Észak-Magyarország, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-01 / 26. szám

ÉSZAK-MAG YARQKSZAG 4 1979. február 1„ csütörtök Filmjegyzet Két hajdani katona Jelenet A nö illata című filmből. A tisztiszolga (Alessandro Momo) és a vak kapitány (Vittorio Gassman). Emberek, akik nem adják löl. Ez lehetne a kicsit hang­zatos mottója a hét — nagy közönségsikerre számító — két filmjének, a Dino Risi rendezte „A nő illata” című színes olasz filmnek és a Ra­gadozó madarak című (ren­dező Robert Boris) színes amerikai alkotásnak. Az olasz film főhőse Faus- t.o kapitány (Vittorio Gass- man alakítja kitűnően) egy rendkívül életerős, középko­rú férfi, akit azonban —egy sajnálatos baleset folytán — lakásához köt sérülése. A ka­pitány egy bombával való „játszadozás” közben elvesz­ti szeme világát és egyik kar­ját. Mellérendelik — hét napra — az egészségügyi szá­zad egyik gyerekképű kato­náját, akinek az a feladata, hogy tisztiszolgaként kísérje a rokkant kapitányt nyári utazásán. A kis Cicciónak nem mindennapi élményben van része, miközben felette­sével egyik városból a má­sikba utaznak. A kapitány mindenképpen — olykor megdöbbentő jelenetek során — kompenzálni akarja vak­ságát. Ez nem is kerül neki különösebb megerőltetésébe, hiszen a balesete óta eltelt hét esztendő alatt rendkívül kifinomultak érzékszervei, s egyébként is jól ismeri az életet. Furcsa, groteszk mó­don inkább ő vezeti a fia­talembert; Ciccio naiv gyer­mekként botladozik mellette az olasz városokban, ahol a kapitány mulat. Az utazás valódi célja csak az utolsó állomáson derül ki. A rokkant tiszt — bár ezt látszólag magának sem akar­ja bevallani — fölösleges­nek érzi magát, s elhatározza, hogy véget vet' életének. A már-már kilátástalan hely­zetből egy fiatal lány — so­káig visszautasított — sze­relme váltja meg, ezt a szer­telen és késerű katonát. Az olaSz filmművészet egyik legzseniálisabb képvi­selője Gassman fanyar hu­morral, s káprázatos ábrá­zolókészséggel oldja meg feladatát. A rendkívül szí­nes és fordulatos mese kö­zepette kitapinthatjuk a va­kok sajátos (ez esetben ki­csit extrém) pszichózisának mozgatórugóit, s nagyon ér­dekes, hogy mint válik a fia­tal tisztiszolga (Alessandro Momo) egyre többet látóvá; szinte felnőtté. * Az egykori rettenthetetlen harci repülő — aki a béke éveiben a KBEX rádióadó helikopteres riportereként keresi kenyerét — egy bank elleni rablótámadás követ­keztében ismét kamatoztat­hatja kitűnő képességeit. Ez­úttal nem autó, hanem heli­kopteres üldözésnek lehetünk tanúi. A film operatőre Jordán Cronenweth bravúros képsorokkal ajándékoz meg bennünket. A hajsza végig rendkívül feszült és izgal­mas. A kitűnő színésznek, (David Janssen) alkalma nyí­lik- egy olyan hőst ábrázolnia, aki a polgári életben alig- alig találja helyét, akit most is egykori repülős kalandjai éltetnek, s bizonyos nosztal­giával gondol az embert- próbáló — a személyes bátor­ságot követelő — évekre. A békés társadalomban így bi­zony kicsit anakronisztikus­sá válik. Kiderül azonban, hogy most is adódhatnak olyan próbahelyzetek, mikor igazi férfiként kell helytáll­ni. Harry Walker (ez a re­pülőriporter neve) egy volt harci repülő minden tapasz­talatát felhasználva küzd a banditák ellen, s végül — bajtársa védelmében — gon­dolkodás nélkül áldozza fel életét. * Sem a Nő illata, sem a Ragadozó madarak nem re­mekmű, azonban mindkét al­kotás fölényes szakmai isme­retek birtokában készült, és nem nélkülözi a pszicholó­giai jártasságot sem. (gyarmati) Felkészülés az új tantervre SZÉÉpi tanácskozása Sárospatakon Országos tanácskozás szín­helye ezekben a napokban a sárospataki Comenius Taní­tóképző Főiskola. Itt tartja az Országos Pedagógiai In­tézet az általános iskolai ma­gyar—történelem szakos szak­felügyelők íjz új tan terv be­vezetését segítő központi fel­készítő tanfolyamát. A megnyitón Ködöböcz József, a tanítóképző főisko­la főigazgató-helyettese és Szebenyi Péter, az Országos Pedagógiai Intézet főosztály­vezető-helyettese köszöntötte a részvevőket, majd Borsos Árpád, a, Borsod-Abaúj- Zemplén megyei Tanács mű­velődésügyi osztályának ve­zetője nyitotta, meg a szak- felügyelők tanácskozását. Megnyitójában ismertette az új tantervek bevezetésének- jelentőségét, szólt a szakfel­ügyelők irányító feladatai­ról, a szakmai eszmecserék fontosságáról. A tanácskozáson több mint száz szakfelügyelő vett részt, képviselve az ország vala­mennyi megyéjét, de meg­hívták a tanárképző főisko­lák magyar nyelv és iroda­lom, történelem módszerta­nának tanításával foglalko­zó oktatóit is. Az ötnapos szakmai össze­jövetel szervezői igen gaz­dag, szakmai programot biz­tosítottak. Megvitatják a magyar nyelv és irodalom, a történelem és az állampol­gári ismeretek tantervének bevezetésével kapcsolatos el­méleti és gyakorlati felada­tokat. Az új tantervekről előadást tart — többek között — Hahn István, az ELTE tan­székvezető egyetemi tanára, Erdélyi István, az MTA Ré­gészeti Kutatóintézetének tu­dományos tanácsadója, Fábi­án Pál, az ELTE docense és Szabolcsi Anna, az MTA tu­dományos kutatója. Több előadás foglalkozik az új taneszközök ismertetésével. A résztvevők véleményt cserél­nek a szakmai továbbképzés új lehetőségeiről is. A tanácskozás pénteken konzultációval fejeződik be. (Komároniy) Kiállítás óvodások rajzaiból A nemzetközi gyermekév megkezdése jegyében az óvodások rajzaiból rendez­tek kiállítást a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat munkás művelődési ottho­nában. A csaknem 3000 asz- szonyt foglalkoztató gyár üzemi óvodásainak több száz rajzát mutatják be a kiállí­táson. Gyári művelődési ott­hon eddigi rendezvényei kö­zül a leglátogatottabb a ki­csinyek tárlata. Öt tárlat februárban Gazdagnak, színesnek ígér­kezik Miskolcon a februári képzőművészeti program: a város öt kiállítóhelyén öt kü­lönböző tárlat várja az ér­deklődőkel, s természetesen továbbra is megtekinthetők korábban nyílt kiállítások — mini nélcjául Slettner Béla grafikái n József Altila Könyvtárban, vagy a Her­man Ottó Múzeum Képtárá­nak állandó bemutatói "— is. Időrendben elsőként Mezey István grafikáinak kiállítása nyílik meg a Diósgyőri Va­sas Galériában február 8- án, majd ezt 16'-án a Keleti szőnyegek tárlata követi a Miskolci Galériában, ahol ez alkalommal a türkmén terü­letről származó szőnyegeket mutatják be. Barabás Már­ton festményei a Mini Galé­riában február 19-töl látha­tók. Bizonyára sok érdeklő­dőt vonz majd a Szönyi Ist­ván terembe Csabai Kálmán festőművész . február 22-én nyíló tárlata. A februárban nyíló kiállítások sorát Bor­sos Miklós. plakettjeinek tár­lata zárja a Herman Ottó Múzeum Képtárában. E leg­utóbbi április 22-ig látogat­ható. Albertteíep — Edelény — Rudolftelep A mákvölgyiek első közös tervű esztendeje Vaskos dossziét tölt meg a Mák völgyi Bányaüzem Egye­sített Művelődési Intézmé­nyei 1979. évi közművelődési munkaterve. Minden műve­lődési intézményben készül­tek mostanában hasonló ter­vek. A mákvölgyieké azért érdemel különös figyelmet, mert első alkalommal terve­zett ez az egyesített intéz­mény. A Mákvölgyi Bánya­üzemhez tartozó három bá­nya — Edelény, Albertteíep és Rudolftelep — művelődési intézményei ugyanis az el­múlt év március elejétől áll­nak közös igazgatás alatt, eddig teljesen önállóan, egy­mástól függetlenül dolgoztak, és az 1979-es esztendő, ami­kor már a munkaterv is egy­séges, közös irányításra épül, három intézmény lehetőségeit és erejét, három bánya és a hozzá tartozó lakóterületek, valamint bejáró községek igényeit és szükségleteit ve­szi figyelembe. * Már a múlt évben megnéz­tük, vajon az összevonás, a közös irányítás kezdeti sza­kasza hozott-e eredménye­ket. • Viszonylag szerényeket hozhatott csak, hiszen a ko­rábbi tervezés az anyagi erő­ket is szétforgácsolta, nem volt közös a költségvetés, és eléggé terhes örökséget vett át ez az egyesített intézmény is, mindhárom helyről. Pél­dául Albert telepen az I-es akna, Edelényben a IV-es akna nagy lávolságra van az intézménytől, Rudolftelepen és Albei;flelepen a művelő­dési házak belső elrendezé­se korszerűtlen, berendezése, bútorzata hiányos. Természe­tesen nem ezek a döntő té­nyezők, mert a nehézségek ellenére mind a munkahelyi tevékenység, mind a bejáró dolgozókkal való foglalkozás igen szép eredményeket mu­tathatott fel, az aknakönyvtá­rak munkája Alberltelepen és Edelényben erősödött, igaz, Rudolftelepen vissza­esés jelentkezett., A három művelődési intézményben 197 ismeretterjesztő rendez­vényt tartottak, további íil-et az üzemekben. 82-őt pedig a bejárók lakóhelyein. Ezeken összesen 31 fiíill-an veitek részt. A könyvállomány 18 981 kötet, az év közben ki- kölcsönzöttek száma 30 107. A beiratkozott olvasók szá­ma 1583, ebből bányász 955. * Az 1979-es közművelődési munkaterv alapja változatla­nul az 1974-es közművelődé­si párthatározat, illetve az arra alapuló több állásfog­lalás. Továbbra is az alapte­vékenység a munkahelyi mű­velődés. a kulturális neve­lés erősítése, hatékonyságá­nak növelése, az üzemi ter­melési eredmények sajátos eszközökkel való elősegítése. Ezzel párhuzamosan a lakó- területi közművelődés segíté­se, s a bejáró dolgozókkal való foglalkozás. Ez pedig föld­rajzilag is igen széteső te­rületet jelent. Az intézmény három fő­hivatású népművelővel, két főhivatású könyvtárossal és egy tiszteletdíjas klubkönyv­tárvezetővel dolgozik, rövi­desen egy további főhivatású népművelő segíti még a mun­kát. A felszereltség javításra szorul. Különösképpen Al- berttelepen. ahol mind a nép­művelési dolgozók munkakö­rülményeinek javítása, mind pedig a művelődési hóz von­zóbbá. otthonosabbá tétele in­dokolja, mind a felújítást, mind a berendezések cseré­jét. Rudolftelepen is külső és belső felújítás szükséges. Ami a tartalmi munkát illeti, a munkaterv rendkívül részletes és precíz. A .ko­rábbi .jól működő intézmé­nyek gyakorlatára épít. ala­pul veszi a Borsodi Szénbá­nyák Vállalat művelődési in­tézményeinél kialakult gya­korlatot annak megfelelően szabja meg az intézmény­ben, a lakóterületen és a be­járó dolgozók falvaiban el­végzendő feladatokat; Elsőd­legesen a szocialista társadal­mi tudat és magatartás fej­lesztésére. az általános mű­veltség növelésére határoz­ták meg a teendőket, és kü­lönösen nagy hangsúlyt ka­pott az iskolarendszerű fel­nőttoktatás. De figyelemmel vannak a természettudomá­nyi és társadalomtudományi ismeretterjesztésre, a szak­köri munkára, munkás akadé­miára. szülők akadémiájára is. A munkatervbő] kitűnően az esztétikai nevelés, az iro­dalmi műveltség növelése, s ezeknek különböző rendez­vényekkel segítése, különös hangsúlyt kapott. Az egyes szakkörök szinte hónapra és hétre kidolgozott munkatervei arról tanúskod­nak. hogy a szakkörök veze­tői jól látják feladataikat és sajátos területeiknek megfe­lelően hasznosan járulnak hozzá az egyesített intézmény közművelődési feladatainak megoldásához. Szinte csak címszavakban lehet kiemelni a ' továbbiakban a kulturált szórakozást, vagy a szocialis­ta brigádok- segítése érdeké­ben tervezett tevékenységet. * Ügy tűnik, az egyesített in­tézményhálózat első közös munkaterve jól határozza meg a feladatokat. Hihetőleg, jó lesz a valóravállás is. (bm) © Jerzy Misey Mister MacAreck üzletei FORDÍTOTTA: BÁBA MIHÁLY — Ezzel az ötlettel is jó összeget kereshetett valaki. — Ű, biztosan többet, mint az illatszeren. Különben nemcsak a reklámon lehet pénzt keresni. — Például? — Például a hordón, az egyszerű tölgyfahordón, amit a bor, a pácolt, vagy sózott húsfélék tárolására használ­nak. Óriási a kereslete Dél- Amerikában. Különösen Ar­gentínában és Brazíliában. Az Egyesült Államokban és Kanadában van ugyan egy kevés tölgy, de az alig ele­gendő a saját szükségletük­re. — Miért nem csinálják a hordókat másféle fából? Sem Brazíliában, sem Argentíná­ban nincsenek szűkében az erdőnek. — A melegégövi fák nem alkalmasak erre. Vagy pu­hák, vagy gyantásak. A tölgy előnye, hogy hallatla­nul kemény. Ennek köszön­hető, hogy ’a hordó tartalma nem változtatja meg a szí­nét. és az ízét. — De mi közöd volt ne­ked a hordókhoz? — Ez az! Egyik brazíliai kereskedő ismerősömnek nagy mennyiségű tölgyfa hordóra volt szüksége. El­ment New Yorkba, de olt sem talált. Azután hozzám fordult, segítségért. Nagyon magas árat ígért. Jól lehet rajta keresni. Tudtam, hogy a világon a legjobb tölgyfa hordókat az egyik . európai államban készítik, s ennek az. államnak kereskedelmi külképviselete van Angliá­ban. Tehát hozzájuk fordul­tam és megkérdeztem, le- helséges-e a hordók beszer­zése náluk. Sokáig vártam a válaszra. Végül telefonon megkaptam az elutasító vá­laszt. Ebben az államban ti­los a tölgyfa kivitele. Tehát a hordókat nem adhatjuk el. — Aztán mi történt? — kérdeztem. — Más legyintett volna és kész — mondta Henio —, de nem én. Elhatároztam, már a sport kedvéért is. hogy megszerzem a hordókat. És megszereztem. — Megkaptad az enge­délyt a megfelelő hatóságtól a tölgyfa kivitelére? — Nem. Senkihez nem fordultam ilyen kéréssel. Egyszerűen ugyanennek az államnak egy másik keres­kedelmi 1 kirendel tségéhez fordultam egy nagyobb mennyiségű szállítmány ügyé­ben, Tudni kell. hogy en­nek az államnak óriási mennyiségű sója. és régi hí­res, több száz éves sóbányája van. Sokkal többet termel­nek, mint amennyi a belső szükségletre elegendő. Szó­val, az az állam nagyon megörült, hogy akadt vuia- ki. aki sót vásárol. Én csak egyetlen feltételt szabtam — vásárolok sót. De csak tölgy­fa hordóban. Beleegyeztek, csak a csomagolás árát kel­lett megfizetni. — És hogyan végződött az ügy? — Az árut az egyik bra­zíliai kikötőbe irányítottam. Ott kiraktuk a hordókat, megsóztuk a tengert! Az így megüresedett hordókat visz- szaraktuk és a helyszínre szállíttattam. Ami a legne­vetségesebb. hogy a hordó, sóval együtt sokkal olcsóbb volt, mint amennyit én aján­lottam a hordókért, só nél­kül. Két hónapig szállították a hajók a sót Brazíliába. — Képzeld el. — mond­ám bizonyos gondolattól ve­zérelve —. tudom, melyik országról beszélsz! Le... Eltaláltam?

Next

/
Thumbnails
Contents