közel SOU föl számláló egységben a honvédelmi nevelő munkg kiszélesítésére. .4- alakuló közgyűlésen, március 14-én, megválasztották az új klub tisztségviselőit — írja Sándor Andrásné, Sátoraljaújhelyről. — A Társadalmi Ünnepsé­geket Szervező Iroda kezde­ményezésére, március 22-én. a mezőkövesdi művelődési központ színháztermében 230 fiatalnak adták át ünnepé­lyes körülmények közöli az első személyi igazolványt. A szavalatokból, énekkari szá­mokból és kisdobos-köszöntő­ből összeállított kultúrmű­sor keretében dr. Gyöngy Sándorné, a városi tanács igazgatási osztályának veze­tője köszöntötte a fiatalokat, majd Varga László rendőr fő­hadnagy szólt az alapvető tudnivalókról, és 6 kiváló ta­nulónak személyesen adta át az első személyi igazolványt. Az ünnepséget követően a mezőkövesdi 1. László Gim­názium 15 tagú együttese ad­ta elő nagy közönségsikert aratva, pop-art-műsorát. Zsú­folásig megtelt1 a nézőtér, mivel a fiatalok szülei is részt vetlek ezen az ünnep­ségen, amely bizonyára so­káig emlékezetes marad mindannyiunk számára. —| írja T. Dénes Mezőkövesdről. Már .(■«ni 'irágok, meg azután ügy tú­lik, hellyel-közzel érdeke­ebbé vált ismét a korábban innepélyesen kedvek hang, 'illant át bennem konkrét cselek kapcsán a figyelmes- éggel és az udvariassággal ;apcsolalos gondolatsor. Eszembe jutott az is, amit iajdan Goethe mondott, hogy lines olyan udvarias külső­ég, amelynek ne lenne va- amifajta- mélyebb erkölcsi .lapja, Most azonban ne a cülsőséeek látványos oózáról essék szó, hanem arról az erkölcsi pluszról, amelyet hol udvariasságnak, máskor pe­dig figyelmességnek szoktunk nevezni. Érzésem szerint nemcsak régen, hanem manapság is élnek a társadalom külön­böző rétegeiben, talán a tör­vénynél is szigorúbbban az életnek azok az apró rezdü­lései. amelyek szabályozó szokásokként jelentőséggel bírnak, mert abroncs mód­jára tartják össze az embe­rek életét, és csak akkor fakasztanak mosolyt, ha bel­ső tartalmuk megkopik. Mi 'tagadás, hajlamosak vagyunk rá, hogy kimond­juk. a szokások valamiféle erkölcsi tartalomból táplál­koznak. és lényegében akkor változnak, ha a tartalom és a forma egymással ellentétes helyzetbe kerül. Most, ami­kor az élet gyors változásai­nak korában élünk, sokszor úgy érzi az ember, hogy le­lünk mozgásait nehezen tud­ják követni az olyan lassúbb alakulatok, mint például az életmód formái, vagy a min­dennapi szokások. Fakad ez talán abból, hogy bizonyla­A laborban A Beton- és Vasbetonipari Müvek laboratóriumában, Markovics Mária a betonit viitartó képességét vizsgálja. Fonios feladat Az építés iparosítását ki-' bontakoztató házgyári és könnyűszerkezetes épitésmó* dók alkalmazásával építő­iparunk olyan iskolázottsá­got szerzett, amelynek bizo­nyítványával most már a műszaki feilödés felső osz­tályába lép. s főiskolai fo­kon folytatja munkáját az úgynevezett rendszerelvű építés meghonosításával. A műszaki fejlesztés idei programja már fontos fel­adatként határozza meg a rendszerelvű építés előkészí­tését. Rendkívül összetett és bonyolult feladatról van szó, amelynek lényege, hogy az eddig ismert házgyári és könnyűszerkezetes építés- módokat is tovább kell fej­leszteni a méretek egysége­sítésével. Fórum után Az üzemegészségügy téma­körét tűzte napirendre leg­utóbbi Fórum-műsorában a Magyar Rádió Miskolci Stú­diója. Kórházi főorvosok, üzemorvosok adtak választ a hallgatók kérdéseire. Sokan érdeklődtek a táppénzes ál­lománnyal kapcsolatos sza­bályok, rendeletek iránt. Szó­vá tették a hallgatók azt is, hogy a rendszeres táppénzes felülvizsgálatok adott esetek­ben nehezítik a gyógyulást, hiszen a betegek sok időt kénytelenek eltölteni vára­kozással a rendelőkben, a gyógyuláshoz nem éppen op­timális környezetben, nem is szólva az influenzás, járvá­nyos időszakokról. Válaszképpen elhangzott, hogy azt az orvosnak látni kell. milyen időközönként ajánlatos a beteg felülvizsgá­lata. Mindez úgy történhet, hogy a gyógyulási folyamatot semmi se hátráltassa. Más­részt a felülvizsgálatok azt szolgálják, hogy aki felgyó­gyult, ismét mielőbb mun­kába állítasson. A hallgatók közül többen is úgy vélekedtek, hogy lehetne jobb az üzemorvosi rendelők műszerellátottsága, hogy helyben minél több vizsgála­tot elvégezhessen az egész­ségügyi szolgálat, ne kelljen a betegeket alapvető vizsgá­latok elvégzése miatt több helyre küldeni, ami másutt is zsúfoltságot idéz elő. Egy ózdi levélíró szerint ez kü­lönösen érvényes az. ózdi kör­zeti orvosi rendelőkre, ahol a túlzsúfoltság növeli a fer­tőzésveszélyt. A kérdés: ter­vezik-e az üzemekben az üzemi orvosi rendelők alap­ellátásának szélesítését ? Dr. Zeltner György kórhá­zi igazgató-főorvos válasza: — Az észrevétel jogos, a rendelők forgalma rendkí­vül nagy, amit jól bizo­nyít, hogy 1972-től 1978-ig 250 ezerVel nőtt a bete­gek száma, azoké, akik a rendelésen jelentkeztek. Akad feladatunk bőven, de a gond­jaink egy része szervezéssel is megszüntethető. A párhu­zamosan elvégzett munka időt rabol el a gyógyítástól. Azt a vizsgálatot, amit a körzeti orvos is elvégezhet, mór nem kell másutt: végig­várni. de ehhez az alapellá­tás kiszélesítésére lesz szük­ség az üzemorvosi rendelők­ben is. Természetes..hogy en­nek tárgyi feltételei vannak, éppen ezért egyre inkább számolunk a diagnosztikai táskák alkalmazásával, újab­bak beszerzésével, ami lerö­vidíti a vizsgálatok idejét, megkönnyíti a gyógyítást. Napjainkban sok szó esik a zajártalmakról, de talán kevés az, amit- a zaj meg­szüntetése érdekében tehe­tünk. hiszen a nagy értékű, drága berendezések cseréjét nem lehet egyik napról a má­sikra elvégezni. Dr. Zeltner György kórházi igazgató-főorvos válasza: — A fejlesztések során az új üzemek kialakításánál az egyik legfontosabb az egész­ségre ártalmas körülmények kiszűrése, kiiktatása. A régi munkahelyeken ezt egy csa­pásra valóban nem lehet el­érni. A gyárakban zajtérkép készül, hogy pontosan tud­juk, milyen hatások érik az ott dolgozókat, de ezen lúl arról sem mondunk le, hogy a zajártalomnak kitett dolgo­zókat. óvjuk a rendelkezésre álló eszközök, berendezések segítségével. N. J. I A figyelmességről lanná teszik az embereket a szokások, hiszen ezek között van olyan, amely elavult, és van olyan is. amely mara­dandó, megőrzésre érdemes. Ami szembetűnik talán az, hogy az emberek többsége őszinteségre törekszik, olyan formákat igyekszik kiválo­gatni a figyelmesség meg az udvariasság kapcsán, ame­lyek az emberi összetartozást erősítik és a kollektivitást fejezik ki. Keressük-kutatjuk a fi­gyelmesség és az udvarias­ság formáit, miközben ko­runk újfajta szokásainak ki­bontakozásánál bábáskodunk. Gyakorta mondogatjuk, hogy a társadalom alapközössége ma is a család, és ha ebben a legszűkebb körben, egyfaj­ta formabontás ürügyén a formátlanságot honosítjuk meg, voltaképpen becsem­pésszük eme kis közösségbe a bomlás olykor nagyon is kétes értékű elemeit. A for­mák ugyanis, még az udva­riasság aspektusából is fe­gyelmet követelnek, és ez a fegyelem az élet minden te­rületére kihat. Nincs abban semmi külö­nös — sót természetes jelen­ség —. hogy az ember ott­hon kényelemre vágyik, így hál nem erőlteti a formák szigorát és merevségét. Mo­solyt fakasztana minden bi­zonnyal. ha családi körben sótól öltönyben, vagy estélyi ruhában ülnénk az elkölten­dő vacsoránkhoz. De az sem jó dolog, ha mondjuk alsó­nadrágban, hiányos öltözet­ben borzasán, gondozatlanul jelenünk meg. És ez nem hiúság, bár a hiúságot sem lehet minden esetben egyér­telműen elmarasztalni, mert mögötte valahol az ember- szeretet húzódik. Ugyanis, amikor gondozottak akarunk lenni, ezzel nem saját ma­gunkat: szórakoztatjuk, mi­után nem magunkat nézzük, hanem másokért, embertár­sainkért tesszük. Nem is szólva a tisztaságról, ami alapvető kötelesség, mert mo­dern lakásokon és szűkös munkahelyeken olyan közel­ségben élünk, hogy ez elemi követelmény, melynek elmu­lasztása nem jó dolog. A figyelmesség és az ud­variasság kapcsán jut eszem­be. angol embertől kölcsön­zött mondás: „az én házam, az én váram". Nálunk nem­csak a szólás-mondás más, hanem a hagyományok is el­térnek az iménti mondástól. Külföldiek, amikor hozzánk látogatnak, azt mondják, Ma­gyarországon a ház és a szív is nyitott. Következésképpen csak az húzódik rácsai mö­gé, akinek rejtegetni valója, van. Mondhatnám úgy is. el­zárkózni nemcsak illetlenség, hanem rossz dolog is. Ugyan­akkor illetlenség valakire rá­rontani, A legnyitottabb szí­vű és otthonú családban is dolgozó emberek laknak, ta­nuló diákok szeretnének pi­henni. Tehát jogos kívánság és figyelmesség az is. ha a vendég bejelenti magát, mert így örömünkre szolgálhat a látogatás, nem idéz elő kel­lemetlen helyzetet. Meg az­után az is ide kívánkozik, mint rosszul értelmezett fi­gyelmesség, hogy sok eset­ben a vendégjárás módját túlméretezett étel-ital kíná­lattal igyekszünk megadni. Régtől maradt ránk ez a rossz szokás, jóllehet ma már a vendégeskedésnek nem a tejben-vajban való fürösztés a célja, hanem az együttlét, a társalgás, az eszmecsere. S ezt nem mindig szolgálják igazul az oktalan eszem-iszom dinomdánomok. Végül a figyelmesség, ha úgy tetszik a tisztességgel is összefügg, és a megbecsülés sajátos kinyilatkozása. Ezért hát minden, ami ezt kifeje­zi, jelképezi, az egyben illő is. És minden ami ezzel el­lentétes, nevetséges és neve­letlenség. Vétkes volna moz­dulatainkhoz örök receptet adni, de ha esetenként erre gondolunk, recept nélkül sem tévedhetünk el. A lényeg ugyanis az egymás iránti fi­gyelmesség. Figyeljünk egy­másra, egymás örömeire, gondjaira és vágyaira. Amíg ez a figyelem megvan, addig nincs baj sem a fűszerbolt­ban. sem a villamoson, sem pedig a közúti forgalomban. Söl még a munkahelyen sem tekinthető „szakmai jertö- zöltségnek” az, ha életünk je­lentős részét együtt eltöltő emberek, jó szívvel hallgat­ják egymás szavát, netán azt teszik egymás háta mögött, amire képesek volnának szemtől szembe is. Ahol így van. ott az udvariasság nem kispolgári külsőség, hanem az cgyüvétartozás erkölcsi alapja. r. A.

Next

/
Thumbnails
Contents