Észak-Magyarország, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-06 / 30. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 5 1979. február 6., kedd * Sajószentpéteri változások Új \iM itözöl líraiéi cilád A kolónialakások egészség­telen levegője már nem so­káig nehezíti a bányászcsalá­dok életét Sajószentpéteren. Az első lépésekkel 24 család kiköltözésével elkezdődött egy folyamat — a tervek szerint ugyanis 19110. decem­ber 31-ig felszámolják a köz­ismert nevén alsó-bányate- lepi lakóházakat. Tovább várni az intézkedéssel nem is leLt volna helyes, hiszen a 92 lakás csaknem nyolcvan- éves és düledezö. nedves fa­lai erősen megviselték már az itt élők egészségét. A na­pokban látogatást tettünk a telepen, amely csupán két utcái áll. Először a Sport utca 13. szám alatt Bodgár Józsefékhez kopogtunk be. A nyugdíjas vájár feleségével, lányával, vejével és kis uno­kájával él együtt. — Láthatja, nagyon szűkék ezek a lakások. Amikor a lá­nyunk férjhez ment nekünk ki kellett költözni a konyhá­ba. így van ez mindenütt a telepen egy-egy esküvő utón, hiszen legfeljebb kétszobásak ezek a lakások, többségében azonban csak egy helyiség áll rendelkezésre, az Itt élők­nek. Könnyen megállapíthattuk: a falak nedvesek, a levegő dohos és a bútorok is telje­sen átáztak. A beszélgetésbe Fehér Lajosok is bekapcso­lódtak, akik rokoni látogatás­ra érkeztek nemrégiben. — A mi lakásunk sem kü­lönb — kezdte. — A felesé­gemmel és négy gyermekem­mel másfél szoba-konyhás házban lakunk. A vizet a szó szoros értelmében seper­ni lehet a. falról, a ruhák penészednek. Tíz évig a Sa- jószentpéter 3-as aknán dol­goztam, de gázmérgezés mi­att leszázalékoltak. Drótos Lajostól, a Sport út 16. számból azt kérdeztem: látta-e már az új bérházi la­kásokat? — Igen — felelte. — Ott minden kényelem adott a nyugodt élethez. Igaz, egye­dül csak a konyhában van gáztűzhely — a szobákban szénnel tüzelnek —, de ez nem akadályozna meg ab­ban hogy elköltözzem innen családommal. Hat gyerekem van. az ő egészségük min­dennél fontosabb. Január 8-án egyszerre 24 család cserélte fel régi ott­honát újra. Hogyan élnek, milyen körülmények közölt? — erre voltunk kíváncsiak, amikor alig kétszáz méterre a teleptől két családot meg­látogattunk. A Kossuth utca 138. sz. alatti bérház gond­noka Kubányi Gyula bá­nyász. — Gyermekkorom óta él­tem a kolónialakásokban. E.ég volt belőle. Hattagú a családom, a feleségemmel és négy gyermekemmel élek eb­ben a kétszoba-összkomfortos lakásban. Nagyon boldogok vagyunk, hogy hosszú évtize­dek után ilyen otthonunk van. — Hogyan fogadták a töb­bi lakók a költözködés hírét? — Mindenki örült. Sokkal tágasabb, tisztább, levegő- sebb az új otthonunk, élve­zet ilyen környezetben élni. Egyelőre még több lakó meghagyta a régi, átnedve­sedett bútorait, de fokozato­san kicserélik majd ezeket. — Mennyi a lakbér? — Valamivel kevesebb, mint háromszáz forint. A ko­lónialakásoké 17. 27 vagy 44 forint volt... Hankó Györgyné. a Bükk- aljai Bányaüzemnél segéd­munkás. Nyolcadmugával la­kik a szépen berendezett bérházi lakásban. Ö csak ennyit mondott látogatásunk­kor: — Sokkal jobb itt! A telepen levő „hatablakos” öreg épületek lebontásához még ebben a negyedévben hozzáfognak. Huszonnégy család az idén. 48 pedig — a tervek szerint — jövőre költözik új otthonba. Az Al­só-Bányatelepen zöldterületet akar kialakítani a községi tanács. Hamarosan eljön az idő, amikor Sajószentpéteren is már csak emlék marad a kolónialakásokból. T. L. Autósoknak! Egy felmerés szerint havonta 2400 liter üzemanyagot takarít meg az autósoknak a motordiagnosztikai vizsgálatokkal, va­lamint a gyújtásbeállítással a Magyar Autóklub. A beszabá­lyozás után egy-egy gépkocsinál átlagosan másl'cl—két liter üzemanyagot nyernek. A VÍZITERV munkáiból A Vízügyi Tervező Vállalatnál készülnek az országos jelen­tőségű vízügyi beruházások és különféle vízügyi létesítmé­nyek tervei. A képen: a Balaton-parti települések szennyvíz- tisztítására tervezett tisztítómű. !, — Hol az a szélhámos? — kérdezte az egyik rendőr. — Ö az — mutatott a ke­reskedő MacAreckre. — Rendben. Gyere velünk! — Bocsánat! Nem értem, miről van szó. Hová men­jek? Amerikai állampolgár vagyok. Itt az útlevelem. A rendőr elvette, de bele se pillantott. — Majd mi megmagyaráz­zuk, hogy miről van szó. Ne hidd. hogy ez Amerika. A madárkák számára kalitká­ink vannak. Na. mégy. vagy segítségedre legyünk? — mondta és elővette gumi- botját. — Tiltakozom; — kiáltott felháborodva Mac Areck. — Hogy bánik velem? — Elég. /” fel és indu­lás a kocsihoz, mert más­képpen a szülőanyád sem ismer rád. Fogjátok meg! Két erős kéz megragadta MacArecket. aki nem tilta­kozott. Az alacsonyabbik rendőr a tulajdonoshoz for­dult:-- A kapitány úr kéri. hof.v jöjjön a jegvzőkönyvet felvenni. Pierre Mariin már né'unk van. — Rögtön megyek, csak bezárok. Közben MacArecket bru­tálisan betuszkoltók a rend­őrségi kocsiba és a rendőr­ségre vitték. A rendőrfőnök azonnal kihallgatta. — Nos. MacAreek úr — nevetett, — A játék hamar véget ért. Jó üzletet akart csinálni és ezért most fizetni kell. Nem jobb lett volna New Yorkban? — 'Tiltakozom az eljárásuk ellen. Követelem, hogy azon­nal beszélhessek az Egyesüli Államok konzulátusával. Ezért még drágán megfizet­nek. — Idehallgass. MacAreek — mondta a rendőrkapitány, aki eddig hallgatva ült. — Ne ugrálj itt. nekem. Egyet­len konzul sem fog aggódni, hogy csak néhány év múlva látod viszont az Egyesült Ál­lamokat. — Hogy merészeli!... — Kuss. csirkefogó — ug­rott az amerikaihoz és ha­talmas ütést mért az arcára. MacAreek megingott, ha el nem kanja a sze karfáját, elterül. Szóié szélén kibugy- gyani a vér. — Megfizettek ezért — mondta nyugodtan, miköz­ben zsebkendőjével törölget- te le a vért, — Fiúk — kiáltott a főka­pitány —. vigyétek a dutyi­ba. Azt akarja, hogv jól megfizessünk ezért. Tehát, útközben tegyetek hozzá egy keveset. Az egyik rendőr megragad­ta. a másik gumibotjával nógatta előre. A letartózta­tott üvöltött. Ezt követően a kél hasz­náltautó-kereskedő tett val­lomást a főkapitánynak. A legjobb bizonyíték a szélhá­mosságára, hogy az egy órá­val később már húszezer ú.i frankkal olcsóbban akarta el­adni, hogy egy sokkal drá­gább kocsihoz jusson. A főkapitány megköszönte a két kereskedőnek, hogy együttműködtek velük, a madárka útlevelében az olasz, és a jugoszláv vízum is ar­ról tanúskodik, hogy le akart lépni. — Ügy vélem — jegyezte meg a rendőrfőnök, amikor a kereskedők elmentek, leg­jobb lesz. ha hétfőig a pin­cében tartjuk a mi kis kék madarunkat. Hétfőig éhezik és akkor szépen bevall min­dent nekünk. — Kérni kell az ügyész engedélyét — jegyezte meg a főkapitány. — Nem sürgős. Sem ma, sem vasárnap nem éred utói a főügyészi, A kihallgatás jegyzőkönyvét majd átküld- jük neki. — Helyes. Hadd szokjon hozzá a csirkefogó a francia börtönhöz. Hétfőn, . a Credit Lyonnais banktól igazolást kell kérni, hogy a csekk fe­dezet nélküli. — Hétfőn semmit nem tu­dunk meg. A bankok ünnepe. Csak kedden — jegyezte meg a rendőrfőnök. — Nem baj. Legfeljebb egy nappal tovább ül a kis­madár a mi kalitkánkban Annál inkább fog vágyakoz­ni az. Ambassador szállodába. Gyorsan el kell intézni azt is, hogy a kél kereskedő ju­talmat, kapjon a madárka le­leplezéséért. Hétfőn a két rendőr ismét a főkapitány elé hurcolta MacArecket. A szép öltöny tönkrement, sötét foltok ék­telenkedtek rajta: a vérnyo­mok. Szeme bedagadt az üté­sektől. szája felrepedt, meg­dagadt. — Nu, mi van, csirkefogó? — üdvözó.te a főkapitány. — Var. kedved vallani? — Tiltakozom, hogy egy amerikai állampolgárral szemben így viselkednek — válaszolt mister MacAreek. — Ez. megint a magáét fúj­ja. Biztosan jól érezted ma­gad odalent. Vissza akarsz menni? Beszélj, amíg jó ked­vem van! — Megtagadok minden vá­laszt, amíg nem beszélhetek az Egyesült Államok konzul­jával és az ügyvédemmel, Jean Charbonneau-val. — Nő. nézzétek csak! Jog­tanácsosa van. Utoljára kér­dezem. MacAreek, bevallód az autólopást? — Megtagadok minden vá­laszt. amíg nem beszélhetek az Egyesült Államok konzul­jával és a jogtanácsosommal — ismételte a letartóztatott. — Sajnálom — mondta a kapitány. — De magadra vess magad akartad. — A rendőrökhöz fordult: — Vi­gyétek a pincébe. Jean. Antoine és Michel külön fog­lalkozzanak vele. Verjék ki a fejéből, hogy a konzullal és a jogtanácsosával akar beszélni. (Folytatjuk) Augusztusban kezdődik a tél 1 csinálnak az eszkimók nyáron ? A nyár a 70 000 eszkimó számára, aki Kanadában. Alaszkában és Grönlandon él, azt jelenti, hogy vége a ta­vasznak. a viharos szeleknek, a szürkén borongó égnek. Megrepedt a jégpáncél, amely tíz. hónapon ót szorítja mar­kában a partvidéket és kis jégtáblákra szakadva siklik tova. Elolvadt a hó is a te­lepülés házai között. A köves talajon, amely nyáron is csak 20 centiméter mélységig olvad fel, megjelennek az apró mohapelyhek és zuz­mók. Rövid földi életre elő- merész.kedik néhány virág is, hasonlóan az Alpok havasi rózsájához. A kanadai Umingmatok- ban az alacsony kisgyerekek letérdelnek, hogy megszagol­hassák a virágokat, A fiatal lányok fürdeni mennek egy gőzölgő tavacskába, amelyet hőforrás fűt fel forró vizével. A kristálytiszta sarki levegő­ben szinte ...egíogható kö­zelségben nagy jéghegyek letöredezett darabjai úsznak a mélykék tengeren. Alig húsz évvel ezelőtt Umingmatok még nyomorúsá­gos falu volt, földből, köböl, tőzegből és hordalékfából ta­pasztott szánalmas kunyhók­kal. Ma az itt élők előregyár­tóit. fahózakban laknak, kályhájuk van, amelyet olaj­jal fülének, s mindenféle más komforttal is rendelkez­nek. Az asszonyok az első nyári napon a közeli ABC-áruház- ból rendelik az egész havi szükségletet. Később pedig ráhúzza gyermeke fejére a kapucnit, s elmegy az élel­miszerekért. Persze a do­hányért és a whiskyért is. A férfiak a napon sütké­reznek és már várható dél felől a kis repülőgép. Az is lehet, hogy rénszarvasvadá­szatra indulnak hómobilon, vagy éppen az alvó fókákat lepik meg. ősszel gyakori, hogy a halakat váratlanul éri a hideg beállta, s a jé­gen képződő légzsákok úgy körülzárják őket, mint egy hűtőszekrény-akvárium. Kizöldül a természet Néhányszáz kilométerrel beljebb, a szárazföldön, a tundrákon, a sarki jég- és sztyeppesivatagban is élnek eszkimók, a föld északi erdő- övezetei határától az Északi­tengerig. A talaj itt is csak néhány centiméter mélységig enged fel nyáron, és a föld júniustól csak két-három hó­napra zöldül ki. Olyankor aztán a tundra beláthatatlan területeit lepi el a bokáig érő törpenyír. a füzike, a sárga bolhafű. az ezüstösen csillogó gyapjúsás. Déli irányból megjelennek a vándormada­rak. amelyek itt költik ki fiókáikat, jönnek a hósár- mónyok. a lilék, a partfutók, őket követik a halfarkasok, majd a vadlúdak. a vörösró­kák és a medvék. A mohás talajról aztán fetszállnak az óriási szúnyogseregek, ame­lyek valóságos csapóst jelen­tenek nemcsak az eszkimók­nak, hanem a karbusnak. a vad észak-amerikai sarki szarvasnak és a rénszarva­soknak. amelyek sokezres csordákban vonulnak végig a tundrán. A rénszarvas úgyszólván mindennel ellátja az eszki­mót: tejet ad és húst. me­leg szőrmét ruházatnak és lábbelinek, agancsot és cson­tot egyszerű szerszámok ké­szítésére. Csődöt mondott azonban a kísérlet, hogy a rénszarvasból — úgy mint Lappföldön és Észak-Szibé- rióban — szelídített háziálla­tot csináljanak. Az eszkimók: nem állattenyésztők, hanem vadászok, — s legalábbis Kanadában és Alaszkában — vadászok is akarnak marad­ni. így aztán a rövid nyári idényt jól ki kell használni­uk. hogy tartalékot gyűjtse­nek a hosszú téli hónapokra! Nemrég még az volt a szokás, hogy különösen hosz- szú és kemény teleken aa öregeket — sőt a gyerekeUet is — mint haszon nélküli ke­nyérpusztítókat — egyszerűen éhenhalatták. Ma . már szé­gyellik az eszkimók, hogy egykor csontokból, meg fóka- bőrből készült kajakokat építettek, ma már csak leg­feljebb szórakozásból evez- getnek. Sarki eszkimók Az eszkimók közül már ta­lán csak 800 él olyan életet, ahogyan azt n.i itt Európá­ban elképzeljük — hideghez alkalmazkodó, kicsiny orr­lyukakkal, rövid végtagok­kal. szőrképződési hiánnyal, Ezeket sarki eszkimóknak nevezik és Grönlandon él­nek. Thulétól északra. Je­gesmedvére adásznak spe­ciálisan erre betanított ku­tyákkal, mínusz 60 fokos hi­degben egyetlen vadászat alatt 1500 kilométernyi utat is képesek megtenni vadért, az örök jég hatalmas térsé­gein. Ezek a sarki eszkimók még tudnak szánt is készíte­ni. míg Alaszkán és Kanadá­ban élő sárgásbarna színű, ferdevágású szemű testvére­ik a favázas szánt és a szánt húzó kutyát jóformán már csak régi képekről is­merik. Alig van ezek közül olyan eszkimócsalád, amely nem engedhet meg magának legalább egy Immobilt — ez egyfajta szán, amelynek lánctalpát motor hajtja. Rég elmúlt az az idő. ami­kor az eszkimók a grönlan­di bálna édeskés, tejszínhez hasonló friss bőrét, szopogat­ták, a halat nyersen ették, a szomjukat jégdarabokkal ol­tották. Ma egy sarki rókáért ropogós feliér kenyeret, mar­hahúskonzervet és zabpelyhet kaphatnak a szupermarkett- ban. Igaz, talán a konzervek is közrejátszanak, hogv ma sok olyan betegséget észlel­nek az eszkimóknál, amelyek korábban nem fordultak elő: szivhibák, vitaminhiány, el­hízás. Ennek ellenére: ma sokkal egészségesebb életmó­dot élnek, mint 100 évvel ezelőtt, amikor minden má­sodik eszkimó tuberkolózis­ban halt meg. Még 1945 után is Grönlandon az átlagos életkor mindössze 35 év volt, és Észak-Kanadában csak 25 év. A csecsemőhalandóság pedig 60 százalékos. Mostan­ra az átlagos életkor 65 év­re emelkedett. Felmerült azonban egy új probléma: az alkohol. Az eszkimók szeretnek inni, sok sört. és pálinkát fogyaszta­nak. Vannak olyan vélemé­nyek, amelyek szerint azért isznak, mert nem tudnak összhangba kerülni a rájuk erőltetett, civilizáció okozta problémákkal. Más vélemé­nyek szerint csak azért isz­nak, mert ízlik nekik. A fiatalok szeretik partne. reiket gyakran változtatni: rövid a nyár, de a szerelem még rövidebb. Nem csoda, hogy minden második eszki­móbébi házasságon kívül születik. Pedig az eszkimók­nál sok a gyerek Nyár az eszkimóknál is van. bár ott a tél augusztus közepén kezdődik, és már akkor lehull az első hó.

Next

/
Thumbnails
Contents