Észak-Magyarország, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-11 / 35. szám
ESZAK-MAGYARQRSZÁG 4 .1979. február 11.; vasárnap Játék — színjáték Köveskúti Éva, a csoport vezetője A művelődési ház nagytermét két nap óta fűtik, mégse kívánkozik le rólam a télikabát. A gyerekek azonban nekivetkőznek. S nem is kell félteni őket, hogy megfáznak, mert egy-egy délutáni próbán sok kilométernyi út megtételéhez elegendő mozgást „dobnak be”. Mióta nem láttam a pulno- ki gyermekszínjátszókat, sokat nőttek, erősödtek. Csak a játékos kedvük maradt a rési ... Még tavaly egy megyei bemutatón a Pinty-ponty című szerkesztett játékkal hívta fel magára a figyelmet a Köveskúii Éva vezette csoport. A műsor vonzereje éppen abban állt, hogy senki sem érezte, hogy itt színpadra tervezett produkcióról, „szerkesztett” műsorról van szó. Mintha csak jókedvükből álltak volna össze az akkor még alsótagozatos kisdiákok, hogy eljátsszák, elénekeljék nekünk mindazt, amit tudnak. Most a putnoki próbán derül ki (amit egyébként különben is sejtettünk), hogy mennyi munka, gyakorlás áll egy-egy ilyen spontánnak tűnő produkció mögött. A munka azonban korántsem megerőltető. A gyerekek — tornacipőben, melegítőben — kört formálnak, s a tanárnő részvételével megkezdődnek a ritmus-, illetve impulzusgyakorlatok. A próba első stádiumában csak az a feladat, hogy ellazuljanak, bemelegedjenek; hogy engedelmeskedjen a testük. Kezdetben tornatermi tréninghez hasonlít a próba; lábkörzést, térdteke- rést, fejkörzést látunk. A tanárnő ügyel arra, hogy minden ízület, izom mozogjon. Aztán — immár a földön fekve — lazító gyakorlatok következnek. Az előkészítő munkában nagyon fontos — és ez már sokkal több, mint testi nevelés —, hogy a játszók kapcsolatot teremtsenek egymással. Ennek egyik legjobb módja az úgynevezett tükörgyakorlat. Az egyik gyerek tükör, a párja pedig ennek tükörpépe. Majd megfordítják a szerepet. ■sít Csak azután szólal meg a zene. A gyerekek ülve, csukott szemmel és egészen laza állapotban hallgatják a jól ismert Schopin-keringőt. A próba vezetője arra kíváncsi, hogy kiben, milyen impulzust, emóciót hangulatot kelt az adott muzsika. Kisvártatva látjuk, hogy mindenkin valamilyen kellemes érzés vesz erőt. Van aki megindul — s mintha csak egyedül volna egy nagy virágos réten —, gyönyörködik a természetben, majd vadvirágokat szed. Más táncolni kezd, belefeledkezve a mozdulatok gyönyörűségébe, melyek groteszkségük ellenére is nagyon kifejező- ek és hitelesek. Van, aki csak sétál- (mint később elmondta, lágy tavaszi esőben), van aki képzeletbeli zongorához ül, s elmerülten játszik, néhányan párt keresnek, s leheverednek a zöld gyepre. lágy dallamok azonban nemcsak ilyen lírai töltésű cselekvéseket sugallnak. Néhányan ellentétben a feszültségeket feloldó zenével, verekszenek, illetve imitálják a verekedést. Utána ki-ki szóban is elmondja, hogy milyen természetű indulatok fogantak meg benne a zene hatására. Most következnek — immár a színjátékhoz nagyon hasonló — csoportos helyzetgyakorlatok. A társaság két részre oszlik, s egy negyedórányi időt kapnak, hogy felkészüljenek a játékra; vagyis kitaláljanak egy történést, és azt megelevenítsék előttünk. Közben van időm a csoportvezetővel beszélgetni. Kiderül, hogy a huszon- egynehány tagú társaság zöme már három-négy esztendeje együtt van. — Öli az iskola „legrosszabb” gyerekei — mondja Köveskúti Éva, amin terrpészetesen azt kell érteni, hogy a leg- fogékonyabbak, a legnagyobb mozgásigénnyel bírnak, s a legvállalkozóbb szelleműek. Mindenesetre nem lehetett könnyű őket „megszelídíteni”. A közös játéknak azonban hallatlanul nagy ereje van. S az sem mindennapi pedagógiai teljesítmény, hogy a gyerekek elfogadták játszótársukul a tanárnőt. Hol és hogyan kellett kezdeni? Természetesen nem valamiféle idomítással, szereptanítással. A legfontosabb volt, szóra bírni a kicsiket. Ehhez együtt kellett velük élni, meghallgatni apró-cseprő panaszaikat, részesévé válni örömüknek. A tanárnő bírta türelemmel, találékonysággal, s nem utolsósorban fizikai erővel, hiszen máig is együtt énekel, táncol, fut, sőt bukfencezik taníványai- val. Akik közben egészen felszabadultak, valameny- nyien levetkőzték az Ózd vidéki nyelvjárást, nincs bennük semmiféle félsz és félszegség. * De már jön is az egyik csoport, s a hatalmas üres terem közepén megteremtik a maguk játékterét. Kinn az előszobában egy kicsit külsőleg is átváltoztak. Sálakból, kendőkből csodálatos fejdíszeket készítettek. s szereztek néhány eszközt is (összekötő szőnyegeket, álló fogást, egy-egy edényt), amely megkönnyíti játékukat. Kisvártatva felfedezzük, hogy a gyerekek egy indián falu életét elevenítik meg. A férfiak rituális vad táncokkal éppen vadászatra készülődnek — kérik a jó szellem segítségét —, az asz- szonyok pedig háztartási munkákkal foglalkoznak. Van a faluban egy súlyos beteg is. Efölött a varázsló mormol érthetetlen igéket, s többen siránkoznak. A kis színjátszók tulajdonképpen a szimultán színpad követelményei szerint mutatják be a falut. A történet — a gyerekfantázia szerint — természetesen happy enddel Végződik. 'A férfiak elejtik a legszebb szarvast, a beteg meggyógyul, s mindannyian jóízűen lakomázni kezdenek. Közben természetesen egyetlen szó sem hangzik el. A csoport másik fele azonban felülmúlja ezt a produkciót. Ők egy — igen népes — mai család estéjét mutatják be, szatirikus látásmódról téve tanúbizonyságot. A jelenet (melynek alig lehet véget vetni) tulajdonképpen a felnőttek kritikája. Arról szól, hogy szegény gyerekek szeretné-, nek öntörvényeik szerint élni (tévét nézni, játszani, rajzolni stb.), de a zord szülők minden pillanatban a leckét kérik számon, a kicsinyeket pedig ágyba dugják. A gyerekek minduntalan fellázadnak (kibújnak az ágyból, a konyhába szöknek pákoszloskodni, eldugják a könyveket és füzeteket), egyszóval az idegeikre mennek szüleiknek, nagyszüleiknek. Végül aztán elcsendesedik a ház, s mikor a mama nyugodtan leül kézimunkája mellé, az apa pedig olvasni kezd, minden kezdődik elölről... Végül még egy játék. Az iménti családi kört most már „hangosítják”. A dialógusokhoz azonban csak ez a szöveg áll rendelkezésükre: nyolcezernyolcszáz-nyolc- vannyolc. A szituációtól függően más- és másként kell mondani. Lehet erélyesen, .nevetve, kétkedve, könyörögve, könyesen, a felfedezés erejével, dühösen, szerelmesen, nyafogva, sej- pítve, aggódva, ellentmondást nem tűrően, és még ki tudja hányféleképpen. A játszók egyetlen hangsúlytévesztés nélkül használják fel a nyolcezernyolcszáz- nyalcvannyolcat... Közben mindannyian bemelegszünk, felmelegszünk, és a gyerekekkel együtt nagyon sajnáljuk, hogy vége a jó játéknak. * A putnoki csoport a tavalyi megyei szemlén a legjobb minősítést kapta. Talán az elmondottakból is kiderül, hogy nem érdemtelenül. Most ismét új műsorra, izgalmas játékra készülnek; szép, családi ünnepen, egy névaldón kell rpajd szerepelniük. Búcsúzás közén egy kisfiú megállít: — A nevünket tetszik-e tudni?. — Nem, azt sajnos nem tudom. Már- pedig ez nagyon fontos: „Letyepetye”. Ugye tetszik érteni? — Hát persze hogy értem. (gyarmati) Részlet a „Pixity-pony” produkcióból t; I Díjak után, szemle előtt Tegnap délután, a Magyar Sajtó Házában átadták a magyar filmkritikusok díjait azoknak, a filmalkotóknak és színészeknek, akik a Magyar Film- és Tévékritikusok Szervezete megítélése szerint — az 1978. évi magyar filmtermés mérleglése során — a honorálásra legérdemesebbnek bizonyultak. A testület január 24-én hozta meg döntését, és így az elmúlt év január 20-a és a döntés hozatala közötti időben bemutatott magyar filmek kerültek a mérlegre. (Ez eltér a lapunkban korábban közölt éves értékeléstől, mert mi a naptári évet vettük alapul, és így az ez év januárjában bemutatott BUÉK, Áramütés és Csaló,dí tűzfészek című filmek a mi értékelésünkben ne?n. szerepelhettek.) A filmkritikusi testület állásfoglalása, amely meglehetősen sokrétű vita után alakult ki, jól tükrözi a magyar filmművészet 1978-as főbb vonulatait, irányulásait, figyelmet érdemlő törekvéseit. Figyelembevéve a fentebb jelölt időponti eltérést, nagyrészt megegyezik a lapunk által már korábban közölt értékeléssel. Érdembeli eltérés nem mutatkozik, csak mi még akkor nem értékelhettünk olyan filmet, amelyet nem mutattak be. Ez pedig jelen esetben nem mellőzhető adat. A honorált filmalkotások és színészek listájában ugyanis az olvasó olyan filmmel és színészekkel is találkozhat, amely, és alak a december 3J.-ig bemutatott filmek között nem szerepeltek. Ilyen például Tarr Béla. filmje, az elsőfilmes rendezők díjával honorált Családi tűzfészek, amelyet Miskolcon ugyan műsorra tűztek január 25-től, de a MOKÉP intézkedésére későbbre halasztották bemutatását, valamint a BUÉK két főszereplője: Bujtor István és Esztergályos Cecília. Megállapította a testületi értékelés, hogy rendkívül erősen jelen van játékfilm- gyártásunkban a dokume.n- tarista törekvés és kiemelkedően értékes alkotások születtek ezek jegyében. Örömmel regisztrálhatjuk, hogy a fődijat két film nyerte: a Kovács András rendezte A ménesgazda mellett ezt a megtisztelő díjat kapta Dárday István dokumentarista eszközökkel készült Filmregénye. Két évvel ezelőtt Dárday jutalomutazása nyerte ugyanezt a fődíjat, s az a film is hasonló eszközökkel készült. Mostani, újabb honorálása e törekvések érteleiét, az ily módon létrehozott művek magasabbrendűségét igazolja. A kettős fődíj a hagyományos játékfilm és a pszeudokumeniarizmus egymás mellett élésének és hasonló- értékek létrehozásának a bizonyítéka. De a dokumentarista törekvések elismerését jelzi Tarr Béla filmjének, a Családi tűzfészeknek a kitüntetése is, amely film ugyancsak hasonló eszközökkel készült. Nem utolsósorban idetartozik az, hogy az operatőri díjat az idén Papp Ferenc nyerte el több dokumentarista jellegű film kiváló operatőri munkájáért. Örömmel regisztrálható, hogy a kritikusok ismét kiadták a legjobb forgatókönyvnek járó díjat, s ezt Müller Péter, a K. O. forgatókönyv-írója kapta. E forgatókönyv honorá lása azt is bizonyítja, hogy jó, ha írók közreműködnek a filmek készítésében, jó, ha iró vállalkozik a forgatókönyv írására is. A színészi díjakat nem volt könnyű kiosztani, hiszen sokkal több kitűnő színészi alakítás mutatkozott, mint kitűnő film. Bujtor István és Esztergályos Cecília alakítása egy általunk kevésbé elfogadott filmben, a BUÉK-ban érdemelte ki az elismerést, Papp Éva pedig a Magyarok-beli alakításával nyerte el. Epizódszníészi díj- jat Bencze Ferenc kapott, több kitűnő alakításáért. A díjak kiosztása, illetve odaítélése testületi állásfoglalást tükröz, s úgy érezzük, a testület most igen jól döntött. Összevetve a karácsonyi lapszámunkban közölt éves értékeléssel, szíves örömmel méltatjuk az 1978-as filmtermés díjazását. A dijak jól tükrözik az év értékeit. © Két nappal a díj átadása után, újra mérlegre kerül az 1978-as magyar filmtermés: Hétfőn megkezdődik Budapesten a XI. magyar játékfilm-szemle. Ezen a tavalyi pécsi szemle óta elkészült magyar filmeken kívül bemutatásra kerül minden olyan magyar film, amely 1979. január 31-ig került ki a stúdiókból. Tizenkét olyan. is, amelyet még a közönség nem láthatott. összesen huszonnégy magyar film kerül majd vászonra, valamint a szakmai tanácskozások napirendjére. Filmalkotók, kritikusok, száznál több külföldi szakember bevonásával vonják majd . meg az 1978-as filmtermés mérlegét és vonnak le belőle tanulságokat, következtetéseket. Egy sor információs bemutató, alkotói filmsorozat és egyéb bemutató segíti a huszonnégy játékfilmen túl a mind teljesebb kép megismerését. A játékfilm-szemlék, amelyeket éves váltással Pécsett és Budapesten tartanak, a magyar filmélet mindenkori kiemelkedő eseményei. Nem az ünnepélyesség, nem a fesztivál-jelleg dominál, hanem a. felmérés, a. munka. Ezek az éves számvetések kitűnő alkalmak egy esztendő filmtermésének egyszerre való, együttes látására, ösz- szevetések megtételére, film- művészetünk riányulásainak markánsabb felmutatására. Ugyanakkor alkalmasak rá, hogy a számvetés alapján következtetések szülessenek és a később készítendő filmeknél már azok valami módon gyümölcsözzenek. Ezt hozták az eddigi szemlék, ezt várhatjuk a holnap kezdődőtől is. A magyar filmkritikusok díjait az elmúlt esztend'p kiemelkedő filmművészeti ted_ jesítményeiért, a hagyományoknak megfelelően, ünnepélyes keretek között adták át szombaton a Magyar Sajtó Házában. A filmkritikusok díját megosztva ítélték oda a Gáli István regényéből készült ..A ménesgazda” című filmért Kovács András rendezőnek, valamint a „Filmregény” rendezőjének. Dárday Istvánnak. A legjobb első filmért kü- löndíjjal tüntették ki a filmkritikusok egyhangú döntése alapján a Balázs Béla Filmstúdióban készült „Családi tűzfészek” című produkció íróját és rendezőjét, Tarr Bélát. A legjobb forgatókönyvért a filmkritikusok díját a „K. Ö.” című film megalkotásában nyújtott teljesítményéért Müller Péter kapta. A „Filmregény” es a „Csa_ ládi tűzfészek” című filmalkotások fényképezéséért a filmkritikusok díját Pap Ferenc operatőrnek ítélték oda. A „BUÉK” című filmben nyújtott játékáért Esztergályos Cecília és Bujtor István, a „Magyarokéban alakított szerepéért Papp Éva, a „K. O.” és a „Kihajolni veszélyes” című filmek egy- egy epizódszerepének megformálásáért pedig Bencze Ferenc részesült a filmkritikusok díjában Az ezúttal 19. alkalommal odaítélt dijakat Pálfy József, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke adta át. Benedek Miklós
