Észak-Magyarország, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-11 / 35. szám

1979. február 11., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Vasúti károk - „rejtélyes” esetek Az energiatakarékosság jegyében Óránként 5 megawatt áramot termel a Borsodi Hőerőműből érkező gőz hasznosításával a Borsodi Vegyikombinát. Egy gőzturbina cs egy villamos generátor beépítésével évi 2 és léi millió forint értékű „ingyen” áramot állítanak elő. Képünkön: Oravecz János tur- binakezelő ellenőrzi a gépek működését. Szabados György felvétele Négy fiatalember lép be a vasúti kocsiba, amelyben egyetlen izzólámpa birkózik az e«ti sötétséggel. — Kezdhetjük? — kérdezi az egyik, s a választ sem várva, kártyacsomagot húz elő. Egyik társa aktatáskájá­ban motoz, feláll az ülésre, egy égőt tol be a mennyeze­ten levő foglalatba, s fény önti el a kis társaságot. — Ez igen! Önkiszolgálás — jegyzi meg egy mögöttük ülő középkorú férfi. — Kilopják — magyaráz­za az- ülésre lehuppanó fi­atalember —, az embernek magának kell gondoskodnia a világításról. A férfi ezzel láthatóan egyetértve újságot húz elő, aztán belemélyed. Jókora idő után aztán felkapja a fe­jét. — Hé, miért veszi ki az égőt? — Mi itt leszállunk — hangzik a válasz — a lám­pára holnap is szükségünk lesz. Az újságot olvasó átmegy a szomszédos fülkébe. A fog­lalatok nagy része itt is üres, de az egyik csomagtartó tele Van kiszedett égővel. A ked­ves utasok szunyókálni akar­tak, s jó előre gondoskodtak az ehhez szükséges félho­mályról. Az ilyen eseteket általá­ban szó nélkül hagyjuk, vagy úgy teszünk, mint aki semmit sem lát... Az NDK- ban például — az ottani ta­pasztalataink szerint — az égőhurcolást, az izzók kisze­relését rendőrségi intézkedés, büntetés követi. Az egyik, s a másik eset is csak egy kis mozaikdarabkája annak a sok millió forintos kárnak, amelyet az utasok okoznak, a népgazdaságnak. — Tavaly az utasok nyolc­száz esetben, közel negyed- millió forint kárt okozlak — mondja a MÁV miskolci Igazgatóság illetékes ügyinté­zője. — Évente sok ezer izzó tűnik el. A múlt év novem­berében például 2 ezer da­rab izzót szereztünk be, s ez az ünnepi forgalom alatt el­tűnt. Mire használják? Ez egye­lőre rejtély, hiszen a 24 vol­tos árammal működő izzó más célra nem használható. Egy időben az volt a rejté­lyes: tucatszámra tűntek el a személykocsik ablakai alatt elhelyezett hulladékládák. A magyarázatot az egyik, Mis- kolchoz közel levő község­ben találták meg. A találé­kony tolvaj a szeméttároló­kat széles szíjra szerelte, s egy motor segítségével ezzel húzatta ki a vizet a kútból a locsoláshoz. Egy régi kőíaragömester példáját idézem, aki nem csupán a látváhyosságért, inkább a maradandóbb tö­kéletességért alkotott. Ha a látogató föltekint a kápolna mennyezetére, elámul a gon­dos aprólékossággal faragott, levélmintás kőbordázat lát­tán. S ez az ámulat döbbent áhítattá formálódik, ha az idegenvezető közli, hogy a mester a bordák mindkét ol­dalát kifaragta, tehát azt is. amit alulról nem, csak fönt­ről látható. A napokban a December 4. Drótművek két munkásá­val. Kemény István tmk-s csoportvezetővel és Ka sül in Ferenc íülecselő brigádveze­tővel a minőségi munkáról, a követendő emberi maga­tartásról, a kezdeményező kedvről, lehetőségekről be­szélgettünk. Bárhova kanya­rodtak is mondataink, min­dig a minőséghez tértünk vissza. Ismert mondások va­lódi értékét igyekeztünk ki­bontani : termelj többel, job­ban élsz, gazdag vállalatok szegény állam, és n dolgok nyitja végül a minőség volt. Az új év, új lopássorozatot produkált. Ez év januárjá­ban 24, darabonként 6—7 ezer forint értékű tűzolt-lké- szülék tűnt el a személyszál­lító kocsikból. Eleinte arra gyanakodtak, hogy valószí­nűleg egyes autósok-így szer­zik be a szükséges biztonsági berendezést. A hatkilós ké­szülék a személykocsiba túlságosan nagy, súlyos len­ne. Mi hát, a magyarázat? A kiskert-tulajdonosok ebből fabrikálják össze a permete­zőket. S aki „csak” a tömlő­részt, a pisztolyfogantyút emeli el. azt még „jóindula­túnak” lehet tekinteni. Kép­zeljük csak el: tűz esetén ennek az ára esetleg több millió forintos kár, vagy tá­lán emberélet lenne. — Nem fűtötték a kocsit — hangzik olykor a tömör panasz. Ennek — a vasuta­sok esetleges hibái mellett — enyveskezű utasok az okozói. A múlt év vége felé például két vasúti személykocsi vi­lágítást és fűtést szabályozó berendezéseit „belezték” ki. Ennek két következménye lehet: vagy túlizzik a fűtő- berendezés, ez tűz okozója lehet, vagy megszűnik a fű­tés és a világítás. A két ko­csi javítási költsége 30 ezer forintba került, ■ azon túl, hogy egy időre ki kellett von­ni a forgalomból. A vasuta­sok így tömörítik a leggya­koribb hibákat: — Kitörött ablakok.Iií összetört mosdókagylók... lefeszített tükrök... szét­rombolt szabályozó automa­ták ... összevagdalt bőrülé­sek. Egy ízben például a Buda­pestről Miskolcra érkező gyorsvonaton két kocsiban szabdalták össze az üléshu­zatot. A kár: 25 ezer.forint. Miért tették? A válasz: bar­barizmus. Ez év elején nagy gondók voltak a teherszállításban, Minden kocsi úgy kelleti, s kell, mint a mindennapi ke­nyér. Meginl egy rejtély: el­tűntek a négytengelyes 40— 60 tonnás fedett kocsik ajta­jai, s így a MÁV Miskolci Járműjavító Üzemben ott álltak az ajtó nélküli vago­nok. Eddig tíz ajtót készítet­tek, s egy-egy ajtóhoz 200 órai munka szükséges. Olyan erőt emészt fel, amellyel egy sor megsérült kocsit ki­javíthattak volna. Hogyan szedik le és mire kell a há­rom és fél mázsás acélajtó? Ez is rejtély. A nyitott te­herkocsikról. az úgynevezett rakoncakarok tűnnek'el. En­nek megvan a magyarázata: itt is, ott is megtalálható kerítésoszlopnak beépítve. A miskolci csomóponton van terület, amelyet sűrűn Tény. hogy csupán átfogó jelszavakkal nem lehetünk úrrá a cserearányromláson, a gazdaság megbillent egyen­súlyi helyzetén, a jelen ége­tő gondjain. Hiszen, ha így volna, ha csak ai szemléle­ten múlna? Mi ehhez amúgy is nagyon értünk, másként, kicsit jobbnak képzelve a helyzetünket! Csakhogy a gazdasági törvényszerűségek nem mindig úgy hatnak, ahogyan mi szeretnénk, il­letve még akkor is megha­tározóak. ha figyelmen kí­vül hagyjuk őket. Meglepően tanulságos volt. hogy a drótgyári munkások, milyen pontosan látják a gondokat, s a tennivalókat. Elindítottak egy kezdemé­nyezést. amely túlnő a jel­szavak fennköltségén, a látogatnak tolvajok, ezért a kocsik védelme érdekében odakötnek egy-egy farkas­kutyát. A MÁV évente sok millió forint kárösszeget fizet ki. A károkozás a miskolci igazga­tóságnak tavaly két 'és fél millió forintjába került, de a valódi kár ennek többszörö­se. Miből ered? A beton- és vasbetonipari termékeket — áltakarékosságból — nem mindig rögzítik megfelelően. Ennek következtében a ter­mék megreped, s így a kár lüt) százalékos, mert nincs építész, aki merné vállalni a beépítés esetleges következ­ményeit. A rangsorban a második he­lyen a palackozott áru szere­pel. A MÁV a szállíttató és a saját hibájának elemzése végett lökésmérőt épített be egyes vagonokba. A baj egyik oka eszerint, hogy a biztonságosabb farekeszek helyett, műanyagot használ­nak, amely merevebb az elődjénél. A literes palacko­kat a szükséges 21 centimé­teres helyett 17—líl centimé­ter magas válaszfaléi reke­szekben szállítják, így az üvegek felül összekoccan­hatnak, ütődhetnek. A har­madik legnagyobb kár a bútorszállításból adódik. — A vasúton érkező bútor 15—20 százaléka megsérül szállítás közben — mondja a BIK igazgatója. — Előfor­dul, hogy a beérkezett va­gont vissza is fordítjuk a gyárnak, mert a termék már csak gyújtósnak alkalmas. A konténerben és a kamion­ban érkező árunál alig 2 százalék a hiba. Az igazgatóság vezetői, dolgozói tárgyilagosak. — Ez részben a mi hibánk is. Tolatás közben könnyen megsérül a bútor. Az érem másik oldala: a bútorgyárak nem rögzítik megfelelően a szállítmányt. Volt eset. amikor a bútorda­rabok közé még hullámpa- pírt sem raktak. Gurítós köz­ben a kocsik 5—10 kilomé­teres sebességgel csapódnak egymáshoz, ezt a bútorgyár­nak figyelembe kellene ven­nie. Azon a véleményen van­nak. hogy a kár összege, ke­vesebbe kerül a biztonságos rögzítésnél. Ez is áltakaré­kosság. mert végső soron a kárt áthárítják a vevőre; én, te, ő, mi, a népgazdaság fi­zetjük meg ennek az árát. Az utasok, a szállíttatok és a szállítók hibájából eredő esetek,, károk nem újkeletű- ek. Az is lehetséges, hogy az erről rajzolt kép talán jobb, mint a korábbi években volt. Az élet azonban szorongat; egyéni és közösségi érdek, hogy a hibákat, a vétkeket, a minimálisra szorítsuk le. Közösségi érdek, hogy a ko­rábbitól szigorúbban vonjuk felelősségre a károk okozóit. Csorba Barnabás mindennapi munkában mu­tatkozik meg ereje. Add a neved a termékedhez! Ha elkészül egy köteg huzal, a gyártó egy kis cédulával látja el, ráírja a nevét, s a fontosabb adatokat, felelős­séget vállal a termék minő­ségéért. Nyilván egy apró pa­pír, s a kézjegy még nem minden, a rossz hegesztése­ket nem javítja lei. Az eddigi eredmények azt igazolják, hogy a munkások pontosabban, fegyelmezetteb­ben dolgoznak, becsülettel törekednek a lehető legjob­bat létrehozni. A közös gon­dolkodás ebben a munkás­centrikus gyárban évek óta a sikerek titka. Nem a szó­beszéd. az öltözőben, ebéd­lőben, itt-ott terjengő hírek határozzák meg a munká­A Tiszai Vegyikombinát és a miskolci December 4. Drót­művek üzemétkeztetési rend­szerét alapul véve az Ózdi Kohászati Üzemekben kidol­gozták a vállalat üzemétkez­tetésének továbbfejlesztési ter­vét. Az elmúlt év végén a fejlesztési alapból 300 ezer forintot biztosítottak beren­dezési tárgyak, eszközök be­szerzésére. Az idén január elsején átkelték a Borsodi Vendéglátóipari Vállalattól az igen modern, 600 fő ét­keztetésére alkalmas konyhát és éttermet. Az átvett kony­ha kapacitása a szakemberek véleménye szerint ezer fö el­látására növelhető. Az itt: ké­szülő ételeket az év közepéig kialakításra kerülő két, egyenként 300 fő étkeztetésé­re alkalmas tálalókonyhára szállítják és a munkások munkahelyük közelében, kul­túrált körülmények között ét­kezhetnek. Az új létesítmé­nyekben üzemi büfé kiala­kítására is sor kerül. Azok a dolgozók, akiknek munka­helye közelebb van az eddigi étkezőhelyekhez, a Kék Acél, és a Zöldfa éttermekhez, to­vábbra is azokat vehetik igénybe. Ezzel a fejlesztési el­képzeléssel a dolgozók étkez­tetésére hét helyen kerülhet sor, így lerövidül az .étkezés ideje, megszűnik a hosszas sorbaállás és javul a szol­gáltatás színvonala. sok ismereteit, hanem a gyárbeli fórumok őszinte, lé­nyegfeltáró légköre. Az igazgatói tanácsban, terme­lési, szakszervezeti értekez­leteken a bizalmiak, a kép­viselők érdemben szólnak, közvetítik az információkat. Legutóbb az 1979. évi terv előirányzatát 260 példányban sokszorosították, s mire meg­vitatásra került, a bizalmiak révén, előzetes megbeszélése­ken minden munkás megis­merhette a legfontosabb fel­adatokat. Tudtak a sorok között is olvasni, okosan ér­veltek. ha kértek, ha vállal­tak. A brigádok már nem a mennyiséget emelik első helyre vállalásaikban, ha­nem a minőséget. Add a ne­ved a termékedhez! A be­szélgetésünk során a régi kőfaragómester ' példáját idéztük, aki igaz nem határ­időre, naponta változó gaz­dasági körülmények közt, kenyérharcban, de a látvá­nyosság másodlagosságával. a maradandóbb tökéletességért alkotott. Karosi Imre — Őszintén? — kérdezett vissza a íőagronómus: — Itt is meg lehet élni. Csak al­kalmazkodni kell a min­denkori szabályzórendszer­hez. Azt érdemes termelni, amit az állam támogat. Nem áltatjuk magunkat, ,nem szégyenlősködünk, kihasznál­juk egyszerűen az egyetlen lehetőségünket, hiszen a tá­' mogatást nem véletlenül ad­ják a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezeteknek. A választ megelőző két kérdés így hangzott: — Me­gint veszteség nélkül? És ho­gyan érték el? Kovács Gergely, a füzér­komlós! Felsőhegyköz Tsz föagronómusa: — Területünk többségén jó arasznyi vastagságú a ter­mőréteg, alatta sok helyen már csak szikla van. Nagy rombolást végzett itt az eró­zió. A termőtalaj lemosó­dott. 'ráadásul az éghajlati adottságok talán még kedve­zőtlenebbek. Tavaszonként, amikor más­hol már zsendül a vetés, itt még akkor kezdik, akkor fo­gadják be a magot a földek. Augusztus végén, amikor máshol már a napraforgó- betakarítást tervezik, itt ak­kor még küszködnek a kom­bájnok a szívós szárú olaj­lennel. — Az elmúlt évben 22 má­zsát adott hektáronként a búza. 15 mázsát a repce, 11 mázsát a napraforgó. Kötve hiszem, hogy ezekkel az eredményekkel rajtunk kí­vül elégedett lenne valaki? Közbeszúrt kérdés: — Többet elérni nem lehet? Vállvonás a válasz: — De­hogynem. csak akkor közbe­szól a „nagy kérdés", hogy érdemes-e feljebb tornászni magunkat, hiszen nemcsak a hozamok emelkednek, ha­nem a költségek is. És saj­nos az utóbbiak jobban. A kötött, savanyú földe­ken a 120 lóerős traktor a hozzászerkesztef t ekével mozdulni sem bír. Nő az energiaköltség, a' meredek lejtőkön több gázolaj logy kevesebb műtrágya haszno­sul, annál több mosódik ki s zúdul le az esők. olvadások víztömegével a völgybe. É Végül a befektetett inunk" töredéke mutatkozik csak jövedelmekben. A főagronómus: — Próbál koztunk már sok mind- ne! Növeltük a kalászosok ará­nyát. hiszen ezeket a fagy kevésbé veszélyezteti, egé­szen addig a szintig, hogy további területeken vetni a búzát, vagy az árpát már nem lehet. Kukoricát mini*- malis területen 'termesztünk. Mi itt úgy mondjuk: kuko­ricának vetjük, meglátjuk mi lesz belőle. Általában nem tud beérni, elviszi az őszi korai fagy. Az olajos növények ter­mesztését első hallásra fur­csa indok támasztja alá: a vadkár. Megfigyelték, hogy a repcében, napraforgóban sokkal kevesebb tiprási, ta- posási kár jelentkezik, mint a kalászosoknál, ahol lelege­lik az erdőből kimerészkedő őzek, disznók, szarvasok. De apropó: — erdő? — A kérdőjel ugyancsak jogos — jegyezte meg a fő­agronómus. — Igaz, 1424 hek­tár erdőnk van, de kiterme­lése nem valami gazdaságos. Egyre többet fordítunk- rá. s egyre kevesebb a bevéte­lünk, hiszen a javát már ki­termeltük. Egyre nehezebben megközelíthető helyen dönt­hetünk csak fát, s bizony gé­pesítés nélkül a termelés akadozik. És elérkeztünk, egy sarka­latos kérdéshez, a fejlesztés­hez. A szövetkezetben nem csinálnak abból titkot, hogy a ráfizetést csak úgy tudják elkerülni, hogy a fővárosban egy jól működő segédüzem­águk van. De az innen szár­mazó jövedelem csak arra elég, hogy a többi ágazatban keletkező veszteséget ki­egyenlítse. Logikusan a fej­lesztés, az előrelépés kulcsa a gyep- és erdőtelepítésben van. Hiszen a fű alapja le­het egy olcsó állattenyésztés­nek. s ugyanakkor a vadak kevés kárt tudnak benne okozni. Az állattenyésztést a jövőben a juhra, s a szabad- tarlásos marhatartásra ala­pozzák. Ezért telepítettek, újí. tottak fel 400 hektáron gye­pet. Erdőt évente 30 hektá­ron telepítenek. De mind­ezek után, vagy mindezek ellenéte meg kell je­gyezni : ezek az elképzelések nem a mának szólnak. A má­nak nem is szólhatnak, hi­szen majd évek, évtizedek múlva kapják vissza azt a pénzt, amit napjainkban ezekbe az ágazatokba fektet­tek. És addig élni kell. Azon gondolkozom, hogy mennyire igaza volt annak a paraszt- embernek. aki azt mondta: hogy minél közelebb az er­dő. : nnál távolibb a jöve­delem. Hiszen pénzt nem hoz, de vinni, azt visz. — kármán — Add a neved a termékedhez! közel az erdő, messze a jövedelem Arasznyi termőréteg

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents