Észak-Magyarország, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-06 / 30. szám

ES2AK-MAGYARQRSZAG 4 1979. február 6., kecM «s A képernyő előtt Művészet, óh!... Az elmúlt műsorhéten ismét nem panaszkodhattak a íilm barátai. Négy, mozikból átvett játékfilm, négy tévéi'ilm, il­letve tévéjáték, további kettő ismétlésben, valamint két tévé- film heti folytatása szerepelt a programban. Két új hazai játék is akadt közöttük. Először talán ezekről. * Művészet, óh!... címmel két egymástól független játék, két tévészatíra került egyetlen műsorba, mindkettő Iglódi István rendezésében. Az alcím azt ígérte, hogy két alkotó­műhelybe pillanthatunk be a szatíra torzító lencséjén ke­resztül, csípős megközelítésben ismerkedhetünk meg egy könyvkiadó, meg egy színház műhelytitkaival, meglát­juk, mi történik mindaddig, amíg egy mű találkozik a nézőkkel, illetve olvasókkal. A könyvkiadói műhelybe Páskándi Géza próbált bevezetni. Szatírájának címe: Szi­lárd robbanás, avagy téli-nyári bimbam. A derekasan iz­zadó kiadói lektor két főnökétől kétféle instrukciót kap egy kézirat megítélésére. A túlrajzolt karikatúra azt érzékeltetné, mennyi elfogultság játszik közre egy-egy könyv kéziratának elfogadásakor, ám megjelenik a szerző, meghallgatjuk érthe­tetlen halandzsáját, amelyben többször előfordul a címben idézett szilárd robbanás és a téli-nyári bimbam, s végül is úgy érezhetjük: nagyon jó, hogy nem jelenik meg a könyv, mert a bolondokházaszerű kabaréjelenetnek egy tanulsága lehet, nevezetesen — a főnökök fenyegető elmarasztalásával szemben — csak dicsérhetjük a lektort, mert nem tudta a kéziratot visszatartani a sértett szerzőtől. Hogyan születik a színház? a címe Száraz György szatírájának, amely három felvonásban és egy utójátékban arról adott görbe tükröt, mi­ként kínlódik a színház vezetősége egy-egy bemutatóval, il­letve ál-régi darab színpadra-erőszakolásával, hogyan alakul át a darab előadássá stb. Hatalmas szereplőgárdát mozga­tott meg ez a játék, helyenként harsány komédiával ötvözve a szatírát, s nem volt hatástalan olykor nevetöizmainkra. sem. Mégsem maradéktalan az örömünk .e két kis játékkal. Hiába a sok jó szándék, úgy tűnt* kevesebb volt a töltetük a kívánatosnál. Hiába volt meg a két szerző részéről még uz önirónia szándéka is, a két alkotóműhely kulisszáinak világában kevéssé járatos átlagnéző inkább csak a második darabban, találhatóit tartalmas, s az alcímben jelölt célnak megfelelő szórakozást. A Gúnya együttes közreműködése, il­lőivé hangulati előkészítése jelezte markánsan a szatirikus szándékot.- * Aszlányi Károly mindössze harminc évet élt, de a világot többször is bejárta. Könnyed, szórakoztató regényei, színpadi müvei időnként fel-felbukkannak a könj'vboltok polcain, vagy a televízió képernyőjén, hogy rövid, kellemesen szóra­koztató időtöltést adjanak. A szombat esti Amerikai komé­dia legutolsó, 1938-ban írt színpadi játéka Juhász István át­dolgozásában került a képernyőre. A színpadi őst sikerült Juhásznak úgy átoivasztani, hogy eltűnjék a korábbi tago­lódás, de megmaradjon, sőt új elemekkel, máshonnan ismert, bevallottan átemelt motívumokkal gazdagodjék a történet fordulatossága. Nyolcvan percig pergett előttünk a könnyed, fordulatos játék, s — ha nem is őrizzük meg sokáig emlé­kezetünkben — jól lelt el vele a szombat esténk egy része. S már ez is valami. * Feltétlenül meg kell említeni az Aranyfácán című tévé­játék ismétlését. Idegen műveknél mindig közük a születési évet, itt elmulasztották. Szeretnénk pótolni: 1960-ban ké­szült. tehát a rögzített tévéjátékok készítésének meglehető­sen korai időszakában. A televízió tömeges közönséghódítása e játék megszületése után következett be, ezért is jó, hogy ismét láthatták az újabb nézők, hiszen gyengéivel együtt ma már tévétörténeti érdekességnek is tekinthető. A Zene — szóval című műsorvezetői verseny második adása igazolta az első adás utáni várakozás jogosságát. Iz­galmassá. tette a második bemutatkozást, hogy a nyolcas me­zőnyből a következő alkalommal már csak hatan mennek tovább újabb feladatok megoldásával, és sajátos érdekességet jelentett á közönség ítélete, valamint a három szakember álláspontja közötti szembetűnő eltérés. Üt A nem művészeti jeliegű műsorok közül feltétlenül meg­említendő Róbert László Tisztelendők című sorozata újabb ciklusának kezdete, a Párizsi mítoszok című, Lefebvre érsek gumibotos templomfoglalását bemutató dokumentumriportja, valamint a Magyarország című hetilap „Érettségi találkozó” című vetélkedője, amely jól tájékozott emberek szórakoztató és ismeretadó versengését hozta. A jó külpolitikai tájéko­zottság azt a kívánságot erősíti: vajha láthatnánk hasonló szintű versengést belpolitikai témákból is rendszeresen ... Benedek Miklós A MISKOLCI KÖZLEKEDÉSI VÁLLALAT felvételre keres „D”-vizsgával rendelkező gépkocsivezetőket, tchergépkocsi-vczctöket. egyéves szakmai gyakorlattal, legalább 20 000 km vezetési igazolással. A ..D"-vizsgáva! nem rendelkezők részére a KPM Autóközlekedési -Tanintézetnél „D”-tunfolyamon való részvételt biztosítunk. Felvételre keres továbbá a vállalat: autószerelőket és kocsitakarító nőket. Szirmabesenyö, Kistokaj, Aisózsolea, Fclsőzsolca köz­ségekből személyzeti járatok biztosítják a munkába járást Bővebb felvilágosítás a vállalat munkaügyi osztályán, Miskolc, Szondi Gy. u. J. sz. Rádió melleit Változatok egy pályára A magyar színházi élet két kiemelkedő egyénisége, Gob­bi Hilda és Major Tamás álit a minap Zétényi Lili műso­rának mikrofonja elé. hogy életpályájáról, a színházhoz kötődéséről beszéljen. A két művész párhuzamos életpá­lyája igen sok ponton talál­kozott egymással. A címben megjelöli változatok rendkí­vül hasonlóak. Egyikük sem a munkásosztály soraiból in­dult, és mégis mindketten a harmincas évek második fe­lében megtalálták az utat a munkásokhoz, a munkásmoz­galomhoz. és a munkásoknak való játszás, a szépnek, a ne­mesnek. a munkások részére történő továbbadása nemcsak életelemükké, hanem élet­céljukká is lett. Művészpá­lyájuk jelentős részében együtt dolgoztak, bár útjaik néha elkanyarodtak egymás­tól. Mindkettő Kossuth-díjas. Mindkettő a magyar nemzet megbecsült művésze, rendkí­vül népszerű színész. Nem volt érdektelen hát egy óra hosszat hallgatni, amint egy­mással váltva, nemcsak pá­lyájukra emlékeztek, hanem vallottak is a színház és a nemzet, a színház cs a nép kapcsolatáról, a színész fel­adatáról A színház csak a háború utolsó napjaiban zárja be kapuit — emlékezett Gobbi Hilda, hozzátéve: olyan idő nincs, hogy ne lenne szük­ség a színházra. Szinte rárí­melt erre Major emlékezése, meg ugyancsak Gobbi emlé­kezése a felszabadulást köve­tő színháznyitásra: mire az ideiglenes kormány Debre­cenből feljött Budapestre, a színház már működön. A kormánynak csak utólag kel­lett legalizálni a színház mű­ködését. Mindkettőjük élet­pályája külön tanulmányt érdemel. Ebből természetesen csak mozaikszemcsék villan­hattak fel a műsorban, de ezek az emlékezések is pél­dát adnak, tanítanak arra, hogyan kell az egykori mes­tereket. Ödry Árpádot, He- vessy Sándort tisztelni, sze­retni, emlékezni: miként kell emlékezni Horváth Árpádra, József Attilára, Németh An­talra és mindazon másokra, akikkel való találkozás az életpályát befolyásolta., meg­határozta. És milyen szenve­délyesen kell szeretni a szín­házat. mint intézményt, mint önkifejezési formát, és ma­gát a színházat, mint ennek otthont adó épületet. Gobbi- nak a Nemzeti Szinház hiá­nyáról elmondott szenvedé­lyes szavai nagyon mélyről jöttek, és bizonyára sokfelé visszhangoznak majd. Jóllehet, e két művész éle­le eddig is eléggé ismert volt, e minapi egyórás pár­huzamos önvallomásban még­is igen sok új adalék, motí­vum gazdagította a rádió- hallgatót. (benedek) Pávakor Miskolcon is Voltak időszakok az el­múlt években, amikor sokan a pávaköri mozgalom ha­nyatlásáról, életképtelenségé- t öl beszéllek. Az együttesek azonban mindeddig túlélték az aggodalmaskodásokat, sőt, mint hírlik, most Miskolcon is „megveti lábát” a folklór megismertetését, a népzene és népdal művelését életre kelteni akaró szándék. A város II. kerületében működő Budai Nagy Antal Művelődési Ház februári is­mertetőjében erről ezt olvas­hatjuk: „Régi álom válik va­lóra a görömbölyi fiatalokat és idősebbeket összefogó pá­vakor megalakulásával. Or­szágosan ismert szakemberek segítik majd a kezdő lépése­ket, hogy a kör ne csak ba­ráti találkozó legyen, hanem szolgálja a népdal és népze­ne megismerését”. Kedvcsinálónak pedig idő­ről időre meghívják a megye legjobb pávaköreit, hagyo­mányőrző együtteseit is. így mutatkozott be itt az elmúlt hónapban a taktaszadai nép­dalkor, február végén pedig a nekézsenyieket fogadják. < ■# A görömbölyi művelődési házban ma este 6 órára várják azokat, akik aktív ré­szesei akarnak lenni e kez­deményezésnek. Macskajáték — háromszázadszor A Pesti Színházban háromszázadszor adták elő Örkény Ist­ván „Macskajáték” című színművét ■ Sulyok Mária főszerep­lésével. A képen: jelenet az előadásból. (Bánki Zsuzsa és Sulyok Mária) Lengyel plakátok A Lengyel Tájékoztató és Kulturális Központban piakátkiál- lítás nyílt 12 grafikusművész munkájából. A képen: látoga­tók a kiállításon. Vetélkedő és ismeretszerzés Miskolc város művészeté­nek történetéből rendez ve­télkedőt — meghívott szocia­lista brigádok részvételével — a TIT városi szervezete, a városi könyvtár és a Művész­klub. A szervezők a megyeszék­hely nagyüzemeiből 15 szo­cialista brigádot hívtak meg a szellemi versengésre, mely­nek tárgyát a képzőművészet, a zene és az irodalom adja.' A május 8-án rendezendő vetélkedőre való felkészülés­hez sokirányú segítséget kap­nak a brigádok. így például minden témából négy elő­adási tartanak neves szak­emberek a Herman Ottó Mú­zeumban. Az első ilyen foglalkozás­ra ma, kedden délután 5 óra­kor várják az érdekelteket. Jerzy E*Usev Mister MocAreck üzletei FORDÍTOTTA: BÁBA MIHÁLY © Az amerikai elővette a csekket, átadta, majd kive­zette a kocsit az utcára, és elszáguldott. Nizza utcáin kerengett vele. Egy hasznai l- autó-kereskedő kirakata előtt állt meg, ahod szép, vörös színű kocsi volt a kira­katban, sport Ferrari. Mister MacAreck megállt az üzlet előtt és bement. — Eladó ez a nagyszerű Ferrari? — kérdezte. — Egyetlen alkalom, talán egész Franciaországban — válaszolt a cég tulajdonosa. — Ilyen kocsi ritkán kerül piacra. — Tudom, mert én is ré­gen keresem. Meg lehet te­kinteni? — Tessék. Bekapcsoljam a motort? — Kérem. Nagyszerű gép. Kíváncsi vagyok, hogy gyor- sabb-e a Mercedesemnél? A kereskedő szemüevre vette a bejárat előtt álló ko­csit. Csodálkozó arcot vá­gott, de nyugodtan válaszolt. — A Mercedesek, nem mondom, jó kocsik, de mesz- sze vannak a Ferraritől. Ez igazi sportautó. Ha akarja, órákig mehet egy sántikáló öregasszony mellett, aztán egy lábmozdulat kell csak és kélszáz kilométerrel száguld. — Mennyibe kerül? — kérdezte MacAreck. — Negyvenötezer — mond­ta a kereskedő. — Végső ára? Ki lehet fi­zetni és nem elvinni? — Negyvenkettőnél olcsób­ban nem adom. — Rendben van — mond­ta MacAreck —, megveszem. Látja a , Mercedesemet? Mennyit ér önnek? A keres­kedő egy pillantást vetett az autóra és azt mondta: Húsz­ezer frank. — Beszámolja a vételár­ba? — Kérem — mondta az eladó. — Uram, adja a kocsit és huszonkétezer frankot, s a Ferrari az öné. — Rendben van — egye­zett bele MacAreck és ki­vette a csekkfüzetét. — Nem is ellenőrzi a ko­csit? — csodálkozott a keres­kedő. — Annyira tetszik nekem a kocsi, hogy el is feledkez­tem erről — nevetett Muc- Areck. — Szívesen fordulok vele egyel, hogy megnyug­tassam a lelkiismcretemet. — Adok ön mellé egy so­főrt. aki ismeri a gépet. Ö ellenőrizte. hogy rendben van-e rajta minden. — Nagyszerű — egyezett bele az amerikai. Amint ki­fordultak a garázsból, a ke­reskedő a telefonhoz rohant és tárcsázott. — Idehallgass. Rierre — mondta, amikor a vonul vegén hangot hallott. — Eladtad a kocsidat egy amerikainak? — Mit beszélsz? Egy órá­val ezelőtt? Harmincötezer frankért? Tudod, miért, te­lefonálok? — Itt van nálam ez az amerikai és megvette a Fer- rarimat. A Mercedes.se! jött és azt javasolta, hogy húsz­ezerért vegyem út. a többit csekken fizeti. A Credit Lyonnais Bankba szól a csekk. — Neked is ilyen csekkel fizetett?! Ez aztán remek! Itt járt nálam a kerületi rendőr és figyelmeztetett, hogy egy szélhámos amerikai tűnt fel. aki mindent vásá­rol és fedezetlen csekkel fi­zet. Amikor megláttam a Morcedesedot, rögtön tudtam hogy itt valami bűzlik. Húsz­ért adja azt. amit egy órává' korábban harmincötezeréi” vett.. Es csekkel fizetett. Te­lefonál: azonnal a rend őrsé" re!' Letette a kagylói. Már jött is MacAreck. — Örülök, hogy elégedett — mondta a kereskedő. — Tessék, a kocsi papírjai, és t kérem az ön kocsijának a papírjait, meg a kulcsot. Az amerikai szó nélkül át­nyújtotta. — Ha megengedi — mond­ta a kereskedő a techniku­som megnézi és kipróbál ia. — Természetesen — mo­solygoit MacAreck. Közben rágyújtottak. Mac-, Areck elmondotta, hogy két hete érkezet* New Yorkból, de hosszabb időre megteleo- szik itt. Mert innen intézi majd európai ügyeit. Villát akar vásárolni. Mór néhány perce beszélgettek de a Mercedes még mindig nem téri v'sz- sza Végre megjelent ;> be­járat előtt, de abban r úl- lanatban egy rendőrség' ko­csi fékezett le mellette Há­rom rendőr szállt ki belőle. Mentek be az irodába. .

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents