Észak-Magyarország, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-01 / 50. szám
T979, március 1„, cső tőrfok ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 G azdaságpolitikai célkitűzéseink megvalósításának ma már szinte mindenki által ismert és elfogadott teltétele a hatékonyság emelése, a takarékosság általánossá tétele. Ez azonban nemcsak a termelésre vonatkozik, hanem az időgazdálkodásra is, a munkát elősegítő, feladatokat ismertető, magyarázó értekezletekre is. A jól előkészített értekezletekre, megbeszélésekre, konferenciákra, előadásokra szükség van. Mindezek az információáramlásnak igen lényeges útjai, módjai, a személyiségformálásnak, a véleménycserének fontos színterei, a vezetés elengedhetetlen eszközei. A jól szervezett értekezlet minden perce hatékonyan van kihasználva. Aki sok értekezletre jár, mert munkaköre, beosztása igényli, egyre több, valóban a célnak megfelelő tanácskozáson vesz részt. A tervszerűen, tudatosan szervezett megbeszélések sem a szervezőknek, sem a részivé, vöknek nem okoznak fejfájást, sőt az alkotó légkör, az őszinte eszmecsere révén tapasztalatokban, módszerekben, ismeretekben gazdagodva összegezhetik tevékenységüket, A jó előkészítés eredményeként a megbeszéléseken csak azok vesznek részt, akiknek arra szükségük van, akik érdemben hozzá tudnak járulni az értekezlet sikeréhez. Az ilyen résztvevők felkészülnek a tanácskozásra, érdemben hozzászólnak, javaslatot tesznek, kérdeznek. Így az értekezletre fordított idő a célnak megfelelően használódik fel. Bizonyara sokan és számos alkalommal vettek részt olyan értekezleten, megbeszélésen, amelynek befejeztével úgy érezték, hogy nem kaptak semmi újat, nem lettek okosabbak, lényegében feleslegesen pazarolták el az idejüket a munkaidejükből, vagy a szabad idejükből. Olyan tanácskozásra is van példa, amikor a vitában a hozzászólók egy része kiselőadást tart, és hosszabban beszél, mint maga a napirend előadója. Gyakori típushibája az értekezleteknek az olyan felszólalás, amely másokat ismétel, semmi újat nem mond, csak az időt rabolja. Ezekben az esetekben — mely még ma is elég gyakori — egyáltalán nem beszélhetünk átgondolt időgazdálkodásról. Ugyanakkor manapság egyre többször és egyre gyakrabban lehet hallani vezetőktől és beosztottaktól egyaránt, hogy „nincs időnk” sem erre, sem arra. Az elmaradt intézkedések egy részét, vagy az el nem végzett munka egy részét az idő hiányával indokolják. A felgyorsult életritmus, a társadalom egészével szemben növekvő követelmények fontos kérdésként vetik fel a mindannyiunk idejével való gazdálkodást. . Olyan kérdéssel állunk szemben, amivel gazdálkodni akarunk, mert parancsoló szükségszerűség — mely bár egyetemlegesen korlátlanul áll rendelkezésünkre — az egyén viszonylatában viszont nem tárolható, nem tartalékolható, vissza nem fordítható, nem sokszorosítható, mindig csak fogy, és soha sem növekszik. Nem véletlen a közmondás: „amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra!” A kibontakozó tudományos-technikai forradalom minden területen parancso- lóan igényli az edciigi időértékelésünk és ezen keresztül a vele való gazdálkodás átértékelését, illetve eddigi módszereink megváltoztatását. Nem mindegy a népgazdaságnak. hogy a rendelkezésre álló munkaidőalapot hogyan használjuk fel. Nem lehet senki számára közömbös, hogy a rendelkezésünkre álló időben mit, és egy időegység alatt mennyit és milyen minőségben teszünk. Az egy időegységre jutó termelés mennyiségét szigorúbb minőségi szempontok figyelembevétele mellett is tovább kell fokozni, de ugyanez vonatkozik természetesen minden tevékenységi területre is. Kötelességünk tehát az alkalmazotti, a szellemi és adminisztratív munkát végzők időgazdálkodását, idejük hatékony felhasználását is mérni, javítani. Az időgazdálkodáson belül az értekezletek, tanácskozások a társadalmi időalapból egy kis részt tesznek ki. De a kis részekből adódik össze az egész. Nem lehet ma senki számára mindegy, hogy az üzem vagy intézmény munkaidőalapjából az értekezletekre, továbbképzésekre, tanfolyamokra fordított időmennyiséget hogyan használják fel. Ha a szükséges értekezletek elérik céljukat, az az üzem termelésében, eredményében is megmutatkozik. Azért, hogy így legyen, a tanácskozásokat szervezők és a résztvevők is felelősek. Ahhoz, hogy az értekezletek optimális eredménnyel záruljanak, azokat megfelelően elő kell készíteni, meg kell szervezni. A megfelelő előkészítés és tervezés az eredményesség egyik igen lé- nj’eges feltétele. Az előkészítés során pontosan és félreérthetetlenül meg kell határozni az értekezletek célját, napirendjét. A résztvevők felkészítéséhez biztosítani kell a szükséges információt. Így például a termelési tanácskozás előtt a dolgozók ismerjék meg az elmúlt időszak termelési-értékesítési számait, a tervfeladatok legfontosabb előirányzatait, a végrehajtás feltételeit. Az előkészítéshez tartozik a megjelenés. Először is azok vegyenek részt az értekezleten, akiknek szerveztük. másrészt ma is előfordul még, hogy korábbra hirdetnek előadást, falugyűlést, mert úgymond: úgy is későbbre jönnek össze az érdekeltek. Ez a magatartás sérti a pontosan megjelenteket éppúgy, mint a szervezőket, rendezőket, mindezeket idő- pazarlásra kárhoztatja. Ezzel tehát felelőtlenül gazdálkodunk mások idejével. Az értekezletek előkészítését követően magát a tanácskozást kell körültekintően levezetni, másrészt a résztvevőknek a munkában fegyelmezetten közreműköd, ni. A hatékony értekezletekre az jellemző, hogy a résztvevők felkészültek. Felszólalásukat lényegre törően, röviden teszik meg. Nem tartanak előadást, nem ismételnek másokat Nem szónokolnak, hanem szorosan a tárgyalt témához tesznek használható, konkrét észrevételeket. Kérdéseik a tisztázatlan problémákra irányulnak. Nem az akadályokat kutatják, hanem a megoldást keresik. Így az értekezleteknek nem közönsége, hanem alkotó kollektívája van. A hatékony, értekezletek, testületi ülések általánossá válásában a pártszerveknek, -szervezeteknek jelentős és felelősségteljes feladatuk van. Mindenekelőtt át kell tekinteni és folyamatosan értékelni az értekezletek rendszerét, azok szervezésének, lebonyolításának módját, hatását. A tapasztalatok birtokában kell és lehet a taggyűléseket, a tömegszervezeti rendezvényeket, munkahelyi fórumokat még alkalmasabbá tenni funkciójuk, rendeltetésük ellátására és nem utolsósorban így biztosítható, hogy a tanácskozásra fordított idő ténylegesen hasznosan, gazdaságosan legyen kihasználva. A vifággazÉsgg hírei Aggodalmat keltett Washingtonban az infláció fel- gyorsulásáról közzétett legújabb jelentés. E szerint a fogyasztói árak januárban 0.5 százalékkal mentek feljebb, egész évre kivetítve ez már csaknem 11 százalékos inflációt jelent, felülmúlja a jelenlegi ugyancsak riasztónak tartott 9 százalékos pénzhígulás! ütemet. Az amerikai közvélemény egyre inkább kétségesnek tartja Carter elnök önkéntességen alapuló, inflációellenes programjának sikerét. Az áremelkedés gyakran olyan területeken következik be — például az élelmiszereknél —. amelyek nem esnek az elnök által megjelölt 5.75 százalékos évi drágítási korlátozás alá. A tizedik öléves tervidőszak első három esztendejében óriási előrelépés történt a szovjet: vaskohászatban. Ezekben az években összesen 323 millió tonna nyersvasat, 443 millió tonna acélt és 309 millió tonna hengerelt árut termeltek. Korszerűsítették a feldolgozás technológiáját. bővítették az előállított termékek választékát, tökéletesítették a minőséget és gazdaságosabbá tették a gyártási folyamatokat. A szektor előtt nagy feladatok állnak ebben az évben is. Így például a nyersvasolvasz- tás mennyiségét 114,3 millió tonnára, az acéltermelést pedig 156,1 millió tonnára kell emelni. A Távol-Kelet két fontosabb fővárosa, Tokió és Peking áll az üzletembereket tájékoztató Financial Times táblázat két végén. A drágaságban Tokió jár az élen, a legolcsóbb nagyváros pedig Peking. Az angol lap tudósítói a világ 66 legfontosabb nagyvarosában szedték össze az adatokat. A ranglistán London tavalyelőtt a 38. helyen szerepelt, tavaly — a szállodaszobák drágulása, valamint a font erősödése következtében — a 14. helyre rukkolt elő, az idén pedig a 11. helyen áll. New York volt tavalyelőtt a világ második legdrágább városa — az idén a Mi. helyen áSi. * A kanadai kormány av. aranyfeldolgozó ipar megsegítése végett szeptemberben 50 dolláros aranyérmek verését tervezi. Az érméket 1979—1981-ig terjedő időszakra dobják piacra több mint 250 dolláros unciánkénti egységáron. Az előrejelzések szerint összesen ötmillió érmét készítenek, ennek mintegy 10 százalékát hazai piacon értékesítik. Az érmék maradék részét várhatóan az NSZK-ban és az Egyesült Államokban adják el. Mi érleli a gyümölcsöt? Odafelé menet volt alkalmunk látni: az egyre közeledő tavaszi rügypattanást már rendben, metszve várják a szőlősorok. S ez jó dolog — mondtuk magunknak, tudva azt, Hercegkúton a szőlő tényleg szent növény. Forintot, boldogulást ez hoz. A kis mozi terem most is megtelt, mint minden esztendőben Ilyentájt. A zárszámadás, a felnőttek gyermekekhez hasonló izgalommal várt bizonyítványosztása. ünneplőbe öltöztetett minden résztvevőt. De nemcsak a ruha jelezte, hogy itt, ilyenkor többről van szó, mint egyszerű közgyűlésről. Üjra megmérettünk, s milyennek találtattunk? Mit mondanak a számok, a „varázslat”, ami képes a fizikai munkaerőt, verejtéket, szorgalmat leírható módon, tényként rögzíteni? A kérdések éhét csillapító kritikus, érlelő szót figyelmes arccal, szemmel, hümmögéssel kísérte a több száz gondolkodó. A tudat felfogott mindent, s regisztrál: ez jó volt, ez kevésbé sikerült. Aztán az érte érvelés, a még jobbért szólás, kikívánkozott mindazokból, akikben mind m. ideig belül ott szunnyadt. A tavalyi esztendő summa, zatát a hercegkútiak sem kezdhették mással, mint az időjárással. Várhomoki Ambrus elnök szavai kimondták egy kellemetlen igazságot: az elmúlt 200 évben csak ötször volt olyan hideg nyár, mint tavaly. Például május 13-án mínusz 5 fokos hideget mértek. Csapadék pedig 1978- ban e tájon alig-alig hullott. S ez az alig-alig is majdnem egyszerre jött !e április— július között: természetesen sok víz teremtette károkat hagyva maga után. Dőlt búza. ocsús szem, fagy csípte szőlő, magas nedvességtar. talmú őszi növények, belvíz, alacsony cukorfok. Minden rossz összejött? Hercegkúton mi érleli hát a gyümölcsöt? Egyáltalán, 1978-ban beért-e ez a gyümölcs? Nos, a gyümölcs tavaly sem maradt fenn a fán. Az érlelő pedig? A stencilezve. minden tagnak, vendégnek kiadott éves tájékoztató első oldalán a sokak által sajnos közhellyé csépelt fogalmak megvalósult tartalma olvasható, mint „érlelő": az emberi szorgalom, helytállás, technikai ellátottság, takarékos, szervezett munkavégzés. Hercegkúton tavaly búzából- 38,4 mázsás, tavaszi árpából 33,9 mázsás átlagtermést takarítottak be. Több mint 200 szarvasmarhát hizlaltak fel jó eredménnyel. Jellemzésül egy adat: a szűkített önköltség a hizlalásnál 30 forintról 28 forintra csökkent. Ha ehhez hozzászámítjuk. hogy a minőség javulásával megnőtt az értékesítési átlagár is. akkor igazán pozitív előjellel szólhatunk a gazdaság ilyen irányú tevékenységéről. A szőlő ugyan a tervezettnél gyengébben sikerült, a borral együtt mégis közel 12 milliót hozott a tsz konyhájára. Mindezek mellett mondjuk el azt is, hogy a herceg- kúti Remény Tsz mindössze 2223 hektáron gazdálkodik. Ez a kis gazdaság tavaly is saját erőből 3,5 milliót költött beruházásokra (szőlőt telepítettek, üzemi utat építettek, megoldották a vízlevezetést), és több mint 2 milliót gépvásárlásokra. A már említett időjárási gondok ellenére is 3,8 milliós eredményt értek el 1978-ban. Hercegkúton az időjárás miatt sokat szidott 1978-ban egy dqlgozó havi átlaga 3335 forint, egy tízórás munkanap értéke (munkabér-)-pré- mium) 170 forint. A Remény Tsz példa rá, hogy a gyümölcsöt valóban az előbb felsorolt tényezők érlelik, de tegyük hozzá azt is, nem elég ehhez csupán egy esztendő. A hercegkútiak mindennapját tervszerű, tudatos közösségi munka jellemzi. (Fegyelmezettebb, jobb légkörű zárszámadáson most sem jártam sehol a megyében.) A közgyűlésen átadott TESZÖV-kitüntetés a betakarítási munkák második helyezéséért ugyancsak ezt támasztja alá. Vallják: tartós sikert csak tartós erőfe- szítés produkál. Egy régi közmondás hasonlók állít: nem elég akkor abrakolni, amikor indulni kell! Hajdú Imre Gépek mellett Ez évben gyárrá „lépetí elő” a Kismotor- és Gépgyár 3-as számú gyáregysége. Mezőkövesden. A kö- vesdiek 10 év alatt kinőtték a gyáregység, címet, hiszen az elmúlt évben — a még gyáregység — 46,7 millió forint termelési értéket állított elő. A járműipar részére különféle szerelvényeket. alkatrészeket gyártanak itt. Fotóriporterünk Mezőkövesd új gyárában készítette felvételeit. A képen: Kriston Istvánná egyszerre 6 gépen dolgozik, illetve ellenőrzi azok működését. Az egyorsós automata gépeken dugattyúkhoz csapszegeket gyárt. A foszfátozó üzemben a különféle gyártmányokat korrózió ellen fetületfoszfátozásnak vetik alá. Az elmúlt évben 14 millió forintos költséggel új felületkezelő üzemrészt hoztak létre, és helyeztek üzembe. Képünkön, Kassai László laboráns a kádfürdők folyadékait ellenőrzi. (Fotó: Laczó József) Dióligetet telepítenek a monoki határban Nyolcezer diófacsemete érkezett ezen a télen a Szovjetunióból a monoki Kossuth Termelőszövetkezetbe. A szép, magas. 160—170 centis oltványok egyelőre egykori borpincékben telelnek, várják a kitavaszodást, az ültetés kezdetét. Kétezer csemetét tovább küldenek Szabolcs-Szatmárba. hatezer pedig a monoki határ hasznos dísze lesz. Más kultúrák számára alig használható, nehezen művelhető, köves ha- 'árrészeket készített elő gondosan a dióliget telepítésére a közös gazdaság. A Leánykő és a Vasgyár nevű dűlők 70 hektárja terem majd diót néhány esztendő múlva. Valóban csak néhány. és nem 10—15 esztendőt kell m_jd arra várni, hogy bőséges kóstoló legyen az idén tavasszal telepített oltványokon. A Szovjetunióból vásárolt Kosztyuzemszki, Kisinovszki. Kazaki és U— 57-es fajták ugyanis rendkívül gyorsan termőek. Az eke- vascsorbítő Vasvár, s az eddig jószerivel csak kö*~■* termő Leánykő dűlőkben — ha a telepítés sikerül —. öthat év múlva már rázhatják, verhetik az első diótermést. A dióligetet célcsoportos beruházás keretében, állami támogatással telepíti a termelőszövetkezet, teleztek és SpzÉMás
