Észak-Magyarország, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-06 / 30. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1979. február 6., kedd így dolgoztunk Homokzsákokkal terhelik a gátakat, ahol a mentett oldalon megjelentek a szivárgások, a fakadó vizek Nehéz a történelmet előre jelezni, a világpolitikában, de 1979 sem lesz a pihenés esztendeje. Azt látjuk, hogy a világ, bár sok ellentét szabdalja, halad előre, nem lehet feltartóztatni, a történelem erői működnek. Ma egyetlen nemzet sem képes úgy élni, hogy figyelmen kívül hagyja a környező világot, a sokrétű nemzetközi helyzetet. A világbéke megőrzése minden népet közvetlenül érint, a béke ügye egyetemes emberi érdek. A szocialista országok a hosszú távú tényezőkre helyezik a súlyt. Ez a meghatározó. A nemzetközi helyzetre rövidebb távú tényezők is hatnak, ez is állandó figyelmet igényel, de ezek nem módosíthatják a világ tényezőit. A tartós tendenciák továbbra is érvényesek. Helsinki szelleme utat tör magának. E harc kimenetelének végső eredményét alapvetően a világban végbemenő objektív társadalmi folyamatok határozzák meg. Üj korszak kezdődött az emberiség történelmében, megnyílt a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet korszaka. E történelmi folyamat fő mozgató erői a kommunizmust, a szocializmust építő országok népei, a nemzetközi munkásosztály és a nemzeti felszabadító mozgalmak. Ezek az erők kölcsönösen hatnak egymásra, segítik egymás, küzdelmét, A társadalmi haladásért, a szocializmus világméretű győzelméért különös felelősség hárul a világ kommunista és munkáspártjaira. Mai világunk haladó erőinek sorában megkülönböztetett szerepet töltenek be azok az országok, amelyek népei a kommunista párt vezetésével megdöntötték a kapitalizmust és eredményesen építik az új társadalmat. A nemzetközi erőviszonyok végső soron pozitív irányú — bár ellentmondásos — mozgásának következtében a két világrend- szer viszonyában, harcában egyre inkább a szocialista világrendszer válik meghatározóvá. A szocialista világrendszer világpolitikai befolyása túlnőtte a kapita-' lista világrendszerét. _ A szocialista társadalmi rendszert, mint a világtörténelem integráns részét sem belső, sem külső erővel nem lehet többé kiiktatni az emberiség történelméből. A nemzetközi hel/zetben a meghatározó szerepet játszó erőviszonyok álakulásá- nak pozitív iránya nem változott. A világ előre halad. A pozitív történelmet nein a reakció, nem az imperialista burzsoázia írja. Az ellentmondásokat is figyelembe véve: hosszú . távon az enyhülést elősegítő tényezők vannak túlsúlyban. A társadalom fejlődése és e. fejlődés törvényszerűségeinek felismerése lehetővé teszik az emberek egymás közötti viszonyainak tudatos rendezését; az enyhülés fo-. lyamatát tovább lehet fejleszteni. Üjabb tények bizonyítják, milyen hatalmas impulzust ad a béke-charta annak a küzdelemnek, amelyet a népek az enyhülésért, a leszerelésért, a nemzeti függetlenségért és a társadalmi haladásért folytatnak. A Varsói Szerződés tagállamainak Politikai Tanácskozó Testül etc 197Í1. november 22—28-án Moszkvában tartott ülésén konkrétan meghatározta azokat az elsőrendű feladatokat, amelyek megvalósítása döntő mértéliben mozdíthatja elő a széles körű békés együttműködés kialakulását szerte a világon. Van rá. lehetőség, hogy az enyhülés tovább mélyüljön. A javaslatok, figyelmeztetések megkönnyíthetik a váltók helyes beállítását. A politikai enyhülést katonai téren is enyhülésnek kell követnie. A Varsói Szerződés ismét a béke és a nemzetközi kapcsolatok stabilizálásának erőteljes és hatékony tényezőjeként lépett fel. A testvéri szocialista országok -erősíteni akarjak sokoldalú együttműködésüket, következetesen folytatni kívánják az összes haladó és demokratikus erővel való összefogásuk kiszélesítésének irányvonalát. A Helsinki utáni időszak egyik tanulsága éppen az, hogy a politikai folyamatokban nincs automatizmus. Amit a politikai enyhülésben eddig sikerült elérni, nem követi magától a katonai enyhülés. Az erőpolitika hívei — bár kisebbséget alkotnak, több kapitalista ország gyakorlati tevékenységének hangadói, meghatározói. Céljuk a fegyverkezési hajsza fokozása. Az imperialisták nem békéitek meg a haladás pozitív irányával, nem nyugodtak bele világuralmi szerepük elvesztésébe. Pozícióik még ma is szilárdak és nem kis tartalékkal rendelkeznek. Nem felesleges arra a veszélyre sem rámutatni, hogy míg a konkrét békelépésekhez két vagy több fél egyetértésére van szükség, a fegyverkezési hajsza fokozására elegendő egyik fél szándéka is. Nem hunyhatunk szemet afelett, hogy az imperializmus vezető köreiben a háborús előkészületeket fokozzák. a fegyverkezés újabb és újabb hullámait indítják el. Tevékenységük védekezés a világpolitikában fejlődő újnak az elhárítására. melyben imperialista érdekeik veszélyeztetését látják. A nemzetközi enyhülést veszélyezteti az az imperialista politika is, amely a gyarmati uralom, a fajüldöző rendszer, az újragyarma- tosítás. az Imperialista uralmi rendszer fenntartása érdekében folyik. Ma már azt is látjuk, hogy a pekingi vezetés az egységes Vietnamot nagyhatalmi hegemonista és soviniszta törekvései útjába emelt gátnak tekinti, mert úgy véli, hogy az egész indokínai térség Kína hagyományos, természetes befolyási övezete. Nem önmagában Kína nyugati kapcsolatainak kibővülése kelt nyugtalanságot, hanem annak tartalma. Az Egyesült Államok és a NATO a kapcsolatok révén Kínát az imperialista külpolitika szolgálatába akarja állítani. A maoista vezetés pedig a tőkés világ segítségével igyekszik képessé tenni magát a nagyhatalmi hegemonista célok elérésére, miközben nyíltan spekulál egy szovjet—amerikai fegyveres konfliktusra, egy pusztító nukleáris háborúra. A jelenlegi kínai vezetés stratégiájának éle elsősorban a Szovjetunió és a szocialista -államok közössége ellen irányul. A szocialista országok békediplomáciája realista, nem táplál illúziókat, nem kisebbíti a nehézségeket, de nem is túlozza el a veszélyt. Tudatában vannak annak, hogy a. népek egy békés, szabadabb világ felé akarnak haladni. De ez magától nem jön el, ezért harcolni kell. Dr. Uray Miklós (Folytatjuk-) (Folytatás az 1. oldalról.) Az árvíz elleni védekezésben részt vevő vízügyi dolgozók és a technika munkáját igen megnehezíti a tegnap délután esősre fordult időjárás, mivel a már amúgy is a fagytól kiengedett és erősen átázott gátakon a közlekedés igen nehéz. A védekezésben részt vevő emberek, illetve védelmi anyagok szállítását ezért nagyrészt vízi útra kellett terelni. A hullámtérben levő viszonylag vastag egybefüggő jeget azonban ezt megelőzően a jégtörő hajóknak fel kell darabolni, el kell távolítani, hogy a vízi járművekkel, az uszályokkal meg tudják közelíteni azokat a pontokat, ahol a szivárgások, a fakadó vizek, a csur- gások ellen máris több helyen beavatkozásra van szükség. Homokzsákkal, kőbordákkal terhelik ezeken a helyeken a gátakat, de ahol igen intenzív a mentett oldalon a fakadó, szivárgó víz, már ellennyomó medencék kiépítésére is sor került. Több helyen, ahol a későbbiek folyamán beavatkozásra számítanak a szakemberek, folyamatban van a munkaterek éjszakai megvilágításának a kiépítése. — Igen fontos, hogy a védekezésben részt vevőkről maximálisan gondoskodjunk — mondotta Vezse Sándor. Dr. Kapolyi László nehézipari miniszterhelyettes tegnap Lyukóbányára látogatott, s délután szabad párt- napot 'tartott. A pártnap előadója miután felvázolta a világgazdaságban végbemenő folyamatokat és azoknak hazánk gazdaságára gyakorolt negatív hálását, részletesen ismertette az országos energiaprogram végrehajtását, s szénbányászatunknak az energiaellátásban betöltött szerepét. A nehézipari miniszterhelyettes elmondta: az utóbbi években jelentős mértékben megnövekedett a szén szerepe számunkra. Amíg ugyanis a szén tonnánkénti ára tíz év alatt 80-ról 150 forintra emelkedett, addig a szénhidrogénnel "előállított 1 gigakalória hő költsége 68- ról 500 forintra Ugrott. Ütemesen emelkedtek az energetikai beruházások kiadásai is. Miután energiaigényünk a jövőben még inkább fokozódik, a többlet előállítása megköveteli a hazai szénbányászat további felfuttatását. Az elmúlt évben a tervezett 25,2 millióval szemben 25,6" millió tonna szenet termeltek bányáink. Az idén is legalább 25,5 millió tonna szenet kér a népgazdaság, s ebből 5,3 milliót a borsodi medencéből kell kitermelni. Lyukóbánya az országban elsőként termelt egy év alatt egymillió tonnát, s ezt a — Ott, ahol harmadfokú ár- vízvédelmi készültséget tartanak, a nap 24 órájából 16 órát dolgoznak, 8 órát pihennek. A szeles, havas esős, esős időjárásban, igen nehéz terepviszonyok között ez a szolgálat igen megerőltető. Dolgozóink el vannak látva megfelelő téli, illetve védőruházattal, fűtött munkás- szállásokon, tanyahajókon pihenhetik ki fáradalmaikat, ahol lehet a meleg étkeztetést^ is biztosítjuk, és a gátőrházakban mindenütt várja őket a forró tea. A tegnapi szemleút után is megállapította, hogy még mindig tartós védekezésre kell számítani a szóban forgó folyók mentén. Szerencsére a védművek jól állják a tartós és igen magas árhullámokat, az árvíz elleni védekezés hatékonynak bizonyul. Tovább csökkent az elmúlt napokban megyénkben a belvízzel elöntött terület nagysága. amely tegnap 16 500 hektárnyi volt összesen, amelyből 4800 hektár vetés, 4800 hektár szántó, a többi rét és legelő. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a szivattyútelepek és -állások nagy mennyiségű belvizet továbbítanak a csatornákból a befogadókba; naponta 2 millió 400, 2 millió 500 köbmétert. Szöveg: Oravec János Kép: Laczó József szintet kell ezután stabilizálni, később még emelni — mondotta befejezésül dr. Kapolyi László. Hivatalos neve: Pakisztáni Iszlám Köztársaság. . Területe: 803 940 négyzetkilométer. Lakossága: kb. 73 millió (1976). Fővárosa: Iszlámábád. Hivatalos nyelve: urdu, angol. Alapvetően mezőgazdasági ország, fő termékei: rizs, búza, gyapot. Gyorsan fejlődő iparának legfontosabb ága a textilgyártás. Ásványkincsekben viszonylag szegény. Számos nemzetisége közül a pandzsáb a legnagyobb. 'A lakosság 97 százaléka mohamedán. Pakisztán területe hosszú ideig az angol gyarmatbirodalom része volt; 1947-ben India függetlenné válásakor — annak brit segédlettel, vallási alapon történt megoszlásával — lett önálló ország. 1971-ig két különálló részből állt, akkor — - véres polgárháború után — Kelet- Pakisztán Banglades néven függetlenné vált. S okféle részlet ismert volt már abból — napi tapasztalatok, az MSZMP Központi Bizottsága december 6-i ülése, az országgyűlés téli ülésszaka nyomán —, amit most teljes, összefoglaló képként tárt elénk a Központi Statisztikai Hivatal jelentése. A népgazdaság 1978. évi tervének teljesítéséről nyújtott átfogó összegzés — amit a napilapok vasárnapi számukban hoztak nyilvánosságra — arra ad módot, hogy tavalyi munkánk eredményeiről összeillesszük az önmagukban is fontos, ám együttesen még beszédesebb részleteket; a tanulságok levonása, s hasznosításuk elkerülhetetlen. Rögtön túlesve a nehezén: az indokolt kérdésre, vajon miként summázható a megtelt út, azt felelhetjük, sikerrel legyűrt akadályok, s elmaradt lépések bonyolult keveredéseként. Nem a haladás ténye, hanem hogyanja mellé tehető kérdőjel, s ez egyben válasz arra is, megtorpanásról nem beszélhetünk. Arról azonban igen — mégpedig megkülönböztetett figyelmet sürgetve kell szólnunk róla —, hogy munkánknak egyre inkább a minőségi jellemzői kerülnek előtérbe, s itt vannak tetemes adósságaink. Mert hiszen igaz, a termelőágazatok a tervvel egyező, vagy azt megközelítő mértékben fejlődtek. de éppen a minőségi, összetételbeli vonások háttérben maradása miatt a termelés egészének hatékonysága elmaradt a számítottól; a nemzeti jövedelem növekedése négy százalék a célul meghatározott öt százalékkal szemben. Amibe belejátszott, a bruttó termelés sem emelkedett a számított mértékben, ám még erőteljesebb szerepe volt annak, hogy az anyagi ráfordítások gyorsabban növekedtek, mint maga az árukibocsátás. E z utóbbi, ha egyetlen esztendőben föllelhető jelenségnek mutatkozna, nem okozna különösebb fejtörést. Tartós, hosszabb ideje meglevő folyamatról van szó azonban, amit — életszínvonal-politikai, s gazdaságfejlesztési céljaink ismeretében egyaránt — nehéz teherkén t vállai tikon nem hordhatunk tovább. Ahogy ismétlődően visszatérő gond a beruházások tervezettet meghaladó mértéke, a készletfelhalmozás már-már akrobatamutatványokhoz illő emelkedése. Az ilyen és hasonló tényezők azután úgy válnak igazán testközelivé, hogy a behozatal túllép az ésszerű, az indokolt határokon, ugyanakkor a kivitelnél elmaradnak, késnek azok a lépések, melyek növelnék versenyképes áruik mennyiségét, korszerűségét, használati értékét, fajlagos költségeikkel összevetett árát. Mindenkor veszélyesek a végletek, s akkor különösen, ha a gondok szorilóak. Éppen ezért fontos hangsúlyozni. hogy milliók munkája eredményeként az 1978-as esztendő is hozott szép sikereket. A vegyipar gyors termelésnövekedését például — 10.7 százalék — a terület több szakágazatában a kedvező eredményű kivitel fokozódása kísérte; az egy lakosra számított 1,2 tonna szemes termény és 124 kilogramm hús előállítása európai viszonylatban is figyelmet érdemlő eredmény. További fejlődésünk kulcskérdésévé az egyensúlyi helyzet javítása vált, a megtett lépésekkel szemben az elmaradtakat emeli a fő helyre. Azaz: tartsuk számon, miben sikerült előbbre jutni az előző esztendőkhöz képest, ám a hangsúly azon legyen, hol, miben, miért maradtunk el lehetőségeinktől. S em az irányításban, sem a vállalati tevékenységben nem észlelhettük igazán 1978-ban a népgazdaság valóságos helyzetét, ezt tükrözik a statisztikai jelentésben foglaltak is. Annak ellenére igaz ez, hogy tisztelet és elismerés illeti a különböző termelő kollektívák jó célú erőfeszítéseit,' eredményeit, ám azt keit mondanunk, összességében mégis kevés az, amire jutottunk, nem korábbi gazdálkodási szintünkhöz, hanem a követelmények diktálta. a lehetségest, és a szükségszerűt magukba foglaló mércékhez képest. A statisztikai jelentés száraz tényei mögött a valóság bonyolult mindennapjai lüktetnek, s éppen ezért a szóban forgó tények nagy biztonságú alapot kínálnak az okok, okozatok feltárására, megismerésére. Ennek mikéntjét a maguk testére szabva szükséges meghatározniuk a termelőhelyeknek, elvét viszont világosan megfogalmazta az MSZMX3 Központi Bizottsága 1978. december 6-1 ülése. A testület tanácskozásán elhangzott előadói beszédben Havasi Ferenc, a Központi Bizottság titkára erről az elvről így szólt: „A követelmények fokozása a vállalatokat mint gazdálkodókat, a gazdasági vezetőket és a dolgozókat pedig mint munkavállalókat érintse. Az intézkedéseknek az erőforrások gazdaságosabb felhasználására, a szükséges szerkezeti változtatások megvalósítására kell ösztönözniük, jövedelemhez pedig csak fokozódó követelmények teljesítésével lehessen hozzájutni”. Párhiap Lpiáp hosszú távra Lassan vonul le a magas atilláin
