Észak-Magyarország, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-01 / 50. szám
ÉSZAK-MAGYAR ORSZÁG 4 1979. március 1., csütörtök Nézőtéri meditáció A néző dilemmái „...egy szép szóért” . / Gyarmathy Ferenc visszatérése Lolka és Bolka nagyon régi, kedves ismerősei nemcsak a tévénézőknek, hanem a mozilátogatóknak is, hiszen e két kedves lengyel rajzlilm-figura igen gyakran jelentkezik képernyőn és a mozik kísérőmüsoraiban egyaránt. Most egész estét betöltő, színes lengyel rajz-játékfilmben látjuk őket viszont, felnőttek és gyermekek örömére. A film címe: Lol- ka és Bolka a Föld körül. Ebből való a fenti képünk. A NYOMOZÓ DILEMMÁJA a címe annak a szovjet filmnek, amelyet Grigorij Aronov és Vlagyimir Sregyel rendezett, a főszerepét pedig az oly sok, nagyszerű alakításból ismert Jevgenyij Leonov játssza. Az ő neve általában garancia szokott lenni arra, hogy valamilyen becsületes, tiszta ember lesz a központi hős, akinek története továbbgondolkodásra sarkall, érdekes szellemi munkát ad. Nos, Leonov most is egy tiszta, becsületes embert játszik, ő a címbeli nyomozó, bizonyos Lutrid», aki megközelítőleg sem azonos sem külsőségeiben, sem habitusában a krimisorozatok detektivhőseivel. Neki van a filmben igen komoly dilemmája, és-nem kevéssé komoly dilemmája akad a nézőnek is, aki a zord idő elől moziba megy, és a cím után valamiféle krimit sejt. Leonov ugyanis két ügyben is nyomoz, és egyet sem fejez be. Bűnügyi filmeket kommentálva, a kritikusnak mindig mentegetőznie kell. mert nem árulhatja el a tötténet csattanóját, a nyomozás kimeneteiét. Itt ilyen gond nincs. Egyik nyomozás sem fejeződik be, úgy veszünk búcsút a derék Luzsintól, hogy súlyos emberi és szakmai dilemmákkal viaskodik, és mi is töprenghetünk, vajon amit láttunk bűnügyi történet volt-e, vagy egyszerűen életkép egy tisztes, ám öregedő nyomozó életéről, vagy a történetesen nyomozó foglalkozású embernek a drámája pergett le előttünk, aki hivatali felettesei noszogatására sem hajlandó gyorsan végezni egy-egy üggyel, mert sokkal inkább lelkiismeretére, emberi tisztességére .hallgat. Akármilyen filmnek fogjuk fel A 'nyomozó dilemmáját, egyikként sem áll meg egészen, meglehetősen unalmas is; kriminek nem elég Izgalmas, lélektani drámának nem eléggé mély és motivált, az egész alatta marad a Leonovhoz fűzött várakozásnak. * RAFFERTY ÉS A LÁNYOK a címe a Dielt Richards rendezte amerikai filmnek. Ennek központi alakja a címben is említett Rafferty, azaz gúnynevén Csúzli, aki húsz évet szolgált a haditengerészetnél, a történet kezdetén pedig egy autósiskola oktatója. A jámbor, kicsit ügyefogyolt és italozó természetű férfit két fiatal lány , foglyul ejti” és kezdetét veszi a hosszú lötyögős az USA déli államaiban. A két lány és a férfi ez utóbbi autójával ide-oda vándorol, játékkaszinóba keveredik. kisebb-nagyobb bűncselekményeket követ el. lop. csal. szélhámoskodik mind a három; végül az egyik lány otthagyja őket. mert összeismerkedik -egy mulatóban az ott játszó zenekar vezetőjével, a másik Iíny t meg elviszi a rendőr- ' ség, részben mert feljelenti egy kiskatona, akit a szállodában kifosztott, részben mert eredetileg nevelőintézetből szökött. Ennyi történik velük. Az utolsó kockákon Rafferty kiszabadítja a lányt az intézetből! és elindulnak valahová. Tagadhatatlan, hogy a filmben sok a szórakoztató elem. Kitűnőek a színészek. A nyelvezete a filmnek meglehetősen vaskos. Sok a számunkra ismeretlen érdekesség is. Az egész azonban egy olyan élet- szemléletet és életvitelt mutat be, amelyet legfeljebb, mint könnyed szórakoztatási, mint mozilátványt fogadhatunk el, de egyetérteni vele nem tudunk. A másfél órás időtöltést megéri, többet Mesedarabban kezdett, ez az első számon tartott szerepe. Ennek- több, mint húsz éve. Két hete sincs, hogy az Óz, a nagy varázsló című mesedarab miskolci bemutatóján — hosszú idő uíán —ismét színpadon , láthattuk Gyarmathy Ferencet, a Miskolci Nemzeti Színház Tagját. Őzként — az előadás végén — ő mondta el nekünk és a szereplőknek a „varázslat” titkát. Ebből idézünk egy gondolatot:,,... ( s a bádogembernek is attól lett szíve, hogy az oroszlánt — amikor az bajba került — megsiratta; mert a másik bajának megértése a szív legbiztosabb jele ...” Beszélgetésünk most sokfelé kanyarog — tárgya pedig nagyon is valóságos. S egy kérdés hajtja: mi történt az elmúlt években, mit jelent a visszatérés a színész számára? A beszélgetésben gyakorta tér vissza színészi hitvallásnak számító gondolataihoz: — E csodálatos pályát mindig szerettem, ma is. Az elhangzott szó, a látott alakítás példát adhat, csodát tud tenni. A színházba csak alázattal lehet bejönni, ott dolgozni... — Mégis, miért, hogy hosz- szú ideig nem láttuk? — Évek voltak ezek. Nehéz ennek a pontos dátumát — a kezdetét — megmondani. Sajnos, olyan légkör alakult ki a színházban, amit nevén ugyan senki nem nevezett, de amely számomra például leheletetlenné tette a színészi munkát... — Négy év után visszatért, Egerben a Csehov-elő- adásban játszik, itt, Miskolcon az Óz-jban ... Most mit érez? — Mit mondhat erre egy színész? Örülök, hogy visszatértem . A színpadtól. egyébként, soha nem kerültem távol. Az elmúlt években is dolgoztam egy miskolci szakmunkásképző intézet irodalmi színpadával, foglalkoztam velük, találkozhattam velük. A visszatérés természetszerűleg felveti a további tervek, az elképzelések kérdését is. Nos, erre azt mondhatom: amennyiben a rajtam kívül álló körülmények ezt lehetővé teszik — s a jelek erre mulatnak —, akkor kész vagyok tovább szolgálni a pályán. Gyarmathy Ferenc huszonöt éve szolgálja a színházügyet. (Ez év január 26- án volt pályakezdésének negyedszázados évfordulója; ő tudja .. .). — Ügy vélem, hogy alázattal. tisztességgel ebbén az országban mindenütt lehet „űzni ezt a szakmát”... Nem gondoltam tehát a távozásra. Elkötelezettje vagyok annak, amiben élék; amit immár huszonöt éve csinálok... Ami a társadalmat — jói vagy rosszul — érinti, attól nem tudok elzárkózni. A színész, a. színházi ember kötelessége az, hogy a gondolat és a szépség igazságát felmérje és azt továbbadja . . Néhány évi kimaradás után Gyarmathy Ferenc most mindezt a színpadon bizonyíthatja. S egyáltalán: mint színész és mint magánember e szellemben dolgozhat. Meséből valóságba ámult áhítattal hallgatjuk mint Óz-t, s reménykedünk abban, hogy gyakrabban láthatjuk színpadon. Mi. a nézőtéren ott leszünk. S reméljük, ő meg megkapja mindazt, amiért érdemes küzdeni. A beszélgetésben Tímár Józsefre hivatkozott. Pontosabban arra a megfogalmazásra, hogy: ,.A színész, egy szép szóért, majdnem mindenre képes”... (lenagy) aligha. (benedek) Kettesben Darvas Ivánnal Egv lehetséges nfmsikej-rS (mE együtt) színművész ült le legutóbb Szilágyi Jánossal beszélgetni. Mindkettőjüket, régóta figyelem. Darvas Iván kezdettől fogva lenyűgözött művészetével, a riportert — noha mindig elismertem kvalitásait —, korábban nem kedveltem. Túl „rámenősnek”, provokatívnak tartottam, s nem biztam intellektusában. Tulajdonképpen a „Kettesben” sorozat döbbentett ró, hogy ebben a „cikiző” riport erben a felszíni „vagányság” mögött rendkívül erőteljes ábrázolókészség lakozik, s ha nyersebb is mint némely pályatársa, azért nem kevésbé humánus. Helyesebben, kérlelhetet- lensége a humanisták szigorával rokon. Mi okozza a Kettesben című műsor izgalmát? A válasz lálszólag nagyon könnyű: híres emberek szólalnak meg élő adásban. Csakhogy ez így nem pontos. Mert az előadás esetlegességei közepette megszólalók nem egyszerűen „csak” híresek — kicsit hírhedtek is. Vagyis: sok izgalmas ellentmondás motiválja életüket, személyiségüket. Szilágyi ezeknek az ellentmondásoknak a feltárásában mester. Vannak riporterek, akiknek vallanak. Szilágyinak oly módon tárulkoznak fel, hogy vitatkoznak a kérdezővel, illetve szenvedélyesen magyarázzák a bizonyítványukat. Sokszor önmaguk számára is új dolgokat mondanak ki, vagy régieket fogalmaznak meg egészen új módon. Bármennyire is furcsán hangzik,' az igazán jelentős személyiségeket zavarja (kicsit megbénítja), ha túlságosan respektálják őket. Nos, Szilágyiban nincs túlzott respektus ... De van természefes tisztelet partnerei iránt. Gondolom, ez a titka. Az egyik! Mert például kitűnő dramaturgiai érzékkel és szerkesztőkészséggel bír. Nem tudom, megfigyelték- e már a szüneteit? Beszédes csendeket tud letemetni, ha szükséges. S micsoda kivárásai vannak! Éreztetni tudja velünk, hogy gondolat születik, ha születik. Tulajdonképpen ritka pillanatok a rádiózásban ... Darvas Ivánnal nem volt könnyű dolga. A színész — páratlan intellektussal, kitűnő modorban — jó ideig hallgatott. Ügy ériem, nem igazán belülről szólt. Tobbé-kevésbé ismert információknál (pályakezdés, Művész Színház-i szerepek, a Madúchban töltött, évek) nem is kaptunk sokkal többet. Ami a letartóztatást és a börtönéveket illeti, ehhez már kellett egy kis nekirugaszkodás; az előadásmód azonban ezúttal is korrekt volt, kimért. Darvas semmiféle indulatokat nem akart kelteni. , Már-m-ár azt1 hittem, nem kapunk többet egy életút precíz (mór-már tudományos) elemzésénél; a személyiségjegyek gondos feltárásánál. Aztán a zárkózott (intim szféráit különösen őrző) színművész elmondott néhány dolgot — ezeket is nagyon egyszerűen —, melyek felforrósították a levegőt. Pedig csak amolyan önkénlelen vallomások voltak. Kiderült. hogy a magyar színházi élet az egyetlen közeg, melyben élni tud, hogy a sikerek közben is rengeteg csalódás (lelki és fizikai baj) nyomasztja, s hogy mennyire örül a későn jött családi boldogságnak. Mindez már leírva kevésbé izgalmas; a gondolatok születése azonban az volt. Ivón sokat tud a színházról, 1/dIVdS IVdn sok ,.iporlerl csábílott volna a szakmai beszélgetés. Szilágyit nem csábította. Nem ért annyira a színházhoz? Annyira ért az emberhez! (gyarmati) Amatőrök a Vasasban Mi kell a filmcsináláshoz? Amikor néhány héttel ezelőtt találkoztunk, akku’ meg házon kívül nagyon kevesen ismerték a Vasas Filmkört. Időközben azonban (február lti—17—líl-ón) lezajlott Egerben a Vili. kert-magyarországi tájegységi amatőrfilm-szemle, ahol Kovács Tibor, miskolci vasas filmes, Mokri Mészáros Dezsőről készült filmjéért kü- löndíjat kapott. Ez akkor is tisztes dolog, ha figyelembe vesszük, hogy öt megye harmincnyolc filmjéből csak hatot díjaztak a szemlén, az eredménynek azonban azért kell elsősorban örülnünk, mert egy új — alig tízhónapos — szakkör munkáját dicséri. Mi kelthet korunkban — a mindennapi mozi- és tv-mü- sorok közepette — nagyobb érdeklődést, mint a film. Mikor a Vasas Művelődési Központ meghirdette új szakkörét, több mint hatvanan jelentkeztek. Aztán kiderült, hogy a íilmcsiná- lás mégsem olyan «egyszerű dolog; izgalmas játék, amelyre bizony alaposan fel kell készülni, s nem olt kezdődik, hogy az ember kamerát vesz a kezébe. Végül is — dr. Gulyás László vezetésével — kialakult egy nagyon lelkes, érdeklődő és szakmailag is egyre inkább fejlődő törzs- gárda. Harmincötén vannak, s nagyon érdekes végigfutni a foglalkozás szerinti megoszlásukon. A szakköri tagok között van néhány gimnazista. moziüzem-vezető, mozigépész, több egészségügyi dolgozó, műszakiak a DI- GEP-böl és az LKM-böl, muzeológusok, nyomdászok, mérnökök, orvosok, festők, ■egyetemi hallgatók. És, a felsorolás még korántsem teljes. A gimnazisták ugyan csökkentik valamelyest az átlagéletkort, a szakkör azonban így is a felnőttek közös munka- és szórakozóhelye. Amíg gyülekezik a tagság, együtt töltött szabadnapokról, közös kirándulásokról, „házibulikról” beszélnek. Aztán végre elsötétedik a nézőtér, s megkezdik a vetítést. (Közbevetőleg érdemes megjegyezni, hogy a fenntartó szerv eddig 200 ezer forintot fordított a szakkör felszereléseire; van négy darab H milliméteres vetítőgépük, négy felvevőjük, több magnetofon, s mindaz, ami kell a korszerű munkához.) A ,ió technikai hátteret érezzük vetítés közben is. bár ezek a filmek (egy-két kivételével) muszterek, azaz nem kezelhetők még alkotásként. A szakköri tagoknak az alapvető technikai ismereteken kívül jártasaknak kell lenniük a filmdramaturgiában, a vágás mesterségében, a rendezésben; egyáltalán mindazt kell tudniuk, amit a filmkészítőknek általában. Röviden: látni kell tudni. Persze, a látáskultűra még az amatőrök esetében sem garantál okvetlenül izgalmas filmeket. Nagyon fontos, hogy az amatőr is akarjon valamit; olyan dolgokat mondjon el mindennapjainkról, melyek szellemi, közéleti izgalmat teremtenek. A klub 'tagjai hangsúlyozzák, hogy együttlétük, közös munkálkodásuk nem csupán igényesebb játék, ami kimerül a családtagok, a szép tájak, vagy artisztikus formák íotografálásában. De nemcsak mondják, ezt bizonyítja az a néhány film is, amit lepergetnek előttem. Az egyik amatőr (neveket itt szándékosan nem írek. jelezve. hogy az alkotói egyéniségek kibontakozására azért m ég várni kell) mint a nyári filmes tábor tagja, a jász- fényszarui kalapgyárba látogatott el kamerájával. A film a lehető legprecízebben megismertet bennünkel a kalapgyártás technológiájával, s azokkal az asszonyokkal is. akik — sokszor még kétlakiákként — végzik ezt a nehéz munkát. Nagyon reméljük, hogy ez a nyersanyag izgalmas filmmé áll majd össze. De készültek filmek Miskolc közlekedéséről, a Zsarnai-telep vásári forgatagáról, ott voltak a klub tagjai a művelődési központ szeptember 17-i nagy kivonulásán (ez alkalommal az utcán, illetve a szabadtéri színpadon léptek fel az intézmény művészeti együttesei), s készítettek már munkásportrékat is. Ottjártam a|J kalmával a Mokri Mészáros- Dezső kiállítását bemutató film tűnt a legegységesebbnek, leginkább kész munkának. Nem, véletlen tehát, hogy ez nyerte a tájegységi szemlén a különdíjat. A filmklub tagjai egyébként nem siettek és nem sietnek a nyilvános bemutatkozással; sok mindent meg kell még tanulnunk — mohd- ják. Félig-medaig titokban azonban már készülnek a XVI. országos amatőrfilm- fesztiválra. Helyezést még nem remélnek; szakmai tapasztalatokat annál inkább. * Az idei miskolci rövidfilmfesztiválon — az úgynevezett információs vetítések keretében — talán az amatőrökre is szánhatnánk néhány percet?! (Gy—) tata Gfuia tasÉKz line'» Xantusz Gyula festőművész az idén tölli be 60. életévet Müveiből március 1-én szülővárosában, Nyíregyházán nyílik kiállítás.
